Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-05 / 123. szám, vasárnap

ismételten rámutatott arra, hogy ideológiai munkánkban a formalizmus és a sematizmus komoly megnyilvánulásai tapasztalhatók, az ideológiai munka gyakran a szocialista társadalom építésének feladataival párhuzamosan történik, s nem e feladatok szerves részeként, hanem csupán mellékes kísérőjükként. Az eleven munkától való elszakadás törvényszerűen a sematikus teoretizáláshoz vezet, amely a marxizmus-leninizmus forradalmi tanítását a forradalmi cselekvés irányelvéből valamiféle hatástalan katekizmussá változtatja. Ezek a komoly hibák csak azoknak a malmára hajtják a vizet, akik a régi fajta gondolkodás rabjaiként, a marxizmus-leninizmus alapelveivel ellentétben, önkényesen, „esetről esetre" szabják meg „saját irányvonalukat", a marxista-leninista elméletet nem a konkrét helyzet alkotó szellemű elemzésére használják fel és ezért gyakran ellentétbe kerülhetnek az egész társadalom érdekeivel, fékezhetik előrehaladását. A marxizmus-leninizmus tudományként jött létre és fejlődött, ezért tudományosan kell alkalmazni. Ahhoz, hogy gyakorlati tevékenység útmutatójaként használjuk, tüzetesen ismernünk kell, s nem elégedhetünk meg néhány tétel felületes ismeretével, tartalmatlan frázisok nagyhangú puffogtatásával. ELMÉLETI MUNKÁNKNAK ELSŐSORBAN AZ A FELADATA, hogy széles körű ideológiai offenzívát indítson, tevékenyen fellépjen a burzsoá propaganda legkülönbözőbb ideológiai koholmányai ellen és mindennapi gyakorlati harcban erősítse a marxista-leninista elmélet ismeretét. E tekintetben mindmáig tapasztalhatók az ideológiai harc dogmatikus értelmezésének következményei, ideológiai munkánk nem tart lépést a gyakorlati élet támasztotta Igényekkel, nem elég időszerű, megcsontosodott és alkotásra képtelen, sematikus szemlélet hatja át. Komoly hibánk főleg az, hogy az elmélettől az agitációig és a propagandáiig még mindig nagyon hosszú az út. A társadalomtudományok eredményeinek gyakorlati alkalmazása nemcsak hosszadalmas, hanem gyakran torzított és vulgarizált ls. Foglalkozni kell a gyakorlati propagandisták nevelésének és előkészítésének rendszerével; propagandistáink alig állnak kapcsolatban az elméleti dolgozókkal, munkájukban nem használják fel a társadalomtudományok legújabb eredményeit. A hiba mindkét félben keresendő. A társadalomtudományok legtöbb dolgozója úgy véli, hogy feladatának kandidátusi munkája megírásával tökéletesen eleget tett, pedig a gyakorlatban munkájuk tulajdonképpen csak itt kezdődnék. A társadalomtudományok eredményeit minél előbb és minél érthetőbb formában el kell juttatni a dolgozók legszélesebb rétegeihez. E téren sokkal fontosabb szerepet kellene betöltenie sajtónknak, rádiónknak és főleg a televízlónak. A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉSNEK, A KÉT TÁRSADALMI RENDSZER GAZDASÁGI VERSENGÉSÉNEK JELENLEGI SZAKASZAT az ideológiai harc kiéleződése jellemzi. Az ideológiai területen békés együttélésről szó sem lehet. Ideológiai téren a békés együttélés elősegíti a burzsoá ideológia feléledését és gyöngíti a szocialista társadalom néptömegeinek erkölcsi és politikai egységét, aktivitását. Már V. I. Lenin hangsúlyozta, hogy a burzsoá ideológia hatását érvényesíti és tért foglal mindenütt, ahol nem hat és nem hódít tért a proletár ideológia. Középút nincs. Ežért meg kell szabadulnunk minden önelégültségtől, ártalmas formalizmustól. Minden kommunistát úgy kell előkészíteni, hogy a párt ideológiai munkája éreztesse hatását minden területen, minden rétegben, minden dolgozó gondolkodásában. Hiába számít az Imperialista propaganda arra, hogy a békés együttélést a kapitalizmus védelmére és magasztalására, szoclellstaellenes nézetek terjesztésére használja fel: a marxizmus-leninizmus tanítása igaz és ezért győzni fog. JOZEF DROZD Grgoyiaoirág és páncélököl Több segítséget a fiataloknak Az Oj Szó pályaválasztási ankétjában megjelent hozzászólásokkal, írásokkal egyet értek, hasznosnak találom őket, csak azt hiányolom, hogy kevés Javaslat hangzott el arra vonatkozóan, milyen módszerekkel nyerhetnénk meg a fiatalokat azokra a munkahelyekre, ahol a legnagyobb szükség Van rájuk. Éppen arról szeretnék írni, milyen feltételeket kell sürgősen kialakítani, hogy egyre több fiatal válassza munkahelyéül, élethivatásául a mezőgazdaságot, miként járjunk el, milyen módszereket alkalmazzunk a bányaipari tanulók toborzásában. Helyesen írja az Oj Szó egyik levelezője, hogy sok fiatal azért nem marad meg a falun, tehát a mezőgazdaságban, mert ott nincsenek meg a művelődés feltételei. Tíz éve vagyok falusi tanító s eddigi tapasztalataim alapján bátorkodom kijelenteni, hogy bizony sok funkcionárius nem szentel kellő figyelmet ennek a kérdésnek, pedig az Ifjúság megnyerésének valóban ez az egyik döntő tényezője. A mai fiatalságnak már nemcsak a pénz kell, hiszen nem akar földet vásárolni, hanem müveit munkás, művel,t mezőgazdasági dolgozó akar lenni. Természetesen ezzel nem akarom kisebbíteni a kereseti,, tehát az anyagi érdekeltség elsőrendű szerepét. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a kulturális igények kielégítése legalább annyira fontos, s szerintem ha ezt megoldjuk, akkor több fiatal választja majd hivatásának a mezőgazdaságot. Megoldható ez a kérdés? Meg! De hogyan? Ügy, hogy az egységes földművesszövetkezetek nagyobb összeget fordítanak kulturális célokra, s ezt rendelettel is biztosítani kellene. Eddig ugyanis sok szövetkezetben még a kulturális célokra meghatározott összeget is különféle módon használták fel. Sok helyütt pl. csak üdülésre gondoltak eddig. Kell az üdülés is, nem mondom, de minden szövetkezeti tag nem megy üdülni és Így csak. kevesen élvezik a kultúralapot. Ha viszont lesz egy jól berendezett kultúrháza a községnek, akkor azt mindenki élvezheti. Itt szorít a cipő. Ha már a legtöbb faluban van kultúrház, ahol azonban a hét négy napját mozielőadások kötik le. És ha csak egy terem van színpaddal, akkor a kulturális alapból építeni kellene hozzá két-három kisebb helyiséget: olvasótermet, kisebb gyűléstermet, ahol esténként sakkozni, ping-pongozni lehet, vagy más szórakozást találni, esetleg érdekköri munkát végezni. Itt lehetne tudományos ismeretterjesztő filmeket is vetíteni. A kulturális alapból még televíziós készüléket, zeneszekrényt is lehetne vásárolni. Mindezt igen fontosnak tartom, de még fontosabbnak azt, hogy olyan embert állítsunk a kultúrház, a szövetkezeti klub élére, akitől tanulhatnak a fiatalok. Tudom, hogy ez sok helyütt nagyobb gondot okoz, mint egy kultúrház felszerelése. Hiszen sok szövetkezetnek van zeneszekrénye és más hasonló felszerelése, de az egyik az elnöki irodában, a másik egy másik irodában porosodik, kihasználatlanul, mert nincs aki törődjön vele. A bányaipari tanulók toborzásával kapcsolatban a következőket javasolom: Azokat a tanulókat, akik érdeklődést mutatnak a bányászat iránt, vigyük el a bányászvárosokba, hogy saját szemükkel győződjenek meg az ottani életkörülményekről s elbeszélgethessenek a legjobb bányászokkal. A fiatalok körében azzal is felkelthetjük az érdeklődést a/ bányászat iránt, ha az iskolában a' bányásztanulók kulturális és sportéletét ábrázoló fényképekből kiállítást rendezünk. Ha a községben már van bányásztanuló, aki megszerette hivatását, jöjjön el az iskolába és beszéljen magáról, tanoncéletéről, lehetőségeiről örömeiről stb. A toborzás szempontjából ez ls rendkívül eredményes módszer. Iskolánkból az idén három tanuló választotta a bányászatot. Az egyik így ir erről dolgozatában: „Azért megyek bányásznak, mert hetedikes koromban jártam ott és láttam, milyen bő lehetőség van a sportra, milyen jól gondoskodnak róluk, s mennyire megbecsülik a báriyászszakmunkásokat. A barátom már két éve ott tanul és csak szépet és jót mesél életéről. Ott jobb neki, mint itthon." Pedig ezt az említett barátot a faluban már sokan előre elveszett embernek tekintették. Ma, ha haza jön látogatóba, mindenki elismeréssel tekint reá, mert látszik rajta, hogy becsületes munkás, értelmes, művelt fiatal lett belőle. Sidó Szilveszter, Vojnice teg, három tank indul rohamra a kettes számú barikád ellen. — No pasaranlll — súgja maga elé halkan Christian Noorland. Társai rápillantanak, ő nemet int — várjunk még! Örökkévalóságnak tűnő két perc következik. A németek eleinte gyanakodnak, aztán elhiszik, hogy az ellenfél megfutamodott, elárvult a barikád! A tankok egyre közelebb érnek, már csak tlz méterre vannak, már csak nyolcra, hatra, már csak öt méternyire... És ekkor fülsiketítő robbanások hallatszanak. Két ellenséges tank lángokban áll, a harmadik eszeveszetten menekül. Súlyos sebekből vérzik azonban a holland interbrigadista, és a bájos Vlasta Procházková -élete végéig — ha ugyan túléli e napot, — nyomorék marad. A védőknek jóformán még annyi idejük sincs, hogy kifújják magukat. Hevenyészen bekötözött sebeikkel ismét a lőrésekhez állnak, vagy feküsznek, az SS-ek újabb támadásra indulnak. . trójai híd a poklok tornácává változik. A halálfejes gyilkosok minden áron át akarnak törni, ök már tudják azt, amit a védők nem tudnak: a Vörös Hadsereg három irányból is elindult Prága megmentésére. Ismét feltűnnek a tankok, egyre közelebb érnek. A védők keze keményen fogja a páncélöklöt, de lövésre egyiküknek sincs ereje! A horogkeresztes hóhérok a tankok előtt cseh asszonyok és gyerekek csoportját hajtják, kergetik — golyófogóként. Christian Noorland sírva szitkozódik, amikor társai erőszakkal cipelik őt hátra a harmadik barikádra. A kettes számú barikád elesett. Tövében a hitleri fenevadak halomra lövik a halálkaraván tagjait. A hősök nem halnak meg A véres vasárnapot még véresebb hétfő váltja fel. Harmadik napja állják a trójai híd védői az ellenség vad rohamait, harmadik napja számolgatják magukban az egyre fogyó lőszert, és sóhajtva teszik fel a kérdést: mi lesz holnap? Aztán a legsúlyosabb órák és napok ,következnek. Elesik Pankrác, VysoCaný, Karlín, elesik a trójai híd harmadik barikádja ls. Utána a negyedik, majd az ötödik is. Gránát tépi szét a tizennégy éves gépfegyveres. FranttSek Stoupal mellét is, hősi halált hal Broček tartalékos szakaszvezető és hatvanöt bajtársa ... Igazán különös tavasz volt! A nyiló, illatozó orgonabokrok közt járkált a halál, a szabadság többet jelentett akkor a Zdenkók, Ládák, Jarmilkák és Vlasták szemében mint az élet és a szerelem. A horogkeresztes ámokfutók védtelen asszonyokat és gyerekeket gyilkoltak halomra, békeszerető, szelíd emberkék páncélököllel néztek farkasszemet a tankokkal. És a hösök nem haltak meg... Aztán, amikor már a legrosszabb lett volna, acéltáltosokon berobogtak az élet-halálharcot vívó város utcáiba Napkelet győztes daliái, sapkájukon az ember ötágú csillagával! És ahogyan a nóta mondja, — lábuk nyomán kinyílott a liliom ... BARSI IMRE Különös, különös tavasz volt. A május orgonaillatot lehelt az aranyos városra, a feketerigók vidám trillái azonban gondterhes verejtékcseppekként hullottak vissza a palaszlnű égboltról. Máskor az Ilyen májusi permetezés mégsem riasztotta volna vissza a természetimádó prágai fiatalok és öregek ezreit. Ezerkilencszáznegyvenöt május ötödike azonban különös, igen különös tavaszi nap volt. Az ezeréves Harmadik Birodalom rémálma már szertefoszlott, Hitler és Goebels a Walhallában jártak, a berlini Reichstag kupoláján immár ötödik napja vörös lobogó lengett, Közép-Európa országútjain a horogkeresztes infernóból kiszabadalt, csíkosruhás csontváaak örvendtek a visszanyert szabadság tavaszénak. A Wehrmacht letette a fegyvert, a Vörös Hadsereg egységei felszabadították Brnót, Ostravát és a nyugati szövetségesek páncélosai már mélyen behatoltak Nyugat-Csehországba ... De a cseh-morva térség őrjöngő náci parancsnoka, Schoerner tábornok a cseh katlant utolsó német erődként akarta megtartani. Valóban különös májusi nap volt! Az ódon Prága galambszelíd népében feltámadt a huszita dac és ezen a szelíd, borongós szombati napon a fiatal kék szemű Jindrák, Ládák, Rudolfok, Frantikok és az aranyhajú Vlasták fel sem figyeltek a gálába öltözött feketerigók tavaszi koncertjére, nem érezték az orgonavlrágok illatát, kezük géppisztoly, kézigránát és páncéltörő fegyverek után nyúlt — és torlaszokat épített. Feltámadt a tenger A moldvaparti metropolis huszonhárom negyedében ezen a napon minden jeladás és központi irányítás nélkül, spontánul, elemi erővel és egyszerre tört ki a felkelés. Régi hangosok békültek ki és barátságok jöttek létre, a félénkek bátrakká váltak és közkatonákból generálisokat szült a szükség. Kirobbant a népharag, feltámadott a tenger, és jaj volt annak, aki ellene merészkedett. Ösztövér öklök égnek meredtek és fegyvertelen ifjak áll'- felfegyverzett hadfiakat, vén mertalócokat szereltek le. A vršovicei rendezőpályaudvaron Róbert Brocik és hat vasutas társa lefegyverzett egy Wehrmacht osztagot és három légelhárító ágyút zsákmányolt, Bubenečen két páncélos vonatot kerítettek kezükbe a hazafiák úgyszólván puszta kézzel. Smíchovon és a vysočanyi CKD Üzemben nagy hirtelen tankokat készítettek a munkások és Prága fontos középületeit ostromolták meg. Véres harcok színhelye lett a vinohradyl Hloűbetín, Žižkov, az Óvárosi tér, Pankrác ... A telefonközpont szerelői elpusztították a németek titkos kábelhálózatát, úgyhogy a prágai helyőrség negyvenezer katonája a felkelés első napján nem tudott érintkezésbe lépni egymással és az elszórt egységek külön-külön csatáztak a lelkes, de hiányosan felfegyverzett felkelőkkel. Este aztán Toussaint tábornok, a város német parancsnoka erősítést kért Schoernertől és kiadta a parancsot: „kifüstölni és földig lerombolni az árulók fészkétl" A kért erősítés még az nap este megindult — és Cesky Ä «« IDEJÉBEN ERKEZTEK Brod, Lysé, Mélnlk, meg Benešov felől tankok, rohamkocsik és páncélosok dübörögtek Prága Irányába... A Prága elleni légitámadásra azonban nem került sor, mert a Vörös Hadsereg tankjai lerohanták a drezdai repülőteret, még mielőtt az ottani háromszáz nehéz bombázó elindulhatott volna Prága fölé. Am szombaton este már az illegális CSKP vezetősége, valamint a Cseh Nemzeti Tanács elnöksége is kiadta a jelszót: „Torlaszokat emelni és ezeket az utolsó leheletig védenil" Szombatról vasárnapra több mint ezer barikád épült Prága külés belvárosaiban, egyrészt azért, hogy megvédjék a várost a külső támadástól, másrészt azért, hogy elzárják a városban rekedt németek elől a menekülés útját. És szombatról., vasárnapra ágyúkkal, tankokkal és légibombázókkal kezdték meg a német fasiszták az általános támadást a prágai barikádok ellen. Hősök születnek Szép májusi vasárnap reggelre ébredt a világ. Virágba szökkentek az elkésett bimbók is, nyírfaligetek hívták a szerelmeseket. De a trójai hídon még sem láttak mosolygóarcú fiatal párokat, és hiába vártak Trójában látogatóikat a ZOO lakói, az oroszlán, a fóka és a három kis medvebocs... A trójai híddal szemben levő domboldal orgonabokrai között zöld és. fekete egyenruhába öltözve á halál leselkedett. Sisakos SS-legények nehéz gépfegyverrel lőt' ték a trójai liid barikádjait, Kobylisíről pedig két tábori üteg lőtte a hidat. Tankokkal és nehéz fegyverekkel felfegyverzett két SS-hadosztály állt szemben a trójai híd száz védőjével, és az embernek akaratlanul is eszébe jutott a Thermosülai-szoros és Leónidasz vitézei. Délután a túlerő leverte a kobylisyi és libefti ellenállókat, este nyolckor pedig megkezdődött a trójai híd ellen a frontális támadás. A mélybombázók elpusztították a védők balszárnyát fedező páncélvonatot, ágyúgránátok felgyújtották az első számú barikádot, s egyidejűleg néhány SS-különítmény tutajokon próbálta meg az átkelést a Vltaván, hogy hátba támadja ahíd védőit. A híd közepén emelkedik a kettes számú torlasz. A védők nagy része parancsszóra a negyedik és az ötödik torlasz mögé vonult vissza. A kettest öt ember védi: Rudolf Vilda, Mirko Rubeč, Vlágya Dokúpil, Vlasta Procházková, o fiatal vlllamoskalauznő és Christian Noorland, a holland Interbrigadista, aki egy náci haláltáborból szökött meg és heteken I keresztül a libefti munkásnegyed lakóinál rejtőzködött. Négy férfi és egy fiatal leányi Két géppisztoly, két puska, egy gépfegyver és néhány páncélököl! Velük szemben két, jól felszerelt SS-hadosztály! Rohamot roham követ. Am a kettes torlaszon nem hiába büszkélkedik az interbrigadisták No pasaran-ja, a támadók egyre-másra véres fejjel futamódnak meg. A torlasz védői közül már, csak ketten vannak sebesülés nélkül, mégsem gondolnak hátrálásra. Aztán csattanás, zörej veri fel az esti csendet, három vasszörnye-A 1963. május 5.tJJ SZŐ 5 *