Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-27 / 27. szám, vasárnap

MICHAL Š T E M R

: „E nagy hadsereg a halállal is szembeszáll" ••• Értekezlet a parancsnokságon Ragyogó napfényes augusztusi nap volt. Svoboda ezredes Buzulukban ä parancsnokság Október utcai dolgozószobájában ült, szemben vele Lomsky százados és a zászlóalj politikai tisztje, Procházka százados. Az ezredes elégedetten olvassa a zászlóalj legutóbbi taktikai gyakorlatozásának eredményeit. A lőgyakorlatok kiválóan sikerültek. A katonák nem egészen 8 óra alatt 40 km-t meneteltek — Gondolják, hogy zászlóaljunk felkészült a harcra? — kérdezi az ezredes nyugodt hangon. — Mi lenne, ha levelet Írnánk a szovjet hadsereg főparancsnokának és megkérnénk, hogy a csehszlovák egységet küldje harcba? Lomský százados elgondolkozott. — De hát még nincsenek fegyvereink — mondja fontolgatva — a katonák közül sokan csak a tanköny vekből ismerik a golyószórót és az aknavetőt... — Ha megkapjuk a fegyvereket — szakítja félbe az ezredes — egy-keitőre megismerkednek velük — azután Procházka századoshoz fordult: — Ml az ön véleménye százados úr? A politikai tiszt csendben, ráncos, szélcserzette arcán barátságos mosollyal hallgatja a beszélgetést. Amit a zászlóalj parancsnoka és helyettese elmondott, az úgy van. És ha Svoboda ezredes azt mondta, hogy a fiúk a frontra akarnak menni, azzal a katonák többségének kívánságát fejezte ki. Csakhogy a frontról nem a legjobb hírek érkeznek. A németek bekerítették Leningrádot s a Volga irányába előre törnek. A háborús szélvihar a Krím és a Kaukázus kertjeiben pusztít. Rossz idők járnak. De a frontról érkező kedvezőtlen hírek mintha még jobban megszilárdítanák a katonák elszántságát, akik segíteni akarnak a harcoló szovjet hadseregnek. A gyakorlaton saját fülével hallotta, amikor a katonák beszélgettek: „A németek a Volgánál vannak, ml meg itt fababákra lövöldözünk. Miérť nem küldenek már bennünket a frontra?" — Azt hiszem, hogy a fiúk a legszívesebben már ma leszámolnának a hitleristákkal — mondja. — Ogy vélem, hogy megkérhetnénk a szovjet hadsereg főparancsnokát, küldje zászlóaljunkat a frontra. Azonban, egyetértek Lomský századossal —., a frontra csak akkor mehetünk, ha megkaptuk a fegyvereket. — Elsősorban természetesen Ingr tábornoktól, a nemzetvédelmi minisztertől kell engedélyt kérnünk — jegyezte meg Lomský százados. Az ezredes érdeklődéssel hallgatta helyetteseinek fejtegetését. Megfontoltan gondolkoznak. Ö is tisztában van a helyzet súlyosságával. Londonban egészen másképp látják a dolgokat, mint itt Buzulukban a csehszlovák zászlóalj katonái. Ingr tábornoknak külön terve van a Szovjetunióban alakult egységgel: erős hadseregre lesz szüksége otthon, a háború után. Itt, ennél az asztalnál jelentette ezt ki egy hónappal ezelőtt. — És minek kell majd önnek a háború után ez az erős hadsereg, ha mér a köztársaságban nem lesznek hitleristák? —• kérdezte tőle akkor Procházka százados. Ingr így válaszolt: „A háború után sokan megfeledkeznek majd róla, milyen törvények és jogok voltak köztársaságunkban érvényben a háború előtt. A külföldi rádiókban sok mindent hallottak a nemzeti bizottságokról, a forradalmi vívmányokról. Sokan lépnek majd fel különböző elképzelésekkel. A zavaros helyzetben azután elégedetlenség, a törvényesség megsértése ls előfordulhat. Külföldi hadsereBrS^ geinkre a háború után otthon vár történelmi küldetés..." Ingr figyelmeztetően emelte fel a kezét és még tréfában megjegyezte: — A maguk katonái, itt Buzulukban sem látnak mindent tisztán. Micsoda dalt énekelnek E nagy hadsereg a halállal is harcba száll..." Mennyien vannak itt? Maroknyi ember, nincs is ezer katonájuk. Mi maradna ebből az icipici seregből az első ütközet után? Az ezredes gondolkozik. Nem tetszik neki ez a beszéd. Nem is értette. Ingr pedig nem titkolta, hogy az ő nézetei mögött ott áll az egész londoni csehszlovák kormány, sőt maga BeneS köztársasági elnök is. Soha sem fog beleegyezni, hogy az ezredet harcba vessék. Londonban talán még nem látják, amit a buzuluki csehszlovák zászlóalj valamennyi katonája tisztán lát. Hogy a szovjet hadsereg az egyetlen hatalom, amely képes legyőzni a hitleri Németországot. A szovjet hadsereg erejétől függ, hogy Hitler a világ ura lesz-e, avagy eltűnik a történelem süllyesztőjében. A Szovjetunió a leigázott népek millióinak reménysége, a győzelem ezek számára a szabadságot jelentené. S ezalatt Londonban semmit sem tesznek annak érdekében, hogy e nehéz harcban segítsék a szovjet hadsereget. — Lehet, hogy rosszul teszem, ha nem kérem kl előre Ingr nemzetvédelmi miniszter engedélyét a frontra induláshoz, —' szólalt meg hosszú gondolkozás után az ezredes. — De előbb mégis Moszkvába írok a szovjet hadsereg főparancsnokának. — Napégette szélverte arcán széles mosoly terült el. — Egyetértenek? Moszkvától előbb kapok választ — tette hozzá. — Moszkva közelebb van Buzulukhoz, mint London. pegyvert kap az első zászlóalj Svoboda ezredes kérésére valóban gyorsan és szokatlan úton érkezett meg Moszkvából a válasz. Az egyik felhős, esős őszi napon a buzuluki Pervomajszka utcai kaszárnya nagy udvarán sorakoztunk fel. A nehéz felhőkből sűrűn hullt az eső, a Szamarka folyó felöl éles szél süvített, az ázott zászlók hangonsan csapkodtak a zászlórudakhoz. A felsorakozott katonák négyszöget alkottak, középen fegyverek halmaza. Agyúk, aknavetők és golyószórók. Puskák, gép pisztolyok, lapátok és gázálarcok, pisztolyok és tábori telefonok fekszenek egymáson. Teljes harci felszerelés a tüzérzászlóalj részére. Többen emlékeznek még rá, hogyan álltunk a krakkói „legiona" kaszárnya udvarán egyenruha és fegyver nélkül, sokan mezítláb. Most, távol vagyunk a köztársaság határától, messze Krakkótól is, az Uraiban Pwr- X \ - S - „v A CSKP KB és a kormány felhívásának szellemében gyors ütemben rakják ki a szállítmányokat a bratislavai J. Dimitrov vegyipari üzem vágányain. (T. Andrejčák — ČTK felvétele.] Előttünk áll parancsnokunk, Svoboda ezredes. Mellette helyettesei, Lomský százados, és a mindig mosolygó Procházka százados. — Katonák! A szovjet hadsereg fegyvert küldött nekünk, a legjobb szovjet fegyvereket. Meg kell tanulnunk harcolni velük úgy, hogy a szovjet katonák oldalán becsülettel megálljuk helyünket a harcban a hitleri megszállókkal. Az ezredes az asztalról felemelt egy géppisztolyt és megcsókolta. Azután egyenként kiléptünk a sorból és a parancsnok kezéből átvettük a fegyvereket. Megígértük, hogy vigyázni fogunk rájuk, mint a szemünk fényére. A szavak komolyan és ünnepélyesen hangzottak, akár az eskü. Az eskü Oj évet írunk, 1943-at. Az egyik fagyos januári napon, január 27-én a Pervomajszka utcai kaszárnyák elolt sorakozott fel az első zászlóalj. A tribünön ezredünk instruktorai, szovjet tisztek állnak, akik a frontról érkeztek hozzánk, hogy megtanítsanak bennünket az új szovjet fegyverek kezelésére. Ott áll mellettük Fierlinger, csehszlovák nagykövet, Svoboda ezredes és a többi vendég Moszkvából, Kujbisevből és Leningrádból. Körös-körül a mellékutcákat zsúfolásig megtöltötte az érdeklődök tömege. A zászlóvivő vigyázzban állva, mozdulatlanul magasan tartja a harci lobogót. Geraszimov, a városi szovjet elnöke lép hozzá és színes szalagot tűz a zászlóra. A napsugarakban aranylón csillog rajta a jelszó: „Halál a német megszállókra!" „Életetekkel védjétek e zászlót!" kiált, majd letérdel és megcsókolja a lengő zászló sarkát. Utána egy szovjet tábornok szól hozzánk, majd Svoboda ezredes, a zászlóalj parancsnoka veszi át a szót. — Esküdjetek meg, hogy harcolni fogtok a hitleri Németország teljes leveréséig! A széles utcán dörögve hullámzik végig: „Esküszünk!" Beintik a zenészeket, felhangzik az első zászlóalj új indulójának ujjongó dallama. A befagyott trombiták, klarinétok és pozónok csövéből bukdácsolva törnek elő a hangok, néhány ütem után azonban felerősödnek és ekkor már énekelnek a katonák is, a parancsnokok, a csehszlovák nagykövet és velük együtt valamennyi vendég a tribünön. Már énekel az egész zászlóalj. Irány a front Esteledik, Buzuluk beleolvadt a bársonyos sötétségbe. Csak a Pervomajszka utcában világítanak a laktanya ablakai. Szokatlan mozgás van a századnál. Az újságok és a könyvek érintetlenül fekszenek a polcokon. A katonák egytől egyig a faliújság elé akasztott térkép körül állnak. A beszélgetésben gyakran fordul elő különös csengéssel a szó: „front". „Vajon mikor indulunk?" „Hová küldenek bennünket?" „A leningrádi, vagy az ukrajnai frontra?" A szolgálatosok bejelentik a sorakozót a parancshirdetéshez és a katonák egyszeriben megnyugodtak. A Szamarka folyó gátjánál a földszintes épület hosszú folyosóján Jarog főhadnagy előtt sorakoznak fel az első század katonái. A szemben levő épületben az aknavető-század sorakozik. A géppisztolyos szakasz az egyik alacsony, hosszú szobában áll fel. Az ifjú Sochor hadnagy olvassa a parancsot: „A parancsnok elrendelte a zászlóaljnál a tábori készültséget. Holnap, 1943. január 30-án, az első csehszlovák zászlóalj a frontra indul..." fii Z Ü l Ő K J fii EVEIÔK j A JATEK —MUNKA AZT IS MONDHATNÁNK, hogy a játék elválaszthatatlan része az életnek. Ha például a kisgyermek szűnni nem akaró mozgását, állandóan újra élénkülő játékos kedvét figyeljük, láthatjuk, hogy az ösztönéletnek ez a megnyilvánulása nemcsak a szervezet erősödését vonja maga után, hanem a tapasztalatszerzést és az értelem formálódását is. Ezek pedig olyan jellemzők, melyekre — jellemformáló hatásuknál fogva — minden szülőknek komoly figyelmet kell szentelnie. Annál Inkább fontos ez, mivel a gyermekre, a beszélgetésen kívül, éppen játékán keresztül hathatunk. Hogy a játék mennyire szerves része a gyermek életének, elég, ha a néhány hónapos csecsemő csörgős, gumibabás „környezetére" gondolunk. Persze ez az időszak — az ún. passzívjáték kora — tulajdonképpen ismerkedés a színekkel, hangokkal, zörejekkel. A gyermek játéka ebben az időszakban még semmit nem fejez ki, csak a játékok (könnyen lemosható s könnyű műanyagbábúk, állatok stb.) szín- és hangmegoldásai gyakorolnak rá közvetlen hatást. Ahogy fejlődik, nő a gyerek, úgy keres egyre gyakrabban kapcsolatot, összefüggést játéka és környezete között. A játék hovatovább egyetlen eszköz lesz kezében, mellyel valóságszerűen, vagy a valósághoz kevésbé hűen kifejezi gondolatait, elképzeléseit. A csörgő és a sípoló állatkák ekkor már kevésbé érdekesek számára. Annál nagyobb a becse azoknak a játékoknak, melyekkel hűen le tudja játszani mindazt, ami körülötte és környezete körül lejátszódik. A játék az ő esetében azonban komoly munkát jelent. De különben is: a játék mindig munka, mely betölti, foglalkoztatja a gyermek egész valóját, formálja jellemét, erősíti képzelőerejét. Éppen ezért a játékok megválasztásával e szülő befolyásolhatja a gyermek képzelőerejének fejlődését, segítheti értelmi növekedését, növelheti a magabiztonsqg érzését. Sőt, játékán keresztül a későbbi időszak nem egy buktatójától, bizonytalankodásától óvhatják meg a gyereket. A gyermek harmadik fejlődési Időszakában ugyanis már nem elégszik meg a megszokott játékokkal. Játékaiban állandóan valami újat, célszerűt keres. Inkább a gondolkodtató játékokat kedveli, melyekbe önmagát, énjét is bele viheti. A fiúk barkácsolásai, a lányok kézügyességet és fantáziát foglalkoztató játékai — amellett, hogy kellően lefoglalják a gyereket —, bizonyos készségeket is kifejlesztenek, melyek aztán a későbbiekben csak erősödhetnek. A játékok megválasztását illetően . azonban mindig figyelembe kell venni a gyermek korát, érdeklődését, hangulatát, érzelmi beállítottságát. S itt jutottunk el ahhoz a ponthoz: nemcsak a játék a lényeges, hanem a játékok megválasztása is. A túlhalmozott gyermek gyakran közömbössé válik játékaival szemben, ugyanakkor a fiúról lányra szóló, örökölt játékok, mivel az egyéni fejlődés jellemzőit figyelmen kívül hagyják, gyakran célt téveszthetnek. A mértékletesség, a körültekintés itt is fontos elv. Ugyanakkor a gyermek mindenből játékot varázsolni tudó leleményessége: igazi szülői büszkeség. A CSALÄDI NEVELÉST illetően tehát a játéknak domináns szerepe van. Minden játékban van ugyanis valami alkotásszerű, olyan tevékenység, ami a munkára hasonlít. Ugyanakkor minden munkában találhatunk valamit, az embert bensőleg kielégítő szórakozást. Bár a szülőket sokszor bosszantja, hogy gyermekük mindenben — fürdéskor, öltözködés közben stb. — valami játékosat keres, ez a játékosság végeredményben mégis jó vonás. A minden munkában örömet találás, a derűs élet és kötelességteljesítés csíráját rejti magában. Szorgalmas pionírok A marcelovái alapfokú kilencéves Iskola pionír csapata kilencedik' rajának 28 pionírja kitett magáért: a papírgyűjtésben ők kerültek az első helyre. Osztályuk ajtaján most ott függ a vándorzászló e felírással: „A legjobb hulladék-gyűjtő raj". Ez lelkesítőleg hatott a pionírokra. Ezúttal hozzáláttak a hulladék textil gyűjtéséhez, amiből 450 kg-ot szedtek össze. A kilencedik raj pionírjai legközelebbi feladatnak a hulladék műanyag gyűjtését tűzték ki. Szekeres Katalin, Marcelová A játék a gyermek életében, fokozatosan, komoly munkává fejlődik. Az a kamaszkorú fiatal például, aki fúr-farag, ezermesterkedik, szökőkutat készít vagy rádiót szerel, verset ír stb. — tulajdonképpen játszik. Játszani azonban már restell, ezért játékát egyre Inkább a tudatos tevékenység jellemzi. így — játszva jut el a komoly munkához. A gyermek életében a nevelés, a felnőtté válás szempontjából fontos szerepet töltenek be a játszótársak, gyermektársaságok. Nemcsak a közösségi szellemet erősítik, fejlesztik, hanem a közösséghez tartozás büszke érzése mellett bátorságra Is nevelnek. Igazi gyermekközösségek nélkül csak a társadalomban helyüket nehezen lelő különcök nevelődnének. A gyermek életében, egy bizonyotf időszak után, igénnyé válik a gyermektársaság. Helytelen volna, ha a szülő ezt az igényt figyelmen kívül hagyná, s a barátokkal, játszótársakkal való találkozást házon kívülre, az utcára, vagy az iskolára korlátozná. A gyermekbarátságok fejlődésével ugyanis a társasélet alapozó" dik, s ezek kirekesztése egyet jelent az otthon szerepének csökkentésével. Természetes, a gyermektársaságok nemcsak pozitív hatást gyakorolhatnak gyermekünkre, hanem káros, helytelen tulajdonságokat is kölcsönözhetnek. A rosszul megválasztott játékok (pitykézés, golyózás, kártyázás) például nyerészkedésre, a munka nélküli eredményvárásra, egymás becsapására, kijátszására stb. teheti hajlamossá a gyereket. Más esetben az önzés, a kapzsiság, hazudozás stb. jeleivel találkozhatunk. Ha e káros tulajdonságok nyesegetéséhez időben, s kellő következetességgel fogunk, ezzel csak gyermekünk érdekében tettük meg a kötelező jó szolgálatot. A JATEK SZERVES RÉSZE a gyermek életének. Rosszul teszi hát az a szülő, aki a jobb előmenetel érdekében, vagy azért hogy gyermeke a többiektől ne tanuljon jwjkosságot, megfosztja őt a játékoktól, játszótársaktól. Gyermekeink nem nevelődhetnek és nem ls nevelődnek légüres térben. Az utca hatásától, a külső hatástól úgy védjük legjobban őket, ha lehetőséget nyújtunk számukra, hogy a gyermekközösségek életét éljék, örömet, kikapcsolódást, szórakozást leljenek a játékban. Éppen azért a helyesen összeállított napirendből semmi esetre sem hiányozhat a — játék. Ez csak segítheti a gyermek jóirányú fejlődését, javára lehet a tanulásban, a jobb előmenetelben. Nevelőmunkánk fő küldetése olyan fiatalságot nevelni, mely mindkét lábával az élet valóságos talaján áll. Ebből a szempontból a játszásnak és a játéknak a szerepét lebecsülni — káros. Ne a szódablkarbónás aggastyánok zsörtölődésével ítéljük meg a fiatalokat, hanem az emberré válás, nevelődés igényei szempontjából. Ha a nevelésben ez utóbbiak jutnak szóhoz, akkor végeredményben azt ls felismertük, hogy a felnőtté, emberré válás útja nemegyszer a pajkostréfás kitérőket sem kerüli el. Gyakran hallhatjuk azt a megállapítást, hogy a pedagógia — művészet. A példák rengetegét sorolhatnánk e megállapítás igazolására. A kommunizmus perspektívájában azonban a művészetek tömegméreteket öltenek, s így a pedagógiai művészetnek is tömegméretűvé kell válnia. Éspedig gyermekeink legsajátabb érdekében, hogy a nevelés sokoldalú, sajátos eszközei felismerésével segítsük jellemük erősödését, a személyiség fejlődését, kibontakozódását. EGY PILLANATIG sem szabad szem elől téveszteni, hogy utcán, játszótéren és odahaza a jövendő formálódik. S a jövő formálásában a szülők és egész felnőtt társadalmunk — az új ember kovácsai szerepét vállalták. FŰNOD ZOLTÄN Csemadok évzáró gyűlés A nenincet Csemadok csoport e napokban a feldíszített kultúrházban tartotta évzáró közgyűlését. A gyűlésen 120 résztvevő értékelte a csoport munkáját. Foglalkoztak a Csemadok-tagokból álló komplexbrigád tevékenységével Is. Az újonnan választott vezetőség a XII. pártkongresszus határozatainak szellemében dolgozza kl az Idei munkatervet. A gyűlést kultúrműsor, majd tánc követte.Szabó László, Lučenec 1963. január 27. • Qj SZÖ 5