Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-09 / 40. szám, szombat

Kinek használ? Amikor háttérbe szorul az ecset ® Női toalettdarabok mint művészeti eszközök • Beauty az utolérhetetlen ® Jaj annak a festőnek aki nem „absztrakt" © A művészet különös „pártfogói" Az utóbbi időben sok szó esik az kel, hanem forrasztópákával, fűrészabsztrakt művészetről, melynek szü- szel és kalapáccsal alkotnak. Ez kell lőhazája a tőkés Nyugat. Nemcsak ugyanis ahhoz, hogy ihletük tárgyait azért, mert egy moszkvai kiállításon vászonra illesszék, a párt vezetői részéről több bíráló megjegyzés hangzott el, hanem kü- A mecenások lönösen azért, mert e „divatos" irányzat művelői mindig újabb ba- Bár a nyugati világban eléggé eldarságokkal állnak elő, 'hogy meg- terjedt az absztrakt művészet, az botránkoztassák a szépet kedvelő Egyesült Államokban különösen burembereket. jánzik. Nem csoda, hisz nem mindenA színültig festékkel telített kád- n

aP> tömogatöra talált a multlmillioban alámerülő és a földre terített mosok es a milliárdosok személyévásznon végighempergő „alkotók" „műremekei", a festékbe mártott gi- liszták vándorlásai nyomán a fehér Igs, vásznon keletkező „csodálatos kom- ^j' pozíciók" 'már mind túlhaladottak. J\ Salvadoré Dali, az „absztrakt művészet atyja" sem számít eredetinek, bár ő is igyekszik új „megoldásokat" ben. Az amerikai életteret egymás keresni. Múltkor például a milói Ve- közt megosztó négy Rockefeller-fivér nusz szobrát másolta, illetve ültette közül Davidnak jutott a film és a át az absztrakt művészet nyelvére képzőművészet. A négy legnagyobb egy kis prakticlzmussal. Például a amerikai szépművészeti múzeum szobor agyában, két mellén, gyom- egyikét is ő tartja fenn. Dávid Rorában, hasában stb. fiókokat helye- ck

efeller az absztrakt művészet nagy zett el, melyek tetszés szerint hasz- t. „„

l

A.„ „« m nálhatók hamutartó vagy egyéb gya- tá

m°f

a

t?)

a .Miihókat áldoz rá Ü, korlati alkalmatosság gyanánt. amerikai művészétét akarunk letreEz semmi a francia Gérard De- h0ZI

U — val

|)a hivatásként. Csakchampshoz képest, aki sutba dobta ugyan nagy értéket Iát a modernnek a hagyományos festészeti kellékeket: minősített absztrakt művészetben? nált. Idő multán a közönséges papirragasztó elvesztette kötőerejét és a lencseszemek — rendszerint éjjel — zajt csapva lassan peregni kezdtek. A hölgy idegeit féltve felvitette a „műremeket" a padlásra, hogy az egereket riassza ott. Az élet maga is furcsa tréfát űz az „ultramodern" művészekkel. Megtörtént, hogy az egyik kiállításon fordítva akasztották ki Chamberlain angol absztrakt festő művét Senki sem vette észre Amikor az egyik látogató figyelmeztette a teremőrt, hogy a katalógusban másként van a kép, az csodálkozva megjegyezte: Jé, hogy ez még a művésznek sem tűnt feli Különben, nem olyan biztos kérem, hogy fordítva tettük fel a képet, hátha a katalógus tévedett. Ki ismeri ki magát benne? S Á Á B A N : Tanganyikai költő az ecsetet, a ceruzát, a festéket, helyettük fő alkotási eszközei: rongyOtthonának berendezése rácáfol, hisz a világművészet óriási értékű Igazi darabok, szalvéták, női fehérnemű, kincsel

t halr-izta fel otthonában, fűzök, övek, hósapkák es egyéb toalettcikkek, melyből hangzatos elne vezésű „műremekeit" „komponálja". „Eredeti" módszerrel dolgozik Jackson Pollock, felkapott amerikai absztrakt festő Rendszerint a földön Miért támogat|a akkor az „absztraktokat". A helyes választ bizonyára az egyik amerikai haladó lap adta meg: „Az absztrakt művészet célja elterelni a z amerikaiak figyelmét a „fest". Kiteríti a vásznat, majd teli való életről". Elhisszük, hogy ezért festékes vödörrel a kezében elin- nem sajnálja millióit Amerika egyik dul. Itt-ott lottyant belőle a vászon- legbefolyásosabb családja. Ezért „érra. Hihetetlen, de mégis sok csodáló- dekeltek" a Guggenheimek, Morgaja van a foltok így keletkezett orglá- nok és a többlek az am<ä

ri

k

aj „műjának. Az absztrakt művek kiállítá- # táraogatásába

n. sának idegenvezető kalauza szerint r Pollock „művelnek vonzóereje" abban van, hogy a csepp alakú eliptikus foltok a „közvetlenség leghívebb ki... és a műértők Persze, Amerikában sem mindenki fejezői", s ezért nagyra becsülik bolondja az absztrakt művészetnek, őket. A felkapott „művésznagyságok" förEgy másik amerikai festő, Rau- medvényeit úgy értékelik, mint a chenberg már sokkal merészebb a Corriere delia Sera a brüsszeli vt„művészi eszközök" alkalmazásában, lágklállitás amerikai pavilonjának Teheti, mert közben csodálatos rög- a^

s

z.

tr

a

t

k,

t kiállítását, melyet a külön(.« „„„„„i „. ,„,<„„1 .„i „A, bözo foltok, cseppek, fröccsenések, zíto szereket találtak fel, mint pél- fc m

á'

zol

m/

n7

ok k

ai

ei

doszköpidául a Vmavil ragasztóanyagot, mely kus zagyvaságána

k „evezett. Sokan lehetővé teszi, hogy nagyobb tár- úgy véllk a

z absztrakt műremekek gyakat is vászonra illeszthessenek a egyetlen gyakorlati haszna: nagyszekompozíció szerves kiegészítőjeként, rűen beválnak madárijesztőnek. Rauchenberg művészi kellékei között grre a gondolatra egyébként már már ventillátor, teáskanalak, szeny- Olaszországban rájött egy velencei nyes fehérnemű, kerékpárroncs stb. hölgy. Kiállításon vásárolt egy festis szerepel. Századunk csodája: A ményt, melyet szerzője lencse- és festők már nem ecsettel és festék- durva konyhasó-szemekből kompoAz embercsoport megmozdult, szitkokat szórt A csizmás meglódította a mellette álló két emberét, s a csatlósok, mint a kopók, dühösen a parasztok közé estek és csitították őket. — Utoljára mondom, térjenek észre! Ha sokat szájaskodnak, máshonnan fogadok fel cselédeket! — fenyegetődzött magabiztosan a volt földesúr. A parasztok elhallgattak. A vasvillás újra előbbre lépett. — Én vagyok a tanácselnök... — kezdte, de a csizmás a szavát szegte. — Csak voltál, kutya! Most én vagyok a forradalmi bizottság! — üvöltötte. Bodóné lelkében máglya lobbant. Izgatottan Koubekra nézett. Na, látod, ez történik odaát! — mondta a szeme. Koubek keze a géppisztolyra tapadt... A parasztok tanakodnak, állapította meg Bodóné. Csak meg ne hátráljanak! Hej, ha mi lennénk ott, megtanítanók a csizmást kesztyűbe dudálni!... És Nagy Imre esti szózatára gondolt, a „felkelt nemzeti erőkre" Izgalmában összeszorított ajakkal lesett a folyón túlra. Nem bírta tovább a hallgatást. Kifakadt belőle a szó, mint ahogy nagy esőzések után gátat tör a medrében meg nem férő folyó háborgó, meghatalmasodott vize. — Emberek! — kiáltotta a túloldalra. Az emberek feléje fordultak. — Nem hős az, aki szembeszáll a néppel! A szabadságot, a földet nektek sem hozták aranytálcán! Ti ls sokat áldoztatok, hogy megszabaduljatok az uraktól, akárcsak mi! Ne féljetek!... A félelem gyávaságot szül! Ha meghátráltok, a nagyságos úr újra rátok uszítja a kakastollasokat! — Kuss, te felvidéki vörös szuka! — üvöltött fel a csizmás. — Én dolgozó asszony vagyok! Ami nálatok történik, bennünket is érde kel! Nekünk nem mindegy, hogy kik a szomszédjaink! — folytatta Bodóné. — Emberek! Megengeditek, hogy a földesúr kivegye a szátokból a kenyeret?! — Elhallgass, az anyád szentségit, mert lepuffantalak, mint a koszos kutyát! — ordított fel újra a csizmás, s már emelte volna Bodónéra pisztolyát, ha nem veszi észre, hogy a mellette álló Koubek s a hozzájuk szegődött határőrök lövésre készen tartják géppisztolyukat. Szitává lőhetnék... — Na, lőjön az úri — kiáltotta teli szájjal a vasvlllás paraszt. — Kicsi maga ahhoz ... A csizmás a parasztba lőtt volna, ha meg nem akasztja Bodóné szava. — Fogjátok le a gyilkos kezét! Emberek, az élet, a világ halad, és jaj annak, aki megáll... — Bodónéból úgy zúdultak a szavak, mint a forrás torkából kibuggyanó kristályVíz sugara. Szavaiban benne tüzelt a dolgos embereket ért bántalom fájdalma, az embert soha meg nem bénító, tettekre vágyó akarat, egész lénye. — Testvéreim! Az ember csak akkor válik igaz emberré, a maga urává, ha leküzdi gyengeségét! Bodónét kifullasztotta a hangos beszéd. Mélyet lélegzett. C

sak beszélj, lelkem! — hallatszott most odaátról. Fekete fejkendős parasztasszony rohant az Ipoly felé. Talán abban a hiszemben volt, hogy szava nem ért át az innenső oldalra, s még közelebb akarta hozni hangját. Futás közben újra felkiáltott: — Csak beszélj, lelkem! Okosítsd meg az embereinket! Ne félj, nem adjuk meg magunkat! Mielőtt az asszony elérte volna az Ipoly partját, láng csapott ki a csizmás pisztolyából, Az éles dörrenést apró, rekedt jajkiáltás követte, a fe kete fejkendős parasztasszony elvá gódott... Komoly konkurrencia Beauty az állatkerti lakók egyhangú életét élte mindaddig, amíg egy szép napon fel nem fedezték művészi tehetségét. Akkor ecsetet nyomtak a csimpánz markába — kivételes eset az ecset alkalmazása — és hagyták „alkotni". Így születtek Beauty műremekei, amelyek 45—90 dollárért kelnek el és eléggé keresettek. Kezdő festőművész nem tud így érvényesülni, ahogyan a burokban született Beauty. Ogy látszik, nagy a hasonlóság az absztrakt és a majomművészet között. Csak az a megdöbbentő, mint a New York World Telegram and Sun is bevallja, hogy az igazi, komoly művészeknek felkopik az álluk. Ha ragaszkodnak művészi hivatásukhoz egy-kettő koldusbotra jutnak. és a legnlncstelenebbek közé fognak tartozni. Amerikában riem lehet megélni művészetből. Vagy absztrakt vagy ... Tessék választani. (Szovjet folyóiratok alapján öszszeállította: L. L.) • A LEGJOBB HANGLEMEZ nemzetközi díját az idén annak a három hanglemeznek ítélték oda, amelynek címe „A francia forradalom". E hanglemezeken a burzsoá forradalom időszakának dalait és zenéjét rögzítették. •ir • Havannában rendezik meg ez évben a műépítészek nemzetközi szövetségének hetedik kongresszusát. A kongresszuson a kevésbé fejlett országok építészetének fejlődéséről tárgyalnak. Egyidejűleg kiállítást rendeznek, melyen a szocialista államok tapasztalatait ismertetik a városépítés és tervezés terén. — Agyonlőném a disznót, de nem tehetem! sziszegte Koubek. — Na, mire vártok, híres felvidéki kommunisták! Lőjetek, ha mertek — tajtékzott a dühtől p csizmás. — Meg sem mertek moccanni! Itt a magyar az úr, s nem a vörös gárda! Jövünk ml még tihozzátok is! Halotti csend állt be. Villámcsapásokat követ Ilyen dermesztő csend, amikor magába gubózik az ember, mintha megbabonázták volna. Ilyenkor eláll a lélegzet ls, a szél nem fuvolázik, a fű sem rezdül — hogy aztán annál kegyetlenebbül meginduljon a mennydörgés .. . A parasztok megmozdultak. — Anyjukoml — hördült fel az elöl álló ember, és a villáját eldobva rohant az asszonyához. Útközben meg torpant. A csizmára esett a tekintete. Ez a megtorpanás, mintha jeladás lett volna. Csupasz kézzel a csízmásra vetette magát, a torkát szorongatta. A többiek villával, kapával, fejszével rontottak a földesúrra .. Két kísérőjét elkergették. Aztán vállukra emelték a halott asszony megnehezedett testét, s megindultak a falu felé ... Felriadt fekete varjak szálltak át a folyó felett. Károgásuk messze hallatszott ... — Az ördög jár a földön — szólalt meg elsőnek Koubek. B

odóné, mintha nem is hallotta volna, csak a szomszédos kis faluhoz közeledő halottas menetet nézte. Karja testéhez szorult, keze ökölbe feszült; erős akart lenni, nem akart sírni, mégis kicsordultak szeméből a könnyek ... Csend volt, csak a varjak károgtak. De ez a csend már nem volt nyomasztó, nem bújt meg benne a félelem. A földesurat agyonverő parasztok eloszlatták Bodóné aggodalmát. A kubikus fiára, Mogyorósra gondolt, s Koubekra emelte könnyáztatta szemét. — .. csak járt a földön — mondot ta halkan, s elindultak a kis erdőn át a laktanyába... SZABADSÁG Nincs szebb e szónál: „Szabadság" — e szó becsület, büszke bátorság, a tágas világ, a tér, friss levegő. E szóban minden élők ió reménye, a szellem nagysága, erőssége, életünk öröme, hitünk a jóban. E szóban korok bölcsessége, emberi méltóság, tisztesség, e szóban a szépség, erkölcsi igazság. Nincs megalázóbb a rab sorsánál, bár kíméletes kéz suhogtat ostort, vesszőt, a görnyedt rab felett. Nincs megalázóbb a rab sorsánál, füt, fát ígérjen bár a zsarnok, vagy mennyországot itt e földön. Szabadság fénye, gyúlj ki minden mosolyban, szívben, tiszta szemben, árassz, boríts el minden életet, | a megújhodó földön, égen. \ | Bábi Tibor fordítása. ÉJJELI SZOLGÁLAT Gyuri, a Tatra-szállÓ jóképű fiatal portása tizenkettő előtt néhány perccel befejezte a számolást, egy papírszalaggal átkötötte a szobákért öszszegyűlt pénzt és a porstáspult fiókjába zárta. A számológépet leplezetlen undorral lökte a pult alá s helyette egy palack „tízest" állított maga elé Mielőtt ivott volna, még egyszer átfutotta a lakók névsorát. Megállapította, hogy a „háromszáztizenegyest" hatkor, a „négyszázhármast" fél hétkor kell jelébreszteni, aztán a sörrel együtt átsétált a hall másik felébe, ahol a jó puha fotelek terjeszkednek. Eloltotta a csillárt, beriglizte a bejárati ajtót s leült. A sört hátravetett lejjel, lassan kortyolgatta, de még így is nagyon hamar el j ogy ott. Igaz, a pult alatt van még két üveggel, reggelig azokra is sor kerül, de háromig szünet... Cigarettára gyújt. Nem nagy dohányos, de sörözés közben kimondottan élvezi a jüstöt. Almossága, mely számolás közben rendszerint az agyára telepszik, úgy, hogy csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudja leküzdeni, ilyenkor nyomtalanul eltűnik. Gondolatai frissebbek, élénkebbek, képzelete szinte csapong. Az óra nagymutatója most hagyta el a tizenkettest. A szállodában csönd van s az utcákon ts tompulnak a zajok. Elsősorban ezért a nyugalomért szereti a hétfői szolgálatót. Hétfőn a mulatóhelyek korán zárnak, nem úgy, mint szombaton. Ebből nem az következik, hogy nem szereti a szombati munkát — éppen ellenkezőleg: soha olyan, gyorsan nem telik le a szolgálat, mint a vasárnapra virradó éjszakán, amikor érdekesnél érdekesebb alakokat láthat az ember, s ha akarna se tudna unatkozni. Egyébként minden éjszakának megvan a maga sajátossága és érdekessége. Most például nem történik semmi — s éppen ez az érdekes. „Letisztult a láthatár" — állapltja meg, s erről rögtön eszébe jut Gy. L., a „zuhatagi hajós", gyakori vendége és cimborája, akit már legalább két hónapja nem látott. A hajós számos éjszakát töltött, itt a szálloda halljában, csodálatos dolgokról mesélt s épp úgy szereti a sört, mint Gyuri. Nagyon szívesen hallgatta őt, habár nem mindig hitte el, amit mondott, annyira különösnek és szépnek találta. Azt is furcsállta, hogy olyan érdekesen adta elő történeteit, pedig tudta róla, hogy egyszerű ember, fűtő valamelyik hajón, a „SartS"-on, vagy a „Liptov"on — nem emlékszik pontosan. A Dunát úgy ismerte, mint egy hajóskapitány s Gyurit is sok mindenre megtanította. A portás például tisztában van azzal, hogy a Duna felső szakasza Linztől Komáromig, középső szakasza Komáromtól Orsováig terjed; hogy a legcsodálatosabb a zuhatagi szakasz: Turnu-Severin és Ö-Moldava között. A hajós elbeszélései elsősorban erről a szakaszról szóltak. A Vaskapuról például egy szerelmes lelkesedésével beszélt, szinte Gyuri elé varázsolta a vad és fenséges tájat. Gyuri már tizenkét éve portás a Tatra-szállóban. Sorsával többé-kevésbé elégedett is, de ha egyszer csak mint egyszerű kiránduló ... végighajózhatna a „Zuhatagon", annak nagyon örülne. Elvinné az asszonyt is. A gyereket csak akkor, ha rendesebben tanulna. Behunyja a szemét és már indul ls a hajó. Érdekes. Erősen tűz a nap, muszáj hunyorogni. Azért nem gondolta volna, hogy a hajófedélzet enynyire hasonlít a szállodai halihoz. Ha nem hallaná a hullámok csobo gását, el sem hinné, hogy utazik. „Letisztult a láthatár" — mondja a zuhatagi hajós, aki itt áll a nyugágya mellett és távcsővel kémlelt a tájat. Hétfő van — motyogja. Gyorsan haladnak. A felesége a szomszéd nyugágyban fekszik, a bal lábát mozgatja és sziszeg hozzá. — Nagyon fáj? — kérdi, de a választ nem hallja, mert a oíz felmorajlik. — íme, a Zuhatag — kiáltja a hajós s Gyuri szeretne felülni, de valahogy nincs elég ereje hozzá. Forgatja a fejét jobbra, balra — égbenyúló sziklák mindenjelé — A Vaskapu — jut eszébe, de már nem nagyon érdekli őt az egész. — Fürdőbe kell menned — fordul ismét a feleségéhez, de hiába, úgy látszik, az asszony elaludt. Hirtelen felriad; aludtam, dünnyögi álmosan. Mintha zörögtek volna az ajtón. Feláll, az altóhoz ballag. Kissé idegesen nyitja kt. — Végre — mondja á belépő férfi —, egy fél órája zörgünk. Gyuri tudja, hogy ilyesmi nem létezik. Tizenkét éve nem történt meg, hogy az első kopogásra fel ne ébredt volna, legfeljebb egy-két percről lehet szó, viszont azt is tudja, hogy a felettesével nem érdemes kikezdeni, különösen most, amikor a felesége előtt játssza a nagyot. Nyel egyet, kissé elvörösödik és az elnézésüket kéri. Ez segít: a férfi arcán nyájas, leereszkedő mosoly jelenik meg, vállon veregeti a portást és beszállnak a liftbe. Gyuri meg fogja a második üveg sört s egy hajtásra kiissza. — Még hogy egy fél órája — töpreng magában. HogyisneI A Vaskapunál megnézte az órát: öt perc múlva lett volna három. Ha álmodott is, nagyon jól emlékszik arra, hogy a hajón is ezt a valóságos órát nézte. Vagyis tulajdonképpen csak félig aludt. Még hogy egy fél órát! Hiszen most van három!... Egyre kedvetlenebb lesz. No és ha tényleg várniuk kellett volna, mondjuk: tíz percet? Ha neki kell egy beteglap az Irodából, ők milyen könynyen kijelentik: „Gyere be délután", vagy „Holnapig nem várhatnál? Most igazán ntnes időnk." Hányszor megtörtént már. Idősebb férji lép be az ajtón. Arca fáradtnak látszik, szemöldökén megolvadt hópelyhek csillognak. Orvos, a múlt héten kezdődött egészségügyi tanfolyam vezetője. — Kérem a kulcsot, Gyuri fiam — mondja s elmélyülten tanulmányozza tenyerét. A portás átnyújtja neki a kulcsot, ő megköszöni, de mtelőtl belépne a litfbe, még visszafordul. — Majdnem elfelejtettem: jobban van? — Talán, egy kicsit. Valamivel mintha könnyebben mozogna. — No látod! Mondd meg neki, hogy én ts azt üzenem, járjon rendesen injekcióra. Csak fel a fejjel! A kalcium használ. Aztán, ha a gyulladás megszűntk, jöhet a gyógyfürdő, az Iszap ...! No, fó éjszakát! Gyuri megköszöni a tanácsot, de az orvos ezt már aligha hallja, mert közben belépett a liftbe s az csakhamar zümmögve szállítja öt a negyedik emeletre. Rauko Gyúrt, a harminckét éves szállodai portás meg hangosan a következő ktnyllatkoztatásszerü megállapítást teszi: — Azért vannak még rendes emberek. Majd Hirtelen elhatározássál és mintegy a fenti meglepő felismeréstől indíttatva leöntl torkán a harmalik palack tartalmát ts. ZS&LYI NAGY LAJOS 10R3. fahrnír R • fjI SZÓ 7