Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-21 / 80. szám, csütörtök

Akinek a munka egyben szórakozás is M

ikor belépek az irodába, a bent tartózkodó egyetlen férfi is éppen a kabátját ölti magára. Ebédelni készül... Csiszár László — mondja bemutatkozáskor — a szövetkezet könyvelője. A név ismerős... Igen, megvan. A járási nemzeti bizottságon dolgozik hasonló nevű mérnök. A múltkor azt emlegette, hogy a Rimavská Sobota-i járásban a takarmányok fehérje- és keményltőértékének az aránya nem a legjobb. A keményítő kétszerte több, illetve a fehérjeszükségletnek csak a felét biztosították a gazdaságok. Az az érdekes, hogy járási méretben nem kedvező az arány, a rumlncel szövetkezetben mégis szép eredményt érnek el a hústermelésben. A hízósertések átlagos súlygyarapodása fél kiló naponta. Valóban szép eredmény, mert hisz az apró malacok nem sokat szedhetnek magukra, amit aztán a nagyobb hízóknak kell pótolniuk, hogy meglegyen a félkilós átlag. — Tekintse meg telepünket — invitál Csiszár bácsi s nem sajnálja az ebédet elhalasztani. Útközben beszól Asztalos Lászlónak, a kocagondozónak, hogy tartson velünk. Azt sem kell sokat nógatni, mert úgyis az volt a szándéka, hogy indul. Két hű szolgája is követi, a Maxi meg a Divat. A két pulinak most ugyan nincs dcflga, a kocák még nem járhatnak legelőre, de kutyamódon követelik, hogy gazdájukkal mehessenek. — A tavalyi hozamokra egy rossz szót sem mondhatunk, — tér vissza a könyvelő az Irodában megkezdett beszédre. — S hogy olyan jó termést takaríthattunk be, részben a fejtrágyázásnak köszönhetjük. Elégedetlenségre bizony nincs okuk, hiszen a két fő termék, a búza meg az árpa átlagosan csaknem 33 mázsát adott hektáronként. Megtermett szépen és fedezi az évi takarmányszükségletet. A szövetkezetesek persze ezzel még nem elégedtek meg, a termés gazdaságos értékelésére törekednek. Becserélik keveréktakarmányra. Így olyan takarmányhoz jutnak, amely gazdag fehérjékben. A telepen Asztalos elvtárs szívesen mutogatja az állatokat. Ami az állomány erőnlétét illeti, nem kell szégyenkeznie érte. Az istállóban példás a rend. A választási malacok szépen fejlettek. — Kocánként 16 malacot adok a hizlaldába. Nálunk az úgynevezett nyomorult malac ismeretlen. Szép, amit mond, de hogyan éri el ezt az eredményt. Asztalos elvtársat nem kell sokat kérni, hogy beszéljen róla. Módszere eltér más gondozók módszerétől, de azért nem rejti véka alá titkát. Elve ugyanis az, hogy csak annyit markol, amennyit el is bír és amint az elválasztott malacok számából látjuk, nem ls kicsi a marka. — Egy koca alatt csak nyolc malacot hagyok —, mondja a gondozó. — Jgy kétszeri választással évenként elérem a 16-os átlagot. Hol rá, hol arra a néhánynapos 12 malacra nézek, amely egy családba tartozik. Asztalos elvtárs nem is várja a kérdést, úgyis tudja, mire irányulna, Inkább megmagyarázza, ml lesz a négy malac sorsa. — Előfordul, hogy némely fészekben kevesebb van, azokhoz teszem az erősebbeket. A gyengébbeket meg odaadjuk a tagoknak, dudlin felnevelik őket. A választási átlag szép. Mégis a£í mondom, hogyha nem ajándékoznák el a gyengébb malacokat, még szebb lenne. A gopdozó jövedelme is növekedne, mert elvégre a választott malacok után jár neki a munkaegység. Asztalos elvtárs azonban — a kilenc évi gyakorlat után — nem így vélekedik. Sok érvet sorakoztat fel módszere helyességének bizonyítására. A kocákat nem rontja le a sok malac. Könnyebb a hizlaldában dolgozók feladata, mivel egészséges malacokat kapnak. A hizlalás csupán hat-hét hónapig tart. Az elhullás teljesen megszűnt, s a szétosztott malacok sem pusztulnak el, mert ahol elvállalják, mindig akad, aki gondját viselje és a tagoknak is szükségük van hízóra. Mi tagadás, helyénvalók az érvelések, amit leginkább az elért eredmény bizonyít. Feltehető azonban a kérdés, vajon a módszer elsajátításával minden gondozó elérne-e olyan választási átlagot, mint Asztalos elvtárs? Csiszár bácsi előbb csak csóválgatja a fejét, amiből arra lehet következtetni, hogy kételkedik benne, majd röviden megjegyzi. — A malacok neveléséhez odaadó ember is kell. Kiderült, hogy Asztalos elvtárs ezek közé az odaadó emberek közé tartozik. Nem szívesen bízza másra a jószágot, mert amint mondja: Egyszer az oltásnál nem voltam jelen, s valaki olyan ügyetlenül dobott le egy malacot, hogy eltörött a gerince. Más alkalommal meg tüdőgyulladást kaptam. Akkor három kocát zárt idegen ketrecbe a kisegítő. Bár nem szádékosan követték el a hibákat, de ilyen tapasztalatok után nem csoda, ha Asztalos elvtárs nem szívesen bízza másra a jószágot és képes arra is, hogy lemondjon egy magyarországi kirándulásról, mert öt nap mégiscsak hosszú idő és ki tudja, milyen kár érheti azalatt az állományt. Megemlíti, a gondozó az anyaglakat ls. Minden elválasztott malacért két munkaegységet kap. Am mégsem vehetjük úgy, hogy csakis ez az alapja a jó eredménynek. A gondozó a munkában olyasmit is talál, ami megragadja, leköti figyelmét, örömet és szórakozást szerez számára. — Nyári vasárnapokon is a legelőn érzem magam a legjobban — mondja. — A két kutya terelgeti a kocákat, én meg újságot olvasok. Lehet, más igényeit ez a szórakozás nem elégítené ki, de az enyémet igen és hasznosnak is tartom. S

zó, ami szó, a gondozó sok mindennel lndtokolja szép eredményeit, ám mindaz, amit említ, és mondanak róla, másnak nem könyvelhető el, mint a parasztbecsület megnyilvánulásának. A szövetkezetben más szakaszokon is akad erre kézzelfogható példa. Czókoly Vlktornéról és özv. Hubay Bélánéról már tudjuk, hogy sertéseiknél nagy a súlygyarapodás. Igaz, kiváló malacokat kapnak, azt viszont egyáltalán nem állíthatja róluk senki, hogy csupán az anyagi érdekeltség serkenti őket, mert átlag fizetést kapnak, (persze előnyösebbnek tartanánk, ha változtatna rajta a szövetkezet) és mégsem élnek vele vissza. Czókoly Viktor, a szövetkezet elnöke, mikor látja, hogy egyszerre több helyen ls sok a munka, maga ls villát vesz kezébe. BENYUS JÖZSEF Milliós károktól mentesül a vidék v.*.'. ,. "íT"-—~V" • •W' ' W ÉÉ j Ü ív tó Si iwm •Ä3 " N : m m m - s M': mmrn i ÄIJ

ŠS ,.*; ... ^ mmm m m mm, n KI A SZIVATTYÚTELEP A hepehupás, vakondtúrásokkal teli legelőn Clčarovce felől egy teherautó közelített a Latorca Irányában. Rajta emberek, szerszámok. Az autó a folyópartot szegélyező erdősávhoz érve lelassított. Tízenkét utasa — fűrészekkel, baltákkal, csákányokkal és rövid cölöpökkel — elindult Ján HorgoS mester mögött, aki miuán térképvázlata alapján „lehelyszínelt", a Latorca és Ugocsa folyók torkolata felé vette az Irányt. Gumicsizmás lába alatt mélyen lesüppedf a mohaszőnyeg. A lombkoronák között belopakodó májusi napsugarak megcsillantak a lábnyomokban felszivárgó víztócsák tükrén. A két folyó összefolyásánál egy" kisebb tisztáson, ahol a nemrégen medrébe visszahúzódó vlz vastag, a bokrokat is elborító iszapréteget hagyott maga után, megálltak az emberek, letették szerszámaikat. Horgoš mester egy összegöngyölt tervrajzót terített szét maga előtt. Rövid megbeszélés után fűrészek zümmögő zenéjétől, balták és csákányok kopogásától visszhangzott az erdő ... Mindez csaknem három évvel ezelőtt, 1961 májusában történt. Akkor vette kezdetét a kelet-szlovákiai síkság vízrendezése keretén belül az egyik igen fontos építkezés, a Cičarovicel Szivattyútelep építése. Azon a helyen, ahol évtizedeken át a rakoncátlan folyók kiáradt vize áztatta a talajt kénye-kedve szerint. Azóta sok minden történt Itt. A michalovcel Magaséplő Vállalat szor-' gos munkásai 13 ezer köbméter földet helyeztek át, több mint négyezer köbméter betont használtak fel — a csatornákat is beleértve — a csaknem 70 méter hosszú építkezésen. Ma is itt találjuk azokat, akik a vizenyős talajon nagyon nehéz körülmények között megkezdők a munkát. Közülük tizennyolcan: Kassal László, Pískal Lajos, Szűcs József, Salamon Péter, Tóth Sándor és a többiek az utolsó simításokat végzik az építkezésen. A kifolyó kanálisok és nyílások betonozó munkálatain dolgoznak. Jelenleg nyújtott műszakban végzik munkájukat, amitől nagymértékben függ az állomás szívó — és nyomőberendezéselnek szerelését végző dolgozók munkája. Márpedig szégyent nem akarnak vaiAz állami gazdaság dolgozói a tojás gyár létesítésénél nagymértékben felhasználták az ivánkai kísérleti intézet gazdag tapasztalatait. Felvételünkön az intézet dolgozója, Alžbeta Králová eleséggel tölti meg a körforgású etetőedényeket, melyekből a tyúkok kedvük szerint fogyasztják az eledelt. (K. Cích — CTK felvételei) TOJÁSGYÁRBAN SZABŰ LÁSZLÖ, a baromfitelep vezetője• magabiztosan, de minden kérkedés nélkül mutatja a korszerű baromfiistállót. Az egész tenyészet ugyan még nincs gépesítve, csak a tojóállomány, mert a törzstenyészetet és a fajmegöTzésré tartott tyúkokat ktsebb ólakba helyezték. Ezt a gépesített tenyészetet úgy is nevezhetnénk, hogy „tojásgyár". Ebben az épületben 2600 tojós tyúkot tartanak. A takarmányadag — naponta egy állatra 12 dekát számítva — addig kering hosszában a csatornákban, amíg el nem fogyasztják a kapirgáló' állatok. Előttük víz csörgedez állandóan, így minden fertőzést kizártak. A baromfiak élete lényegében a rostélyokon zajlik le. Egyszerű drótfonat ez a rostély, fakeretekbe helyezve, mélyebb árok felett. A baromfitrágya az árokba hull, onnan azután ki sem szedik, csak akkor, amikor tíz hónap múlva újabb állományt helyeznek az istállóba. Akkor fertőtlenítik, tisztítják az istállót. A rostélyok mellett keskenyebb csíkban végig dz Istálló hosszában 10—15 cm szélességben kukoricacsutkát helyeztek el. Több gépesített baromfiólban hiányzik ez a kukoricacsutka csík. Magyarországon, Bábolnán így csinálják. Onnan hozták az ötletet, amikor ezt az íslanl. Korán reggel érkeznek munkába a közeli Clčarovce községből és későn, az előre megbeszélt napi feladatok teljesítése után térnek haza. Horgos mester, az építkezés vezetője nem is panaszkodik rájuk. Kezdettől fogva elégedett munkájukkal. Kölcsönösen megértik egymást, három esztendő alatt összeszoktak. — Pedig induláskor nem volt valami reménykeltő a helyzet — jegyzi meg az építésvezető, miközben az építkezés kezdeti nehézségeiről és jelenlegi állapotáról tájékoztat. — A čičarovcei elvtársak talán a nehéz munkafeltételekből kiindulva, magyarul tudó mestert kértek. Nem kaptak. így én maradtam. Közben megtanultam magyarul, a csoport tagjai is tudnak valamit szlovákul, nincs semmi baj. Ami a legfontosabb, a tervezett határidő előtt néhány nappal befejezzük a munkát... Az építkezés befejező munkálataival párhuzamosan folyik a gépek, szívó- és nyomóberendezések szerelése. Ez év január első napjaiban érkeztek Ide a Sigma-Lutln Üzem dolgozói, összesen nyolcan. A cseh elvtársakat kinn az építkezésen rendesen berendezett lakás várta. A kis csoport egyik tagja Ján Hlaváč sofőr, aki nagyon jól ért a főzéshez is. Ű a szakács. Naponta meleg étel gőzölög a szerelők tányérjában. Ottjártamkor sertéspörkölt csábító Illata terjengett a konyha körül... Ladislav Kajkan elvárs, a szerelőcsoport helyettes vezetője elmondja, hogy nem kívánkoznak el Innen. Munka után van hol pihenni, szórakozni. Ellátogattak már Clčarovcébe ís. A helyi szövetkezet elnöke hívta meg őket a farsangi mulatságra. Kajkan elvtárs mosolyogva megjegyzi, hogy igen jó szolgálatot tett a cseh—magyar szótár. Abből sajátítják el a leggyakrabban használt magyar kifejezéseket. Így ők is szót értenek a betonozást végző Horgoš-csoport magyar tagjaival. Milyen szép dolog ez. Egy a sok példa közül, amikor a közös, a társadalom érdekében végHatáridő előtt készül el a szivattyútelep • Percenként 4800 köbméter víz ® Nem veszélyeztet már az Ugocsa « Győzött az ember zett munka összehozza, barátokká kovácsolja a különböző nemzetiségű dolgozókat. Ebben az összefogásban, kölcsönös egyetértésben van a Čičarovcei Szivattyútelep építői sikereinek titka. Ezt bizonyítják az építkezésen folyó munkák. Az itt dolgozó munkacsoportok nagyon egymásra vannak utalva. A szerelők például hiába akarnának dolgozni, ha a Horgošcsoport nem teljesítené feladatát. Nincs Itt semmi hiba. Minden este közösen értékelik a napi munkateljesítményeket és közösen beszélik meg, melyik csoportnak mit kell végeznie a következő napon. Horgoš és Kajkán elvtársak éberen őrködnek afelett, hogy egyik csoport se hátráltassa, hanem elősegítse a másik munkáját. Ennek köszönhető, hogy a kedvezőtlen időjárás, az erős fagyok ellenére — ami többször veszélyeztette a munka menetét 1— a szerelők: Jaroslav Mich, Franto Konečný, Juraj Ďukeš, Bruno Walter és a többiek pontosan a harmonogram szerint dolgoznak és már a harmadik szívóberendezés szerelésének befejező munkálatait végzik. A teljes szerelési munkálatok háromnegyed részét — mind a négy szívóberendezésen — már elvégezték. Megtudjuk, hogy a szerelők szintén nyújtott műszakban dolgoznak. A Horgoš-csoport kezdeményezése alapján mindannyian azon igyekeznek, hogy a Čičarovcei Szivattyútelep, amely — szükség esetén percenként 4800 köbméter víz átszlvására képes és a jövőben 15 ezer hektár termőföldet óv meg az Ugocsa vize által okozható csaknem 16 millió koronás károktól — a tervezett határidő előtt három nappal, március 28-án megkezdhesse próbaüzemeltetését. KULIK GELLERT tállót építették. A csutka közé naponta kis mennyiségű hántolt napraforgó magot, árpát vagy cirokmagot szórnak, amit a baromfiaknak érdemes keresni.és így kedvükre kapirgálhatnak. Mináen iáőben van munkájuk, edződnek, mert sokat mozognak kapirgálás közben, mert van mit kaparni és jó a takarmányozás. Még igen apró kavicsról is gondoskodtak számukra, ami fontos az emésztésnél. Mi az előnye egy ilyen gépesített baromfitartásnak a régivel szemben?'' — A gépesítés — mondja Szabó László — nem drága, egyszerű eszközökkel megoldható. Gazdaságunk hozzáértő emberei teljesen „házi anyagokból" gyártották. Egy kis villanymotor ugyan kell, áe az sem drága. Egészségesebb környezetben él a baromfi, kevesebb munkaerő szükséges tartásához. 2600 tojóstyúkot ebben az istállóban két munkaerő gondoz. A tojáshozamnál is megmutatkozik a gépesítés előnye. Ugyanis a régi típusú ólakban nem lehet a baromfit a követelményeknek megje-. lelően takarmány ózni. Az udvarra szórják az eleséget s onnan szedegetik fel, vagy etetőedényekből etetnek. Ha az udvarra szórják az eleséget, akkor sok takarmány kárbavész és ebben az esetben nem ls lehet olyan speciális baromfitakarmányt használni, amilyent mi is a takarmánykeverő üzemekből kapunk. Ha edényekből etetik, egymást verik eí a takarmánytól a tyúko.., a gyengébbek vagy a nem harcias természetűek keveset ehetnek. Ezeknek a fejlődése visszamarad, természetesen kevesebb a tojáshozam is. Több munkaerő és nagyobb hely kell a baromfi számára, ha nincs gépesítés. Ha a 2600 tojós tyúkot szabad területen tartanánk, legalább két hektárnyi terület kellene számukra. EZ A BAROMFIFARM a Komárnói Állami Gazdaság újtelepi részlegén van. A tojós tyúkokat az ugyancsak e telepen levő törzstenyészetből szaporították. Érdemes a célkitűzéseket megemlíteni. A törzstenyészetböl a jelenlegi tojóállományt az idén ötezerre növelik. Az ötezer tyúk után kikelt csirkékből a szomszédos üzemrészlegen egy tízezer tojós tyúkállományú farmot létesítenek. A két üzemrészlegen nyert tojásokat azután keltetőbe viszik és a fövő év folyamán már egymillió pecsenyecsirkét nevelnek fel belőlük, szintén gépesített baromfifarmokon,, vagyis „húsgyárakban". Az állami gazdaság bástyái részlegén létesítettek ilyen húsgyárat. Az idei terv szerint 500 000 pecsenyecsirkét nevelnek. Azután évről évre egymilliót. Szép eredménuek ezek. B. L. iS^lIS A tojáshozam egyedi ellenőrzése egyik legfőbb biztosítéka a tojós tyúkok ketreces tenyésztésének. Gondozójuk minden tojást feljegyez a tyúkok kartotékjára. 0] SZÖ 4 * 198

3- március 21.