Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)
1963-01-01 / 01. szám, kedd
— Miért nem illsz le, Fegyn? — Nem tudok... A papa tegnap leckét. megmagyarázta a (Krokogyil) N i — Nem akarok faJu n dolgozni, <áncdalénelces akarok lenni! Fiodo r<»» raj M ) XX Nyikolajev és a cséplés A cséplés idején tfirtént, hogy az egyik szövetkezetben a vezetőség össze-vissza kapkodott. Elmulasztották a csépifibrigád megszervezését. A prémium feltételein is annyit vitatkoztak, hogy közben alaposan eljárt az idő. A rendkívüli közgyűlésen aztán ígérnek fü-fát a tagságnak. Látva a vezetőség engedékenységét, valahonnan a közgyűlés hátsó soraiból valaki elkiáltja magát: — Tán még a csillagokat is lehoznátok az égről? A közgyűlési termen végigsustorog a nevetés. — Miért ne — toldja most már meg egy másik ember az előbbi felszólalást. — Lehozza a mi vezetőségünk a csillagokat is, legfeljebb Nyikolajevtől kérnek hozzá egy kölcsönrakétát. — Drágám! Csak egy pohárral iszom i (Volksst.) £ humor könyvéből • ROALD AMUNDSEN, sarkkutató, akinek nagyvonalú előadását olykor saját honfitársai sem vették sző szerint, sajtóértekezleten számolt be legújabb expedíciójáról. Mellette egy díványon kiterítve feküdt egy hatalmas jegesmedvebör, amelyre Izgalmas küzdelem árán tett szert a sarkvidéken. — Életre-halálra harcoltunk, vagy ő, vagy én ... — mesélte Amundsen, amikor egy norvég újságíró közbeszólt: — De Roald, képzeld, mit kezdett volna a jegesmedve, a te bőröddel I • BOULANDRA ASSZONY, a román színművészet kiemelkedő egyénisége, végtelen agilitása mellett Igen szókimondó is volt. Egyik színésznő, akinek egy őhozzá hasonló korú öregasszonyt kellett látszania, tanácsát kérte, hogyan maszkírozza magát öregre. — Púderral, púderral — tanácsolta az öreg művésznő. — 'Sok púdert raklak az arcomra? — Ellenkezőleg, sok púdert töröli le róla . . .1 Furcsa dolgok Miért hallgat az ember? Fredric March, a neves amerikai filmszínész hallgatag ember hírében állt. ö maga ezzel a magyarázattal szolgált: — Mielőbb megszólalok, előbb megkérdezem magamtól: „Igaz az, amtt mondani akarok? Kedves? Hasznos?" Miután válaszolok magamban erre a három kérdőre, rendszerint nem szólók egy szót sem. Üjabb találmány a horkolás ellen Mivel a békés egymás mellett alvás egyik régi ellensége a horkolás, a történelem legkiválóbb géniuszai már sokféle találmánnyal igyekeztek segíteni a horkoló emberiségen A legújabb talál mány lényege a „Chicago Sun-Times" cfmű amerikai lap szerint -.fim más, mint a horkolónak elalvás előtt leg alább 5 percig egy darab fát kell rág. nla. Ez a tevékenység annyira elfárasztja az illető állkapcsát, torkát és nyakát, hogy utána már nem tud horkolni. Sajnos, a találmánynak van egy súlyos hiányossága. Ki mondja meg az illetőnek, hogy horkolni szokott? Bűn és bűnhődés Egy római zsebtolvaj egy Vatikán felé tartó autóbuszon egy pap zsebéből kilopott egy vastag borítékot. A detektívek akkor fogták el a zsebtolvajt, amint egy kapualjban szomorúan nézegette a zsákmányát: két tucat színes szentkéoet. Mikor iő az amerikai kórház Sir Róbert Platt, a Manchester-i orvosi egyetem professzora az Egyesült Államokban |árt. és az amerikai viszonyokat tanulmányozta. Véleményét röviden így foglalta össze: — Az Egyesült Államok kórházai kiválók. s ahhoz, hogy a beteg tökéletesen meg legyen velük elégedve, mindössze három feltétel szükséges: 1. A be tegnek rengeteg pénze legyen; 2. Ne igényeljen túlságosan sok ápolást; 3. Abban a betegségben szenvedjen, amely ellen kezelik. .•.•/.".".•.•.•.V.V.W.V.V.'V.V.VV, SZERGEJ SVECOV: Egy költő története A felnőtteknek írt kezdetben, bár írtuk nála mások sokkal szebben. Az ifjúságnak írt utána s ezért mindenki megutálta. Ám alig múlt el pár bús hónap, írt a Gyermekirodalmi Kiadónak. £s e szakmában tündökölt ő, mint új talajt-nyert gyermek-költő. No és most, hol van a kis Bence? 0 lett a csecsszopók kedvence. Oroszból fordította: Pogonyl Antal. DARVAS SZILÁRD: TIPUSHÜLYE Ünneprontó Avatják a .zövetkezet most épült modern baromfiólját. Az építmény ugyan nem nagy, de annál nagyobb az avatással járó felhajtás. Szép beszédet mondanak az új létesítményről, csuoán egy a bökkenő! Még a közelben sem látni egy fia baromfit. Erre egy jóindulatú, de tájékozatlan idegen megkérdezi: — Hát a csirkék hova lettek a baramflólból? Először lepisszegik az ünneprontót, de aztán valaki mégis megsúgja neki: — Valamennyit levágtuk az avatóiinnetiséghez. — Igen, mama, nagyon rendesek voltunk! Ami itt-ott eltört, rendben összesöpörtük!... (Heures Claires) Ez egy kedves ismerősöm, akit azért hívok így, mert rengeteg van belőle és mindannyian hajszálnyira egyformák. Folyton attól fél, hogy elgépiesedünk, részban a technika haladása, részben a kommunizmus folytán, miáltal mindnyájan egyformák leszünk és nem tudjuk egymást magunktól megkülönböztetni. Mindezt a sok hülyeséget ő egyszóval falanszternek hívja és hiába magyarázom neki, hogy ő csak nyerhetne azon, ha például mi ketten egyformák lennénk, mert én sablonnak is sokkal megbízhatóbb márka vagyok, mint 8 egyéniségnek. Rettenetesen fél a falansztertől, mióta olvasta, Madách Imre 14 fel- . vonásos jóslatát. Az ember tragédiáját, ahol Michel Angelo széklábat farag és felrobban a lombik, előre reszket, hogy neki könyvelő létére széklábat kell majd faragnia, pláne, hogy nem tagja egyetlen pártnak sem. Márpedig — mondja —, a világ kétségtelenül effelé megy, már van tlpusruha, tlpusclpő, tlpusmenű, típusbútor, és ettől már csak egy lépés, hogy mindnyájan eszkimók legyünk és Éva anyának érezze magát harmlnehathavi részletre . Hiába magyarázom neki: mindezeket azért készítik, hogy a hozzá hasonló szegény slemileknek Is legyen miben járniuk, mit ennlök, és mire ülnlök, s hogy az ostrom után boldog volt, a hétszámra tlpusbabot zabálhatott. Felelevenítem neki azokat az időket, amikor egy adag falanszterért odaadta volna a lelke üdvösségét, mikor tlpusszakállt hordott és annyit se mosdott, mint az eszkimók, szóval amikor külsőleg midnyájan egyformák voltunk, ami főleg abban nyilvánult meg, hogy mindnyájan éltünk és ennek nagyon tudtunk őrölni. Falrahányt borsó minden szavam, továbbra ls a gépkorszakot emlegltl, meg hogy rövidesen a gyerekeket is szintetikus úton állítják elő, amit azonban a felesége nem igen hajlandó tudomásul venni és csak üres kifogásnak tart. Ugyanakkor azonban a technika hazájától, Amerikától el van ragadtatva és fönek-fának mesélt a csodálatos chicagói gépeket, melynél felül beteszik a disznót és alul kijön a kolbász, vagy beteszik az ágyút és kijön az olaj. Néha arra gondolok: bár lennék egy falanszterbe kényszerült Michel Angelo, s ebbeli minőségemben faragnék egy Jő erős széklábat, ' amelylyel aprókat ütnék a fejére szép sorjában valamennyi Ilyen hülyének. Legalább megtudnék, ml az a típusdaganat. Hajósné így szól a férjéhez: — Mfcsoda szegény emberek lehetnek a mi szomszédaink? — Miből gondolod? —• Valahányszor kölcsön kérünk tőlük valamit, mindig azt üzenik vissza, hogy nincs nekik. ECép szöveg nélkül '.V.V.V.W.W '.V.W, Nikiasz uradalmi ispán és Pazsek úr, a Jószágigazgató igen jő barátságban voltak egymással. Naponta együtt ültek a Ticska-féle falusi vendéglőben. Elválhatatlan ivócimboráknak ismerték őket, olyanynyira, hogyha a faluban valakit alaposan megtréfáltak, úgy mindenki tudta, hogy a kópéságot Nikiasz Ispán és Pazsek Igazgató úr együttesen követték el. Nikiasz ispán nagyon szerette Pazsek igazgatót, de valami mégis elválasztotta őket egymástól és ez a valami olyan felháborító dolog volt, hogy az egyébként szelíd ispán lelki egyensúlyát teljesen felborította. Ugyanis akárhányszor együtt mulattak a Ticska-féle vendéglőben és a mulatozás végén valamilyen csínyt követtek el p faluban — ami rendszerint abból állt, hogy a községi rendőrt a kacsaúsztatóba lökték — másnap az egész falu azt mesélte, hogy „Nikiasz ispán olyan részeg volt tegnap, mint egy disznó, Pazsek igazgató úr is Jó hangulatban volt". Az igazság persze az volt, hogy mindketten egyformán sokat ittak, és egyformán be voltak rúgva. Nem lehetett tehát csodálkozni azon, hogy Nikiasz ispán mindent elkövetett annak érdekében, hogy ez ez áldatlan helyzet megváltozzék. Volt eset, hogy szándékosan mértéket tartott az Ivásban és addig, amíg a jószágigazgató három pohár sört hajtott le, ő csak egyet. A végeredmény tehát 1:3 volt az igazgató javára, ami abban nyilvánult meg, hogy hazafelé menet Nikiasz ispán józanul és magabiztosan lépke ett a részegen dülöngélő és éktelenül káromkodó igazgató mellett. Másnap azonban faluszerte mégis úgy mesélték egymásnak az emberek az esetet, hogy: „Nikiasz Ispán megint olyan részeg volt mint egy disznó, és Pazsek igazgató úr ls jó hangulatban volt". JAROSLAV HASEK: OSZTÁLYKÜLÖNBSÉG Nikiasz rádöbbent, hogy itt áthidalhatatlan osztálykülönbségről van szó és ő, a botosispán sohasem lehet agyenragú a jószágigazgatóval. Mégis minden vágya az volt, hogy egyszer azt meséljék egymásnak az emberek, hogy: „Bizony az ispán úr tegnap jó hangulatban volt, de az igazgató, az úgy be volt rúgva, mint egy disznó!" Az ispán vágya azonban sohasem teljesedett be és lassan beletörődött abba, hogy hiába iázik kevesebbet, mint a Jószágigazgató, vagy akár semmit, a rangot tisztelő falusiak szemében mindig ő lesz olyan részeg, mint egy disznó és az igazgató csak egy kicsit jókedvű. Történt egyszer, hogy mindketten egyformán be voltak rúgva. Az ispán azért vedelte az italt, mert tudta, hogy teljesen mindegy, mennyit iszik, a jószágigazgató úr pedig abban a tudatban itta magát részegre, hogy Jóhírén amúgy sem eshet csorba. A tivornya után nagy riblllióval végigdülöngteK a falun, ahol egy egyenruhás alakba ütköztek. Azt hitték róla, hogy a községi rendőr és heves tiltakozása ellenére bedobták a kacsaúsztatóba. Kiderült azonban, hogy nem a községi rendőr volt, hanem a járőr-szolgálatát végző csendőrőrmester, akit a büntető törvénykönyv szigorú paragrafus véd, amely kimondja, hogy hatóság elleni erőszakot követ el az, aki hivatalos személyre kezet emel. Ettől a perctől kezdve a két cimbora feje felett ott lógott az igazságszolgáltatás pallósa lesújtásra készen. Az ügy olyan súlyos volt, hogy nem is a járásbíróság, hanem a kerületi bíróság tárgyalta. A tárgyaláson mindketten azzal védekeztek, KÉSŐ... Fizetésnap. Szakad az eső. Az italbolt ajtaján so- (Panoráma vány asszony pro- --Katowicze] bálja kiráncigálni dülöngélő férjét. — Nem megyek, hukk! — tiltakozik a férfi, csaknem négykézláb. — Nem akarok eláznil... iV.'.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V." hogy nem tudták, mit cselekszenek, annyira Ittasak vgltak. Tanúként beidézték a kocsmárost, a községi bírót ôs néhány falubeli gazdát, akik jelen voltak az italozásnál és így igazolni tudják, hogy a szóban forgó eset előtt a vádlottak fejenként harminc korsó sört ittak. Ticska kocsmáros volt az első tanú. — Mondja el nekünk — szólt hozzá a tanács elnöke — milyen állapotban volt Nikiasz vádlott, amikor elhagyta a vendéglőt? — Kérem szépen, tanácselnök úr — válaszolt határozott hangon a kocsmáros — az a Nikiasz olyan részeg volt, megkövetem alássan, mint egy disznó. — És milyen állapotban volt a jószágigazgató úr? A kocsmáros tiszteletteljesen az igazgatóra nézett, majd ünnepélyesen kijelentette: — A jószágigazgató űr jó hangulatban volt. Jegyzőkönyvbe vették a vallomást, majd sorra behívták a többi tanút. Valamennyi ugyanígy vallott. Az ügy tisztázottnak látszott, amiért ls a bíróság ítéletet hirdetett. A jószágigazgató úr, mert csak egy kicsit vidám volt, háromhónapi fogházat kapott. Nikiasz Ispánt azonban felmentette a bíróság, mert tettét részegen, beszámíthatatlan állapotban követte el. És hogy Nikiasz ispán elégtétele teljes legyen, az Ítélet kihirdetése után a jószágigazgató kétségbeesetten felkiáltott: — De kérem, tisztelt bíróság, hiszen én is olyan részeg voltam, mint egy disznói Ez azonban már nem változtatott a dolgon. Fordította: Gerényi Tibor. Késői felismerés — Mondtam, hogy ne azt a szoknyavadászt küldjük fel a Marsra. Legutoljára már a Vénuszról jelentkezett. i-*/ — Kisasszony, szomorúan kell megállapítanom, hogy végtelen, szemérmességétől napszúrást kaptam. (Hum. Dim.j „Oj SZO" kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő Szerkesztő sée- Bratislava Rnrkftho n in Telefon: 537 16, 5 2-23, 335 68, 506 39,- főszerkesztő 532-20, - titkárság: 550-18 - sportrovat: 505 29. Kiadóhivatal: Bratislava.GfSéhoB, S & M^Äil í' K? ľ« rlf Z ti H,rlap3 ? J° « ft ,ť 8' M egrentlelhető és előfizethető: a ?osta Központi Hírlap Irodánál, Bratislava, Gottwaid tér 48/VI1. Megrende hető még mmden po tahlva alnál é kézies-" tőnél. A külföldi megrendeléseket a posta sajtóklvlteli szolgálata - PuStový novinový úrad ~ vývoz tlaCe, Praha 1, JtnONSsWJ 14. M latáz el postamvatainai e s x
