Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-23 / 82. szám, szombat

Világ -proletárjai, egyesüljetek! UJSZO Bratislava, 1963. március 23. szombat • 50 fillér • XVI. évf., 62. szám Antonín Novotný elvtárs az ostravai kohászok és vasutasok körében Antonín Novotný elvtárs, köztársa­ságunk elnöke, a CSKP KB első titká­ra, ostravai látogatása m.' odik nap­ján felkereste a helybeli vasutasokat és kohászokat Délelőtt az ostravai főpályaudvarra látogatott el, majd motoros vonattal az egyik külvárosi vasútállomásra utazott, ahol elbeszél­getett a vasutasokkal. Felkereste a fűtőházat is, majd egy beszélgetésen vett részt az ostravai vasutaskollektf­vák legjobb dolgozóival. Itt szó esett azokról a nehteségekről, amelyek miatt a vasutasok nem tettek eleget szállítási tervüknek. A dolgozók rá­mutattak arra is, hogy a munkaerő­szükségletet csak akkor tudják kielé­gíteni, ha megfelelő számú lakással rendelkeznek. Novotný elvtárs ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: „Az ostra­vai vasutasoknak lakásokat kell ad­nunk, szükséges azonban önöknek is felülvizsgálni, hogy a rendelkezésiik­re álió lakásokat hogyan osztják el, kik kapják meg." A továbbiak során arról beszélt, hogy a közlekedés jó munkája segítségével milliárdos érté­keket takaríthatunk meg. Antonín Novotný elvtárs ostravai látogatása befejezéseképpen még fel­kereste a kunčicel Klement Qottwald Oj Kohóművet is. A kíséretében levő elvtársakkal, valamint az üzem veze­tőivel együtt megtekintette az üzem­ben álló nagyolvasztókat az acél­müveket ás a hengersorokat. Közben szívélyesen elbeszélgetett a Kohómű dolgozóival. Ki fél a bírálattól? A Stavoindustria épitőkollektivái ígérik: „Válaszlevelükben írják, hogy küldjék írásokat a jövőben ls. Ez eddig rendjén ls lenne, csakhogy... Természetesen, mindig až esik jól, ha va­lami dicséretet, elismerést olvasnak, hallanak magukról az emberek. Tes­sék most elképzelni a helyzetemet: hogyan néznének rám a falubeliek, ha például kritikát írnék róluk az újságban. Mondjuk: miért nem hozzák rend­be kívülről ts az új művelődési otthont, vagy miért nem folytatják a járda építését... Az Illetékesek bizonyára neheztelnének rám, hogy írásom az egész ország színe előtt rossz fényt vet a falunkra... Nem ártana egyszer nyilvánosan megbírálni azokat, akik rossz néven veszik a bírálatot, esetleg nem tudnak a kritikába belenyugodni..." Fentt levél Tóth Annát ól érkezett Pribetáról. Mi tagadás, nem egye­dül álló eset, hogy valaki elvhüséget hangoztatva bírál másokat, de ret­teg a saját személyét érintő legártatlanabb megjegyzéstől ts. Ez a tény késztet arra, hogy lapunk hasábjain, olvasóink népes fóruma előtt foglal­kozzunk a felvetett kérdéssel. Komárnót olvasóinkkal folytatott tavalyi beszélgetésünk alkalmával And­riskin József levelezőnk ts említett egy példát előbbi munkahelyéről, őszintén megírta észrevételeit, írása megjelent az újságban és a helyi tiszt­ségviselők viharos nemtetszését váltotta ki. Nehezteltek a bírálatért annak ellenére, hogy elismerték helyességét. Ilyen eset ls adódik. Felmerül a kérdés, indokolt-e levélírónk félelme? Akt becsületes szándékkal mutat rá a hibákra, tár fel fogyatékosságokat — az igazság mellett száll síkra. S hogy ez valakinek nem tetszik? Akkor stncs ok a félelemre. Természetesen elvben ezt nem nehéz leszögezni, ám a valóságban nemegyszer másként alakul a helyzet. Hisz a hibák, fogyaté­kosságok minden esetben személyek nevéhez, munkájukhoz fűződnek. Es hát — valljuk be őszintén — nem mindenki mer bátran szembenézni saját hibáival. Az a tény, hogy valaki nem szívleli a bírálatot, egymagában em­lítést se érdemelne. A kérdés azonban sokkal bonyolultabb. Ezzel kapcso­latban egy másik példát idézünk a közelmúltból. A szlovák Ifjúsági napilap a Szemfüles mozgalom keretében pontos ada­tok alapján megbírálta az egyik üzem vezetőségét, hogy nem bánik elég gazdaságosan a reá bízott eszközökkel. Az Igazgató jól tudta, hogy a fe­lelősség elsősorban őt terhelt. De nem a fogyatékosságok kiküszöbölése volt első gondolata. Korántsem. Magához rendelte az ifjúsági szövetség üzemi elnökét és alaposan „megmosta" a fejét, amiért adatokkal szolgált az újságírónak jpersze, hiteles adatokkal J. A portásnak pedig meghagyta, hogy ezentúl egyetlen újságírót se engedjen az üzembe. Biztosítani akart magát — akár erőszak vagy megfélemlítés árán ls —, hogy a jövőben a nyilvánosság ne értesülhessen az üzemben előforduló hibákról. Sajnos, nem egyedülálló eset. S nyíltan fel kell tennt a kérdést, kt fél Indokoltan a bírálattól? A válasz egyszerű: csakis az, akinek munkájában akad kifogásolni váló s ezt 6 maga is nagyon jól tudja. Igaz, a legbe­csületesebb szándék és a legnagyobb igyekezet mellett is követhetünk el hibát. Igen, de itt különbséget kell tenni. Aki becsületes munkája ellenére ls hibát követ el, nem fél feltárásától. Akt fél, annak általában van is mitől félnie. Bár a félelem a gyengeség Jele, a félős ember sok mindenre képes. Hogy hibáit, fogyatékosságalt lep­lezze, gyakran a módszerekben, eszközökben sem válogat. Ilyenkor a bíráló Igazsága sem vértez fel kellőképpen az esetleges „visszavágás" veszélye ellen. Mert Ilyesmi is előfordul. Egy volt Járási székhelyen történt például, hogy a kézbesítő feltárta a nemzeti bizottság elnökének gyengéit. Elmond­ta, hogy hivatalos Időben ts elborozgat és többször a kocsmába kell men­ni aláírásért. Az elnök a kézbesítőt „árulónak" bélyegezte és megfenye­gette. Az Igazság kedvéért nem hallgathatjuk el, hogy az elnök azóta már régen nem elnök, de az is igaz, hogy a kézbesítő se kézbesítő... Bír az eset nem általánosítható, levelezőink találkozhatnak hasonló je­lenségekkel. Akadnak még olyan vezetők, akik a személyük, fogyatékos munkájuk ellen felmerülő jogos kifogásokat ts a vészharangot kongatva igyekeznek „ellenséges" támadásnak minősíteni. Ilyen eszközökkel itt-ott talán sikerül Ideig-óráig elnémítani a kritikát. Azonban vitathatatlan tény, hogy éppen a jószándékú, jogos kritika elnyomása nevezhető ellenséges, pártunk politikájától idegen megnyilvánulásnak. Hisz a hibák pálástolása nem hozhat javulást. Feltárásuk és kiküszöbölésük elodázása tehát káros mulasztási A becsületes dolgozó a hibák feltárását — a Jószándékú bírálatot — segítségnek tekinti. Ám ugyanezt a jószándékot jeltétlenül elvárjuk a bí­rálótól ts. Mert amilyen örömmel^ jogadjuk az őszinte, segíteni akaró észrevételeket, úgy elítéljük a rosszakaratú, egyéni számlák törlesztését célzó hangoskodást, vagy alattomosságot. Hány esetben történt már meg (ezt szerkesztőségünk levéltára is igazolhatja), hogy éppen azok szórtak kigyót-békát másokra, akik így saját hibáikat akarták palástolni. Mennyi keserűséget okoztak azok, akik alázatos képpel, a társadalom érdekeit hangoztatva feketítettek be másokat, hogy ezzel saját személyüket tolják előtérbe! Nem, az ilyen bírálatból nem kérünk. Ezért nagyon jontos, hogy minden megjegyzést, észrevételt, ktfogást alapos megfontolás tárgyává tegyünk s kizárólag társadalmi mércével mérjünk. Mert a hibák, fogyaté­kosságok kiküszöbölésére irányuló intézkedések minden esetben embereket érintenek, s csak akkor lehetnek valóban helyesek és hasznosak, ha a köz s nem egyének szűk, kétes érdekelt szolgálják. Törekvésünk ma arra Irányul, hogy minél több dolgozót bevonjunk a népi ellenőrzésbe. A széles körű, szigorú ellenőrzés a hibák megelőzésének leg­jobb eszköze. Ez a cél! A hibák megelőzése mindig könnyebb, mint helyre­hozása. ZSILKA LASZLÖ Szeretnék túlszárnyalni tavalyi eredményeiket A Jaseniei EFSZ dolgozói teljesítették első negyedévi tej- és sertéshús eladási ter­vüket. 3300 liter tejet terven felül adtak el. Még március első fe­lében eladták a szer­ződéses marhahúst, majd nyomban elkezd­ték második negyedévi eladási tervfeladataik­nak teljesítését. Az idén a sertéste­nyésztésben szeretnék megismételni — vagy ha lehet túlszárnyalni — tavalyi eredményei­ket. A múlt évben ugyanis a jaseniei szö­vetkezetesek átlag 17 malacot választottak el egy-egy anyakocá­tól, s a súlygyarapo­dás átlaga meghaladta az 55 dekát. Az ered­mények elérésében Jo­zef Skultéty sertés­gondozóé volt a fő ér­dem. -n-i. Behozzuk a tél okozta lemaradást Az újévet szokatlanul erős fa­gyok követték, s akkor még senki sem sejtette, hogy milyen telünk is lesz. Elmúlt január, február­ban pedig már a legoptimistáb­bak is szertelennek, később ke­gyetlennek kezdték titulálni az egyre zordabbá váló napokat. Jo­gosan tették, hisz a soknál is több bosszúságot okozott a fagy és a hú. Pl. az építkezéseken. A határozottságnak mindig van látszatja • Számos intézkedés a feladatok teljesítése érdekében • Hat­ezer köbméter kavics helyett csak ezer jutott a helyszínre • Kit terhel a felelősség: a Csehszlovák Államvasutakat, a Stavoindustriát, vagy...? • Határidő: május 1., esetleg az építők napja AKIK NEM ALUDTAK EL AZ IDŐT Ennek ellenkezőjét senki sem ál­lítja egyik legnagyobb épltővállala­tunk, a Stavoindustria dolgozóiról. Nevetséges is volna Így vélekedni, mivel nem titok, hogy a vállalat ed­dig már 19-szer nyerte el a kormány és a szakszervezet vándorzászlaját, arról nem is beszélve, hogy e siker mellé számtalan bel- és külföldi el­ismerés, oklevél sorakozik. A vállalat vezető emberei — a hasonló ter­melőegységek közül talán elsőnek — február 11-én tanácskozásra jöttek össze, ahol felmérték, milyen károk­kal is számolhatnak majd a fagyok elmúltával. MIRE HÍVTA FEL A FIGYELMET A TANÁCSKOZÁS Tudvalevő, hogy sok üzem — szám szerint 35 — építését végzik Szio­vákia-szerte a Stavoindustria dolgo­zói. Munkásai, munkaeszközei így megoszlanak. A szóban forgó tanács­kozás részvevői ezt a körülményt figyelembe vették a ITelyzet megíté­lésekor. — A tanácskozáson több millió korona kárral, 111. fagy okozta ki­eséssel számoltunk — mondta Va­lent Bagin, a pártszervezet elnöke. — Ennek megfelelően alapos és szé­les körű politikai, műszaki és szer­vezési intézkedéseket foganatosítot­tunk. — A határozottság két oknál fog­va is eredményesnek bizonyult — folytatja Bagln elvtárs. Egyrészt azért, mert a tanácskozás határoza­tának megfelelően minden egyes építkezésen — főleg a népgazdasá­gilag fontosakon — sikerült Idejére intézkedéseket foganatosítani az ala­pozási, a saluzási és egyéb tenni­valók mielőbbi megkezdésére, más­részt azért, mert az emberi erő mel­lett technikai erőinket is sikerült előkészíteni, 111. mozgósítani a ked­vezőbb napok beálltára. A MUNKA MEGINDULT, DE ... Tagadhatatlan, hogy a Stavoindust­ria vezetőinek február 11-1 összejö­vetele — amelyen Sámuel Takáö elvtárs építészeti miniszter Is részt vett — eredményezte azt, hogy a dolgozók jól felkészülhettek az épí­tési munkálatok megkezdésére. A fel­készülés főleg abban nyilvánul meg, hogy minden egyes építkezésen két műszakot szerveztek s az ütemter­vek kidolgozásával lehetővé tették, hogy a népgazdaságilag fontos épít­kezéseken állandóan üzemeltethetik a nehéz gépeket. Idejük volt a mun­ka szétírására, a' szocialista munka­verseny hatékonyabb és körültekin­tőbb megszervezésére, amely arra irányul, hogy május l-ig, de legké­sőbb az építők napjáig behozzák a lemaradást. — Február végéig 14 600 000 koro­nát tett ki a lemaradás, — mondta Július Hanzel diszpécser, majd így folytatta: — Többre számítottunk, ami be is következett. Március első dekádjában 1 millió 200 ezer, a má­(Folytatás a 2. oldalon) Közlemény az SZNT elnökségének üléséről Napirenden az ipar és a mezőgazdaság (CTK) — A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége csütörtöki ülésén ér­tékelte a gazdaságfejlesztési állami terv teljesítését 1963 február havá­ban s a népgazdaság egyes szakaszai, főként a mezőgazdaság néhány különleges feladatának teljesítésével foglalkozott. *• A tervteljesltést februárban Is be­folyásolta az energetikai és közleke­dési helyzet, s a gazdaság döntő ágaiban a tervfeladatokat ebben a hónapban sem teljesítették. Emellett a legnagyobb lemaradás továbbra is a beruházási építkezésben, az építé­szetben és a közlekedésben mutat­Csehszlovák orvosok Ázsiában és Afrikában Az afrikai és ázsiai — gazda­ságilag fejlődő — országokban az egészségügyi segítségnyújtás keretében nagyszámú orvos és egészségügyi dolgozó működik. A szocialista tábor országaiban — például Koreában és Vietnam­ban — a modern egészségügyi intézmények felépítésével, a ha­zai egészségügyi dolgozók kikép­zésével lényegében befejezést nyert Csehszlovákia feladata. A szocialista táborhoz tartozó ázsiai országokban már csak üt orvos dolgozik, Mongóliában há­rom, Kínában egy és Vietnamban egy. A gazdaságilag fejlődő Irak­ban, Indiában, Jemenben és Afga­nisztánban tizenegy orvos műkö­dik^ Áz afrikai országokban: Etió­piában, Ghanában, Guineában, Kongóban, Maliban, Tuniszban 83 orvos és 40 egészségügyi dolgozó fejt ki igen nagy megbecsülés­nek örvendő tevékenységet. A csehszlovák orvosok egy-két esztendőt töltenek kórházakban, poliklinikákon, tanácsadóban és a gyógyításon kívül komoly mun­kát fejtenek ki a betegségek, jár­ványok megelőzése, a lakosság egészségügyi körülményeinek ja­vítása érdekében. —va kozott. Az építészetben az Építés­ügyi Minisztérium vállalatai ős a ke­rületi egyesült vállalatok csak 64 százalékra teljesítették a tervet s az építkezési munkák lemaradása már nagyobb, mint az 1962. évi egész le­maradás volt. Nem kielégítőek az eredmények a lakásépítés terén sem. A kerületi egyesült építészeti vállalatok feb­ruár végéig csak 57,3 százalékra tel­jesítették a lakások átadásának ter­vét. A szállítás lemaradásának követ­kezményei valamennyi ágazatban megnyilvánultak, de elsősorban a vasércbányákban, az épltőanyagter­melésben és az építészetben, a fának a cellulózipar, az- elsődleges faipari termelés számára stb. történő szál­lításában. Az SZNT elnöksége a mezőgazda­ság szakaszán a poprádi mozgalom­nak az 1962. évi burgonyatermelés­ben elért eredményeivel, valamint az e mozgalom fejlesztésére szolgáló intézkedésekkel foglalkozott. Az in­íFolytatás a 2. olda'on] mwMw mnw , ... amSH A štétí Eszak-Csehországi Papírgyárban az üzem új részlegének fel­épülése után kétszer annyi papírt fognak termelni, mint amennyit ösz­szes papírgyárunk együttvéve termel eddig. Az új Rotostrojt áprilisban helyezik próbaüzembe. (CTK — Stražan felvételej

Next

/
Thumbnails
Contents