Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-24 / 113. szám, szerda

m Mg ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT a csehszlovák-bolgár baráti szerződés aláírásának 15. évfordulója alkalmából ÁNTONlN NOVOTNÝ, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, yiLIAM ŠIROKÝ, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöka PRÁGA KEDVES ELVTÁRSAK! A Bolgár Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés alá­írásának 15. évfordulója alkalmából a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a népgyűlés elnöksége, a Bolgár Népköztársaság kormánya és az egész bolgár nép nevében szívélyes üdvözleteinket küldjük önök­nek és Csehszlovákia testvéri népének. A marxizmus—leninizmus és a szocialista nemzetköziség elvein alapuló bolgár—csehszlovák szerződés kifejezi nemzeteink őszinte barátságát, azt az őszinte akaratukat és törekvésüket, hogy barátságban éljenek egy­mással s kölcsönösen segítsék egymást. Meggyőzően fejezi ki a szocia­lista országok nemzetközi testvéri önzetlen kapcsolatainak új típusát. A szerződés nagy fontosságú a szocialista és a kommunista társadalom sikeres építése szempontjából mind a két országban. Az elmúlt 15 év alatt marxi—lenini pártjainktól vezettetve a szocialista tábor többi orszá­gával a legszorosabb együttműködésben, közös felszabadítónk és legna­gyobb barátunk a nagy Szovjetunió szüntelen nagy segítségével béke­szerető szorgalmas népünk óriási sikereket aratott a szocialista társada­lom fejlesztéséhen és építésében. Az országaink közötti szerződés biztos alapra helyezi a bolgár és a csehszlovák nép barátságának és sokoldalú együttműködésének tovább­szilárdítását és bővítését, s fontos tényezője a Balkán és Európa béké­je biztonságának. E dicső évforduló napján, amikor népünk nem mindennapi lelkese­déssel teljesíti a Bolgár Kommunista Párt VIII. kongresszusának törté­nelmi feladatait, még egyszer szívünk mélyéből kívánunk önöknek, ked­ves elvtársak és Csehszlovákia testvéri népének újabb és még nagyobb sikereket azon nagyszerű feladatok teljesítésében, amelyeket Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa tűzött a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság dolgozói elé. Valamint újabb győzelmeket kívánunk a békéért, valamennyi nemzet békés együttéléséért vívott harcban. Erősödjék és növekedjék a bolgár és a csehszlovák nép örök, meg­bízhatatlan, testvéri szövetsége! Éljen az egész világ békéje! TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, DIMITR GANEV, a Bolgár Népköztársaság Népi Gyűlése elnökségének elnöke. Ugyanakkor VÄCLAV DÁVID külügyminiszter üdvözlő táviratot kapott IVAN BASEVTÖL, a Bolgár Népköztársaság külügyminiszterétől. KÖZLEMÉNY a KGST könnyű- és élelmiszeripari állandó bizottságának üléséről (CTK) — A KGST könnyű- és élel­miszeripari állandó bizottsága 1963. április 17-e és 22-e között ülésezett Gottwaldovban. Az ülésen részt vett a Eolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Mongol Népköz­társaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Szovjet­unió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttsége. A bizottság megtárgyalta a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsa fel­sőbb szerveinek határozataiból adódó feladatokat, jóváhagyta a nemzetkö­zi szocialista munkamegosztás alap­elveit a könnyűipar terén, megtár­gyalta a legfontosabb könnyű- és élel­miszeripari objektumok 1964—65. évi fő beruházási terveinek egybehango­lásával kapcsolatos kérdéseket, s ja­vaslatokat tett a KGST tagállamai e téren folytatott együttműködésének és kölcsönös segítségének elmélyíté­sére. A bizottság továbbá a tudományos kutatás problémáinak megoldása ér­dekében folytatott együttműködés to­vábbi elmélyítéséről tárgyalt. Képviseleti hivatalok magasabb szintre emelése (ČTK) — A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya és a Török Köz­társaság kormánya elhatározták, hogy prágai, illetve ankarai diplomáciai kép­viseletüket nagykövetségi rangra eme­lik. A Csehszlovák Újságíró Szövetség IV. kongresszusának levele a CSKP Központi Bizottságához (Folytatás az 1. oldalról} követel. A sajtó, rádió, televízió és filmhíradó munkájában ez azt jelen­ti, hogy a lehető legtöbbet tegyen az új, kommunista ember, a szocia­lizmus tevékeny építője nevelésének terén, aki teljes mértékben meg­érti a kommunista párt politikáját. Az előttünk álló feladatok jelentősége és sokrétűsége, a szocialista társadalmunk fejlődésével járó minőségi változások az újságíróktól is azt követelik, hogy új módon keressék a meggyőző feleletet életünk valamennyi kérdésére és az újságírói munka új, fejlettebb formáival alkotó gondolkodásmódra vezessék a dolgozókat és megnyerjék rész vételüket a sajtó munkájában. Tudjuk, hogy a CSKP XII. kongresszusa valamennyi következtetesenek életbe léptetése egyre nagyobb követelményeket támaszt az újságíró nak, mint politikai dolgozónak, mint az ideológiai front élenjáró har cosának eszmei fejlettsége és szakmai felkészültsége iránt. A Csehszlo vák Ojságíró Szövetség munkájában ezért továbbra is elsőrendű fontos ságú, hogy tagjait marxista szellemben nevelje. Atérezzük nagy felelősségünket az eszmei nevelőmunka területén amely elősegíti az új, kommunista ember erkölcsi-politikai jellemének kialakítását. Kedves elvtársak, biztosítjuk önöket arról, hogy sajtónk, a rádió a televízió és a filmhíradó harcolni fog a CSKP XII. kongresszusa ha tározatának teljesítéséért. A csehszlovákiai újságírók mindent megtesz nek azért, hogy teljesítsék azokat a feladatokat, amelyeket pártunk és népünk elvár tőlünk. A CSEHSZLOVÁK OJSAGIRŰ SZÖVETSÉG IV. KONGRESSZUSÁNAK KÜLDÖTTEI k szocialista országok a háború lehetőségének teljes kizárására törekszenek Hruscsov elvtárs válaszai I. Pietronak, az II Giorno című olasz lap kiadójának kérdéseire Moszkvában nyilvánosságra hozták Hruscsov elvtárs válaszait, amelye­ket Pietronak, az II Giorno olasz lap kiadója kérdéseire adott. Kérdés: Néhány hónappal ezelőtt, a kubai kérdésben bekövt kezett for­dulat után, a világ nagv reménnyel figyelte Kennedy és Hr> -sov irány­vonalát, amely a legalK" nasabbnak látszott mind a nyug;i i, mind a kommunista világ SZP' intjábói, a béke védelmére és ' és egymás mellett élés eléréí üizért nagy visszhangot keltett • íözelmúltban az a hír, amely bizonyos új tényeket és bizonyos nehézségeket hangsúlyo­zott, amelyek a két vezető személyi­ség tevékenységében felmerültek. Mi az ön nézete e kérdésben és mi­lyen reális keretben látja Hruscsov és Kennedy nehézségeinek problé­máit? Válasz: A karibi válság megoldása valóban arra engedett következtetni — amint az emberiség remélte, — hogy fordulat következik be a nemzetkö­zi kapcsolatok terén, mégpedig ab­ban a tekintetben, hogy a kirob­banás veszedelmét rejtő hideghábo­rús irányvonalról a vitás nemzetközi problémák megtárgyalásának békés útjára térünk át. Sajnos, ez a re­mény szertefoszlott. Az Egyesült Ál­lamokban bizonyos körök folytatják az elavult erőpolitikát. E politika megnyilvánulása ez Egyesült Álla­mok „őrjöngőlnek" kampánya a Ku­bai Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok bizonyos körei támogatják a Karib-tenger térségében folytatott kalózkodást. Térjünk rá egy más kérdésre, a leszerelés problémájára. Őszintén szólva az Egyesült Államok és NATO­beli partnerei fő törekvése nem az általános és teljes leszerelésre vonat­kozó egyezmény megkötésére, ha­nem a lázas fegyverkezés további megerősítésére, a NATO agresszív nukleáris erőinek megteremtésére irányul. Csupán ezzel magyarázható az a tény, hogy a 18-hatalmi lesze­relési bizottság Genfben alapjában véve csupán egy helyben topog és nem hozott egyetlen olyan határoza­tot sem, amely az általános és a teljes leszerelés programjának meg­valósításához vezetne. Vajon az Egye­sült Államok és Nagy-Britannia ál­láspontjára nem jellemző-e az, hogy az Egyesült Államok kormánya az ENSZ közgyűlésének határozata el­lenére folytatja atomfegyver-kísérle­teit. Az atomfegyver-kísérleteket Franciaország, az Egyesült Államok NATO-beli szövetségese is folytatja. Hogyha ez Kennedy irányvonalának lényege, úgy kertelés nélkül ki kell jelentenem 1, hogy ez az Irányvonal csupán arra szolgál, hogy kiélezze, nem pedig enyhítse a nemzetközi helyzetet. Ezt a következtetést bizo­nyítja a német békeszerződés megkö­tésének kérdésében bekövetkezett helyzet is. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormánya! megakadá­lyozzák e kérdés megoldását és az európai veszedelmes tűzfészek meg­őrzésére törekednek. A szakszervezetek V. országos kongresszusának előkészületei Gustáv Hnilička elvtárs, a Szakszerve­zetek Központi Tanácsénak titkára teg­nap sajtóértekezleten tájékoztatta az új­ságírókat a szakszervezetek V. országos kongresszusának előkészületeiről. Hnilička elvtárs bevezetőjében mél­tatta az ez év május 15-én megtartandó kongresszus nagy jelentőségű célkitűzé­seit. A Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom legfontosabb feladata, hogy min­denben támogassa pártunkat a XII. kong­resszus határozatainak megvalósításában — mondotta. A szakszervezetek felhívására, hogy minél többen lépjenek versenyre a XII. kongresszus címének elnyeréséért, 28 000 kollektíva válaszolt. A megtisztelő címet 20 000 munkacsoport már meg is szerez­te A szocialista munkabrigád címért 91 ezer kollektíva versenyez és 19 000 cso­port, valamint több száz üzeinrészleg és műhely törekvését már siker koronázta. A különféle versenyekbe mintegy 3 mil­lió ötszázezren kapcsolódtak be. Az elmúlt évben a szakszervezetek egymillió 105 ezer termelési értekezle­tén összesen 37 millió dolgozó vett részt. Hnilička elvtárs feltette a kérdést: — Nem tűnik túlságosan soknak tanácsko­zásaink száma az elért eredményekhez viszonyítva? Nem tagadjuk, hogy sokat várunk a kongresszustól, melynek töb­bek között meg kell oldania a jobb munkamódszerek sűrgös bevezetését, a munkaerkölcs megjavítását, hozzá kell járulnia a hibák, a selejt kiküszöbölésé­hez. A kongresszuson 1600 hazai küldött vesz részt Jelentőségét növelt, hogy ">5 ország 99 szakszervezeti képviselője Is bejelentette részvételét. —km— Kérdés: Ügy látszik, ésszerű volna arra a következtetésre jutni, hogy ha a világ népei életben akarnak maradni, politikájukat az atomkor­szak követelményeinek megfelelően kell folytatniuk, vagyis a békét kell tartani szem előtt. Elérhető-e ez, a két tömb közötti teljes bizalom lég­körének megteremtése nélkül? Felelet: Igen. Ebből az az ésszerű következtetés ered, hogy a mi atom­korszakunkban minden állam külpoli­tikájának a béke megszilárdítása és megőrzése érdekéből kell kiindulnia. A kommunista ós a munkáspártok képviselői 1960 novemberi moszkvai értekezletükön kijelentették, hogy a kommunisták történelmi küldetésü­ket a kizsákmányolás és a nyomor kiküszöbölésében ós minden háború végleges kizárásában látják. A Szov­jetunió Kommunista Pártja és minden testvérpárt minden tőle telhetőt megtesz a béke biztosítására. Ezt egyáltalán nem lehet a kapitalista országok, az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségesei kormányai­ról mondani, amelyek „a cél szen­tesíti az eszközt" elv szerint a szó szoros értelmében kettős erkölcs alapján járnak el. Formálisan törőd­nek a nemzetközi biztonsággal, azonban szövetségeseik kikötőibe Po­laris-rakétákkal felszerelt atom-ten­geralattjárókat küldenek és ezzel ezeket az országokat és a világot halálos veszedelemnek teszik ki. Ezenkívül Kanadának Bomarc típusú, elavult légelhárító rakétalövedéket küldenek és emellett cinikuan han­goztatják, amint azt McNamara, az USA hadügyminisztere tette, hogy e lövedékek elhelyezése Kanada te­rületén elhárítja az orosz rakétatü­zet az Egyesült Államoktól. Kiprovo­kálják a szomszéd ellen irányuló ra­kétatámadást, arra számítva, hogy sa­ját területükre a lehető legkevesebb rakéta essen. Kérdés: Mik a Moszkva és Peking közötti vita fő pontjai? Vajon a tak­tikai kérdésekben, vagy pedig az ide­ológiai problémákban eltérők-e a a nézetek? Felelet: Az, amit ön a Moszkva és Peking közötti vitának nevez, azok­nak a fontos kérdéseknek megtár­gyalására vonatkozik, amelyek most folynak a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban. A kommunista és munkáspártok képviselői 1957.— 1960. évi értekezletének ismert ok­mányaiban benne foglaltatik a je­lenlegi világhelyzet általános érté­kelése. Ezek az okmányok felsorolják azokat a feladatokat, amelyek nap­jainkban az egész kommunista moz­galomra várnak. Ezek az okmányok a kommunista és munkáspártok te­vékenységének alapját jelentik. Azok a különböző feltételek, amelyek kö­zött ez vagy amaz a párt működik, a világon lezajló gazdasági és poli­tikai változások a kommunista pár­tokat új problémák elé állítják. Az Ä KSZT elnökségének ülése (CTK) — A Központi Szakszervezeti Tanács elnöksége kedden, április 23-án a bérek és a munkatermelékenység fej­lődéséről s a FSZM-nek a munkadijazás szakaszán levő feladatairól hozott hatá­rozata teljesítéséről tárgyalt. A beszámoló hangsúlyozta, el kell ér­ni, hogy a jutalmazás elvei elősegítsék a termelés minőségi mutatóinak Jó tel­jesítését. A szakszervezeteknek nagyobb gondot kell fordltanlok a műszaki mun­kanormák megállapítására. egyes pártok e problémákkal kap­csolatban természetesen kifejtik né­zetüket. Ami pejlig a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a Kínai Kommunista Párt kapcsolatait illeti, ezeket a kapcsolatokat kellőképpen megma­gyarázták azok a levelek, amelyeket a két párt egymással váltott. E le­velek tartalmát mind a szovjet, mind a kínai sajtó és más országok test­vérpártjainak sajtója is közölte. E levelekből kitűnik, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a Kínai Kommunista Párt kapcsolatai — e pártok belügye. A kommunistáknak elsősorban a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom egysége le­beg szeme előtt. A kommunisták ab­ban látják kötelességüket, hogy ezt az egységet továbbra is a marxiz­mus—leninizmus zászlója alatt erő­sítsék. Az európai helyzet javításához ve­zető legfontosabb és leghalaszthatat­lanabb lépésnek a Nyugat-Németor­szágba befészkelődött revansista erők megfékezésének kellene lennie. Ezt azonban nem lehet megvalósítani a második világháború maradványainak felszámolása, a német békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini helyzet normalizálása nélkül. Azonban minden jel arra mutat, hogy a NATO vezérei nem hajlandók ily messze menni. Ezért a szovjet kormány a Varsói Szerződéshez tarto­zó szövetségeseivel számos javaslatot tett, amelyek megvalósítása jelentő­sen csökkenthetné az Európában ural­kodó veszedelmes feszültséget. E ja­vaslatok egyike a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai közötti megnem­támadási szerződés megkötésére irá­nyul. Egyáltalán nem hisszük azt, hogy a megnemtámadási paktum ma­gában véve elegendő volna a háború veszedelmének kiküszöbölésére, azon­ban hiszünk azoknak a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak fékező ere­jében, amelyeket az államok tettek és úgy véljük, hogy az ilyen paktum megkötése bizonyos pozitív szerepet töltene be. Kérdés: Az ön nézete szerint mi­képpen segítette elő a béke ügyét XXIII. János pápa irányvonala? Felelet: Érdekes kérdést vetett fel. A béke megőrzésének problémája minden embert érint, tekintet nélkül nemzetiségére, politikai meggyőződé­sére és hitvallására. Minden tevé­kenységet, amely a béke megszilárdí­tására irányul, támogatnunk kell. Eb­ben a tekintetben nem lehet kivétel XXIII. János pápa állásfoglalása sem. Ma sokan felfigyelnek arra, hogy XXIII. János pápa számos időszerű kérdésben — elsősorban a béke és a leszerelés problémájában — elődei­nél reálisabb nézetet vall. Örömmel fogadjuk XXIII. János pápa nyilatko­zatait, amelyek a béke ügyét szolgál­ják. XXIII. János pápa a közelmúltban kiadott enciklikájában állást foglal a fegyverkezési hajsza beszüntetése, az atomfegyverek betiltása, az atomfegy­ver-kísérletek abbahagyása, a nem­zetközileg ellenőrzött leszerelés, az államok békés egymás mellett élése, az államok és nemzetek egyenjogúsá­ga és a háborús hisztéria kiküszöbö­lése mellett. Látnunk kell, hogy e nyilatkozatok a háborús veszedelem reális értelmezésén alapulnak. Szilárdan meg vagyok győződve ró­la, hogy az emberiség sorsára oly döntő időszakban, amelyben élünk, közös nagy érték van — és ez a bé­ke, amelyet minden jóakaratú ember­nek védelmeznie kell, bármilyen filo­zófiai nézeteket és hitet valljon. Lakás és minőség ni, vajon a munkát a rajzoknak megfelelően, pontosan végzik-e. S az eredmény? Ahol az építkezés egész folyamán nem végeznek rendszeres ellenőrzést, az épület kollaudálásakor a hibák garmadá­ját „fedezik fel". Nem szólva a rejtett hibákról, melyek egy-két hónap, vagy félév leforgása alatt bújnak elő. Hogyan lehetne eze­ket a kellemetlenségeket megelőz­ni? Úgy véljük, a minőség megja­vításán sokat segítene — többek között — a nyilvános kollaudáció. Értjük ez alatt azt a gyakorlatot, amikor a kész épület átadásánál nemcsak az érdekelt szervek je­lennek meg, hanem a lakók — a különféle üzemek dolgozóinak képviselői is. Ez nagyban hozzájá­rulhat a minőség megjavításához, melyet a lakókkal együtt szorgal­mazunk. Az építők érdekében is ... (Folytatás az 1. oldalról) latoknál általános gyakorlattá vál­na például a Zlaté Moravce-i Hű­tőszekrénygyár gyakorlata. Ha a lakásokat többéves Jótállással ad­nák át, amint erre számos példa található a többi iparágazatban. Nyilvánvaló, hogy ez nem megy egyik napról a másikra — s csak­is akkor nyújtható többéves Jótál­lás, ha megvannak rá a feltételek S ez a feltétel a kifogástalan mi­nőség. A minőség pedig nem más, mint a becsületesen, megfelelő szakértelemmel végzett munka eredménye. Szakértelem. Egy újabb kérdés­csoport. Nem egy építkezésen az a helyzet, hogy például az építke zés felügyelője nem rendelkezik szükséges szakképzettséggel, fel készültsége hiányos, s ennek kő vetkeztében nem tudja ellenőriz ÜJ SZÖ 2 * 1363. április 24.

Next

/
Thumbnails
Contents