Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-07 / 66. szám, csütörtök

rr^H " > f •

=•

;; . ľ

" * - ®© Melyik jobb ? A nemes vetélkedés mindkét szövetkezetnek előnyös Az utóbbi években kiépültek, megszépültek falvaink. A villaszerű családi lakásokon kívül tágas ablakokkal látták el a régebbi házakat, rádió- és televízióantennák ágaskodnak a pirosfedeles tetőkön. Dolgozó parasztságunk élete a közös gazdálkodás építésével új tartalommal gazdagodott. Ez a jellemzés ma már minden községre egyaránt általánosítható. Az országjáró riporter szeme azonban nemcsak az új falvak arculatán, hanem az egészségtelen jelenségeken is megakad. Nitrától Topoľčanyig például olyan nagyméretű lakásépítkezések folynak, melyek túlhaladják a lehetőségek kereteit. A falvak egyre szélesebben terjeszkednek, nagy kiterjedésű termőföldet foglalnak le építkezési célokra. Jelšovce és Výčapy-Opatovce községekben az utóbbi hat év alatt ilyenformán több mint harminc hektár termőföld morzsolódott le. A párt és a kormány számos intézkedést hozott a termőföld megvédésére és arra hívta fel a mezőgazdasági üzemeket, gazdálkodjanak ésszerűbben a földdel, használják ki a közös gazdálkodás adta lehetőségeket a termelés fokozására. Helyes tehát, ha az Irányelvek figyelembevételével összehasonlítjuk a két szomszédos szövetkezet gazdálkodását, melyek hagyományos versenyét élénk érdeklődéssel figyelik az egész járás területén. Mint ismeretes, a Výčap-Opatovce-1 szövetkezet 14 éves fennállása óta sok szép eredményt ért el a közös gazdálkodásban. Hat évvel ezelőtt pedig joggal kapta meg a Munkaérdemrendet, melyet a cukorrépa termesztésével vfvott ki magának. Otszázharminckilenc mázsát takarítottak be hektáronként. Ezt az átlageredményt országos viszonylatban eddig még egy mezőgazdasági üzemnek sem sikerült túlszárnyalnia. — Tavaly — vallja be Magát József, a szövetkezet fiatal elnöke — már csak 292 mázsás volt a hektárhozam. Néhány év tehát és ilyen óriási különbség. Mivel is magyarázható ez a nagyarányú terméscsökkenés? Az agrotechnika erre is pontosan megadja a feleletet; évek múltával lazult a munkafegyelem és ez a rossz munkaszervezésben boszszulta meg magát. Évente legalább kétszáz hektáron elmulasztották az őszi mélyszántást s a tavasszal felforgatott friss hantok a téli talajnedvesség elfolyásának valóságos csatornájává alakultak. Tavaly hasonló volt a helyzet a kukoricaföld előkészítésénél. A mélyszántás elhanyagolása itt is kárt okozott, mindössze 28,5 mázsás termést takarítottak be hektáronként. A nagyarányú terméskiesés természetesen az állattenyésztésre is kihatott. Most is súlyos gondokkal küzdenek az állatok átteleltetésénél. A mulasztást nehezen tudják majd pótolni. ízesíteniük kell a szalmát és minden, az etetésre felhasználható takarmányt, hogy az állatok hasznosságát a kellő szinten tarthassák. A szövetkezetben dolgozó kommunisták önérzetét igen bántja ez a botlás. Évzáró taggyűlésükön ezt ki is nyilvánították. A falusi pártszervezet ugyanis eddig nem tudott mélyére hatolni a dolgoknak, mert tevékenységét a falu sokrétű problémái szétaprózták, csaknem teljesen lekötötték, kevés ideje maradt a közös gazdálkodás gazdasági-politikai helyzetének megszilárdítására. Helyes volt tehát' az évzáró taggyűlés döntése, mely a szövetkezetben üzemi pártszervezet megszervezését irányozta elő. A párt így sokkal jobban érvényesítheti vezető szerepét a termelésben, közvetlen segítséget nyújthat a felmerülő kérdések megoldásában. Egyébként a szomszédos jelšovcei szövetkezettel folyó versenyről nem sokat tudnak, menet közben — (úgy látszik] — ezt is elhanyagolták. Nem tudom, kinek lehet igaza, de ajelšovceiek azt tartják, náluk szorgalmasabbak az emberek, mint szomszédaiknál. Azt azonban ők is elismerik, hogy Výčap-Opatovcén velük szemben igy is előnyben vannak, mert ott több a gép, korszerűbben és természetesen könnyebben is termelnek. Ezt az előnyt valószínűleg a výčapi szövetkezet korábbi megalakulásában látják. Ebben is van némi igazuk, hiszen ők hatéves késedelemmel indultak. Jelšovcén jobb nevelőmunkára volt szükség, míg a dolgozó parasztok eljutottak a közös gazdálkodás gondolatának megértéséhez. Tavaly Jelšovcén tíz koronás előleg mellett még 8,25 korona részesedést fizettek tagjaiknak, s több mint hatmillió koronára növekedett a közös vagyon értéke. Ha az egy hektárra eső jövedelmet összehasonlítjuk a výčapiak eredményével, megállapítható, hogy nem gazdálkodtak rosszul, hiszen 3981 korona a fejlettebb szövetkezet 4581 korona jövedelméhez képest csakis az előrelátó gazdálkodásukat dicséri. Výčap-Opatovcén már tavaly a komplexbrigád megszervezésével kísérleteztek s ez idén a munkaszervezésnek ezt a formáját szilárdabb alapokra helyezték. A jelšovcei szövetkezetesek még csak a brigád megszervezésénél tartanak, de a nitratálásban már jóval túlhaladták szomszédaikat. Az új technológia eddig nem tapasztalt terméseredményekkel járt. Búzából például 30 mázsát takarítottak be hektáronként. A földalappal azonban ők sem gazdálkodnak helyesen. Sok még a tartalék, főleg a cukorrépa- és a kukoricatermés hozamának lényeges gyarapítására. Ha az utóbbi két év életölő szárazságát is beleszámítjuk, az aszály ellenére 209 mázsánál többet kellett volna elérniük a cukorrépából. A harminc njázsás kukoricaterméssel sem merítették ki a többtermelés lehetőségeit. Kár, hogy Jelšovcén sem tudnak bővebbet a výčapi szövetkezettel folytatott versenyről. Ez azonban nemcsak az ő hibájuk. Felelősség terheli részben a JNB illetékes osztályát is, ahonnan nem kapják meg a versenyhez szükséges segítséget. A verseny — sajnos — az utóbbi években adminisztratív úton folyik. Mennyivel mások lehetnének a két szomszéd eredményei, ha a versengést a kölcsönös tapasztalatcsere, látogatás kísérné. Ez a baráti együttműködés csak hasznára válna mindannyiuknak. Végeredményben elmondhatjuk, mindkét szövetkezet megáll a maga lábán, biztosítja tagjai boldog, nyugodt ( megélhetését. Nagyobb összefogással azonban az államnak az eddiginél is több mezőgazdasági terméket, nyersanyagot adhatna el. Szombath Ambrus Alig várjuk a tavaszt Szövetkezetünk teljesen felkészülve várja a tavaszi munkák kezdetét. A javítómesterek a gépeket idejében kijavították, csávázással a vetőmagot is előkészítették. Szövetkezetünk ez idei tavasszal hét szomszédos EFSZ-el veszi fel a versenyt a jobb eredmények eléréséért, a vetés mielőbbi befejezéséért. Ifj. Balogh József, Farná SZÉP EREDMÉNY A Dunajská-Stre- '] da-i járásban levő Aranykalász EFSZ jő eredményeiről ismert. Főként az állattenyésztési termékek tervezett árutermelésének teljesítésében mutat jó példát többi szövetkezetünknek. A termelés egyik fontos ága a baromfitenyésztés. 1962-ben például egy tojós tyúktól átlag 120 tojást adtak el, ami annyit jelent, hogy egy hektár földre számítva 320 tojást termeltek. A szövetkezét baromfigondozóinak szakszerű munkája és etetési technikája következtében az egy tojásra eső termelési költség nem haladta meg az 51 fillért. Ez valóban szép eredmény. A baromfigondozók az Idén elhatározták, hogy a belterjes tyúktenyésztéssel minden egyes tojótól átlag 140 tojást érnek el. A baromfitenyésztés három farmon folyik. A legjobb eredményeket a maslovcei farmon érték el, mégpedig tojónként 127 tojást, a cenkovcei farmon pedig 120 tojást. Első képünkön Fekete Erzsébet, Horváth Márta és Világi Blanka, a maslovcet farm baromfigondozói. Második képünkön Mikócl Erzsébet, Vass Ágnes és Kvarda Teréz, a čenkovcei farm gondozói a tojást szállításra készítik elő. (J. Sluka) KÉSZENLÉTBEN Bár még hó borítja a földeket, a várva várt tavasz érkezése már csak napok kérdése. Természetesen a mezőgazdaságban ilyenkor is van tennivaló, elsősorban a gépek előkészítése. A XII. pártkongresszus konkrét feladatokat tűzött ki a mezőgazdaság elé, amelyeknek megvalósításához minden gazdaságnak jó szerszámokra is szüksége van. A vlőanyí szövetkezetben (galantai járás) már kijavítottak 30 kerekes és 5 lánctalpas traktort, 21 vetőgépet, 12 fogast, 21 símítót és egyéb — a tavaszi munkákhoz szükséges gazdasági felszerelést. Már a szénakaszálógépek javításánál tartanak. A szép eredmények elérésében a jó munkaszervezés, a kötelezettségvállalás sokat segített. A szövetkezeý tet a tavasz nem érheti felkészületlenül. Szükséges is a jó előkészület, mert 1370 hektáros területet kell bevetniük a tavaszon. Ehhez azonban nemcsak a gépek állnak készenlétben, hanem a traktorosok is, akik az 1963-as esztendő terveinek sikeres túlteljesítéséhez nagyban ljozzá akarnak járulni. POLGÁR JÖZSEF, ; t. Vlčany • • • és megvirradt K

int tobzódott a tél, februári szél remegtette a didergő fákat, csípős fagy dermesztette a fehér világot. Az alkony már ott settenkedett a Garam menti falu házai között, de a sötétséget nemcsak a hótakaróba burkolódzott falu fehérsége, hanem a Hold hideg fénye ls riogatta. Bent a szobában simogató meleget árasztott a kályha pattogó tüze. És még valami:... A rádió recsegő hangját figyelték a Jelenlevők: Furinda Rudolf, Boros János és még néhányan a tőrei kommunisták közül. Tizenöt évvel ezelőtt. Az arcokat megfestette az izgalom. Mert mi is lesz ezután? Igen, mi lesz náluk a< faluban a nagybirtokból „kiesett" agrárproletárokkal, ha már a munkásosztály teljesen átveszi a hatalmat. Nem, egyáltalában nem félelem szülte ezt a kérdést, hanem az agrárproletárok, a volt béresek, idénymunkások jövőjének taglalása. — Tovább már nem lehet úgy, ahogy eddig volt — vitte a szót Furinda elvtárs. — Eddig az uraság, most meg a nagygazdák béreseinek lenni... amikor az államhatalom a dolgozók kezébe került. — Bizony, tenni kell itt már valamit — szólt közbe az egyik. A többiek bólogattak. Hogyan is érthettek egyet azzal, hogy a földosztáskor egyik-másik „ügyeskedő" gazdaember 15—20 hektárra növelte vagyonát, ők meg — fogat és gazdasági felszerelés híján — dolgozhattak tovább a mások földjén, ha nem akartak hátat fordítani a mezőgazdaságnak. Es nem akartak. A Gottwald-kormány programja nem erre buzdította őket. A munkásosztály Februári Győzelme pedig még inkább érlelte bennük a meggyőződést, hogy a föld ezután már csak azé lehet, aki megmunkálja. Márpedig amíg a nagygazdák földjén napszámoskodnak ... Ezekkel a gondolatokkal csaknem hajnalig bíbelődött a kis társaság. Dudás bácsi akkor azzal emelkedetl fel a helyéről, hogy: — Gyerünk haza, mert mindjárt megvirrad. Furinda, az örök politikus ebből ls politikát csinált, mondván: — Ha magunk nem siettetjük, soká késük még az a virradat. v • • A

tél tavaszba fordult, alig történt valami különösebb. A szövetkezés gondolatát csak a nyár érlelte konkrétabb tervekké. Ogy július táján egyre gyakrabban találkoztak az érdeklődők. Igaz, nem szervezés nélkül. Persze annál bonyolultabbá vált a dolog, minél közelebb jutottak a gyakorlati megvalósításhoz. Hiszen ha elkezdik, rajtuk a környék, sőt az ország szeme. Nagy tehát a tét, óriási a felelősség egyetlen állat és gazdasági felszerelés nélkül szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodást szervezni. Föld ugyan lenne, van elhanyagolt terület elég a határban. De a pénz, a vetőmag, a soksok minden egy kezdő és nem kicsiben kezdő gazdálkodáshoz... Más akadály is gördült az elképzelések útjába. Nyári reggel volt, jókedvűen ébredt (ahogy akkor mondták) a kolhoz fő szervezője. Alig lépett kl a kapun, a szövetkezés egyik támogatójával találkozott. Vidáman köszöntötték egymást, majd azzal kezdődött a társalgás, hogy: — Ogy látszik, szép napunk lesz. — Egyszer virradhat jó nap a szegényemberre Is — vágta rá Furinda Rudolf. Talán a jó hangulat biztatására született a kérdés: — Hallod-e, Furinda: Igaz, hogy a kolhozban csajkából fogunk enni? — Dehogy csajkából, közös vályúból, amelynek az oldalához még a kanalakat ls odaláncolják — válaszolta, vagy Inkább harsogta a kérdezett, miközben arcába szökött a vér. — No, ne bolondozz, én csak azért kérdem, mert beszélik — csitította a felbőszült embert. — Kommunista létedre még akkor se kérdezd. Hiszen neked meg kell magyaráznod, hogy olyan lesz a szövetkezet, amilyennek csináljuk. Ott a helyszínen befejeződött az éles vita, de a faluban még sokszor hozták szóba a csajka- meg a vályúügyet. A

ugusztusban már odáig jutottak, hogy tizenheten összeszervezkedtek. Látszólag megvolt már minden ahhoz, hogy elinduljon úttörő-útján Szlovákia első egységes földművesszövetkezete. Persze csak látszólag volt ez így. A Želiezovce! Járási Nemzeti Bizottságon nem várt kérdések várták a kezdeményező elvtársakat. — Mílye

tn alapszabályok szerint akarnak gazdálkodni?' Mi a kezesség, hogy a párt Irányvonalának ugyan megfelelő, de kissé korai indulással nem csinálnak több kárt, mint hasznot annak a mezőgazdasági termelést forradalmasító mozgalomnak, amely nálunk még a gyerekcipőt sem próbálta fel? Ami igaz, az Igaz. Valóban nem volt meg semmiféle részletesen kidolgozott szabályzat. De annak idején a Szovjetunióban sem volt és a legbátrabbak mégis elindultak. Kezesség? Nem volt, nem lehetett több és nagyobb, mint az a törhetetlen akarat, amellyel cselédsorsuk megváltoztatását szorgalmazták, mégpedig azon az úton, mely már félreérthetetlenül a szocializmus felé vezetett. Ez azonban mind kevés volt ahhoz, hogy elindulhassanak. Nem nekik volt kevés. Üjabb hivatalos kérdés. Honnan veszik majd a költségeket? Komoly kérdés. De az akarat mindennél erősebb volt. Ez a probléma nem változtathatta meg az elhatározást. Már azért sem, mert a járásról ValakoviČ elvtárs támogatta az ügyet. Rendek elvtárs (akkor a nitrai KNB-ről) nemcsak biztatta őket, hanem a Központi Bizottságnál is közbenjárt segítségért. Bizonylthatja-e valami jobban az elhatározás komolyságát annál, hogy Boros és Dudás elvtársak öt—ötezer koronát adtak a még nem ls létező közös pénztárba, csakhogy Indulhassanak. Majd a többi jelentkező ajánlott fel kisebb-nagyobb összeget, hogy fedezhessék a kiadásokat. Azonban vetőmagra, néhány állatra és a legszükségesebb gazdasági felszerelésre ez még mind kevés volt. A járási takarékpénztár nagy huzavona után az indulók kívánságára 49 000 korona rövidlejáratú kölcsönt folyósított. Pedig az ellenpropaganda nem tétlenkedett. Azzal próbáltak szerencsét, hogy minden hitelt a tagok ingatlanára bekebeleznek. Nem sok ingatlant mondhatott magáénak a 17 tag, csupán néhány családi ház (az sem mindegyiküknek! volt az összes birtok. De azért csak felvették még azt a 400 000 korona hitelt is, melynek folyósítását (a kért 200 000 korona helyett) maga Bacllek elvtárs intézte. A „kolhoz" törvényesen elindult egy új korszak felé Csehszlovákia mezőgazdaságában. S amikor az ellenségeskedők támadásainak pergőtüzétől olyan koldusnak bélyegzett EFSZ az első zárszámadáson 120 koronát fizetett egy-egy napi munkáért, akkor egy pillanatra elcsendesedett a reakció hangja. És 1950 őszén Tőre már szövetkezeti falu volt, a „koldusokhoz" csatlakozott valamennyi középgazda. • • « H

a valaki azt hinné, hogy Szlovákia első szövetkezete, melynek tulajdonképpen 1948 februárja ringatta bölcsőjét, minden buktató nélkül jutott el a máig, akkor nagyot tévedne. Hosszú lenne a részletezés, ezért ugorjunk át néhány, gondokkal teli év törtéňetén. Pár héttel ezelőtt a zárszámadási beszámolóban és a vitában sok volt a bírálat. A beavattatlan Idegen azt hitte volna, hogy van itt baj (az ország első szövetkezetében] esőstől. A gyűlés azonban másra ls rámutatott. Arra, hogy Tőrén a szövetkezetben a termelés fogyatékosságait most is olyan törhetetlen akarattal igyekeznek eltávolítani a kommunisták, mint ahogy 15 évvel ezelőtt legyőzték az Indulás nehézségeit. A bírálat pedig nem a nagyüzemi módszereket érte, ezt talán felesleges is hangoztatni. Hiszen a nem éppen kedvező múlt évben átlagosan 715 munkaegységre 22 koronájával szép összeget mondhattak magukénak a tagok. És a prémiumot. De hadd fejezzem be a zárszámadási ünnepélyről hazatérő két alapító tagnak a párbeszédével: — Gyere, Furinda, liiszen lassan már megvirrad — szólt Boros János az elnökhöz. Szedelőzködtek. Az elnök már útközben válaszolt: — Bizony lassan, de azért megvirradt. És ballagtak hallgatagon a csípős hidegével is melengető februári hajnalban. HARASZTI GYULA ŰI SZÖ 4 * 1963. március 7.