Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-09 / 340. szám, vasárnap

Csehszlovákia Kommunista XII. kongresszusa A helyes tervezés - előrelátást jelent Alois Indra, az Állami Tervbizottság elnöke Ä kongresszus előtti vitában és a kongresszusi beszámolóban, amelyet Novotny elvtárs adott elő, bírálták a tervezés nem kielégítő színvona­lát. A tervezés pedig a szocialista népgazdaság irányításának alapvető része. Ez érthetően az irányítás va­lamennyi tokára vonatkozik, de két­ségtelenül elsősorban a tervező szer­vek dolgozóinak kell e bírálatot gon­dosan fontolóra venni s elvtársi se­gítségként értefmezniök. A tervezés elméleti és gyakorlati munkájában, melyeknek célját rend­szerint a tervezés tudományos mód­szereinek növelése fogalmával jelöl­jük, nem csekély feladatok várnak ránk. Ez jogos követelmény. Ezért a termelésben is könyörtelenül ki kell irtanunk a szubjektivizmust. Az Állami Tervbizottságnak el kell érnie ezt, hogy a pártszervek elé megbírá­lás céljából a terv különféle válto­zatait terjesszék, hogy ezután azt választhassák ki, amely a leggazda­ságosabb megoldást tartalmazza. A hatékony tervezés előrelátást je­lent. Azt jelenti, hogy helyesen érté­keljük a fejlődési irányzatokat és idejében megelőzzük a hibákat és fo­gyatékosságokat. Ennek az alapelv­nek az érvényesítése, természetesen közvetlenül, az aránylag stabil, több évre szóló terv kidolgozásától függ, amely nem zárkózik el a tudomány fejlődése és a gyakorlati tapasztala­tok elöl. Ugyanakkor azonban el kell kerülni azt, hogy állandóan megfon­tolatlan beavatkozásokkal megzavar­ják azt. A több évre szóló tervnek már maga a jellege kizárja, hogy a legkisebb részletességgel dolgozzák ki. A többéves terv fő mutatói az évi tervekben vannak konkrétan kidol­gozva. Az évi tervek előkészítése­kor egyidejűleg kidolgozzák a további egy, sőt két évre szóló tervet. Az ilyen úgynevezett permanens terve­zéssel elérhető a szükséges időbeli előny, főként a beruházási építke­zésben. Ezen elvek megvalósításában fel­tétlenül nagy figyelmet kell szentelni a különböző normáknak, s főként a tartalékok kialakításának és felhasz­nálásának. Indra elvtárs a továbbiakban rész­letesen foglalkozott a tartalékok fel­tárásának és kihasználásának szük­ségességével, majd így folytatta-. — Pártunk joggal teszi kötelességünkké, hogy reális terveket Sállítsunk össze. Tévedés azonban azt hinni, hogy a terv realitásának fogalma azt jelen­ti, hogy könnyen teljesíthető legyen. Hisz "nincs helyük az olyan tervek­nek, amelyek nem mozgósítanak, ame­lyek nem vezetnek a tartalékok fel­tárására s nem fejezi ki a párt gaz­dasági politikáját. Reális az a terv, amely biztosítja az egyes ágazatok kölcsönös kapcso­latát, helyesen felöleli az összes mennyiségi és minőségi összefüggést. Ez annyit jelent, hogy a lehető leg­teljesebb, mértékben az anyagi-mű­szaki ellátáson alapul, s emellett le­hetővé teszi a dolgozók kezdeménye­zésének érvényesülését. Nézetem szerint az ilyen terv ösz­szeállítása csak a tervező szervek és az illetékes minisztériumok dolgo­zóinak legszorosabb s emellett kom­munista elvekben nyugvó együttmű­ködésével, s a termelési-gazdasági egységek együttműködésével lehetsé­ges. Általában keresztül kell vinnünk, hogy a következő évi terv előkészí­tését már a folyó év kezdetétől meg­kezdjék. Kérem a kongresszust, vegye tudo­másul azt a kijelentésemet, hogy az Állami Tervbizottság vezetősége, az üzemi pártszervezettel együtt, min­dent megtesz, hogy a tervezésben dol­gozók elsőrendű politikai feladatuk­nak tekintsék jő tervekben megala­pozni a párt gazdasági-politikai irányelveinek megvalósítását. Mindent megtesznek, hogy a kormány haté­konyan teljesíthesse gazdasági-szer­vezői küldetését. Nagyon sok függ a hétéves terv jó előkészítésétől s nem kevésbé kell törekednünk a tervezés általános tö­kéletesítésére. Mindnyájan bizonyára helyesen ér­telmezzük a kongresszusi beszámoló­nak azt a részét, amelyben Novotný elvtárs az 1963. évi terv előkészítésé­nek s főként teljesítésének rendkívüli fontosságáról beszélt. Bár a jövő év­ben lassabb ütemű fejlődésre számí­tunk, hiba volna azt hinni, hogy ez az esztendő a pihenés éve lesz. Jel­lemzésként azt mondhatnám, hogy a jövő évi terv nem a tervezés, a mér­legelés kérdése, hanem az irányítás valamennyi fokán a szervező munka hatékonyságának nagy próbája lesz. Indra elvtárs felszólalása további részében a jelenlegi fogyatékosságok leküzdéséről beszélt, majd így foly­tatta: Nem nézhetjük tétlenül, hogy egyes ágazatokban a munkaidőt csak 80—85 százalékban használják ki. Csupán azáltal, hogy teljes rendet teremtünk a termelés és a termelési fogyasztás terén, megszüntetjük a fegyelmezet­lenséget és a felelőtlenséget, nép­gazdaságunk elképzelhetetlenül nagy forrásokat nyer. E források mozgó­sítása elsősorban a termelés szerve­zésének színvonalától függ. A tartalé­kok legnagyobb mérvű feltárását kell szolgálnia az anyagi érdekeltségnek is, amit egybe kell kapcsolni az anya­gi felelősséggel. A kádermunkában sem azonosíthatjuk az emberek irán­ti jó viszonyt a felelőtlenséggel és a határozatlansággal. A felelőtlenség, a félig teljesített kötelesség, árt a szo­cializmusnak. Itt az ideje, hogy ne le­gyenek többé olyan úgynevezett szer­vezők, akik saját kényelmük miatt mindenkivel jóban akarnak lenni, de ugyanakkor eljárásuk szögesen ellen­kezik a társadalom érdekeivel. (Taps.) A szocialista társadalom fejlesztése gazdasági feladataink teljesítése szempontjából tehát döntő fontossá­gú, hogy minden szakaszon intenzí­ven megvalósítsuk a párt politikáját és kihasználjuk a szocialista terme­lési viszonyok előnyeit. A párt gazdasági politikájának meg­valósítása — mondotta felszólalása végén Indra elvtárs — szívós, szün­telen harcot jelent. Harcot a szub­jektivizmus ellen, a szervező mun­ka magas színvonaláért és hatékony­ságáért; harcot a dogmatizmus ellen, a gazdasági elméletben és gyakorlat­ban egyaránt; harcot az újért és a haladóért. Nem kétséges, hogy e harc győzelemmel végződik. E szilárd meg­győződésünk biztosítéka az a tény, hogy országunk a szocialista tábor szilárd része, hogy örök időkön ét a nagy szovjet nép és dicső kommunista pártja oldalán fog haladni. Sikeres, előrevezető utunk biztosítéka dolgo­zóink öntudatossága, tehetsége és ál­dozatkészsége. Űj sikereink ténye azonban mindenekelőtt abból fakad, hogy a szocialista társadalom további sikerei felé Csehszlovákia tapasztalt és egységes Kommunista Pártja vezet bennünket. (Taps.) Az ifjúság nevelésének alapja a munka Vladimír Vedra, a CSISZ KB elnöke Bányászaink kezdeményezése elmélyül Ladislav Karásek, az ostravai Eduard Urx Bánya brigádvezetője Karásek elvtárs felszólalása első részében, foglalkozott a Csehszlová­kia Kommunista PáVtja XII. kongresz­szusának brigádja címet elnyerő mun­kacsoportja eredményeivel, majd rá­tért a brigádmunka kérdéseire. Egyes elvtársak az Ostravának nyújtott segítséget helytelenül úgy állítják be, mintha ezzel polgáraink a legnagyobb áldozatot hoznák meg. A munkaerőtoborzás ilyen „politiká­ját" minél előbb fel kell számolnunk, nehogy teljesen nevetségessé váljon ez a toborzás. Jobb volna, ha az ez­zel foglalkozó elvtársak inkább el­gondolkodnának népgazdaságunk élenjáró dolgozóinak felhívásán. Ostravában csak olyan brigádosokra van szükségünk, akik a munkához szocialista módon viszonyulnak. Csak ezek nyújthatnak segítséget nemcsak Ostravának, hanem az egész népgaz­daságnak is. (Taps.) Bányánkban számos notorikus mun­kakerülő van. Ezekkel az élősködők­kel hiába beszélgetünk, nem segít itt a becsületbíróság sem. Dolgozóink szigorúbb mércét követelnek azokkal a személyekkel szemben, akik nem ismerik a munka és a kötelesség fo­galmát. Szocialista törvényeinkben egyetlenegy paragrafus sem vonatko­zik ezekre az emberekre. Pedig Itt az ideje annak, hogy ezek az' élőskö­dők megkapják a magukét! (Taps.) Nemcsak a mi bányánkban, hanem egész bányakörzetünkben nagy gon­dot okoz a munkaerők állandósítása. Vállalatunknak ez idén 86 lakást kel­lett volna kapnia. Ezzel szemben csak 8 lakást és a munkásszállóban hat helyet kaptunk. Ostraván a lakások jelentős részét tantermekké és bri­gádmunkások közös szálláshelyévé építik át. Miért? Azért, mivel ezek­nek a berendezéseknek létesítésében lemaradtunk. És így a munkaerők ál­landósításának gondja továbbra is gond maradt. Bányakörzetünkben a XII. kong­resszus megtisztelő címének elnyeré­séért 341 munkacsoport, 38 műhely, nyolc üzemrészleg, nyolc vállalat, il­letve üzem versengett. Egyes munka­Az élenjáró dolgozók felhívásának kezdeményezői a kongresszuson Balról: František Sečkáŕ, a szocialista munka hőse, a bfeclavi gépállo más kombájnjavítója, Josef Trousil,a szocialista munka hőse, a hlušovi cei EFSZ tehéngondozója és Ladislav Karásek, az Eduard Urx Bánya brigádvezetője. (Mevald — CTK — felv.) csoportok a kongresszust megelőző versenyben világra szóló eredménye­ket értek el. Az ostravai műszaki dolgozók kez­deményezése arról tanúskodik, hogy dolgozó értelmiségünk is becsületbe­li ügyének tartja a tökéletes munkát. Bányakörzetünkben számos olyan mű­szaki dolgozót találunk, akik jól elő­készítik a munkafeltételeket és nagy teljesítményekre vezetik a munka­csoportokat, mint például a Május l-e ' Bánya dolgozói. Meggyőződésem, hogy • ha a műszakiak felkészültsége egy­befonódik az élenjáró dolgozók kez­deményezésével, akkor ez hozzájárul népgazdaságunk felesleges nehézsé­geinek kiküszöböléséhez. Nemcsak pénzért, és prémiumokért dolgozunk, hanem elsősorban az egész társadalom javát tartjuk szem előtt. Munkacsoportunk az élenjáró dolgozók felhívására azzal válaszol, hogy feladatait továbbra is 105 száza­lékra teljesíti, a lehető legjobb mi­nőség és minden biztonsági előírás betartása mellett. Mi a tervet igen rossz feltételek között is teljesítettük. Oj munkahelyre mentünk át, habár ennek következtében 300—500 koro­nával csökkent havi keresetünk. És ugyanakkor volt mit hallanunk, hogy „könnyen teljesítitek a tervet, hiszen ti kapjátok meg a legjobb munka­helyeket". A munkacsoportok, műhelyek, üzemrészlegek és üzemek százai kap­ták meg kongresszus előtti felajánlá­saik példás teljesítéséért a CSKP. XII. kongresszusának megtisztelő címét. Ezek a• munkacsoportok népgazdasá­gunkban nagy erőt képviselnek. Köte­lességük a párt XII. kongresszusa ha­tározatainak teljesítéséért küzdő elsők soraiba állni, kötelességük valameny­nyi párton kívülivel ismertetni a kongresszus határozatait és munká­jukkal a kongresszus után is bebi­zonyítani, hogy a legszámottevőbb erőt jelentik hazánkban a szocializ­mus építésének befejezése során. Vál­jon ez minden munkacsoport és vala­mennyi tagjuk természetes kötelessé­gévé. Ez adná meg a választ arra a 'következő kérdésre is: elnyertük a büszke címet — és most mi a teen­dőnk? Elvtársak! Engedjék meg, hogy szocialista köztársaságunk ifjú nemzedéke, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség 1 ne­vében szívélyesen köszöntsem Önö­ket, a XII. pártkongresszus küldötteit és vendégeit, A CSKP Központi Bizottsága tava­lyi ülésén, a kongresszusi dokumen­tumokban és Novotný elvtárs be­számolójában nagyra értékelte az if­júság és a CSISZ munkáját. Ugyan­akkor bírálóan rámutatott fogyaté­kosságainkra. Az ifjú nemzedék nevelése a szo­cializmus és a Iwmmunizinus építé­sének viszonyai Jiözött nagyon ko­moly és sokoldalú feladat. Ezért csak néhány kérdéssel szeretnék foglalkozni. Az ifjúsági szövetség munkájában azt a lenini elvet tartjuk szem előtt, hogy a nevelés fő tényezője a mun­ka, az ifjúság részvétele a közvet­len termelési folyamatban. E szem­pontból rendkívül nagy jelentőségű az élenjáró dolgozók mozgalma a munkához való szocialista viszonyért, a munkás becsületért és parasztbe­csületért. Az ifjúság erkölcsi neve­lésének egyik fő tényezője az, hogy már az első gyakorlati lépéseknél a munkához való becsületes viszony­ra neveljük az ifjúságot. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ennek az elvnek betar­tásánál a fiatalok természetének és jellemvonásának megfelelő formákat kell választani. A kongresszus előtt például az ifjúságot elsősorban a ki­használatlan gépek, berendezések és anyag felülvizsgálása foglalkoztatta. Ez a mozgalom a prágai ČKD Soko­lovo gyárból Indult kl és gyorsan elterjedt az egész köztársaságban. Rájov községben például a CSISZ­esek egy földgyalut találtak, amely már két éve gazdátlanul hevert a földeken, s az ifjúsági őrszemek a rádión keresztül is keresték tulaj­donosát. Más példákat is említhet­nék. Ismét bebizonyosodott, hogy helyes dolog felelős feladatokat bízni fia­talokra, számítani kezdeményezésük­re és mindjobban bevonni őket az üzemek, a szövetkezetek és az in­tézetek fontos problémáinak megol­dásába. Az utóbbi időben a műszaki fej­lesztés kérdései állnak a társadalmi érdeklődés előterében. Az új tech­nika fejlesztésének természetes alap­ja az ifjúság, főként a tanoncok ne­velése. A fiúkat és lányokat már kis korukban. érdekelje az új technika, ne csak a tankönyvekből és a taní­tók elbeszéléséből tudjanak róla, ha­nem elsősorban ott ismerjék meg, ahol az új gépek születnek, és ahol velük dolgoznak. E téren kimerít­hetetlen lehetőségei vannak az üze­mi kluboknak és más intézmények­nek, kutatóintézeteknek, állami gaz­daságoknak és szövetkezeteknek. A párt Központi Bizottsága XII. kongresszusunkon újra előtérbe ál­lítja mezőgazdaságunk problémáit. Ezen a téren fontos szerepe van az ifjúságnak. Évente mintegy 40 ezer fiút és leányt kell bekapcsolnunk a mezőgazdasági nagyüzemi termelés­be. A feladat azért is bonyolult, mert a mezőgazdasági munkát Ille­tően még mindig az a helyzet, hogy sok ember csak a hentesbolt, vagy a tejüzlet pultja előtt értékeli a me­zőgazdaságot, de még nem értette meg a mezőgazdasági nagyüzemi termelésben végzett munka társadal­mi jelentőségét. Nem csupán arról van szó, hogy beszervezzük a fiatalokat a mező­gazdaságba. Az utóbbi években ép­pen elég fiatalt nyertünk meg, de sokan tovább álltak és az iparban helyezkedtek el. Ezzel kapcsolatban néha azt halljuk a faluban, hogy várjuk meg, amíg a mezőgazdaság eléri az ipar színvonalát, akkor majd nem hagyják ott a fiatalok a mező­gazdaságot. Nem érthetünk egyet ez­zel a rövidlátással. Hisz a falusi élet gyorsabb átalakulásának egyik fontos feltétele, hogy friss fiatal erők kerüljenek szövetkezeteinkbe. Az ifjúsági szövetség még sokkal adósa a falunak. A Xll. kongresszus után még jobban meg kell magya­ráznunk a fiúknak és a leányok­nak a szocialista mezőgazdaság je­lentőségét. Meg kell nyernünk őket arra, hogy ne csak a mezőgazdaságban helyez­kedjenek el, hanem küzdjenek az akadályok és nehézségek ellen, meg­értsék, hogy a párt elvárja aktív részvételüket az új, haladó tapasz­talatok érvényesítésében, a magas színvonalú munkakulturáért és élet­ért folytatott küzdelemben. Pártunk az ifjúsági szövetséget is felelőssé tette az iskolai nevelés és oktatás színvonaláért, a tanuló és tanoncifjúság előkészítéséért a kom­munizmus építésére. El akarjuk érni, hogy olyan fiatalok kerüljenek ki iskoláinkból, akiknek állampolgári és polgári érettsége elsősorban a közös munkához való viszonyban, nem pedig a bemagolt frázisokban fog megnyilvánulni. Sajnos a szo­cializmusról, a kommunizmusról szó­ló tanítást gyakran pártunk politi­kájától elszakítva magyarázzák a fiataloknak. Sok tanító és CSISZ­szervezet gyakran kitér az égető problémák nyílt magyarázása elől. Ennek következtében egyes diákok különféle gyakorlati konfliktusban nem tudnak helyesen eligazodni és tanácstalanok. Úgy véljük, hogy vezető közéleti személyiségek, párt- és nemzeti bi­zottsági funkcionáriusok, tudósok és közgazdászok gyakori nyílt részvéte­le a tanulóifjúság vitájában váljék az eszmei nevelés szerves részévé. A diákok gyakrabban hallgassák az öreg kommunisták, a szocialista munka úttörőinek elbeszéléseit pár­tunk és népünk dicső tetteiről. Elvtársak! Engedjék meg, hogy biztosítsam a kongresszust: a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség büszkén vállalta és vállal­ja a párt segítő társának és tartalé­kának szerepét. A párt bizalma nagy megtiszteltetést és kötelezettséget jelent. Tudjuk, hogy a szövetség si­kereit pártunk mindennapi gondos­kodásának köszönhetjük. Örömmel fogadtuk az új alapsza­bályzat tervezetét, amely újabb le­hetőségeket nyújt sikereink gyara­pítására, küldetésünk job*b teljesíté­sére az ifjúság kommunista nevelé­sében. A fiatal nemzedék nevében szi­vem mélyéből szeretnék köszönetet mondani a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, Nyi­kita Szergejevics Hruscsov elvtárs­nak a karibi válság bölcs és előrelá-, tó megoldásáért. Mindnyájunkat elszomorított a kí­nai pártküldött felszólalása. A fia­tal kommunisták, az ifjú nemzedék nevében kijelentem, nem értünk egyet felszólalásával, amelyben az albán vezetőket és antileninista po­litikájukat védelmezte. Mi jól tud­juk, hol kell keresni a marxizmus —leninizmus fényének életadó ere­jét. (Taps.) A terv támogassa a dolgozók kezdeményezését Jan Khodl, a kladnói Egyesült Acélművek dolgozója alacsony színvonala Köztársaságunk jelentős sikereket ért el a kohászati termelésben. Eb­ben részük van vállalatunk — a klad­nói Egyesült Acélművek — dolgozói­nak is. A XI. kongresszus óta 24 szá­zalékkal növeltük a termelést. Szocialista társadalmunk számára azonban nem lehet a termelés magas százaléka az egyedüli és fő mérce. A fő szempont számunkra a népgaz­dasági szükséglet. Ha eredményeinket ebből a szempontból értékeljük, sok­kal maradtunk adósak. A XI. kong­resszustól ez év végéig a tervezett feladatokkal szemben 157 000 tonna acéllal s körülbelül ugyanennyi hen­gerelt anyaggal maradtunk adósak. Eredményeink elemzése alapján ar­ra a következtetésre jutottunk, hogy a termelés nagyarányú növekedése elsősorban a dolgozók nagy kezdemé­nyezésének köszönhető, míg a jelen­tős hiányokat túlnyomórészt az irá­nyító munka okozta. Khodl elvtárs ezután felsorolt né­hány intézkedést, amelyekkel elérték, hogy az üzemben dolgozó kommunis­ták, céltudatosan és szervezetten, az eredmények megjavítására töreksze­nek. Tudatosítottuk, — mondotta — hogy munkánk megjavításának csupán a kezdetén tartunk. Eddigi részleges si­kereink nagyobbak lehetnének, ha a központi gazdasági szervek megolda­nák azokat a nehézségeket, amelyek kiküszöbölésére magunk nem vagyunk képesek. Ezért üdvözöljük Novotný elvtárs beszámolójának azt a részét, amely súlyt helyez a minisztériumok irányító munkájának felelősségére. Khodl elvtárs a továbbiakban a ter­vezés kérdéseivel foglalkozott, hang­súlyozva a távlati tervek kidolgozá­sának nagy jelentőségét. 1982. december 9. * (J] SZÓ 7

Next

/
Thumbnails
Contents