Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-23 / 140. szám, csütörtök

Mint kenyérbe a só A sokfalusi szövetkezet nem tar- zott az iskolába, a szövetkezet tel­tozott a legrosszabbak közé a fá- festtette a szakemberképzésre vo­rásban. Nem tudott azonban a fob- natkozó irányszámot és a továbbiak bak közé sem emelkedni, nem is folyamán meghozta az ezzel kapcso­beszélve e fogalom csúcsfokáról, latos anyagi áldozatokat is. amelyet a „leg" szócskával szok- Az élet men t tovább, egyik nap tunk kifejezni. Olyan volt ez a szö- pe rg ett a másik után. A természet vetkezet, amilyenről általában a rendjének. megfelelően váltogatták legkevesebb szó esik a különféle egymást az évszakok. Törvénysze­rangú összejöveteleken — értekez- rüe n „áltozott a határ képe, de vál­leteken, gyűléseken, konferenciákon tozatlan maradt a szövetkezeti síi. Bírálatot nemigen kaptak, mert tisztségek betöltése. Pista a szor• számos közös jobban rászorult erre, go s tanulásban észre sem vette az mint ók Dicséretet meg még keve- idő múlását, kötelességtudóan szív­sebbet hallhattak magukról, egy- t a magába a tudományt, hogy haza­reszt, mert nem nagyon volt miért, örülve majd megfelelően kamatoz­músrészt pedig azért, mert sok tathassa a szövetkezet javára, olyan szövetkezet akadt, amelyek ezt sokkal inkább megérdemelték. Mindebből kitűnik, hogy a szó­ban forgó gazdaság vezetősége és pj st a menyasszonyának tűnt hosszú­tagsága nem volt túlságosan igé - • nyes, megelégedtek a szolid, köze pes hellyel', nem nagijbn törték ma A négy év úgy elröppent, hogy az illetékesek észre sem vették. Valamennyiük közül talán csak nak, szinte örökkévalóságnak ez az idő. Egy szép napon Pista megje­lent a szövetkezet vezetősége előtt. gukat. Csak arra vigyáztak, hogy Kitűnő bizonyítványát és oklevelét elébük téve kérte, hogy osszák be azért túlságosan le ne maradjanak. Az idők folyamán a tagság között, őY a megfelelő helyre. elsősorban természetesen a vezető- meghökkenve ségiek kőzött az egyetértésnek és néztek ös$ze Tanácsta l» nu l • hüm­a barati szalaknak mély kapcsola- . . iránuszá m teliesítése­tai fejlődtek ki. Nagy gonddal őr- m o9 íe K • • • A z irányszám tetjesitese , ..,„ , , , . kor nem is qondoltak rá, hogy az kodtek azon, hogy ezt az égvilágon n « ^ vammi no vnnnrhncQn mon semmi ne zavarhassa meg Csendes békességben teltek a szö­vetkezet napjai. A vezetőség is, a tagság is ellátta feladatát. Sőt azok­nak a feladatoknak is igyekeztek is kell adni. Kiváltképpen a két „agronómus" kezdett kényelmetle­nül fészkelődni a helyén. „Hová tegyük?" — merült fel a nagy kérdés a vezetőség előtt. Er­eleget tenni, amelyek nem tartóz- rm tanácskoztak éjfélig, s mivei nem tak szorosan a termelés pillanatnyi jutottak dűlőre, másnap folytatták szükségletei közé, de ha már kitűz- a tárgyalást ott, ahol előző nap ték valahol, úgy illik, hogy meg- abbahagyták. Mert ugyebár fontos valósítsák, nehogy csorbát szenved- kérdésről volt szó, arról, hogy egy jen a község becsülete. Így történt, okleveles szakembert megfelelő hogy Szelíd Pistát - egy csendes, he l^ e osszanak be. Hiszen a mező­tehetséges és jóravaló fiatalembert gggg? SozóZTtinTV­- meggyőztek, hagyja ott nehany nyérb?n a súr a. lgen ám! Ha ez évre a mezei csoportvezető tisztsé- olyan egyszerű volna. De amikor a get és menjen el tanulni a techni- megfelelő beosztásban már minden­kumba. „A fiatalok kötelessége a nütt „mefelelő" emberek tevékeny­tanulás! Ilyen nagy gazdaságban kednek. Hogy nincs meg a szak­úgy kell a tanult szakember, mint képzettségük? Hm... Az igaz, de a gyakorlatban azért megállják a he­lyüket. Nem igaz!? Vagy talán elő­fordult egyszeres, hogy a kukoricát Szelíd Pista egy darabig szeré­nyen szabódott, mert eppen nősülés előtt állott. Hivatkozott arra is, kenyérbe a só!" — hangzottak a meggyőző érvek. őszi búzát meq tavasszal? Akkor meg hogy menjen tanulni a főagronó- m l lehet a kifogás ellenük? mus, az jobban rászorulna, mint ő, Végre megszületett a bölcs dön­hiszen egész szakképzettsége — a tés. Szelíd Pista csoportvezető lesz gyakorlati tapasztalatokat kivéve — ta me Zel brigádban. Ott a gyakor­egy rövid tanfolyamon alapszik. Me- latban a f$ tte k mezején a leqjob­hetne a másodagronómus, a zoo­technikus, az elnök, a könyvelő, a főgépész és így sorolta tovább az ban kamatoztathatja tudását, legin­kább bebizonyíthatja rátermettsé­ellenérveket, hiszen egyiküknek Qét. sincs meg a beosztásuknak megfe­lelő szakképzettsége. Am, az érvek végül ís legyőzték gadta szelíden, az ellenérveket. Szelíd Pista >eluta­És még 'ók csodálkoztak, hogy Szelíd Pista ezt a döntést nem fo­GÁL LÁSZLÖ ASSZONYOK E gy szövetkezet évzáró közgyű­lésén a beszámolóban ilyetén formán dicsérték meg az EFSZ­ben dolgozó asszonyokat: — ... Asszonyainknak mind a tlz ujját külön megcsókolhatjuk, mert mondjuk meg kertelés nélkül, hogy a munka nagy részét ők végezték. Mi lett volna ...? Igen, mi lett volna például a 8,2 literes tejhozamból, a tojós tyúkon­ként 147 tojásból, a zöldségkertészet egy-egy hektárjára tervezett negyven­háromezer koronás bevételből, hogyan került volna idejében a rendeltetési helyére a negyvenöt mázsás hektár­hozamú szemes kukorica, a rengeteg cukorrépa stb., ha az asszonyok ... Ha ott nem lettek volna mindenütt, ahol dolgos kezet követelt a terme­lés. Igaz, ezt a fentebbi összegezést már nem szószerint idézem a beszá­molóból, mert az elnök másfélórás beszéde nem térhetett ki minden „hét­köznapi" apróságra, és hát nem is Írhatott minden jó eredményt az asz­szonyok számlájára. Igaz is, hát nem elég, hogy a munkát igazári nem iri­gyelték tőlük? De ne legyek rossz­májú, mert az is igaz, hogy amikor a beszámoló (konkrétumok nélkül ugyan, de mégis) nagy szavakkal di­csérte az asszonyokat, csaknem vala­mennyi férfi rábólogatott. Hát ez is valami... Jött a választás. Vezetőség, ellen­őrző bizottság, csoport- és csapatve­zetők (mert ami kell, az kell), szóval szépen összegyűltek a különböző és nagyobb részben pausál fizetéses funkciókra javasolt nevek. A férfiak „dicséretére" legyen mondva, bár nem túl bőségesen, de valamennyi funkcióra, futotta belőlük. Az ám, de hálátlanok az asszonyok, juhász Fái neve jói ismert a múlt évi aratásból, ami­kor §K—3-ai kom­bájnjával elért tel­jesítményével a leg­kiválóbb kombájno­tok sorába került. Juhász Pál a szen­ei EFSZ-ben gépja­vítóként dolgozik s a szocialista mun­kabrigád címért ver­senyző tíz tagú kol­lektíva vezetője. A kollektíva büszke vezetőjére. hisz irányításával idejé­ben elvégezték a mezőgazdasági gé­pek és szerszámok javítását. Képünkön Juhász Pál munka közben. (ČTK — K. Cích — felvétele) mert (talán a többiek biztatására) egyikük azt kérdezte: — Ha már az asszonyok olyan jók a munkára, nem lenne jó valamelyi­kük a vezetőségbe is? — Még mit nem, — ugrott fel egy középkorú férfi. Egy idősebb megtoldotta: — Csak nem akarsz mindjárt elnök lenni? A harmadik tovább ment, igaz, hogy társainál higgadtabban beszélt. — Megmondom én magyarán, hogy hova valók az asszonyok ... És megmondta. A javasló bizottság elnöke más ol­dalról mentegette az asszonyoktól veszélyeztetett funkciók helyzetét. Ű védhette, mert ő utóvégre is nem funkciós, csak raktáros. — Tudhatjátok, hogy például Pis­tát nem vehetjük ki a könyvelőség­ből — magyarázta —, mert akkor minek kellett neki az az egyhetes iskoláztatás. A segédagronómusunk, mert tudjátok, hogy Sanyit azért küld­tük arra az öthónapos iskolára, nem­sokára visszajön. A csoportvezetők is részt vettek háromnapos iskolázáson, tudjátok. Nekik már akkor megígér­tük ... meg Józsinak is azt ígértük, hogy tanfolyam után ő lesz a zootech­nikus stb. Az elnök folytatta: — Amint • látjátok, nincs olyan fi­zetett funkció, amelyiket nem az is­kolákra, tanfolyamokra küldött fér­fiakra bízunk. Egyébként is ők azokat már előre kialkudták. A vezetőségbe pedig?... Hosszú hajjal mit is java­solhatnának a gazdálkodással kap­csolatban ... * * * ilyen tanácsokat is adhatnátok ti a vezetőségi üléseken? — ezt kérdezték néhány évvel ezelőtt az imelyi szövetkezetben dolgozó asz­szonyoktól is. M' Igazán, milyet is? Azok, akik egyik, másik szövetkezetünkben a kétkézi munka 70—80 százalékát végzik, mit is szólhatnának hozzá a nagyüzemi gazdálkodás vezetéséhez. -Ha nincs elég dolguk, vethet a szövetkezet több cukorrépát, termelhet több zöl'd­séget.. ott csak dolgozni kell... j Félreértés ne eásék, Imelyen nem egészen így történt a dolog. Hiszen a harmóniai iskolára Dél-Szlovákiá­ból egyik szövetkezet sem küldött két asszonyt. Ok kettőt küldtek. Vrábel Margitot és Bujdos Margitot. Az egyik borjúgondozó volt, a másik a tyúk­farmon tevékenykedett. Elmentek mind a ketten. Pedig nem néhány napról, hanem két esztendőről volt szó, pontosabban két télről. Igaz, hogy a bentlakásos iskola mellett óvoda és bölcsőde is létesült (csupán nők számára szervezték ezt a mező­gazdasági iskolát), ők azonban ezt nem használhatták ki, mert Vrábel Margit már férjhez adta lányát, las­san a fia is leteszi a „komiszt", és Bujdos Margit gyermeke is csaknem egy évtizede kinőtte az óvodát. Szóval az' imelyi asszonyok, bár csak törték a szlovák szót, gyötörték nappalukat és éjszakájukat, de más­fél hónappal ezelőtt képesítésükkel a kezükben indultak vissza Imelyre. Feltettük az ilyenkor divatos kérdést: — És milyen szakaszon dolgoznak majd a szövetkezetben? Vrábel néni, az ötvenkétéves asz­szony kissé csodálkozva nézett ránk. — Hiszen mi azt már akkor „kial­kudtuk" a vezetőséggel, amikor isko­lába mentünk, hogy a munkahelyünk­re megyünk vissza. Esetleg ... — vár egy keveset, elmosolyodik és úgy folytatja — ... esetleg majd bátrab­ban az asztalra csapunk, ha baj lesz a takarmánykeverékkel, a prémium­mal, vagy akár a vezetők' munkafe­gyelmével. • » » H osszúra nyúlt a bevezető, leg­alábbis az imelyi asszonyokról írt részhez viszonyítva. ,De az vessen rám követ, aki azt állíthatja, hogy az előbbi és az utóbbi alkudo­zás csupán kivétel. A mezőgazdasági munkáknak leg­alább hetven százalékát asszonyok végzik. A vezetésben alig néhány szá­zalékra képviseltek. Pedig — és ez nem túlzás — a fenti példák is azt bizonyítják, hogy a szövetkezetben dolgozó asszonyok a munkához való viszonyban, a tenniakarásban, a tanu­lásban, | de mindenekelőtt a szerény­ségben állják a versenyt az „erősebb" nemmel. Ki állíthatja, hogy a vezetés­ben nem lennének eléggé méltó ve­télytársak? Még • akkor is, ha ők ,,'csak" asszonyok. HARASZTI GYULA IIIIIIIHIIIII1 iniMIIIIIMIIIIIIMnillllHIIIIIIMIIIIIIIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllIi Korábban, különösen a szövetkeze­tesítés kezdeti éveiben nagy elősze­retette) hangoztatták: Ha megala­kul a szövetkezet, kevesebb lesz a munka. Naponta csak nyolc őrát kell dolgozni a földművesnek. Egyesek­nek tetszett is ez, ám az ízzig-vérig parasztember nehezen „vette be" a meggyőzésnek e téves tételét. Mert akkoriban a gépesítés alacsony szín­vonalát tekintve helytelen, sőt a ter­melés szempontjából egyenesen káros volt a nyolc órai munkaidő hangoz­tatása.' Sok szövetkezetben rá is fi­zettek erre B ár a szocialista nagyüzemi me­zőgazdaságban, az állami gazda­ságokban és a szövetkezetekben ís tervgazdálkodás folyik, mégis mások a termelési viszonyok, mint a gyárak­ban. Mert ugyebár az üzemben a ki­adós eső idején, meg utána is meg­állás nélkül dolgozhat az ember, és a gép. Á'm a határban ilyenkor kény­szerpihenőre. szorul a parasztember. Merőben más a helyzet Hazánk nagyüzemi mezőgazdasága több, mint másfél évtizedes múltra tekinthet vissza. Az elmúlt esztendők alatt sok gépet kapott a mezőgazda­ság. A botladozások . időszaka is előbb utóbb lezárul. Ezek után a párt XII. kongresszusa joggal tűzhette ki a célt: 1970 ig az ipar színvonalára kell emelnünk a mezőgazdasági termelést. Tudjuk, hogy még igen sok munka vár a mezőgazdaság dolgozóira e cél el­éréséig. Többet, jóval többet kell kihozni a földek hektárjaiból, s az állattenyésztési termelésben is akad még igen sok tennivaló. Bár az eltelt időszak sok mindent adott a mezőgazdaságnak mégis azt mnndjuk, nem mindenütt éltek a lehetőségek kel úgy. hogy a társadalom teljes megelégedéssel könyvelhetné el a mezőgazdaság eddigi munkáját. Ügy mint a gyárakban Kettős műszak az állattenyésztési termelésben Példát mutatnak az állami gazdaságok Hadd térjünk a tárgyra. Milyen a helyzet ma a nagyüzemekben, hogyan halad a mezőgazdaság a kitűzött úton, az ipari termelés szintje felé. Aki állandóan figyelemmel kíséri a mezőgazdasági üzemek fejlődését, az látja, hogy az egyes állami gazdasá­gok (egyéb hibáktól eltekintve) jól összehangolják a politikai és gazda­sági feltételeket. Gondolunk itt arra, hogy a mező­gazdasági termelés fejlesztésével előtérbe került az ember, a mező­gazdasági dolgozó élete és munká­ja. Mi tagadás, ahhoz, hogy elér­jük a kitűzött célt. elsősorban a gazdasági alapokat kell megterem­tenünk, ám a dolgozók életkörül­ményeit. szórakozási lehetőségeit sem hagyhatjuk figyelmen kívül. És itt kerül napirendre, a helyzet is megérett rá, hogy a lehetőségekhez mértsn méfevalósítsuk — persze el­sősorban az állattenyésztésben — a mezőgazdaságban is a kettős műsza­kot. Ebben az állami gazdaságok jó példát mutatnak, hiszen a kettős mű­szak főképpen náluk létezik. Mi ért? Kimondjuk kereken. Gazdasági helyzetük (állami dotáció) lehetővé tette, hogy korábban alkalmazhatták a korszerűbb gépeket, s jól kihasz­nálják a gépek erejét. S ami még en­nél is nagyobb súllyal esik latba tudnak bánni az emberekkel, mernek előbbre nézni és nemcsak a termelés, hanem a kísérldtezés ügyét is szív­ügyüknek tekintik. A falusi ember is igényesebb már Néhány esztendővel ezelőtt az is sok gondot okozott, hogy a szövetke­zeti tagság egy része ott hagyta ,a közöst és az állami gazdaságban igye­kezett elhelyezkedni. Látta, mennyi­vel más ott az élet, a szociális gon­doskodás terén is előnyösebb hely­zetbe került (családi pótlék stb.), pi­henésre és szórakozásra is több ideje jutott, mint szövetkezeti tag korában. Keresete sem volt kevesebb. Az utóbbi időben sok szövetkezet is megerősödött annyira, hogy a tagok szilárd díjazásban részesülhetnek, csa­ládi pótlékot is juttatnak, aszerint^ hogyan áll a szövetkezet szociákis alapja. • A termelési színvonál emelkedése, a modern termelési eljárások tér­hódítása azonban még többet köve­tel a szövetkezetek vezetőitől. Pél­dául sok a panasz az ifjúság köré­ben — azokra gondolunk, akik az állattenyésztésben dolgoznak —, hogy vasár- és ünnepnap sincs pi­henőjük, rfiert a jószágot ezeken a napokon is el kell látni. Pedig a falusi ember is igényesebb már. Társadalmunk biz­tosítja számára a pihenés és szórako­zás jogát. Akkor hol a baj? Ügyeljünk többet az emberekben lezajló változásokra Az előbbiekben szóltunk róla, az állami gazdaságokban ügyesen bán­nak az emberekkel. Kultúrházakat rendeztek be, sőt nem egy gazdaság­ban— mint a bajcsi, vagy a csúzi — strandfürdő és egyéb szórakozási le­hetőség várja a munka után pihenés­re, szórakozásra vágyó dolgozókat. A szövetkezetek többségében meg a vezetőség általában csak a gaz­dasági feladatok megoldására vál lalkozik. s kevesebbet ügyel az emberekben végbemenő változások ra. Nem jó, ha az emberből csupán „lét­szám", ennyi, annyi „fő", vagy „moz­gó szerszám" lesz. Közben elsikkad lénye, alkotó szerepe, tevékeny átala­kulásra, fejlődésre hajlamos volta ... Itt van például a kettős műszak. Sok szövetkezetben mind anyagi, mind erkölcsi alap szemszögéből vizs­gálva bevezethetnék az állatenyész­tésben. Ám még sokakban él a teg­nap, a csökönyös maradiság. „Nem jó, ha a jőszággondozók sűrűn váltakoz­nak. Nehéz megoldani a jutalmazást. Mi lesz^ ha csökken a keresetük, ott­hagyják az állatokat s máshova men­nek dolgozni." Sok a kifogás, pedig a gyakorlat bizonyítja, milyen jól be­vált már egyes helyeken a kettős mű­szak. Három esztendeje két műszakban dolgoznak Kezdetben a České Kamenici Álla­mi Gazdaságban is kételkedtek a ket­tős műszak életrevalóságában. A ker­harticei gazdaság jószággondozói azonban hamarosan bebizonyították, hogy alaptalan a kétely. Három év gyakorlata áll mögöttük, s most mindenki elismeréssel, meg­elégedéssel beszél a két műszak­ról. A jószággondozók keresete sem csökkent, bár ettől tartottak legin­kább. Jól megérti egymást a két csoport, rendszeresen váltakoznak. Egyik héten Ján Doležal (aki az üze­mi pártszervezet elnöke) csoportja délelőttös. Másik héten Marek elvtárs csoportja végzi a délelőtti munkát. A délelőtti műszak hajnali négykor kezdi a munkát, 11 óráig az istálló­ban foglalatoskodik. A második mű­szak 13 órakor lép munkába és 20 óráig dolgozik Minden második va­sárnap teljes pihenője van egy-egy csoportnak. A jó munka után a ŕneg érdemelt pihenő is kijár. Esténként pedig — minden második héten — együtt lehet az istállóban dolgozó a családjával, délután pedig kedve sze­rint tehet azt, ami neki éppen jól­esik. Átlag 1400-1500 koronát keresnek havonta Lássuk csak, milyen eredményeket ér el a kettős műszak? Egy-egy fte­héntől 17 litert *.is kifejnek. Az első­borjas tehenek is átlag 12—13 litert adnak naponta. Nem helytálló tehát, hogy a kettős műszakot „megérzi" a jószág és a „boríték". A kezdet kez­detén egy kis visszaesés lehetséges, de ez elkerülhető. A szóban forgó állami gazdaságban például a két műszak bevezetése óta, tehát három év alatt egyetlen esetben se csökkent a tejhozam az 5 literes átlag alá. Ez viszont nagy dolog, hiszen egyes szövetkezetek­ben alig 2 literes volt télen a fe­jési átlag. S mit kapott a jószág a téli hóna­pokban? Napi adagja: 3 kg széna, 7 kg silókukorica. 1,5 kg korpa, 1 kg olajpogácsa és 7 kg takarmányszal­ina. Ennyi az egész, nem rossz, de nem is olyan különös. Az eredmény viszont nagyszerű. Ez az átlag adag, ám ők, az egyedi etetés hívei, ami azt jelenti, hogy a jobban tejelő te­henek külön erőtakarmány-pótlékot kapnak. * « * Szlovákiában is akad már egyné­hány állami gazdaság, mint a zselízi is, melyekben talajra talált a (kettős műszak. De ez kevés, pedig jócskán akad olyan mezőgazdasági üzem, me­lyekben megvan az anyagi és az er­kölcsi alap a kettős műszak beveze­tésére. A termelési tanácsadód (instruktorok) munkájuk során ezt se tévesszék szem elől, dolgozzanak úgy, hogy igyekezzenek leszerelni az új munkaformákkal szemben az idegen­kedést és győzzék meg bevezetésük előnyeiről a szövetkezetek tagjait. MÉRY FERENC Ü] SZÖ 4 * 1963 május 23. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents