Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-05 / 05. szám, szombat

Dicsekvés és panasz DICSEKSZÜNK, HOGY MI MINDENT értünk el kulturális téren az elmúlt években, és milyen szép eredmény­nyel dolgozó együtteseink vannak. Ugyanakkor gyakran panaszkodunk, hogy mennyi fogyatékossággal ta­lálkozunk a kulturális é* nevelő­munka terén. Bár egyik sem zárja ki a másikat, a látszólag ellen Hes vélemények sokakat megtévesztenek. Különösen az, aki alapos helyzetismeret és egyéni tapasztalat htján próbál el­igazodni, jöhet könnyen zavarba. Mi tulajdonképpen az igazság? Az, hogy szépek az eredményeink, vagy az, liogy kulturális téren is sok még a teendő? Véleményünk szerint nincs Itt se félreértés, se félremagyarázás. Az egymásnak „ellentmondó" vélemé­nyek tulajdonképpen nem ellentéte­sek. A tényleges helyzet az. hogy a sok siker ellenére a kulturális élet­ben is van még hiba, és fogya­tékosság. A dicsekvés és panasz te­hát egyaránt, jogos. Ha a két tény közül mégis csupán az egyiket, vagy a másikat tudatosítjuk, ez azért tör­ténik, mert nemcsak egyesek, de né­ha a sajtó is egyoldalú: hol az ered­ményt, hol a hibát veszi csupán fi­gyelembe. Pedig a realitás és a köz­vélemény helyes befolyásolása érde­kében a kettőt egymással mindig ösz­szefüggésben kellene tárgyalni és be­mutatni. Annál Inkább, mivel előfor­dulásuk is közösen jelentkezik: a legszebb eredmény sem olyan, hogy ne lehetne még szebb, a hiányosság ellenére viszont mindenütt születik siker ls. Ám elég az okoskodásból. Ezt ls csupán azért mondtuk el, mert az utóbbi időben több Ilyen ellentétes tudósítást olvastunk és mert a hon­ismereti körökről szóló alábbi be­számolónk szintén „ellentmondó": dicsekszik és panaszkodik. Dicsekszünk, mert vannak jól dol­gozó honismereti köreink. Panaszko­dunk, mert ezen a téren se tesszük meg mindazt, amit megtehetnénk. Nem akarjuk egyik tényt sem elő­térbe helyezni a másik rovására. A dicséret és panasz együtt adja majd a helyzetképet: íme így állunk a honismereti körökkel. NÉPMŰVELÉSÜNKNEK EZT AZ Ü| FORMAJAT az utóbbi években kezd­tük szorgalmazni. A honismereti kö­rök tulajdonképpen egyidősek az iro­dalmi színpadokkal. Más-más eszkö­zökkel céljuk is azonos: a mai viszo­nyoknak megfelelően nevelni, gya­rapítani az Ismereteket. A honismereti körökkel szintén ^na­gyon életképes mozgalom Indult meg. S bár a feladat — a részletmunkát illetőleg még nem mindenütt tisztá­zott (néhol csupán kérdés-felelet for­májában Ismerkednek a hazával és térképen „utazgatnak", gml nem baj, csakhogy nem ez a kör elsődleges feladata), az elért eredményekből máris arra következtethetünk, hogy a honismereti kör a szakköri mun­kának és általában a népművelésnek nagyon tág és nagyon életképes le­hetőségét teremtette meg. A Jól dol­gozó körök munkája általában két­irányú. Az egyik gyűjtő-kutató, a másik az ismeret-gyarapító népműve­lő munka. A gyűjtő- kutatómunka során a honismereti kör tagjai feldolgozzák vidékük politikai és kulturális ese­ményeit, összeszedik az ezzel kapcso­latos cikkeket, fényképeket, gyűjtik a régészeti leleteket, a népdalokat, u népszokásokat, a nép elbeszéléseit, szólás-mondásait, összeírják a kör­nyék nevezetességeit, fényképeket készítenek természeti jelenségekről, vidékük :elentősebb eseményeiről: megőrzik, ápolják a múlt és a jelen történelmi, kulturális értékeit. Mun­kájukkal felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak egyrészt a múzeumoknak, másrészt a nép művészetét feleleve­níteni és tovább fejleszteni szándé­kozó népi együtteseknek. A honisme­reti kör a múzeumokon és a népi együtteseken kívül kincsesbányája az iskoláknak és a történészeknek Is. Munkájuk hasznos és értékes, mert tervszerű, tudatos és a munka ered­ménye a szakkört jobb esetben a helyi múzeumba^ nyer elhelyezést és megőrzést. Ha az értékeket nem tar­tanák nyilván, ha nem őriznék és nem kezelnék féltő gonddal, hetek, esetleg hónapok munkájának pótol­hatatlan értékei vesznének kárba. A múzéum azonkívül, hogy a legjobb megőrzőhely, tanáccsal is ellátja a kör tagjait és ráirányítja a figyelmet arra, hol és mit érdemes gyűjteni. Az lsmeretgyarapltő- népművelő munkával a honismereti kör társa­dalmi küldetést teljesít s ezen a té­ren talán még az előbbinél is dicsé­retre méltóbb a munkája. A KÖR TAGJAI TANULMANYI ki­rándulást szerveznek, meglátogatják a kiállításokat, az üzemeket, a szö­vetkezeteket, a sztrájkok és munkás­tüntetések, valamint a felszabadítá­sáért folytatott dicső harcok szín­helyeit és még sok sok más gazda­sági, történelmi, kulturális és föld­rajzi nevezetességű helyet. Más al­kalommal előadásokat, kérdés fele­let-estet és más ismeretterjesztő ösz­szejövetelt rendeznek. Népművelő munkájuk során felhasználják a hangszórót, az üzemi és járási újsá­got; röplapokat, tablókat, vitrineket, honismereti térképeket szerkeszted nek. A kérdés-felelet estekkel, vala­mint az ismeretterjesztő előadások­kal összefüggő képet és bőséges is­meretet n újtanak egy-egy faluról, városról, esetleg az egéfcz járásról. S ami a lényeg: a kör tagjai akár a gyűjtő-kutató, akár a ismeretgyara­pító-népművelő munka szakaszán dol­goznak, legfontosabb faladatuknak a szocialista hazafiságra, és a proletár nemzetköziségre történő nevelést tartják. Ezzel azonkívül, hogy előse­gítik a helves irányé politikai tájé­kozódást, nagyszerűen szolgálják né­peink közeledésének az ügyét. A kör feltárja és bemutatja a szlovákok és a magyarok közös harcát, az évszá­zados együttélés beszédes emlékeit: népeink egymásra utaltságénak tár­gyi bizonyítékait. A proletár nem­zetköziségre és a szocialista hazafi­ságra nevelés tulajdonképpen gerin­cét képezi a honismereti kör munká­jának. Legjobban jelenleg a rožňavai mú­zeum mellett hat szakcsoporttal mű­ködő, mintegy 120 tagú honismereti kör dolgozik. Elsősorban ennek a körnek a munkáját dicsérjük: ezzel dicsekszünkl E csoport jó munkájá­nak egyik legbeszédesebb bizonyíté­ka a környék munkásmozgalmának történetét tartalmazó, a közeljövőben megjelenő dokumentum-kiadvány, amelyet •Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakításának 40. évfor­dulója alkalmából saját gyűjtésükből állítottak össze. Ez az Immár orszá­gos hírű honismereti kör példamuta­tója lehet a magyarlakta vidékeken működő, és a jövőben megalakuló többi honismereti körnek. ELISMERÉST ÉRDEMEL a štúrovól, valamint Podunajské Biskupice-i hon­ismereti kör is. És rajtuk kívül még több kör munkájával dicsekedhet­nénk. Ugyanakkor azonban panaszra ls van okunk bőven. Annak ellenére, hogy példásan dol­gozó honismereti körökkel rendelke­zünk és minden feltétel megvan arra, hogy sok jól működő honismereti körünk legyen — a szakköri munká­nak ez a formája valahogy még min­dig nem eresztett annyi helyen gyö­kereket, hogy elégedettek lehetnénk. A honismereti körök például megkö­zelítőleg sem érik el a többi szak­csoportok (tánc, ének, zene, fény­képészeti körök stb. stb.j számát. Pe­dig a honismereti körnek bármelyik más szakcsoportnál nagyobb a mun­kalehetősége. SOKAN A MÚLTBAN nem tanulhat­tak s nemcsak földrajzi, de helytörté­neti ismeretük iá hiányos. Ezek az­ért vesznek részt a honismereti kör munkájában, hogy pótolják azt, amit a múltban elmulasztottak. A fiatal agronómus a föld értékelt, a vidék talajában rejlő lehetőségeket sze­retné felkutatni. Egyesek a régi föld­müvelés kultúrájának nyomalt ke­resik, mert a kor színvonalára sze­retnék emelni földrajzi és régészeti ismereteiket. Mások utazni akarnak, hogy megismerjék az ország tájait, nevezetességeit. A szülőfalu, a szülő­város, a közvetlen környezet megis­merése az első lépés. Aztán ország­járó utak sok, sok élménnyel, gazdag ismerettel kecsegtető társas kirándu­lások következnek. Más-más iránt érdeklődik az ipari munkás, a szövetkezeti tag, az ér­telmiségi, a háztartásbeli: a honis­mereti kör megannyi foglalkozású és különféle előképezettségű tagja. A sokféle érdeklődés sokféle „munka­lehetőséget teremt. S a végső cél: gazdagítani az ismeretet, jobban megismerni a hazát, a környezetet, a mindannyiunkat körülvevő világot — erőt szabadít fel, cselekvésre ösztö­nöz. A jól működő honismereti köreink mutatják, milyen sokirányú és mi­lyen eredményes lehet a szakköri munkának ez az új formája. Miért olyan kevés mégis a hon­ismereti kör? Mint az irodalmi szín­padok esetében, miért oly lassú itt is a kibontakozás? Lehetőség van. Nemcsak a múzeu­mok, de az iskolák És a társadalmi és tömegszervezetek keretében is működhetne a mostaninál sokkal több honismereti kör. A dicsekvés mel­lett azért panaszkodunk, mert mint a kulturális és nevelőmunka más szakaszén, ezen a téren is hiányos­ságaink vannak. A helyzet tehát a honismereti kö­rökkel kapcsolatban az, hogy van­nak szép eredményeink ezen a téren is, de lehetnének még szebbek. S hogy a jövőben ezzel kapcsolat­ban már ne keljen panaszkodni, min­denütt, ahol régóta tervezik, de máig sem alakítottak honismereti kört, nagyobb kezdeményezésre, jobb szer­vező munkára lenne szükség. A TERMÉSZETBARÁTOKRA és a történeleniszakos tanítókra gondo­lunk. Elsősorban ők kezdeményezhet­nének, ők tehetnék meg az első lé­pést. Egy kis szervező és Irányító munkával, valamint ismereteik átadá­sával nagyon sokat segíthetnének a honismereti köröknek s ezen ke­resztül a népművelésnek. A szervező-vezető fáradságát bőven kárpótolná a honismereti kör tagjai­nak munkája és megbecsülése. BALÁZS BÉLA MOSZKVA LAKOSSÁGA körében közkedveltségnek örvendenek a szocialis­ta országok könyvkiadványai. A csehszlovákiai könyvkiadó vállalatok is nagy mennyiségben szállítanak könyveket a szovjet fővárosba. Nagy fi­gyelmet keltett a szocialista országok könyvpiacán is forgalomba hozott tíz nyelven írott társalgási szótár. Hanzelka és Zikmund Afrika az álmok világában és a valóságban című könyvének orosz fordításából eddig több mint ötvenezer példányszám fogyott el. Felvételünkön a Barátság könyvkereskedés Moszkvában. (TASZSZ felvétele — CTK) ÚJ VERSEK GÄLY OLGA: Jöjjetek hát, új emberöltők! ^ Sokan hiszik és sokan vallják: fc a versírás s a fiatalság ^ ha párban járnak — összeillők, $ s a versírást, e bohó tettet, S át kell vészelni, mint a himlőt. ^ Ifjúra illik e szó: költő. ^ De kinek vállán emberöltő, ^ lobogó hajjal, zászlós szóval | ne kérkedjen. Csak hangfogóval ma elküldjem köszönetem ^ vegye a dallamot, csak mollban, azért a tartós, izzó tüzért ^ Írjon novellát kétszáz sorban, ^ vagy írja élete regényét, ^ mentse maradék tüze fényét ^szélesen hömpölygő vizekre. I s mert mások szívverését érzem, ^ azért kell ritmust, rímet lelve ^ megzengetnem a húrokat, ördög vigye az éveket. Engem senki sem kérdezett, mikor akarok megszületni. Nem is tilthatja hát meg senki, fc hogy múzsámnak, ki hisz nekem, £ amely akőr rőt viráglüzér fonja át éjem s nappalom. E tűztől melegszik dalom, ^ , ... , s e tűzben olvad nemes fémmé ^ de versbe, jaj, versbe ne szedjel bennem öröm és fájdalom. > Nem azért, mert az emberöltő Jöjjetek, hát, új emberöltők, ^mögöttem már, s mert szembeötlő, tegyétek gazdaggá a költőt, ^ hogy amit írók szűrtebb, csendes, hogy mindig adni, adni tudjon, ^ és lángszavam eget nem verdes, s bár mollban — tiszta i hanem azért mert láttam, éltem, I | OZSVALD ARPAD: 1 TÉLI ŰT hangot ^ fogjon. ^ A moszkvai Konzervatórium nagytermében nagy sikerrel adták elő D. Sosz­takovics XIII. szimfóniáját. A szimfónia öt részből áll, Jevgenyij Jevtu­senko öt különböző versére komponálva. Felvételünkön (balról jobbra) D. Sosztakovics, J. Jevtusenko, V. Gromad­szkii az eevüttes nagytehetségű fiatal énekese és K. Kondrasin karmester. (TASZSZ felvétele — CTK) AZ INTERNACIONÁLÉ ZENESZERZŐJÉNEK EMLÉKEZETE A Les Lettres Francaises a közel­múltban terjedelmes cikkben emléke­zett mog — halálának harmincadik évfordulóján — Pierre Degeyterről, az Internacionále zeneszerzőjéről! A lulle-i esztergályos tagja volt egy munkáskórusnak, ő maga gyermek­kart szervezett, és számos kisebb ze­nedarabot szerzett, melyekkel váro­sában díjakat is nyert. Halhatatlan forradalmi énekét 1888-ban írta egy munkásdalkör vezetőjének felkérésé­re. Művét 1899-ben ismerte el himnu­szává a francia szocialisták kongresz­szusa. Pierre Degeyter harminc esz­tendeig mint lámpagyújtó kereste meg kenyerét, utolsó éveiben a Kom­munista Internacionálétól kapott tá­mogatást. 1927-ben az egykori kom­münárok küldöttségével Moszkvában Járt. Temetésekor ötvenezren kísérték el utolsó útjára. Harmóniumát szülő­városa, Saint-Deriis őrzi múzeumá­ban. A „Svájci Robinson" világsikere Majd 150 évvel ezelőtt adta ki Bernben Johann Rudolf Wyss apjának, Johann Davld Wyss luteránus papnak Svájci Robinson című ifjúsági regé­nyét, amelyet a pap Pestalozzinak, a nagy svájci pedagógusnak a szelle­mében írt meg. Ezt a könyvet később angol nyelvre fordították le, s az angolszász nyelvterületen csaknem olyan olvasott lett, mint a Defoe-féle Robinson. Most az amerikai Walt Dis­ney-studió színes filmet készített a re­gényből, amelyet egyelőre nyolc nyel­ven játszanak. Fényesre dermedt csillagok (között rezes bundában bóbiskol a Hold. Az égről minden csillag megszökött, zúzmarát lehelnek a fák, a tó nádszakálla megremeg a szélben, jég-bőre alatt borzong a víz is... Kegyetlen téli éj! Nyugtot adó békét, szerelmet ne adj te nékem! Hődarát söpör előttem a szél, fagy-verte úton koppan -a léptem. Ügy megyek most el dúdoló kedvvel, feltűrt gallérral, mint vándorlegény, ki otthagyta részeges mesterét, kis batyuját nagy botra akasztva, hátra se nézve nekivágott, § hogy felfedezze a világot. & % e 5 « y////////////////////////////////^^^^ IRODALOM ÉS AZ ÉLET A szovjet vasutakon dolgozó mun­kások, mérnökök, szakiskolások kö­zül kerül ki az a sok száz író és köl­tő, akik a Magisztral elnevezésű iro­dalmi kör tagjai. A Kultura i Zsizny legújabb száma beszámol a kör tag­jainak tevékenységéről. A Magisztral hét tagját vették fel eddig a Szovjet Írószövetségbe; negy­ven tagjának jelent már meg önálló kötete. A kör legismertebb tagjai kö­zül való Dmitrij Szpaszkij mérnök, negyven technikai újítás kidolgozó­ja, aki egy bábszínházat vezet és lát el darabjaival, Szergej Szokur fűtő novelláinak cselekményét mindig a saját munkaélményeiből válogatja ki. Nyikoláj Mlronenko mozdonyve­zető verseket- ír; Alekszej Csizsov, pályaépítő, akinek új munkamódsze­rét az egész Szovjetunióban ismerik, szabad óráiban esszéket ir. Anatolij Guszarev állomásfőnök-helyettes most került egy napilap szerkesztőségébe; Vlagyimir Vojnevics vasúti munkás dalát Jurij Gagarinról gyakran sugá­rozzák a szovjet rádióállomások. Sztaniszlav Kunajev vasútépítő mun­kásnak, aki a Taskent-Abokoni vona­lon dolgozik, most jelent meg az Út­törők c. verseskötete. Adolf Slikovics mérnöknek több meséskönyve látott napvilágot. S mindehhez csak any­nyit tegyünk hozzá, hogy a Magiszt­ral nem az egyetlen „szakmai" iro­dalmi kör a Szoyjetuntóban; e körök számának növekedése és tevékeny­ségük fokozódása is jelzi a kommu­nizmus építőinek egyre növekvő kul­turális tevékenységét. • • • • • • • • Ján Kodét: Az élő forrás (Bronz­plasztika) (Foto: Karel Hájek felv.) 1963. január 5. * (jj SZÓ 7

Next

/
Thumbnails
Contents