Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-17 / 106. szám, szerda

LEGFONTOSABB A TAKARMÁNY Egy oktató véleménye a termelés növeléséről (Tudósítónktól) — A mezőgazdasági termelés irányítása új formát kapott. Igazgatóságok alakultak, s a termelésért, illetve az irányításért felelős oktatók elfoglalták helyüket, Jozef Lipovský, a galántai járás volt gépesítője az átszervezés után szintén vállalta az oktatói beosztást, s máris munkához látott. Tanulmányozza a körzetébe tartozó 6 szövetkezet (Galánta, Matúškovo, Javorinka, Váhoitfe, Topoínica, Veľká Mača) gazdálkodását, hogy minél előbb alapos ismereteket szerezzen. A kérdésekre, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítését illetően milyenek az elképzelései, készségesen válaszol. • Közeli és távlati' terveiben mit tar; a legfontosabbnak? — Ismeretes, a mezőgazdasági termelést 1970-ig az Ipar színvonalára akarjuk emelni. Nem mondhatjuk, hogy a feladat könnyű. A célt csak úgy érjük el, ha elegendő takarmányt termesztünk. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a szövetkezetek számára éppen ez a kérdés a legkényesebb. Ezért mind a közeli, mint a távlati tervemben az elsődleges helyet a bőséges takarmányalap és annak jó beosztása foglalja el, hogy az állattenyésztési termékek termelése évről évre növekedjék, s a tavasszal se legyen visszaesés, mert a piacon akkor sem kevesebb a vásárló. Jelenleg a körzetemben, a Veľká Maca-i szövetkezetet kivéve, nem elegendő a takarmánykészlet. Hogy az új termésig a tervteljesítésben ne legyen fennakadás az állami alapokból kapott takarmányt a leggazdaságosabban osszuk be. Például a tehénállományból csak friss fejős tehenek kapnak abrakot, mert ezeknél növekedik legjobban a tejhozam. • Milyen takarmányok termesztését propagálja a szövetkezetben és mit tesz a nagy hozamok elérése érdekében, hogy jövő ilyenkor ne ismétlődjék meg a takarmányhiány? — A legnagyobb hozamokat biztosító takarmánynak a kukoricát és a lucernát tartom. A kukorica vetésterületével meg is vagyok elégedve, a szövetkezetben a szántóterületnek a 24—25 százalékát foglalja el ez a növény. Az évelők vetésterülete a 19 —20 százaléknál lehetne nagyobb is, mert nálunk kevés a rét és legelő. Lehet azonban ezen ls segítejii. lobban kihasználjuk az öntözőberendezéseket, hogy nagyobb hozamot érjünk el. Ugyanakkor a másodnövények termesztésére is nagyobb gondot fordítunk. A keverékek és a korán betakarított kalászosok helyén ismét takarmányokat termesztünk, amivel nyáron sok évelőt megtakarítunk. Előreláthatólag a kukorica termesztéséhez nem kapjuk meg a szükséges mennyiségű gyomirtó szereket, aminek hiányában sok kézi erőre lenne szükség a növény ápolásához. Cgy javítunk a helyzeten, hogy gyomirtó szert csak a sorokra permetezünk, a sorközöket pedig gépi sarabolással tartjuk tisztén. • Az említett módszerek ismeretesek, az viszont tény, hogy ennek ellenére nem minden gazdaságban alkalmazták. Vagy a szakember hiányzott hozzá, vagy meggyőződés híján nem tartották érdemesnek bevezetésüket. Menynyit tartózkodik kint a szövetkezetekben, hogy jusson ideje az „újdonságok" megmagyarázására, és melyik szövetkezetet tartja a leggyengébbnek, ahol a legtöbbet kell tartózkodnia? — Az előbb említettem, hogy a Veľká Mača-1 szövetkezet kivételével a többiben nem elegendő a takarmánykészlet. Ezek szerint úgy tűnik, hogy a Veľká Mača-i szövetkezet a legjobb. A valóságban ez sajnos nincs így. Kevés itt a munkaerő, s az az érzésem, hogy ezért ebben a gazdaságban kell tartózkodnom a legtöbbet. Jelenleg a falu és a szövetkezet funkcionáriusai, valamint a traktorosok végzik a munkát. Tekintet nélkül, hogy kinek milyen a tisztsége. A műtrágyázásnál segítettek a CSISZ tagjai ls. Bízom a funkcionáriusok igyekezetében és közös erővel sikerül gyalogmunkásokat is szeA levleel járáil könyvtár olvasóterme vasárnap délelőtt ls igen látogatott. Fiatalok, öregek keresik tel, hogy a délelőtti Arákban átnézzék az újságokat, képeslapokat. Felvételünkön Dušan Žilka és Guitav Zátik a képeslapokat böngészik. (Németh J. felv.) bIHIIIIIIIIillllllillllilllllllllllftIlllilllllílllllllillllllllllllllllllllllllilllllllllllllllll Monique de le Bruchollerie zongoraestje Moniqiie de le Bruchollerie vendégszereplését nagy érdeklődés előzte meg. Messzejáró híre és utolsó Itteni hangversenyének emléke feljogosított a legnagyobb várakozásra. A kiváló francia művésznő teljes mértékben be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Egyéni művészetével különleges hangulatú, magasrendű zenei élményt nyújtott. Előadásának jellemzője a nagy szélességű kifejező skála, a visszafogott, leheletfinom hangulatoktól elemi erejű hatásokig. Muzsikája szivárványos fényekben csillog, sokszínű, mélyértelmű, minden kifejezésében magával ragadó, Igazi zene. Lelki húrjai élénken rezonálnak a nagy, viharos élményekre, de talán még jobban vontzáik az átsuhanó érzések. Különös árnyalatai vannak az érzelmek, hangulatok sejtetésére, mintha egy mély, őszinte percben meglebbentené a függönyt és felvillantaná azt, ami megbújik a hangok mögött, az embert lélek mélyén. Érdekes összetételű művészalkat, sajátosságait nem lehet egy este megfejteni. A nagy művészek gesztusával már műsora első számában atmoszférát teremtett. Mozart c-moll Fantáziájában (K. 475) érzékeltette a fény és árnyék játékát, kifeszítette az ívet a tragikus feszültségtől a feloldódásig. Hallgatóságával még szorosabbra vonta a kapcsolatot Haydn C-dúr szonátájának minden Izében pcmpAreznünk. A többi szövetkezetben ilyen probléma nincs, és nagyobb részük a közepesen gazdálkodók közé tartozik. Ami pedig az újdonságok magyarázatát illeti, lesz rá időm, hiszen a hétfői nap kivételével egész héten a szövetkezetekben fogok tartózkodni. • Ismer olyan újdonságot, amelynek propagálását fontosnak tartja, mert elősegítheti a mezőgazdasági termelés növelését? — Igen, nemrégen hallottam ilyenről. Nálunk az a szokás, hogy az évelőket tavaszkor fogasoljuk. A magyarországi kísérletezők szerint ez helytelen eljárás, mert a fogas a friss hajtásoknak kb. egyharmadát letöri s ezáltal a hozam kisebb lesz. Ezért a fogasolást ősszel ajánlatos elvégezni. Még nem győződteln meg róla, milyen eredménnyel jár ez a módszer, de kipróbáljuk, * és ha így nagyobb hozamot érünk el, meghonosítjuk, hisz a többtermelés a célunk. (bj) MEGLÁTSZIK RAJTUK a jó bánásmód Nemrég a Vlglašl Kísérleti Intézet palakovl tanyáján jártam. Üresnek tűnt itt minden, az udvar is néptelen volt. De mégsem... A házőrző három komondor nyomában Krkoška Ján számadó Juhász és Matu'Ska Mikuláš, a segítőtársa, régi szóval élve a bojtárja is előkerül. Mindketten Detváról kerültek ide. Saját bevallásuk szerint meg vannak elégedve itt, az elhagyottnak látszó tanyán, mert jó jövedelmet biztosít nekik a majd ötszáz juh, A cigája fajtát tenyésztik. Ez felel meg legjobban Közép-Szlovákia éghailati viszonyainak. Ajánlják is ezt a fajtát minden közép-sílováklai mezőgazdasági üzemnek, amely a szakosítás keretén belül a juhtenyésztésre akar átállni. Nem oly sok a vele járó munka, de annál több a haszon, mert minden anyajuhnak két báránya van. Nagy könnyebbséget jelent, hog'y a juhokat már géppel nyírják. Nézzünk körül a Kocar\y nevű gazdaság tehénistállójában. Gyönyörű, fénylő, sima szőrű állatok vannak itt. Jól tápláltak a zord tél ellenére ls. Elegendő lesz talán, ha elmondjuk, hogy 22 tehenüket az állami törzskönyvben, 63-at pedia a kerületiben vezetik. A tejhozam 1962-ben átlagosan 8,92 liter volt. Ez jiz átlag az első negyedévben is megmaradt. Titkuk, hogy nagyon pontosan takarníä- nyoznak. Ennek érdekében a múlt télen a régi gőzgépet is felhasználták a szálas takarmány párolására. Hívei a rideg istállózásnak, amely a legtöbb mezőgazdasági üzemben nem vált be. Igaz, ők vigyáztak az istállók építésekor, állandóan ellenőrizték az építkezés menetét, mert nem hiányzott a szükséges szakértelem. Ugyanezt elmondhatjuk a sertésólakról is. NAGY ÁRPÁD san formált, sziporkázóan szellemes előadásával. A bűbájos Haydn szonáta új életre kelt a keze alatt. Chopin játékából áradó költői sugárzás megelevenítette a g-moll Ballada szenvedélyét, a mazurkák és legfőképp a felejthetetlen gráciával előadott keringők érzésekből, illatokból szőtt melódiáit. (Mazurkák: cis-moll, Op. 83. Nr. 3, f-moll, Op. 7. Nr. 3, cisz-moll, Op. 30. Nr. 4. keringők: Des-dúr, 0p-70. Nr. 3, Ges-dúr, Op. 70. Nr. 1, e-moll, Op. posth.J Műsora második felében az igazi élményközlés meglepő egyszerűségével, amellett levegősen, opalizáló színekkel szólaltatta meg Debussyt. Három Debussy-darabot hallottunk, éspedig: La Cathédrale engloutle, La fille aux cheveux de lin, Jardins sous la pluie. Befejezésül a művésznő egy nálunk ismeretlen mai francia komponista müvét mutatta be. A fáradtság legkisebb jele nélkül, virulón mintázta Henri Dutilleux erőteljes hangvételű, technikailag és formailag egyaránt igényes, bár első hallásra kissé elnyújtottan ható szonátáját. Művészete nemes levegőjében a technikai problémák néha szinte boszorkányos megoldása sem hatott öncélúan. Kiváló francia vendégünket a közönség meleg ünneplésben részesítette. HAVAS MÁRTA Szorgalmas fiatalok Még mielőtt a tavaszi munkák teliéi kerékvágásba zökkennének, 45 marcelovál fiatal szerzi meg a traktor hajtáti engedélyt. Ennek az lesz az előnye, hogy a szövetkezet a sörgős teendők csúcsidényében könnyen megszervezheti majd több műszakban is a munkát. A fiúk mögé innst á lányok egy új kezdeményezéssel zárkóznak fel: a kertéizbrigád tagjai elhatározták, hogy a rendes napi teendők mellett rendbehozzák a parkot, amely jelenleg rossz állapoban van. Az emiitett példák a inarcelovai fiatalság nagy szorgalmáról tanúskodnak. VÄCZY ISTVÁN, Marcelová. A revúcai Tatralan munkásszállójában jól érzik magukat a dolgozók. A fiatalok megtalálhatják szórakozásukat az üzemi klubban. Felvételünkön Júlia Imrichová, Vierka AdamovjCnvá és Elena Pohorelská szabad idejükben a klub fényképalbumát nézegetik. , (Németh J, felv.) Qisszliang...| ZÖLDET MUTASSON A SZEMAFOR Az irodalom mívelői közül a hurráoptimizmus mindent rózsaszínűre lakkozó éveiben a szatíraírok húzták a legrövidebbet. Ügy ahogy megpiszkálták a harmad- vagy negyfedrangú visszás jelenségeket, de a közüzemek szintjén túl már elbátortalanodtak, eltompult és kicsorbult fegyverük éle. Ez nem is csoda, hiszen itt-ott elhangzott ugyan egy-két elméleti ösztökélés, a gyakorlatban azonban a merész és találó szatírát nem egy esetben * bizalmatlanság, gyanakvás, elzárkózás, meg nem értés és tiltakozás fogadta. Ma már e téren is érezhető az új idők szele. Novotný elvtárs ostravai beszédében többek között — és minden bizonnyal nem véletlenül — hangsúlyozta a szatíra létjogosultságát és nem csekély szerepét. A minap a RUDÉ PRAVO-ban Miloš Fiala tollából is olvashattunk egy cikket, amely megalapozottan veti fel e „hamupipőke" műfaj sorsának kérdését. És ez jó, hiszen életünkben' még sok mindent találhatunk, ami ellenkezik céljainkkal, törekvét seinkkel, a szocialista erkölccsel és ami ellen következetesen harcolnunk kell. Mi sem ártana azonban jobban, mint az, ha a negatív jelenségek jogos és szükséges bírálatának követelménye valamilyen „üsd, vágd, nem apád" hangulatba torkollna. M. Fiala elvtárs nagyon helyesen állapítja meg, hogy nagy szatíra csak akkor jön létre, ha szerzője fel tudja tárni az egészségtelen jelenségek gyökereit, az okokat a társadalmi igazsággal összhangban általánosítja és a karikatúrától, a kis figurák elé állított görbe tükörtől eljut a szatirikus típusig. E téren követendő példa Majakovszkij, Ilf és Petrov elevenbe vágó, borotvaéles és egyben . élő, egészséges szövetet nem érintő szatírája. A cikkíró elítéli azt a ma is nem ritkán tapasztalható jelenséget, hogy a szatírát azok magyarázzák félre, akik félnek az élet igazságától, nehézségeink, hibáink feltárásától s így gátolták és gátolják a szatíra érvényesülését. Sőt mi több, vannak még olyanok is, akik a párttal takargatják saját hibáikat. Ilyenek előszeretettel állítják például, hogy a rossz funkcionárius bírálata a párt bírálatával azonos. A RUDÉ PRÁVO cikke világosan kimondja: „a helytelenségek leplezése a párt pajzsával — ez éppen a régi és nem kommunista magatartás egyik megnyilvánulása, amelyet a szatírának is támadnia kell". Végeredményben a kommunisták ereje mindig abban volt, hogy nem féltek'még a keserű igazságtól sem és a hibákból okultak. És ezen a téren a szociálist^ szatírára ma is nagyon fontos szerep hárul. AZ ÚJSÁGÍRÁS ALKOTÓ JELLEGÉÉRT Az írók és az újságírók kongreszszusa előtt állunk. Érdekes az, hogy míg az írók problémáikat nyilvánosan megvitatják a kulturális lapok hasábjain, addig mi újságírók legfeljebb egymás között, szövetségünk berkeiben foglalkozunk hivatásunk sarkalatos kérdéseivel. Pedig az újságírás közügy és az utóbbi években nemcsak hangoztatjuk, hanem a gyakorlatban ls fokozatosan érvényesítjük azt az elvet, hogy a szocialista sajtó arculatát nem csupán a hivatásos újságírók, hanem a dolgozók széles tömegei is formálják, akik a szerkesztés aktív részesei. Ez az ellentmondás is bizonyítja, hogy a kongresszus előtti vita „kulisszák mögötti" jellege bátran mondható hiányosságnak. Ebből a keretből tör kl Jozef Vajzer cikke, amely a KULTURNÍ 21VOT 15. számában jelent meg. Bepillantást enged a szövetségünkben folyó vitába és rámutat azokra a kérdésekre, amelyek az újságírók érdeklődésének előterében állnak. Ide tartozik elsősorban az a követelmény, hogy az újságnak meg a nem népszerű dolgokról is írnia kell, még a legridegebb igazat is világosan, közérthetően és idejében tá'lalnia kell. Helytelen — állapítja meg a cikkíró — a kis tévedések kockázatától félve feláldozni a nagy igazságokat, éppúgy, mint bírálni az égető kérdésekre becsületesen választ keresőket. „Korholnunk és el kell ítélpünk a kényelemszerető taktizálókat, akik elveszítették a kommunista újságíró becsületét és lelkiismeretét". A sematizmus időszakában az újság tisztje az volt, hogy kizárólag magyarázza az intézkedéseket, az irányelveket. íratlan törvény alapján csak tovább emészthette a már ismert és igazolt alapigazságokat, viszont nem volt joga az új jelenségek alapján részt venni az elméleti köVisszhang... vetkeztetések kidolgozásában. Pedig az újságírónak nemcsak joga, hanem kötelessége is a határozatok megvalósításán munkálkodva, új és új érveket gyűjtve, szembenézni az élet valamennyi új megnyilvánulásával, hogy nagy problémákat vethessen fel és részt vállaljon megoldásukból. Tény az, hogy éppen ezen a téren — szögezi le találóan Vajzer elvtárs — maradunk le a leginkább a szovjet újságírók mögött. Így aztán, nem csoda, hogy van számos neves riporterünk, külpolitikai hírmagyarázónk, mezőgazdasági vagy ipari kérdéseket elemző újságírónk, de alig van tekintélyes publicistánk, aki éppen a kulcsfontosságú kérdéseket tudná színvonalasan és egyéni hangnemben kifejteni. Ebben a viszonylatban fel kell számolnunk azt a leegyszerűsítést, amely az újságíró szerepét lefokozza a külső munkatársak anyagainak feszerzésére, nyelvi és stiláris hibák pallérozására. Minél több olyan újságíróra van szükség, akik „isteni szikrával", vagyis tehetséggel „megáldva", az élet- valóságának mélyére tudnak hatolni és azt mesteri, egyéni hangvételben tudják ábrázolni. A cikkíró kiemeli, hogy sajtónk csak akkor teljesítheti a CSKP XII. kongresszusa által kitűzött nem csekély feladatokat, ha az újságírás valóban magára ölti az alkotómunka jellegét és ezzel összhangba kerül irányításának módja, formája is. ÉS KEZDETBEN VALA A TÉTEL.., • Széles körben gyűrűző vita kiváltását várta a LITERÁRNI NOVINY szerkesztősége Ján Rozner írásától, amelyet a lap még v február 23-án megjelenő számában közölt. A visszhang azonban semmiképpen sem felelt meg a várakozásnak, inert a cikk megjelenését h'oszszú hallgatás követte április 6-ig, amikor megjelent Milan Lajčiak és' Krista Bendová két válaszcikke. Ennek alapján a be nem avatott olvasó úgy vélhetné, hogy talán érdektelen, gondolatszegény, polemikus élt nélkülöző Írást sújtott jogosan a közömbösség. De ez tévedés lenne. Rozner ugyanis érdekes, gondolatokban dús és konkrétan kritikai élű lejtegetést Itt. Ezen túlmenően filozófiai mondanivalója is rendkívül időszerű, alapvető fontosságú tételeket elemez, ellentétbe állítva a misztikus hit és az ésszerű megismerés kategóriáit. Még lia boncolgatásának minden részletét nem Is írhatjuk alá és találunk itt vitatható következtetéseket is., elvitathatatlan, ' hogy' helyes posztun állva ítéli el a sztálini szciirélyi kultusznak egyik jellemzőjét: az ünállú gondolkodást seiiyveszrtt hit igénylését. Ugyanakkor világnézetünkké) összhangban méri fel az ésszerű megismerés jelentőséget. Az általános mondanivalót tekintve tehát lényegében rendben volna a dolog. A ba] ott kezdődik, hogy véleményünk szerint Rozner helyes tételeit nem támasztja alá találó példákkal. Cikkében LaJÍHak és Bendová tavaJy ősszel megjelent két versét veszi célba és részletes logikai, valamint nyelvi elemzés alapján annak bizonyítására törekszik, hogy ezek a költők még ma is a régi gondolati sablont követik, mentalitásúik nem változott. Alapvető hibája, hogy egyes szavakat és verssorokat kiragad összefüggéseikből, helyenként ezzel megváltoztatja értelmüket, sőt annyira megy, hogy úgy tűnik, mintha egyes fogalmak ellen is hadakozna, csak azért, inert a dogmatizmus Időszakában politikai tartalmuk sajátosan és helytelenül új színezetet kapott. Ide sorolja például a „cinikus, szkepszis, hit" fogalmakat. Módszere nem egy helyen erőszakolt áa' minden látszólagos logikai bravúr mellett merev gondolkozásra vall. Főleg ennek következtében az egész cikknek olyan a színezete mintha szerzője nem az említett gyakorlati fontosságú elméleti kérdéseknek tisztázását tűzte volna ki benne célul, hanem elég erőtlen példák és érvek alapján annak az eleve kész tételének igazolását, hogy Lajčiak és Bendová ina is dogmatikusok. A két érintett fél határozott választ ad erre a vádra. Találóan feltárják'Rozner cikkének gyenge pontjait, elítélik aprlorisztikus módszerét, amellyel — LaJClak véleménye szerint — nem csak a költők ellen akar bizalmatlanságot szítani. Kifejtik, hogy pártunk iránti hitUk alapja nem a fanatikus vakblzalom, hanem a tapasztalat, a megismerés, a meggyőződés, a gondolkozás és az emberiség jövőjébe vetett hit. Még ide kívánkozik Krista Bendovának egy felfigyeltető gondolata: „Bizonyos körökben a társadalmi jőneveltség csendben elfogadott szabálya lett, hogy a pártról pozitív (és igaz) véleményt mondani annyi, mintha az ember homlokára rásütné a dogmatizmus bélyegét. A dolgok teljes tisztázása érdekében leszögezem — én ilyen dogmatikus voltam tegnap, vagyok ma és leszek holnap". Reméljük, hogy Rozner érdekes, de vitatható cikke esetében a szélesebb véleménycsere elmaradásának okai között nem játszik szerepet az, hogy egyesek látják ugyan Rozner cikkének sebezhető pontjait, de tényleg félnek a dogma- tizmus vádjától, illetve nem akarják pártolni a két Pravda szerkesztő igazát. Ha meg egyszerűen telitalálatnak tartják ezt az frást, akkor most a válaszcikkek megjelenése után kell letenniük a garast. • A kérdés még nyitott, de annyi biztos, hogy ez egy újabb alkalom, amikor hallgatni nem szabad. G. I. 1963. április 17. (jf SZÖ 5 *