Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-24 / 141. szám, péntek

Irodalmunk együtt halad o né fivan Skála, a Csehszlovák írószövetség Központi Bizottsága első titkárának a csehszlovák írók SSL kongresszusán elmondott beszédéből h i ľ jj l^l Ln I lllllU^ AZ IRODALOM OTJÄT az elmúlt Időszakban csakis ezen időszak forradalmi változásaival elválaszthatatlan összefüggésben értékelhetjük. Társadalmunk történelmi eredményei alkotják most értékelésre kerülő munkánk hátterét. A XII. kongreszszus, amelyet széles nemzeti vita előzött meg, fejlődésünkben új korszak kezdetét jelenti. A XII. kongresszus határozatai és az ott kitűzött feladatok képezik az alapját az irodalom távlatairól és hivatásáról folytatott minden elmélkedésünknek — minden erővel segíteni, hogy a XII. kongresszus határozatai, mint a leendő kommunista társadalom alapjai, életbe lépjenek. A társadalom szükségleteinek átlójában alakul ki korunk emberének erkölcsi profilja. Ezen átló körül kikrlstáiyozódnak az emberi lélek haladó és maradi erői, ami oly vonzó a művészet és az irodalom számára, jellemző, hogy ebben a folyamatban fejlődnek a leggyorsabban a racionális képességek, melyek öszszefüggnek az emberi tevékenység azon területeinek hírtelen fejlődésével, amelyek közvetlenül kapcsolatban vannak a termelés, a tudomány és a technika fellendülésével, míg a társadalmi tudat egész területén az emberi lélek fejlődése lényegesen lassabb. Ez figyelmünket az ideológiai munka felé fordítja. ! A mi társadalmunk, amely felszámolta a kapitalista társadalom törvényszerűségeivel létrehozott dezintegrációt az embereknél, megteremtette a feltételeket az egyéniség intellektuális és erkölcsi oldalainak integrációjához. Ma fokozott mértékben kell védelmeznünk a szocializmust a külső ellenséggel szemben — melyet az USA támadó körei reprezentálnak — valamint a békét fenye gető burzsoá idaológiai hatásokkal, az ideológiai beszűrődéssel szemben; ugyanakkor a belső életben, a népi egység megszilárdulásával rohamosan emelkedik az erkölcsi és ideológiai probléma jelentősége. Bizonyos mértékben megváltozik a konfliktusok jellege, amelyek az egyenes irányú determinált osztályok összeütközése helyett az új és a régi harcának bonyolultabb formáját veszik fel és ennek következtében mélyebbre kerülnek az ember énjében. A politika eljut az emberek magánéletébe, segít feltárni az emberi lélek ismeretlen területeit és megkezdi kialakítani az individualizmus és a kollektivizmus közötti harc frontjait. AZ ESZTÉTIKAI IDEÄL kialakulása összefügg azzal, ahogyan az ember az alkotó lényeget munkájában megvalósítja Nem véletlen," hogy az utóbbi időben a prózaírók sokat foglalkoztak ezzel a jelenséggel Prózai, költői, drámai és szatirikus művekben le kell leplezni és be kell bizonyítani, mit von maga után a közöny, hogyan töri le a nép kezdeményezését — hangsúlyozta a szónok. Ivan Skála beszéde további részé ben foglalkozott az SZKP XXII. kongresszusának jelentőségével, hangsúlyozva, hogy a személyi kultusz ke/mény és fájdalmas leleplezése tulajdonképpen a forradalom erejének megnyilvánulása volt. Legyenek bár a személy) kultusz következményei bármilyen súlyosak és tragikusak, egyre világosabban látjuk, nem tehették tönkre és nem is takarhatták el a szocializmus humanista lényegét. E lényeg életképessége és humanizmusa tette lehetővé a kultusz hibáinak leleplezését és felszámolását. Ez a kommunista tanok erejét és nem gyengeségét bizonyítja. A személyi kultusz elleni harcot — mondotta a továbbiakban — nem értelmezhetjük proklamációnak, kinyilatkoztatásnak, egyszeri alkalomnak vagy átmeneti kampánynak. Befolyását nem lehet leküzdeni nihilista negációval és szubjektivizmussal vagy szenzációkeltéssel, hanem csakis következetes tudományos elemzéssel, amely a kommunizmusba, a teljes tudományos ismeretekbe vetett hitre támaszkodik. Tisztában vagyunk vele, hogy közülünk mindenki, aki a személyi kultusz időszakában a párthoz tartozott — ahogyan azt a XII. kongresszuson Hendrych elvtárs is mondotta — „kisebb vagy nagyobb mértékben adózott a kultusznak". Társadalmunk minden becsületes tagja előtt most az a feladat áll, hogy magában mérlegelje, hogyan tükröződött viszsza a személyi kultusz befolyása az ő gondolkodásában és tetteiben. E felelősség elől senki sem menekülhet, és senki sem háríthatja át másra. EZUTÄN IVAN SKÄLA az írók és az irodalom feladataival foglalkozott. Irodalmunk fő célját abban látja, hogy hasson az ember emocionális és intellektuális oldalaira, erejének egységesítésében, az élet fejlesztésében és gazdagításában, a nép pozitív életaktivitásának ösztönzéséban, az erkölcsi normák közös kialakításában, sokoldalúan hatni az olvasóra, a kommunizmus társadalmi, etikai és esztétikai eszményeinek irányában,- a szocialista személyiség együttes megformálásában. A továbbiakban Ivan Skála megemlékezett azokról a feladatokról, amelyeket a XII. pártkongresszus tűzött ki a művészek elé és e feladatok szemszögéből elemezte Irodalmunk útját az elmúlt években, az Irodalom mai helyzetét és távlatait. Az írók legutóbbi kongresszusa óta eltelt években több kiváló irodalmi alkotás látott napvilágot. Mégsem vagyunk elégedettek az elért eredményekkel és állapottal, sokkal többet akarunk! Ezt az elégedetlenséget nemcsak az átlagos és a kimondottan gyenge művek váltják ki, hanem elsősorban az a tény, hogy irodalmunk még nem olyan hatékony szociális, erő, aliogy szeretnénk, hogy eléggé bizonytalanul indul az élet és az ember átalakításáért vívott küzdelembe és hogy életünkben még nem játszik olyan szerepet, amilyet játszania kellene. Ezen helyzet okait csak úgy állapíthatjuk meg, ha ugyanakkor elgondolkozunk az irodalom belső problematikájáról s azon feltételekről, amelyek között keletkezik, amelyeken áthalad és amelyekre hat. Mily egyoldalúan jellemezte egy szónok a közönség egy részének elképzelését: hogy az írók könnyen alkothatnának nagyszerű műveket jelenünkről, de nem akarnak; egyben elutasította az írók egy részének nézetét, miszerint az írók alkothatnának Jelenünkről nagyszerű műveket, de ez nem lehetséges, mert nincsenek hozzá meg a feltételek. Mindkét nézet helytelen egyodalúsághoz vezet. A személyi kultusz erősen befolyásolta az irodalmat, bár nem lehet mindent arra hárítani. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy irodalmunk fogyatékosságaiban az alacsony gondolkozás! készség, a nyugalom utáni vágy, a kockázattól való félelem is szerepet játszik. AZ ELMÚLT IDŐSZAK értékelésében vissza kell térnünk egészen a II. kongresszusig. Az idők távlatából erre a kongresszusra úgy tekintünk, mint egy komoly kísérletre, megvívni a dogmatikus gondolkozás és az irodalom sematizmusa elleni harcot. Ez az időbeli távolság, — amelyben elvész a másodrendű, emocionális tünetek és a rövid lélegzetű hisztéria jelentősége, — a kongresszusnak ezt a pozitív oldalát tárja elénk. Bár sok kérdésben nem értük el sr problémák megoldásának színvonalát. A kongresszusi beszámolók ma is aktuális jelentőségűek, a kongresszus határozatai sokban ma is elfogadhatók. Azt a kísérletet, hogy kiszabadítsuk az irodalmat az előítéletek, Illúziók és helytelen nézetek fogságából, a szubjektivizmus és a negáciő néhány megnyilvánulása megzavarta. A kongresszuson és a kongresszus körül elhangzottak olyan hangok, amelyek az elmúlt időszak Irodalmának fogyatékosságait és hibáit elítélve, átértékelték annak alapvető helyes elveit is. AZ IRÖK II. KONGRESSZUSA eP ítélte a sematizmust és a dogmatizmust az irodalomban, és minden fogyatékossága ellenére hozzájárult az irodalom és annak társadalmi funkciója felelősségteljesebb és helyesebb értelmezéséhez. A II. kongresszus tapasztalata egyben azt mutatja: ha a személyi kultusz deformálta a tudományosság elvét a jelenségek elemzésében, befolyása nem küzdhető le sem nihilista tagadással, sem szubjektivizmussal. Az irodalom és a művészet terén a jelenségek értékelése rendkívül bonyolult és érzékeny dolog, elkerülhetetlenül sokoldalú elemzésre keli hogy támaszkodjék. Az író munkája kimondottan egyéni, eredményeinek, megítélésébe azonban be kell vonni az írók széles kollektíváját, hogy ez az elbírálás olyan színvonalú legyen, ahol a magas eszmei és pártszempontok szervesen eggyé olvadnak a hivatásos szaktudással és így biztosítják gyakorlatilag a maximális felelősséget a társadalommal és az alkotóval szemben. Ott, ahol ez a múltban hiányzott, szaktudás nélküli beavatkozások történtek egyes 'művekbe, illetve azok sorsába. Társadalmunk feladata, hogy keresse az irodalom irányításának és befolyásolásának űj, jobb formáit. Az utóbbi időben kialakították az ehhez szük séges feltételeket. Az irodalom kér déseiért vállalt felelősségbe, az irodalom értékelésébe és a vitás kérdések megítélésébe teljes mértékben be kell vonni a szövetség szerveit. Azt akarjuk, hogy az írók az alapvető vitákban fokozzák a kölcsönös eszmei-művészeti igényességet, valamint saját politikai felelősségüket. MENTESEK AKARUNK LENNI a tehetetlenségtől, a személyi kultusszal mentegetve e tehetetlenséget. A tehetség hiányát sem lehet a személyi kultusszal mentegetni. Ellenben azok, akik megszokták, hogy egyoldalúan tekintsenek az irodalomra és írókra és igazságtalan bírálatokat használjanak, ők is levonhatnák a tanulságot Novotný elvtársnak, a XII. kongresszuson elhangzott szavaiból, hogy véget kell vetni „a művészek alkotó munkájával kapcsolatos érzéketlen gyanúsítgató megnyilvánulásoknak". Beszéde további részében Ivan Skála részletesen foglalkozott az alkotószabadság és a művészeti alkotások igazságának kérdéseivel. A szocialista író számára a szabadság és igazság kérdése elválaszthatatlan a haladó erők iránti felelősségtudat érzésétől, melyeknek harcától függ az igazság és a szépség törvényei szerint a világ forradalmi átalakulása. Az elméleti dolgozók és az írók között a realizmus és a szocialista realizmus kérdéseiről folyó komoly vitákkal kapcsolatosan a szónok a legfontosabb megállapításnak a szocialista irodalom nem leszűkítő, nagyvonalú, széles és aktív koncepcióját jelölte meg, eniely az egyéni stílus végtelen lehetőségeit engedélyezi. Az irodalom ilyen széles, nagyvonalú koncepciója lehetővé teszi a nézetek, témák, alkotó módok és eszközök és egyéni stílusok gazdag differenciálódását, megnyitja a teret az alkotó művész fantáziájának, újításának és alkotó kísérletezésének, ami nélkül nincs művészi alkotás. A személyi kultusz magával hozta rossz jelenségek és vonások bírálata — hangsúlyozta a szónok — nem jelenti és nem jelentheti a pártosság meggyengülését, ellenkezőleg, a mélyebb pártosságot és új aktivitást, a társadalom nagy céljai érdekében. Ebből a szempontból értelmezzük Hruscsov elvtárs jelentős beszédeit is, melyet a művészekkel és az Írókkal való találkozáson tartott. A párttosság lenini elve, amelyet mi is maradéktalanul vallunk, kifejezésre jutott szocialista irodalmunk számtalan müvében. Ivan Skála beszámolójának legterjedelmesebb része a próza, a drámairodalmunk és költészetünk legégetőbb kérdéseit ölelte fel. Foglalkozott a gyermek- és ifjúsági irodalommal, az írók ős a televízió, a rádió, a film együttműködésével, valamint irodalomtudományunk problémáival is. AZ 1958 UTÄNI ÉVEKBEN prózairodalmunk a sematizmus — melynek társadalmi gyökereit a XX. kongreszszus leplezte le — leküzdésére összpontosul. Némi bizonytalanság és erőgyűjtés után, amikor a próza egy része a lélekkutatás területére irányult, az új művészi keresés a történelem területére tevődött át. A tartós értékű műveket a nemzeti felszabadító harc tematikája inspirálta. A cseh és a szlovák próza ezekben jutott a legtovább a szocialista emberiség minden babonától és deformáltságtól mentes új koncepciójában, melyet előzőleg a személyi kultusz befolyása eltorzított. J. OtCenášek „Romeo, Júlia és a sötétség" című novellája, L. Aškenázy néhány elbeszélése és A. Lustig néhány elbeszélő könyve mellett főleg a következő regények jönnek Itt számításba, mint például Frýd „Az élők doboza" és elsősorban a szlovákiai próza legjobb alkotásai, nrtnt például Müaöko „A halál neve Engelchen" című regénye, Mináč Trilógiája és Rudolf Jašík, fiatalon elhúnyt Író, a Halottak nem énekelnek című műve. A csehszlovákiai irodalom az utóbbi hat évben ezekkel a művekkel járult hozzá a világ mai szocialista prózairodalmának fejlődéséhez. A nyilvános és irodalmi vitákról szólva megemlítette, hogy az időszerűség komplexebb tudatosítására, az összefüggések, mai problémák és konfliktusok elmélyültebb értelmezésére van szükség. DRÁMAIRODALMUNK PROBLÉMAIT elemezve a szónok rámutatott arra a tényre, hogy a drámáról állandóan úgy beszélünk, mint irodalmunk és színházi kultúránk gyenge pontjáról. Már túl sokáig tart az az állapot, amikor színpadainkon többnyire csak „játszanak," a színház csak létezik, áttelel. A vitákban a mai színház komoly válságáról beszélnek, bírálják a langyos, a maiság szempontjából kö zönyös repertoárt. Valamennyien —• a nézők, a drámaírók, a színházak és a színházi kritikusok — megállapítjuk, hogy a színházak és a drámaírók azért vannak válságban, mert nem teljesítik fő feladatukat, nem szólnak a nézőkhöz, az élet fő kérdéseiről, a társadalom' kardinális problémáiról, a kor döntő erkölcsi konfliktusairól. A drámának teljesítenie kell hivatását: ki kell mondania költőien és gondolkodó értékeléssel az Igazságot a korról, a társadalomról és az emberről. Kimondani gondolkodóan és köntörfalazás nélkül. Ivan Skála néhány drámát is említett, elsősorban Peíer Karvaš: Antigoné és a többiek — valamint a Forradás, úgyszintén Milan Kundéra a Kulcstulajdonosok című drámáját. A KŰLTÉSZ*<

1' TERÜLETÉT boncolva Ivan Skála megjegyezte, hogy itt is teljes egészében érvényesek a fejlődési törvényszerűségek, amelyek fő vonalakban egész irodalmunk fejlődését meghatározták. A XX. kongreszszus a költészet számára is korszakalkotó esemény volt. Az ember egyéniségének teljesebb kifejezéséhez vezető irány új minőségi vonásokkal gazdagította a költészetet. A költészet látóköre tágul, sok költő találta meg kifejező formáját, az érett mesterek az új alkotó feszültségben tehetségük legjavát adják. A költészet több arcúsága összefügg a gondolat megújhodásával, amelyhez a XX. kongresszus adta meg az impulzust. Mind kritikusaink, mind költőink egybehangzóan megállapították költészetünk alacsony gondolatiságát.Vitán felül áll, hogy ebben szerepet játszik az is, hogy a költészet, amely az elmúlt évek folyamán a sematikus költészet elleni polemikában fejlődött, néha tévesen értelmezte a szónoklasság elleni ellenszenvet, úgy mintha ez a gondolati koncepció, a költészetben az ismereti értékek elleni harc lett volna. A beszámoló a továbbiakban az'után az irodalomtudomány területével foglalkozott. A szónok elmondotta, hogy ezen a vonalon az elmúlt időszakban főleg két kérdés került előtérbe: a marxista tőrténelmiség problémája, amelyet polemikailag az erőszakos aktualizálás ellen irányítottak és az irodalom sajátosságainak problémája a társadalmi tudat különböző formáinak keretében. Nem vitás, hogy a történelmi elemzés vlszszaállítása hozzá segített, hogy az irodalom fejlődéséről hűbb képet kapjunk. Csak a történelmi múlt teszi lehetővé, hogy helyes fényben lássuk a szocialista realizmus keletkezését és kialakulását a 30-as években, valamint az avantgarda szerepét. KRITIKÁNKAT ÄLTALÄBAN értékelve elsősorban az az érzés tűr fel bennünk, hogy alapvető kérdésben marad adósunk — abban, hogy aktívan, céltudatosan és rendszeresen befolyásolja az esztétikai érzéseket és társadalmi tudatot, hogy kialakítsa az értékek érthető rangsorolását a köztudatban, hogy legyen ambíciója világosan formába önteni azt, amit csak sejteni lehet, hogy érthetően kifejezze az irodalom és a társadalom életszükségleteit. A kritika gyakran csak általában beszél a művész egyénisége és stílusa sokrétűségének szükségességéről. A gyakorlatban sajnos ez úgy néz ki, hogy a kritikusok ezt a differenciálást semmibe veszik és tevékenységükkel arra törekszenek, hogy az Író egyéniségének és stílusának sokoldalúságát saját elképzeléseik szerint egységesítsék. A kritikust egyéni hajlamai és ízlése szerint legkötheti a művészi alkotás bizonyos oldala, szeretheti az egyik szerzőt és nem szeretheti e másikat. Respektálnia kell azonban az irodalmi fejlődés objektív törvényszerűségeit. Ivan Skála, beszéde további részében így folytatta: Minél többet akarunk megismerni, de nem akarunk másolni. Érdekünk, hogy ismerjük mindazokat a műveket, melyek alap-" jaiban befolyásolhatják irodalmunk fejlődését, még akkor is, ha sok esetben polemikusán foglalunk velük szemben állást. Tudatosítjuk, hogy ezek a művek különböző feltételek között keletkeztek és figyelmesen mérlegeljük ideológiai tartalmukat. Ha nem vennők tekintetbe a konkrét történelmi helyzetet — s az elsősorban a nyugati irodalom jelentős műveire vonatkozik — fellelkesednénk példájukon

1, tekintet nélkül e feltételek különbözőségére és az ideológiai tartalomra, ez ahhoz vezetne, hogy az utóbbi időben mind élesebb nyomást gyakorló burzsoá ideológia hatása alá kerülnénk. A MI IRODALMUNK mindig közös úton haladt, halad és haladni fog népünk törekvéseivel, a szocializmus fejlődésével, a kommunista párttal. Továbbra is hűségesen kitart ezen az úton 9 ebben az irányban összpontosítja igyekezetét. A košicai kohóépító Vállalat dolgozóinak ; felhívására a Kelet-Szlovákiai Vasmű ! építői szombaton, május 18-én délután és vasárnap, május 19-én rendkívüli mű! szakákat dolgoztak le, hogy hozzájáruljanak a téli lemaradás kiegyenlítéséhez. ! Štefan Trusa vasszerelő csoportjának tagjai szombaton délután és vasárnap több mint 50 mázsa vasszerkezetet szereltek fel. (G. Bodnár fejvétele — CTKJ A KRAKKÓI JAGELLÓ EGYETEM a Jövő évben ünnepli fennállásának i 600. évfordulófát. A MOSZKVA—DAMASZKUSZ ÜJ RE: PÜLÖJARAT május 23-án nyílt meg. A ; vonalon Il-18-as szovjet repülőgépek • fognak közlekedni hetente egyszer. IA Moszkva és Damaszkusz közötti ; háromezer km-es távolságot az II' 18-as leszállás nélkül 5 óra alatt te! szí meg. A bratislavai Szlovák Nemzeti Színházban szerdán John Modenss világhírű gö] rög baritonista vendégszerepelt. Puccini i Tosca című operájában Scarpia szerepé; ben mutatkozott be a bratislaval közön, ségnek. ZÁTONYRA FUTOTT Luzon-sziget (Fülöp-szigetek] keleti részén egy • negyvenkét embert szállító hajó. A viharos tengeren az úszva menekülőI ket cápák támadták meg. A katasztró< fából mindössze 15 személy menekült meg. DZSEZlR SZÍRIAI TARTOMÁNYBAN I a heves esőzések következtében ki; áradtak a folyók. Több mint 200 ház ! megrongálódott. Földrengés rázta meg Iquique és Ari' ca chilei városokat: a húsz másodperces I földlökés nem okozott nagyobb károkat. FORGÓSZÉL DÜHÖNGÖTT szerdán két Japán tartományban. A vihart Jég• es'ó kísérte, tojás nagyságú jégda\ rabok hullottak. Hét ember meghalt, ; 28 súlyosan megsebesült, 400 lakóház 1 és egyéb épület megrongálódott. AZ ÜJ-ZÉLANDI KORMÁNY TILTAKOZOTT a francia kormánynál a Csendes-óceánon tervezett atomfegyver-kísérletek ellen. Másodpercenként 4 könyv készül el a Szovjetunióban. 300 kiadóvállalat évenként 80 000 művet jelentet ineg 1 200 000 millió példányban. SIR BERNARD LOWELL, a manchesteri egyetem professzora a Jodrell Bank-i csillagvizsgáló igazgatója a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának vendégeként 3 hétre a Szovjetunióba látogat. MUáDOCHVILLE KANADAI VAROS KÖZELÉBEN egy kiáradt folyón a megrongálódott hídról szerdán 10 gépkocsivezető zuhant a folyóba járművével együtt. Kiránduló tengeralattjárót építenek Svájcban Jacques Piccard irányításával. A tengeralattjáró másfél km-es mélységre bocsátható le. 13 FEKETEHIMLÖ-MEGBETEGEDEST ESZLELTEK az utóbbi hetekben Svédországban. Ha további jertözés lesz, Stockholm egész lakosságát beoltják. A svéd fővárosban eddig 80 személyt különítettek el fertőzés gyanúja miatt. A VARSÓBAN MEGNYÍLT nemzetközi könyvvásár már az első napokban nemcsak a könyvek, hanem a könyvkiadók nagy találkozójának színhelye lett. 21 ország könyvkiadásának vezetői megbeszélik az együttműködés fejlesztésének lehetőségeit. MatveJ Manlzer ismert szovjet képzőművész 12 emlékéremből álló sorozat készítését fejezte be. Az emlékérmek Lenin életének és munkásságának íontos határállomásait ábrázolják. EURÓPAI ORVOSKONGRESSZUST RENDEZNEK május 28 és Június 6. között Milánóban. AZ ETNA ÉSZAKKELETI KRÁTERE a hét elején ismét működésbe lépett. Lángok törtek az ég felé s a hegy oldalán lávafolyam indult meg. Ül SZÓ 4 * 1963. május 24.