Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-19 / 78. szám, kedd

/ Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOYAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZ0TTSA6ANAK NAPILAPJA Bratislava, 1963. március 19. kedd • 30 fillér • XVI. évfolyam, 78. szám Erre is gondoljunk Ä mezőgazdasági dolgozókra most és a következő években újabb, nehéz feladatok várnak. Folyamatosan fokozni kell a termelést, s megkeresni a nagy termések elérésének legjobb módszereit. Egyszóval bizonyítanunk kell, hogy a mostoha időjárás el-, lenére is a korszerű tervgazdái-: kodással ma többet és jobbat le-: het termelni, mint tegnap. S holnap a ma elért eredményeket is túl lehet — sőt túl is kell szárnyalni. Más szóval, az időn jóval okosabban és szakszerűbben kell gazdálkodnunk, mégpedig ügy, hogy az időjárásnak egyre kevesebb legyen a szava a termés-; eredmények alakulásában. Hát ezt meg hogyan? Lehet parancsolni a természetnek? De jó is lenne, ha gombnyomásra esne az eső, vagy köszöntene be a vár-: va várt tavasz. Igaz, ennyire még nem tartunk, hiszen mint ismeretes, a tavalyi aszályos esztendő nagyban csökkentette a gabona-: termés országos átlagát. Hangsúlyozzuk, az országos átlagát, mert sok sok szövetkezetben, állami gazdaságban eredményesen vették fel a harcot a természet rendellenességei ellen és szép ter-: mést értek el. A nagy termés el-: érésének bizony šok módja van. Ezért most is, a tavaszi munka megindulásakor gondolnunk kell arra, hogy már ebben az évben is többet termeljünk, ugyanakkor biztosítsuk a következő évék nagy terméseit is. Ezt a feladatot helyes agrotechnikával, jó vetőmag használatával és állandó talajerőgazdálkodással, vagy ahogyan ál-: talában beszélünk róla, a melio-: rációs munkáikkal oldhatjuk meg. A szakszerű talajerőgazdálkodás tulajdonképpen a természet vad erőinek a megszelídítése. Mert bár országos esőt nem tudunk parancsszóra előidézni, de ma már sok mezőgazdasági üzemben gombnyomásra hull a szomjas földre a víz. Igaz, öntözőberen-: dezéseink ma még a vetésterület tek csak kis részét tudják ellátni vízzel, ám ez . is .jelentős dolog. Jelentős, mert egy-egy állami gaz-: daságban, illetve szövetkezetben azt a növényt, mely leginkább szomjazza a vizet, öntözni tudják. Országos méretben — bár e téren is sok még a tennivaló — mégis sóikat nyom a latban. Sokat, mert a múlt esztendei szárazság ellenére lé tűrhető volt az országos átlag, mind a gabonából, mind kukoricából — bár egyes vidékeken a kukorica a vártnál gyengébb termést hozott. Ám akadtak szövetkezetek és állami gazdaságok, melyekben az öntözés és a komposztozás eredményeként a vártnál jobb termést takarítottak be. Bizonyítani tudják ezt a baj-: Ciaik is. Tavaly meliorációs munka gyümölcseként negyedmillió korona értékben növekedett a termelés. Öntözték a szomjas növényzetet, 30 hektárnyi termőföldet nyertek talajjavítással, további 20 hektár gyengén termő talajt változtattak termővé. Az 1961-ben készült öntözőberendezéssel 70 hektárt öntöztek a legnagyobb szárazság idején. Iszapos komposztaoyaggal hét hektár homo-: kos földet javítottak meg. Az öntözés legjobban a cukorrépára hatott. Egy kis összehasonlítás: az öntözetlen területről hektáronként 180 mázsát takarítottak be, míg két 16 hektáros öntözött parcellájukon hektáronként 320—350 mázsa cukorrépa termett.; Egy harmadik parcella még jobban fizetett, átlag 360 mázsát hektárja. Öntözték a takarmányföldeket is. Keverékekből 160— 180 mázsát takarítottak be. Nem szükséges tehát bővebben magyarázni, mit jelent, ha a szárazság esetén a határban működésbe léptnek a szórófejek, s vizet juttatnak a szomjas földekre, a fonnyadt levelű növényzetre. S bizony minél nagyobb területen tudunk öntözni, annál inkább függetlenítjük a mezőgazdasági termelést a természet befolyásától. Ez is nagy dolog. Nagy dolog, mert általában az időjárás nagyban befolyásolhatná a terméseredményeket, ha nem védekeznénk a talajvíz és a szárazság ellen. Ezért tűzte ki a párt is a nagy célt, hogy a jövőben az eddigiekhez képest jobban ki kell használnunk a meglevő öntözőberendezéseket és újabbakat kell létesítenünk. Természetesen bűnös mulasztást követnénk el, ha az eddig épült öntözőberendezést nem fognánk be az öntözés munkáiba. Tavaly csak 50 ezer hektár földet öntöztünk Szlovákiában, annak ellenére, hogy csupán egy esztendő alatt több mint 8000 hektár földet láttunk el öntözőberendezéssel. Az idén nagy tervek megvalósítása vár ránk. Tizenegyezer hektár földet mentesítünk a talajvíztől és 13 660 hektárnyi (jóval több, mint tavaly) földön újabb öntözőberendezést létesítünk. Érdemes-e öntözni? Kifizetődik-e a munka, az öntözésre fordított öszszeg megtérül-e? — kérdezhetnék a kíváncsiskodók. A bajčiäk példája bizonyítja, jóval többet terem a föld, ha aszály idején öntözzük a növényt. Az okočiak (Dun. Streda-i járás) bizonyítani tudják, hogy az öntözött területről a hektáronkénti tiszta jövedelem 2680 koronával volt több, mint az öntözetlen cukorrépaföldön. A csapadékszegény vidékeken tehát nélkülözhetetlen a szivatytyú, a szórófej, a kút. Persze más úton is megőrizhetjük a talajnedvességet. És erre is gondoljunk most a tavaszi munka megindulásának az előestéjén. Szakszerű talajművelés, idejében végzett simítozás sokat ér, megakadályozza a talajnedvesség elpárolgását. Ez is a talajerőgazdálkodás egyik formája a sok közül, mint az öntözés, a lecsapólás, a szerves trágyázás. A meliorációs munkának, mint ahogy már megjegyeztük, sok ága-boga van. Most, talán éppen azért, mert tavaly nagy volt a szárazság, az öntözésről szóltunk, ám a talajerőgazdálkodásba beletartozik még a szerves trágyázás, a komposztozás, a nitrlfikálás és általában a talajvíz lecsapolása. Természetesen egyik szôvetjjjezetben így, a másikban amúgy, de szorít a csizma. Meg kell találni mindenütt a talajerőgazdálkodásnak a legjobb formáját. A szocialista népgazdaság körülményei módot adnak arra, hogy a nagy termés érdekében kihasználjuk a nagyüzemi gazdálkodás adottságait, a korszerű technika vívmányait, s nem utolsó sorban a helyi viszonyokat. Ezek mind a nagy termés elérésének fontos tartozékai. Ezért a vetéstől egészen a betakarításig legyen mindennapi munkánk fontos része a talajerő gazdálkodás. A rendszeres ideológiai neve!őmunka sikeres előrehaladásunk «

k alapfeltétele Pártunk XII. kongresszusa indokoltan hangsúlyozta az ideológiai neveiömunka döntő szerepét szocialista hazánk építésében. A politikailag fejlett, az elméleti és a gyakorlati kérdésekben tisztán látó kommunisták és pártonkívüliek sokkal odaadóbban, aktívabban teljesítik a rájuk háruló feladatokat, mint azok, akik társadalmunk bármelyik posztján ideológiailag felkészületlenül állnak. A pártoktatásnak — o párt ideológiai nevelőmunkája legfontosabb részének — célja az, hogy az előbbiekből egyre több, az utóbbiakból pedig minél kevesebb legyen. A Rimavská Sobota-i járásban sok pártalapszervezet tudatosítja a pártoktatás nagy jelen

: tőségét, ám több az olyan, amely e feladatnak nem szentel kellő figyelmet. A kongresszusi határozat minden alapszervezetre kötelező • Ne várják csak a „járás emberét" • Babinec — szégyenfolt • Célunk a kommunista munkaviszony kialakítása • Az alapszervezeté legyen az utolsó szó Mit mond a statisztika? Az 1982/63-as pártoktatási évben a Rimavské Sobota-i járásban 297 alapfokú körnek, 49 esti iskolának és 71 szemináriumnak kellene működnie. A hallgatók, illetve magántanulók száma „hivatalosan" 9 671, ebből 3148 pártonkívüli. Megfelelő a járás lakossága és a pártoktatásban résztvevők száma közötti arány. A múlt évekhez viszonyítva kielégítő a tanulók számbeli gyarapodásának üteme i«. Amíg a tavalyi oktatási évben például 34 esti iskola .és 53 szeminárium működött, az ideiek száma 15-tel, illetve 18-cal több. 1959-ben egyetlen pártonkívüli CSISZ-tag sem vett részt a pártoktatásban, az idei iskolai évben viszont számuk 725. A pártoktatást illetően ezek szerint tehát a járásban minden rendjén volna, sőt, a múlt oktatási évhez viszonyított idei számbeli gyarapodás kitűnőnek mond ható. De vajon csupán a számokban rejlenek-e a pártoktatás eredményei? Nem! Baj volt a kezdéssel Ugyan miről tanúskodik az a tény, hogy a járás 28 alapszervezetében megkésve kezdték el a pártoktatést? A járási Magasépítő Vállalatban példán! csak januárban tartották meg az első előadásokat, s mi több, BaMnec községben mindmáig (!) egyszer sem gyűltek egybe a hallgatók. A babineci elvtársak „állítólag" arra vártak, hogy a járási pártbizottság küld ki számukra előadót, holott előzőleg már a maguk köréből választottak propagandistát. Elfogadható-e ez a kifogás, s vajon a többi alapszervezet mit hozhat fel mentségül? Nincs mód a kimagyarázkodásra. Egyes propagandisták, lektori testületek és pártfunkcionáriusok felelőtlenségének tudható be, hogy az oktatási évet nem kezdték meg idejében. Az előadások látogatottsága sem kielégítő. Bár egyes — példát*! a tisoveci, vlkyüai, dražicei stb. — alapszervezetekben műkódó körök, illetve esti iskolák jó részvételről adhatnak számot, sok helyütt a látogatottság még a 60 százalékos átlagot sem éri el. Megdöbbentő, hogy a járás ipari üzemeiben a pártoktatás látogatottsága általában rosszabb, mint a falvakban. Köztudomású, hogy az üzemekben jobbak a pártmunka feltételei, mint falun, s a járás több ipari termelőegysége a pártoktatás megszervezése tekintetében mégis a vidék mögött maradt. A gyakorlat Igazolja, hogy azokban a körökben, melyekben a hozzáértő gazdasági vezetők az előadók, jó a látogatottság. A Rimavská Sobota-i járásban sok helyütt mégsem e szerint választottak propagandistát. Egyik végletből a másikba Nyugtalanító jelenség az is, hogy a pártoktatás gyakran a munkaértekezlet jellegét ölti magára. Értelmetlen az olyan oktatás, melynek keretében csak elvi kérdésekről folyik a szó, amikor az elméletet nem párosítjuk a gyakorlattal. Ugyanígy helytelen azonban az is, ha csupán a termelési problémákról beszélünk. Meg kell találnunk az arany középutat. A marxizmus-leninizmus elméletének ismerete nélkül nem tudjuk elbírálni, mit tettünk helyesen, hol a hiba, hogyan kell a felvetődő problémákat a legeredményesebben megoldani; a XII. kongresszus anyagának ismerete nélkül pedig nem tudjak megállapítani, mi a legsürgősebb teendő, mi a legégetőbb probléma, mi az elsőrendű feladat, s hogyan megoldani, teljesíteni. A propagandistáknak, lektoroknak mindenkor ügyelniök kell arra, hogy elvi tézisekből kiindulva tárgyalják a helyi problémákat s ne engedjék a vitát munkaértekezletté fajulni. A tartalom, illetve a téma kérdése is legalább olyan figyelmet érdemel, mint a forma helyes megválasztása. Csupán a Már harmadik hete változatlanul tart a francia bányászsztrájk A kormány csökönyös • Mind szélesebb tömegek körében terjed a szolidaritási mozgalom • Csütörtökön 24 órás postássztrájk kezdődik Párizs (CTK) — A franciaországi szénvidékek bányászai az ígéretek és fenyegetések ellenére sem hajlandók visszatérni a bányákba. A 240 ezer francia bányász sztrájkja már 17. napja tart. A bányászok ragaszkodnak követeléseikhez. Mivel a kormány nem hajlandó teljesíteni a sztrájkolók követeléseit, a szakszervezetek megegyezése alapján a sztrájk tovább folytatódik. Az ipari és a közlekedési dolgozók szolidaritási akcióikkal mindinkább támogatják a sztrájkoló bányászokat. Az erkölcsi támogatáson kívül anyagi segítséget is nyújtanak. Yves Montand, a híres sanzonénekes ötezer frankot adott a szolidaritási alapra. A pékek és az üzletesek csökkentett áron adják cikkeiket a sztrájkolók családjainak. Az autótulajdonosok ingyen szállítják a bányászokat a tüntetésekre. A lacq-i gázművek dolgozói is kitartanak sztrájkjukban. Csütörtökön a levélhordók, pénteken a hlradási technikusok, szombaton pedig a postai pénzszolgálat alkalmazottai lépnek 24 órás sztrájkba. A párizsi bányásztüntetés alkalmával nagy gyűjtést rendeztek a szolidaritási alap javára. A magánszemélyek és a testületek lelkesen adakoztak. (CTK felvétele) központilag meghatározott téma gyakran nem kelti azt a hatást, amelyet a pártalapszervezet helyzete megkíván. Ján Makyňák elvtárs, a Rimavská Sobota-i járási pártbizottság dolgozója elmondta, hogy a járás alapszervezetei bizottságainak körülbelül csak 15 százaléka igyekszik a pártkotatás tartalmát saját észrevételeivel, javaslataival gazdagítani. Makyfiák elvtárs szerint az volna a helyes, ha a pártbizottságok, — miután a legjobbpn ismerik a falu, üzem, vagy szervezet sajátos problémáit — magmondanák az idegen propagandistának, lektornak, milyen kérdést fejtegessenek, [Folytatás a 2. oldalon) A Nové Mesto nad Váhom-i légtechnikai berendezéseket gyártó üzem készítményeit 15 államba exportáljuk. Képünkön Ľudovít Fábián hegesztő. (T. Andrejfák — CTK felv.) • • • • • • • A folyók szint e tovább süllyed— csökken az árvízveszély (CTK) — Vasárnap, március 17-én és hétfőn virradó éjszaka csaknem valamennyi folyónk szintje süllyedt. Még mindig ma-:, gas a Lužnice, a Dyja, a Moráva, a Nitra, az Ipoly és a kelet-szlo-:, vákiai folyók vízállása. A csapadék mennyisége — helyenként hó formájában — 2—9 milliméterig terjedt. A Labe körzetében valamennyi folyó szintje enyhén csökken, az Otava kivételével. Klenovicén az árvízvédelmi alakulatok készenlétben állanak, mert a Lužnicém jégtorlaszok keletkeztek. Jég borítja még a jizera, a Vltava és a Maisa egyes részeit is. A morvaországi kerületekben csak Dolná Vestonicénél komoly a helyzet. A szlovákiai folyók közül a Vág Zilinánál 27 cm-rel, a Duna Brati-: slavánál pedig 5 cm-rel emelkedett. Az árvízveszély továbbra is fennáll a Latorcánál Veiké Kapušany mellett. A Latorca szintje 665 cm-re emelkedett. A Morava szintjének emelkedése miatt árvízvédelmi készültség van Moravský Jáoban. Az Ipoly Ipeľský Sokolecnél, a Laborca Bojanynál és a Bodrog Streda nad Bodrogomnál veszélyeztet áradással. A Hidrometeorológiai Intézet szerint folyóink szintje süllyedni fog, habár később az esetleges esőzések következtében változások állhatnak be. A szlovákiai folyók vízállása sem emelkedik, csupán az Ipoly, a Latorca, a Bodrog és a Morva folyók alsó folyásánál várható magas vízállás.