Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-27 / 116. szám, szombat

/ I £*atanzaro és Taranton után Brtndístbe érkeztem. A Mezzcgiorno eme részében az utóbbi években volt némi Ipart fejlődés. Torontóban többek között vasmű létesült, Brlndislben pedig a Montecatlnt nagy vegyi konszern korszerű fiókvállalatot alapított. Itt tehát van ipar. Vajon képes-e foglalkozást nyújtani a sok munkanélkülinek? Ezt kérdezem jurlaro elvtárstól, Brindisi munkáskamarájának titkárától. — Ügyetlen egy nagyüzem — mégha 9000 munkást foglalkoztat ts — képtelen a Brtndtsl • tartományban levő valamennyi munkaerőt alkalmazni — magyarázza Jurlaro. Ezért költöznek annyian északra, vagy vándorolnak idegenbe. Nem ls lesz ez másként, amíg nem kerül sor mélyreható agrárreformra és nem létesülnek mezőgazdasági termékeket feldolgozó gyárak. ' Gyakran olvastam már a dél-olaszországi gazdaságnak gyarmati Jellegéről. Sokan azt állítják, hogy Olaszország azért ezegény, mert nincsenek gyarmatai. Mások ezt joggal cáfolják. Olaszországnak vannak gyarmatai: Mezzoglorno Olaszország „gyarmatbirodalma". — Mennyiben vonatkozik ez egy olyan vidékre, ahol mégiscsak van némi iparosítás? — kérdezem a munkáskamara titkárától. — Éppen Montecatlnt bizonyitia Brindisiben, hogy velünk itt a délvidéken gyarmati népként bánnak. Nézze csak: egy szakképzett vegyipari munkás havi fizetése Montecatlniéknál Brindisiben 38 ezer líra. A valóságban ennek a fizetésnek kisebb az értéke, mert munkásaink többnyire vidékről járnak be. A Ceglie Messapicóból Brlndisibe bejáró munkásoknak havonta 9000 lírájuk fogy el útiköltségre, bérükből tehát csak 29 ezer lírájuk marad. De vegyük csak alapul a 38 ezer lírás bért: egy ugyanolyan szakképzettséggel rendelkező munkás — úgyszintén a Montecatinl konszernéi, de Ferrarában — tehát északon — 55 —60 ezer lírát keres. Ezért hagyják el tartományunkat nemcsak a munkanélküliek, hanem még azok Is, akik Montecatlnlnél dolgoznak. Bizonyára el tudja képzelni, milyen problémákat okoz például az, hogy minden Montecatlnlnél megürült állásra 100 más munkás vár. Még azt ls megemlíteném, hogy sok munkást, bár szakképzett erők munkáját végzik, segédmunkásként fizetnek. y k [¥ í ŕ .f/KÄvvw jt ::t:<.9 r e.i r.i . m u •Buas B ť hIeH Utazás a „másik Olaszországban @ NÉPVÁNDORLÁS, VAGY EMBERVASÁR Az ÜJ SZÓ számára írta: HERBERT BERGER • TV antennás nyomortanyák A titkárral folytatott beszélgetést megelőzően egy nyomortanyát tekintettem meg Brindisiben. Nyomorúságos barakok ezek, akárcsak Cellában, de Itt legalább van villany. Különben emberhez nem méltó hajlékok ezek, melyekben több száz személy él. Feltűnő azonban, hogy a nyomortanyák háztetőin TV antennák vannak. Megkérdem Jurlaro titkártól, ml a magyarázata ennek: — Valóban ellentmondó dolog, amit ott látott. TV antennás nyomortanyák'. De ez az ellentmondás jellemzi éppen a mi dél-olaszországi viszonyainkat. Sntfan, akiknek TV készülékük van, rendes munkások, csak éppen nincsen rendes lakásuk. Mint már mondottam, egy vegyi munkás Montecatininél havi 38 ezer lírát keres. Egy háromszobás lakásért (és kisebben a bőséges gyermekáldás miatt nemigen lakhat) 30 ezer líra lakbért kellene fizetnie. Ezek az emberek bizonyára szívesebben vennék, ha TV készülék helyett megfelelő lakásuk lehetne. A titkár fejtegetéseinek kiegészítésére a következő adatokat idézem az iparosításról az olasz kormány kiadásában megjelent „Olaszország fejlődése a legutóbbi évtizedben" című kézikönyvből: 1937-től 1940-ig Dél-Olaszországban 100 lakosból csak 4,9 dolgozott az iparban. Ugyanekkor északon az ipar 100 lakos közül 18,3 személyt foglalkoztatott. „A dél-olaszországi ipar helyzete egyáltalán nem javult a legutóbbi háború végén" — áll a könyvben. — „Noha nem állnak rendelkezésre pontos adatok, feltehető', hogy az észak és dél közötti különbség az iparosításban az öt háborús év alatt még nagyobb lett." A háború után pedig tovább mélyült a szakadék. Dél-Olaszországot nem érintette a konjunktúra. Az ipari elmaradottság és az alacsony bérek, valamint az igazi földreform hiánya megannyi oka a tömeges munkanélküliségnek, vagy csak részbeni foglalkozottságnak. Mindez százezreket késztet kivándorlásra. • Modern rabszolgák Ha valahol új Ipar keletkezik, vagy a régebbi bővül, a még nem Iparosított, többnyire fejletlen mezőgazdasági vidékekről odaözönlenek az emberek, hogy munkát találBRINDISI: Televíziós antennák a nyomortanyák felett. A TVkészülék olcsó, a lakás megfizethetetlen. janak. Amikor annak Idején Angliában megindult az Iparosítás, a világ minden országából odatódultak az emberek. Amerika újabb bevándorlási hullámot ért meg Olaszországból és a Balkánállamokból, a Ruhr-vidéket pedig lengyelek népesítették be évtizedekkel ezelőtt A kivándorlási probléma, tehát olyan régi, mint maga az Iparosítás. Olaszországban azonban van valami külön jellegzetessége. A kivándorlók egyik áradata északnak tart abban a reményben, hogy a hazai Iparvidékeken — Emíliában, Torinóban, vagy Milánóban talál foglalkozást. A másik áradat délről és északról egyaránt külföldre megy. A délvidékieknél létkérdés a kivándorlás. A nélkülözés, az éhező gyermekek, a délvidék általános nyomora arra készteti őket, hogy családjukat itthon hagyva hosszú évekre külföldre szegődjenek munkába. Az északi vidékek lakosai viszont általában csak az életszínvonalat akarják emelni. A délről jövők mindenütt lenyomják hazai társaik bérszintjét. Ezért nem Is csoda, ha Észak-Olaszországból is sok munkás vándorol kl oda, ahol munkaerőket keresnek és Jobban fizetik őket, mint Észak-Olaszországban. De északon ls vannak kivándorlás területek: Rovigo és Trevlso. A kivándorlás a század végén és közvetlenül az első világháború előtt volt a legnagyobb. További csúcsév volt az 1920-as. 1913-ban — csak a tengeren túlra — 550 ezer olasz vándorolt kl: 1920-ban már csak 400 ezren mentek az óceánon túlra. Azóta csökkent a számuk. Az 1913-as és 192P-as létszámot már egyszer sem érték el, pedig 1946 óta megint többen vándorolnak ki. Az 1947 és 1956 között eltelt 10 év alatt Olászország évi kivándorlási átlaga 191995 személy volt. Ezeknek kb. kétharmada, vagyis 125 034 személy tengeren túlra igyekezett, a maradék 66 960 a különböző nyugat-európai államokba. • Calábria a kivándorlásban is vezet Előfordult természetesen egy vlsszavándorlásl áradat ls. A kivándorlók tízezrei úgy remélik, hogy külföldön elegendő pénzt takarítanak meg, s azután otthon egy darabka földet vásárolnak. E reményük azonban ritkán valósul meg. A visszavándorlók száma sokkal kisebb mint a kivándorlóké, mert a legtöbben már nem akarnak, vagy nem tudnak visszatérni hazájukba. Legnagyobb a kivándorlás délen'. Csupán Calábrlából 10 év alatt kerek 450 ezer ember vándorolt kí. A lakosok száma a Mezzogiornóban ennek ellenére emelődik. A legtöbb Idegen munkást (lakossága számához' viszonyítva) Svájc alkalmazza: 645 000 embert j 1962 es adat]. Ez a dolgozó lakosság egy ötöde. A külföldi munkások 69 százaléka Olaszországból, 17 százaléka Nyugat-Németországból és 7 százaléka Ausztriából jön. Az a tény, hogy a Svájcban dolgozó külföldi munkaerőknek csaknem egynegyede fejlett Iparú országokból, mint például Nyugat-Németországból és Auszt.riából kerül ki, ls mutatja, mily bonyolult e probléma. A fő okot a kivándorlásra ugvan a déli vidékek rossz szociális állapota szolgáltatja, de nagy szerepet játszik még az egyes országok bérszínvonalának különbsége, valamint — és ez különösen a Nyugat-Németországból történő kivándorlásra vonatkozik — a biztonságérzet, amelyet egy semleges államban remélnek. Egy azonban bizonyos: ha baj van a konjunktúrával, az első takarékossági intézkedés, hogy elBOVINO: Egyike azoknak a helységeknek, ahol nyáron nem talál az ember munkaképes férfit. Északon, vagy külföldön keresnek munkát a félgyarmati sorban tartott déliek. (A szerző felvételei) bocsátják a külföldi munkaerőket. Amikor például az elmúlt kemény télen leállították a lakás- és útépítkezéseket, a .nyugat-németországi hatóságok felszólították az oda készülő olaszokat, maradjanak otthon. A fő kivándorlási idő Olaszországban a március vége, április eleje. Azelőtt ösztönös volt a kl vándorlás Olaszországban, de most már többnyire szerve zlk. Olaszország, szabaduln akar a „felesleges" munka erőktől, Európában viszon és a tengeren túl számos or szágban keresnek munkaerő ket. Ezért hát Olaszország polgárait eladja, akárcsak a jószágot, hogy javítson devizamérlegén. Veronában láttam egy kivándorlást közvetítő irodát. Bejárata felett egy táblán német nyelven ezt olvastam: „Munkaszerzési és munkanélküliség-biztosítási szövetségi intézet". Nyugat-németországl hivatalnokok toboroznak olasz munkásokat, német orvosok vizsgálják meg őket és Itt kötik meg a munkaszerződéseket ls. Az emberek tízezrei innen indulnak útnak, hogy modern rabszolgákként segítsék a különböző európai konszernek ,„gazdasági csodált" életben tartani. Következik a befejező rész: 4. Az édes semmittevés hazug legendája Tanuljunk meg belelátni az lm• periaUsták kártyájába — ezt a elmet is adhatnánk az e heti külpolitika! események összefoglalójának. A múlt hét néhány eseménye ugyanis iskolapéldául szolgálhat arra, milyen módszerekkel dolgozik ma az imperializmus, mily taktikusak és megtévesztőek húzásai a világpolitika sakktábláján. Próbáljuk meg néhány eseményről fellebbentem a megtévesztés fátylát. • Az „istenek tanácsa" nem tűnt le „Istenek tanácsának" a nyugatnémet Iparmágnásoknak azt a csoportJát nevezik, amely a ruhr vidéki acélipar és bányászat részvényeit tartja kezében és lényegében 1933 óta egyfolytában uralmon van. Ez a tőkecsoport juttatta hatalomra és pénzelte Hitlert, e csoport érdekelt képviseli Adenauer kancellár ls. Ezeknek az összefüggéseknek az Ismerője a múlt heti bonni események láttán bizonyára fellélegzett, hiszen a kancellár utódjául kiszemelt Erhard a gépipari és vegyipari tőkecsoportok embere, végre-valahára nem azé a falkáé, amely oly borzalmas világégést zúdított az emberiségre Afelől azonban, hogy fellélegzésre ntnes okunk, már maga Erhard ls biztosított, amikor az „utódválasztás" után ünnepélyesen kijelentette, hogy élni fog Adenauer örökével és gyarapítani fogja azt, a CDU politikáját a régi mederben vezeti tovább. Persze ez lehet amolyan udvariassági frázis is, s mint kitűnik, a CDU érdeke, hogy annak tűnjék. De nézzük a dolgot közelebbről. Gyanús, hogy a ruhr-vidéki iparmágnások nem horkantak fel embe rük elvesztése miatt. Sőt. mint azt a nagy szavazási többség mutatja, bi zonyára a CDU ban ülő embereik útján még támogatták is Erhard Jelölését. Adenauer legközelebbi emberei igyekeztek a leginkább meggyőzni a kancellárt, egyezzék bele Erhard Jelölésébe. Ráadásul Strauss, akit igazán nem vádolhatunk azzal, hogy az „istenek tanácsa" háborús tervei ellen foglal állást, szintén Erhard mellett kardoskodott. Mivel magyarázható mindez? Az „Istenek tanácsa" elvesztette talán befolyását? Korántsem. Adenauer vesztette el befolyását, bukás fenyegette. Adenauer ugyanis nem csupán egynémely nyugati szövetségese, hanem a hazai közvélemény szemében ls egyre népszerűtlenebb volt már. Ez a személyi népszerűtlenség az utóbbi időben anynyira éreztette hatását, hogy befolyásolta a számos körzetben megtartott pótválasztásokat ts és ez már nem Adenauert személy szerint, hanem a CDU-t, mint pártot sújtotta. Márpedig a CDU a nagytőke, s közte az „istenek tanácsának" a pártja. Ha a fejleményeknek nem vetnek gátat, a CDU az 1965-ben esedésekes válasz-, tásokig Adenauer népszerűtlensége miatt teljesen lejáratta volna magát. Adenauer népszerűtlensége tehát annak a pártnak az uralmát veszélyeztette, amely útján a nagytőke kő zv etl énül a hatalmat gyakorolja. (Persze, ha a szoc. dem. párt gy$z, az sem katasztrófa a nagytőke számára, csakhogy így a hatalom közvetett gyakorlására kényszerült volna.

j A CDU-t kellett tehát megmenteni.. azért volt szükség Adenauer távozá sára, s egy olyan emberre a kancel lári székben, akire számítani lehet a választásokon. Ebben az esetben lényegtelen, melyik tőkecsoport embere, fő hogy a nagy burzsoáziáé. Ilyen ember Erhard. Erharddal Jó propagandát lehet csinálni, múltja aránylag rendben van, „neki köszönhető" az elmúlt évek — ma már múló — konjunktúrája, ő a „Wirtschaftswunder, a gazdasági csoda atyja..." így Igyekszik az „Istenek tanácsa" megmenteni saját hatalmát, a hatalmat biztosító CDU-t. • Bravúr a törékeny kőedénnyel A béke a Kőedény-síkságon törékenynek bizonyult, Laoszban ismét válság van. Ki okozta ezt, s miért? Egy ország békéje elleni bűncselekményről van szó, kezeljük hát mint bűncselekményt szokás. A kezdő nyomozó ls tudja, hogy a bűnöst azok között kell keresni, akiket valamiféle érdek fűz a bűntény elkövetéséhez. A semleges Laosz bekapcsolása a SEATO katonai tömbbe minden kétséget kizáróan amerikai érdek, s ugyancsak tény, hogy a válság ebbe az Irányba sodorja az országot. Mármost kérdezzük meg a gyanúsítottat, van-e alibije, mivel bizonyítja, hogy nem ő a bűnös. Alibi van elég: A 7. flotta a válság kirobbanásokor még messze járt, Harrlmant éppen a laoszi béke ügyében menesztették Moszkvába, és végül a döntt érv — a viszályban az Ame rika barát szavannakhet csoport No savan tábornokkal az élen nem vesz részt, a viszály a semleges csoport (Kong Le) és a tőle leszakadt csapatok, illetve a Pathet Lao között robbant ki. Mi köze ehhez Amerikának, amely tudvalevően csak Savannakhet csoporttal tart fenn kapcsolatokat?l A két első érvet zárjuk kl, mert az képmutatás ls lehet, foglalkozzunk a harmadikkal. Ezt lélektanilag egy tragikus mozzanat magyarázhatja meg — Pholsen a külügyminiszter meggyilkolása. A laoszi kérdés megoldásáért oly sokat áldozó Pholsena külügyminisztert egy húszéves ejtőernyős legény ülté meg géppisztolysorozattal. A vizsgálat kiderítette: a gyilkos abban a tudatban cselekedett, hngy tettével a semleges és független Laosz békéjét menti meg, mert úgy értesült, hogy Pholsena éppen a koalíciós egységkormány ellen sző ármányokat, puccsot akar végrehajtani. A vizsgálat kiderítette, hogy a fiatal ejtőernyőst valóban ellátták erre vonatkozó hamisltot; „bizonyító adatokkal". A bűntett következményei — megmutatják nemcsak azt, kl vezette félre a gyilkost, hanem azt ls, ki okozta* a válságot. A válság beavatkozásra, a hazafias erők elleni hadjáratra kínál lehetőséget, végső esetben az ország kettéosztására Vietnam példájára. Kinek Jók a dél-vietnami támaszpontok, kinek lennének Jők egy kettészakadt Laosz támaszpontjai? A SEATO vezérállamának, az USÁ-nak. Régi közmondás — ha ketten verekednek, a harmadik húzza a hasznot. Erre épít az amerikai Imperializmus, ezért volt szüksége a semlegesek és a Pathet Lao összereszítésére. Ezt diverziós tevékenységgel, a hátországba küldött felforgatókkal, a semleges csoport meg mételyezésével, félrevezetésével érte el. ... És éppen ezt a pontot szeretnék törölni a szovjet nyilatkozattervezetből, amely magyarázatot ad az egész problémára. Bizonyára ezért, hogy a jövőben ls a nemzeti egység, a béke és függetlenség jelszavával visszaélve a legreakciösabb törekvéseknek engedjenek szabad utat. Kétségteléül jól kiszámított cselszövése volt ez a amerikai titkosszolgálatnak. Ennél különb talán csak a következő: 6 Király kiáltja ki a köztársaságot? Husszein . Jordániai király tanácsadói Jó ideje új alkotmány tervezeten dolgoznak. A Daily Express úgy értesült, hogy eszerint maga a király kiáltaná kl a köztársaságot, s ő lenne az első köztársasági elnök ls... Hát ilyen még nem volt. Ez a történelem legmulatságosabb fából-vaskarikája, lenne, ha. tréfadolog lenne. Ennek a merész bűvészmutatványnak háttere ls van, de előbb nézzük a hivatalos formát: eszerint a király híve az arab egységnek, s ezért eleget tesz a nép követeléseinek, köztársaságot kiált ki és tárgyalni fog az EAK-kal. Most vegyük a tényeket: Jordánia teljes mértékben az USA anyagi támogatásától függ Az amerikai és angol hadügyminiszter közös tervet dolgozott kl esetleges beavatkozásra Jordániában. Mindemellett az USA azt hangoztatja, hogy helyesli az arab egységtörekvést, s szavaihoz híven aránylag előnyös segélyt nyújt az EAK-nak. Husszeint az új EAK felé tuszkolja. (Az előbb Ismeretetett fából vaskarlka jólértesült körök szerint amerikai sugalmazásra készül.) Vérül az flsszefSggések: Amerikai érdek (és a közeli kuwaiti kőolajbázis miatt angol érdek ls), hogy egy olyan ország fészkelődjék az új EAK-ba, amely kifejezetten amerikai befolyás alatt áll. Erre nem Jó egy forradalmasított Jordánia, hanem csak a Husszeinféle Jordánia. Ezt csak úgy lehetne megoldani, hogy köztársasági formában It^enrik a Husszein rendszert. VILCSEK Cfi'A Ü] SZÖ 4 * 1983- 2

7-