Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-08 / 67. szám, péntek

Ä francia bányászok készek a végső győzelemig folytatni sztrájkjukat A kormány újabb megtorlásokkal fenyegetőzik O Jegyre lesz a szén? • Rokonszenvsztrájkok országszerte A béke és boldogság nevében M Párizs (CTK) — A francia kormány március 8-i ülésén kizárólag a bányá szatban uralkodó helyzettel foglal kozott és ügy dön­tött, továbbra is ragaszkodik állás­pontjához, nem újítja fel a tár­gyalásokat a szak­szervezetekkel mindaddig, amíg nem hagyják abba a sztrájkot. A kor­mány nyilatkozatá­ban a sztrájkolók ellen további meg­torló intézkedé­sekkel fenyegető- ' zik. Az Associated Press hírügynök­ség párizsi tudósí­tója jelenti, az a hír kapott szárny­ra, hogy a kor­mány letartóztatja a szakszervezeti vezetőket azért, hogy nem tettek eleget a rekvizí­ciós parancsnak. Peyrefitte tájékoz­tatásügyi miniszter kijelentette, ha Pompidou minisz­terelnök előké­születben levő fel­hívása, amely közli majd a kormány szigorú intézkedéseit, nem jár kellő eredménnyel, De Gaulle köztársasági elnök maga mond beszédet, amelyet a rádió és a televízió közvetít. A mi­niszter felhívja a figyelmet arra, hogy a szénkészlet túl csekély és a kormány valószínűleg bevezeti a tüzelőanyag elosztását. Hozzáfűzte, ha a közeli napokban nem enyhül a feszültség, semmi% sem indokolja azt, hogy a tárgyalásokat fel ne újítsák. A francia bányászok a kormány megtorló intézkedé­seire nagyszabású tüntetés ekkel válaszolnak. (Repró Oj Szó) A CGT Általános Szakszervezeti Szövetség jelenti, hogy a kormány­nyilatkozat kiváltotta a sztrájkolók Értelmiségi mozgalom De Gaulle militarista politikája ellen Párizs (CTK) — Franciaország kultu­rális és politikai életének mintegy 60 kiválósága mozgalmat indított e na­pokban a De Gaulle kormány militarista politikája ellen. „A nukleáris Utőerő ellen küzdők nemzeti szövetsége" nevű mozgalom szervezői között vannak Jean­Paul Sartre haladó szellemű író és felesége, Simoné de Beauvgir írónő, ]ules Moch, Franciaország volt szocia­lista miniszterelnöke, Dániel Mayer, az emberi jogokért küzdők szövetségének elnöke, és további kiválóságok. felháborodását, akik abban az eset­ben, ha a kormány ragaszkodik ál­láspontjához, a végső győzelemig ké­szek folytatni a sztrájkot. A szocia­lista és a katolikus szakszervezeti szövetségek is visszautasították a kormány nyilatkozatát. A bányászsztrájk változatlanul tart. Lorralne körzetében a bányászokhoz csatlakoztak a bányatisztviselők is. Dauphine terület egyes bányáiban, ahol a bányászok edd'g karbatett kéz­zel sztrájkoltak, csatlakoztak a tel­ies sztrájkhoz. Március 6-án valamennyi szénbá­nyakőrzetben hatalmas tiltakozó tün­tetést rendeztek, amelyeken a kom­munisták, a szocialisták és a katoli­kusok, a szakszervezeti szövetségek képviselői követelték a bányászok bérköveteléseinek teljesítését. Észak-Franciaország szénbánya­körzeteiben, Lens és Douai városok környékén, ahol a francia szén felét fejtik, a három fő szakszervezeti szövetség közös bizottságot alakított, amely összehangolja a szakszervezeti tevékenységet. A helyi kereskedők hitelt nyújtanak a bányászcsaládok­nak, a helyi sajtó gyűjtést rendez a sztrájkolók javára, számos község­ben nem voltak hajlandók kifüggesz­teni a kormány rekvizíciós rendele­tét. Lens városában csütörtökön dél­után a sztrájkoló bányászok iránti rokonszenvük jeléül két órán át minden üzletet és kávéházat zárva tartottak. Az ország ellátását tüzelőanyaggal továbbra is megnehezíti a lacqui földgáz-lelőhelyek, továbbá a villany­erőművek és gázművek munkásainak kétórás rokonszenv-sztrájkja csütör­tökön és pénteken. Senki sem mégis „kormányt" alakított egy New York (CTK) — Garcia Kohly­nak, a kubai ellenforradalmárok egyik vezérének bejelentése, hogy megalakította a számkivetésbe'n mű­ködő kubai kormányt, a Francé Presse hírügynökség szerint Zűrza­vart okozott az Egyesült Államok hi­vatalos köreiben és ellentétekre szol­gáltatott okot az Egyesült Államok­ban élő kubai ellenforradalmárok soraiban. Garcia Kohly „kormányának" meg­alakítását a március 6-i New York-i sajtóértekezleten közölte azzal, hogy kormánya „az egyik latin-amerikai országban" fog tevékenykedni. Hiva­talos amerikai körök ezt a hírt tar­tózkodva fogadták, mert az USA kor­mánya taktikai szempontokból elle­nezte az ilyen .terveket. Ezenkívül hivatalos amerikai körökben állító­lag rámutatnak arra, hogy Garcia bízta meg, kubai emigráns ellenforradalmár Kohly Kubában, mint a Batista dik­tatúra kollaboránsa túlságosan rossz hírű személy, ezért politikai tekin­tetben nem tekintik megfelelőnek a miniszterelnöki tisztségre. Az Egyesült Államokban működő kubai emigráns-csoportokban, ame­lyek száma mintegy 200, G. Kohly gyenge támogatásra talált. Az úgy­nevezett kubai forradalmi tanács, amely a hivatalos amerikai körök kegyében áll, elutasító álláspontot foglalt el „a számkivetésben működő kormány" megalakításának kérdésé­ben. Fernández Badue, a reakciós katolikus kubai emigráció feje, Gar­cia Kohly dicsekvő állításával kap­csolatban, amelyben rámutatott hí­veinek nagy számára, kijelentette, hogy Kohly hívei „nyilvánvalóan Alaszkában élnek, mert Kubában senki sem tud róluk semmit." IRTA: NYINA HRUSCSOVA •árcius 8 a — a nemzetközt nőnap hazám életébe mlndenkot a tavasz hírnökeként napsugaras, örömteljes ünnepként köszöni be. A nő — az orvos, a tanítónő, munkásnő, üzemigazgató, tudományos dolgozó és fej.őnö, gondos anya és dolgos gazdasszony, szerető feleség A szovjet hatalom az emberiség történelmében első ízben emelte az asszonyt a férfival egyenlő színvonalra. Teljesítette legbensőbb vágyait és a nő megkezdte az új élet, a kommunizmus építését. Ha elgondolkozom a szép máról és a még örömteljesebb holnapról, amelyben hazám asszonyainak része van és lesz, mindenkor eszembe fut a régi tőkés, nagybirtokos Oroszország asszonyainak nehéz, keserű sorsa. Azok az emberek, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után születtek, nehezen tudják elképzelni, hogy Oroszországban 45 évvel ezelőtt a nők túlnyomó többsége nem tudott írni és olvasni. Mi szovjet nők örülünk a mának, gyermekeink örömteljes jelenének Nálunk múltba vezető út nincs. Súlyosan nehezedik ránk az a tudat, hogy nagyszerű bolygónkon vannak még olyan országok — és számuk sajnos nem csekély — ahol a nők élete továbbra is rendkívül nehéz A szovjet nők csodálják sok millió nővérük bátorságát és kitartását, akik minden világrészben harcolnak jogaikért, a jobb jövőért. Boldog érzés tölti el szívünket, hogy a Szovjetunió, amely felett felvirradt a kommunizmus tündöklő napja, ebben a harcban az egész világ asszo­nyai számára világító toronyként áll. Tekintsetek csak a szovjet nőkre és kíséreljétek meg emlékezetekbe idézni az Ismerős neveket. Mennyi szépet talál itt az ember! Nagyezsda Zaglada asszony, egyszerű ukrán kolhoztag felszólította a falusiakat: úgy dolgozzatok, ahogyan azt a lelkiismeret tanácsolja. E néhány szó őszinte visszhangot váltott ki hazánk sok ezer asszonyának szívében. Miért is van úgy, hogy az egyszerű kolhozparasztasszony felszólítása oly hatalmas visszhangot keltett? A válasz könnyű Ez a felszólítás visszatükrözi a nép gondolkodását és óhaját, amely nép minden erejét és tudását a közös ügy, a legnemesebb dolog szolgálatába állította. Ez a nagyszerű társadalom építése a földön. Nagyezsda Zaglada asszony, a Szocialista Munka Hőse, most a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja. Turszunoi Ahunova és Ljuba Li egyszerű üzbég asszonyok, ök is el­nyerték a Szocialista Munka Hőse címet és nevüket most nemcsak a Szovjetunió minden táján, hanem távol határain túl is ismerik. A kol­hozmezőkön végzett munkájukkal tűntek ki. A szovjet nők előtt a tudomány terén is nagyszerű távlatok nyíltak. Országunkban a tudományos dolgozók 37 százaléka nő, akik közül 2 millió főiskolai végzettséggel rendelkezik. Bárhová ts tekintünk, mindenütt azt látjuk, hogy a szovjet nők orszá­guk teljesjogú gazdái. A szovjethatalom, kommunista szülőpártunk figyelemmel gondoskodik a nőkről és olyan feltételeket teremt szá­mukra, amelyekben érvényesíthetik képességeiket és nevelhetik gyer­mekeiket. Ez év júliusában Moszkvában rendezik a nők világkongresszusát, amelyet a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség hív össze. A kong­resszus megtárgyalja napjaink alapvető problémáit és kijelöli a nő szövetségek helyét a békéért, a nemzeti függetlenségért, a nők jogaiért és a gyermekek boldogságáért folytatott harcban. Mindenki, aki Moszkvába jön megtekintheti országunkat és meg­ismerkedhet asszonyaink életével és munkájával. Mi szovjet -emberek figyelmes vendéglátók vagyunk és mindent megteszünk azért, hogy európai, ázsiai, afrikai, amerikai és ausztráliai nővéreink jól érezzék magukat nálunk. A március 8-i ünnep alkalmából őszintén minden jót kívánok nő társaimnak. Ügy tűnik, mintha a mi nőnapunk az utóbbi években még nagyobb jelentőséget kapott volna. Fokozódott a nők felelőssége a béke megőrzéséért. Ügy vélem, hogy most, amikor az atomkatasztrófa ve szedelme fenyeget, minden nőnek éberen kell őrködnie. Miňden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy a háborús gyújtó­gatók kezéből kiragadjuk a halál atomfáklyáját. Március 8-án, a nemzetközi női szolidaritás napján hirdetjük: az asszonyok síkra szállnak a békéért! A béke a legfőbb célunk és teljes szívünkből minden családnak, minden háznak békét kívánunk. Földünkön sok asszony él. Közülük sokan vannak, akik háborúban vesztették el gyermekeiket. Óhajtanám, hogy megértsenek minket, akik a múlt háborúban elvesztettük gyermekeinket és nem fecséreltük el az időt. Haladéktalanul kell harcolni a békéért, mert ha kirobban a há­ború, akkor már késő lesz nemet mondani. A március 8-i ünnep váljon közös elhatározásunk újabb manifesztá­ciófáúá, hogy megvédjük a békét és a boldogságot a földön! IRAKI TUDÓSÍTÁSUNK B agdad elég barátságos képet nyújtott február utolsó napjaiban: most ért véget az egy­hónapos Ranadán böjt és az ünneplőbe bújt iraklak az „id fitr-t", az ottani karácsonyt ün­neplik. A megáradt Tigris partjain élvezik a verő­fényt, csipegetik a „mazgufot" (roston sült friss halat), isszák a könnyű „hamudot" és elnézik a datolyaligetek fölött repkedő sirályokat. Ha nem látnám az- ameriKai limousine-okat, azt hinném Harun al-Rasid boldog kora tért vissza... A szomorú tekintetek is sokat elárulnak és nem Illenek az ünnepi hangulathoz. A hírhedt Rasid gyűjtőtábor messze van ugyan az ünnepségek színhelyétől, és a H ÁTBORZONGA TÓ GEPPISZTOLYSOROZAT OK ls csak éjjel hallatszanak azokból a negyedekből, ahol kommunisták laknak, akik — hivatalos ál­lítás szerint — „fegyvert fogtak Ramadán 14-ének (február) szent forradalma ellen". Hiába akarja elhiteini a katonai kormányzó hirdetménye a la­kossággal: „nem igaz az, hogy bírósági ítélet nélkül végeztek ki bizonyos személyeket, amit rágalmazók terjesztenek, akiket a lakosság je­lentsen fel a hivataloknak". Nap nap után nyilvánosságra hozzák azok név­sorát, akiknek vagyonát elkobozták. Szorongva olvassák az emberek, mert a „vagyonelkobzás" sok esetben nyomtalan eltűnést jelent, a névsor pedig azok nevét tartalmazza, akik éjjel ajtót nyitottak „ISMERETLEN D ÖRÖ MBÖLÖKNEK", hogy azután nyomban holtan rogyjanak össze házuk küszöbén. Ezek azok, akik áldozatul estek a „hivatalosan kiderítetlen éjjeli lövöldözésnek". Valóban, senki sem tudja hány ember vére tapad az iraki ultrák, a zöld karszalagos „nemzeti gárda" kezéhez. Az új rendszer kétféle hivatalos irányzatot kö­vet: 1 Lebecsüli a pontosan előkészített névsor •szerint cselekvő éjjeli gyilkosok tevékeny­ségét, amelyet „megszokott forradalmi túlkapás­Bagdad napjainkban nak" minősít. Hivatalos állítás szerint ez nem öltött nagy méreteket és már véget ls vetettek az ilyen vérengzésnek. Ennek ellenére nem sze­retnék a katonai kormányzó és a többi teljha­talmú személyiség, valamint a titokzatos „nemzeti forradalmi tanács" bőrében lenni akkor, amikor majd az iraki nép — az országban még dívó — „szemet szemért, fogat fogért" elv szerint ki­egyenlíti a számlát. Ó A másik hivatalos irányzat célja különféle­képpen „megmagyarázni" a demokraták és a hazafiak elleni kíméletlen hadjáratot. Ezt a há­látlan szerepet elsősorban az A1 Dzsamahir (tö­megek), az új rendszer első engedélyezett lapja vállalta. „Meghatóan" támogatta a baathista filo­zófusokat az ultranacionalista Asz-Szaura a Ko­ránból vett idézetekkel, például ezzel: „isten nevében öld meg azt, aki téged akart megölni. A meg nem értés rosszabb a megölésnél, ezért öld meg a kommunistákat és akkor nem lesz meg nem értés". A „Ramadán 14-1 forradalom" ideológusainak működési tere nagyon csekély. Nemcsak azért, mert az iraklak 90 százaléka írástudatlan, hanem elsősorban azért, mert ELSZAKADTAK AZ EGYSZERŰ EMBEREK ÉLETÉTŐL. Az új rendszer ennek ellenére el akarja hitetni önmagával, hogy az egyszerű emberek „lelkesen vonzódnak" hozzá. Pedig a katonai kormányzó február 28-i 29-es számú parancsa, mely a leg­szigorúbb büntetés kilátásba helyezésével meg­tiltja a „lelkesedés megnyilvánulását" nyilvános helyeken, mozikban, klubokban, utcákon stb., önmagában is" beszédes tény. A februári puccsal hatalomra került naciona­lista Baath párt az első pillanattól kezdve meg­lepő bárgyúsággal csinálja azt, ami éppen ellen­kező hatással van a nép hangulatára. Például Kasszem és társai legyilkolása jeleneteinek ismé­telt levetítésével lényegében nemzeti vértanúvá avatják a népszerűtlen diktátort. Ugyanilyen bal­fogás Nuri Szaid híveinek és a többi emigráns­nak szívélyes hazahívása, A KÜLFÖ LDI KÖOLAJTÁRSASÁGOKNAK TETT SZÁMOS KOMOLY ÍGÉRET és elsősorban állati .gyűlölet keltése a kommu­nisták ellen azzal az ürüggyel, hogy „Kasszem­nek, a megdöntött zsarnoknak és isten ellenségé­nek" fő pillérei voltak. Pedig Irakban — a jelen­legi vezetőkön kívül — mindenki tudja, hogy Kasszem rendszerének éppen azért kellett elbuk­nia, mert szembefordult a kommunistákkal és a demokratákkal, s a jobboldaliak között keresett szövetségeseket. Az irakiak az éjjeli csendét megtörő félelmetes géppisztolyropogás közben ünneplik az „id fitr-t. Az új rendszer a puccs óta eltelt egy hónap alatt semmit sem tett az „utca népének" megnyerésére. AZ EMBEREK KÖZÖMBÖSEN FOGADJÁK a baathisták, az ultranacionalisták és a nassze­risták hatalmi vetélkedéséről keringő híreket. Mindegy nekik, ki ül a vályúnál. Csak akkor fogja el őket szorongás, ha látják a kőolajkon­szernek igazgatóinak elégedett mosolyát. Mind­jobban megértik, hogy a demokraták és a kom­munisták nem a levitézlett diktátor, hanem a ma­radék-demokrácia védelmében szálltak síkra február 8-án a sötét erőkkel szemben. AZ IRAKI NÉP VÁRJA, hogyan oldja meg az új rendszer a legégetőbb kérdéseket, köztük a kurd autonómiát, az iraki kőolaj, a földreform kérdését, az Imperialisták­hoz, a szocialista táborhoz való viszonyt, és ter­mészetesen a demokratizálást, mert — az Irakiak szerint — egyetlen antidemokratikus kormány sem maradhat meg sokáig Bagdadban. KAREL BEBA Barzáni, a kurd felkelők vezelő|e IRAKI JELENTÉSEK A kurdok további harcra készülnek a kormánycsapatok ellen Ankara (CTK) - A Hürriyet cl­nű isztambuli iap <özölte, hogy a •iurdok Ismét harc­ra készülnek az iraki kormány ka­:onai egységei el­len. Musztafá Bar­záni parancsot •idott egységeinek, nogy észak-iraki stratégiailag fon­tos területeken Isszpontosuljanak. A Milliyet cimü isztambuli lap sze­rint Barzáni 3000 katonája Moszul­ban már harcba is keveredett az iraki kormány-csapatokkal. A kur­dok állítólag hat repülőgépet és ki­lenc harckocsit zsákmányoltak a harcokban. Bagdad (CTK) — A bagdadi had­bíróságon március 7-én kezdődött meg egy tiszt és hét katona bűnpere, akiket azzal vádolnak, hogy fegyve­resen ellenszegültek a „Ramadan 14-1 forradalomnak" — vagyis ellenezték a február 8-1 államcsínyt. Az Iraki kormány hatálytalanította valamennyi iraki színjátszó együttes tevékenységi' engedélyét, mert e cso­portokban ..kommunista irányzatok" észlelhetők. — Amennyiben fel akar­|ák újítani tevékenységüket, új en­gedélyért kell folyamodniuk. A MEN hírügynökség közölte, hogy Ahmed Haszan Bakr, Iraki miniszter­elnök március 7-én Bagdadban mint­egy fél óráig tárgyalt az USA ügy­vivőjével, az „amerikai—iraki" kap­csolatokról. 1983. március 8. • (jj SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents