Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-08 / 08. szám, kedd

FEHÉRBOTOS EMBEREK aaaaa/JWAW Gyakran látjuk őket, amint az útkereszteződésnél remegő kézzel forgatják fehér botjukat. Félve lépnek le az úttestre. A fehér bot láttán még a legsebesebben száguldó autó is lefékez. Hisz a bot tulajdonosa világtalan ... Nem lát, csak hallja, hogy körülötte lüktet az élet. Hatvanöt ilyen fehérbotos emberrel ismerkedtem meg a rokkantak báhoni szövetkezetében. Kezükben nem fehér sétapálcát, hanem kefefát tartottak. Kefét kötöttek... Kezük nem reszketett. Minden mozdulatuk biztonságot árult el, mintha csak látnák, úgy kezelték a lőszőrrel megtelő kefesorokat... Sokáig figyeltem szorgos, ügyes munkájukat. Elbeszélgettünk. így sikerült közelebbről is megismerkedni néhányukkal. Elmondották tragikus sorsukat, jelenlegi életüket. JÁN GRESNER 1922-től folytatja a mesterségét. 56 éves. A szövetkezet legjobb szakembere s legidősebb tagja. Szeme világának elvesztése tragikus történet. — 12 éves voltam — kezdte a múltra való emlékezését -*-, tehenet őriztünk. Az egyik barátomnál gyutacs volt... kértem tőle. Csak a zsebkésemért adta... Aztán tüzet raktam... kékes láng ... robbanás. A bal szememet két, a jobb szememet egy szilánk érte ... Másnap megoperáltak. Utána bal szememre újból láttam. De csak egy évig. Az-, pta semmit sem Iátok. Miközben beszél, keze fürgén mozog. Munka közben átkozza a háborút; a robbanószereket... Mennyi nyomorúságot is okoz. — Prešovon, majd Levočán tanultam a kefekötést. Ott tanultam meg olvasni is, mint minden világtalan. Aztán odahaza dolgoztam. Kötöttem a keféket. De hát milyen élet is volt ez. A mindennapi munka mellett a megrendelésekkel is magamnak kellett törődnöm. Nem úgy, mint most Itt a szövetkezetben. Elhallgat, majd egy kis idő múlva folytatja. — Itt lakom az intézetben. Jól megy a sorom. Van hatalmas könyvtárunk'. Munka után olvasgatok. A fizetés? Meg vagyok vele elégedve, 3—400 korona havonta, a koszton és lakbéren kívül. Vannak, akik többet keresnek. Én már öreg vagyok, nem •megy úgy a munka, mint a fiataloknak. Azok egyszer annyit is megcsinálnak. Kétszer operálták. Bár 56 éves, de amint mondja, még harmadszor is beleegyezne az operálásba, ha segítene rajta. — Tudja, milyen rossz nem látni — mondja megindultan. A vakok újságából olvasom, hogy körülöttünk mily hatalmas változáson ment minden keresztül. Milyen jó lenne, ha csak egy pár percre is széjjeltekinthetnék ... ŠTEFAN BELKOVAL a kefekötők asztalától pár méterre ismerkedtem meg. Csoportja kábelfoglaló porcelánokat szerelt. Itt is, mint a kefekötőknél, minden mozdulat biztos. Maguk veszik át az alkatrészeket és az elkészült darabokat az asztal mellett álló zsákba helyezik. Belko elvtárs Sereden lakik. Nap mint nap vonaton jar a munkába. Harmincegy éves. Čierny Balogról származik. Itt sebesült meg mint 14 éves gyerek. A szabadságért folyó harcok színhelyén. — Olvasta az elvtárs Peter Jilem-: nický „Garammenti krónikáját?" — Igen? Akkor ismeri a falu hősi küz-: delmét is. Egyet-kettőt köhint, hogy hangja tisztábban csengjen. Aztán tovább fonja az emlékezés fonalát. — Lőszert gyűjtöttünk a falubari. — Igen, azon a bizonyos vasárnapon, amikor a falu apraja nagyja a német k u l r ű r z* Történelemhamisítás — filmen mm -á Štefan Belko (jobbról) és Marták elvtárs inunka közben. Ján Gresner túlerő ellen harcolt. Szánokon vittük a lőszert a harcolókhoz. Az egyik szánon én is ott ültem. Egyszer csak gránát csapott mellénk Elvesztettem eszméletemet... Csak egy hét múlva tértem magamhoz ... A jobb szemem hiányzott. A ballal egy rövid ideig még láttam, aztán az ls cserbenhagyott. Ma csak azt látom, vagyis azt veszem észre, mikor van nappal és mikor éjszaka. Életkedvét azonban nem vesztette el. Szocialista társadalmunk felkarol-; ta. Itt a rokkantak báhoni szövetkezetében kapott munkát. — 59-ben megnősültem. — Három] kislányunk van. Biztosan nagyon szépek, mint amilyenek a kicsinyek szoktak lenni... A feleségem nem világtalan. Ö odahaza van a gyerekekkel. Megélünk a fizetésemből. — A szabad idejében mit csinál? — Ojra gyermek vagyok — mondja nevetve. A vakok ábécéjét tanulom. Lépést akarok tartani a lüktető élettel. Az ember szeme világát elvesztheti, de érzését, meggyőződését nem. HATVANÖT világtalan ül a munkapadok mellett. Kezük fürgén dolgozik. Szaporodnak a kefék. Ki tizet, ki húszat készít belőle naponta. Hatvanöt ember ... Kettő történetével ismerkedtünk meg. Mindkettő tragikus sorsát a háború okozta! S ha az útkereszteződésnél vagy a vasútállomáson vonatra felszálló fehérbotos embert látunk, segítsünk neki. Ha már nem láthatja, hadd érezze, hogy körülötte minden megváltozott. Még az emberek is. N. J. Hatalmas reklám előzte meg Nyugaton a legújabb hollywoodi film a Leghosszabb nap bemutatóját. A film a szövetségesek 1944. január 6-án megvalósított franciaországi invázióját mutatja be. A forgatás 10 millióba került. A legújabb gazdasági irányvonal szerint Európában forgatták. Több mint 10 hónapig készítették a felvételeket Korzikán és Normandiában. 1110 km filmet, 15 tonna robbanóanyagot és 560 000 lövedéket használt el Darryl Zamuck főrendező és 5 különböző nemzetiségű segédrendezője. A NATO tagállamainak 24 000 katonája és 57 ismert színész szerepelt. „A világ leghosszabb, minden -idők legragyogóbb háborús filmje" — Így ismerteti a filmet a nyugatnémet reklám. Zamuck, a világ minden sarkába küldött üzenetében azt hirdeti, — hogy „a film a háború értelmetlenségét bizonyítja és azt, hogy senki sem kerül ki a háborúból véglegesen győztesként." Ezzel a háborúellenes szólammal akarják elterelni a figyelmet a lényegtől: Ma, amikor a NATO vezetőségében egymás mellett ülnek az amerikai és nyugatnémet tábornokok, kellemetlen lenne, ha a film arra az időre emlékeztetne, amikor a háborúnak az ő szempontjukból bizonyos értelme volt. Az osztrák Volksstime azt írja, hogy a filmben egyszer sem említik meg a második frontot mert akkor az első frontról is beszélni kellene, melyről bizonyos körök szívesén hallgatnak ... Tulajdonképpen történelemhamisításról van szó. A háború a filmben — sport, náci mentes, és olyan valami, amit a sors hoz magával. A nyugati sajtó félve nyilatkozik a filmről. Nem mond éles bírálatot, de az Ismertekből kitűnik, hogy az alkotást sikertelennek tartják. A londoni Times így ír: „Minden nagyszerű, de nem meggyőző". A hamburgi Spiegel hallatlan kavarodásnak nevezi a filmet, ahol a statiszták úgy hullanak, mint valamilyen cowboy regényben. A Leghosszabb napot nem tarthatjuk csupán sikertelen alkotásnak, melyből Hollywoodban nem egy készül évente. Többről van szó. A film Cornelius Ryan könyve alapján készült, melyben 10 éves kutató munkájának eredményeit összegezte. A tények százait használhatták fel, ráadásul tanácsadók álltak rendelkezésükre, akik maguk is részt vettek az invázióban. Mindez nem használt. A rendezők olyan helyzetbe kerültek, hogy ha akartak, sem mondhattak igazat, mert • ezzel bizonyos körök kellemetlen helyzetbe kerültek volna hazájukban és Nyugat-Németországban. Nem maradt más hátra, minthogy értelmetlennek nyilvánítsák az inváziót és ezzel együtt az egész második világháborút. A cselekmények ábrázolása közben is nehéz helyzetben voltak. Más kiút nem volt, mint hogy a náci katonákat hősökként mutassák be és sikertelenségükért a halott vezetőket, Hitlert és társait okolják. Georges Sadoul ezt írja a Les Lettres párizsi hetilapban: A cselekményben szereplő bonyodalom naiv. A néző csak egyet tanulhat belőle, ha Hitler június 5-én nem vett volna be altató port és a tábornokai felmerték volna kelteni, akkor ... Sok bíráló idézi a film zárójelenetét. Sebesült amerikai pilóta a halott német katonára mutatva ezt mondja egy amerikai ejtőernyősnek: Látod én halálosan megsebesültem, te fogoly vagy és ő már meg is halt. Ez a háború egyetlen igazsága. A Leghosszabb nap párizsi bemutatóján a díszpáholyban a NATO amerikai, angol, francia és nyugatnémet tábornokai ültek. Ők másképp látták és ma is még másképp látják az igazságot. L. OLIVA inesa , 1 Érdekes kiállítás Košicén 1 c N S S ^ Érdekes kiállítás nyílt a košipei^ sfŕssAfsssssssssssfSssssssssssssssssssss///vssssss: A szocializmus erői történelmi offenzívában "V/T ilyen főbb vonalai voltak a !•»-»- nemzetközi fejlődésnek az elmúlt öt évben? A szovjet nép az SZKP új programjának marxista—leninista zászlaja alatt sikeresen megvalósítja a kommunizmus általánosan kibontakozó építését, s példájával lelkesíti az egész világ dolgozóit. A Szovjetunió gazdasági hatalma évről évre gyarapszik. A szovjetország már ma a világ ipari termelésének 20 százalékát állítja elő, vagyis csaknem ugyanannyit termel, mint Anglia, Nyugat-Németország és Franciaország együttvéve. A Szovjetunió egyre szorosaDban a nyomában jár a legerősebb t kapitalista országnak, az Amerikai Egyesült Államoknak. Néhány jellemző adatta! mutassuk meg 5 esztendei fejlődésünket. A Szovjetunió széntermelése 1957-ben 85 százaléka volt az Egyesült Államok széntermelésének, 1962-ben pedig 117 százaléka lett; a megfelelő adat a vasérctermelésre vonatkozóan 79, illetve 178 százalék; a koksztermelésre vonatkozóan 71, illetve 130 százalék; a fémforgácsoló gépek gyártására vonatkozóan 77, illetve 140 százalék; a traktorgyártásra vonatkozóan (15 lóerős traktorokban számítva) 78, illetve 134 százalék; a gabonakombájnok termelésére vonatkozóan 294, illetve 369 százalék; a cementgyártásra vonatkozóan 58, Illetve 104 százalék; a tejtermelésre vonatkozóan 97, illetve 110 százalék; a vajtermelésre vonatkozóan 108, illetve 128 százalék. (Az ércre, a kokszra, a traktorra és a gabonakombájnra vonatkozó ada tok az Egyesült Államok 1961. évi színvonalához viszonyulnak Nincs messze az az idő, amikor a Szovjetunió minden gazdasági mutatószám tekintetében maga mögött hagyja az Egyesült Államokat. Nagy jelentőséIrta: B. PONOMARJOV, gű az a tény, hogy a Szovjetunió a tudomány és a technika döntő ágaiban tartja a világelsőséget. A szocialista világrendszer gyarapítja erőit, előrehalad, visszavonulásra kényszeríti a kapitalista világrendszert. A kapitalista rendszerből kivált még egy ország, a hős Kuba, amelynek népe, kiváló vezérének, Fidel Castro elvtársnak az irányításával végrehajtotta a forradalmat és a szocializmus útjára lépett. Egyre világosabban megnyilvánul a szocializmus fölénye gazdasági vonatkozásban. Az utóbbi négy évben (1958—1961) az ipari termelés növekedésének átlagos évi üteme a szocialista országokban körülbelül 13 %, vagyis mintegy háromszor olyan gyors, mint a tőkés országokban. A szocialista rendszer részaránya a világ ipari termelésében az 1955. évi 27 °/o-ról napjainkig 37 %-ra emelkedett. 1955-ben a szocialista rendszer országaiban bányászták a világon termelt szén 37,5 százalékát, 1960-ban pedig már 51,9 százalékát; az arány változása a nyersvastermelésben 24,6, illetve 35,2, az acéltermelésben 23,3, illetve 30,8, a villamosenergia-termelésben 16,6, illetve 20,4, a pamutszövet-gyártásban 26,8, illetve 30,2, a gyapjúszövet-gyártásban 26,8, illetve 32 százalék. A

szocialista országok gazdasági együttműködésében új időszak érkezett el azoknak a határozatoknak az elfogadásával, amelyek 1962 júniusában a KGST-országokban működő kommunista és munkáspártok központi bizottsági első titkárainak s ez országok kormányfőinek moszkvai értekezletén születtek. Ezek a határozatok előirányozzák a gazdasági együttműködés további tökéletesítését, meggyorsítják a szocialista világközösség gazdasági fejlődésének ütemét, közelebb hozzák a szocializmus győzelmét a két rendszer versenyében. Egyre nagyobb erővel bontakoznak ki a nemzeti felszabadító, antiimperialista forradalmak. Az elmúlt öt év alatt 25 ország érte el a nemzeti függetlenséget. Győzelemmel ért véget az algériai nép hősi harca. A jemeni forradalom elvetette a szabadság magvait az Arab-félszigeten. A gyarmatok területe ma már csupán egytizenötöd részét foglalja el a szárazföldnek, lakosaik száma pedig mintegy 50 millió, vagyis a Föld egész lakosságának másfél százaléka. Azokban az országokban, amelyekben a gyarmatosítók még garázdálkodhatnak, a népek egyre aktívabban-harcolnak a nemzeti felszabadulásért. A nemzeti felszabadító forradalmak magasabb fokra emelkednek, fokozódó erővél küzdenek a felszabadult országok gazdasági függetlenségéért. Az osztályharc a kapitalista országokban még jobban kiéleződött. Ebben a munkásosztály megnövekedett ereje fejeződik ki. A munkások és alkalmazottak létszáma a kapitalista világban ma kb. 270 millió. A munkásosztály politikai aktivitása a sztrájkharcok egyre fokozódó lendületében mutatkozik meg. 1954-beri 13,8 millió, 1961-ben pedig több mint 60 millió dolgozó vett részt a sztrájkharcokban. 1962 első bét hónapjában több mint 55 millió ember vett részt sztrájkokban. Különösen fontos megemlítenünk a politikai sztrájkok számának növekedését. 1956-ban félmillió ember vett részt politikai sztrájkokban, 1961-ben pedig több mint 50 millió. 1958—1962 folyamán összesen mintegy 80 országos sztrájk zajlott le csaknem negyven kapitalista országban. A nemzetközi munkásuiozA galom hősi krónikájában méltó helyet „foglalnak el a belgiumi, japáni, olaszországi és brazíliai általános sztrájkok, a spanyol bányászok és vasmunkások sztrájkjai, az amerikai kohászok, az argentínai vasutasok sztrájkjai stb. forradalmi munkásmozgalom mai szakaszának igen fontos sajátossága az, hogy ezek a harcok a békés egymás mellett élés körülményei között zajlanak le, hogy a sztrájkolók zöme a munkások új nemzedékéből kerül ki, s hogy a harcba bekapcsolódtak a parasztság, az alkalmazottak és az értelmiség nagy tömegei is. A munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom fellendülése megmutatja, milyen sok robbanóanyag halmozódott fel a tőkésországokban, s milyen nagyok a potenciális lehetőségei annak a harcnak, amelyet a dolgozók közvetlen és végső céljaikért folytatnak. A forradalomnak, a népek szabadságának ügye szent ügy. A Szovjetunió mindig ott állt és ma is ott áll a forradalmi erők oldalán, s minden támogatást megad nekik. A világszerte végbemenő mélyreható társadalmi változásokat mutatja az is, hogy növekszik a forradalmi erők élcsapatának, a kommunista és munkáspártoknak a taglétszáma ás szervezettsége. Az elmúlt öt év alatt további 13 kommunista párt alakult, és teremtette meg nemzetközi kapcsolatait. A kommunisták serege csaknem 10 millió emberrel gyarapodott. A világon ma mintegy 90 kommunista és munkáspárt működik, soraikban 42 500 000 taggal. Nagy sikere ez a marxizmus—leninizmusnak, az emberiség egész felszabadító mozgalmának. A kommunizmus elismert, hatalmas világerővé vált — ezt a következtetést vonja le büszkén a kommunisták nemzetközi seregének minden harcosa. A szocializmus, a munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom erői történelmi jelentőségű offenzívában vannak. A kommunista pártok rjpa internacionalista kötelességüknek tekintik, hogy tetteikkel minden lehe-' tő módon elősegítsék az imperializmus elleni offenzíva fejlődését. arthatatlan azoknak az álláspontja, akik kioktatják az egész kommunista mozgalmat az imperializmus elleni harcra, maguk pedig ténylegesen tétlenül szemlélik ezt a harcot, nem segítik elő a forradalmi folyamatok fejlődését, és olyan provokatív akciókat követnek el, amelyek nem erősítik, hanem hátráltatják a béke és a szocializmus ügyét, amint azt az albán vezető klikk teszi. A szocialista országok kommunista pártjai számára az imperializmus elleni tényleges harc napjainkban mindenekelőtt a következőket jelenti: a) erősítsék országuk gazdaságát, fejlesszék az ipart és a mezőgazdaságot, maximálisan vegyék ki részüket a nemzetközi verseny keretei közt a kapitalizmussal vívott történelmi jelentőségű harcból. Csakis a gazdaság állandó fejlesztése* gyarapítja, és fokozza minden egyes szocialista ország és az egész szocialista tábor fegyveres erejét, ami a legfőbb biztosítéka a béke megvédésének, a háborús uszítók megfékezésének. Ha a szocialista országok sikeresen fejlesztik termelőerőiket, ezzel teljesítik kötelességüket a* szocialista táborral szemben és forradalmasító hatást gyakorolnak a kapitalista országok népeire; b) biztosítsák a külpolitikai feltételeket a szocializmus és a kommunizmus felépítéséhez, valamennyi békeszerető néppel együtt szabadítsák meg az emberiséget a pusztító világháborútól, tántoríthatatlanul érvényesítsék a békés egymás mellett élés politikáját, amely sajátos formája a szocializmus és kapitalizmus közti nemzetközi méretű osztályharcnak, s minden lehetőséget megad a tőkés országok munkásosztályának # kapitalista rend elleni harcához, a gyarmati és függő országok népeinek a felszabadulásáért vívott harcához; Ül SZÖ 4 * 1963. január r