Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-29 / 358. szám, szombat

| BÉCSI TUDÓSÍTÁSUNK j 1 JAPÁNI UTIJEGYZETEK A K M M I I BÁNYÁSZ Tokiói látogatásunk első napján ismerkedtünk meg vele az iparügyi és kereskedelmi minisztérium épületénél. Macuda és társai viaszosvászon munkaruhát és sárga bányászsisakot, gumicsizmát viseltek. Tizenöten voltak, elenyésző töredéke annak a sok száz bányásznak, akik az ország minden részéből öszszesereglettek. Már két hét óta reggeltől késő estig üldögélnek a minisztérium bejáratánál, hogy tiltakozzanak a tömeges elbocsátások ellen. Beszédbe elegyedtünk. A szomorú bányászsorsot emlegette. A kőolaj és a gáz mindjobban kiszorítja a szenet, ezért csökkentik fejtését. Egymás után zárják be a bányákat és tízezrével dobják ki a bányászokat az utcára. A legutóbbi öt évben 80 ezer bányász vesztette el kenyerét. Az elbocsátások tovább tartanak, s a még foglalkoztatott bányászok bére is rohamosan csökken. Macuda négytagú családja már mindent eladott és felélt, a.mit a szűkös időkre félretett. — S szívem szakad meg, amikor reggel felébrednek a gyerekek és enni kérnek. Visszaérkeznek a városból Macuda barátai. Táblát cipelnek. Elolvassuk, mit követelnek. — Szüntessék be až elbocsátásokat! — Követeljük ä szénipar stabilizálását I — Havi 12 ezer jenes bérminimumot I Tizenkétezer jen ... A hivatalos japán statisztika szerint, egy nőtlen embernek legalább havi 20 ezer jenre van szüksége, hogy valahogy megéljen. Egy 4 négyzetméteres szoba havi bérlete hatezer jen. Egy kg tonhal ára 470 jen, egy kg marhahús 710 jenbe kerül. A borbély 239 jent kér hajvágásért. Az árak nőttön nőnek ... • A másik Japán Ikeda japán miniszterelnök nyugat-európai körútján nemrégen elképesztő adatokat közölt a japán gazdaság fejlődéséről. A japán vállalkozók az ipari termelésben megelőzték legnagyobb versenytársaikat, az angol, amerikai és nyugatnémet kapitalistákat. Gyakran találkoztunk a kereskedelmi körök tekintélyes személyiségeivel. Találkozásaink rendszerint azzal végződtek, hogy reklámokat és albumokat nyomtak a kezünkbe. Sok értékes adatot leltünk fel az ajándékokban. Az egyik reklámalbumban például azt olvastuk, hogy Kavai úr cége a háború után 16 év alatt ötszáz-szorosára növelte tőkéjét. Egy másik vállalkozó pedig azzal dicsekedett, hogy évi jövedelme 50 millió dollár. A természet mostoha volt Japánhoz: az országnak jóformán nincs nyersanyaga. Japán a vasérc 99,3, a kőolaj 97,2 százalékát és a faanyag nagyrészét importálja. Mégis nagyszerű hajóépítő, elektronoptikai és vegyipara van, hatalmas acél- és gépgyárakkal büszkélkedhet. Az olcsó japán áru a világpiacon is konkurrál a többi tőkésország árujával. • A „csoda" titka Hogyan tudtak a japán vállalkozók ily nagy ütemet elérni a gazdasági fejlődésben? Honnan ered a gazdasági „csoda"? S mi összefüggésben van ez Macuda és osztálytestvérei millióinak nyomorával? A válaszok "különbözők. Á „nagy családok" azt állítják, hogy a siker titka az automatizálás és a gépesítés. Ez csak részben felel meg a valóságnak. Oszaka közelében meglátogattuk a Macuszitodenki társaság TV-készülékgyárát. A legkorszerűbb berendezés, a legmodernebb technológia, szigorú szakosítás. 3600 munkás havonta százezer darab 30 fajta TVkészüléket gyárt. Érdekes, hogy a készülékek 1800 alkatrésze közül 1500 egységesített és csak 300 eredeti megoldású. S még valami: a kapitalizmus farkaserkölcseitől eltekintve a japán TV-királyok különleges központot állítottak fel a műszaki fejlesztés egybehangolására. Megértették, hogy a szétforgácsoltság károsan hat a technikai fejlődésre és következésképpen a világpiaci konkurrencia eredményére. Csak újat, csak korszerűt — ez a japán nagyiparosok törvénye. • Amit elhallgatnak Automatizálás és gépesítés Ez a két eszköz biztosítaná szerintük az ipar fejlődésének gyors ütemét. Igen, de minek az árán? A válasz: a dolgozók kegyetlen kizsákmányolásával. Csak a világméretben legolcsóbb munkaerő teszi lehetővé, hogy Japán állja a konkurrenciát a világpiacon, pénzhez jusson az állótőke megújítására, az építkezési láz fenntartására. A japán munkások két csoportra oszlanak: állandók és ideiglenes munkásokra. Az utóbbiak idénymunkások s más a jogi helyzetük. A normális éhbérek felét kapják, s felmondás nélkül bármikor kicsöppenhetnek a munkából. Japánban kétmillió ilyen „ideiglenes" munkás van. A japán munkásosztály azonban nem hódol meg. Az osztályküzdelmek az egész országot megrendítik. Láttuk a bányászok, a vegyipari dolgozók, a sofőrök és a postások sztrájkját. Kivonulnak az utcákra és megmutatják félelmetes erejüket. A drágaság növekszik s ezért a japán dolgozók szorosabbra zárják soraikat. G. OSEVEROV és B. CSEHONYIN | RIPORT A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁGBÓL | TORVENYESEN VEDETT POKOL A szemtanú vallomása — Bualal Bualal öld meg őket! üld meg őketl A bantu törzs harci rivalgása tölti be a tágas kőteret, amelyen több mint tízezer ember gyűlt össze. Vannak Itt hosszú késsel — „pangá val" felfegyverzett férfiak — a bennszülöttek Ilyen késekkel vágnak utat az őserdőn keresztül az Idegeneknek —, félig meztelen nők gyermekestül. Dühös tekintetek fordulnak a közelben álldogáló két páncélos és az odaérkező rendőrautók felé., KatoManor a legkisebb dél-afrikai város, de már a neve ls rémületet kelt. Sötét ólomszürke fellegek lepték el az eget, fülledt volt a levegő. A tömeg elcsendesedett, csak az autókerekek csikorgása hallatszott. — Nők és gyermekek hátra! — adta ki a parancsot a négerek vezetője-. A sofőrök sejtelmes előérzettel fékeznek. Állig felfegyverzett, sisakos rendőrök ugrálnak ki a dzsipekből. Egy kunyhó felé tartanak. A rendőrmester berúgja az ajtót. — Keljetek fel! — rivall a bennlevökre. A sarokbari szőnyegeri négyen kuporognak: két gyermek és szüleik. — Te gyere Ide! — szól az altiszt a családfőhöz. A megrémült asszony a rendőr lábához veti magát, de egy ökölcsapás leteríti. A férfit megkötözve elhurcolják. További öt afrikait tartóztatnak le. A rendőrök fel akarják ültetni foglyaikat a dzsipre, de a tömeg egyre vésztjóslóbban vonja szorosabbra körülöttük a gyűrűt. — Tölts! ...az altisztnek már nem volt ideje kimondani e vezényszót, mert egy jól irányzott burkolókőtől homlokon találva menten összerogyott. A tömeg révetette magát a rendőrökre. Nagy csetepaté támadt. Valaki a fülembe súgta: Végre megboszszultuk megölt társainkat... Johannesburg közelében a rendőrség tűzzel fogadta a bányahivataltól jobb munka feltételeket kérő aranyásókat. A bányászok sebesült társu kat kötözik. harak, amikor páncélautók zaja riasztott fel bennünket. Kinéztem az ablakon, a délafrikai politikai rendőrség páncélautói minden kulcspontot megszálltak a környéken. Amióta a rendőrség szabad kezet kapott a kormánytól, nem ismer irgalmat. KatoManor — valóságos pokol — tört ki a keserűség a vendéglátóból. Állan^ő rettegés — A legtöbbet attól szenvedünk, hogy nem vagyunk szabadok — vallotta be bennszülött ismerősöm. Valóban, az afrikaiak különleges igazolvány nélkül nem mutatkozhatnak az utcán. A hivatalos közegek naponta ezreket börtönöznek be csak azért, mert nincsenek megfelelő okmányaik. A családok állandó rettegésben élnek. A rendőrség éjjel-nappal akármikor önkényes házkutatásra száll ki. A hivatalok gyakran nagyobb embercsoportokat telepítenek át. Dúrban, Johannesburg vagy Fokváros közeléből eltávolítják a bennszülötteket. „Küszöbön a fekete veszély, a falon keresztül is behatol, idejében el kell hárítani" — ilyen hivatalos indokokkal próbálják igazolni az önkényt. A házigazda üveget mutat. — Ez nem közönséges sör — magyarázza mosolyogva. Hallottuk, hogy a törvények tiltják, s talán ezért még jobban ízlik, — Jól elrejtettem, mert a rendőrség éjjel az egész negyedet átkutatta. Még elő sem kerültek a poKutyáknak és négereknek tilos a bemenet! — Az apartheid a megfélemlítés és a gyűlölet eszköze — folytatja Ismerősem félbeszakadt beszélgetésünket. — Ha megengednék a szabad érintkezést, az európai lakosság csakhamar meggyőződne róla, hogy ml ls éppen olyan emberek vagyunk, mint a fehérek. Ennél eszembe jutott két útmenti plakát. Az egyiken ez állott: „Vigyázat 1 Itt bennszülöttek kelnek át az úttesten!" Arra a jelzésre emlékeztetett, amely figyelmezteti az autósokat, vigyázzanak, mert nyájba ütközhetnek. A másik plakát már egészen világos értelmű volt: „Kutyáknak és négereknek tilos a bemeneti" A rendőri intézkedések megkövetelik, hogy egy néger legalább négy okmányt hordjon magával: lakásengedélyt, munkakönyvet, személyi igazolványt, éjjeli kijárási engedélyt. Egyetlen afrikai sem hagyhatja el szülőfaluját és látogathat el a szomszéd faluba. Az afrikainak nincs Joga dolgozni ott, ahol kedve van ... Különös bíráskodás Az afrikai fehér telepesek fő elve, amelyért készek meghalni, az ország alkotmányának bevezetőjében olvasható: „Sem az államban, sem az egyházban nem lesz egyenlőség az európaiak és a négerek között". Erre épülnek az összes szegregációs törvények, például a vegyes házasságról szóló törvény, mely erkölcstelennek nyilvánítja és tiltja az európaiak és nem európaiak házasságkötését. Minden állampolgárt faji hovatartozása szerint tartanak nyilván. A kétes esetekben különleges bíróságok döntenek. Sok drámai jelenet játszódott már le a faji hovatartozásról döntő különleges bíróságok előtt. A be idézetthez a legintimebb jellegű kérdéseket intézték és a válaszok alapján állapították meg faji hovatartozását. A feleségek sokszor a bírák szeme láttára nekiestek férjüknek, a gyermekek elátkozták szüleiket, mert a családi kötelékeknél ís erősebb az osztracizmustól való félelem. Egyes esetekben csak ezért szakították szét a házastársakat, mert egyikük színe egy árnyalattal eltér a másik színétől. Ugyanilyen alapon vették el a gyermekeket is szüleiktől. Mindez az egyház beleegyezésével és áldásával történik ... Hitler óta még nem látott ilyesmit a világ! íme, az „európai civilizáció" Dél-Afrikában! FRANCOIS D'ARCOURT 1962 Ausztriában B

orús az égbolt Ausztria felett, ahogy az év vége felé közeledik. Nemcsak azért, mert a november 18-1 választások után még mindig nem sikerült megalakítani az új kormányt, hanem azért ls, mert éppen a néppárt választási győzelme még hatványozza a munkásságot és a demokráciát fenyegető komoly veszélyt. Az elmúlt évben nem egy csapás érte a dolgozókat. A létfenntartást érzékenyen érintette a drágulás, mellyel a bérek nem tudtak lépést tartani. A burzsoázia a betegbiztosítás ellen intézett támadásával súlyosan megnyirbálja a dolgozók szociális jogait. Erősödtek a reakció fasiszta előretörései. A szövetségi hadseregben a reakció megerősítette pozícióit. Nem volt hiány fasiszta provokációkban sem: a bajtársi és egyéb katonai szövetségek tagjai több ízben vonultak fel a hitleri hadseregben szerzett horogkeresztes érdemrendjeiket fitogtatva. A munkásság részéről viszont voltak ellentámadások, mint például a fémmunkások nagy sztrájkja, a rendőrségi hivatalnokok sztrájkakciói és ehhez hasonlók. Ezeknek a megmozdulásoknak teljes kibontakozását azonban akadályozta és nagymértékben korlátozta is a szocialista párt „osztályegyüttműködési" politikája, mely különösen a bérbefagyasztásról szóló egyezmény-, ben jutott kifejezésre. Az újév sorozatos áremeléssel indul: drágábbak lesznek a tejtermékek, az alkoholmentes italok, s végül a cukor is. A kormány nem tartja be az árak stabilizáláséra vonatkozó, három évvel ezelőtt tett igéretét. A beruházás terén, sőt a textiliparban is már megmutatkoznak a Nyugatról terjedő válság jelel. 1962-ben két százalékra csökkent az Ipari fejlesztés. Egynegyedével több a munkanélküliek száma (90 000), mlnt tavaly ilyenkor. A nagytőke Ausztriában egymagában nem elég erős ahhoz, hogy általános támadást intézzen a munkásosztály ellen.''Ezért készíti elő a társulást a Közös Piaccal, hogy a külföldi, elsősorban azonban a nyugatnémet monopoltőkére, támaszkodva saját pozícióit szilárdítsa. Továbbá előkészíti az államosított üzemek magántulajdonba való visszajuttatását. Küszöbön áll egy támadÄs a bérlők ellen, ami a házbérek emelését eredményezi majd. A néppárt és a szocialista párt imár megegyeztek abban, hogy a régi lakóházakban háromszorosára emelkedik majd a lakbér, csupán azon vitatkoznak még, milyen formában kell ezt végrehajtani. A néppárt egyúttal a szövetségi hadsereg fokozottabb kiépítésére és alaposabb felszerelésére, újabb költséges erődítmények létesítésére törekszik, különösen a csehszlovák és a magyar határ mentén. Még az eddiginél is jobban akarja támogatni a nyugat németországi katonai szervezetekkel nemcsak együttmű ködő, hanem ezeknek még alá is reiidelt reakciós fa siszta szervezeteket. Ezenkívül elmélyíti az együttműkö dést a nagynémet-neonáci vezette Osztrák Szabadságpárt tal. 1963 áprilisában vagy májusában lesznek az elnökválasztások. Ha a néppártnak sikerülne saját jelöltjét megválasztatni, ez a nagytőke és a reakció lényeges megerősítését jelentené. A második köztársaságnak most első ízben lenne nemcsak néppárt! miniszterelnöke, hanem néppárti köztársasági elnöke Is, Szocialista volt Körner, at elhunyt köztársasági elnök, és Schärf jelenlegi köztársaság! elnök is, o szocialista párt tagja. Megválasztásuknál sokat nyomtak a latban a kommunisták szavazatai a burzsoá pártok közös jelöltjel ellen. A munkásságnak nagy érdeke megakadályozni, hogy „fe kete" kerüljön az elnöki székbe, ez pedig csakis a kommunisták segítségével sikerülhetne neki. Parlamentáris tanácskozá sok éš a szocialista párt vezéreinek erkölcsi felhívásai nem hiúsítják meg a reakció tervelt, s még ennél is kevésbé az engedmények és kapitulációk politikájának folytatása, mely már egyszer végzetesnek bizonyult. A védekezés egyedüli helyes mód ja a munkások parlamenten kívüli haroa, mégpedig nem csak a gazdasági támadások, hanem a reakció politikai tervei ellen is. Csakis így ér vényesülhet valóban a semlegességi és békepolitike, az a politika, mely megszilárdítaná Ausztria önállóságát, s a nemzetközi feszültség enyhítésére, valamint a népek kölcsönös megértésére irányulna és megerősítené a demokráciát. Egy ilyen politika meghátrálásra késztetné, a néppárt szélsőjobboldali elemelt és bátorítaná a demokratikus gondolkodású. embereket e pártban és a katolikus szervezetekben. Annál ls inkább, mert — hála a kommunisták törekvéseinek a neofasizmus elleni harc fokozására — a két nagy kormánypártban már megmutatkoznak a politikai ellenállás csírái. Bármily fájdalmas is a csapás, mely a választásokban nemcsak a kommunistákat, de a szocialista pártot is érte, mégis éppen ennek köszönhető a szocialista és kommunista együttműködés új előfeltétele, különösen a szakszervezetekben. U ovatovább nyilvánvalóbb, hogy a kommunisták befolyása jóval nagyobb, mint ezt a reájuk leadott szavazatok száma sejtetné. Az újévben várható osztályösszecsapásokban döntő jelentőségű lesz a munkásosztály harci egységének messzemenő érvényesítése. FRANZ KUNÉRT Az elmúlt évben az osztrák antifasiszták többször is meghiúsították a különféle náciszervezetek, a hitlerista Wehrmacht volt tagjainak találkozóit. Harcuk nem könynyü, hiszen a hatóságok a legtöbbször szemet húnynak a provokációk felett és inkább az antifasisztákat akadályozzák. Képünkön a Berndorfban rendezett antifasiszta nagygyűlést látjuk, amely lehetetlenné tette a nácik találkozóját. t)$K$;30>£ 8 1962>,decemj»ei; 29.