Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-10 / 341. szám, hétfő

Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) vek, s a nemzeti bizottságok funkcionáriu­sainak és dolgozóinak közvetlen felelőssége a lenini munkamódszerek betartásáért a nép­gazdaság tervszerű irányításában, valamint a káderek neveléséért és szaktudásának foko­zásáért. A dolgozók részéről az ellenőrzés egyidejű elmélyülése mellett ez segítse elő a fölérendelt szervek ellenőrző tevékenysé­gének fokozódását is. A XII. kongresszus elhatározta, hogy üzemi és helyi nppi ellenőrző bizottságokat, a já­rásokban és kerületekben népi ellenőrzési és statisztikai bizottságokat kell létesíteni. Ilyen bizottiág alakul a Szlovák Nemzeti Ta­nács mellett, s Központi Népi Ellenőrzési és Statisztikai Bizottság létesül a kormány szer­veként. A helyi és az üzemi népi ellenőrző bizott­ságokat közvetlenül, a járási és a kerületi népi ellenőrző és statisztikai bizottságokat pedig kUldöttek által választják. — A köz ponti bizottságot a Nemzetgyűlés, Szlovákiá­ban pedig a Szlovák Nemzeti Tanács választ ja. A jelenlegi Központi Ällami Ellenőrzési és Statisztikai Hivatal, valamint területi, ke rületi és járási osztályai az illetékes népi ellenőrző bizottságok apparátusaivá válnak. A népi ellenőrző bizottságok a pártszervek kel és szervezetekkel a legszorosabb együtt­működésben, vezetésükkel fejtik ki tevékeny­ségüket. Valamennyi gazdasági dolgozó köteles a szakszervezetekkel és szerveikkel együtt fej­leszteni és szervezni a termelési dolgozók alkotó kezdeményezését úgy, hogy a párt­és kormányhatározatokban, valamint az állami tervben kifejezett társadalmi érdekeknek meg­felelően hozzájáruljon a termelés fejleszté séhez és. a feladatok teljesítéséhez. Az irányítás legfontosabb eszköze az állami terv, amelynek tekintélyét állandóan erősíte­nünk kell.' Az irányító munka tökéletesítésének fontos része/ a tervező munka tudományos alapra helyezése, többek között tökéletesebb számító­gépek széleskörű alkalmazásával. Annak érdekében, hogy terveink jobban megfeleljenek a gazdasági fejlődés szükségle­teinek és jellegének, fontos, hogy; — fokozatosan elérjük a tervezés folyama­tosságát; — a tervek összeállításánál számítsanak a feladatok túlteljesítésének lehetőségére, a szükséges tartalékok létrehozására és fenn­tartására; — tökéletesítsük a tervezési és értékelési mutatók rendszerét úgy, hogy megszűnjék az olyan mutatók negatív hatása, mint az össz­termelési és a Belőle eredő munkatermelé­kenységi mutató, amely nem ad objektív ké­pet a feladatok teljesítéséről, és inkább a műszaki-gazdasági mutatókra támaszkodjunk; — tervszerűen irányítsuk az állóalapok ki­használását, főként a műszakok számának nö­velésével; — hatékonyan használjuk fel a nyersanya­got és anyagot. Rendszeresen vizsgáljuk felül az anyagkész­leteket és fogyasztási normákat, ne engedjük meg, hogy a készletek túllépjék a megszabott normát; — tökéletesítsük az anyagi érdekeltség rendszerét, főként a prémiumrendszert úgy, hogy hatásosabban elősegítse a terv túltel­jesítését és a társadalmi érdekek elsődleges érvényesülését, foként a műszaki fejlesztés, a munkatermelékenység emelkedése, az ön­költség csökkentése és a termékek minőségé­nek javítása terén; — tökéletesítsük és következetesen alkal­mazzuk a vállalaton belüli önálló gazdasági elszámolás rendszerét. A kongresszus az áralakulással kapcsolat­ban a központi irányítás megerősítésére, ál­lami ármegőllapító bizottság létesítését hatá­rozza el. Annak az elvnek tekintetbe vételével, hogy a népgazdaságban minél szilőrdabbak legye­nek a szervezeti kapcsolatok, halaszthatat­lanul olyan módosításokat kell eszközölnünk, amelyek a kapcsolatok egyszerűsítését, javu­lását eredményezik és összhangban vannak a népgazdaság műszaki-gazdasági fejlesztésé­nek távlatával. Állandóan javítsuk az irányító és igazgató apparátus munkájának módszereit és minő­ségét, szorgalmazzuk a maximális gazdaságos ságot. • • • A proletárdiktatúra biztosította nálunk a szocialista rendszer teljes győzelmét. Álla­munk új fejlődési szakaszba lépett, melyben a proletárdiktatúra állama folyamatosan egye­temes népi állammá fejlődik. A kongresszus R tényből kiindulva feladatul tűzi ki. a mun­kások, a szövetkezeti parasztok és az értel­miségiek közeledésének további tevékeny elő­segítését. A kizsákmányoló osztályok maradványainak felszámolásával párhuzamosan fokozatosan el­hal az állam elnyomó funkciója, viszont növekszik gazdasági, szervező és kulturális nevelő szerepe a szocialista társadalom épí­tésében. Ez teszi szükségessé a legfelső ál­lamszervek és központi hivatalok — a Nem­zetgyűlés, a kormány, a minisztériumok és a továbbiak tevékenységének megjavítását, fő­ként a népgazdaság irányításában. Államunk nemcsak a dolgozók szilőrd osz tályszövetségének, hanem a két teljesen egyen­jogú szocialista nemzet, a csehek és szlová­kok s a többi nemzetiség testvéri egységé nek államává válik. A kongresszus feladatul tűzi ki a szlovákiai kerületek fejlesztésének folytatását úgy, hogy újabb lépést tegyünk gazdaságuk, főként a mezőgazdaság színvona­lának kiegyenlítésére a cseh országrészek színvonalával. Politikai téren a központi irá­nyítás további elmélyítése mellett fejleszte­nünk kell a központi szlovák nemzeti szer­vek, elsősorban a Szlovák Nemzeti Tanács tevékenységét. Továbbra is szenteljünk nagy figyelmet népeink szocialista kulturája fej­lesztésének. A kongresszus a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek kölcsönös közele­dése fő útjának a közös érdeket és a szo­cialista társadalom továbbfejlődéséért folyta­tott küzdelmet tartja. A biztonsági, ügyészségi és bírósági szervek feladata rendszerünk védelme, a szocialista törvényesség őrzése, harc a lakosság bizton­ságát, a szocialista tulajdont veszélyeztető és a szocialista együttélés szabályait megsér­tő elemek ellen. Amíg nem győznek az általános és teljes leszerelésre tett békejavaslatok, amíg az im­perialisták részéről fennáll a háború veszélye, addig szilárdítani fogjuk hazánk véderejét és biztonságát, továbbfejlesztjük a hadsereg építésének lenini elveit, biztosítjuk a fegyveres erők magasfokú harci készültségét, tökélete­sítjük fegyverzetüket és technikai felszerelé­süket, szilárdítjuk a Varsói Szerződés fegy­veres erőinek egységét. Tovább növeljük a dolgozók részvételét a gazdaság irányításában és az államigazgatás­ban, tovább tökéletesítjük a szocialista de­mokráciát. A nemzeti bizottságok fontos szerepet töl­tenek be a szocialista demokrácia kibonta­kozásában. A kongresszus hangoztatja, hogy a nemzeti bizottságok jogköre érvényesülésének súlypontja a társadalmi érdekek és szükség­letek szem előtt tartása és biztosítása legyen. Állandóan növeljük a választott szervek és a képviselők felelősségét a társadalmi érdeke­kért és felelősségüket a dolgozókkal szemben. A nemzeti bizottságok tevékenysége főként a közszolgáltatások általános fejlesztésére és a kulturális-nevelő munkára irányuljon. A párt a nemzeti bizottságok legfontosabb szerveinek a plénumokat és a szakbizottsá­gokat tartja, amelyek fő szerepet játszanak abban, hogy rendszeresen fokozódjék a dol­gozók részvétele a gazdaság, a kultúra irá­nyításában és az államigazgatásban. A nem­zeti bizottságok tevékenységének fő módsze­re az emberek körében végzett mindennapi élő, szervező munka legyen. A kongresszus egyetért azzal, hogy a Központi Bizottság beszámolója értelmében tovább tökéletesítsük demokratikus választási rendszerünket. A forradalmi szakszervezeti mozgalom tevé­kenysége mégjobban irányuljon a munkahe­lyekre. A kongresszus az elkövetkező időszakban a következőkben látja a szakszervezetek leg­fontosabb feladatait: — az üzemekben és a vállalatokban az irá­nyítás valamennyi fokán termelési értekezletek révén gondoskodjék azoknak a formáknak tel­jes kihasználásáról és rendszeres tökéletesíté­séről, amelyek lehetővé teszik a dolgozók részvételét a termelés irányításában; — javítsa és tökéletesítse a szocialista mun­kaversenyt, főként a szocialista munkabrigá­dok mozgalmát, segítse elő a munkához való szocialista viszonyért indult mozgalom kibon­takozását, mindenképpen támogassa a kezde­ményezés újabb formáinak kibontakozősát; — határozottan küzdjön a munka és a tech­nológiai fegyelem megsértői ellen; — támogassa a dolgozóknak a műszaki fej­lesztésre, a haladó munkamódszerek, újítási javaslatok alkalmazására és terjesztésére, szakképzettségük fokozására irányuló törek­vését; — gondoskodjék a munka- és életkörnvezet kultúrájáról. A szakszervezetek állandóan bővítsék az ön­kéntes társadalmi munkát. Ma már reális le­hetőségek vannak a függetlenített dolgozók számának lényeges csökkentésére. A kommunista társadalomba valő átmenet feltételei megteremtésériek távlata megköve­teli, hogy a pártszervek és -szervezetek lénye­gesen jobban gondoskodjanak a fiatalok neve­léséről. A kongresszus a CSISZ és a pionír­szervezet tevékenységének irányításában fon­tosnak tartja e szervek fokozott részvételét az ifjúság marxista—leninista szellemű neve­lésében, hogy kialakuljanak a munkában és a közéletben tevékeny, rendkívül művelt kom­munista ember erkölcsi vonásai. Küzdjünk az ifjúság egy részénél megnyilvánuló, politikától tartózkodó irányzatok ellen. A CSISZ a többi társadalmi szervezettel kar­öltve jól használja tel a kultúra, a művészet és a testnevelés valamennyi eszközét, fejlesz­sze a fiatalok ízlését, alkotóképességét és fizi­kai rátermettségét. A Csehszlovák Testnevelési Szövetségnek fontos szerepet kell játszania az ifjúság és a dolgozók fizikai felkészültségének fokozá­sára irányuló törekvésben. A társadalom életében az ideológiai munka jelentőségének állandó növekedése — a szo­cialista fejlődés törvényszerűsége. Az SZKP XX. kongresszusa, amely elítélte a személyi kultuszt, helyreállította és tovább­fejlesztette a pártélet lenini elveit és normáit, döntő határkő volt az ideológiai munka hatá­sosságának fokozásában. Az SZKP XXII. kong­resszusa és a kommunista társadalom építésé­nek általa elfogadott programja is nagymér­tékben hozzájárult ehhez. Bizonyos felélénkülés és fellendülés ellenére ideológiai munkánkon még mindig érezhető az elméleti tevékenység lemaradása és lebe­csülése, a marxizmus—leninizmus formális tanulmányozása és ez élettől való elszakított­sága. Ideológiai munkánk nem eléggé offenzív. A következő időszakban az ideológiai munka fő küldetése aktív segítség az új, kommunista ember nevelésében. Valamennyi pártszerv és -szervezet, minden kommunista felelősségtelje­sen vegyen részt ebben a munkában. A párt­munkában következetesen kapcsoljuk össze a szervező és a nevelőmunkát. A vezetők irá­nyító és szervező munkája csak akkor lehet hatásos, ha rendszeresen összekapcsolják a nevelő és öntudatcsító tevékenységgel. A párt elméleti munkájának bátor szellemű továbbfejlesztése, az SZKP és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom tapasztalatainak kihasználása nélkül a szocialista társadalom fejlesztése elképzelhetetlen. Pártunk következetesen harcol a marxiz­mus-leninizmus revizionista meghamisítősa és dogmatikus megnyirbálása ellen. A jobb- és baloldali elhajlások elleni harc jól bevált módszere a pártmunka lenini nor­máinak következetes érvényesítése. Ezért a kongresszus feladatul tűzi ki, hogy figyelmünk a lenini normák és elvek' elméleti kidolgozá­sára, megmagyarázására és gyakorlati érvé­nyesítésére irányuljon A dolgozók kommunista nevelése megköve­teli, hogy az ideológiai munkában figyelmet szenteljünk főleg: — a munka iránti kommunista viszony ki­alakításának; az új technika és a kezdemé­nyezés teljes mérvű támogatásának. A szocia­lista munkabrigádok és a munka iránti szo­cialista vi|konyért, a munkásbecsületért, a pa­rasztbecsületért indított mozgalom támogatá­sának. A munkát, főleg a fizikai munkát lebecsülő magatartás elleni harcnak; az „aki nem dolgozik, ne is egyék" elv szellemében az élősködés elleni engesztelhetetlen küzdelem­nek; — a társadalmi érdekek előnyben részesí­tett érvényesítéséért folyó határozott harcnak; az állam és a gazdaság irányításában a de­mokratikus centralizmus alapelve érvényesíté­sének; az emberek közti legnemesebb elvtársi kapcsolatok fejlesztésének; — a proletár nemzetköziség kérdéseinek; a szocialista rendszer országai és az egész világ kommunista és forradalmi munkásmoz­galma egysége megszilárdításának. Baráti kap­csolataink állandó elmélyítésének a szocialista országokkal, főleg a Szovjetunióval. Az impe­rialista elnyomás elleni kérlelhetetlen harc­inak; a gyarmati uralom alól felszabadult vagy felszabadulásért küzdő országoknak nyújtott sokrétű segítség megvilágításának; — az antikommunizmus elleni engesztelhe­tetlen harcnak, mivel ez a burzsoázia leg­jelentősebb eszmei fegyvere; a burzsoá nacio­nalizmust, sovinizmust kiváltó, » az emberek gondolkozásmódjában a vallási előítéleteket és a burzsoá csökevényeket tápláló valamennyi ellenséges nézet elleni harcnak. """ A párt ideológiai munkája fejlesztésében a legfontosabbá váljon a kommunisták poli­tikai-eszmei nevelése, amelyet tömegalapon, de rugalmasabban és megkülönböztetetten fej­lesszünk, minden egyes kommunista aktivitá­sának további növelésére törekedve. Továbbra is törekedjünk arra, hogy a párton kívülieket tömegesen bevonjuk a pártoktatásba. A szocialista társadalom fejlesztésének rend­kívül fontos feladata valamennyi dolgozó mű­veltségének és szakképzettségének lényeges gyarapítása. Ennek érdekében főleg arra tö­rekedjünk, hogy: — a társadalmi szervezetek, az üzemek és a vállalatok is nagyobb részt vállaljanak a nevelési és művelődési intézmények fejleszté­séből, az állami terv és költségvetés által igényelt szükséges anyagi és káder feltételei­nek biztosításából; — összhangban a főiskolai, főleg műszaki és természettudományi végzettséggel rendel­kező káderek számával és felkészültségével szemben támasztott növekvő igényekkel, főleg matematikában, fizikában, kémiában és bioló­giában intenzíven készítsük fel a kádereket az új ágazatok számára is; — kialakítsuk annak szükséges feltételeit, hogy lényegében az egész tanköteles ifjúság, amely érdeklődést tanúsít és megfelelő adott­ságokkal is rendelkezik, teljes középiskolai műveltségre tegyen szert; — lényegesen tökéletesítsük a tanoncisko­lákban a munkás- és parasztgyerekek oktatá­sát, hogy az iskola elvégzése után szakkép­zettségüket gyarapítva, a középiskolőt, sőt a főiskolát is elvégezhessék; — céltudatosan és tervszerűen gondoskod­junk a munkaviszonyban álló dolgozók tanul­mányairól, úgy, hogy az 1970—1975-ös években a tanulóknak hozzávetőlegesen ötven százaléka ilyen formában tanuljon. A szakember-képzés tervei a vállalatokban és minisztériumokban váljanak az irányító és tervező munka szer­ves részévé. Az eddiginél hatásosabban fejlesz­szük a vállalati nevelő intézményeket. Gon­doskodjunk arról, hogy egységes összefüggő rendszert alkosson az iskolai és az iskolán kívüli oktatás valamennyi formája. A műveltség fejlesztésének múlhatatlan fel­tétele a pedagógusok politikai és szakmai szín­vonalának emelése, a tanítók és a nevelők szükséges számának biztosítása, s a korszerű technika lehetőségeinek alkalmazásával az ok­tatás új módszereinek bevezetése. Rendkívül nagy figyelmet szenteljünk vala­mennyi fokú iskolán a kommunista nevelés elmélyítésének, növeljük a tanítók felelősségét a kommunista nevelésért és ezen a téren va­lamennyi főiskolai tanszék, elsősorban a mar­xizmus—leninizmus tanszékei, nagyobb befo­lyást gyakoroljanak. Valósítsuk meg az okta­tásnak élettel és termelési gyakorlattal való szoros kapcsolatának alapelvét. A kongresszus kedvezően értékeli a művé­szet és a kultúra eredményeit az elmúlt idő­szakban. A művészet és a kultúra icvábbfej­lesztésének feltétele az, hogy határozattan törekednie kell a jelenlegi élettel és a nép munkájőval való kapcsolata megszilárdítására. Olyan művekre van szükségünk, amelyek művészi hitelességgel ábrázolják pezsgő éle­tünket, gazdagítják az ember szellemi életét, hogy egész lényével átélje a mát és tevéke­nyen küzdjön a kommunista jövőért. Az ilyen művészet kizárja a sematizmust, a középszerű­séget és a maradiságot. A művészek ebben a szellemben keressék és kövessék az új utakat és alkotó eljárásokat. A művészet kibontakozása megkívánja, hogy határozottan leszámoljunk a liberalizmus irányzataival, a burzsoá ideológia és a kis­polgári mentalitás befolyásával, a művészek alkotó munkásságát lebecsülő magatartás megnyilvánulásaival és az új, merész gondo­latok iránti lagymatagsággal. Mindez nagyobb igényeket támaszt a kultu­rális és művészi front valamennyi szervének és intézményének politikai, szervező és alkotó jellegű eszmei tevékenységével, valamint az elméleti és a kritikai munkásság színvonalá­val szemben. Még nagyobb és rendszeresebb figyelmet fordítsunk az eszmei hatás, a kulturális és művészeti javak terjesztése valamennyi eszkö­zére, a sajtóra, televízióra, rádióra, könyv­kiadásra stb. Ezek az eszközök az eddiginél jobban járul­janak hozzá a dolgozók politikai és szakisme­retei gyarapításához, érzelmi életük, szépérzé­kük és ízlésük fejlesztéséhez. A kongresszus hangsúlyozza, azt az igényt, hogy helyezzük tudományos alapokra az ideo­lógiai munka irányítását. Ez elsősorban meg­kívánja az ideológiai munka valamennyi szer­ves részének, az elméletnek, a propagandának és az agitációnak egységes irányítását, az ideológia és kulturális front valamennyi esz­közének összpontosítását a párt vezetésével, hogy állandóan és megkülönböztetetten, ki­mondottan kommunista szellemben hatást gya­koroljanak a társadalom minden tagjára. Lenini pártunk tevékenységében a XI. kong­resszus óta eltelt időszakban teljes egészében kifejezésre jutottak az SZKP történelmi jelen­tőségű XX. és XXII. kongresszusának követ­keztetései. A CSKP KB mélyrehatóan elemezte azt az időszakot, amelyre rányomta bélyegét a személyi kultusz hatása, állandóan és eré­lyesen harcolt az irányítás lenini normáinak és alapelveinek érvényesítéséért és fejleszté­séért a párt munkájában. A kongresszus jóvá­hagyja a személyi kultusz maradványainak következetes felszámolására vezető elvi jelen­tőségű központj bizottsági határozatokat. Ezek az intézkedések hozzájárultak a párt vezető szerepének elmélyítéséhez, akcióképessége nö­veléséhez és a tömegekkel való kapcsolatának megszilárdításához. A kongresszus fő feladatként hangsúlyozza, a párt vezető szerepe további szilárdításának és életünk valamennyi szakaszán döntő fon­tosságú irányítása tökéletes biztosításának igényét. Ezzel kapcsolatban kiemeli főleg a kommunisták élcsapat szerepének, valamennyi pártszerv és pártszervezet tevékeny, kezde­ményező munkásságának jelentőségét a párt politikájának kidolgozásában és megvalósítá­sában. Kiemeli egyben a párt eszmei és szer­vezeti egysége állandó szilárdításának szük­ségét. A pártirányítás oszthatatlan része a tömegek körében egységesen kifejtett szervező és ne­velőmunka, a káderpolitika és az új fejlődési szakasz követelményeivel összhangban álló határozatok teljesítésének ellenőrzése. Sürgető követelmény az, hogy munkánkból kiküszöböl­jük a deklaratív jelleget és a kampánysze­rűséget. Munkánknak és főleg irányító szer­vező tevékenységünknek, teljesen konkrétnak kell lennie s mindig a politikai irányvonal helyes megvalósítására, a gazdasági és a kul­turális építés alapvető feladatainak megoldá­sára kell irányulnia. Az új alapszabályzat váljon a párt vezető szerepe helyes érvényesítése hathatós eszkö­zévé. A tagok nagy létszáma és a kommunistákkal szemben támasztott magas fokú igények hatá­rozzák meg további eljárásunkat a párt növe­kedésének szabályozásában. Az új tagok fel­vételét továbbra is úgy szabályozzuk, hogy a párt tagjainak létszáma megmaradjon a jelen­legi szinten. A létszám csekély emelkedése ott szükséges, ahol ezt a párt érdeke meg­kívánja. A XII. kongresszus, szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének feladataiból kjinöu'va, valamennyi pártszerv, pártszervezet és minden kommunista feladatául tűzi: — összpontosítsanak minden erőt a szocia­lista társadalom sokoldalú fejlesztésére. Erő­sítsék az anyagi-műszaki bázist, szilárdítsák a szocialista társadalmi viszonyokat és fej­lesszék a dolgozók kommunista nevelését* — konkrét szervező munkával gondoskodja­nak az 1963. évi terv és a hétéves terv telje­sítéséről, sokoldalúan támogassák a műszaki haladást. Álljanak az élén annak a törekvés­nek, amelynek célja legfontosabb feladatunk teljesítése, az, hogy a mezőgazdaság 1970-ig érje el az ipar színvonalát. Fejlesszék a szo­cialista munkaverseny minden haladó forrná. (Folytatás a 4. oldalon) 1962. december 10. * ŰJ SZÓ 3

Next

/
Thumbnails
Contents