Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-23 / 82. szám, szombat

KUBAI KÉPRIPORT A Prensa Latina fotorlportere ellátogatott a kubai pionírok táborába Havanna közelébe, a Mayabeque folyó partjára. Imfe egy kis ízelítő „zsákmányából": pp^ipr RIPORT A SZOVJETUNIÓBÓL J

vleo tekintete elkomorodik és minden porcikáia sajogni kezd, valahányszor viharjellegek tűnnek jel az égbolton és tajtékzik a; tenger. jaj a búvárnak, ha ilyenkor feje fölött összecsapnak a hullámok. Helyén legyen az esze, meg a szíve... A tenger csapdájában Az Új Szó számára írta: IGOR ZASZEDA Tizennyolc év a tengeren, ötezer óra a víz alatt Hány vihart élt át Ivlevl Búvárszlve mégis összeszorul, ha viharfellegek tornyosulnak Szevasztopol egén. Szívének minden dobbanása jelzés, melyet csak ő ért meg. Figyelmezteti: légy résen! Az allattomos hullámok lesik az alkalmat, hogy orozva vessék magukat áldozatukra. Alekszej Ivlev alacsony, keskeny vállú és szűkszavú ember. Mennyi erő és lelki szépség tükröződik tekintetében, amikor beszélgetés közben felidézi a sötét és néma mélységek erőivel vívott küzdelmeit. Regényt lehetne írni életéről... Százszámra születnek ilyen hétköznapi hősök, bár mi sem örökíti meg tetteiket. A halott acélóriás Még a háború elején elsüllyesztett szállítóhajó hevert felfelé fordított gerinccel az öböl mélyén, mint egy óriás-teknősbéka. A tenger félhomályában Ivlev lassan kúszott előre a hajóroncs fedélzetén. A több tonnás acéltest olyan erősen belefúródott a sziklafenékbe, hogy súlyával szétmorzsolta a közetet. A hinár belepte és foglyul ejtette. Kagylós mészkó-üledék és moszat rakódott a hajótestre, amelyen még a búvár ólomcipője ls csúszott. Nem tudom, hanyadszor merült Ivlev a víz alá és tapogatózott, hogy legalább parányi rést találjon, amelyen keresztül léket vághatna az acél sodronyok rögzítésére. — Hogy érzed magad Ivlev? — kérdezték onnan felülről. — Normálisan — hangzott szokásos válasza. Elgondolkozott: Ilyen „normálisan" aká- egy hónapig is bukdácsolhatok a hajó körül anélkül, hogy értelme lenne munkámnak. Levegőt engedett ki és leszállt egy kisebb mélyedésbe a hajó orránál. Rátámaszkodott a fedélzetre. Hirtelen ötlete támadt: Ml lenne, ha keresztben átfúrnák a hajót? — Mint egy pléhskatulyátl — dünnyögte. — Mit mondasz, Ivlev? Mondd még egyszer, nem értettem — hallatszott onnan felülről a jelzőberendezés kezelőjének hangja. Mivel nem kapott választ, beleordított a telefonba: — Ivlev, mi van veled? — Semmi. Csak hangosan gondolkoztam. — Vagy úgy... Jóformán ki sem hámozták Ivlevet a szkafanderből, amikor a hadnagy ezzel átlőtt odasiető parancsnoka elé: — Lékeljük meg keresztben a hajót, mit szólna hozzá?! — Várj csak... — a sorhajóhadnagy elgondolkozott, valamit számolt. - Nem rossz ötlet! Egyszerű és nagyszerű! A kaland kezdete Néliány nap múlva felkészültek a hajóroncs kiemelésére. Befűzték a sodronyokat. Egymás után merültek alá a búvárok, míg végre az utolsó acélövet ls átbújtatták a meglékelt hajón. Ivlev már reggel óta kínzó fájdalmat érzett minden izületében. Virradatkor elnézte a pirkadó égboltot. Fellegeket kutatott, de békés volt az ég, csend ült a tájon. Felbúgott a sziréna. Ivlev felállt és nehézkesen lépkedett a kényelmetlen üléstől elzsibbadt lábával. A fedélzet szélére ment, hogy jobban lássa a roncs kiemelését. Megremegett a víz tükre, nagy hullámokat vetettek a vontatógőzösök, feszültek a sodronyok. A kívülállóknak még sejtelmük sem volt arról, m:" történt, de Ivlev máris átlát1 ta a helyzetet: a hajó farán átbújtatott kötél elakadt. Mindennel próbálkoztak, de hiába. Mintha odaforrasztották volna az acélsodronyt a hajóhoz. — Lemerülök, ez az én Jttbám — szólalt meg halálsápadtan Ivlev fiatalabb társa és a szkafander után nyúlt., — Sorhajóhadnagy elvtárs, engedje meg, hogy én menjek, — kérte Ivlev a parancsnokát. — Egy-kettö végzek. — Hogyisne, az én kötelességem helyreigazítani, amit elvétettem — duzzogott a fiatalabbik búvár. A parancsnok elgondolkozott. Fürkésző pillantást vetett Ivlevre. Titokzatos lángot vélt felfedezni Ivlev tekintetében, ami őt azonnali döntésre késztette. — Ivlev, készüljön. A borús ég és a rajta szédületes gyorsasággal gomolygó felhőtömeg volt az, amit Ivlev alámerülésekor utoljára látott. Bár a fellegek nem voltak feketék és vésztjőslók, már a puszta látásuk leverően hatott a búvárra. • Borzongás fogta el. Viharban A csend világa titokzatosságával ijesztően hat. Ismeretlen hal siklott el Ivlev előtt és érintette a búvársisak ablakát. Ivlev meghökkent és elkáromkodta magát. Aztán lélegzetet vett és gyorsan ereszkedett lefelé. Már lába alatt sötétlett az elsüllyedt hajótest. Csakhamar kitapogatta a keresett helyet. A rozsdás, repedezett acéllemezek alig észrevehetően vibráltak a vízben. Ivlev óvatosan behatolt. Felgyújtotta lámpáját, lépésről lépésre, méterről méterre magabiztosan nyomult előre. Különös látvány volt az átvágott hajóroncs: eltorzult fémdarabok, csövek, lépcsők, leszakadt gépezetek, kagylós mészkövek, moszatok. Tompaszájú halak kandikáltak ki minden hasadékból. A halotti csend veszélyt sejttetett. „Érdekes, mintha elóször lennék víz alatt, úgy szorongok" — tűnődött Ivlev és mosolygott magán. Éppen jelentette, hogy megtalálta a baj okát, amikor a jelzőberendezés kezelőjének rémült hangja hallatszott: .— Ivlev, gyorsan feli Valamilyen láthatatlan eró hátrasodorta ót. Estében belekapaszkodott a Jelzőberendezés vezetékébe, csak így tudta elkerülni a reflektorfényben pillanatnyiba felcsillanó éles tárgy ütését. A telefonkábel nagy robajjal elszakadt, Ivlev egyszeriben megnémult és megsüketült. Szokatlan csend nehezedett rá, még a füle te zúgott tőle. Nehéz szkafanderében ügyetlenül botorkálva lába beakadt a rekeszfalak közé. Ugyanakkor valami láthatatlan eró felfelé húzta öt... Az volt az érzése, hogy kettészakad. ... Odafenn tombolt az orkán. Hírtelen szabadult el és nagyon meglepte az embereket. Az emberek a hajón érezték, nem tudnak segíteni bajba jutott társukon, mégis mindent megkíséreltek. Parancsszó nélkül futottak a mentőkötélhez, átvetették .. egy méter ... kettő ... három ... Teljes erővel munkához láttak a szlvattyúkezelők, pumpálták az életadó oxigént. Küzdelem az életért Ivlev izmait végsőkig megfeszítve belekapaszkodott a jelzökábelbe. Szerette volna meglazítani, legalább fél méternyire, hogy kiszabadítsa a lábát, de moccanni sem tudott. Ijesztő gondolatai támadtak: hullámsírban fogja végezni. „Nem, az ördögbe ls, ki kell szabadulnom, bárhogyan ls, de ki kell innen törnöm!" — ébredt fel benne az életösztön. Már alig volt eszméletnél, amikor hirtelen lendülettel késével vakon vagdalkozni kezdett. Kockázatos lépés volt, mert könnyen elveszthette volna az oxigénadagoló gumicsövét, akkor pedig búcsút mondhat az életnek. Más lehetősége azonban nem volt... ... Mintha utolsó kegyeletüket akarták volna leróni a tengerészek, úgy álltak hallgatagon, dacolva a hideg esővel és a metsző széllel. Ekkor több száz méterre a hajótól hirtelen felbukkant a búvár feje. Senki sem akart hinni a valóságnak... Amikor Ivlevröl lefejtették a szkafandert, erőtlenül hanyatlott a nedves padlóra. Teli tüdővel szívta magába a friss levegőt, de végtagjaiban mázsás súlyt érzett. — Tyű, de megijedtem. Valami szét akart húzni, mint egy gumibábot — Jegyezte meg félig tréfásan. — Már azt hittem, annyira kimegyek a formámból, hogy soha sem fogom tudni felölteni a parádés egyenruhámat. Mf Indulás a kirándulásra. A gyerekeket az Ifjú Kommunisták Szövetségének tagjai vezetik. p£ *e» m' P W %; A kubai Ifjúsági szövetség főtitkára. Joel Iglesias, látogatóban a pionírok között. A tanulásról sem feledkeznek meg. Es végiil egy kis nótaszó a lombos déli fák alatt... VENANCIC DIAZ felvételei. VIETNAMI RIPORTUNK: H

anoi külvárosait elhagyva ismét trópusi tájon uta' zunk. Az úton parasztasszonyok gyümölccsel, zöldséggel és szárnyasokkal nehezen megrakott kosarakat tolnak maguk előtt kerékpáron. Már gyakorlatuk van ebben: a szabadságharc Idején így szállították a hegyi ösvényeken a népi hadseregnek az élelmet. Mások taligákat tóinak, melyeknek nagy takerekelk olyan pokoli lármát csapnak, mint egy vágóhídhoz közeledő disznóctorda. A bivalyos szekerek lassan haladnak az úton, imitt-amott egy hajdani európai postakocsira emlékeztető lőfogatos kocsi: autóbuszjárat helyett közlekedik, zsúfolásig megtelve a piacra Igyekvő kosaras asszonyokkal Dél felé Az országút mindkét oldalán szinte a végtelenbe nyúló földeken rizs zöldell. A Vörös folyó deltájának zsíros talaja igen kedvez neki. Fel-feltQnnek az aranysárga banáncserjékkel és lándzsaszerű hegyes levelii vadananász bokrokkal szegélyezett bab- és édesburgonya földek is. Parasztasszonyok kettesével vödrökkel merítenek vizet a csatornából és a földekre öntik. Ez ts a szörnyű elmaradottságról tanúskodik, melyben a francia gyarmaturalom hagyta az országot. Itt még a taposó kerék is műszaki haladást jelent. Ödön buddhista templomok köszöntenek ránk. Ma mint tantermek szolgálnak a falvakban, mert még nincs elegendő iskolaépület. De az ifjúság tudásvágyát okvetlenül ki kell elégíteni. Köztük olykor groteszk módnn bukkan fel egy francia stílusban épült keresztény templom, mely teljesen idegenül hat ezen a tájon. A hívók parasztraháját fekete reverenda takarja s mellükről ezüstkereszt csüng alá. A ROUTE NATIONALE-n (Namzetl út) haladunk, mely Hanoitól déli irányban egyenesen a franciák építette régi királyi (óvárosba, Hueba vezet. A kiloKiEenc folyón keresztül Az Űj Szó számára írta: HARRY SICHROVSKY méterkövek a távolságot jelzik Hűéig ét Saigonig, mely városok most a levált Dél-Vietnamhoz tartoznak, továbbá a hajdani Indokína gyarmat Luang Prabang, Savannakhet 6s Thaket városaiba. Ezek most a Laoszi Királyságban vannak. A több mint S00 km hosszú atat feszakVietnam déli határához manapság csak motoros jármOn lehet megtenni. A partizánok tönkretették a tengerpart mentén vezeta vasútvonalat, mégpedig olyan alaposan, hogy a sínek leszerelése és a töltés kiegyenlítése után most a széles rizsföldek még csak a helyét sem sejtetik az egykori vasútnak. Kilenc folyó szeli át a Route Nationalet, minden 50 km után széles vízsáv állja ntunkat. De egyetlen egy híd sem maradt meg. Valamennyit szétbombázták, vagy a levegőbe röpítették a Japánok, később a franciák, vagy a néphadsereg. Egyszerű kompok bonyolítják le hosszadalmasan a forgalmat. Cjból és újból kl kell szállnnnk a kocsiból, felszállni a kompra, és a másik parton folytatni aa utazást. Ha a komp éppen elment, hotzszű ideig kall vesztegelni. De a megszakítások alkalmat adnak arra, hogy közelről vessünk egy-egy pillantást a nép életére. A kompok többnyire árúikkal a piacra igyekvő parasztasszonyokkal telnek meg. Kosaraikban sárga banán, nagy zöld papaya, tzfiröt barna kókuszdió, lila baklazsán, zöld és piros paprika. Kalitkákban kacsák, tyúkok és libák lármáznak, és különlegel fonott kosarakban még apró malacokat ls cipelnek az utasok. Egy férfi énekifimadarakat és vadászsélymot visz eladásra, egy öregapó pedig a hagyományos orvostudomány gyógyfüveit és gyökereit hordja zsákjában. A nemzetiségi leányok tarka népviselete ki-kiviláglik a vietnami parasztaszszonyok fekete ét barna ruhái közül. Ahol a „szocialista kávé" terem Másnap pontosan a 2IMk szélességi fokon térünk le az útról. Dong Szlao állami gazdaság kávéflltetvénye feli tartank, mely szédítő Hlattal fa gad bennünket. Vietnam szállítja a világon az egyetlen , szocialista" kávét, ha elteKhitünk Mainan kínai szigettől, melynek kávéja azonban nem üti meg a nemzetközi minőség mértékét. A 23 km hosszú és 5 km széles terület, ezer hektárján kávécserjékat ültettek. Az idén még további ezer hektáron termesztenek majd kávét. A franciák itt 1910-ben 12 ültetvényt létesítettek. A második világháborúban azonban e birtokokat a Japán megszállóknak adták el. Amikor a népi kormány 1955-ben átvette a gazdaságot, márcsak 40 hektáron termett kávé. Manapság évente 30 000 kg kávébabot szüretelnek. A cserjék között állva — melyek díszszemlét tertó hadseregként állnak hosszú torokban 3—4 m távolságban egymástól — megtudank egyet s mást a kávéról. Kettőtől négy évig is eltart, amíg egy kávécserje gyümölcsöt hoz. A vörösbarna vulkanikus talajban, mely különösen alkalmas a kávétermesztésre, gyorsan fefIödnek a cserjék és mindegyikük évente két termést hoz, egyet májusban, a másikat novemberben. Egy jó cserjén 100 kg kávébab is megterem. 30— 40 évig szolgál hűségesen, de 10 év után be kell oltani. Fehér a virágja, cseretznyenagytágú bogyói elöször vörösek, majd megzöldülnek és közvetlenül az ághoz tapadnak. Minden bogyóban két kávébab van. Vietnam legjobb kávéfajtája az Arabica, közepes fajta a Robusta és csekélyebb értékű a Sarie. „Eredeti állapotban" sokkal nagyobb a kávébab, mint ahogy mi ismerjük. Csak szárításkor zsugorodik ötsze. Az ültetvény nagy udvarát teljesen ellepte a most már barnuló kávébab és agy mankás éppen azzal loglalatoskodott, hogy lapáttal és gereblyével megforgassa. Vietnam tüzfi napja Itt jó mankát végez, de csakhamar már villamos szárítódob kerül ide, mely sok időt ét munkát takarít majd meg. A gazdaságnak már van egy NDK gyártmányú hántoló gépe. 30 szovjet, csehszlovák ét román gyártmányú traktorral ls rendelkezik. Ezeknek mindenekelfitt a többi, kukorica-, édesburgonyaés manloka földek megművelésénél veszik hasznát. Van itt vagy 17 külföldi szakember a Szovjetunióból, Lengyelországból, Németországból és máshonnan. Később külföldi geológusokkal, fémmunkásokkal és botanikusokkal is találkoztunk. Valóban csodálatra méltók e csendes hfisök. Szokatlan feltételek közepette, kellemetlen éghajlatban, hóségtfil és moszkitóktól gyötörve dolgoznak, többnyire távol élnek családjuktól s mindenkor messze hazájuktól, istenháta mögötti helyeken, elszigetelve a megszokott kultúrától, nyelvtől és környezettfii. Munkájukat azonban vidáman és készségesen látják el, jóbarátságban élnek a lakossággal és vietnami kollegáikkal. Élő jelképel a szocialista országok együttműködésének. Nguyen Jem, a boldog házas Dong Halban betérünk a ven dégfogadóba egy kis falatozás ra, meg hogy a rekkend hőség ben kiszáradt torkunkat is leöblítsük. Nguyen Jem, a 68 éves gondnok nemcsak nyájas „házigazda" és kiváló szakács, hanem egyben történelmi személyiség is. A szerény öregbfil azonban harapófogóval kell kihúzni a szót, nem szeret magáról beszélni. Nagy nehezen azatán mégiscsak megtudjuk, hogy Jatn Indokina Kommunista Pártja még élfi nyolc tagjának egyike. Dong Hal a szülőhelye, de 11 éves korában elkerült innét, hajót inatnak szegődött, majd tzakict voit francia hajókon. Párizsban, később pedig Londonban került össze Ho Si Minh elnökkel és segített neki a francia- és vietnami nyelvű, „A harc" elnevezésű pártlap kiadásában és terjesztésében. Mivel állandóan Vietnam és Franciaország között utazott, mint futár értékes szolgálatokat tett a pártnak. A francia titkot rendőrség azonban később lecsapott rá. (em ezután összesen 8 évet töltött különbözei börtönökben, valamint a rettegett dél-vietnami Paolo Condor „ördögsziget" gyfijtfitáboraiban. Miután résztvett a felszabadítás! harcban, Jem 61 éves korában — 50 évi távollét után visszatért szülőhelyére. 1954ben megbízták a vendégfogadó vezetésével. „Egy nap Ho elnök érkezett ide Giap tábornokkal, hogy éjszakára megszálljanak" — meséli az öreg. — Te n6tlen vagy?— kérdezték csodálkozva. Mondtam nekik, hogy egész életemben sem időm, tem kelifi nyngalmam nem volt a családalapításhoz. — Hát akkor iegffibb ideje, hogy megházatodjl Majd kerítünk neked atszonyt — mondta Ho elnök. ígéretét be Is váltotta, t így 66 évet karomban nősültem elóször. Igeľ boldogan élünk." Kaucsuk és bors Auyet Thang állami gazdaság már csaknem a határt érinti. Itt ismerkedtünk meg egy másik trópusi terménnyel, a nyersgumival. Erdemes-e még egyáltalán vele veszfidnl, amikor a műgumik mér egyre nagyobb teret hfidítanak? A gazdaság vezetői úgy vélik, hogy igen. A világpiacon szilárd az ára és a valódi kaucsukot semmi sem pótolja. Francia szakemberek azon a véleményen voltak, hogy a gumi csak a 16. tzéletségi foktól délre tud megteremni. A 17. fokon tett kísérlet azonban teljes sikert aratott. Öt év tán megcsapolható a fa és egy hektárnyi terület kaucsukfái évente 1500 —2000 kg nyers gumit adnak. A csészébe csurgó fehér, sflrű folyadék néhány másodpercen belül az ujjakra szárad és leválik. Még folyékony állapotban ogy tartályba fémlemezek közé kerül és éjszakán át savfürdfiben marad, ahol megszilárdul. Reggel a kaucsuksávokat valami mángorlófélén húzzák át, majd megfüstölik, és ettfi) megbarnul. Ebben az állapotban szállítják tovább a. nyersgumlt. A kancsuk- és egyéb fák között — vadon, akárcsak egy kúszónövény — nfi a kis borsfa. Alig igényel gondozást. Már három év után 20 kg termést hoz. A fehér és fekete golyócskák csipfisek. Meg sem kell kóstolni őket, mert az egész telep Illatos a fűszertfii. 75 000 borsfa már gazdag termést ad és szép devizabevételt eredményez, mert a borsnak, akárcsak az ókorban, még ma is nagy a kereslete a világon. Atlg néhány perce, hogy elhagytuk a borsot *és a kaucsukot, s már torlasz zárja el utnnkat: Megérkeztünk a 17. szélességi fokhoz — a demarkációs vonalhoz. Ma itt ér véget a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe. ŰJ SZÖ 4 * 19B

3- március 23.