Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-28 / 59. szám, csütörtök

ÚJ UTAKON i i I IDESTOVA KÉT ÉVE lesz, hogy a bratislavai Színművészeti Főiskola elindította az Irodalmi színpadok mozgalmát. Azóta másfél esztendő alatt megalakult a Dunajská Streda-i Híd, majd még kettő, a Rimavská Sóbota-i Fáklya és a bodrogközi irodalmi szín pad. A Fáklya egyéves lesz, a bodrogközi félesztendős múlott. Az eddigi három irodalmi színpad főleg járási székhelyeken, Szlovákia különböző részein működik. Ha tekintetbe vesszük, hogy viszonylag a fejlődés rövid Idejéről van szó, s hogy ezek az együttesek nem tiszavirág életűek, akkor e három együttes is komoly erőnek számít. Kétségtelen azonban az igény, hogy a jó kezdetet további irodalmi színpadok megalakítása kövesse. E téren az eddigi tapasztalatok, s az előttünk álló követelmények szempontjából sok múlik a népművelési otthonokon és nem utolsó sorban a Csemadok járási vezetőségein. A tapasztalatok szerint hiányolható, hogy a meglevő irodalmi színpadok között jóformán semmilyen kapcsolat nem alakult ki, sőt sok esetben még egymás munkájáról is vajmi keveset tudnak. Nem vitás, hogy a kapcsolatkeresés hatással lehet e kezdeményezés további fejlődésére. Ha például a Rimavská Sobota-i Fáklyát nézzük, itt is szinte a véletlen összjátékának köszönhető az Indulás, s az ezt követő nem éppen megvetendő siker. — Sok lelkes ember önfeláldozó munkája eredményezte a Fáklya megalakulását — mondja Héger Károly, a Csemadok Rimavská Sobota-1 járási vezetőségének titkára. — Nyáron lesz két éve, hogy láttam a bratislavai főiskolások irodalmi színpadjának műsorát Tetszett a próbálkozás és már csak azon múlott, hogy helyi viszonylatban ls megszervezzük az irodalmat kedvelők aktív gárdáját. Ez sem váratott sokat magára. A népművelési otthon támogatásával a művészi vezetők sem kérették magukat. — És mit lestek el a Hídtól, amely már akkor szintén létezett? — A Hidat csak hírből ismertük, s máig sem ismerjük Jobban. Tapasztalatcserére azonban szükség lenne, hisz az eddig létesült irodalmi színpadok mindegyike csak kísérletezik. S mennyi fáradtságtól, hasztalan próbálkozástól és egyéb felesleges munkától kímélnék meg magukat az együttesek vezetői, szervezői, ha kölcsönösen felhasználhatnák egymás tapasztalatalt. Héger Károly, a Fáklya szervezője nem titkolja, hogy ténykedésük tulajdonképpen állandó kísérletezés, szüntelen útkeresés. A munka nehezét az első előadás megszervezése jelentette. A próbálkozások eredményei sok újabb lehetőséget szolgáltattak, s szinte ismételten okot adnak a forma kereséséhez. A RIMAVSKÁ SOBOTA-I Fáklya életében az első alőadás legnagyobb érdeme az volt, hogy bebizonyította: lehetséges irodalmi színpadot létrehozni. Második előadásuk a csehszlovákiai fiatal magyar költőket mutatta be. Az előadás tartalmi felépítésében már sokkal igényesebbek voltak. A mondanivaló azonban harmadik előadásukban jutott leginkább érvényre. Ezt pártunk XII. kongresszusa tiszteletére adták elő. Ha a Fáklya további tervét nézzük, önkéntelenül is felmerül a kérdés, nem lenné-e tanácsos folytatni az utat, amelyre a harmadik előadásukkal oly sikeresen rátaláltak? A MATESZ a közelmúltban mutatta be B. Dávid Teréz: Az Asszony és a H lá! című darabját. Képünkön: Ferenczy Anna és Tóth László az előadás egyik jelenetében. (Foto: Nagy L. f elv.) Ezt a kérdésfeltevést az teszi indokolttá, hogy a rimaszombatiak legújabb rendezvényét a formai és mondhatni tartalmi újítás jellemzi. Idei első bemutatójukat ugyanis vetélkedővel kezdik. Három sikeres fellépés után, amelyek az együttes jelenlegi tartalmi és formai fejlődését eredményezték, most olyan fába vágják a fejszéjüket, amelyhez semmi tapasztalattal sem rendelkeznek. Héger Károly rokonszenvet keltő nyiltsága fényt derít rá, hogy mire jő e kitérés:. — Az ifjúságot szeretnénk megnyerni az ügynek, az ő soraikból szerezni minél több nézőt és szereplőt. Nem vitás, hogy a vetélkedőn lesznek fiatalok és idősebbek ls. Nincs olyan ifjú, aki nem talál ott érdeklődésének megfelelő szórakozást. A tervek szerint a műsor szépnek ígérkezik, kérdés azonban, nem jelent-e ez egyben törést is felfelé ívelő fejlődésükben. Természetesen előre kár volna jóslásokba bocsátkozni. Bármilyen legyen ls az eredmény, lelkes kísérletezésük, s újat alkotni akarásuk kétségtelenül dicséretre méltó. Az együttes lelke, műsoranyagának szerkesztője Veres János. Zenei rendezője Horváth Júlia tanárnő. Az utóbbi két előadást Mács Zoltán rendezte, s éppen e két előadásban lényegbevágó különbség látható. MINDEN KERTELÉS NÉLKÜL:A második előadás tartalmi egészét fiatal költőink bemutatása, s nem a kor lírai művekbe -foglalt képe alkotta. Ez ugyan Inkább Irodalmi propaganda, mintsem a társadalmi haladás magaslatainak a költészet fegyverével történt megrohamozása, aligha vitatható azonban, hogy az Irodalmi színpadnak ilyen szerepe is van. Az irodalmi színpad a költészet érvényrejuttatásának, társadalmi szerepe meghatványozásáhak eszköze. Eszköz, amely lehetőséget ad, módot nyújt, de magában még nem nevel. Ami istápolja az emberi szellemet, ami lángra gyújtja a lelkeket, az a költészet, v Az irodalmi színpaddal kapcsolatos legégetőbb kérdések egyike éppen ezért a tartalom, s az, vajon helyes módszert alkalmaz-e a tartalom érvényre Juttatása érdekében. ERRE AZ ÜTRA, a Fáklya a harmadik bemutatón már rátalált, s a mostani kísérletezés ellenére ls minden valószínűség szerint az eredeti útra újra visszatér. Annál is inkább, mivel az Irodalmi színpad nem tagadhatja meg önmagát. Az irodalmi színpad a szép szó erejével segíti építő jelenünket, s napjaink modern „bárdja"ként a költészet igazát juttatja el a néphe^. Erre vállalkoztak a rimaszombatiak is. Eddigi útjuk mérlege kedvező, s nevük, rangjuk a jövőben is kötelez. KOBAK KORNÉL A Művészi Kézműipari Központ prágai mozaikkészltő műhelyében Martin Sládek képzőművész tervezete alapján e napokban fejeznek be egy mozaikot a karvinai nályaudvar számára. A bányászok életét szemléltető rendkívül nagyméretű — 34 négyzetméter — mozaikot márvány és kődarabkákból állítják össze. Képünkön: Jindra Sekyrová, márvány és kődarabkákat készít elő a mozaik egyes részeinek összeállítására. (J. Dezórt — CTK — felv.j i CTL tdö-azz, dí Mindig korábban köszön a hajnal, új remény ébred minden új nappál. Minden élőben új áram sodra, útrakész nedvek felsorakozva várják a győztes indulás percét, mikor a tűz-nap jégpáncélt ver szét. Anya szeme a reményt idézi, mikor kacagó gyermekét nézi. A lányok szeme vcsupa reménység, ha mandulaszín, ha mint az ég kék. . A munkásszem, mely dacolt a téllel, szelídül, telik újult reménnyel. Mintha a világ fagyasztó gondja a zordon téllel elillant volna; oszlik már a köd, tisztul a kék ég, jó, ha az élet csupa reménység. ZALA JÖZSEF Brazil ÉPÍTÉSZETI kiállítás A népeink között fennálló kulturális egyezmény megkötése óta ez az első brazil kiállítás köztársaságunkban, amely Prága után Btatislavában a Műszaki Főiskola előcsarnokában nyílt meg a közelmúltban. A brazil alkotó törekvések előterében a világépítészet áramába kapcsolódó architektúra áll, mely hatással van az egész latin-amerikai fejlődésre. A dokumentációs fényképanyag (negyven gyönyörű' felvétel] az ország építészetének történetét szemlélteti a 16. századi portugál gyarmatosítást követő kor koloniális ANNUS JÖZSEFNÉ, SZÜL. KAZÁN ROZÁLIA — PÉTERKE, ÖTÉVES — NŰRIKA HÁROMÉVES — AZ UTOLSÖ NÁDFEDELES HÁZ... BAJCS, 1963. FEBRUÁR 15., PÉNTEK. Tjinnyit jegyeztem jel útinaplómJJ ba egy eléggé érdektelen utazásról, mely — eleinte úgy véltem — nem jelent számomra különösebb élményt és nem nyújt a toll hegyére kívánkozó érdekesebb anyagot. Tévedtem. Most utólag eltűnődöm a száraz bejegyzés felett, s hirtelen látom azt ís, amit akkor ottjártamkor nem láttam. Tudatom legalsó rétegeiből kibontakoznak az akkor alig érzékelt benyomások. Mintha újra ott állanék az egykori kastély előtt — talán a hercegprímás jószágigazgatója lakott benne — szemembe süt a bágyadt téli nap, kissé jurcsállva, de különösebb izgalom nélkül bámulom a szemközt ágaskodó érthetetlenséget: egy többemeletes, városi bérházat. Az erkélyek rácsozatát helyettesítő, piros, kék, sárga lapokat, a napfényt polarizáló, olajos jényű ablakot. Bérház, hát bérház, gondolom. Sokat láttam ilyet a városokban. Am itt, ahol nemrég legfeljebb nádjedeles béreslakások álltak, nagyon valószínűtlenül hat. S odább a bérháztól a még nagyobb valószínűtlenség: az ólak — tyúkólak, disznóólak. Hallom a malacsírást, kakaskukorékolást, elképzelem a nádjedeles bérestanyákon megöregedett anyókákat a két-háromszobás modern lakásokban, a fiatal anyákat és unokákat a~ fürdőszoba tisztaságában, csempézett, fehér falak között, ujjuk csillogó, nikkelezett víz csapon motoz, s ugyanakkor elképzelem az öreg kondást, akt gyermekkorom idején úgy mosakodott, hogy szájából tenyerére köpte a vizet... A kastély földszinti helyiségeit átalakították: itt modern önkiszolgálóbolt, mellette trafik, büfé, borbélyműhely, hentes. Csupa üveg és szürke cement a földszint. S az emelet? Az emelet és a tető megmaradt a maga ósdi érintetlenségében. Régi „ajtók és rétji ablakok, megfeketedett pala, s még feketébb gerehdák. Olyan benyomást kelt az egész, mintha ez a sok újdonság egyenest a földből nőne ki, mint a fiatal babszár, s tolná el maga felől a rásúlyosodó hantot. Egy megtorpanó, felemás mozdulatba görcsösödve, téglába, cementbe meredve küszködik itt a múlt és a jelen. Ott odább a dolgozók háza. Teljességgel modern épület, akár a bérház. Tágas, napfényben tündöklő ablakok, nagyszerű portál, benne ragyogó tisztaságú étterem, internátus, legényszállások. Szemközt vele a templom hajóra vagy koporsóra emlékeztető középkori architektúrájával. A toronyban megkondul a harang: déli harangszó. Kong a harang: a nándorfehérvári győzelem emlékére és tiszteletére Európa régen elfelejtette a nagy törökverőt. Szinte látom a ztmonyi táborban a pestis halálos görcseiben vonagló, haldokló Hunyadi Jánost. Ave Maria! Ave Maria! Hunyadi meghált, de szól a harang. Az értelmetlenül rideg érc kongása verdesi dobhártyámat. Idétlenül ágaskodik a kis templom tornya. Idő viaskodik az idő ellen, történelem a történelem ellen. Végigballagok a betonból öntött úton, kétoldalt a megfejelt, átépített, újjáalakított bérestanyák, piros tetők és fehér palatetők s antennák erdeje. Ave Maria! Az úton Súlyos teherautók gördülnek. Motorzúgás. Benzinszag. Lármás traktor pöjög. Valahol rádió szól. Harangszó öblös hangja szól a háztetők felett. Az állami gazdaság igazgatóságának közleményeit darálja a bemondó. t Az út felett feszülő acélhuzalokon fehér neoncsöveket himbál a szél. S mielőtt az út végképp kifutna a faluból, ni ott: megáll a szívverésem. Bérestanya, szinte múzeumba való. Roskadt, szennyes falak, fekete, korhadó nádtető. Az eresz alatt sötét lyuk a padlásfeljárat és a tetőn — televíziós antenna. Az ólak körül szőke, kiest asszony motoz. Az én szűk följegyzésem Annus Józsefnéje, született Kazán Rozália, akinek kocsivezető a férje és két szőke gyermeke van, ötéves Péterkéje és hároméves Nórikája. Állunk a téli napsütésben, a hóban és Rozália magyaráz, panaszkodik. Nem akarják megjavítani a tetőt, nem akarják. Azt mondják nem érdemes. A bérházba kell menni, pedig az drága dolog: egy háromszobás lakás havi bére 228 korona. Itt csak • 15. Megsajnálom. Így lakni manapság Istentelenség! Hirtelen a szemembe nevet/ Mit gondolok tulajdonképpen? Bevezet a lakásba. Szépen vakolt, festett falak. Előszoba, konyha két szoba. A padló szépen gyalult, sima deszka, szőnyegek, modern sima bútor, az egyik sarokban a televíziós készülék szürke ernyője, amott mosógép, a szekrény aljában porszívó. Péterke, Nórika és a harmincéves Annus József, kocsivezető otthona. Az esztergomi hercegérsek egykori jobbágyainak unokái és dédunokáinak otthona." A korhadó nádjedél alatt kikelt és folytatódik a forradalom, mint a csírázó babnövény egy nap leveti maga jölül a napfényt elzáró, rásúlyosodó rögöt. Egy nap lehull, összeroskad ez a nádfedél is. Annus józsefné, született Kazán Rozália a téli naptól, a hó vakító fényességétől hunyorogva tekint a modern bérház jelé. Csupa üveg, csupa beton, tégla, vas. Ragyognak a tágas ablakok, az erkélyeket elzáró színes lapok. A lomszerű, válószínűtlen Jelenség, mégis valóság. A nádtető és a televíziós antenna átmeneti kuriózum, furcsaság. A bérház a perspektíva: ahogy mondani szokás, megszűnik a város és falu közti különbség. Hogy nehéz lesz? Hát nem mondom, nehéz, mert nagy a különbség havi 15 és 228 korona lakbér között. barokk-stílusban épült templomait, kolostorait, lakóházait, melynek szigorú külső rendjót népies elemekkel gazdagított, kifejező dekoráció élénkíti. A 19. századi francia klaszszicizmus hatása is észlelhető. A felszabadult Brazíliában az akadémiai szellemű történeti stílusok uralkodnak. Csak 1922-ben, a modern művészet kiállításán Sao Paolóban Ismerkedik meg a brazil kultúra az európai új művészi törekvésekkel. Már 5 évvel később feltűnnek itt az első új vonalú épületek. Corbusier elmélete és elvei döntő hatással voltak .modern építészetük kialakulására. Az új éplt^sznemzedék, élén 0. Niemayerral, lázas tevékenységet fejtett ki a két eddigi fővárosban, Rio de Janeiróban és Sao Paolóban. A megváltozott városkép a modern kor érverését, életérzését fejezi ki. Az európai és Amerikai Egyesült Allamok-beli új törekvésekből kiinduló esztetikai elgondolású, képzeleti és Urai elemeket hangsúlyozó új architektúra kihasználja a forró égalj természeti feltételeit, illetve alkalmazkodik hozzájuk. Mindenkor megteremti az összhangot a drámai táj, a buja növényzet és az épület között. Mivel Brazília lakott területei eddig főleg a tenger mellékére szorítkoztak, új fővárost terveztek az ország közepén, amivel a szinte parlagon heverő óriás területek benépesítése és azok természeti kincseinek kiaknázását célozták. Az új formanyelvű építészet legteljesebben itt jut szóhoz. Szokatlanul merész szerkezetű és vonalú, könnyed és elegáns épületek . emelkedtek, melyek nagy része karcsú oszlopokra támaszkodik s az alattuk kiképzett szabad téren árnyékos utak húzódnak. Az épületeklje mélyen belenyúló erkélyek sora fokozza a levegős hatást. Van .néhány kényelmes tisztviselőés munkás lakótelep Is, bár Brazília, a leghaladóbb szemléletű dél-amerikai ország, egyelőre nem tudja a tömeglakás-problémát megoldani. Niemayer építész szavai jelzik, hogy az izgalmas kérdés milyen elsőrendű fontosságú számukra: „Ha nem építünk a tömegek számára otthont, ezzel az építészet szociális funkcióját hazudtoljuk meg." Ez a haladó felfogás is közelebb hoz bennünket Brazíliához és erősíti baráti kapcsolatunkat. BÄRKÄNY JENÖNÉ 1S83. február 28. * {Jj SZÖ 5 •