Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-16 / 75. szám, szombat

Igazmondó Irodalom A Csehszlovák írók Szövetsé 9e áprilisi kongresszusának jegyében irodalmi lapjainkban, kulturális folyóiratainkban hónapok óta élénk vita folyik az irodalom maiságáról, a modernség fogalmáról, a szocialista realizmusról, a korszerű irodalomnak a kispolgári ízlés elleni harcá ról és az irodalom szocialista elkö telezettségéről — hogy csak a vita legfontosabb szempontjait érintsem Bennünket valamennyi megvitatásra kerülő kérdés között a legjobban a szocialista irodalom szerepe érde kel, továbbá az, ml szabja meg és irányítja napjaink szocialista írója munkásságának miértjét és mikéntjét? A nálunk is jól ismert Darvas József, a neves magyar prózaíró a magyar írók tavalyi kongresszusán ezeket mondotta: „Ügy gondolom, ha az írónak van szocialista világnézete és hite s ennék alapján felfedező szenvedélye ha van tehetsége hozzá, hogy az így felfedezett életet és utat a költészet szférájában ábrázolja, ha van benne forradalmi elszántság a világ, az emberek megváltoztatására, ha tehát hisz abban, hogy az emberi élet nem megmásíthatatlan végzet, ha van köze a néphez, tehát számár<i az elvek nem szublimáltán, hanem egy nép történelmi sorsában jelentkeznek, tehát van hozzá szocialista kultúrája is, hogy elveket és valóságot szintézisbe tudjon hozni, ha van átlátása a múltról, jelenről és jövőről, akkor megvan az alapja, hogy szocialista műveket írjon." Darvas szerint ez a lényeg, ez mindennek a kezdete, sőt mindennek a vége is, ebbe minden belefér, ebbe Sorozatos cenzúra-botrányok Olaszországban Marco Ferreri: „Újjászületett az inkvizíció" A nyugatnémet Die Welt híradása szerint Olaszországban a tiltakozások valóságos áradata indult meg a cenzúra túlkapásai ellen. E sérelmek sorozata a George Grosz esettel kezdődött. Gaspero del Corso az Obelisco római képcsarnokban kiállította a neves német karikaturistának Ecce Homo-sorozatát, s a rajzok között néhány prostituált képmása is szerepelt. A római questura megtiltotta a tárlatról készült katalógus terjesztését, s a bíróság del Corsot kéthónapi felfüggesztett fogházra ítélte. A következő eset, amelyet sérelmeznek, „A spanyol ellenállási mozgalom dalai" című gyűjtemény ellen iránynló rendszabály volt. Ezeket a dalokat Spanyolországban vették fel magnetofonszalagra. Szövegüket és kottájukat Giulio Einaudi turini kiadó önálló kötésben adta ki. A dalok nagyrészt Franco-ellenesek, hangvételük drasztikus, népi. Einaudit perbe fogták vallás elleni izgatás, egy külföldi államfő gyalázása és erkölcs elleni kihágás címén. A harmadik eset Luis Buöuel, világhírű spanyol rendező „Viridiana" című filmjével történt meg. A Cannesban aranypálmával jutalmazott filmet — jóllehet, Rómában is bemutatták — Milánóban Spagnolo ottani főállamügyész az államvallás megsértése címén elkoboztatta. Nem adott játszási engedélyt a cenzúra végül Marco Ferreri neves olasz rendező „Ape regina" (Méhkirálynő) című filmjéhez sem. A film ugyanis az olasz katolikus köröknek azt a felfogását ostorozza, hogy a nő hivatása egyes-egyedül a gyermekszülés. A cenzúra-hatóság állásfoglalása után Ferreri a szocialista Avantiban a következő nyilatkozatot- tette közzé: „Újraszületett hazánkban az inkvizíció. Minthogy ez megfelel korunk levegőjének, meghajlok előtte és eskü alatt kijelentem: sohasem űztem varázslatot, vagy mágiát. Nem kötöttem paktumot az ördöggel, vagy a pokol más hatalmával. Nem vettem részt Walpurgis-éjjeleken. Sohasem ittam embervért és nem követtem el szentségtörést. Elismerem, hogy akaratom ellenére késztetett a Gonosz a „Méhkirálynő" című film forgatására. Lelkem mélyéből sajnálom és kész vagyok rá, hogy a film a római Campó de Fiori-n (ott lépett Giordano Bruno a máglyára) elégettessen, még pedig akkor, amikor azt a legfőbb inkvizítorok jónak látják." Ferreri nyilatkozatának megjelenése után Írók, színészek, tudósok, újságírók és más értelmiségiek százai tiltakoznak újságcikkekben, levelekben és hatóságokhoz intézett feliratokban a cenzúra ellen. — és — belefér Gorkij is, Solohov is, józsef Attila fs, Eluard ls, Neruda ís, belefér ebbe a hagyományos értelemben vett formai realizmus is, a modern formák is, az ábrázolás elemi életközelsége is, és az intellektuális sűrítés igénye is. Amit ma hozzá kell tennünk, ez a következő: Az irodalom — és általában minden művészet — helyesen akkor teljesíti hivatását, ha a kor társadalmi és erkölcsi problémáit elemző igény mércéjét magasra emeli. Az író ne féljen kimondani az igazságot, ne riadjon vissza attól, hogy műveiben feltárja az élet legélesebb konfliktusait. Talán úgy hangzik ez, mint valami sokszor ismételt közhely, megesik azonban, hogy amit szokványosnak hiszünk, nem hangzatos állítás, nem tartalmát vesztett szólam, de a legtalálóbban fejezi ki a lényeget, a legmélyebben érinti az Írás célját. A polgári életforma tarthatatlanná vált a mi világunkban, de maradványai még megragadtak sokak ízlésében és életstílusában. Gondolkodásunk — a szocialista ember gondolkodása elveti a múlt világának törvényeit és farkaserkölcsét, ám az új renden munkálkodó ember erkölcse most van alakulóban. A ma emberének gondolat- és érzelemvilága, tudása, érdeklődési köre összetettebb, sokrétűbb éS ezért az irodalomnak nagyobb felkészültséggel és fokozottabb felelősséggel kell igazolnia, hogy a szocialista ember életformája magasabbrendű a polgári • világ életformájánál. Ez a vallomás nagyobb lélektani elmélyedést, a társadalmi és erkölcsi problémák mélyebb elemzését, az író kritikusabb szemléletét követeli. A szocialista Irodalom — mondotta Tvardovszkij a XXII. kongreszszuson — nem elégedhetik meg egyszerűen a már meglévő tételek írói illusztrálásával; feladata az, hogy próbálja megismerni, kikutatni az emberi lélekben, az emberi viszonylatokban az eddig még ismeretlent, próbálja megközelíteni és ábrázolni az emberi együttélés új törvényeit. Az emberi együttélés új eszményei és törvényei az új valóságok talaján fakadnafk, a személyi kultusz felszámolásának egyenes függvényei; nélkülük a mai életből nem válhat igaz és szép élet. A felszámolás törekvése teljes odaadást, forradalmi szenvedélyt, erkölcsi bátorságot követel, s ahogy Veres Péter mondja: „írószemmel, írólélekkel nézni, látni és kifejezni mindent". Mindig és minden körülmények között az igazat írni. „Nem a színét vagy a fonákját, nem csupán a himnuszt vagy a bírálatot, hanem az egész igazat." A szocialista írót a múltban nem csupán az jellemezte, hogy a szocialista társadalmat eszményien jónak tartotta, hanem az, hogy kész volt küzdeni, személy szerint is áldozatot vállalni érte. Ml sem természetesebb, hogy ma ezt teljesebben és céltudatosabban kell megtennie, az Igazság kimondásának benső kényszerével. Ez adja a kulcsát, s ez szabja meg az értékét Gorkij immár klasszikusnak mondható Klím Szamginjának, Solohov Csendes Donfának, Tolsztoj Golgotájának, de mindezek mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szovjet irodalom új nemzedékét, Nyilínt, Nagibint, Kuznyecovot, Akszjonovot, Nyekraszovot, Antonovot, ugyanúgy a szovjet költészet fiataljait, Jevgenyij Jevtusenkot és Andrej Voznyeszenszkíjt, Róbert Rozsgyesztvenszkíjt és Bella Ahmadulinát. Arról írnak, ami az új nemzedéket a legmélyebben érinti, a legmélyebben foglalkoztatja; az új emberi kapcsolatokról, az ember benső világáról vallanak, nem titkolják el kétségeiket, nem kendőzik el a rosszat, emellett a jövőben bízva sohasem hullanak pesszimizmusba. * Alekszandr Szolzsenyicin, az Ivan Gyenyiszovics egy napja írója is ugyanezeknek az erényeknek, az igazság bátor kimondásának köszönheti méltán megérdemelt nagy sikerét. Kisregényében a torkot fojtó, rideg tényeknek, az elijesztő valóságnak poklát idézi fel, s kényszermunkával súlyosbított fogolyéletnek és száműzetésének egész infernóját, ám nem a múlt hibáinak és bűneinek döbbenetes leleplezése emeli alkotását művészi rangra, hanem az a tény, hogy szókimondó erénye nem öncélú, azzal az igazán nagy Írásokat jellemző erénnyel párosul, amely csak a kommunista író sajátja: oly hőst állít elénk, aki élete legválságosabb óráiban — voltaképpen hoszszú esztendőkről beszélhetünk, — talpig ember, igazi kommunista magatartású ember marad. Iván Gyenyiszovicsban a legnyomorúságosabb körülmények között sem hal el a kommunista embernek a munkához, a teremtő és alkotó munkához való példás viszonya. Csaknem harmincfokos fagyban úgy dolgozik, mint akit senki és semmi nem hajt, csak a kommunista ember tudata és erkölcse, amely ebben a jeges pokolban is fénylik, tüzel. Az utolsó évtizedek, a világháború és a háborús izgalmakat követő hidegháború és atomfélelem, az egymással farkasszemet néző két tábor feszültségéből olyan lelki zaklatottság támadt, amelynek nyomait az írónak észre kell vennie és kötelessége, hogy e zaklatottságból eredő bonyodalmakat megvilágítani próbálja. Tudásától, művészi képességétől, érzékeny szemétől függ, mit fedez fel, s hol tapint rá valami bajra, amely orvosolható, ha felfedik és okát megvizsgálják. Meglátni a lényegbe vágót s nem elmenni a fontos mellett. Okosan elemezni, meggyőzően következtetni és szembeállítani a meggyökeresedett előítéletekkel. Állást foglalni, véleményt nyilvánítani és együtt menni azokkal az erőkkel, amelyek a dialektika törvényének Ismeretével a világ Javítására törekszenek — ez az igazmondó szocialista irodalom feladata, s ez az Igazmondó író szerepe. EGRI VIKTOR A petrialkai Matadorban már tizenkét éve tevékenyen működik az üzemi klub. Képünkön František Suchánsky (baloldalt) az együttes vezetője, a Cirkus Rodatam című új műsor betanítása közben. (M. Borodáčová — CTK — felv.J TÍZ ÉVES A ZADUNAJEC... TIZENKÉT ÉVES a Matador-üzem klubja. A Zadunajec, a klub együttese pedig most írja az első X-et. Az üzem is fiatal, imég csak most épül, pedig már csak nem hatvan éves... A század elején létesült, s azóta az angol, német és osztráik tőke minden nyavalyáján átesett, amíg végre méltó kezekbe került a sorsa. Azóta gyarapszik; s ezt a fejlődést segíti elő az üzem klubja. Két hónap telt el az üzemi klub konferenciájától, s bizony a művészi agitációs csoportok életrehívása — ami, a konferencia határozatának fő pontját képezi — még sok gondot okoz. Vannak agitációs csoportjai a klubnak, de ezeket a szükséghez mérten mindig a Zadunajecről választják le, mintegy leakasztják a szögről... Ez persze fölöslegesen szétforgácsolja az együttes munkáját, túlterheli a tagokat, s ami a leginkább elmarasztalható: az ifjúság a kulturális munkában csak passzív szetal-élődő marad ... A termelési műszaki propaganda terén elért eredményeik sem a legkiemelkedőbbek, bár a konferencia határozatába ezt is elsőrendű feladatként jelölték meg. FrantiSek Beláni, aki mint mondotta csak „passzióból" fotózik, fotolencséjével ugyanis felfed minden műszaki és termelési újdonságot, a műszaki propagandának azonban az sem ártana, ha az üzeim határain túlra menne egy-két jó példáért. Az üzemi klub patronáló tevékenysége annál figyelemre méltóbb: Az üzem vadászati szakköre baráti kapcsolatot tart fenn a brnói gépgyár vadászaival. Egy Brno-környéki vadászaton negyedórás rövid filmet Is készített a klub filimező-szakköre. (Sajnos ez a szakkör ezzel befejezettnek is tekintette ténykedését.) Az iskola és az üzenni klub barátságából mélyértelmű pedagógiai cikkek fakadqak, amelyek az üzemi újság hasábjain látnak napvilágot. A védnökség! Jánošík iskola tanítói dolgozták fel az üzem történetét. Az üzemi klub bábszínköre az iskola ok-: tató-nevelő munkáját szolgálja. Igjí sorolhatnánk ezt még sokáig. Említsünk még egy példát: A petržalkai Jánoáík iskola tanulóifjúságának színjátszókörét üzemi munkás vezeti. Egy iskolaévben átlag két, de az idén; ha semmi sem húzza át számításán kat, három gyermekdarabbal lépnek a közönség elé. De olyannyira rá-; kaptak már (mosolyog, amikor mond-j ja), hogy a gyermekektől már nei hezen szabadulna, pedig jómaga szívesebben játszana, csak sajnos a feH nőtt gárda „szófogadatlanabb". Az üzemi klub legeredményesebb! együttese a Zadunajec — ők próbáld nak, ha esik, ha fúj. Akkor is dolgoznak, amikor éppen semmilyen népművészeti versenyre sem készülnek. Tíz éves együttes a Zadunajec, s mégis nehezen lehetne megmondani,milyen jellegű... Egykor népi ének- és tánccsoportból nőttek ki; ináig ezt a jellegüket már a f e lis-) merhetetlenségnek adták át. Azt sem mondhatjuk, hogy esztrádcsoport, de nem is művészi-agitációs ... Egyet-i len név illene rá: „kisszínpadl kísér-a letezők". Minden eddigi műsora szinv, te más-más műfajba tartozik. Volt köztük esztrád, revű és kabaré jellegű is... Ilyen vidám egyvelegszerűség legutóbbi műsoruk, a Cirkus Rodatam. A Cirkus Rodatam egyik mutatványszáma az Európai Gazda-; sági Szövetség államai tanácskozá-: sainak brüsszeli csődjét mintázza s figurázza ki. A CSOPORT NEM NAGY, de több •mint százszor annyi munkatárs, egy közepes népességű községgei felérő dolgozó és hozzátartozó kulturális' igényeinek kielégítéséből, nevelésé-; bői, nézeteinek formálásából vállai részt. KOBÁK KORNEL B' jo a • A berlini komikus operát megalapításának 15. évfordulója alkalmából a Német Demokratikus Köztársaság aranyérdemrenddel tüntette kL ár az utóbbi években rengeteg művelődési otthon épült, néhány faluban még mindig nincs. Panaszkodnak ls ezeken a helyeken. Különösen akkor, ha szóba kerül a falu kulturális élete. — Mi — halljuk ilyenkor gyakran — szívesen tanulnánk színdarabokat, szívesen élnénk kulturális életet. Mivel azonban nincs kultúrházunk, az összejövetelekre sincs lehetőség.., Persze, ha utánanézünk, kiderül, hogyha nem ls korszerű, de a kultúra céljait szolgáló kisebb-nagyobb helyiség mindegyik faluban található. Lehetőség tehát lenne. Ha a kultúrális élet mégsem megfelelő, ennek nem a helyiség, hanem a kezdeményezés hiánya az oka. Akarattal sok minden elérhető, akarat nélkül azonban ott is elégtelen a munka, ahol nincsenek helyiséggondok. Tudunk olyan falvakról, ahol sok millió korona befektetéssel felépült a kultúrház, de csak dísznek. Napok, sőt hetek telnek el anélkül, hogy a kultúrházat igénybe vennék. Nem ritkaság viszont ennek az ellenkezője: az olyan falu, ahol valóban nehézségeket okoz a helyiség, a kulturális élet mégis virágzó. Ilyen esettel találkoztunk a minap Zlaté Klasyban. Az Igényeknek megfelelő művelődési otthon még itt sincs, ennek ellenére jelentős a falu kulturális tevékenysége. Jól dolgoznak mind a társadalmi és tömegszervezetek, mind az iskolák kulturális együttese. A legtöbb sikert a Csemadok és a CSISZ helyi szervezetének színjátszói' aratják. Egész estét betöltő színdarabjaikkal sok kellemes percet szereznek a falu lakóinak. Legutóbb a Valahol délen és a Baj van a szerelemmel című műveket mutatták be. Most újabb bemutatókra készülnek. Sok dicséretet kap a tánccsoport, a zenekar, valamint a többi együttes. Bizonyára népszerű lesz a 40 taggal most alakult énekkaruk is. A 2000 lelket számláló faluban egyetlen hét sem múlik el valamilyen kulturális rendezvény nélkül. Ha nem saját együtteseik, akkor vendégszereplők rendeznek bemutatókat, s a falu lakói hálásak: szívesen járnak az összejövetelekre, szívesen támogatják ez együtteseket. Mi a siker titka? Mindenekelőtt az, hogy a kulSegít a szakbizottság kulturális élet túra hívei nem ülnek karba tett kézzel. Panaszkodni sem panaszkodnak, hogy „ők bizony dolgoznának, de hát nincsen megfelelő helyiségük". A _magyarázkodás és a sok csűrés-csavarás helyett dolgoznak és leküzdve a helyiséghiány következtében náluk Is fennálló nehézségeket, önerejükből teremtenek kuturális életet. Kultúrháznak a volt iskolát használják. Az épület az átalakítás után sem elégíti ki az igényeket. De ha nincs Jobb, az adott lehetőségeket használják ki. Kétségtelenül szerepe van a Jó munkában a szövetkezetnek is. Éspedig mind az anyagi, mind az erkölcsi támogatást Illetően. A Zlaté Klasy-i szövetkezet a járás legjobbjai közé tartozik, s a szövetkezet vezetősége felismerte, hogy a jó kulturális élet végeredményben a termelés hatékony segítője ls. így természetesen nem mondanak le, arról sem, hogy rövidesen falujukban ls legyen új művelődési otthon. Vágyuk előbb-utóbb teljesül. Számukra azonban az ú) épület nem a kulturális tevékenység kezdetét, hanem annak fokozását fogja Jelenteni. Az egyéni kezdeményezésen kívül a helyi nemzeti bizottság kulturális szakbizottságának a segítsége a legnagyobb lendítőkerék. A szakbizottság rendszeresen ülésezik Összejöveteleiken nemcsak tudomásul veszik, hogy milyen munkát végeztek és mire készülnek a jövőben. Szerveznek, a csoportok tagjait útmutatásokkal látják el. Azt tartják, nemcsak az a fontos, hogy az együttesek dolgozzanak; a lényeg: milyen munkát végeznek. A szakbizottság — nagyon helyesen — minőség szerint értékeli a csoportok munkáját. Gyakran hangoztatják: Inkább kevesebb jó, mint sok gyenge rendezvényt... Ennek tulajdonítható, hogy ma már az együttesek ls nemcsak azt nézik, hogy sok, hanem, hogy lehetőleg minél jobb műsort rendezzenek. Nagy gondot fordítanak a családi események megünneplésére Is. A helyi nemzeti bizottságnak van egy szépen berendezett, kizárólag erre a célra szolgáló helyisége, ahol az esküvőt és névadóünnepséget mindig az eseménynek megfelelő kulturális műsorral kapcsolják össze. — Azt akarjuk — mondotta ezzel kapcsolatban Dávid Ferenc, a helyi nemzeti bizottság elnöke —, hogy a családi események szépek, emlékezetesek legyenek. Ezt már eddig ls sikerült elérnünk. Számunkra az volt a legnagyobb dicséret, amikor egyik idős polgártársunk azt mondta, hogy a mi esküvőink sokkal szebbek, mint a templomiak. Mások a névadőünnepségekről nyilatkoztak hasonlóan. Tőlünk telhetően mindent megteszünk, hogy erre a dicséretre a jövőben is rászolgáljunk. A helyi nemzeti bizottság jól dolgozik. Helyesen járt el akkor Is, amikor meghatározta, hogy a kultúrhelyiségeket próbák és más összejövetelek céljaira mikor és kik vegyék Igénybe. A névtelen levélírónak, aki nemrégen azzal a panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy a kultúrházban nem asztaliteniszezhetnek tetszésük szerint, nincs Igaza. A kultúrház elsősorban a kultúra céljait hivatott szolgálni. Asztaliteniszezni is le-s het, nem szabad azonban elfelejteni, hogy nemesebb szórakozás ís van ... A helyi nemzeti bizottság hatásos szervező és irányító munkáját a falu kulturális élete bizonyltja legjobban. A szép eredményekért egyaránt dicséret illeti a kulturális szakbizottságot és a falu műkedvelő együtteseit. (b) ÚJ SZÖ 8 Ä 1963. ínáHijuS 1$.