Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-23 / 354. szám, vasárnap

Közös erővel... Az utóbbi években az óvodák és bölcsődék hálózata nagymértékben kiszélesedett. Mégis gyakran hallunk panaszokat, hogy a gyermeket nem tudják elhelyezni a bölcsödében, óvodában, jóllehet mind a két szülő dolgozik Ennek egyik oka az, hogy évről évre növekszik hazánkban a nők foglalkoztatása s az óvodák és bölcsődék befogadó képessége nem tart lépést ezzel. Ezt bizonyítják a nemzeti bizottságokon összegyűlt kérvények is. Csupán Bratislavában mintegy 1500 kérelmező várja, hogy kérvénye elintéződjék, illetve gyermeke óvodába járhasson. Ez a várakozási idő azonban néha egy- két évig is eltart. Államunk hatalmas összegeket fordít az óvodák és egyéb szociális berendezések építésére. Sok esetben azonban a nemzeti bizottságok ezeket az összegeket nem használják ki kellően, vagy hoszszabb ideig eltart az építkezés vagy megtűrik, hogy a költségvetésben az e célra feltüntetett öszszeget nem fordítják beruházási célokra. A kormány az 1029/59 számú rendeletében — az üzemeknek, az állami gazdaságoknak, valamint a szövetkezeteknek is javasolja az óvodák és a bölcsődék építését. Nem égy esetben azonban az üzem ígéretei s akarata megvalósítatlan marad. Az okot nem mindenkor kereshetjük csupán az üzemek vezetőiben, hiszen számtalan esetben hozzá ls kezdenének az építkezéshez, de nem rendelkeznek kellő pénzügyi eszközökkel. Mindebből látni, hogy egy olyan szervre van szükség, amely mindezt szervezné, összehangolná. Ezt a szerepet a HNB mellett működő iskola és kulturális szakbizottságoknak kell betölteniök. Az üzemek lehetőségeit egyenként kell felülvizsgálni és ha a szükség megkívánja, két-három üzemet kell csoportosítani és így biztosítani a beruházás szükséges összegét. Helyes lenne, ha a nemzeti bizottságok pénzügyi lehetőségeit is összehangolnák az üzemekével, hiszen mindkettő érdeke, hogy minél több kérelmezőnek eleget tegyenek. Hogy példával szolgáljunk: a Kozmetika bratislavai üzeme szintén szeretne óvodát építeni, de egy négytantermes óvoda építkezéséhez 1 200 000 korona szükséges. Az üzem e célra csak az említett összeg felével rendelkezik. A városi nemzeti bizottság mellett működő iskolai és kulturális szakbizottság kezdeményező lépést tett az üzem és a nemzeti bizottság pénzügyi eszközeinek egyesítésére, s közösen építik fel a négytantermes óvodát. Ez a kezdeményezés igazán követésre méltó. -njMOST Ä TETTEEEA

SZ0 „Ez sem viszi sokra" Még a hét elején történt. Koros bácsi nyitott be a seneci eszpresszóba. Köhécselt egy kicsikét, majd reszketeg kezével a szendvicses tálcára mutatott. — Kettőt kérek — mondta reszelős hangon. Négyhúsz, bácsika — feleli a kiszolgálónő és máris eléje teszi a rakott kenyereket. Az öreg bácsi asztalhoz ül. Jóízűen falatozni kezd. De nézzük csak. Mintha az elárusítónőnek valami nem tetszene. Az árjegyzékül szolgáló cédulácskát többször is szemügyre veszi. Megcsóválja a fejét és a telefonhoz lép. Tárcsáz. A vonal végén éles női hang jelentkezik. — Azt hiszem, valami tévedés tortént kezdi a kiszolgálónő. Tegnap is kettő tízért adtuk a szendvicset, pedig sonka volt rajta. Ma meg csak szalámit tettek rá. az ár mégis ugyanaz. Legyen szíves, nézzen utána Igen, értem, mindjárt gondoltam ... Persze, persze ... Tévedhet az ember. Kicsit bosszúsan teszi le a kagylót. A pénztárhoz lép. Az aprópénz között válogat, majd a falatozó öreg elé penderül. Három tízfillérest tesz az asztalra és így magyarázkodik: — Ez még visszajár. Tévedés történt. Csák egykilencvenőt a szendvics darabja. Az öreg rosszallóan csóválja a fejét. Tele szájjal mondja: — Talán koldusnak néz, tartsa meg azt a harminc fillért. _ A kiszolgálónő azonban nem tagit. — Tegye csak él szépen. Nem szeretném, ha valaki is azzal az érzéssel menne el tőlünk, hogy becsaptuk. Tudja, a központban tévedtek ... — Amint látom, maga sem viszi sokra. Bizisten másképp volt az én időmben... Vendégnek pénzt vissza adni...? t , Es az ajtó felé csoszog a hajdani kocsmáros. Sz. J. — A csallóközaranyosiak valamikor aranymosással foglalkoztak — regélik a nagyapák kíváncsi unokáiknak. — A közeli Duna hordalékából rostákkal választották ki a drága nemesfémet. Ki tudja, mennyiben fedi ez a mese a valóságot. Annyi azonban bizonyos, hogy az egykori aranymosók a kincset már nem a hömpölygő folyam medrében, hanem a falu sík határában keresik. — Valóságos aranybánya a mi termőföldünk. Nagyobb érték fekszik benue, mini az öreg Duna medrében — tréfálkozik Koczkás Zsigmond, a HNB titkára, aki gumicsizmában, fülig sárosan éppen határjárásról érkezett. Vígan duruzsol a tűz a kályhában. A mezőt hótakaró borítja, az utcákon keményre fagyott a sár. Mlg a titkár rendbeszedi magát, Csóka Antal, a nemzeti bizottság elnöke magyarázgat, konkrét érvekkel támasztja alá Koczkás elvtárs állításait. — A szövetkezet megalakulásával kedvezőbb lehetőségek nyíltak a föld kihasználására. A közös gazdaság vagyona az elmúlt évtizedben csaknem 16 millió koronára emelkedett, jólét költözött a községbe. Nem kell az elnöknek sokáig érvelnie, hiszen a szavak helyett a tettek bizonyítanak. Aki végigtekint a községen, nyomban észreveheti a változást. A falu vezető emberei ezek után rövid kimutatást tesznek elém, amely a falu életének jelentős adatait tartalmazza. Olvassuk csak a tényeket. Minden harmadik családban televízióskészülék, alig akad háztartás, ahol ne lenne villanymosógép, több mint 150 motorkerékpárt, hét új személyautót tartanak nyilván a faluban. Nemcsak az egyének éleiében, ' hanem a közösségi, társadalmi életben ís nagy az előrehaladás. A község utcáit betonjárdák szegélyezik, az épülőfélben levő emeletes, 14 tantermes iskola és a kétmillió korona értéket meghaladó kultúrház a legnagyobb Igényeket ls kielégíti. Az állam támogatását a falu lakossága több mint kétmillió korona értékű társadalmi munka elvégzésével kamatoztatta. A kongresszus előtti időszakban és utána a falu népe sokat beszélt a jelenről, a jövőről. Több mint hetvenegy értékéS jHvhslatot nyújtottak be abból a faluból a község társadalmi, kulturális és gazdasági eredményeinek fokozása érdekében. A legtöbb megjegyzés természetesen a szövetkezet gazdálkodásának, további fejlesztésének kérdéseit érintette. Aranyosi István, a szövetkezet üzemi pártszervezetének elnöke hangoztatja, hogy a XI. pártkongresszus óta a termelési eredmények jelentősen emelkedtek. Négy évvel ezelőtt ötven vagon gabonát adott a szövetkezet a közellátásnak. Tavaly ez a mennyiség már több mint 55 vagonra emelkedett. Tizenkét vagon hús helyett 1961-ben csaknem huszonhárom vagon húst adtak el, s 650 ezer liter tejjel termeltek többet. Így válaszolt a szövetkezet és az egész falu a párt és a kormány nagyarányú segítségére, melyet négy év alatt hárommillió korona beruházási tétel formájában a termelés korszerűsítésére és fokozására nyújtott a dolgozó parasztoknak. — Ez idén azonban — vallja be Masár elvtárs, a szövetkezet elnöke — kissé megtorpant a gazdálkodás, szövetkezetünk az állam iránti kötelességeit nem tudja pontosan teljesíteni. — Mi okozta a megtorpanást? Ezt a vezetőség és a tagság többféleképpen magyarázza. Benygyák József sertésgondozó például elmondta, hogy a malacszaporulat csökkenését a kocaállomány helytelen elosztásának tulajdonítja. Szerinte nem helyes, hogy egy-egy gondozóra 50 anyasertés jut, mert az emberek a legjobb akarattal sem képesek pontosan ellenőrizni, levezetni a fialást. Vödrös Mihály a helytelen takarmányozást bírálta, mert az adagokat a hízósertések etetéséhez szabják. A kocáknak pedig olyan takarmányra lenne szükségük, amitől több lesz a tejük. Az állattenyésztés hanyatlását ezenkívül a Bang-féle betegség és a gümőkór is okozta. Évek

( folyamán nem frissítették fel az állományt, nem likvidálták a kevés hasznot hajtó és a beteg állatokat. Ennek az lett a következménye, hogy a szövetkezet nem teljesíti termelési tervét. Horváth Géza agronómus a takarmányhiányra hivatkozik. De kit terhel a felelősség azért, hogy a szövetkezet fennállása óta nem szervezték meg a takarmányos csoportot, pocsékolják a takarmányt? Az idén mostoha volt az időjárás, kevesebb etetnivaló termett, mint az előző esztendőkben. Milyen takarmányféleségeket termeltek? Olyanokat, amelyekben kevés volt a fehérjetartalom. Az erőtakarmányokkal nem tudták teljesen pótolni a hiányzó tápanyagokat, hiszen szükségletüket az idén is alig 50 százalékra fedezik. Az emiitett nyomós érvek semmiképpen nem indokolhatják a megtorpanást. A legnagyobb baj ott kezdődött, hogy a sikerek kissé elbizakodottá tették a szövetkezetet, a helyi nemzeti bizottság és a pártszervezet vezetőségét, a kommunistákat. Az évi tiszta jövedelemből keveset fordítottak a gazdálkodás feljesztésére, az újratermelésre. Ezt igazolja az a tény is, hogy kevés géppel rendelkeznek. Több mint 100 hektár föld megművelése jut egy-egy traktorra, s csupán "három gabonakombájnt mondhat magáénak a szövetkezet. Mi történt tehát a beruházásokra szánt jövedelemmel? Ezt az összeget munkaegységek fejében évről-évre szétosztották. Magyarán mondva: ma felették a holnapot, s ennek most látják kárát. Az újratermelésre előirányzott összeg elosztása következtében a szövetkezet a komplexbrigádot sem szervezhette meg, nem gépesítheti tökéletesebben a munkafolyamatokat, ezért drága és nem kielégítő a termelés. Későn ugyan, de végeredményben belátta a vezetőség, milyen hibákat követtek el a múltban és a CSKP XII. kongresszusa is megmutatta a helyes utat, hogyan kell kilábalni a hibákból, jóvá tenni a mulasztottakat. Bizony, a hibák kijavítását a vezetőség csak abban az esetben tudja gyorsan végrehajtani, ha a kongresszus határozatának a szellemében járnak el és alkalmazzák a haladó módszereket. Narancsík Sándornak is igaza volt, amikor a vezetőséget a havi taggyűlések elhanyagolásáért bírálta. A tagságot a gazdálkodás menetével, a közös gazdálkodás távlati terveivel alaposan meg kell ismertetni. Ha mielőbb érvényt szereznek a szövetkezeti alapszabályoknak, gyorsabban kiköszörülhetik a csorbát, ismét visszaszerezhetik a falu és a szövetkezet jó hírnevét. Erre kötelezi mindnyájukat a pártkongresszus tiszteielére adott szavuk, parasztbecsületük. SZOMBATH AMBRUS Akarat és megoldás Időnként hiány mutatkozhat piacunkon egyes cikkekben, vagy kicsi a választék s mindez bosszúságot okoz a vevőknek. Ez a konyhai felszerelésre és gazdasági eszközökre is vonatkozik. Az üzemek azzal magyarázzák e hiánycikkek gyártása iránti csekély érdeklődést, hogy ezek az áruk nem jövedelmezők és gyártásuk esetleg veszteséggel jár. Kormányunk ez évben több határozatot hozott, melyek lehetővé teszik, hogy a kisebb üzemek gyártási költségeinek megfelelő gazdasági eredményeket érjenek el. Több üzem tűzte ki feladatul a hiánycikkek gyártását. A keresletet veszik figyelembe, állandóan vizsgálják a vevők igényelt. Szlovákiában a közszükségleti cikkeket gyártó üzemek 1962-ben 23 millió korona értékű hiánycikk gyártását tervezték be az eredeti megrendeléseken kívül. Ezek között szerepel a keresett szeneslapátok, szenesládák, patkók, húsverők, zöldség- és húsvágó deszkák, ruhaakasztók, fésű, tisztítószerek stb. gyártása. Az üzemek elvállalták, hogy ezeket a gyártmányokat megtakarított anyagból vagy ipari hulladékból gyártják. A feladat teljesítése közben eleinte több nehézség merült fel. A dolgozók akarata azonban leküzdött minden akadályt, és szeptember végéig a tervezett mennyiség 71 százalékát már átadták a piacnak. Az üzemeknek továbbra ls folyamatosan kell gyártaniuk ezeket az árúkat, hogy ezzel is hozzájáruljanak a dolgozók életszínvonalának emeléséhez. Michal Frýd A Valašské MezIf íCI-1 Vegyipari Üzemben néhány óra alatt érdekes épületet emeltek. Az Építészeti Termelési Kutató Intézet mérnökei a hagyományos anyag helyett erős izilon tömlőket alkalmaztak PVC-betéttel, amelyet 05 atmoszféra nyomású levegővel töltötték meg A szerkezet felfújása 2,15 óráig tart. összesen 8 ablaka, egy ajtaja van és vashorgony segítségével rögzítik a földhöz. Az épület 9x18.4 méter teriilető. 4,6 méter magas. Felállítását B dolgozó elvégzi. Képünkön Bretislav Stipánek, Igor Chudožilov és .Arnošt Veselý mérnökük, az Építészeti Termelési Kutató Intézet prostéjovi munkahelyének dolgozói, a javaslat szerzői a légnyomást mérik s szerkezetben. (CTK — Vácin felv.) Nem kél ember ügye E

gyszerű szűkre szabott konyhába lépünk. A háziasszony a tűzhely mellől pillant hátra. Tekintetében csodálkozás. Kati néni helyet törül. A gazda pillanatokig szótlanul néz maga elé, bütykös újjával idegesen dobol az asztal lapján. Kati néni is nyugtalan pillantást vet felém. Krákog egy kicsit, majd az urához fordul. — Ha akarod, átugorhatok a szomszédba ... hogy nyugodtabban beszélgethessetek ... A gazda mélyet sóhajt. Komótosan asszonya felé pillant. — Maradj asszony, nem zavarsz... És mintha csak most eszmélne rá, hogy vendég ül az asztalénál, hirtelen felém fordul. Szava meglehetősen komoran csendül. — Nem tudom, mi bajuk velem. Amit Latika Sándor mond vagy tesz, az utóbbi időben Ladicen Mester Istvánéknak, még véletlenül sem jó. Gáncsolnak, keresztül néznek rajtam. Súlyos kezével az asztalra csap. — Hát mi vagyok én? Ellenség, kulák, földbirtokos? Mit akar tőlem Mester István? Hogy néhanapján kinyitom a szám? Ha nem is volna mindenben igazam, azért még nem kellene így bánni velem. — Ne emészd magad, Sándor — próbálja nyugtatni felesége. — Megmondtam én ezt neked jó előre. Persze, amikor szövetkezetet kellett alakítani, még éjszaka is megtalálták az ajtónkat. Akkor a járásnak is jó voltál. Berámázott elismerő oklevelet kaptál. Hidd el, nekem is fáj, hogy mostanában meg sem hallgatnak ... Hosszú, szinte fojtogatóan nehéz a csend. A gazda lelkében dúló vihar azonban fokozatosan alább hagy. — Ilyen az élet — nyögi a szavakat. _ Még mindig nem tanultam meg jól a leckét, pedig már ötvenkét osztályát jártam ki ez élet Isko-. Iájának. Csakhát ez a bitang természetem ... Soha sem tudtam meg-, adni magam a sorsnak. Kati néni szava is szelídebb már. Szinte lányosan kedves. — Ma sem mindenki Mester István szemével néz rád ... — Tudom, Kati, tudom, de ha az ember úgy belegondol... Szolgáltam földbirtokost, püspököt, kereskedőt, dolgoztam pékségben. Megtanultam a gépkocsi vezetést is. Sokan azt mondták, minek az neked? Később Irigyeltek érte. Szabad időmben német nyelvórákra jártam. Még a barátaim is a szemembe nevettek, egyesek félnótásnak tartottak. A katonaságnál megtanultam csehül, elvégeztem a négy polgárit, majd egy rövid mezőgazdasági tanfolyamot... Bekeretezett fényképet tesz az asztalra. Rajta kart-karba fűzve nagykendős néni és huszárcsizmás bácsi látható. — A szüleim — mondja. — Két hektár földet hagytak rám. Kettőt meg Kati hozott, így lett belőlem paraszt. Kezdetben csak nem akart kezemhez állni a kasza. Egy-két forduló után ezt is megtanultam... Ha jól emlékszem, harminckilencben szénakaszáláskor a réten bokáig ért a víz. Azt mondom a szomszédnak: volna ám erre is orvosság, ha valamennyien akarnánk. Egy kisebbszerű csatorna is megjárná... Ma sem tudom, mit gondolt a szomszéd, csak arra emlékszem, szárnyra kelt a hír: „Latika árkolni akarja a rétet, le akarja vezetni a vizet..." Egy vasárnap délután gyűlésre jöttek össze a ladicei gazdák. Latika Sándor, a büszke járású fiatal paraszt beszélt hozzájuk ... összefogtak. Szinte egyik napról a másikra több mint kilencszáz méteres csatorna szelte keresztül a rétet, itta a vizet..« A múltból Kati néni segít át bennünket a jelenbe. — Nem volt nekünk mostanáig senkivel sem bajunk — mondja. — Amíg az uram funkciót nem vállalt, jóformán azt sem tudták, hogy a faluban lakunk ... L

adlcén ötvenhatban kezdtek mozgolódni a gazdák. Latika Sándor ekkor már két esztendeje tagja volt a pártnak. A helyi nemzeti bizottságban is tisztséget viselt. Egyesek még ma is emlékeznek mondására: „Nekem nem azért kell a föld, hogy legyen, hanem azért, hogy éljek belőle." — Nem akartam Sándor kedvét szegni — folytatja Kati néni. — Magam is azt gondoltam, talán csak nyugodtabbak lesznek öreg napjaink a közösben. Sajnos, másképp történt. A kereset még csak megvolna. Ketten járunk munkába ... A nyugalom? Mindig piszkálnak bennünket... A gazda, mintha nem is hallaná az asszony szavát, régi iratcsomót tesz az asztalra. Egy ötvenhatban keltezett villámújságot csúsztat elém. Még a Zlaté Moravce-1 Járási Nemzeti Bizottság adta ki. A géppel írt sorok Latika Sándort dicsérik. Öt, aki Ladicén négy hektárjával az elsők közt tette le a garast a szövetkezet mellett. Részt vállalt a szervezéssel járó nehézségekből is. Agitált, bizonyított a közös javára. , Amikor észrevette, hogy a sorok végére jutottam, egy másik cikkecskére mutat. Ez is Ladicéről szól. Mester Istvánt bírálják benne, aki szintén kommunista, de nem igen szorgalmazta a szövetkezeti gondolat terjedését, gyakorlati megvalósítását. Még jóformán végig sem olvastam az írást, amikor többször is rábök hol az egyik, hol a másik cikkre'. — Mester is kommunista, én is az vagyok! E két kis cikkecskét azonban sohasem tudja nekem megbocsátani. Jó ideje nem is beszélünk. Ö elnöke a szövetkezet pártszervezetének, én csak egyszerű párttag vagyok ... Delet harangoznak. Kati néni új-; bői emberére pillant. Az csak megrázza a fejét, anélkül, hogy egy pil-: lanatra is megszakítaná a beszéd fo-; nalát. — Nem mondom, ha úgy hozta a helyzet, Mester Istvánnak is megmondtam a véleményemet. Neki is, másnak is. Lehet, hogy nem mindenben volt igazam. Talán komoly hibát is elkövettem. De állítom: Mester Istvánék igazságtalanul bánnak velem ... Hatvanegyben tej dolgában igen rosszul álltunk. Kevés volt a takarmány. A jószág nem tejelt. Pelyvát, meg kukoricaszárat etettünk. Akkor ötlött eszembe: Magángazda koromban én is megetettem a pelyvát. Jobb híján ez is megtelelt. — Még így is volt tej a háznál — veszi át a szót Kati néni. — Volt bizony, a beadást is teljesíthettük. Sándor nyugodtan nézhetett azoknak a szeme közé, akiket funkciójából kifolyólag a tejbeadás teljesítésére kel-: lett figyelmeztetnie. • — Volt egy fürdőkádam — folytatja tovább a gazda. — Abba szórtam a pelyvát, meg a szecskának összeaprított kukoricaszárat, aztán leöntöttem melaszos vízzel. Egy-két napig így bepácolva hagytam állni. Csak azután etettem. A kukoricaszárat még azoktól a nagygazdáktól is összeszedtem, akik a legjobb esetben is csak eltüzelték volna. Az egyik szövetkezeti gyűlésen azután javasoltam: próbáljuk meg nagyban. Pelyva, kukoricaszár bővíben, melasz is akad, csak egy betonmedence kell. A

zt hittem, kapnak az ajánlaton, o Tévedtem. Fél esztendő is beletelt, amíg a felsőbb szervek beavatkozására végre elkészült a betonmedence. Kati néni izgatottan topog a tűz-; Ül SZÖ 4 * 19B

Z- december M-