Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-31 / 31. szám, csütörtök

M a tíz éve annak, hogy első Ízben kitárultak a komár­nói Magyar Területi Színház kapui, ünnepi hangulatú kö­zönséggel teltek meg széksorai, fel­gördült a függöny és egy kicsi, de annál lelkesebb szereplő gárda, ne­mes hivatástudattal és nehezen tit­kolt belső remegéssel, lépett a fényszórók tüzébe. Természetesen hosszú hónapok előkészítő munkája előzte meg ezt a pillanatot, de egy színház életében a kiindulópont mé­giscsak az első előadás, az első ta­lálkozás a közönséggel. Ezért számít­juk magyar kőszínházunk megszüle­tését Urbán Ernő Tűzkeresztség cimü drámájának bemutatójától. A szövetkezeti gondolat tűzkereszt­ségéről szóló darab előadása egyben a csehszlovákiai magyar szellemi élet frontján nem csekély feladato­kat vállaló MATESZ egy évtizedes tevékenységének kezdetét jelentette. Sok víz folyt le azóta a város mellett méltóságteljesen hömpölygő Dunán és most, amikor újra ünne­pelünk, ideje visz­szateklntenünk ar­ra az útra, amelyet ez a színház ala­pítása óta bejárt. A MATESZ első­rendű célkitűzése iz volt, hogy a magyarlakta délvi­déken a szocialis­ta kultúra egyik fáklyavlvőjének sze- zott a megfontolt és előrelátó terve­repét tpitse be. Hivatása volt és ma- zés. Lényegében ennek következmé­radt, hogy a szocialista hazafiság és nye a mai áldatlan helyzet, a proletár nemzetköziség szellemé- Ez természetesen kihatott a szín­ben, a művészet formanyelvén mes- ház műsorpolitikájára, amelyben ne­ben az együttesben „több van", mint amit — a csúcsteljesítményektől el tekintve — átlagban nyújt. A „rejtett tartalékok" feltárá sának alapvető követelményt az állandó ős minden tekln tetben felkészült művészi ve zetés megteremtése. Akármennyire lt furcsán hangzik, de tény az, hogy a színháznak nincs dramaturgja nincsenek állandó rendezői. Nemcsak a régi színházi vezetés és nem utol sósorban a pártszervezet hibája, hogy rendszeresen nem törekedtek a meg felelő emberek kiválogatásával, fő­iskolai szintű oktatásával és így a szükséges tartalék létrehozásával Ezért felelősség terheli az illetékes állami szerveket is, amelyeknek kö telességük lett volna távlatilag meg oldani ezt a hosszú évek óta sürge tőén jelentkező problémát. Végered ményben tlz év alatt már két ren dezői és dramaturgiai garnitúra is elvégezhette volna a főiskolát A színházon belül és kívül ls hiány­li EVES Ma délután kerül színre Osztrovszklj Kéz kezet mos című darabja. J. He­rec felvételén a Lipocskát alakító Udvardi Anna. A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ M terséges életet varázsoljon a szín­padra, az embereket leginkább fog­lalkoztató időszerű gondolatokról szól­jon az emberekhez, állásfoglalásra késztesse őket, egyszóval mint minden művészet, közvetve küzdjön a szocia­lista együttélés alapvető erkölcsi szabályai érvényesüléséért és a visz­szahüzó eszmék, nézetek hatása el­len. A cél világos volt és eléréséhez nem hiányzott az akarat, a lendület sem. Ennek köszönhető, hogy a MATESZ nem futamodott meg a ne­hézségek elől, alapvető feladatait tekintve többé-kevésbé megállta a helyét a tűzkeresztségben. Helyzetét a legjobban az bonyolította, hogy kőszínháznak számit, de a gyakorlat­ban elsősorban a tájszlnház szerepét tölti be. Az adott körülmények kö­zött, amikor Szlovákia nyugati csücs. kétől a legtávolabbra eső keleti köz­ségig egymagában képviseli a hivatá­sos imagyar szocialista szinl kultúrát, ez nem is lehetett és lehet másképp. De csak a tájoló színész tudja meg­mondani, mennyi fáradozást, fűtetlen termekben didergést, kényelmetlen utazást, kevésálmú éjszakát, mennyi lemondást és mennyi áldozatvállalást Jelent egyetlen egy szám: 301000 ki­lométer. Igen, ennyit tettek meg a MATESZ színészei tlz év alatt. Majd nyolcszor kerülhették volna ineg a földgolyót az Egyenlítő mentén, ha nem az lett volna a céljuk, hogy másfélszáz községben lépjenek a kul­jtúrházak dobogóira. Őszinte elisme­rést, hálás köszönetet érdemlő mun­ka és minden bizonnyal hasznos, ér­tékes befektetés volt ez. Kamatait, nyereségét, nem lehet számokban és százalékokban kimutatni, de része van elsősorban a magyar parasztem­ber, az új arculatú szövetkezeti dol­gozó látókörének tágításában, ízlésé­nek pallérozásában. Mégha az eddig előadott darabok közül többet el is vetett a közönség, vagy a kritika, mégha voltak is buktatók, sőt ku­darcok és hullámvölgyek is, mégis a több, mint hatvan darab nagy ré­sze a színház küldetésének megfele­lő hatást gyakorolt — hol alacso­nyabb, hol magasabb hőfokon — összesen mintegy kilencszázezer né­zőre. A bejárt utat olyan sikerek fémjelzik, amilyen például Moliére: Fösvény, Beaumarchais: Szevillai bor­bély, Mňačko: Hidak kelet felé, Rah­manov: Polezsajev professzor, Afino­genov: Kisunokám, Bródy: Tanítónő, Čapek: Anya, Heltay: Néma levente, Csehov: Ványa bácsi, Karvaš: Éjféli mise, Dávid: Dódi és legutoljára Ar­buzov: Irkutszki történet című da­rabja. És eredmény az is, hogy szá­mos darab 40—80 előadást órt meg. Az utóbbi három esztendőben a sike­rekben, de a kudarcokban is oszto­zott a volt Faluszínház legjobb színé­szeinek a MATESZ-be átjött csoport­ja is. Az Ilyen és ehhez hasonló eredmények, sikerek tanúskodnak róla, hogy színházuk kivívta létjo­gosultságát, alapításától kezdve ko­moly munkát végzett. Egy Jubileum nem éppen a legked­vezőbb alkalom ahhoz, hogy egyben felemlítsük a fogyatékosságokat ls, amelyek gátolták, illetve gátolják a színház dolgozói képességeinek továb­bi kibontakozását. Nem akarunk ün­neprontók lenni, de magának a MATESZ-nek és ezen túlmenően ha­zai magyar kulturális életünknek ls £rdeke felszámolni a művészi izmo­Bodást akadályozó tényezőket. Annál Is inkább szükséges ennek megemlí­tése, mivel véleményünk szerint eb­hezen fedezhetjük fel az egységes és céltudatos vonalvezetést. így nem igen beszélhetünk a színház kikris­tályosodott arcéléről. Ez nem ls csoda, hiszen a színház sajátos profilja kialakulásának nélkülözhe­tetlen feltétele legalább egy kifor­rott művészi egyéniség, aki tudja mit akar és miért, akinek van tekintélye és a művészi célok elérésére tudja serkenteni a színház minden dolgo­zóját. A helyzetet továbbá súlyosbította az is, hogy lemaradt a színészképzés. Csak ebben az évben fejezi be főis­kolai tanulmányait az első három magyar színész és további négyen folytatjáij, tanulmányaikat. Ha tekin­tetbe vesszük, hogy a színház a tá­jolás nehéz körülményei között vé­gezte munkáját, amikor a tanulásra vajmi kevés energia és Idő maradt, és azt, hogy hiányzott az a művészi tekintély, aki huzamosan rendszeres nevelőmunkát végzett volna az együttesben, akkor látnunk kell, hogy ezen a téren ls bőven van még tennivaló. Nemcsak a MATESZ, hanem általá­ban a többi színház legjobb törekvé­seit is bénítja a drámairodalom vlsz­szaesése, ideiglenes válsága. Bár a sikertelenségeknek nem egy esetben a helytelen darabválasztás volt az oka, a döntő tényező mégiscsak az, hogy kevés a mai darab és fehér holló a jó mai darab. A színház azon­ban nem várhat ölbe tett kezekkel. Fel kell végre ismerni azt, hogy a színház és a drámaíró elválaszthatat­lan egymástól, hogy közös, összehan­golt munkájuktól függ a drámai al­kotás éppen úgy, mint a színház feladatkörének maradéktalan betöl­tése. A színház dolgozóinak azt is tisztán kell látniuk, hogy éppen tő­lük kell kiindulnia az ösztönzésnek, a bátorításnak, a társadalmi-művé­szeti szükséglet fedezete igénylésé­nek. Márpedig évek hosszú során valahogy úgy alakult a helyzet, hogy a MATESZ nem igen bátorított, ha­nem várta a „készételt" és aztán az előzetes ösztönzés helyett — jól­rosszul — utólag gyámolított. Néhány Egri, Dávid és Siposs darab bemu­tatása sem változtat azon, hogy terü­leti színházunk legalább olyannyira adósa a hazai drámalrásnak és főleg azoknak az íróknak, akik még ebbe a nehéz fába nem vágták fejszéjüket, de tehetségük talán lenne is hozzá, mint a hazai drámaírás a MATESZ­nek. Egyszóval követelmény a közös, elvtársi alkotó munka. Volt egy hosz_ szú időszak, amikor a színházak mun­káját a fölérendelt szervek nem cse.kély mértékben aszerint méltá­nyolták, hogyan teljesítették a gaz­dasági tervet, hány százalékban vol­tak önellátók. Ez a rövidlátó, bürok­ratikus politika, amely nem a közön­ségnevelés elsőrendű szempontjából indult ki, gazdaságilag vajmi keveset hozott, de ennél több kárt okozott eszmei-művészi kihatásában. A MA­TESZ vezetősége pedig oly buzgón követte ezt az elvétett politikát, hogy köztársasági viszonylatban alig harminc százalékos önellátással, el­ső lett. Az éremnek másik oldala vi­szont az volt, hogy előtérbe kerültek az úgynevezett kasszadarabok, ame­lyeknél elsőrangú tényező volt a gazdasági siker és majdhogynem el­hanyagolható az a nehezen lemér­hető „mutatószám", hogy mennyivel járult hozzá az ilyen darab a közön­ségneveléshez, illetve mennyivel csor­bította a közízlést. a már más a helyzet. A szi­gorú . takarékossági rend szabályok természetesen színházra ls vonatkoznak — ős ez így helyes —, de lényegesen csökkentették a túlzott tervet s nem érvényesül a politikai célkitűzéseket elsekélyesítő szűkkeblűség. És hogy ezen a téren is minden rendbe jöj jön, ennek van még egy feltétele. Meg kell találni a maximalista művé szi követelmények és a reális lehető ségek között húzódó arany közép utat, amely elvezet a közönség szí véhez. Arról van szó, hogy az esz mei és művészi igények feladása nél kül, vagyis a k zönség igénytelen ségnek ha,bókoló része nyomásának nem engedve, olyan művészet kerül jön a színpadra, amely mozgósító gondolati és érzelmi hatást vált kl a felszabadulás óta új feltételek kö zött csiszolódó, a szép és igaz mű vészét Izeit kóstolgató közönségben, És ha ma délvidékünkön állítólag ez a színházközönség még nincs több ségben, — mint ahogy azt színházi dolgozóink nem egyszer hangoztat ták, olyasfajta érvekkel alátámaszt va, hogy „Lám, lám, a Bekopog szerelem című darabot a kritikus le vágta, de a legtöbb előadást érte meg" — akkor ebben kicsit ludas műsorpolitikájuk ls. Nem egyszer gyengébb ellenállás irányában haladt ez a műsorpolitika, és az évek óta ismétlődő Indokolás az volt, hogy csak „kiskanállal" adagolhatjuk fajsúlyosabb mondanivalót. A közön­ségnevelés tényleg hosszú és türelmet igénylő folyamat, de meggyőződésünk hogy az engedmények ezen a téren csak kárt okozhatnak. A siker vi­szonylagosan annál gyorsabban kö­vetkezik be, minél több lesz az olyan darab, amely az embereket legjobban érdeklő életjelenségekre világít rá amely elgondolkoztatja, amely köve­tésre, vagy elítélésre serkenti, amely Időszerű, Illetve mai kérdést boncol gat magas művészi fokon. Végül, de nem utolsósorban szól­nunk kell arról is, hogy a színház további fejlődésének egyik követel ménye a közösségi szellem elmélyí­tése. Sztanyiszlavszkij nem egyszer hangsúlyozta és a színházi gyakorlat igazolta szavait, hogy egy művészi kollektívában az alkotó munka alap­vető feltételei közé tartozik a köl­csönös megbecsülés, a közös munka tisztelete, az elvtársiasság légköre, az önzés és más előnytelen jellemvo­nások elnyomása vagy enyhítése. Eb ben a vonatkozásban komoly felada­tok hárulnak a színház pártszerve, zetére, em könnyű megbirkózni azokkal a nehézségekkel, amelyeknek vázolására tö­rekedtünk. A színház ezt önmagában nem Is oldhatja meg. Ehhez minden illetékes párt- és ál­lami szerv, művészi Intézmény, a kritika és a közönség segítsége ls feltétlenül szükséges. Csak így tölt­heti be a MATESZ az eddiginél még jobban jelentős szerepét, csak így teljesítheti hiánytalanul feladatát, amelyet a kongresszusi dokumentum szövegez meg: „segítsen a társadalom szocialista tudatának elmélyítésében, nemesítse az emberek kapcsolatát, formálja az új erkölcsi vonásokat, tanítsa az embereket a szép befoga­dására, táplálja bennük a korunk jellegéből eredi derűlátást, neveljen nemcsak igényes közönséget, hanem egyben öntudatos állampolgárokat." Ebben a nehéz, de szép küldetésbe sok sikert és eredményes munkát kí­vánunk a fennállásának második év­tizedébe lépő Magyar Területi Szín­ház valamennyi dolgozójának. Gály l»á n AZ I. ALAPSZERVEZET HATÁROZOTT: „Változtatni kell munkánk stílusán" A bratislavai Kábelgyár első és má­sodik részlege nem teljesítette múlt évi termelési feladatait. Bár ez az egy adat nem lehet e két részleg piártalap­szervezete tevékenységének teljes tü­körkép, mégis arra enged következ­tetni, hogy a részlegek kommunistái­A taggyűlés a termelési problémá­kon kívül komolyan foglalkozott az Ideológiai munka értékelésével. A pártoktatást rendszeresen megtartják, azonban a látogatottság nem kielégí­tő. Tekintettel az Ideológiai nevelés nagy jelentősegére és feladataira, a nak munkája tavaly tnée sok kívánni pártoktatást úgy kell megszervezni, „ol A • T-.V-. —.. nn T-n In/Jűn nánt. N valót hagyott hátra. AZ ALAPSZERVEZET évzáró tag­gyűlésén elhangzott beszámolóból tudtuk meg, hogy a múlt esztendő első 11 hónapjában kielégítőek vol­tak a munkaeredmények, viszont de­cemberben akkora volt a visszaesés, hogy ez lényegében az egész évi gazdasági eredményekre rányomta béivegét. Az első részleg csak 98,8, a másik pedig mindössze 98,3 száza­lékra teljesítette évi tervfeladatait, s így a két részleg együtt kerek 4 mil­lió korona értékű áruval maradt adó­sa a társadatomnak. Minden további magyarázat nélkül ez a tény azt bi­zonyítaná, hogy a részlegek kommu­nistái tavaly keveset törődtek a ter­melési feladatokkal. A valóság azonban más. A párt­bizottság kéthetenkénti ülésén rend­szeresen és mélyenszántóan foglalko­zott a terv teljesítés kérdéseivel. Számos problémát megoldott, s munkájában nagy segítségére vol­tak a pártcsoportok, amelyek tevé­kenysége az előző évihez képest lé­nyegesen megjavult. Azt, hogy a „lépés mégsem Jött ki", két alapvető hiba okozta. Az első, hogy a részlegek számára nem ér­kezett meg időben az új gépfelszere­lés, tehát nem tudták valóra váltani a műszaki-szervezési intézkedések tervét, a másik pedig, hogy a felsőbb szervek nem döntötték el idejében, milyen mennyiségű színes fémet hasz­nálhatnak fel. A döntés csak decem­berben érkezett meg, amikor már ké­ső volt. A beszámoló ezt az esetet az irányító munka alacsony színvo­nalának példájaként említi. Ez volt tehát a tervteljesítés két fő akadá­lya. A BESZÁMOLÓ ugyanakkor egy másik olyan esetre hívta fel a tag­ság figyelmét, mely a két fő akadály egyikével: a nyersanyagkérdéssel függ össze. Ugyanis tavaly szeptem­ber végéig csak az első részlegben több mint 1440 000 korona értékű hulladék keletkezett. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy többek közt 351 ton­na réz, 1B2 tonna alumínium, 166 ton­na papiros került a szemétdombra. Az 1961-es évhez viszonyítva a részleg hulladékmennyisége tavaly átlag csaknem 1 százalékkal növekedett. Mi volt ennek az oka? A beszámoló erre nem adott választ, csak mint in­tő tényt szögezte le, s a vitában ls csak Kubány elvtárs mondta ki nyíl­tan, hogy még mindig sok selejtet és hulladékot okoz egyes dolgozók fi­gyelmetlen, elővigyázatlan munkája. A tanulság kézenfekvő: Ha olyan nagy problémát jelentettek ezekben a részlegekben az anyagellátás fo­gyatékosságai, a pártszervezetnek na­gyobb figyelmet kellett volna szen­telnie a nyersanyag gazdaságosabb felhasználására. hogy az előadásokon minden párt­tag részt vehessen. A két részlegben megtartott előadásokon átlag 65 szá­zalékos volt a részvétel, s ez bizony nem nevezhető jónak. A propagáclós munka terén ts vannak fogyatékos­ságok. A faliújságok, röpiratok, stb'. nem mindig időszerűek, s előfordult, hogy egyes fontosabb eseményről meg Is feledkeztek. Az alapszervezet munkáját dicséri azonban az, hogy a részlegekben eredményes a szocialista munkaver­seny. Négy szocialista munkabrigádjuk és. Bt versenyző kollektívájuk van. A XII. kongresszus tiszteletére indí­tott munkaversenyből két munka­csoportjuk és a második részleg került ki győztesen. Válaszképpen kiváló dolgozóink felhívására a két részleg 348 dolgozója 21 kollektív munkafelajánlásban határozta el, hogy harcolni fog a munkásbe­csületért. Ez azonban inkább a dolgozók önálló kezdeményezésének, mint a tömeg­szervezetek szervező munkájának eredménye. Annak ellenére, hogy a pártbizottság többször foglalkozott az FSZM és a CSISZ alapszervezetei­nek munkájával, ezek tevékenysége nem érte el a kívánt színvonalat. A beszámoló helyesen állapította meg, hogy a tömegszervezetek nem kielé­gítő tevékenységéért mindenekelőtt azok a kommunisták felelősek, akik ezeknek a tömegszervezeteknek ma­guk ls tagjai. A TAGGYŰLÉS nagy érdeme, hogy a múlt tapasztalataiból levont tanul­ságokat és a részlegek előtt álló fel­adatokat az elfogadott határozatban célszerűen összesűrítette. Meghagyta az új pártbizottságnak, hogy dolgozza ki a pártszervezet munkatervét, s ennek teljesítéséről rendszeresen tájékoztassa a tagsá­got. Feladatul tűzte ki, hogy a párt­csoportok is terv szerint dolgozza­nak s rugalmasan oldják meg a ter­melésben felvetődő problémákat. A pártszervezet a Jövőben fő felad a-: tálnak -tekinti a XII. kongresszus ha­tározatainak valóra váltását, azok közül ls mindenekelőtt a műszaki fejlesztést és a legnagyobb anyagta-: karékosságot, ami e részlegek terv-; teljesítésének két legfontosabb köve-: telménye. A taggyűlés egyértelműen kifeje­zésre juttatta azt a nézetét, hogy nap­jaink igényeinek nem felel meg az alapszervezet eddigi munkastílusa. Nagyobb rugalmasságra, következete­sebb, tervszerűbb munkára van szük­ség ahhoz, hogy maradéktalanul tel­jesíteni tudja azokat a nagy felada­tokat, melyeket az 1963-as esztendő e két részleg elé állit. (szó) H Z ÚJ SZÓ ők is hasznos munkát végeznek Elnyerik a zászlót? A IuCeneci Invalid kisipari szövetkezet munkáját ml sem dicséri Jobban, mint az a tény, hogy már december elején teljesítették a pártkongresszus tiszteleté­re tett kötelezettségvállalásalkat, s ezzel az ez évre szóló feladataikat valóra vál­tották, Az év végéig még 100 ezer koro­nával szárnyalták túl a teljes termelés tervét, s a közszolgáltatások terén min­den tekintetben eleget tesznek a dolgo­zók szükségleteinek. Michal Frýd Hős bányásztanulók Az egyik bandlovai bányászcsaládban, míg az apa munkában volt, az anya rö­vid időre magára hagyta a gyermekeket, tűz fltatt kl. A gyufa ugyanis a gyerekek kezeiigyében volt, meggyújtattak egy csillagszórót, attól lángra lobbant a füg­göny, majd a karosszék é« hamarosan égett a ház. A bányász tanoncintézel négy tanulója: Sepesi József, Horváth |ózsef, Sevcu József és Krastenits Géza éppen ekkor mentek el a ház mellett és az . ablakon át észrevették a tüzet. Egy percig sem késlekedtek, feltörték bezárt ajtót és hamarosan eloltották a tüzet. Megmentették három kisgyermek Aletét. Magatartásukkal kiérdemi lté'i nemcsak szülók, de az egész váru* lakossága nak elismerését. A Handloval Nagybánya igazgatója szép ajándékokkal jutalmaz ta meg fiket. Mészáros Béla, Handlová Vrba tiszt alakulatánál nagyon szép kulturális élet folyik. A CSISZ nemcsak kulturális vonalon szerve­zi a katonákat, hanem a katonai kö­telességek teljesítésének terén is. Századunk mindhárom szakasza el­nyerte a példás szakaszt illető vörös zászlót. Snop közkatona kötelezett­séget vállalt, hogy minden éleslövé­szetet kitűnőre teljesít. Autóvezető­ink ped.'g azt vállalták, hogy baleset nélkül fognak hajtani. Az alakulat most minden erejével arra törekszik, hogy elnyerje a példás századot il­lető zászlót. Hegyi Ján tizedes! Termeljünk zöldségfélét az üzemek földjein A CSISZ nyugat-szlovákiai kerületi bizottságénak mezőgazdasági osz­tálya mozgalmat indított az üzemi Ifjúsági szervezetek bekapcsolásával az üzemek birtokában levő kihaszná­latlan földek s kertek megművelésé­re, amelyekben zöldségféléket ter­mesztenek majd. Az akcióba bevon­ják az EFSZ-eket is. A nitrai járás egyes ifjúsági szer­vezetei elhatározták, hogy szerződést kötnek a számításba jövő szövetkeze­tekkel. A szerződés értelmében az EFSZ-ek elültetik a zöldségféléket, az üzemek CSISZ-tagjal pedig egész éven át gondozzák, ápolják a növé­nyeket. Pastorok Ivan, Bratislava 1983. január 31. * 0] SZÖ S

Next

/
Thumbnails
Contents