Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-21 / 110. szám, vasárnap

Tizenöt éves az egységes iskolarendszer törvénye Hatékony nevelőmunkát Tizenöt évvel ezelőtt, 1948 ápriliséban, nem sokkal a februári események után a Nemzetgyűlés törvénybe iktatta az egységes iskolarendszert. Csehszlovákia népoktatásának története is igazolja tehát a marxizmusleninizmus tételét: a munkásosztály politikai hatalma a kulturális forradalomnak elengedhetetlen feltétele. A munkásosztálynak először a politikai hatalmat kellett megszereznie, és ennek eredménye a tudás közkinccsé tétele, az iskolaügy demokratizálása. Az egységes iskolarendszer törvénybe iktatása jelenti a műveltségi monopólium megszüntetésének első jelentős lépését hazánk népoktatásának történetében. Ahhoz, hogy jobban fel tudjuk mérni az egységes iskolarendszer jelentőségét, vessünk futó pillantást a népoktatás történetére. A haladó erők már 1848-ban harcba léptek a kötelező és ingyenes népoktatásért. Azonban további húsz év küzdelme kellett még ahhoz, hogy végül ls törvény mondja ki a népoktatás kötelező voltát. Még a XX. század első három-négy évtizedének társadalmi rendje is csak olyan mértékben támogatta a törvény végrehajtását, amennyiben a termelőmunka fejlesztése érdekében állott a profit növelésének. Vagyis: a városban, az Ipari településeken erőteljesebben, a mezőgazdasági vidékeken vontatottan haladt előre az Írás-olvasás hajlékának építése. A burzsoázia számára tehát szükségszerű volt, hogy a munkást a feilődű ipar miatt bizonyos müveltsésgel, a legelemibb technikai tudnivalókkal ismertesse meg. Másrészt viszont nem merte a nép kezébe adni a tudás fegyverét, nehogy azt az uralkodó osztály ellen fordítsa. Mit tesz tehát az ellentétes osztályokra tagolt társadalom uralkodó osztály* ebben a szorongatott helyzetben? Törvényt hoz a népoktatás bevezetéséről, ám végrehajtását nem biztosítja. Az ismereteket elferdítve, egyoldalú beállítottságban tanítja. Így hát elvben ugyan nyitva álltak valamennyi tanuló előtt az iskolák kapui, azonban csak elvben. A valóságban egy-egy társadalmi osztály gyermekei részére más-más iskolát állítottak fel. A dolgozók részére az úgynevezett népiskolát, a városi polgárság számára a polgári iskolát, a vagyonos osztály gyermekei részére pedig a bármilyen továbbtanulásra módot nyújtó gimnáziumot, valamint a főiskolákat, egyetemeket. így jötték létre az úgynevozett zsákutca jellegű iskolák, melyek elvégzése után nem lehetett folytatni a tanulmányokat a másik, a felette álló iskolatípusban. Ilyen volt például a nyolcosztályos népiskola 5—8 évfolyama, amely nem volt egyenértékű sem a négyosztályos polgárival, sem pedig a gimnázium alsó osztályaival. Ha valaki elvégezte a nyolc osztályt, nem tanulhatott tovább, annyi volt ez, mintha csak a negyedik évfolyamot végezte volna be. Részleges zsákutca jellegű volt a polgári iskola ls, mert csak bizonyos irányú szakközépiskolákban való továbbtanulás lehetősége állott fenn, de nem volt egyenértékű a gimnázium alsó négy osztályával. Tehát az oly fennen hirdetett burzsoá egyenlőség — az arcátlan egyenlőtlenség valósága, melyet az egységes iskolarendszer tizenöt évvel ezelőtti törvénybeiktatása számolt fel. Hazánkban — a többi szocialista országhoz hasonlóan — minden tanuló egységes alapműveltséget nyer. Az egységes Iskolarendszer lehetővé teszi az egyik iskolatípusból a felette álló, a másikba való zökkenésmentes átmenetet. Ezért állíthatjuk minden túlzás nélkül, hogy 1948. április 22. napja kiemelkedő dátumként vonul be a csehszlovák népoktatás történetébe. A gyakorlati végrehajtáson dől el, hogyan, milyen tartalommal telitődnek meg, milyen ütemben valósulnak meg a törvény célkitűzései. S ez vonatkozik különösen az egységes iskolarendszer törvényére, amelv úgynevezett kerettörvény. Ilyen értelemben talán az épülő házhoz hasonlíthatnánk, melynek szilárd, kész alapzata, az egységes iskolarendszer. Állnak már a falai is — az 1960 decemberében hatályba lépett iskolatörvényre gondolunk itt — de az építőknek még sok munkájuk lesz a belső elrendezésben, hogy az a legjobb, legcélszerűbb legyen. Ehhez a tervezőknek, az építés vezetőinek is ki kell még adniuk jó néhány utasítást — esetleg módosítani is kell majd egyiket-másikat. De a jövőt Illetően nem az ilyen jellegű, még meghozandó részletintézkedések a döntőek. Sokkal inkább a mindennapos aprómunka. A pedagógusok olyan aktív tevékenységére van szükség, amely mindennapi valósággá változtatja a törvények előírásait. S ehhez nélkülözhetetlenül fontos, hogy állandóan szemünk előtt lebegjen az élet és az Iskola kapcsolatának megerősítése, a műveltség színvonalának emelése ős korszerűsítése és az oktató-nevelő munka hatékonyabbá tételének szükségszerűsége. Ezek oktatási rendszerünk törvényeinek elvi alapjai, ezeken nyugszanak a törvény részletintézkedései, ezek megértése, érvényre juttatása nélkül olyanná válhatna iskolarendszerünk — hasonlatunknál maradva — mint az az épület, amely ha szemre tetszetős is, rle Ingatag talajra épült. Ezek azok a godolatok, melyek úgy véljük ma, az iskolaügy igazi demokratizálásának 15 éves ünneplésekor, mindnyájunkat foglalkoztatnak. MÖZSI FERENC | Az elképzelés és a valóság A komárnól Mezőgazdasági Gépjavító Üzem dolgozói az idén többek között 102 tartályfelszerelést készítenek élesztős takarmány előállítására a mezőgazdasági üzemek számára. Képünkön Michal Forgáč mester, és Karol Zachar csoportvezető a kész gyártmányokat ellenőrzik. (K. Cích — CTK — felvételei elve. Másik elve, hogy a pártszerveket — az alsóbbakat és felsőbbeket egyaránt — választják. Ebben pedig a demokratizmus elve fejeződik ki. A pártszervek felépítésének e kettős vonása — a centralizmus és a demokratizmus — a demokratikus centralizmus elvében jut érvényre. Ez pedig szintén a pártéletnek egyik fontos lenini normála. A demokratikus centralizmus elve is nemegyszer eltorzult a személyi kultusz hatására. Ez elsősorban a túlhajtott centralizmusban mutatkozott meg, ami azzal járt, hogy gyakran csak azt tették, amit fent elrendeltek. A kritika is gyakran csak fentről le történt, de már kevésbé lentről fel, pedig a kétféle kritikának ugyancsak dialektikus egységet kell alkotnia. A párt és a pártszervek vezetése, a vezetés módja szintén Igen fontos, mondható döntő kérdés. Erre nézve Lenin hangsúlyozta, hogy „a politikát pártokat általános szabályképpen a legtekintélyesebb, legbefolyásosabb, legtapasztaltabb, a leg felelősségteljesebb tisztségekre megválasztott egyének, úgynevezett vezérek többé vagy kevésbé állandó csoportjai vezetik". (Lenin Művel, 31. kötet, 27. oldal.). Eszerint a párt élén nem egy kiváló személy áll, hanem ilyen személyek csoportja. Ez annál inkább szükségszerű, mert egy személy — akármilyen tehetséges — egymagában nem tudja eredményesen megoldani a párt és az egész osztály óriási feladatait. A pártélet lenini normája ennek alapján megkövetelt, hogy a párt és a pártszervek élén kollektív vezetés álljon, vagyis a legtekintélyesebb, legbefolyásosabb személyek olyan csoportja, melynek tagjai közösen hozott határozatok alapján képesek a párt ügyeit sikeresen intézni. Lenin a szovjet állam tevékenységének irányításakor szigorúan követte a kollektív vezetés elvét. Nagy tekintélye ellenére, mint a Népbiztosok Tanácsának elnöke ' sohasem döntött egyedül. Sosem gyakorolt nyomást tekintélyével, hanem mindig a meggyőzéshez folyamodott. A Népbiztosok Tanácsának és a Védelmi Tanácsnak ülésein minden felszólaló szabadon kifejthette véleményét a megtárgyalt kérdésekről. Gyakran éles vitákra került sor. Megesett, hogy a Népbiztosok Tanácsa tagjainak többsége olyan határozatot hagyott Jóvá, mellyel Lenin nem értett egyet. Olyankor alávetette magát a többség döntésének. Ha pedig elvi jelentőségű kérdésről volt szó, felsőbb szervekhez fordult. A pártéletnek kollektív vezetésre vonatkozó lenini normáját a személyi kultusz időszakában durván megszegték. Ennek egyik kirívó példája, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusát az 1939— 1952 közötti években Sztálin nem hívta össze, hanem annak megkerülésével sorsdöntő kérdésekben ő maga döntött. Hasonló jelenség volt, hogy a szovjethatalom minden sikerét Sztálin érdeméül 'tudták be, képességeit és érdemeit eltúlozták, személyét annyira felmagasztalták, hogy mellette teljesen eltörpült a szovjet nép önfeláldozó, hősles munkája és küzdelme. Ez természetesen ellentétben áll a marxizmusnak azzal az alapvető tanításával, mely éppen a tömegekben látja azt a mozgató erőt, mely előbbre viszi a szocialista társadalmat. Lenin nemcsak megállapította elméletben a helyes pártélet normáit, hanem szigorúan követte őket a gyakorlatban ts. Mindennemű személyi kultuszt ellenzett. Sosem akart mint „személyiség" hatni. Az ilyen magatartás idegen volt számára. Helytelenítette személye zajos ünneplésének bárminemű megnyilvánulását, amelyben része volt például akkor, amikor a szónoki emelvényre lépett. Ilyenkor órájára mutatott, mintegy kérve, hogy ne pazarolják erre a drága Időt. Lenin mindenben egyszerűséget és szerénységet követelt, és ő maga a rendkívüli szerénység mintaképe volt. A munkások így Jellemezték Lenin egyszerűségét: „Egyszerű, mint az igazság." Lenin egyszerűsége és szerénysége, az a törekvése, hogy észrevétlen maradjon vagy legalábbis, hogy ne legyen feltűnő, és magas állását ne domborítsa kl — ez a vonás egyik jellemző sajátossága. Klara Zetkln a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő időben meglátogatta Lenint és az akkor szerzett benyomásairól így számolt be: „ .. .magánlakása ... teljesen egyszerű és Igénytelen volt. Nem egy munkáslakásban jártam már, ahol a berendezés jóval gazdagabb volt mint a „mindenható moszkvai diktátor" otthonában. Lenint, feleségét és nővérét vacsoránál találtam. Mindjárt szívélyesen felszólítottak, hogy tartsak velük. A vacsora a nehéz időknek megfelelően egyszerű volt: tea, fekete kenyér, vaj, sajt... Köztudomású volt, hogy a parasztok bőséges liszt-, szalonna-, tojás-, gyümölcsstb. küldeményekkel kedveskedtek „az ő Iljicsüknek". De az emberek azt is tudták, hogy mindebből semmi sem marad Lenin háztartásában. Minden a kórházakba és gyermekotthonokba vándorolt. Lenin családja szigorúan tartotta magát a-hhoz az alapelvhez, hogy nem szabad Jobban élni, mint a többieknek, vagyis a dolgozó tömegeknek." Lenin nem engedte meg, hogy kivételt tegyenek vele. Ismeretes a Népbiztosok Tanácsának irodavezetőjéhez intézett levele. Szigorúan megrótta az irodavezetőt, mert önkényesen és törvényellenesen Lenin havi fizetését 500 rubelről 800 rubelre emelte. Egy más alkalommal nagyon felindult, amikor megtudta, hogy állami költségekre takarítónőt rendeltek lakása számára, és követelte, hogy a takarítónő bérét vonják le fizetéséből. Lenin élete tanúsltja, hogy nemcsak gondolkodásában és nyilvános tevékenységében volt kommunista, hanem magánéletében ls, és ezzel példaképül szolgál a Jövő kommunista emberének. b Dr. BALOGH-DÉNES ÁRPÁD A NÉPGAZDASÁG legfontosabb ágazataiban, mint kenyérbe a só úgy kell az új munkaerő. A bányászat, mezőgazdaság, építészet, közlekedés részére az alapfokú 9-éves Iskolák utolsó osztályában minden évben megismétlődik a toborzás. És még így sem sikerül az előirt irányszámo kat teljesíteni. Tavaly például a tervezettnél egy-i harmaddal kevesebb fiatal jelentke-: zett építőipari tanulónak. A bratislavai Magasépítő Vállalat ipari tanuló szakintézetébe 280 fiatal helyett csak 230 jelentkezett. Novemberig ez a szám nagy nehezem végre 247-re emelkedett. Ezeknél a fiataloknál, legalábbis a többségnél, — az Intézet vezetőinek véleménye szerint — alapos pályaválasztási előkészítésről beszélni sem lehet. Nagy gondban vannak e szakintézet vezetői, az idén ugyanis 300 ipari tanulóra lenne szükségük. Két hónapja szakadatlan járják a trnaval és a Bratislava-vidék járás, valamint a bratislavai Iskolákat, beszélgetnek a tanulókkal, agitálnak, hogy minél több fiatalt nyerjenek meg az építészetnek. Sokat segít a toborzásban a rádió és a sajtó is. Több iskolában kiállítást rendeztek az intézet tanulóinak munkáiból, amely e napokban a kerületi Pionírházban tekinthető meg. Amióta folyik a toborzás, gya-i kori az Iskolák látogatása a szak n intézetben, a diákok megnézik a műn helyeket, klubhelyiségeket, az inter-: nátusl szobákat, — figyelik az építésziét! ipari tanulók életét. De miért olyan nehéz felkelteni a fiatalok érdeklődését az építőipar, iránt? Hiszen a gyermekek még ki sem látszanak a földből, máris építőkockákkal játszanak, tornyokat, alagutakat, homokvárakat építenek. Az érdeklődés tehát megnyilvánult. Elkopott volna? Miért? Mert közömbösen elmentünk emellett az érdek-i lődés mellett, nem tettük lehetővé á gyermekeknek, hogy „igaziból" épít-) hessenek. Az egyik csehországi Iskolában építészeti kört alakítottak az ács, kő-' műves és burkoló szakmában. A kör tagjai komplex csoportot képeznek. A fiatalok garázst építettek az egyik fontos gép számára, kikövezték a járdát, és ablakokat vágtak és raktak he a politechnikai műhely falába. Mindez biztosan hatással lesz a fiatalok pályaválasztására. Nagy kár, hogy Iskoláinkban még nem terjedt el ez ilyen céltudatos felkészítés a pályaválasztásra. Mert ha így készítenék elő a gyerekeket, akkor nem került volna sor arra, hogy a bratislavai Magasépí^ tő Vállalat Ipari tanuló szakintézetében a novemberi 247-es létszám az első félév folyamán 222-re apadt. Huszonöt Ipari tanuló morzsolódott le csak ebben ez intézetben, közöttük a felvett három leány egyike is. KERESSÜK AZ OKOKAT. Nagy Zoltán, az intézet helyettes vezetője és Roman Honz, az Intézet nevelője segít ebben. Szerintük a legtöbb esetben az okozta a lemorzsolódást, hogy a fiatalok elképzeléseinek nem felelt meg az a valóság, amit itt találtak. Ez pedig arról tanúskodik, hogy a pályaválasztás előtt nem volt módjuk, lehetőségük részletesen megismerni azt a szakmát, amelyre végül ls elszánták magukat. Tehát nem voltak kellően felkészülve a pályaválasztásra. Ez az egyik fő ok. A másik egyaránt terheli a tanítók, a szülők és a nemzeti bizottságok lelkiismeretét. Miről van sző? Arról, hogy a bratislavai Magasépítő Vállalathoz 1962 szeptemberében felvett ipari tanulók 40 százaléka nem végezte el az alapfokú 9-éves Iskolát, kimaradt már a hatodik, hetedik, vagy a nyolcadik osztályból, rendkívül gyenge tanulmányi eredménnyel és magaviseleti fogyatékosságokkal. A szülők nem szorították őket a tanulásra, a tanító nem tudott náluk eredményt elérni, a nemzeti bizottság pedig csak. azt nézte: a gyerek betöltötte a 15. évét, a kötelező oktatási korhatáron túl van, — a többi nem érdekelte. Amikor megkezdődött a toborzás az építőiparba, az ilyen fiatalokat ls oda osztották be. Igen ám, de a szakintézetben az elméleti oktatás a 9. osztály anyagának ismeretére épít, abból Indul kl, azt feltételezi. (A kelet-szlovákiai kerületben az elmúlt tanévben felvett 3800 ipari tanuló közül 1671 nem végezte el a 9. osztályt!) Ha csak egy ilyen tanuló van az osztályban — de sajnos van több is —, már az Is fékezi a munkát, megnehezíti a tanító helyzetét. Az Ilyen tanuló nem tud lépést tartani a többiekkel, gyakran nem ls érti, miről van szó, és az első félév folyamán vagy megunja a fekete bárány helyzetét és otthagyja a szakmát, vagy gyenge eredményei alapján az értékelő konferencia tanácsolja el. Ez sem megoldás viszont, mert mi lesz az Ilyen fiatalokból? — Ha az érdeklődésnek, az ígyekvésnek csak egy icipici szikráját is felfedezzük, felkaroljuk őket — mondja Nagy elvtárs. — A legutóbbi rendelkezések lehetővé teszik, és mi élünk ls ezzel a lehetőséggel, hogy, tanulóink pótolják a mulasztottakat. Intézetünkben — hetente — 18 óra elméleti oktatás és 18 óra gyakorlati képzés van. Február elseje óta a gyakorlati képzés rovására 3 órával emeltük az elméleti oktatás idejétj azokban az osztályokban, ahol a hifi-í nyos tudású tanulókat csoportosltot-: tuk. így nem fékezik a jó tanulók munkáját, ők maguk pedig pótolják, anjlt elmulasztottak és a hároméves tanoncidő alatt elvégzik az alapfo-; kú 9-éves iskola utolsó osztályainak anyagát ls. A segédlevéllel együtt az-> után átveszik a 9-éves Iskola elvégzéséről szóló bizonyítványt. Addig azonban vasszorgalomra, kitartásra van szükség. — Persze, van probléma azokkal a diákokkal is, akik a 9. osztály elvégzése után jönnek hozzánk — vette át a szót Honz elvtárs. — Ilyen probléma főként az első évfolyamban a magyar vidékről felkerült fiatalok helyzete, akik kiválóak a gyakorlati munkában, akadoznak azonban az elméleti tantárgyakban, miután szlovák tudásuk nem mindig kielégítő. A gyakorlatban ez cseppet sem zavaró, mert a mesterek kéthar-i mada jól beszél magyarul. Az elméw letl oktatás azonban szlovákul fo-i lyik, nem áll módunkban külön ma.-; gyár osztályokat felállítani, imagyaŕ, tanerőink sincsenek. Nem könnyű tehát a helyzet. S ha még figyelembe vesszük azt, hogy 15—16 éves fiatalokról van sző, nincs mit csodálkozni rajta, ha néha vissza is élnek az adott körülményekkel. Például nem készülnek fel az órára, és nyelvtudásuk hiányát használják fel ürügyül. Az utóbbi Időben azonban szlovák nyelvköröket szerveztünk, a gyengébb tanulókhoz egy-egy kiváló tanulót osztottunk be- védnöknek — és az eredmény lassan már mutatkozik ls. AZ ÉPÍTÉSZET forradalmi fejlődé-i sen megy át. Az építkezés új tech-; nikája, technológiája, a folyamatos" építés megszervezése egyre több Jól képzett szakembert kíván. A bratislavai Magasépítő Vállalat iparitanuló szakintézetében ezért 1963 szeptemberétől 15-féle ágazat részére nevelik a szakembereket. A kőműves, aszta-; los, ács, betonozó, építőelem-készítő; villanyszerelő, padlóburkoló, lakatos; lakatos-gépjavító, festő és mázoló, bádogos, autómechanikus, víz- és gázszerelő, szigetelő, falburkolói szakma között választhatnak a flata-i lok. Ma azonban az érdeklődés a „di-; vatos" szakmák felé tolódott eh A legtöbben villanyszerelőnek, vlz-; és gázszerelőnek és autómechanikusnak jelentkeznek. De nem ls annyira a gyerekek, mint Inkább a szülők ragaszkodnak ezekhez a szakmákhoz. Minden eszközt, még a könnyeket és a fenyegetőzést is igénybe veszik, csak elérjék, hogy a gyermeket oda oszszák be. Ügy tűnik, a legkevésbé az érdekli őket, vajon megfelel-e a gyer-; mek erre a szakmára. Márpedig a többi szakmai ágazat sincs meg új, képzett szakemberek nélkül. És a többi nélkül nem létezhetnek a legdivatosabb szakmák sem. Sok tennivaló vár még az Iskolákra a pályaválasztási felkészítés terén. Többéves lelkiismeretes előkészítés után választott szakma nem jelent majd csalódást a tanulónak, hanem álmainak valóra válását. SKALINA KATALIN A Cifiovi Alapfokú 9 éves Iskola pionírjai nagy sikerrel mutattak be egy háromfelvonásos mesejátékot, melynek bevételéből az Iskola turistafelszerelését egészítik ki. A pionírok a télen nemcsak színdarabot tanultak be, hanem ének-, táncszámokkal, jelenetekkel és szavalatokkal készültek fel az Ifjúsági alkotóversenyre ls. • A Német Írószövetség Elnöksége határozatban foglalt állást, azok-; ban az irodalmi és művészi kérdé-: sekben, amelyekkel a Német Szocia-' lista Egységpárt VI. kongresszusa; továbbá a párt politikai bizottságának és az NDK Minisztertanácsa Elnökségének az írókkal és művészekkel tartott legutóbbi megbeszélésé foglalkozott. • Maurice Chevaüer New Yorkban aratott sikerei után londonban fog szerepelni, műsorán 26 szám, dalok; Jelenetek stb. szerepel. 1983. április 21. tjj SZÖ 5. Ű v