Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-30 / 30. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVAKIA KONHUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1983. január 30. szerda * 30 fillér • XVI. évfolyam, 30. szám. Hogyan tovább ? Az 6 és új esztendő fordulóján országszerte örömteljes ünnepségekre került sor. A XII. kongreszszus tiszteletére indult országos munkaverseny győztesei ünnepi díszbe öltöztetett klubhelyiségekben, tanácstermekben átvették a CSKP XII. kongresszusának brigádja, műhelye, részlege, üzeme vagy vállalata megtisztelő címet. Indokolt volt ez az ünnepi aktus, hiszen a büszke cím a szorgos, becsületes munkát dicsérte. A kongresszusi verseny milliós értékeket hozott. Hosszadalmas lenne összegezni a kongresszus tiszteletére terven felül gyártott árurengeteget, a megtakarított nyersanyag tonnáit. Akik kapták, megérdemelték a díszoklevelet. Azonban egyik munkacsoportnak sem válna hasznára és főleg becsületére, ha — miután elnyerte a megtisztelő címet — visszavonulna, s hagyná régiben a „dolgok folyását". Helytelen volna az is, ha ezután elbizakodottá válna s lenézné azokat, akik nem részesültek ebben a magas kitüntetésben. Az ilyen káros elbizakodottság helyett a győztesek inkább arról gondolkozzanak, hogy a körülöttük dolgozó munkacsoportok miért nem neveztek be a kongresszusi versenybe, vagy ha igen, miért nem tudtak helytállni. Anélkül, hogy lebecsülnénk a kitüntetett kollektívák érdemét, mondjuk meg őszintén: a cím elnyeréséhez nem volt szükség emberfeletti erőfeszítésre. A feltétel csak egy volt: azt teljesítse a csoport, amit a kongresszus tiszteletére saját maga vállalt. Ha a címet nem nyerte el, nem váltotta valóra adott szavát. Ez pedig mindenekelőtt azt Igazolja, hogy a helytálláshoz nem fejtett ki kellő igyekezetet, vagy hiányoztak a szükséges munkafeltételek. Ňem akarjuk azt állítani, hogy a győztes csoport felelős a többi rosszabb munkájáért, de végre tudatosítanunk kell: a munkatársainkért érzett felelősség is munkánk tartozéka. Elgondolkoztató, hogy a szocialista munkabrigádoknak vagy e címért versenyző kollektíváknak több mint a fele nem jelentkezett a kongresszusi címért folyó nemes vetélkedésbe. Ha a győztes munkacsoportok látták, megértették, és előtérbe helyezték a társadalmi érdekeket — nagyszerű munkasikereik ezt bizonyítják — miért nem támogatták a többieket, miért nem szervezték meg más csoportok belépését a kongresszusi munkaversenybe? Igaz, megkérdezhetnénk a pártszervezeteket, az üzemi bizottságokat, a műhelybizalmiakat és a gazdasági vezetőket is, miért engedték, hogy annyi munkacsoport távol maradjon a kongresszusi versenytől? Miért nem magyarázták meg nekik, mi a verseny célja, értelme, miért nem biztosították a verseny feltételeit? Vagy talán üzemükben, vállalatukban annyira jók a termelési viszonyok, annyira jók az eredmények, hogy már nincs szükség a dolgozók kezdeményezésére? A megtisztelő címet azonban nem értelmezhetjük úgy, hogy az egy csoport munkájának örökös értékmérője, mércéje, bár arra kötelezi viselőit, hogy egyre jobban dolgozzanak, egyre magasabb színvonalon. Egy munkacsoportnak azonban ahhoz, hogy öregbíthesse a megtisztelő címmel szerzett jó hírnevét, szüntelenül előre kell haladnia, egyre igényesebb feladatokat kell vállalnia, egyre többet kell segítenie a környezetében dolgozó munkacsoportoknak. A cél tehát világos: A jó munkaeredmények után még jobbak következzenek. Viszont e célnak és egyben feladatnak teljesítését nem egyszerűsíthetjük le csak a kitüntetett csoportok egyéni érdekeire. Többről van szó. Amit előbb a kitüntetett és a többi csoport közti viszonyról elmondtunk, azt egész politikai és gazdasági életünkre is vonatkoztathatjuk Egyetlen magas kitüntetést viselő kollektíva, műhely, üzem, vagy vállalat sem elégedhet meg csak a saját munkaeredményeivel. Igazi örömet valamennyiünknek csak az egész népgazdaság sikerei szerezhetnek. És ezek szerint tavaly bizony nem örülhettünk Gondoljunk a villanyenergia-ellátás, a közlekedés, a kohászat, a gépipar, a beruházási építkezés, stb. bonyodalmaira és fogyatékosságaira Hogy lehetséges az, hogy amíg egyeseket a jó munkájukért kitüntetünk, mások felelőtlenségükkel, nemtörődömségükkel annyi bajt, gondot okoznak? Ezért mindenütt érvényesek a köztársaságunk elnökének újévi beszédében elhangzott szavak: javítsuk meg mindazt, ami eddig nem felelt meg a követelményeknek és távolítsunk el mindent, ami eddig is rossz volt. Ez mindenkire érvényes, mert ma még a jó mellett mindenütt akad rossz is. A munkában, az életben, az egymás közti viszonyban. Hogy mi a rossz, Ai a kivetni való, azt pártunk XII. kongresszusénak határozatai világosan meg-, mondják. Most az a fontos, hogy e határozatok szerint dolgozzon minden olyan munkacsoport, üzem } és vállalat, mely az 1963-as nagy ' jelentőségű esztendőbe a megtisztelő elnevezéssel lépett. Minden tettével a népgazdaság érdekeit szolgálja, mégpedig úgy, ahogy azt a XII. kongresszus meghatározta. A kitüntetett termelőegységek olyan munkafelajánlásokat tegyenek, melyekben kiváló minősé BEKEPOLITIKÁNK GYAKORLATA! szoros, baráti együttműködés q gazdasági függetlenségre törekvő nemzetekkel Köztársaságunk elnöke Burmában Rangoon (CTK) — Antonín Novotný, köztársaságunk elnöke N e i [^gj WÍI1 tábornok beszéde W i n tábornokkal, a Burmai Szövetség Forradalmi Tanácsának elnökével vasárnap, január 27-én repülőgépen Burma második legnagyobb városába — Mandalayba érkezett. A két államférfi útközben, valamint A. Novotný elvtárs ideiglenes szállásán az esti órákban rendezett ba ráti összejövetelen a nemzetközi hely zetröl, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Burmai Szövetség együttműködésének további távla tairól és ezek elmélyítésére vonatkozó kérdésekről beszélgetett. Nei Win tábornok, hétfőn délelőtt elkísérte Novotný elvtársat, aki megtekintette Mandalay történelmi nevezetességeit. A csehszlovákiai vendégek egy aranyműves műhelyben nagy érdeklődéssel követték az egyes munkafolyamatokat. Novotný elvtárs a délutáni órákban repülőgépen viszszatért a történelmi múltú, az első nagy burmai biroAntonín Novotný, köztársaságunk elnöke Bnrmába érkezésekor. A repülőtéren Nei Win tábornok (jobboldalt) fogadta. (ČTK — képtávíró) dalom ősi fővárosába Dow Puganba, tek a ^jrmai Forradalmi Tanácsnak, amelyet a négynflllió pagoda városá- és kormánynak tagjai, Antonín Nonak is neveznek. A. Novotný elvtárs kíséretével és Nei Win tábornokkal megtekintette a burmai építőművészet egyik csodáját — a híres Ananda pagodát. Novotný elvtárs és Nei Win tábornok' hétfőn délután Rangoonba tért vissza, ahol a Burmai Szövetség Forradalmi Tanácsának elnöke köztársaságunk elnökének tiszteletére ünnepi estet rendezett, amelyen részt vetvotný elvtárs kíséretének tagjai, dr. Ladislav Vacata, Csehszlovákia burmai nagykövete, a diplomáciai küldöttségek vezetői és a Burmai Szövetség további kiválóságai. A kormáfty vendégei számára fenntartott székház fényárban úszó kertjében rendkívül szívélyes és baráti légkörben rendezett esten a két államférfi beszédet tartott. Nei Win tábornok, a Burmai Szövetség Forradalmi Tanácsának, forradalmi kormányának és népének nevében szívélyesen üdvözölte A. Novotný elvtársat, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökét és kísérete tagjait. Beszéde bevezető részében hangsúlyozta: „Elnök úr, véleményünk szerint nemzeteink együttműködése igen nagy jelentőségű, mert kölcsönösen előnyünkre vélik. Ennek az együttműködésnek nemcsak az érdekekhez kellene igazodnia, ha.jiem őszinte jóakaraton kell alapulnia, mert csak ez biztosíthatja a teljesen zavartalan együttműködést és tartós eredményeit. A nemzeteknek és képviselőiknek az ilyen együttműködés érdekében keilene barátságot kötniük és egymás iránt megértést tanúsítaniuk. Boldogok vagyunk, hogy excellenciádnak és Csehszlovákia további kiválóságainak jelenlegi burmai látogatása gyakorlatilag országaink közötti szoros barátságot juttatja kifejezésre. Megteszünk mindent annak érdekében, hogy a jövőben még jobban megszilárduljon barátságunk és együttműködésünk. Amióta a forradalmi tanács felelősséget vállalt nemzetünkért, azóta lényegesen kibővültek országaink gazdasági és kulturális kapcsolatai. Meggyőződésem, hogy állandó együttes törekvéseink eredményeként ez irányban még jobban kibővülnek kapcsolataink. Nei Win tábornok beszéde befejezéséül Novotný elnök és kísérete tagjai egészségére, a békére s Csehszlovákia népeinek boldogságára ürítette poharát. Nei Win tábornok, üdvözlő beszéde után A. Novotný, köztársaságunk elnöke emelkedett szólásra. Antonín Novotný köztársasági elnök beszéde „Elnök úr, Nei Win asszony, hölgyeim és uraim, barátaim! Köszönetet mondok, úgy a magam, (Folytatás a 3. oldalon! A „kék műszak" kezdeményezése A sűrű kövér pelyhekben hulló hó fehér takarót varázsol a tájra. Gőz- és f üst jelhőbe burkolt szerelvényeket vontató - mozdonyok keresztezik a magas átrakodó felé vezető utunkat a Čierna nad Ttsou-i állomáson. Amikor az egyik, ládákkal és gű munkára, energia- és anvag- í gépekkel megrakott szerelvény utoltakarékosságra, a munka iránti J só kocsija is elgördült orrunk előtt, szocialista viszonyra kötelezik magukat. Annál is inkább fontos ez,-mert tudjuk, hogy ez az esztendő kulcsfontosságú hétéves távlati tervünk előkészítésében. Az ] az üzemi szakszervezeti tanács vállas elnökével, Dálnoki elvtárssal találjuk szembe magunkat. Röpgyűlésról jön. A magasátrakodó dolgozóival beszélte meg u vasércátrakodásnál a napokban érvénybe léptetett új jutal1963-as év gazdasági és politikai < mazási rendszert. eredményeitől függ, milyen ala- J _ ügy látom, odatartanak, ahonpokra helyezzük hétéves tervün-1 nan én jövök — jegyzi meg jókedvüket. S azért, hogy ezek az alapok j en. Ez a mosoly jelent valamitl Sejminél szilárdabbak legyenek, a J fésűnket szavai bizonyítják: — Megszocialista munkaverseny sokat \

lört a t

é9> elvtársak! A „kék műszak" tehet és kell is tennie. És hogy * Vas

k° mennyit tesz, az nem kizárólag, de jórészt a kitüntetett kollektíváktól is függ. csoportjának felhívása „oli vasztja" a csonttá fagyott vasércet.. • | Megtudjuk, hogy Vaskó Pál elvtárs a »Xll. pártkongresszus brigádja címét ] viselő kollektívája a párt és a kormány jelhívása és megtárgyalása komárnói brigádosok után „Minden beállított vagont idejében kirakunk" jelszó jegyében versenyre hívta nemcsak a kék, hanem a piros és fehér műszak munkacsoport j r ! ts. tUgyanis a három műszak ilyen megkülönböztető elnevezést kapott.] A verseny egészséges voltára mutat az a tény, hogy a felhívást követő napokban a kezdeményező Vasko-brigádon kívül Pekárovics István csoportjában Szemán András, Paszujkás jános, Tóth László 10 százalékkal túlteljesítette és Lázár Miklós kollektívájának tagjai: Fedor János, Szakszón András, Hadara Sándor és Hajdú András szintén 110 százalékra teljesítette tervét a vasérc átrakodásánál... Beszélgetésünk fonalát néhány, egymást követő robbanás visszhangja szakítja meg. Az első magasátrakodón megrázkódnak a hatalmas szovjet vagonok. Kékes füst száll belőlük. A robbanás erejétől magasba ívelő fagyos vasércrögök kopogva verődnek a vagonok oldalaihoz. Vége a műveletnek... Nyugodtan kapaszkodhatunk fel a csaknem 15 méter magas rakodó lépcsőin. Huszonegy szovjet vagon áll rajta. Tizenhét már üres. A további négy vagon egyikéből kilép Ignác Štefan lőmester. Ö irányítja a robbantási munkálatokat. Tavaly december elején került ide a ruskovi kőbányából. Most itt nagyobb szükség van rá, mint otthon. — Lehet kezdeni, emberek! — hangzik Ignác lőmester kiáltása, miután megállapította, hogy a robbantás után minden rendjén van. Megfeszülnek a vastag vaspálcák, kicsapódnak a vagonok alján elhelyezett vasajtók és ömlik a rozsdavörös vasérc. A rakodó két oldalán négy bagger rakja q magasból lehulló fontos nyersanyagot a csehszlovák kocsikba. Néhányat kattan a fényképezőgép és elindulunk a még üres, szomszédos átrakodó jelé .. Itt találkozunk — a síneket ttszto gató munkások körében — Repansky elvtárssal, az átrakodó vezetőjével. A Vaskó brigád tagjai A csákányozó, lapátoló munkásokat oktatja. — Tegnap érkeztek a komárnói hajógyárból — újságolja. — Ha a vasércrakodás nem is ismeretlen szá' mukra, itt más körülmények között, 15 méter magasban kell dolgozniok... Nem szeretnénk, ha a segítségünkre siető munkások közül valakit baleset érne... Néhány pillanatra találkozik tekintetünk a 28 komárnói barátságos tekintetével, majd szót váltunk. — Két hétre jöttünk Ciernára — tájékoztat Burgel elvtárs. — Negyvennyolcan. Húszan most pihennek. Éjszakai műszakra készülnek. Tudjuk, hogy sokat segíthetünk, amire jelenleg éiernai szaktársainknak nagy szükségük van. Ez a szándék vezetett bennünket ide... jóleső érzés hallani ezeket az öntudatból jakadó, a munkához való helyes viszonyt bizonyító szavakat. Közben ennek a rakodónak feljáróján is megjelennek az első kocsik. Csikorognak a fékek. Rögzítik a kocsikat és megint elindul az a munkafolyamat, amit a másik átrakodón már láttunk. S mindez azért, hogy idejében rendeltetési helyére kerüljön az értékes nyersanyag! KULIK GELLÉRT