Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-13 / 44. szám, szerda

A számítógépeket fejlesztő prágai Kísérleti Intézetben nemrégen helyezték üzembe az EPOS típusú, első csehszlovák gyártmányú önműködő számítógépet, amely másodpercenként mintegy 17 000 műveletet hajthat végre. A gép egyszerre öt különböző program feldolgozását teszi lehetővé. Ezt a közeljövőben sorozatosan gyártott elektroncsöves önműködő számítógépet kiválóan használják majd fel statisztikai, gazdasági s egyéb adatok feldolgozására, valamint műszaki-tudományos jellegű tnennyiságtani műveletek elvégzésére. Képünkön az EPOS számítógép. (Kotek V. — CTK — felv.) Bővítik együttműködésüket a szocialista országokkal fčTK) — Ä Stará Turá-i Műszergyárban valóra váltják a CSKP XIL Kongresszusának határozatát a nemtetközi szocialista munkamegosztás terén. Példátil az Idén a 6Zovjet szervezetekkel együtt dolgoznak néhány altató, ébresztő és egyéb készülék fejesztésén. Főként olyan gyógytechni:al berendezésekről van szó, amelyeket a Szovjetunióban és hazánkban is gyártanak, de típusaikat egyesíteni, tökéletesíteni kell, hogy megkezdhessék nagy sorozatokban való gyártásukat. A múlt évben például a Stará Tura-i üzemben a szovjet elvtársak együttműködésével elkészítették az endoszkopiai műszerek tipizálásának javaslatát. Az üzem dolgozói továbbá együttműködést folytatnak a Szovjetunió és az NDK szervezeteivel a műszergyártás s az egészségügyi műszaki berendezések gyártásánál alkalmazott ellenőrző módszerek tipizálása terén. „Tízéves hagyományunkon nem eshet csorba ľ, A novákyi vegyiüzem harmadik pártalapszervezetének évzáró taggyűléséről A novákyi Wilhelm Pieck Vegyiüzem már egy évtizede rendszeresen teljesíti a reá háruló tervfeladatokat. E tíz esztendő során több mint tízszeresére növelte a termelést; és nem kizárólag a befektetések árán. Tavaly például csak ebben a harmadik részlegben 9,

B százalékkal nőtt a munkatermelékenység. A termelési tervet 101,4 százalékra teljesítették, s amíg az esztendő első felében közel 800 000 koronával lépték túl az önköltségtervet, ez év végéig olyan ügyesen gazdálkodtak, hogy ugyanebből a költségkeretből 1 207 000 koronát takarítottak meg. Mindezek után jegyezzük még fel, hogy a részleg termelése tavaly, 1961-hez viszonyítva, hattized híján 20 százalékkal növekedett. A harmadik alapszervezet kommunistái, akik a múlt évben kifejtett munka értékelésére gyűltek egybe, mégsem kérkedtek ezekkel a nagyszerű eredményekkel. A tanácskozás súlypontját az idei feladatok teljesítésének problémáira helyezték. A részleg idei termelési terve 11 százalékkal nagyobb a tavalyinál. Az anyagellátás hiányosságain kívül teljesítését megnehezíti az a körülmény is, hogy a hűtőállomás meglehetősen elavult berendezésű és kevés pótalkatrésszel rendelkezik. Így üzemzavar esetén a hütoállomás dolgozóinak saját erejükből, saját eszközeikkel kell a hibát eltávolítani. E kedvezőtlen helyzetet súlyosbítja az a komoly fogyatékosság is, hogy' az állomás dolgozói nehéz feltételek mellett dolgoznak. Különösen a téli . időszakban .nagy a kipárolgás és nincs szellőztető berendezésük. Štefan Blaho elvtárs, a hűtőállomás dolgozója, felszólalásában mégis arról beszélt, hogy idén is teljesíteni fogják feladataikat. A dolgozóknak az az igyekezete, hogy a 11. évben se legyenek méltatlanok a 10 éves szép hagyományukhoz, az egész tanácskozásra rányomta bélyegét. Elhatározták, hogy a pártmunkát is tovább javítják, mert a kiváló gazdasági eredmények ellenére bizony még akadnak fogyatékosságok. A bizottság beismerte, hogy keveset törődött a pártcsoportok munkájával, nem irányította figyelmüket az égető termelési problémák megvitatására és megoldására. Miután a pártcsoportok nem működtek küldetésüknek megfelelően, az alapszervezetben érezhetően meglazult a fegyelem. Akadnak olyan elvtársak, akik tavaly egyetlen taggyűlésen sem vettek részt. A bizottság — ha egyéni ügyekről volt szó — főleg azokkal törődött, akik nem fizették a tagsági illetékeket. A pártoktatást illetően sem jobbak az eredmények. A tagságnak nem sokkal több mint a fele látogatja csak rendszeresen az előadásokat. Az alapszervezet hiányos ideológiai nevelőmunkájának tudható be, hogy a részlegben nemcsak a pártonkívüliek, hanem a kommunisták közt is akadtak, akik megsértették a munkafegyelmet, nem tartották be a biztonsági vagy a technológiai előírásokat. — Mennyivel jobbak lehetnének gazdasági és politikai eredményeink, ha gyárunk minden kommunistája példásan teljesítené az alapszabályzatban lefektetett kötelességeit! — hangsúlyozta felszólalásában Indrák Oldfich elvtárs, a vállalat igazgatója, s mondanunk sem kell, hogy szaval igen találóak. Az alapszervezet bizottsága azonban — amellett, hogy kissé gondtalanul kezelte a párt- és munkafegyelem kérdését —, sokat tett a jó tervteljesítésért. Dicséretére válik, hogy felkarolta, támogatta és rendszeresen ellenőrizte a szocialista munkaversenyt. A részleg dolgozóinak fele tagja a szocialista munkabrigádoknak, vagy a versenyző kollektíváknak. A részlegben tavaly hat, a szocialista munkabrigád címért versenyző munkacsoportot alakítottak, melyek élére tapasztalt kommunistákat választottak. A bizottság ezenkívül szemmel tartotta a termelési problémákat, üléseinek állandó napirendi pontja volt: megoldani az elégtelen anyagellátás, a kedvezőtlen munkafeltételek, a műszaki fejlesztés, a pótalkatrészhiány, stb. kérdéseit. Erejéből azonban többre is tellett volna, ha valamennyi tagja kellő felelősséget érez a reá háruló feladatok teljesítéséért. Mert hogy a bizottságban akadtak felületes tagok, arról az imént felsorolt fogyatékosságok is tanúskodnak. A vitafelsiólalók kommunista felelősségérzetüket igazolták, amikor látva a hibákat, kereken kimondták, hogy a növekvő igényeknek megfelelően az alapszervezet munkájában lényeges javulásnak kell bekövetkeznie. Az, hogy tavaly egyes pártfunkcionáriusok és pártcsoportok hatékony szervező és propaganda munkája nélkül sikerült a terv teljesítése, még nem kezesség arra, hogy ez idén is sikerülni fog. A XII. kongresszus szelleme jutott kifejezésre azokban a felszólalásokban, melyek az egész alapszervezetet felelősségteljesebb munkára serkentették. A pártszervezet rugalmas politikai és szervező munkája a legfőbb biztosíték arra, hogy teljesítik ez évi termelési feladataikat. A harmadik részleg kommunistáit nem öncélúság vezérli, amikor minden igyekezetüket annak szolgálatába állítják, hogy a gyár hű maradjon tízéves hagyományához. Ok is tudják: az 1963-as év gazdasági és politikai eredményei — hétéves távlati tervünket illetően — rendkívül nagy jelen* tőségűek. A vegyipar, — mint a beszámoló ls megjegyezte — nemcsak a többi iparágnak teremt nélkülözhetetlen nyersanyagbázist, hanem a mezőgazdaságnak is. A harmadik alapszervezet kommunistái világosan látják, hogy társadalmunk egyik legfontosabb feladata a mezőgazdasági termelés fokozása. Életszínvonalunk emelkedésének üteme függ ettől. A noávkyi vegyiművek pedig sokat tehetnek azért, hogy mezőgazdaságunk még nagyobb mértékben hozzájáruljon nemzeti jövedelmünk gyarapításához. A harmadik részleg kommunistái ebből a szemszögből vizsgálták idei tervfeladataik valóra váltásának lehetőségeit, s a meglevő fogyatékosságok, hibák és nehézségek ellenére egyértelműen kimondták: „Nem engedjük, hogy tízéves hagyományunkon csorba essék!" SZABÖ GÉZA A művészet további felvirágoztatásáért A Rudé právo a közelmúltban szerkesztőségi cikket közölt a művészet problémáiról a CSKP XII. kongresszusa után. A cikket — jelentéktelen rövidítésekkel — az alábbiakban ismertetjük. A CSKP XII. kongresszusán kiiűzött irányvonal valóra váltásában méltán fontos szerep jut a kultúrának és a művészetnek. További fejlődésük távlatai nem ítélhetők meg anélkül, hogy ne vennénk tekintetbe társadalmi életünk többi területét. A művészet eszmei és nevelő feladatát aszerint ítélhetjük meg, hogy mily mértékben fejti ki társadalmi tevékenységét, harcol életünk új tényezőiért, a múlt negatív csökevényei ellen. A XII. pártkongresszus értékelte azokat az eredményeket, amelyeket a művészet és a kultúra az elmúlt időszakban elért. A további fejlődést tekintve a kongresszus határozatában a következő követelményeket támasztja a művészekkel Szemben: „Olyan művekre van szükségünk, amelyek meggyőzön ábrázolják a mai élet mozgatóerőit, gazdagítják az ember lelki életét, hogy minden idegszálával 'élje a jelent, és tevékenyen harcoljon a kommunista jövőért. Az ilyen művészetben elképzelhetetlen a sematizmus, középszerűség és maradiság. A művészek ebben az értelemben keressék az alkotás új útjait és alkalmazzák módszereit. A művészet fejlődése megköveteli, hogy határozottan megszabaduljunk a liberalista irányzatoktól, a burzsoá ideológia és a kispolgári lelkület befolyásaitól, valamint attól ls, hogy egyesek lekicsinylő szemmel nézik a művészek alkotómunkáját és viszolyognak az új, merész gondolatoktól." Pártunk mindig legközelebbi fegyvertársait látta a kulturális dolgozókban és művészekben. Az a nagy harc, amelyet a kommunista párt az új társadalomért, az élet igazságáért foly tat, új alkotó munkásságra lelkesíti művészeinket és kulturális dolgozóinkat. A XII. pártkongresszus nagyra értékelte az alkotó értelmiség részét társadalmunk gazdagságának gyarapításában, a műveltség és kulturális színvonal emelésében. Hogy azonban e téren fokozott mértékben fejthesse ki munkásságát, amint a társadalmi helyzet megkívánja, ahhoz szükséges, hogy kulturális életünk egész szakaszán megszabaduljunk az eddigi hibáktól, megoldjuk a fennálló problémákat. Az alkotás egyes kérdéseinek megoldása során az utóbbi években számos jó eredményt értünk el. Ez a munka azonban a kezdeti lendület után általában megtorpant, csak lassan folytatódott, szerfölött következetlenül hajtották végre a XI. pártkongresszus, a szocialista kultúra kongresszusának stb. helyes irányelveit. Az objektív fejlődés egyenesen megkövetelte az ideológiai aktivitást, a nézetek harcos szembeállítását, ugyanakkor a kultúra vonalán elhallgatták az égető problémákat, elvtelenül várták, „mit hoz az- idő". Az elvi kérdések azonban megoldatlanok maradtak. Ez főleg azoknak az erejét gyöngítette, akik kommunista kötelességüknek tartották a lenini irányvonal érvényesítését, másfelől bőségesen elég időt adott, hogy felhalmozódjanak a különböző félreértések, tévedések, helytelen nézetek. Ennek következménye, hogy például a képzőművészet területén még mindig képtelenek vagyunk kielégítőn tisztázni a mai művészet és a társadalom kölcsönös viszonyának elvi kérdéseit, hogy egyfelől tovább élnek a merev dogmatikus szempontok (a művészet nevelő feladatának vulgáris, egyoldalú értelmezése), másfelől elvi, eszmei kérdésekben liberalista és szubjektivista nézetek érvényesülnek. Hasonló problémákat találunk a mai fiatal költészetben, a főiskolák nevelömunkájában stb. Ennek legsúlyosabb okai az elégtelen eszmei munkában keresendők. Elégtelenül fejlődik a marxista elmélet, elégtelen a mai művészi alkotás eszmei színvonala is. A művészetelmélet és a kritika csak lassan szabadul azoktól a régi elképzelésektől, hogy a szocialista művészet automatikusan fejlődik. A művészet szocialista jellegéért szüntelenül harcolni kell. Éppen a művészet területén múlhatatlan szükség van az elméletre, amely megismerésünk eleven, egyre tökéletesedő eszköze, s nem fejleszthető sem egyszerű tapasztalati úton, sem a meglevő kész elméletek javítgatásával (bár helyes, ha tanulmányozzuk őket és felhasználjuk pozitív oldalaikat), hanem csakis olyképpen, hogy az elmélet tevékenyen részt vesz a szocialista, realista mai művészetért vívott harcban, amely része a kommunizmus társadalmi eszményeinek megvalósításáért folytatott >küzdelemnek. • A művészetelmélet és kritika legfontosabb feladata, hogy az eddiginél sokkal erőteljesebben, alkotó módon, tudományos módszerekkel, minőségileg magasabb szinten fejlessze a marxista gondolkodást azáltal, hogy történelmi konkrét elemzését adja az élet felvetette kérdéseknek, érzékenyen és előrelátón támogatja a bátor, újszerű alkotásokat. Haladéktalanul hozzá kell fogni az alapvető fontosságú eszmei problémák megoldásához, elemezni művészetünk fejlődését a XX. században, igazságosan értékelni az egyes egyéniségek, nemzedékek, irányzatok és kritikai iskolák részét marxista gondolkodásunk és szocialista művészetünk fejlődésében. Ugyancsak elvileg értékelni kell mai művészetünk jelenlegi helyzetét és fejlődési kilátásait, elméleti és esztétikai kiindulópontjait. Offenzív magatartásunk az ideológiai kérdésekben lehetővé teszi, hogy a szocialista kultúráért és művészetért folyó harcban világosan, kikristályosodott nézetekkel és tudományos I érvekkel vegyünk részt. Egyelőre ez nem mindig van fgy. Főleg a nyugati kultúrával való találkozásaink alkalmával elégtelen az eszmei 0s elméleti biztonságunk. Ennek következtében nemcsak különféle művészeti formai módszereket, esztétikai követelményeket és nézeteket vesznek át, hanem az élet és a társadalom tényeivel szemben elfoglalt noetikai álláspontot is. Kritikátlanul majmolják például az absztrakt művészet szélsőséges kilengéseit. Mindez gyöngíti a művészet társadalmi szerepét. Természetesen nem szigetelhetjük el magunkat s világ művészetétől. Csak arról van szó, hogy helyesen értelmezzük a művészek eszmei szilárdságának, felkészültségének követelményeit. Helyes, hogy megismerjük a polgári művészet és esztétika irányzatait, ugyanakkor képeseknek kell lennünk tcritikai elemzésükre is, hisz ideológiai téren nincs békés együttélés. A pórt feladata őrködni a kultúra és a művészet eszmei tisztaságán, megítélni társadalmi hatékonyságukat, a művészeket eszmeileg irányítani és elvtársi bírálattal segíteni.. Az utóbbi időszak számos eszmei és műalkotási kérdést vetett fel s rámutatott megoldásuk útjaira is. Művészeinkre nagy hatással volt az SZKP XXII. kongresszusa, a Szovjetunió művészetének új, hatalmas alkotó hulláma. Általában a mai szovjet művészetben, művészetelméletben és kritikában a nagyfokú aktivitás és időszerűség példáját látják. A mai kor egészséges törekvése, hogy becsületesen szembenézzen minden eszmei és alkotási problémával, a vezetés munkájának kérdéseivel is. Ez az aktivitás megfelel a művészek szándékának, hogy olyan műveket hozzanak létre, amelyek minden tekintetben megfelelnek kommunista célkitűzéseink nagyságának, s ezáltal használnak társadalmunknak. A művészek érdeklődése a mai élet kérdései iránt törvényszerű és egyedül helyes út. Kifejezésre jut benne, hogy a művész részt vesz egész társadalmunk harcában a személyi kultusz csökevényei ellen. A művészetnek világos helye van pártunk e harcában, ebben nyilvánul meg társadalmi szerepe és megingathatatlan pártossága. Merész, vérbő művekre, igényes, tudományosan megalapozott kritikára és művészetelméletre van szükségűnk. Legfőbb ideje, hogy letérjünk a kiáltványok és felhívások útjáról, amely a múltban is nemegyszer meddőnek bizonyult. Művészetünk az utóbbi időben nem egy pozitív eredményt ért el. A játékfilmek egyre életszerűbbek, a széppróza területén új művek jelennek meg, amelyek életünk égető kérdéseivel foglalkoznak. Az elmélet és ' a kritika terén is sor került már egyes időszerű és fontos problémák elemzésére és megfogalmazására, ami termékeny vitát vált ki. Felélénkül a kritikai munka, főleg a művészi szövetségek kongresszusainak előkészületeivel kapcsolatban, kísérletek történnek arra, hogy ábrázolják művészetünk fejlődésének koncepcióit a húszas évek óta, foglalkoznak az úgynevezett művészi avantgarddal, a szocialista művészet és a marxista elméleti gondolkodás fejlődésével, a képzőművészet, zene és irodalom történetével. Ezek xcsak az első lépések. Bonyolult, egyáltalán nem sima és problémátlan fejlődésről van szó, amelyben szembeszállunk a helytelen nézetekkel, merev dogmákkal és a belőlük fakadó gondolkodásmóddal és érvényre juttatjuk a munka alkotó értelmezését. Úgy véljük, az idő megérett, hogy a legvitásabb problémákat is megfontoltan, érzékeny bölcsességgel, előrelátással oldjuk meg, szem előtt tartva művészeink túlnyomó többségének közös célkitűzését: a nagy szocialista, realista művészet megteremtését. Helyes tehát, ha támogatunk minden olyan törekvést, amelynek célja kommunista szellemű, gyümölcsöző eszmecsere. Az a meggyőződésünk, hogy a kimondatlan nézetek, vagy az ólyan nézetek, amelyek nem érvényesülhettek szabadon elvi és nyílt vitában, nem tekinthetők sem megoldottnak, sem pedig többé nem létezőnek. Például: annak idején a művészetben elítéltek bizonyos jelenségeket, amelyek konkrét történelmi összefüggésekben ellentétbe kerültek társadalmunk alapelveivel. Ez nem akadályozza meg, hogy kellőképpen ül SZÓ 4 * 1963 február 13.