Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-08 / 39. szám, péntek

filmek* Iván gyermekkora Ha a filmművészet utóbbi alkotásait nézzük, megállapíthatjuk, egyre több az olyan művek száma, amelyek valamilyen formában a háború és a béke problémáját boncolgatják. Az Iván gyermekkora is ezek közé tartó zik. Vallomás ez a film, mely a háború vérzivataros és hősi küzdelmekkel teli harcait idézve az emberség, a béke oldalára áll, s mementóként figyelmeztet. A történelem parancsa szól ebből az alkotásból a nézőkhöz. Az emberség harca az embertelenség ellen, — így is mondhatnánk a második világháború idején lejátszódó film rövid lényegét. Ez még akkor sem ellentmondás, ha az emberséget, a 12 éves Iván testesíti meg. Toprongyos, mindenétől megfosztott gyermek a film főhőse. A háború rabolta el tőle a szülőket, s neki nem marad más, mint a háború iránti bosszú szörnyű érzése. Iván 12 esztendős volt, amikor Galcev főhadnagy megismerte. Szutykosan, vizesen állt előtte, ahogy a túlsó partról átúszott. Fellépése és egész megjelenése titokzatosságot árasztott, feszülő izgalmat. Tarkovszki] robbanásig feszült jelenetekben mutatja be Iván vívódásait, harctéri forgolódását, felkészülését az új feladatra, s a küldetés teljesítését. Történelmi tények bizonyítanak amellett hogy nincs túlzás ebben a történetben, a gyermek-felderítő szerepben. Iván nagyságát azonban nem a hazafias agitáció méri, — a háború gyötrelme és pusztítása avatja őt hőssé. A rendező félelmetes víziókban mutatja a gyermeket és a lelkét emésztő nyugtalanságokat. A fedezékben magára maradt gyermek egy zseblámpával és játékul kapott késsel átéli a felderítőszolgálat minden megpróbáltatását. Félelmetes látomásai vannak: megszólalnak a falakról az üzenetek, s visszhangozzák a kivégzés előtt álló szovjet fiatalok kiáltását: „Álljatok bosszút értünk!" Lázálmaiban emlékei idéződnek, anyja pusztulása, kishúga és az elhagyott játékok.., A valóság és a gyermeki képzelet különös, megrázó, lírikus megfogalmazása ez a film. A 12 éves gyermek — a hősi helytállás éveiben — gyermekfővel férfivá érik. Ebben a felnőttéválásban a borzalmas emlékeket s az elhagyatottság szörnyű érzését gondolatainak tisztasága szépíti, képzeletének felhőtlen képeit viszont a megélt valóság szörnyűsége árnyalja. Mintha csak a mély kút szimbólumának párhuzama kísérné végig a filmet: a kút, melyben Iván édesanyjával nappal is meglátja a csillagokat, abban a pillanatban, amikor a vödör a vízbe zuhan — rémülettől zihál. A film bármelyik jelenetét ragadjuk is ki, mindegyik a háború elleni tiltakozás költői megfogalmazása. Amikor Berlinben a katonai törvényszék romjai közt Galcev kezébe kerül Iván kivégzésének bírósági okmánya, s Galcev lelki szemei előtt lepereg a gyermek kivégzése, szinte vádlón, kimondatlanul ls kiáltja a film a „Soha többé !"-t. Látomás a látomásban, amikor a gyermek üvegesedő szeme ejőtt újra elvonul az elveszített gyermekkor ... Tengerpartot, napsütést s vidám játékos kergetőzést idéz a film; s ebben a szimbólumban ott érezzük az elrabolt gyermekkorba való viszszatérés ábrándos óhaját.' A film, mely V .Bogomolov: Titkos küldetés című kisregénye alapján készült, világszerte nagy feltűnést és elismerést aratott. Jelentős alkotás ez a film, s a modern filmművészet gazdagítója. A rendező első filmje után (Az én nagy barátom) olyan alkotás ez, melyet méltán emlegetnek a legjobb — Csuhraj, Romm, Kalatozov — filmek között. A kitűnő rendezés mellett a legnagyobb elismeréssel szólhatunk Vagyim Juszov operatőri munkájáról is; Iván alakításában Kolja Burlajeu megejtően tehetséges gyermekszínész. Ugyanakkor a film többi szereplői (V. Zúbkov, E. Zsartkov, Sz. Krilov, V. Maljauina) is szép, kifinomult, szerepkörüknek megfelelő alakítást nyújtott. Az Iván gyermekkorát az elmúlt évben a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál nagydíjával jutalmazták. FÖNOD ZOLTÁN RENÉ GUTTUSO, olasz festőművészt, a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiájának dísztagját Scardamagli díjjal tüntették jfi. E díjat évente két olyan kiváló tudósnak vagy művésznek ítélik oda, akik munkájukkal a világkultúrát gazdagították. UsítízmkJiMwm A TERMELÉS TARTALÉKAI Ezek a tartalékok azok a még nemhasznosított lehetőségek, amelyek elősegítik a termelés növelését, a termékminőség megjavítását, az önköltség csökkentését, valamint a termelési eszközök s a munkaerők jobb kihasználását A termelési tartalékok főként a termelés és a munka jobb megszervezésével tárhatók fel. A rejtett tartalékok feltárása és hasznosítása minden vállalatban lehetővé teszi, hogy a dolgozók rövid idő alatt, jelentősebb ráfordítások nélkül Jobb termelési eredményt érjenek el. A vállalatok termelési tartalékai a következők lehetnek: 1. Általános tartalékok, pl. a termelési körfolyamatok időtartamának megrövidítése, a forgóeszközök forgási sebességének fokozása, a selejt megszüntetése és a termelés költségeinek csökkentése. 2. Termelésen 'kívüli tartalékok, mint az anyagi-műszaki ellátás és a termékértékesítés költségeinek csökkentése, a büntetéspénzek, kötbérek és egyéb veszteségek kiküszöbölése. A dolgozók különféleképpen vehetnek részt a termelési tartalékok feltárásában. Javasolhatják például a termelés céljait szolgáló berendezések jobb kihasználását, a legcélszerűbb anyagtakarékosságot, a munkaidő-veszteségek okainak részletes elemzését, a technika fejlesztését és jobb kihasználását, a korszerű technológia bevezetését, a termelési folyamat tökéletesebb megszervezését, a szakképzettség növelését és a szocialista munkaverseny szervezését. PÉLDA: Üzemeinkben gyakran előfordul, hogy a vasúti teherkocsikat nem ürítik ki haladéktalanul, hanem az engedélyezettnél hosszabb ideig — néha több napig is — vesztegelni hagyják. A vállalat ezért bírságot fizet, am! kedvezőtlenül befolyásolja gazdálkodását. A teherkocsik haladéktalan kiürítése elejét veszi az ilyen veszteségnek. A bírságok fizetésére szolgáló összeg tehát olyan általános tartalék, amely a teherkocsik szabályszerű kiürítése esetében más célra felhasználható, például a termelés növelésére. KORPRORLÉMA - A KORRÓZIÓ Mi a korrózió? Mostanában nagyon gyakran hallunk és olvasunk, de általában keveset tudunk róla. Kétségkívül fontos probléma, megoldása számtalan tudományos megfigyelést, megállapítást és végső fokon gyakorlati megoldást igényel. Ezért állandóan foglalkoztatja a tudósok, a technikusok és az egyszerű dolgozók százezreit. A korróziót többnyire csupán egyszerű rozsdásodásnak tartjuk. Tényleg így lenne? Nos igen is, meg nem is. A korrózió rövid meghatározása a következő: „Fémes anyagokon levegővel, vízzel, vagy oldatokkal való érintkezéskor fellépő, a felületről kiinduló bomlási folyamat." Jó, jó mondhatjuk— éi ez minden? Korántsem! Világszerte több könyvtárnyi tudományos mű ét értekezés indokolja, elemzi, magyarázza szak- és népszerűen ezt a fogalmat, de elsősorban a korrózió elleni védekezés módszereit ismerteti. Mit mond a szakértő? Felkerestük a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság szlovákiai tanácsának intézményében — a bratislavai Technika Házában — Tomáš Jelinek mérnököt, az igazgató műszaki helyettesét, aki a múlt év szeptemberében, Bratislavában megtartott nemzetközi értekezleten Igen színvonalas előadásban Ismertette a korrózió elleni védekezés elveit és módszereit. — Kezdjük talán a fémekkel — mondja Jelinek mérnök. — Tudvalevő, hogy az érc, — tulajdonképpen vegyület, s a fém halmazállapota vegyileg sohasem állandósul. Állandóan „el akar vegyülni" környezete más elemeivel. Az ércből fémek, belőlük pedig fémfeldolgozó s gépipari nyersanyagok, termelő és közlekedési eszközök, közszükségleti cikkek, pl. gépkocsik, gyári és mezőgazdasági gépek, hűtőszekrények, zománcedények, sporteszközök stb. készülnek. E tárgyak állandóan ki vannak téve környezetük folytonos hatásának. Ennek két fő forrása: • az atmoszférikus (légköri) levegő; • az agresszív (erősen ható) vegyanyagok, pl. savak és alkáliák (lúgok) kipárolgásai. Tudjuk, hogy a levegő oxigént tartalmaz, és általában ismerjük az oxidálás folyamatát, amikor is a fémfelületen rendkívül vékony, csak mikroszkóppal látható hártya, ún. film keletkezik. Ha ez a bevonó s egyben védőréteg nagyon sűrű, nem porózus, akkor megakadályozza, sőt meg is szünteti a további korróziót. Az ilyen fémek — például az alumínium — passzívak a levegő hatásával és nagyon ellenállók a korrózióval szemben. Sajnos a legtöbb ipari fém — a vas, az acél, a horgany stb. — nagyon is aktív a szabad levegőn, s lassabban vagy gyorsabban szétmarodik. A korrózió ugyanis sajátos elektrokémiai folyamat. A levegő patájának .hatására s a hőmérsékleti változásokat követő lecsapódás (kondenzáció) következtében rendkívül vékony nedvességhártya keletkezik az adott tárgy felületén, éppúgy, mint amikor harmat lepi be a füvet, mert a talaj még meleg, de a levegő már erősen lehűlt. Romboló elektromosság A szabad szemmel rendszerint tükörsimának tűnő fémtárgyak felületén igen sok a parányi üreg és repedés. Az őket belepő szinte elképzelhetetlenül vékony vízhártya hatására galvanikus elemek, azokból pedig elektromos árammal telített mikroelemek miriádjai keletkeznek és hatnak a fém felületén. Hogyan? Ügy, hogy az anód — a pozitív töltésű elektród szétmállik és a katód — az áramforrás negatív sarka — körül lerakódnak a korrózió képződményei, amelyek például egy rozsdás vaslemezen szabad szemmel is láthatók. Az említett vízhártya a környező levegő szennyeződés! képződményeit is „felveszi". Minél több benne a szenny, annál gyorsabb a fém felületén végbemenő elketrokémiai folyamat. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy korunkban egyre nagyobb méreteket ölt a levegő szenynyeződése, hiszen a gyárak, a mozdonyok, a kisebb városoknak Is beillő lakótömbök kéményel, a motoros járművek a szennyképződmények kiapadhatatlan forrásai. Szlovákiában a levegőben jelenleg csaknem négyszer annyi a szenny, mint a második világháború előtt volt. Ostrava és környéke fölött oly óriási mennyiségű kénoxid „lebeg", hogy naponta mintegy 6 tonna kénsav gyártásához lenne elegendő. Bomlasztfi hatások és elhárításuk A fémtárgyak, a plasztikus anyagok, a hasznosított fa és különböző, például elektrotechnikai, vagy optikai gyártmányok, a kábelek stb. külső és egymásra gyakorolt hatások következtében fokozatosan elértéktelenednek. A tükör foncsora, ha oxidál, elhomályosodik, a golyóscsapágy síkos felülete rozsdásodva, elveszti simaságát stb. A korrózió azonban nemcsak a sima felületeket rongálja, hanem fokozatosan egyre mélyebbre hatolva pusztít, mjjit valami alattomos kór a beteg szervezetben. Ez felbecsülhetetlen károkat és borzalmas baleseteket okozhat — gépek és járművek tengelyének törését, gáztartályok, csővezetékek lyukasodását stb. ->- természetesen a vele járó súlyos következményekkel együtt. A mosti Vegyi Üzemben az üzemviteli költségeknek körülbelül 1/3-át fordítják termelésre, további 1/3-át energiára és ugyancsak 1/3-át a karbantartásra, vagyis a túlnyomórészt korrózió okozta zavarok kiküszöbölésére. A bratislavai J. Dimitrov Vegyi Üzemben a szuperfoszfát gyártása közben egyes berendezések 48 óra alatt teljesen hasznavehetetlenné válnak. EZ nagy tartalékkészletek tárolását és az állandóan megismétlődő kicseréléshez szakembereket — röviden — óriási kiadásokat igényel. A bratislavai Duna-híd karbantartására csupán mázolómunkák címén évente átlag 5 millió koronát fordítanak. A párizsi Eiffel-tornyot minden harmadik évben újrafestik. Csekélység! Csak 15 000 kg, vagyis egy kisebb tehervonatnyi festék elpingálását, és A Ledeč nad Sázavou-i Kovofiniš üzemben gyártott Sumet metalizálógép, amely olvasztott fémmel yonja be a gyártmányok felületét. ki tudja még hány millió frank munkabért és egyéb kiadásokat igényel ennek a világcsodának megóvása minden acélváz rákfenéjétől — a korróziótól? Csehszlovákiában évi 2—3 milliárd koronára becsülik a korrózió okozta károkat. Ez a becslés egyáltalában neta túlzott, — hanem mint ahogyan Jelinek mérnök mondja, — inkább óvatos. Hiszen hazánkban csupán egy vegyipari vállalat több millió koronát fordít évente acélvázak és különböző szerkezetek befestésére, ha pedig a korrózió kábelt rongál és csak 16 órára megbénítja a hírközlést, ez csaknem egymillió korona kárt okoz! Se vége, se hossza nem lenne a példák felsorolásának, ha csak a legjellegzetesebbekről tennénk említést... A védekezés eszközei és módszerei Bennünket azonban elsősorban s mindenekelőtt az érdekel, hogyan, milyen leghatásosabb módszerekkel, eszközökkel, eljárásokkal stb. védekezhetünk a korrózió ellen. Az érdekel, miként óvhatjuk meg az időelőtti romlástól s az elértéktelenedéstől a dolgozók százezreinek munkáját megtestesítő, milliárdokat érő hidakat, épületvázakat, műszaki berendezéseket s különböző készülékeket, műszereket, használati tárgyakat. A védekezés eszközei különfélék: színes fémek, rozsdamentes acél, plasztikus anyagok, mázoló és bevonó anyagok, olajfestékek stb. Természetesen nem mindegyik célszerű minden esetben, sőt a mi feltételeink között nem is mindegyik ajánlatos, így például a rozsdamentes acél, a színes fémek hiánycikkek, s a hazai gyártmányú plasztikus anyagok csak mintegy 100 C fokig hőállók. Kiváló a galvanikus védőbevonás, vagyis a krómozás, a nikkelezés stb., különböző használati tárgyak, gépkocsi- és hűtőszekrény-alkatrészek, kilincsek stb. tartósítására, továbbá a metallizáció — amikor forró, Illetve olvasztott fémet sűrített levegővel fecskendeznek szórópisztolyból az adott tárgyra. így vonják be védőréteggel a vízierőművek turbináit, hajók kormánylapátjait, víz, gáz- és kőolajvezetékek csöveinek belső falait stb. Nagyszerűen védenek a különféle mázolóanyagok, az olajfestékek, a lakkok, a szintetikus zománcok stb., amelyekből évente mintegy 700 millió korona értékű mennyiséget használnak fel hazánkban a korrózió elleni védekezés céljaira. Jó szolgálatot tesznek a plasztikus, illetve termoplasztikus anyagok is, például a polietilén, a szilon és hasonlók, amelyek 100—200 C fokon fluidizálással (olyan állapotban, amikor a szilárd anyag a folyékony anyagok tulajdonságaival rendelkezik) használhatók tárgyak felületének bevonására. A költségcsökkentés lehetőségei A korrózió elleni védekezésre fordított eszközök jelentősen befolyásolják a termelési költségek alakulását. Az e célú kiadások pl. az Octavia gépkocsik gyártási költségének mintegy 25%át, a Calex hűtőszekrényeknél 12 százalékot, szerszámgépeknél 5*/»ot tesznek ki. Magától értetődő tehát, hogy e tetemes költségek csökkentése elsőrendű célkitűzés, amely az új technológia; eljárások alkalmazásával érhető el. Így például az utólagos kézi vagy gép! csiszolást nem igénylő fényes bevonatok használata évente több milliós megtakarításokat eredményez. Egy négyzetméternyi felület krómozása átlag 250 koronába, kerül, — ebből csupán a szárítási és csiszolási költség mintegy 180 korona. A fényes bevonatok használata az utóbbi két műveletet fölöslegessé teszi, ami viszont az említett 180 korona megtakarítását jelenti. A munkafolyamatok lényeges leegyszerűsítését, a munkatermelékenység jelentős növelését, másrészt a termelési költségek hathatós csökkentését e téren is a gépesítés és az automatizálás teszi lehetővé. Így például a Pov. Bystrica-i Gépgyárban a Pionier motorkerékpárok s a* Manet robogók alkatrészeinek nikkelezésére beállított automata műszakonként 14 dolgozó kétkezi munkáját tette fölöslegessé. Ezt a „csodát" csak úgy értékelhetjük eléggé, ha tudjuk, hogy a nikkelezés technológiája mintegy 12 munkaműveletet igényel, s elvégzésük automata nélkül az alkatrészeknek műhelyből műhelybe továbbítását, egyenkénti megmunkálását, sok lótást-futást tett szükségessé, tehát fölösleges veszteséget idézett elő. Gépipari üzemeinkben már sok helyütt automatizált gépsorokon rögzítik a korrózió elleni védőbevonatokat. A Brno melletti Lišeni Golyóscsapágy- és Traktorgyárban így tesznek korrózióállóvá különböző traktoralkatrészeket. Az ehhez szükséges hét munkaműveletet csaknem kizárólag automaták végzik. A korrózió csaknem mindenütt settenkedő, alattomos és állhatatos ellenség. Az ember azonban fáradhatatlanul nyomon követi s felkutatjS legrejtettebb hadállásait Is, hogy felvegye ellene a harcot. Fegyvertársai — a tudomány és a technika — ezért arathat fölötte nap nap után egyre újabb győzelmeket. KOLÁR MARCELL 1963. február 8. * (j] SZÖ 5