Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-01 / 01. szám, kedd

— Miért nem illsz le, Fegyn? — Nem tudok... A papa tegnap leckét. megmagyarázta a (Krokogyil) N i — Nem akarok faJu n dolgozni, <áncdalénelces aka­rok lenni! Fiodo r<»» raj M ) XX Nyikolajev és a cséplés A cséplés idején tfirtént, hogy az egyik szövetkezetben a vezetőség össze-vissza kapkodott. Elmulasztot­ták a csépifibrigád megszervezését. A prémium feltételein is annyit vi­tatkoztak, hogy közben alaposan el­járt az idő. A rendkívüli közgyűlé­sen aztán ígérnek fü-fát a tagság­nak. Látva a vezetőség engedékeny­ségét, valahonnan a közgyűlés hát­só soraiból valaki elkiáltja magát: — Tán még a csillagokat is le­hoznátok az égről? A közgyűlési termen végigsustorog a nevetés. — Miért ne — toldja most már meg egy másik ember az előbbi fel­szólalást. — Lehozza a mi vezető­ségünk a csillagokat is, legfeljebb Nyikolajevtől kérnek hozzá egy köl­csönrakétát. — Drágám! Csak egy pohárral iszom i (Volksst.) £ humor könyvéből • ROALD AMUNDSEN, sarkkutató, akinek nagyvonalú előadását olykor sa­ját honfitársai sem vették sző szerint, sajtóértekezleten számolt be legújabb expedíciójáról. Mellette egy díványon kiterítve feküdt egy hatalmas jegesmed­vebör, amelyre Izgalmas küzdelem árán tett szert a sarkvidéken. — Életre-halálra harcoltunk, vagy ő, vagy én ... — mesélte Amundsen, ami­kor egy norvég újságíró közbeszólt: — De Roald, képzeld, mit kezdett vol­na a jegesmedve, a te bőröddel I • BOULANDRA ASSZONY, a román színművészet kiemelkedő egyénisége, végtelen agilitása mellett Igen szóki­mondó is volt. Egyik színésznő, akinek egy őhozzá hasonló korú öregasszonyt kellett látszania, tanácsát kérte, hogyan maszkírozza magát öregre. — Púderral, púderral — tanácsolta az öreg művésznő. — 'Sok púdert raklak az arcomra? — Ellenkezőleg, sok púdert töröli le róla . . .1 Furcsa dolgok Miért hallgat az ember? Fredric March, a neves amerikai filmszínész hallgatag ember hírében állt. ö maga ezzel a magyarázattal szol­gált: — Mielőbb megszólalok, előbb meg­kérdezem magamtól: „Igaz az, amtt mondani akarok? Kedves? Hasznos?" Miután válaszolok magamban erre a há­rom kérdőre, rendszerint nem szólók egy szót sem. Üjabb találmány a horkolás ellen Mivel a békés egymás mellett alvás egyik régi ellensége a horkolás, a tör­ténelem legkiválóbb géniuszai már sok­féle találmánnyal igyekeztek segíteni a horkoló emberiségen A legújabb talál mány lényege a „Chicago Sun-Times" cfmű amerikai lap szerint -.fim más, mint a horkolónak elalvás előtt leg alább 5 percig egy darab fát kell rág. nla. Ez a tevékenység annyira elfá­rasztja az illető állkapcsát, torkát és nyakát, hogy utána már nem tud hor­kolni. Sajnos, a találmánynak van egy sú­lyos hiányossága. Ki mondja meg az illetőnek, hogy horkolni szokott? Bűn és bűnhődés Egy római zsebtolvaj egy Vatikán felé tartó autóbuszon egy pap zsebéből ki­lopott egy vastag borítékot. A detektí­vek akkor fogták el a zsebtolvajt, amint egy kapualjban szomorúan nézegette a zsákmányát: két tucat színes szentkéoet. Mikor iő az amerikai kórház Sir Róbert Platt, a Manchester-i or­vosi egyetem professzora az Egyesült Államokban |árt. és az amerikai viszo­nyokat tanulmányozta. Véleményét rövi­den így foglalta össze: — Az Egyesült Államok kórházai ki­válók. s ahhoz, hogy a beteg tökélete­sen meg legyen velük elégedve, mind­össze három feltétel szükséges: 1. A be tegnek rengeteg pénze legyen; 2. Ne igényeljen túlságosan sok ápolást; 3. Abban a betegségben szenvedjen, amely ellen kezelik. .•.•/.".".•.•.•.V.V.W.V.V.'V.V.VV, SZERGEJ SVECOV: Egy költő története A felnőtteknek írt kezdetben, bár írtuk nála mások sokkal szebben. Az ifjúságnak írt utána s ezért mindenki megutálta. Ám alig múlt el pár bús hónap, írt a Gyermekirodalmi Kiadónak. £s e szakmában tündökölt ő, mint új talajt-nyert gyermek-költő. No és most, hol van a kis Bence? 0 lett a csecsszopók kedvence. Oroszból fordította: Pogonyl Antal. DARVAS SZILÁRD: TIPUSHÜLYE Ünneprontó Avatják a .zövetkezet most épült modern baromfiólját. Az építmény ugyan nem nagy, de annál nagyobb az avatással járó felhajtás. Szép be­szédet mondanak az új létesítmény­ről, csuoán egy a bökkenő! Még a közelben sem látni egy fia barom­fit. Erre egy jóindulatú, de tájékozat­lan idegen megkérdezi: — Hát a csirkék hova lettek a ba­ramflólból? Először lepisszegik az ünneprontót, de aztán valaki mégis megsúgja ne­ki: — Valamennyit levágtuk az avató­iinnetiséghez. — Igen, mama, nagyon rendesek vol­tunk! Ami itt-ott eltört, rendben össze­söpörtük!... (Heures Claires) Ez egy kedves isme­rősöm, akit azért hívok így, mert rengeteg van belőle és mindannyian hajszálnyira egyformák. Folyton attól fél, hogy elgépiesedünk, részban a technika haladá­sa, részben a kom­munizmus folytán, mi­által mindnyájan egy­formák leszünk és nem tudjuk egymást magunk­tól megkülönböztetni. Mindezt a sok hülyeséget ő egyszóval falanszter­nek hívja és hiába ma­gyarázom neki, hogy ő csak nyerhetne azon, ha például mi ketten egyformák lennénk, mert én sablonnak is sokkal megbízhatóbb márka vagyok, mint 8 egyéni­ségnek. Rettenetesen fél a fa­lansztertől, mióta olvas­ta, Madách Imre 14 fel- . vonásos jóslatát. Az em­ber tragédiáját, ahol Mi­chel Angelo széklábat farag és felrobban a lombik, előre reszket, hogy neki könyvelő lété­re széklábat kell majd faragnia, pláne, hogy nem tagja egyetlen párt­nak sem. Márpedig — mondja —, a világ két­ségtelenül effelé megy, már van tlpusruha, tlpus­clpő, tlpusmenű, típus­bútor, és ettől már csak egy lépés, hogy mind­nyájan eszkimók legyünk és Éva anyának érezze magát harmlnehathavi részletre . Hiába magyarázom ne­ki: mindezeket azért készítik, hogy a hozzá hasonló szegény slemi­leknek Is legyen miben járniuk, mit ennlök, és mire ülnlök, s hogy az ostrom után boldog volt, a hétszámra tlpusbabot zabálhatott. Felelevenítem neki azokat az időket, amikor egy adag falansz­terért odaadta volna a lelke üdvösségét, mikor tlpusszakállt hordott és annyit se mosdott, mint az eszkimók, szóval ami­kor külsőleg midnyájan egyformák voltunk, ami főleg abban nyilvánult meg, hogy mindnyájan éltünk és ennek na­gyon tudtunk őrölni. Falrahányt borsó minden szavam, továbbra ls a gépkorszakot emlegltl, meg hogy rövidesen a gyerekeket is szinteti­kus úton állítják elő, amit azonban a felesége nem igen hajlandó tudo­másul venni és csak üres kifogásnak tart. Ugyanakkor azonban a technika hazájától, Ame­rikától el van ragadtat­va és fönek-fának mesélt a csodálatos chicagói gé­peket, melynél felül be­teszik a disznót és alul kijön a kolbász, vagy be­teszik az ágyút és kijön az olaj. Néha arra gondolok: bár lennék egy falansz­terbe kényszerült Michel Angelo, s ebbeli minősé­gemben faragnék egy Jő erős széklábat, ' amely­lyel aprókat ütnék a fe­jére szép sorjában vala­mennyi Ilyen hülyének. Legalább megtudnék, ml az a típusdaganat. Hajósné így szól a férjéhez: — Mfcsoda sze­gény emberek le­hetnek a mi szom­szédaink? — Miből gon­dolod? —• Valahányszor kölcsön kérünk tő­lük valamit, min­dig azt üzenik vissza, hogy nincs nekik. ECép szöveg nélkül '.V.V.V.W.W '.V.W, Nikiasz uradal­mi ispán és Pa­zsek úr, a Jószág­igazgató igen jő barátságban vol­tak egymással. Na­ponta együtt ültek a Ticska-féle fa­lusi vendéglőben. Elválhatatlan ivó­cimboráknak ismerték őket, olyany­nyira, hogyha a faluban valakit ala­posan megtréfáltak, úgy mindenki tudta, hogy a kópéságot Nikiasz Is­pán és Pazsek Igazgató úr együtte­sen követték el. Nikiasz ispán nagyon szerette Pazsek igazgatót, de valami mégis elválasztotta őket egymástól és ez a valami olyan felháborító dolog volt, hogy az egyébként szelíd ispán lelki egyensúlyát teljesen felborította. Ugyanis akárhányszor együtt mulat­tak a Ticska-féle vendéglőben és a mulatozás végén valamilyen csínyt követtek el p faluban — ami rend­szerint abból állt, hogy a községi rendőrt a kacsaúsztatóba lökték — másnap az egész falu azt mesélte, hogy „Nikiasz ispán olyan részeg volt tegnap, mint egy disznó, Pazsek igaz­gató úr is Jó hangulatban volt". Az igazság persze az volt, hogy mindketten egyformán sokat ittak, és egyformán be voltak rúgva. Nem le­hetett tehát csodálkozni azon, hogy Nikiasz ispán mindent elkövetett an­nak érdekében, hogy ez ez áldatlan helyzet megváltozzék. Volt eset, hogy szándékosan mértéket tartott az Ivás­ban és addig, amíg a jószágigazgató három pohár sört hajtott le, ő csak egyet. A végeredmény tehát 1:3 volt az igazgató javára, ami abban nyil­vánult meg, hogy hazafelé menet Nikiasz ispán józanul és magabizto­san lépke ett a részegen dülöngélő és éktelenül káromkodó igazgató mellett. Másnap azonban faluszerte mégis úgy mesélték egymásnak az emberek az esetet, hogy: „Nikiasz Ispán megint olyan részeg volt mint egy disznó, és Pazsek igazgató úr ls jó hangulatban volt". JAROSLAV HASEK: OSZTÁLYKÜLÖNBSÉG Nikiasz rádöbbent, hogy itt áthi­dalhatatlan osztálykülönbségről van szó és ő, a botosispán sohasem le­het agyenragú a jószágigazgatóval. Mégis minden vágya az volt, hogy egyszer azt meséljék egymásnak az emberek, hogy: „Bizony az ispán úr tegnap jó hangulatban volt, de az igazgató, az úgy be volt rúgva, mint egy disznó!" Az ispán vágya azonban sohasem teljesedett be és lassan beletörő­dött abba, hogy hiába iázik keveseb­bet, mint a Jószágigazgató, vagy akár semmit, a rangot tisztelő falusiak szemében mindig ő lesz olyan részeg, mint egy disznó és az igazgató csak egy kicsit jókedvű. Történt egyszer, hogy mindketten egyformán be voltak rúgva. Az ispán azért vedelte az italt, mert tudta, hogy teljesen mindegy, mennyit iszik, a jószágigazgató úr pedig abban a tudatban itta magát részegre, hogy Jóhírén amúgy sem eshet csorba. A tivornya után nagy riblllióval vé­gigdülöngteK a falun, ahol egy egyenruhás alakba ütköztek. Azt hit­ték róla, hogy a községi rendőr és heves tiltakozása ellenére bedobták a kacsaúsztatóba. Kiderült azonban, hogy nem a községi rendőr volt, ha­nem a járőr-szolgálatát végző csend­őrőrmester, akit a büntető törvény­könyv szigorú paragrafus véd, amely kimondja, hogy hatóság elleni erő­szakot követ el az, aki hivatalos személyre kezet emel. Ettől a perctől kezdve a két cim­bora feje felett ott lógott az igaz­ságszolgáltatás pallósa lesújtásra ké­szen. Az ügy olyan súlyos volt, hogy nem is a járásbíróság, hanem a ke­rületi bíróság tárgyalta. A tárgyalá­son mindketten azzal védekeztek, KÉSŐ... Fizetésnap. Sza­kad az eső. Az italbolt ajtaján so- (Panoráma vány asszony pro- --Katowicze] bálja kiráncigálni dülöngélő férjét. — Nem megyek, hukk! — tiltako­zik a férfi, csaknem négykézláb. — Nem akarok eláznil... iV.'.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V." hogy nem tudták, mit cselekszenek, annyira Ittasak vgltak. Tanúként beidézték a kocs­márost, a községi bírót ôs néhány falubeli gazdát, akik jelen voltak az italozásnál és így iga­zolni tudják, hogy a szóban forgó eset előtt a vádlottak fejenként har­minc korsó sört ittak. Ticska kocsmáros volt az első tanú. — Mondja el nekünk — szólt hoz­zá a tanács elnöke — milyen álla­potban volt Nikiasz vádlott, amikor elhagyta a vendéglőt? — Kérem szépen, tanácselnök úr — válaszolt határozott hangon a kocsmáros — az a Nikiasz olyan ré­szeg volt, megkövetem alássan, mint egy disznó. — És milyen állapotban volt a jó­szágigazgató úr? A kocsmáros tiszteletteljesen az igazgatóra nézett, majd ünnepélyesen kijelentette: — A jószágigazgató űr jó hangu­latban volt. Jegyzőkönyvbe vették a vallomást, majd sorra behívták a többi tanút. Valamennyi ugyanígy vallott. Az ügy tisztázottnak látszott, amiért ls a bíróság ítéletet hirdetett. A jószágigazgató úr, mert csak egy kicsit vidám volt, háromhónapi fog­házat kapott. Nikiasz Ispánt azonban felmentette a bíróság, mert tettét ré­szegen, beszámíthatatlan állapotban követte el. És hogy Nikiasz ispán elégtétele teljes legyen, az Ítélet ki­hirdetése után a jószágigazgató két­ségbeesetten felkiáltott: — De kérem, tisztelt bíróság, hi­szen én is olyan részeg voltam, mint egy disznói Ez azonban már nem változtatott a dolgon. Fordította: Gerényi Tibor. Késői felismerés — Mondtam, hogy ne azt a szok­nyavadászt küldjük fel a Marsra. Leg­utoljára már a Vénuszról jelentke­zett. i-*/ — Kisasszony, szomorúan kell megállapítanom, hogy végtelen, sze­mérmességétől napszúrást kaptam. (Hum. Dim.j „Oj SZO" kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő Szerkesztő sée- Bratislava Rnrkftho n in Telefon: 537 16, 5 2-23, 335 68, 506 39,- főszerkesztő 532-20, - titkárság: 550-18 - sportrovat: 505 29. Kiadóhivatal: Bratislava.GfSéhoB, S & M^Äil í' K? ľ« rlf Z ti H,rlap3 ? J° « ft ,ť 8' M egrentlelhető és előfizethető: a ?osta Központi Hírlap Irodánál, Bratislava, Gottwaid tér 48/VI1. Megrende hető még mmden po tahlva alnál é kézies-" tőnél. A külföldi megrendeléseket a posta sajtóklvlteli szolgálata - PuStový novinový úrad ~ vývoz tlaCe, Praha 1, JtnONSsWJ 14. M latáz el postamvatainai e s x

Next

/
Thumbnails
Contents