Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-15 / 15. szám, kedd

szomszéöok A kőművesek nagy hangoskodás­sal érkeztek a bélai EFSZ irodájá­ba. — Elnök elvtárs! — panasz­kodtak Velena Pálnak —, nem is tudtuk, hogy a mai napunkat nem számolják el. Kiabáltak, mert nem tetszett nekik az eset. Igen, méltóságos uraim, befagyott a betonozás és reggeltől ott ültök a magtárban. Mit számoljak el ak­kor? Miért nem szóltatok reggel, hogy más munka kellene — ad­tunk. volna munkát, van itt tenni­való bőven. Alkonyat felé jöttök panaszkodni? — De mikor csak most tudtuk meg, hogy nem számolják el a na­punkat. — hangzott a további kifo­gás. ' 1 — Már reggel sem volt beírva a munkakönyvbe arról gondoskod­tunk. A legnagyobb baj nem is az, hogy ketten ott ültetek, hanem öten-hatan körülfogtak benneteket és folyt a beszéd, mintha ezért fi­zetnének benneteket. A mai napra tehát nem kaptok fizetést, holnap reggel majd újra kezdünk valamit, de rendesen kell dolgoznotok. Határozott keménység, de igaz­ságérzet ül Velena Pál arcán. Igaza van. A munkafegyelmet, 1 a munka­erkölcsöt be kell tartani. így lehet csak eredményeket elérni. Nem sírnak, nem panaszkodnak a bélai szövetkezet tagjai. Tudják, hogy „lógni" nem lehet a közös gazdaságban. Aszályos nehéz év után az évvégi zárszámadáskor — ugyan még az elnök sem tudta meg­mondani, hogy mikor lesz — még hét koronát fizetnek munkaegysé­genként. Előlegként 18.— koronát fizettek egy-egy munkaegységre az év folyamán. Mi a titka a szövetkezet szilárd­ságának, sikereinek? Elsősorban az, hogy a fontos munkák idején minden tag kint dol­gozik a földeken. A tagság lelkese­dik az új módszerekért, kétszeres erővel dolgozik. A szövetkezetesek a terven felül termelt terménye­kért prémiumot kapnak. A részese­dés harminc százalékos, természe­tesen pénzértékben számítva. A he­lyesen alkalmazott prémiumrendszer többtermelésre sarkallja a tagságot. Ezenkívül pontos ellenőrzést valóšl­töttak meg minden munkaszaka­szon és mindenkitől becsületes mun­kát kívánnak. Csal$, jó minőségű munkát fogadnak el. A vezetés jó, a tagok szaktudását állandóan gya­rapítják. Mindenki érti a munkáját. Óránként 0,20 munkaegységet szá­molnak el annak, aki látogatja a szövetkezeti munkaiskolát. Látogat­ják is a tagok, elsősorban a fiata­lok. Nemcsak a munkaegység miatt, -hanem mert tanulni akarnak. A fa luból —- néhány iparoson kívül — nem járnak máshova dolgozni, fő ként a fiatalok nem. Itt nincs mun­kaerőkérdés. El ls végeznek min­den munkát agrotechnikai határ időre. Az ellenőrzés, a munkafegye­lem, a jó munka, az iparkodás az alapja a bélai szövetkezet sikerei­nek. Eladási kötelezettségeiket tel­jesítették, a hektárhozamok kielé­gítőek. Másképpen van ez a szomszédos muzslai EFSZ-ben. A betonozás is „befagyott" már a bélai szövet­kezet udvarán, nem tudnak kőmű­vesmunkát végezni: Muzslán 'pedig mínusz 12 fokos fagyban szedték a cukorrépát. A kukoricatörést ls de­cemberig húzták. Fagyban, hóban kellett letörni a még menthetőt. A két szövetkezet földjei közvetlenül egymás mellett fekszenek. Egy-egy út a határ. S mégis milyen nagy a különbség a két falu között. Egyik helyen kitűnő eredményeket érnek el, a másik faluban pedig állandóan küszködnek a bajokkal. Igaz, meg­van az oka az itteni hibáknak is. Például a napsütéses, verőfényes őszi napokon, amikor vígan lehe­tett volna répát szedni, s még in­kább a kukoricát betakarítani, a szövetkezet vezetősége leállította a kukoricatörést és répaszedést, mondván: nincs elég munkaerő, ké­sőbbre kell halasztani ezt a mun­kát, a vetés a fontos. Mire lett vol­na szükség? jobb munkaszervezés­re, hogy a kapások betakarítását és a vetést Is elvégezhették volna. Éjszakai műszakban is lehetett vol­na szántani-vetni. A traktorosok hajlandóságában nem volt hiány. A szövetkezet vezetősége azonban úgy látszik, igen lassan gondolkozik. Három hét kiesett, szándékosan ál­lították le a munkát, azért kellett azt fagyban hóban pótolni. De sok répa maradt a földben, mert ilyen­kor nem lehet már kiásni, meg a kukorica sem lett több, hogy de­cember közepén törték. A kukori­caszárat sem silózhatták, tönkre­ment a répafej is, mert megfagyott. Ez bizony óriási kár. Így van ez, egyik szövetkezetben jobban men­nek a dolgok, a másikban rosszab­bul, rosszabbul, a rossz szervezés vagy az iparkodás hiánya miatt. Nem ártana, ha a muzslaiak tanul­nának a bélaiaktól. Bagota István Ahol a Lovinit készül Eredetileg tanítónak készült, de a pedagógiai iskola második évfolyama után abbahagyta. — Itthon épült, a gyár és felhívást tettek közzé: Segíts építeni a lube­niki magnezit üzemet! Minden „lám­paoszlop" ezt kiabálta ... Hirtelen más témába csap át: — Az érettségim azért meg van — a revúcai általánosban megszereztem. Nem bántam meg — mondja alig hallható hangon, csak azt nem tu­dom, nem lett volna-e a tanítót mun­kához több adottságom, mint mester­nek lenni egy igazi üzemben. — Apám fuvaros volt... Sohasem kívántam a szakmáját folytatni — bukkant fel újra szavaiban a hivatás problémája. > — Cirkuszi artista, vagy cloiun akartam lenni gyermekkoromban s később, amikor már a mozival is meg­ismerkedhettem, a színészi pálya tet­szett. Ahogy a falu széle felé közeled­tünk, lépéseit egyre szaporázza s már messziről a gyár kéményeiből bod­rozó füstgomolyagokat mutogatja ... Színük szerint tudja, hogy melyik fon az alagút, és melyik az aknáskemen­cékből. > Fokozatosan kitárult előttünk a gyár egész panorámája. Mint egy erő­sen nyújtott téglalap alakú festmény, úgy emelkedett ki a tájból a gyár ké­pe fán Paška magyarázata nyomán. Az egészet szinte színképekre bontja s ezekből a színfoltokból rakódik ösz­sze a gyár termelési menete: a he­matitvörös lejtőtől, ahol a tárnák nyí­lásai tátonganak, egészen a hervatag nádasig, amely a völgy mélypontján az expedíciós részleg közelében húzó­dik meg. Itt hagyják el a gyárat a kész termékek, amelyek Lovinit' né­ven világhírűvé tették magnezitipa­runkat. Így kívülről az első látásra szinte túl egyszerűnek hat az egész: a hegy­oldalból kibányásszák a nyersanya­got, majd beömleszük a zúzóba, pör­kölik, hűtik, őrlik, választják, keve­rik, gyúrják, préselik, szárítják, vé­gül kiégetik és kész... kész a Lo­vinit. fii agnezittermelésünk mennyiségre J-" és minőségre nézve is forradal­mi fejlődésen ment keresztül. A vi­lág magnezit termelésének nagy ré­szét mi fedezzük. Ennek ellenére a megengedhető termelési ütemnek mégis csak alig 50 százalékát értük el. Ez annyit jelent, hogy még két­szer olyan mennyiségben is előállít­hatnánk magnezitterméket, mint amennyit jelenleg termelünk, s csak akkor érnénk el azt a mennyiségben színvonalat, amelyet a .világ vaster­melési mutatószáma határoz meg. Mi­nőség tekintetében a Lovinit téglá­nak a világpiacon nincs párja. — Nevét Lovinobáňától kapta — mondta Ján Paška. Ezután már csak az volt kérdéses, miért nevezték el Lovinobáňáról, ha Lubeníken gyártják...? — Egy lovi­nobányai mérnök találmánya, s gyár­tását is ott kezdték el valamikor, ami­kor lubeníken még gyár sem volt... — kaptam a választ. Űj gyárak létesültek azóta. Másfél évtizeddel ezelőtt az euró­pai magnezittermelésnek már több mint egyötödét mi fedeztük. Ez a há­ború előtti, 1937-es évhez viszonyít­va, két és félszer több téglát jelen­tett a világpiacon. Háború utáni ter­melésünk ezt a színvonalat tíz év alatt pontosan tízszeresére növelte; s ezt 1975-ig négyszeresére kell fo­koznia. Az üzem megtekintése közben út­baejtettilk a szárítócsarnokot. Függő­polcos csillevonatok sorakoztak egy­más mellett színültig rakva nyers tég­lával. Avatatlan szemmel is észrevet­tem, hogý a téglák alakra és nagy­ságra nézve is szinte csilléről-csillé­re különbözőek. Már attól tartottam^ hogy a sok féle-fajta tégla között meg sem találjuk a Lovinitet... EU képzelésem azonban hibásnak bizo­nyult, mert a téglák nemcsak alak és nagyság szerint különböznek, de összetételben ts. A téglák összetételét a magnezit­fajták vegyítést aránya hatá­rozza meg. Erről egy külöri részle­gen gondoskodnak, ott, ahol fán Paš­ka a mester. — Ez a gyár konyhája. — Az egész vegyítőrészleg olyan, akár egy fedett uszoda. Végig hosz­szú medencék húzódnak benne. Ezek­ben a víz helyett barna, fekete, sár­ga és még sokféle más színárnya­latú magnezitkupacok vannak. A ka­nalas daruk pedig egyebet sem csi­nálnak, mint a kupacokat az egyik kádból kiszedik és a másik kádba he­lyezik, látszólag teljesen céltala­nul ... A mester elemében érezte magát: ment, sietett, keverőtől keverőig. Az asszonyokhoz a mérlegre, fel a daru­kezelőhöz, majd le a kádakhoz ... Magamra hagyott. Lassan végigmen­tem az egész vonalon. Kimondhatat­lanul érthetetlennek tűnt az egész Hosszú órákon keresztül csak szemlé­lődtem, végül is Majoros bácsi, az­egyik keverőgép kezelője avatott be a munka menetébe: lényegében kü­lönböző jellegű magnezit nyersanya­got vegyítenek itt össze meghatáro­zott arányban, majd ebből a préshá­zak előkészítőjében masszát gyúrnak, . épből készül a tégla préselés útján. ^ A műszak nyolc órája úgy elröp­pent, hogy észre sem vettem, s máris hozzák a mérlegtől az eredménylapo­kat ... A mester szótlanul bevezeti az eredményt a nagykönyvbe. Mind­nyájan láttuk rajta, hogy rosszked­vű ... Nem sikerült túlteljesíteniük a napi tervet. Hiába, a nőknek arany szívük van ... Bajusová, aki az eredmény­lapokat hozta, mentette meg a hely­zetet. — Ne csüggedjen, mester — mon­dotta anyáskodva — a présházban azért még hiány nem volt... — Tudom, tudom — intett Ján Paš­ka 1 és mélyet sóhajtott. - — Mit gondol, mi a helyzet a pré­seknél? — vette fel újra a beszéd fonalát az asszony. A mester elértette. Tekintete meg­élénkült. — Gondolja .. .f Az asszony nevetett és kifordult j majd még visszaszólt. — Menjen, kérdezze meg! / gy még lépkedni is könnyebb v volt. A présházban a nagy könyvben ez állott: 135,8 százalék. Ján Paška így magyarázta: — A présházban. miattunk még hiányt nem éreztek ...! Amikor az állomásnál a koromsötét éjszakában elváltunk, így búcsúzott: — Szeretném, ha négy év után újra találkozhatnánk. Hallgatásomból bizonyára kiérezte, hogy nem értem, miért csak négy év múlva...? — A košicet Technikai Főiskola estt tagozatának kirendeltsége lesz az üzemünkben — mondotta — és ha csak egy módja lesz, én is beiratko­zom ... Még négy év és Ján Paškából ke­rámiai mérnök lesz. KOBÁK KORNÉL il ÚJ MOTÁSÁBÍi^ LABE MELLÉKI HÍREK Kis falucska a Défiln melletti Boletlce nad Labem, egységes földmüvesszövetke­zete azonban kitűnő eredményeket ér él annak ellenére, hogy a falu lakólnak túlnyomó része az itteni Kovona, Cesa­na és Chemotex üzemekben dolgozik. Az utóbbi két üzem dolgozói — pár nappal az év vége előtt — ünnepi gyűlésre jöt­tek össze: a Cesana dolgozói ekkor nyerték el a CSKP XII. kongresszusának „Emlékezetsorvadásban" szenvedő bonni hatalmasság A Német Demokratikus Köztársaság sajtója Július Mader tollából cik- meggyilkosságokat a „zsidókérdés ket közölt a napokban, amelyben egy újabb háborús bűnösről rántja le rendezése" címén. Alig nyolc nap­iz leplet. Július Mader, az ismert berlini író és publicista, fáradságot nem pal a két náci hatalmasság megér­ismerö munkásságával sorra felkutatja azokat az egykori náci ámokfutó- kezése után máris megjelent és élet­kat, akik — vérfoltos mundérjukat levetve — most a bonni szövetségi be lépett Szlovákiában az úgyneve­hivatal bőrhuzatos zsöllyéiben élvezik az életet. Mader eddigi művei kö- zett zsidótörvény. Ez a „nürnbergi zül feltűnést keltett a „Die graue Hand" ISzürke kéz/, „Jagd nach dem törvényeken" alapuló terrortörvény Narbengesicht" /Hajsza a sebbhelyes arcú után). (Az előbbi cseh fordí­tásban is megjelent./ i 1943 elejéig nem kevesebb mint 57 628 zsidószármazású polgár elhur­colását jelentette Szlovákiából a né­met koncentrációs táborokba, akik Vértől csöpögött Radtke és Globke keze. De a két véres kezű tömeggyilkos rium, Radtke pedig a hitleri hadsereg — egymásért aggódva — a háború főparancsnoksága részéről „hasznos befejezése után sem tévesztette egy­A berlini újságíró említett cikkét tisztje Bécsbe, az akkori „XVII. véd­Szlovákiának címezi és feleleveníti erőkörzetbe" tette át székhelyét, közül csupán 284-en élték túl a há­benne azokat a gaztetteket, amelye- Bécsben pedig már ott settenkedtek borút, ket az az ember követett el Szlová- Hitler cselszövői a Tiso-félé fasisz­kiában, aki a Német Szövetségi Köz- ta bábkormány megalakítására, társaság védőszárnyai alatt egysze- Globke a német belügyminiszté­rűen „semmire sem tud visszaemlé­kezni". Érdekes fénykép nyomára bukkan- tanácsokkal látták el a szlovák fa- mást szem elől. Mindegyikük tudta, tak. A fasiszta karlendítéssel köszön- sisztákat, hogyan hajtsák végre a tö- milyen terhelő tanúvallomást tehet­te Albert Radtket ábrázolja, amikor "" , " •• r 1 1941. szeptember 2-án a német kor­mányküldöttség tagjaként Bratisla­Vába érkezett. Radtke a hitleri Wehr­macht őrnagyi egyenruhájában Frick náci miniszter, annak Stuckart nevű államtitkára, valamint Hans Globke miniszteri tanácsos társaságában ér­kezett akkor Szlovákiába, .hogy az úgynevezett szlovák államban a zsi­dókat likvidálja. Látogatásáról beszá­molt a szlovák fasiszták hivatalos lapja, ,a Gardista is. Nem volt véletlen, hogy Hitler ép­pen Radtke őrnagyot nevezte ki an­nak a „különleges feladatok elvég­zésére alakított bizottságnak" tagjá­vá, amelynek elő kellett készítenie a tömegmészárlást. Radtke ugyanis már 1932 óta tagja volt a náci pártnak és Hitler hatalomra jutása után azon­nal felvétette magát a fasiszta kato­nai akadémia első évfolyamába, 1935­ben előléptették a haditerveket ková­csoló hitleri vezérkarba, majd mint a VI. hadtest kémelhárltó tisztjét a titkosszolgálatban alkalmazták. Köz­vetlenül Ausztria bekebelezése után mint a katonai titkosszolgálat vezető A baloldalon a legszélső Radtke őrnagy (X), balról a negyedik Glob­ke (XX). fekete egyenruhában Frick mellett. A hatodik magas egyenru­hás Stuckart mellett Tido J. Gašpar. A fénykép 1941 szepten-'- — 'ben — Frick náci belügyminiszter látogatásakor készült Nitrán. ne ellene a másik gyilkos. Miután Globke Adenauer szövetségi kancel­lári hivatalában megszilárdította ha­talmi pozícióját, elment Radtkeért és a bonni titkosrendőrség elnökhelyet­tesi székébe emelte. Radtkenak ez a „felfelé buktatása" különben Rein­"liard Gehlen hitlerista tábornok se­gédletével történt, hiszen mindket­ten egy Időben látogatták a fasiszta katonai akadémiát. • Ezt megelőzőn ugyancsak Gehlen gondoskodott ar­ról, hogy a közben alezredessé elő­léptetett cimboráját „eltüntesse" tit­kosszolgálatának népes táborában az avatatlanok szeme elől. Ma, tizennyolc évvel a világtörté­nelem legkegyetlenebb vérengzése után naponta gyönyörű Mercedes-ko­csi gördül ki, a nyugat-németországi Köln-Biehl, Biehli körüti 17. számú villa kapuján. Az autóban Albert Radtke terpeszkedik magabiztosan. Legalábbis annak látszik. Azzal ál­tatja magát, hogy 'mivel annak ide­jén sajátkezűleg semmisítette meg terhelő náci okmányait, egyszer s mindenkorra megmenekült az igaz­ságszolgáltatás elől. Radtke úr biztonságban érzi ma­gát, mert 1951 óta a bonni úgyneve­zett „szürke eminenciás urak" közé tartozik. Jelenleg is a nyugat-német­országi szövetségi hivatal „alkot­mányvédelmi" tagozatának elnökhe­lyettesi tisztségét tölti be. A bonni titkosszolgálat vezetésében tehát a második helyen ťjll. A barnaingesek rémuralma alatt ugyanolyan lelke­sedéssel fogdosta össze Szlovákia fog­fosZÍott kommunistáit és zsidószárma­zású családjait a halálgyárak tüzé­nek szítására, mint amilyen hévvel rendez most hajtóvadászatot a béke­védők ellen az NSZK-ban. Hitler épp­úgy. megbízhatott alantasában, mint jelenleg Adenauer. Ezzel Szlovákia népének is bemutattuk az eddig ke­vésbé ismert Albert Radtke tömeg­gyilkost, a sokéves gyakorlattal ren­delkező fejvadászt, aki a Führer utód­államában is hű maradhatott szeny­nyes mesterségéhez. (G-kj. üzeme címet; a Chemotex pedig — amely az Ostí n. Labem-i Vegyikombinát rész­lege — a CSKP XII. kongresszusának részlege címet nyerte el. Mindkét üzeni a déčínl járás legjobb üzemel közé tar­tozik. J A Laben a hajósok tavaly 514 ezer tonna szemit szállítottak az észak-cseh­országi barnaszénmedencéből Prágába. Az elmúlt évhez viszonyítva ez 110 ezer toiinával több. A hajósok vállalták, hogy az idén ennél ls több szenet szállítanak Prága lakóinak. Hogy.ezt komolyan gon­dolták, bizonyltja az is, hogy a közvetle­nül a karácsonyi ünnepek előtt leküldött utolsó szénszállítmány után azonnal hoz­záláttak az uszályaik javításához. Mire eljön a tavasz, megjavított uszályokkal kezdhetik meg a szénszállítást. Gustáv 2ák, DéCln Elnyerték a büszke címet A kpngresszusi szocialista munka­versenyben a Nyugat-Szlovákiai Ener­getikai Üzemek Nové Zámky-i részle­gének dolgozói is szép felajánlások­kal vettek részt. Vállalták többek kö­zött, hogy 55 ezer koronával csök­kentik termelési költségeiket. Az üzem dolgozói, akik eddig is mindig helytálltak a munka frontján, nem­csak ezt a vállalásukat, hanem vala­mennyit teljesítették. Sőt, évi felada­taikat is jóval a vállalt határidő előtt — december 15-e helyett december 10-én teljesítették. Az ilyen eredmé­nyek után jogosan nyerték el a CSKP XII. kongresszusának üzeme címét. Szabú István, Nové Zámky Szebb sikerek felé A Nyugat-Szlovákiai Energetikai Üze­mek komárnói részlegének dolgozói se­rényen készülődnek az előttük álló fel­adatok teljesítésére. Ján ZatoviC elvtárs­sal, az üzem vezetőjével az elmúlt év sikereiről s az idei feladatokról beszél­gettünk. Elmondta, hogy tavalyi eredményelkért nem kell szégyenkezniük az üzem dol­gozóinak Tervüket már december 7-én teljesítették. Mindezt a szocialista mun­kaversenynek és a jó munkaszervezés.­nek köszönhetik. A kollektívák közüi kl kéli emelni Havllk Pál hattagú kollek­tíváját, mely kiváló teljesítményeiért decemberben elnyerte a CSKP XII. kong­resszusának brigádja megtisztelő címet. — Ez évben is mindent elkövetünk — mondta befejezésül > Zatovič elvtárs —, hogy elláthassuk villanyárammal a járás falvait.. . Természetesen továbbra is a munkaszervezésre és a szocialista mun­kavei-:— vre támaszkodunk. Holczer László, Komárno 6f SZÖ 4 * 19*3- J anuá r

Next

/
Thumbnails
Contents