Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-04 / 94. szám, csütörtök

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának levele a Kínai Kommunista Párt h [Folytatás a 4. oldalról) összetartást az objektív szükségszerűség diktálja, ez az egység és összetartás a marxista-leninista pártok tudatos tevékenységének célratörő internacionalista politikájának, a soraink tömörítéséről való szüntelen gondoskodásnak az eredménye. Mi nem hunyunk szemet afelett, hogy a szocialista országok kölcsönös viszonyában előfordulhat a belső építés és a nemzetközi kommunista mozgalom valamely kérdésének különböző értelmezése, együttműködésünk formálnak és módszereinek eltérő értelmezése. Ez lehetséges, mert a szocialista világrendszer országai az új társadalom építésének különböző szakaszaiban vannak, nem mindenben azonosak a külvilággal való kapcsolatok fejlesztésében szerzett tapasztalataik. Az sincs kizárva továbbá, hogy egyes testvérpártokban a marxizmus—leninizmus bizonyos problémáinak megoldásához való .különböző hozzáállás is okozhat nézeteltéréseket. A különleges nemzeti sajátosságok szerepének eltúlzása a marxizmus—leninizmustól való eltávolodáshoz vezethet. A nemzeti sajátosságok figyelmen kívül hagyása az élettől, a tömegektől való elszakadáshoz vezethet, árthat a szocializmus ügyének. Mindez kötelességünkké teszi, hogy szüntelenül gondoskodjunk azon eszközök és módszerek kidolgozásáról, amelyek lehetővé teszik számunkra a keletkező nézeteltérések elvi álláspontról való megoldását, közös ügyünk lehető legkisebb károsodásával. Ml, kommunisták, vitatkozhatunk egymás között. Ám minden körülmények között legszentebb kötelességünk marad, hogy hazánk népeit a szocialista közösség valamennyi népével való mélységes szolidaritás szellemében neveljük. A kommunistáknak kötelességük, hogy a népekbe ne csak a saját hazájuk, hanem az egész szocialista közösség iránti, az összes népek iránti szeretetet beleoltsák, hogy a szocialista országokban élő minden emberben kialakítsák a világ dolgozói iránti testvéri kötelesség tudatát. Ha ezt nem tesszük meg, akkor nem teljesítjük a kommunisták első parancsát, amely arra kötelez, hogy összeforrasszuk a marxista-leninista pártokat és a szocializmust építő népeket, hogy úgy vigyázzunk egységünkre, mint a szemünk fényére. Az eszmei és a taktikai nézeteltéréseket semmi esetre sem szabad felhasználni, mint a nemzeti érzelmek és előítéletek szításának, mint a szocialista népek közti bizalmatlanságnak és viszálykodásnak forrását. Teljes felelősséggel kijelentjük, hogy az SZKP sohasem tett és nem Is fog tenni egyetlen olyan lépést sein, amely hazánk népeiben a testvéri kínai nép vagy más népekkel szemben ellenséges érzelmeket szítani. Ellenkezőleg, pártunk minden körülmények között rendületlenül és következetesen hirdeti az internacionalizmus eszméit, a szocialista országok népeivel, a világ minden népével való forró barátságot. Ezt fontosnak tartjuk kiemelni, s reméljük, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága ugyanezt az álláspontot vallja. A nemzetközi kommunista, munkás- és felszabadító mozgalomban elengedhetetlenül szükséges az erőfeszítések egyesítése arra, hogy mozgósítsák a népeket az imperializmus elleni harcra. Marx és Engels harci felhívása, a „Világ proletárjai, egyesüljetek!", azt jelenti, hogy ennek az egyesülésnek az alapja az anttimperialista osztályszolldaritás, és nem a nemzeti hovatartozás, a bőr színe, a földrajzi elv. Ha a tömegek csupán az egyik vagy másik kontinenshez való tartozás alapján — legyen az Afrika, Ázsia, Latin-Amerika vagy Európa — tömörülnének az imperializmus elleni harcra, ez kárt okozhatna a harcoló népeknek. Ez nem egyesülés volna, hanem lényegében az egységes antiimperialista front erőinek széttagolása. A kommunista világmozgalom ereje a marxizmus—leninizmushoz és a proletár internacionalizmushoz való hűségben gyökeredzik. Az SZKP harcol* és harcolni fog a marxizmusleninizmustól való eltávolodás ellen, mindenfajta opportunizmus ellen. Mi szilárdan támogatjuk az 1960-as Nyilatkozat tételeit, amelyek rámutatnak a kétfrontos, a jobb- és „baloldali" opportunizmus elleni harc szükségességére. A Nyilatkozat helyesen állapítja meg, hogy a kommunista viíágmozgalomban a fő veszély a revizionizmus, és ugyanakkor rámutat a szektásság és a dogmatizmus elleni határozott harc szükségességére, amely fő veszéllyé válhat az egyes pártok fejlődésének ebben vagy abban a szakaszában, ha nem folytatnak következetes harcot ellene. Pártunk, amelyet az vezérel, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egységét a marxizmus-leninizmus elvei alapján erősítse meg, a jövőben is határozott harcot vív majd mind a jobboldali, mind a „baloldali" opportunizmus ellen, amely jelenleg nem kevésbé veszélyes, mint a revizionizmus. Mi, akik engesztelhetetlenek maradunk a kommunista mozgalom elméletének és taktikájának alapvető elvi kérdéseiben, és harcolunk a revizionizmus és a szektásság ellen, nem kíméljük erőnket, hogy türelmes, elvtársi vita útján tisztázzuk azokat a kérdéseket, amelyeket különbözőképpen értelmezünk, hogy eltávolítsuk az útból az összeforrottságunkat akadályozó minden hordalékot. E téren abból indulunk ki, hogy a testvérpártok ugyanúgy, mint a kommunista mozgalom nemzetközi értekezletei, bírálva a marxizmus—leninizmus elvi kérdéseiben mutatkozó hibákat, feladatuknak tekintik, hogy rámutassanak az ilyenfajta hibák veszélyességére, segítsenek kijavítani, nem pedig tartósítani ezeket a hibákat; teljes összeforrást, és nem a forradalmi erők szétválását, nem mozgalmunk egyik vagy másik osztagának leszakadását igyekszünk elősegíteni. Magától értetődik, hogy a kommunisták a marxista-leninista elmélet elvi kérdéseiben nem tűrhetnek engedményeket. Az SZKP, mint Internacionalista párt, figyelmesen tanulmányozza a marxista—leninista pártok harcának tapasztalatait a világ minden országában. Mi sokra értékeljük Franciaország, Olaszország, az Egyesült Államok, Anglia és más kapitalista országok élcsapatának, kommunista pártjának harcát, az ázsiai—afrikai és latin-amerikai országokban levő kommunista pártok harcát. Ezek a pártok hősi harcot vívnak az imperialista monopóliumokkal, a gyarmati rendszer és a neokokmiaüzmus túlereje ellen, a nemzeti és a társadalmi szabadságért. A kommunista pártok mint a nemzetek befolyásos erői, mint a népük boldogulásáért vívott harc élcsapatai, immár felnőttek. Nem véletlen, hogy a reakció egymás után méri csapásait a kommunistákra, hogy megtörje akaratukat. A reakció a kommunista mozgalom elleni harcában felhasználja a „Moszkva kezéről" hangoztatott elnyűtt hazugságot, vagyis azt, hogy a kommunista pártok állítólag nem képeznek nemzeti erőt, hanem egy másik ország politikáját folytatják, egy másik országnak az eszközei. Az imperialisták ezt azért teszik, hogy harcoljanak a kommunista pártok növekvő befolyása ellen, a néptömegekben bizalmatlanságot támasszanak velük szemben, igazolást találjanak a kommunisták elleni rendőri megtorlásokra. De minden tisztességes ember tudja, hogy éppen a kommunista pártok a nemzeti érdekek igazi kifejezői és védelmezői,, hű hazafiak, akik a nép boldogulásáért vívott harcban összekötik a hazaszeretetet a proletár internacionalizmussal. Az SZKP kötelességének tartja, hogy minden eszközzel támogassa testvéreinek a kapitalista országokban vívott hősi harcát, erősítse velük az internacionalista szolidaritást. Nagy vonalakban ez a felfogásunk korunk néhány legfontosabb elvi kérdését, a nemzetközi kommunista mozgalom stratégiáját és taktikáját illetően, ezek azok a kérdések, amelyeket szükségesnek tartottunk érinteni ebben a levélben. Szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom jelenlegi, a testvérpártok nyilatkozatában kifejezett irányvonala az egyetlen helyes irányvonal, s úgy véljük, hogy az elkövetkező találkozón az SZKP és a KKP képviselői számára célszerű volna az alábbi, legidőszerűbb problémák megvizsgálása; a) annak a harcnak kérdései, amely a szocialista világrendszer erejének további megszilárdítására, e világrendszernek az emberi társadalom döntő fejlődési tényezőjévé való átváltoztatása végett folyik, s amely korunk megkülönböztető vonása; közösen megvitathatnánk, hogyan lehetne gyorsabban és jobban biztositanunk a szocialista országok győzelmét a kapitalizmussal való békés gazdasági versenyben; b) a békeharc és a békés egymás mellett élésért vívott harc kérdései; annak szükségessége, hogy minden békeszerető erőt egyesíteni kell arra a harcra, hogy az új termonukleáris világháborút meg lehessen akadályozni; a béke hívei legszélesebb egységes frontjának megerősítése és megszilárdítása, az imperializmus reakciós lényegének leleplezése, a széles néptömegek éberségének növelése és e tömegek mozgósítása arra a harcra, amely az új világháborúnak az imperialisták által való előkészítése ellen, az Imperialisták egreszszlv szándékainak meghiúsítása, a reakció és a háború erőinek elszigetelése végett folyik; a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére vonatkozó lenini elvnek a nemzetközi kapcsolatokban való megszilárdítása, az éltalános és teljes leszerelésért, o második világháború maradványainak megsžúntetéséért vívott harc; c) az Egyesült Államok által vezetett imperializmus elleni harc kérdései; a kapitalizmus pozícióiban mutatkozó gyengülés kihasználása ügyünk érdekében, az egész kapitalista világgazdasági rendszer bizonytalanságának növekedése, a kapitalizmus ellentmondásainak kiéleződése, s mindenekelőtt a munka és a tőke közötti ellentmondások, a burzsoá ideológia és politika mélyreható válsága; a kapitalista országok dolgozói által vívott osztály- és forradalmi harc támogatása a monopóliumok ellen, a dolgozók társadalmi felszabadulásáért, az ember kizsákmányolásának megszüntetéséért, a népek demokratikus és szabadságjogainak bővítéséért; d) a nemzeti felszabadító mozgalom kérdései: a népek nemzeti felszabadító harcának támogatása és minden lehető módon való kibontakoztatása; a gyarmatrendszer és a neokolonializmus minden formájának teljes és végleges megszüntetéséért vívott harc; támogatás a kolonializmus ellen küzdő népeknek, valamint a nemzeti függetlenségüket kivívott országoknak; a gazdasági és kulturális együttműködés fejlesztése ezekkel az országokkal; e) a szocialista együttműködés, a kommunista mozgalom sorai egységének és összeforrottságának megerősítésével összefüggő kérdések: a nemzetközi kommunista mozgalom — korunk legbefolyásosabb politikai ereje — lehető legerősebb tömörítésének szükségessége, különösen olyan feltételek között, amikor az imperialista reakció összefog a kommunizmus elleni harcra; minden olyan tevékenység megakadályozása, amely gyengítheti ezt az egységet, a közösen kidolgozott értékelések és következtetések szolidáris tiszteletben tartása minden testvéri párt által; a revizionizmus és a dogmatizmus ellen vívott harc folytatása a marxizmus— leninizmus tisztasága védelmének és alkotó fejlesztésének, a kommunista mozgalom további sikereinek elengedhetetlen feltétele; a testvéri pártok kölcsönös kapcsolatainak fejlesztése a proletár internacionalizmus, a kölcsönös segítség és támogatás elvei alapján; közös intézkedések kidolgozása az imperializmus és a reakció ellen vívott ideológiai és politikai harc fokozása végett. A tárgyalásokon megvitathatók mindazok a kérdések, amelyeket levelükben felvetnek, azok a kérdések, amelyek közös érdekűek és a moszkvai értekezletek határozatainak megvalósítására irányuló harc feladataiból erednek. Nagy jelentősége lenne a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti összeforrottság fokozásával összefüggő kérdések megvitatásénak. Levelükben fölvetették a jugoszláv kérdést is. Amint már megírtuk Önöknek, úgy véljük, hogy — bár ez a kérdés elvi jellegű — nem takarhatja el és nem is szabad eltakarnia korunk fő problémáit, amelyek találkozásunkon megvitatásra várnak. Pártunk megvitatta az albán vezetők szakadár tevékenységét, de ugyanakkor ismételten megtett* a szükséges lépéseket az Albán Munkapárt, illetve az SZKP és a többi testvérpárt kapcsolatainak normalizálása végett. Noha az Álhán Munkapárt vezetői a legutóbbi időkben ismételten rágalmazó támadásokat intéztek és intéznek pártunk és a szovjet nép ellen, magasabb érdekektől vezettetve, nem utasítjuk el azt a gondolatot, hogy az SZKP és az Albán Munkapárt kapcsolatai megjavíthatok. Ez év februárjának végén az SZKP Központi Bizottsága ismét kezdeményező volt, s azzal a javaslattal fordult az AMP Központi Bizottságához, hogy pártjaink képviselői kétoldalú, találkozásra üljenek össze. De ez az elvtársi lépésünk sem talált megfelelő visszhangra az albán vezetőknél. Az AMP vezetői még azt sem tartották szükségesnek, hogy átvegyék levelünket, amelyben az SZKP Központi Bizottsága javasolta a kétoldalú találkozót. Később nyilván meggondolták magukat, s levelet küldtek nekünk, amelyben több kikötéssel és feltétellel beszélnek e találkozóról. Ha ilyen kívánság valóban megnyilvánul, készek vagyunk erre a találkozóra. Arai Jugoszláviát illeti, az ott fennálló, objektív gazdasági és politikai feltételek elemzése és értékelés® alapján úgy véljük, hogy Jugoszlávia szocialista ország, s a hozzá fűződő kapcsolatainkban törekszünk arra, hogy a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a szocialista agyiittmüködés országai kőzött közeledés történjék; ez megfelel a testvérpártok világszerte minden imperialistaellenes erő egyesítését célzó irányvonalának. Tekintetbe vesszük azokat az Ismert pozitív irányzatokat ts, amelyek a legutóbbi időkben Jugoszlávia gazdasági és politikai életében jelentkeznek. Ugyanakkor az SZKP-nak komoly nézeteltérései vannak a Jugoszláv Kommunisták Szövetségével több Ideológiai kérdésben, s szükségesnek látja, hogy erről őszintén beszéden a jugoszláv elvtérsakkal, s megbírálja azokat a nézeteiket, amelyeket helytelennek tart. 1963. március 9-1 levelében a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága kifejezi: egyetért velünk, hogy a kommunista világmozgalom életében most igen felelősségteljes pillanat érkezett el. Tőlünk, pártjainktól, helyes politikánktól függ, hogy együtt, egységben megyünk-e tovább, vagy megengedjük, hogy a munkásosztály, országaink népei és minden dolgozó szempontjából káros harcba keveredjünk, amely csupán arra vezethet, hogy a szocializmus erői kölcsönösen elidegenednek, meggyengülnek, a kommunista világmozgalom egysége megbomlik. Az SZKP és a KKP természetesen, mint legnagyobb és legerősebb pártok, ebből a helyzetből kisebb kárral kerülnének ki, de a többi testvérpártnak, különösen azoknak, amelyeknehéz feltételek között dolgoznak újabb, s ráadásul szükségtelen nehézségeik támadnának, márpedig ez természetesen nem télunk. De semmiféle nézeteltérés, semmiféle — valamely más párt magatartása miatt érzett — elégedetlenség nem igazolhatja az olyan harci módszereket, amelyek kárt okoznak a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeinek. Minél mélyebben és átfogóbban értelmezzük a nemzetközi munkásosztály céljait és feladatait, annál nagyobb erővel kell törekednünk arra, hogy nézeteltéréseinket — bármilyen súlyosaknak látszanak is ma — higgadtan, a lényeget illetően tárgyaljuk meg, hogy ezek a nézeteltérések ne akadályozzák alkotómunkánkat, ne bontsák meg a nemzetközi munkásosztály forradalmi tevékenységének szervezettségét. Harcoljunk hát együtt a nemzetközi kommunista mozgalom marxista—leninista irányvonalának megvalósításáért, a revizionizmus és a dogmatizmus ellen,, a nemzetközi kommunista mozgalom sorainak tömörítéséért, a közösen kidolgozott irányvonal tiszteletben tartásáért, ennek minden megszegése és önkényes értelmezése ellen. Minden attől függ, hogyan kel! eljárnunk ebben a nehéz és bonyolult helyzetben: a további vita útjára lépünk-e, engedjünk a szenvedélyeknek, a vitát viszállyá tegyük, alaptalan vádakat emeljünk és támadásokat Intézzünk a testvérpártok ellen, vagy nagy ügyünkért érzett felelősségünk tudatában az események fejlődését más mederbe tereljük, s legyen elég bátorságunk, hogy fülébe emelkedjünk mindannak, ami berniünket ma elválaszt, megszüntessük az elvtársiatlan vitát, erőfeszítéseinket a harcos szovjet—kínai együttműködés megerősítésére vezető utak felkutatásának, a két testvérpártot összefűző barátság megerősítésének szenteljük. Tudjuk, bogy a vélemények harca nélkül n«m lehetséges semmiféle mozgalom, egyebek közt kommunista mozgalom sem. Pártunk nem tnged a szócsata kísértésének, hanem — átérezve a kommunista világmozgalom Iránti közös felelősségünket — arra törekszik, hogy feltartóztassa azt a veszélyes folyamatot, amelyet az újabb vitákba való bocsátkozás Jelent. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy nekünk is bőven volna mondanivalónk az SZKP lenini irányvonalának, a nemzetközi kommunista mozgalom általános irányvonalának védelmére, válaszul azokra az alaptalan támadásokra, amelyek a kínai sajtóban közzétett legutóbbi cikkekben olvashatók. S ha mi ezt most nem tesszük, ennek oka az, hogy nem óhajtjuk megörvendeztetni a kommunista mozgalom ellenségeit. Reméljük, világossá válik a kiéleződő vita káťos volta, s a szocialista rendszer, a nemzetközi kommunista mozgalom összeforrottságához fűződő érdekek mindennek fölébe kerülnek. Ezért javasoljuk, hogy találkozzunk, nem a harc kiélezése, hanem a nemzetközi kommunista mozgalomban keletkezett igen fontos kérdések tekintetében a kölcsönös megértés elérése végett. Tudjuk, hogy e találkozót várják barátaink világszerte minderí országban, s ehhez nagy reményeket fűz- ít nek. Tőlünk, a ml akaratunktól és belátásunktól függ; hogy találkozónkon elérjük ezeket az eredményeket, hogy megörvendeztessük barátainkat és elkeserítsük a kommunizmus ellenségeit. Így együttesen elősegítjük azt a harcot, amely minden elnyomott felszabadításáért a béke és a szocializmus győzelméért a földön, a marxizmus—leninizmus nagy forradalmi tanításának diadaláért folyik. Kommunista üdvözlettel A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA 1963. március 30. A Szovjetunió az ember 1 Holdra utazásának útját egyengeti • JELENTÉS A RÁDIÓIRÁNYÍTÓ KÖZPONTBÓL Moszkva (CTK) — A Luna 4. holdrakéta indulása előtti utolsó percekben egyre nagyobb izgalom fogta el a mérnököket, a rádiósokat s az akció vezető dolgozóit — jelenti a Komszomolszkaja Pravda tudósítója a Luna 4. rádióirányító központjából. Végül jelentették, hogy a rakéta útnak indult, levált róla első lépcsője és a mesterséges hold röppályájára jutott. Az automatikus rádiólokációs állomások azután felvették a kapcsolatot a holdrakétával. A mérési adatokat, számítóberendezések vették fel és továbbították az adatokat összeegyeztető számítóközpontba. • A HOLD ÉS A JUPITER A TELEVÍZIÓS KÉSZÜLÉKEK KÉPERNYŐJÉN A szovjet televízió műsorának nézői a Luna 4. automatikus állomás felbocsátása napján 400-szoros nagyításban látták a Holdat televíziós készülékeik képernyőjén. A moszkvai Sternberg csillagvizsgálóban ugyanis nemrég sikerült egy különleges készülék segítségével csillagászati távcsőhöz televíziós kamerát kapcsolni. • GAGARIN: „IRIGYLEM AZT, AKI ELSŐNEK JUT FEL A HOLDRA", — jelentette ki Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa. Azt szeretné, hogy ő küldhesse az első tájékoztató adatokat a Holdról a Földre. Gagarin úgy véli, hogy még mielőtt ember indulna útnak a Holdra, további automatikus állomásokat és rakétákban állatokat juttatnak oda, a fontos azonban az, hogy már az embernek sem kell sokáig várnia erre az útra. Az USA űrhajózási szakértői beismerték, hogy továbbra is a Szovjetunióé a/, elsőbbség a világűr meghódítása terén. B. Holms, az űrhajózási programokat kidolgozó szerv vezetője kijelentette, hogy a Luna 4. holdrakéta felbocsátása ismét bebizonyította, ami a rakétamotorok tervezését és szerkesztését illeti, a Szovjetunió vezet az USA előtt. A United Press tudósítója a Luna 4. felbocsátását a Szovjetunió újabb elképesztő sikerének minősíti és közli, hogy USA legfeljebb néhány hónap de valószínileg csak egy é» múlva kísérelheti meg holdrakéta felbocsátását. Az angol lapok csodálatra méltó újdonságként méltatják a Luna 4. felbocsátását és útját. Az Evening Standard tudósítója szerint a holdrakéta felbocsátása csupán a kezdete „annak a csodálatra méltó kutatási programnak, amelynek célja, hogy a szovjet űrhajósok biztonságosan juthassanak el a Holdra. A Guardian tudósítója viszont azt a tényállást hangsúlyozza, hogy az USA tavaly többször megkísérelte tudományos készülékeket tartalmazó kisebb kabinok Holdra juttatását, de ezek a kísérletek kivétel nélkül sikertelenek valtak.