Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-09 / 68. szám, szombat

RIPORT RÉUNIONBÓL | FRANCIAORSZÁGI RIPORTUNK: phalet-né nyit ajtót. Az ^ egész család éppen a televízió műsorát nézi. A nappali szoba bútorzata korszerű és Ízléses: hosszú és alacsony könyvszekrény, karcsú lábú négyszögletes asztal, magas támlájú székek. „Ez a könnyű, furnfrlemezes bútor jóval mögötte marad a réginek" — mondja Chalet. „De a hajdani jó bútor túl drága. Egy jó ebédlőbútor áráért teljes évig kellene dolgoznom." A televíziókészülék feltűnő helyen áll az egyik sarokban. Csak nemrég vették. „Télapó hozta nekünk" — magyarázza Chalet-né. . „Három gyermek mellett nem érünk rá este eljárni. Ez mégis csak egy kis szórakozást nyújt nekünk, mégha a műsor nem is mindig jó. Hitelre vettük ... Mások is így teszik. 1500 frankba kerül. Ennyit keres a férjem kb. másfél hónap alatt." Mi lesz Jean-Paule-lal? Roger Chalet szakképzett munkás. A Thomson elektronikus műszereket gyártó üzemben dolgozik, alig egy kilométernyire lakásától. Egy mérsékelt áru bérlakásban él Párizs peremén. „Szerencse, hogy ehhez a lakáshoz jutottunk" — meséli Chaletné. „Tíz évig egyetlen szobánk volt csak, s az utóbbi három évben mór öten szorongtunk benne." „Anyagi szempontból most nem Is panaszkodhatunk, de a gyermekek nevelése gondot okoz. Jean-Paule, a legidősebb 14 éves. jó tanuló és az Idén kellene letennie a felvételi vizsgát a műszaki középiskolába. A tanév eleje óta azonban már négyszer kaptak új tanítót s két hétig egyáltalán nem volt tanítójuk. De ha sikerül is letennie a vizsgát, vajon lesz-e hely számára a középiskolában? Tavaly helyszűke és tanltóhiány miatt több mint százezer gyermeket kellett visszautasítani." Látogatás két párizsi fémmunkásnál • mondjuk Le Tellec-nek, utalva arra, hogy a Renault művek most engedélyezték a negyedik hét szabadságot alkalmazottaiknak. A francia munkásoknak nap mint nap meg kell védeniük jövedelmüket a munkaadókkal és a kormánnyal szemben. Gyakran nincs más kiútjuk, mint a sztrájk Képünkön a bilancourti Renault-művek egy sztrájkösszejövetelen résztvevő munkásai. „Elilmunkás" A Chalet-család (amint ezt már az olvasó bizonyára kitalálta), kissé „elitnek" számít. Mert minden ilyen, havi 1000 vagy 1100 frankot kereső Chaletra húsz sokkal kevesebbet kereső munkás esik. Általában még a fele annyit sem keresik. Chalet órabére 5 frank, s kb. ötven órát dolgozik egy héten. Franciaország 13 millió bérmunkásának 32 százaléka (4 millió) csak 2 frank 30 centimes órabért kap. TTgyanabban a lakótömbíj ben meglátogattuk Le Tellec-et, a Renault művek munkását. Nős, két gyermeke van — négy és kilenc évesek. Hozzávetőleg 750 frankot keres egy hónapban, heti 48 óra munkával. Akárcsak az előbb Chalet-éknél, itt is csinos, jól berendezett lakást találtunk, de Le Tellec-nek még gépkocsija is van. „A kocsi alkalmi vétel volt" — magyarázza Le Tellec. Jó szolgálatot tesz, mert nemcsak magam járok rajta munkába, hanem három barátomat Is viszem, és így csökken a költség Fél óra alatt ott vagyunk. Autóbuszon vagy földalattin másfél órát tartana az út." Egy kis konyha-szánran Csodálkozunk az alacsony béren. „Jó hírnevük van a Renault műveknek — válaszolja erre Le Tellec-né — de a bérek nem olyanok, mint ahogy az ember elvárná. Számítsák csak ki, mi maradt a férjem béréből, n^iután félretettem a pénzt a villany- és gázfogyasztásra, valamint a lakbérre — csak a lakbér több mint 200 frank havonta." „De az idén legalább hoszszú szabadságuk lesz" — A bérek az árak mögött kullognak „Bárcsak ki tudnánk használni! Tavaly csupán egy hétre utaztunk el Bretagneba édesanyámékhoz" — mondja erre Le Tellec-né. „A többi tizenöt napon férjem taxisofőrként dolgozott!" „A bérek ugyanis állandóan az árak mögött kullognak, ezek pedig egyre emelkednek" — teszi hozzá Le Tellec Fokozott termelés kisebb jövedelem A munkások mindenekelőtt magasabb béreket követelnek. Hogy ezt elérjék, gyakran kell sztrájkba lépniök, mert a munkaadó kényszer nélkül nem ad semmit. A munkások nem tudnak előre jutni, egyre azt kell megvédeniük, amit már elértek, és az elértek ellenére is egyre rosszabodik a helyzetük. A fémmunkások vásárlőképessége a háború előtti idők óta 30 százalékkal csökkent — 6 százalékkal De Gaulle hatalomra jutása óta. Ha a munkás ezt a veszteséget fedezni akarja, többet kell dolgoznia. 1938-ban a fémmunkás legfeljebb heti 40 órát dolgozott. Most 47 óra a heti átlag-munkaidő, annak ellenére, hogy 40 óra alatt egy munkás annyit termel, mint 1938-ban 68 óra alatt. A két meglátogatott ember — fémmunkás. Vezető szakma ez, erős a dolgozók szakszervezete és jól védi jogaikat. De az átlagmunkás jóval alacsonyabb szinten él ennél a két példánál, * hiszen Párizsban sem ritkaság az 1 frank 80 centimes órabér. Vidéken persze rosszabb a helyzet. Az Oj Szó számára írta: PIERRE CAMES A szigetország tragédiája RÉUNIONT gyakran „cukorszigetként" emlegetik. Rá is szolgál az elnevezésre, mert kivitelének 85 százalékát a cukornádból készült termékek alkotják. A monokulturálls jellegű mezőgazdasággal rendelkező Réunlonnak a cukorgyártáson kívül nincs is más ipara. Ebben az esetben is csak kezdetleges feldolgozásról beszélhetünk, mert a réunioni nádcukor finomítása sok ezer mérfölddel távolabb, a francia Marseille kikötővárosban történik. Ezért Réunion élelmiszerekben és iparcikkekben állandóan behozatalra szorul, tehát az Imperialista kereskedelmi társaságok eszményi piaca. A gyarmati rendszer nem engedi meg, hogv Réunion szabadon választhassa szállítóit. A francia Imperialisták monopolárakat kényszerítenek gyarmatukra. A francia gőzhajózási társaságok a világméretben legmagasabb díjszabást alkalmazzák Réunion kiviteli és behozatali forgalmának lebonyolításánál. Ezért például a szomszéd Mauritius szigeten kg-ként 20 észskafrikal frankért árult francia liszt Réunlonon 32 északafrikai frankba kerül. Réunion cukornáddal, több tonna vanília- és Illóolaj-növényszállítmánnyal fedezi behozatalát. Ezért a cukor ára létfontosságú a szigeten. A cukor franciaországi kiskereskedelmi árától függetlenül az utóbbi években Réunlonon állandóan csökken a cukor felvásárlási ára Az áralakulás összehasonlítása feltárja a vásárlóerő rohamos hanyatlásának okait. Termék 1938 (1 kg ára frankban)' 1961 az áremelkedés koefficiense Cukor 2.00 Rizs 0.70 Tőkehal 3.50 Szemes termények 0.80 Az utóbbi években ez a hanyatlási folyamat meggyorsult. A Franciaországból behozott közszükséglett cikkek ára gyorsan felszökik, ugyanakkor Réunion kiviteli cikkeinek ára érzékenyen csökken. MEDDIG ÉL EGY RÉUNIONI? Az anyaország és a gyarmat egyenlőtlen kereskedelmi viszonyai következtében szörnyű nyomor uralkodik a szigeten. 1945-ben egy réunioni átlagos kosztja mindössze 1800 kalóriát tartalmazott a feltétlenül szükséges 3 ezer kalória helyett. Ezért nem meglepő, hogy a szigeten az élet átlagos korhatára alig haladja meg a 26 évet. Még a hivatalos körök sem tudják palástolni a szigetlakók tragikus sorsát. A gyarmatügyi miniszter nemrégen tett látogatása során kijelentette, hogy a rénuloniak helyzete „rosszabb a koldussorsnál", 28.22 35.00 200.00 60.00 13.11 50 57 75 TÚLNÉPESEDÉS? Á francia gyarmattartók a „túlnépesedés" elméletével próbálják magyarázni a réunionlak szomorú sorsát. Pedig a baj oka nem a lakosság természetes szaporulata, hanem a féktelen gyarmati kizsákmányolás és fosztogatás következménye. Ezt bizonyítja néhány gazdasági adat is. Például 1938 és 1961 között a cukorgyártás több mint négyszeresére növekedett. Vagyis a cukor gyártása hatszorta gyorsabban növekedett a lakosság természetes szaporulatánál. f A parasztvédelmi bizottság tavaly több sikeres akciót szervezett a gyarmati kizsákmányolás ellensúlyozására. A megfigyelők szerint vihar előtti csend jellemzi a helyzetet. A társadalmi és gazdasági problémák nemcsak a belső osztályellentétekben gyökereznek, hanem a francia imperializmus gyarmati rendszerében is, mely lehetetlenné teszi Réunion termelőerőinek és gazdaságának fejlődését. DANIEL LALLEMAND ROMÁNIAI RIPORT | Háromszáz év a Herastrau partján H

erastrau — tő a bukaresti Kultúra és Pihenés Parkjának egyik festői zugában. Ide látszik a Scinteia kombinát palotája, a oiodern építőművészet egyik legújabb alkotása. A tó tükrében nemcssak a Scinteia palotája, hanem háromszáz éves történelmi múlt ls visszavetítődik. A bukaresti egyetem a két háború között itt rendezte kiállításalt, amelyek a tanárok és diákjaik néprajzi és népművészeti kutatómunkájának eredményeit szemléltették. A legutolsó kiállításon — 1936-ban — született meg az 1948-ban alapított mai Falumúzeum létesítésének gonflolata. Románia minden részéből ide szállították a falusi házakat komplett berendezésükkel, hogy a falusi ezermesterek itt ismét felállítsák a házakat eredeti formájukban. Ma több mint 200 épület és több mint ötezer különféle tárgy látható itt. Kárpáti és alföldi hajlékok, halász- és pásztorkunyhók, kertészházak, szabadparasztok tágas épületei és olténlal sárkunyhők tekinthetők meg. ... Becsességnek számít a 240 éves öreg fatemplom. A román falu háromszáz éves történelme A kilenc hektáron felállított 57 komplexum hitelességével szépítés és színpadias rendezés nélkül erős életvalóságként hat. A házak körül akác- és szilvafák nőnek, az utak mentén keresztek, a háztetők zsindelyesek. Hasonló múzeumokkal csak a skandináv államokban találkozunk. A Szovjetunióban 75 hektáron létesítettek ilyesmit. Natalia Popovska történelemszakot végzett, 22 éves és úgy Ismeri a Herastrau menti falut, mint szülőföldjét. Divatos ruhája szembetűnően elüt a valahonnan Kolozsvár környékéről ide szállított ház berendezésétől. A házban nincs mennyezet, mert Romániában is létezett kéményadó. A kemence fölött nyílást vágtak a tetőn, ezen keresztül távozott a füst. A ház háló- és vendégszobából állt, köztük volt a konyha a hagyományos rokkával. A szobákban keresztek, a falakon üvegfestésű ikonok — szentképek, — cserépbögrék, a polcokon mintás és színes tálak, különféle formájú szőttesek és párnák. Az ablakoRomán gyerekek kon gyönyörűen beleszőtt virág- és madármlntájú díszes függönyök. Minden olyan itt, mint hajdanában. A házítil mentén a fajárdát is kitették, az ember szinte várja, mikor jelenik meg az áimbltuson a varrott zekés vagy talpig érő bő ködmönbe bújt házigazda. Ködmöne hosszú ujjában szokta vinni az élelmet, amikor a juhokat kihajtja a hegyekbe. A kút mellett kemence van. ebben sütik az asszonyok a kenyeret, amit azután a férfiak után visznek a legelőre, ahol kora tavasztól késő őszig együtt tanyáznak a juhokkal. A legények gyönyörű guzsalyokat faragtak kedveseiknek, volt rá idejük, hisz naphosszat üldögéltek és csak arra vigyáztak, hogy ne bitangoljon el a nyáj. A lányok tavasszal összetörték a guzsalyokat, s a legényeknek újakat, még szebbeket kellétt faragniuk, hogy megmutassák, mennyire szeretik a lányokat. A nyugati turisták szorgalmasan kattogtatják fényképezőgépeiket, közben azon sopánkodnak, hogv odalett a román falu néprajzi jellegzetessége, mert már nem olyan az élet, mint volt, csupa hajsza és robotolás az élet, nincs Idő hímzésre, guzsalyfaragásra. Micsodn kár... Az új történelem Popest Leordenl Bukarest másik oldalán van, vagy tíz kilométerre a várostól. Itt aligha talál a turista folklórt. Tavaly voltam Itt és most is eljöttem, mert megígértem Lucescu zootechnikusnak, hogy felkeresem. Becsületszavamat kellett adnom rá, mert esküdözött, hogy a tehenek tejliozama tovább növelhető. Tavaly átlag 4400 liter tejet adott egy tehén. Azóta Lucescu haja ls de-: resebb lett. Mosolyogva fogadja megállapításomat és azt válaszolja, hogy én sem fiatalodtam tavaly óta. Kétszázzal több tehenük van, jövőre pedig ötszázzal nagyobb állományuk lesz. A tejliozam növelésében nem értek el valamilyen szédítő számot, átlag tehenenként 54 literrel növekedett az évi tejhozam, naponta 12 liter jut egy tehénre. Itthon olvastam valamelyik lapban, hogy egy szövetkezet vállalta: hét literre növeli a tehenek átlagtejhozamát. A Herastrau partján a Falumúzeumban nincsenek olyan lakások, mint Itt, Po-: pest Leordeniben, ahol modern családi házak és istállókomplexumok fogadják a látogatót, ahol a takarmányt a magas silóból szalagon szállítják az állatokhoz, az istállók között pedig virágok pompáznak. Még egy Ismerősöm van Popest Leordeniben: Florica Dobroclu. A növendékbikákat gondozza. Télen férjhez ment és most egyszerűbben öltözködik, mint tavaly. A felén rózsaszínű viseltes selyeinkendő, ruhája egyszerű feketepettyes piros anyagból készült. Tavaly az istállóban ismerkedtem meg vele, éppen trágyát teregetett. Lakkozott köröm, halványpiros rúzsos ajalí, karóra, könnyű tarka ruha, mely vasárnapi kimenőruhának is belllett volna... Megengedte magának azt a fényűzést, amit valaha az úrilányoktól látott, s kissé túlzásba vitte. Amikor megkérdeztem, hány ruhája van, gondolkozott egy kicsit, majd azt válaszolta, hogy így fejből nem tudja megmondani. Florica tavaly óta Jobban keres, viszont nem öltözködik olyan feltűnően, júliusban 1600 lejt kapott. Igaz, ez csak a prémium volt, mert a keresete úgy havi 1 200 lej körül van. A férje traktoros, szintén ezer lejen felül keres. Florica 32 növendékbika gondját viseli. Nőnek, mint a gomba, naponta több mint egy kilót híznak. Az állami gazdaság 126 ezer lejt kapott a fajnemesítésre eladott 17 bikáért. Versenyfutás az idővel Florica lelkemre kötötte, feltétlenül látogassam meg őket. A házaspár kétszobás, konyhás régi házban lakik, az udvaron kacsák hápognak. Gyerekük még nincs, de már állítólag útban van. Florica kérte a címemet, hogy megtáviratozhassa, ha majd fia születik. Határozottan állítja, hogy fia lesz és várnak a keresztelőre. Most a háziasszony szerepében tetszeleg, fehér kötényt kötött. Nem tudom, végzett-e szakácstanfolyamot, de amit hirtelen főzött, nagyon finom volt, nem szólván az ízléses terítésről. Poharakban szépen összehajtott szalvéták, bizarr alakú palackban meggylikőr, porcelán tányérok, rozsdaA falumúzeum egyik része (A szerző felvételei) mentes evőeszközök, szardínia. Szöges ellentéte annak, amit a Falumúzeumban láttam. A szoba sarkában kétszemélyes heverő, a polcon hazai gyártmányú Chopin tranzisztoros rádió szolgáltatja a zenét. TV-készülékük még nincs, előbb motorkerékpárra takarékoskodnak, majd csak azután lehet róla szó. Harmincöt állatgondozó közül a családok felének már van TVkészüléke. A falumúzeumban egy fiatal történész olyasmit beszélt, hogy éppen most dolgoznak a mai román falu életét szemléltető kiállítási részleg tervein. Ezzel kapcsolatban kételyeim vannak: aligha sikerül megörökíteniük a román falu jelenét, mert nincs olyan történész, aki lépést tudna tartani a Romániában rohanó élettel Mire elkészülnek a tervek, már el is avultak MILAN RAJSKÝ ŰJ SZŐ 4 Ü 1983, március 9,