Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)
1962-12-14 / 345. szám, péntek
Célunk a világháború elhárítása és a világbéke megszilárdítása (Folytatás a 3. oldalról) Vitathatatlan, hogy a békeszerető né pek érdem szerint értékelik a Kínai Népköztársaság kormányának akcióit. Mi értelme van a háborúskodásnak? Talán Kínának valaha is célja volt, hogy betörjön Indiába? Nemi Ez az állítás rágalom s visszautasítjuk. Természetesen annak még a gondolatát sem engedjük meg, hogy India háborúi akart volna kezdeni Kínával. Éppen ezért őszinte örömmel fogadjuk a népi Kína kormá nyának lépéseit és egyáltalán nem látunk benne meghátrálást Nem, a Kínai Népköztársaság kormánya megfontoltságot tanúsított és helyesen fogta fel a helyzetet, amikor erőfeszítést tett a háborús összecsapás beszüntetésére és a helyzet rendezésére. Az a tény, hogy az indiai—kínai határon elhallgattak a fegyverek, bizonyítja: mindkét fél felismerte, hogy a vitás kérdéseket nem harci eszközökkel, hanem békés eszközökkel, kerekasztalnál kell megoldani. Ez a helyes. Még a legbonyolultabb tárgyalás is jobb a háborúnál. Hőn óhajtjuk, hogy a két nagyhatalom — a népi Kína és India teljesen helyreállítsa és megszilárdítsa hagyományos örök barátságát. IV. Éljünk szomszédainkkal békében és barátságban Képviselő elvtársak I Röviden tájékoztatni szeretném önöket a Szovjetunió és a szomszéd államok kapcsolatainak fejlődéséről. A Szovjetunió és a szocialista tábor országainak baráti, testvéri kapcsolatairól már beszéltem. Természetesen a többi szomszéd állammal is jó kapcsolatokat akarunk teremteni. Jól alakulnak -kapcsolataink Finnországgal. Nagyra becsüljük a finn kormány független, békeszerető politikáját és barátunk, Urho Kekkonen úr, finn köztársasági elnök nagy hozzájárulását e politikához. Meggyőződésem, hogy a Szovjetunió és Finnország politikai, gazdasági, kereskedelmi és Kulturális kapcsolatai a két ország népei érdekében tovább fognak fejlődni és erősödni. A szovjet kormány nagyra becsüli M. Dávud afgán miniszterelnök kormányának baráti politikáját. Az idén nagyon hasznos találkozónk volt Mohammed Zahir sahhal, afgán királylyal, A találkozó még jobban megszilárdította országaink baráti viszonyát. Bizonyos mértékben javultak kapcsolataink Iránnal. Az utóbbi időben sikerült sok mindent kiküszöböni abból, ami gátolta a Szovjetunió és Irán normális kapcsolatainak fejlődését. Értékeljük az iráni kormány kötelezettségét, hogy egyetlen idegen államnak sem engedi meg rakétatámaszpontok létesítését Irón területén és nem engedi meg, hogy Irán a Szovjetunió ellen irányuló agresszió eszköze legyen. Bár nem hárult el még minden akadály a két ország közeledésének útjából, mégis reméljük, hogy minden jó irányban fog fejlődni. Barátságban akarunk élni a török néppel, és mindent megteszünk, hogy a Fekete-tenger ne válasszon el, hanem öszszekössön bennünket. Ez mind a Szovjetuniónak, mind Törökországnak kedvezne. A török kormány kijelenti, hogy meg akarja javítani kapcsolatainkat. Reméljük, reális lépésekkel támasztja alá ki jelentéseit, és baráti lesz a szovjettörök viszony Ennek megvan az alapja, amelyet már Lenin és Kemal Atatürk lerakott. Jól fejlődnek kereskedelmi kapcsolataink Japánnal, de még nem oldódott meg egy alapvető kérdés — a békeszerződés megkötése. Minden arra vall, hogy a japán kormány még nem elég önálló ahhoz, hogy megoldhassa e kérdést. Amerikai csapatok állomásoznak Japánban és a japán nép hazája teljes függetlenségéért küzd. Norvégia ís szomszédunk. Közös határszakaszunk ugyan nem nagy, de szeretnénk, ha kapcsolataink fordított arányban lennének közös határunk nagyságával. Meg kell mondanom, hogy a NATO vezetői mindent megtesznek, hogy megakadályozzák Norvégiát a szovjetnorvég kapcsolatok javításában. Képviselő elvtársak I Kissé részletesebben szeretnék foglalkozni hazánk és a jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kölcsönös viszonyával. Önök tudják, hogy népeink barátságának mély gyökerei vannak a múltban. A második világháború idején a közös ellenséggel vívott harcban ontott vér pecsételte meg népeink testvéri kapcsolatait. A jugoszláv nép kommunista pártja vezetésével, Tito elvtárssal az élen csodálatra méltó hősiességet tanúsítottak a fasiszta megszállók ellen vívott harcokban és jelentősen hozzájárultak a hitlerista Németország leveréséhez. Sajnos röviddel a második világháború befejezése után a Szovjetunió és Jugoszlávia baráti viszonya elromlott. Nem fogok beszélni a rosszabbodás okairól. Mint tudják, a jugoszláv elvtársak úgy vélik, hogy ezért teljes mértékben Sztálin a bűnös. Sztálin annak idején sok mindennel megvádolta a jugoszlávokat. Erről megvan a saját véleményünk.. Már megmondtuk és újra ismételjük, hogy a szovjet—jugoszláv kapcsolatok rosszabbodásáért a felelősség fő része határozottan Sztálint terheli, aki durva és indokolatlan önkényességet követett el Jugoszláviával szemben. Nem lennénk azonban teljesen őszinték, ha nem mondanánk meg, hogy a jugoszláv elvtársak is részben felelősek azért, hogy így alakultak országaink és pártjaink kapcsolatai. Igy volt ez a múltban. Nekünk kommunistáknak azonban előre kell néznünk, látnunk kell népeink jövőjét. Ma jó viszonyban vagyunk jugoszláviával. Hazánkban tölti szabadságát Tito elvtárs és a kíséretében levő Rankovics, Veszelinov elvtársak és más államférfiak, akik meghívásunkra érkeztek a Szovjetunióba. Barátként fogadtuk őket és sok hasznos beszélgetést folytattunk, amelyek nagymértékben hozzájárultak a kölcsönös megértéshez. Látjuk, hogy a jugoszláv vezetők hozzánk hasonlóan az eddigi ellentétek kiküszöbölésére, kapcsolataink megjavítására törekednek. Meg kell mondanom, újra bebizonyosodott, hogy sok nemzetközi, 'államközi és gazdasági kérdésben egyetértünk és azonos nézeteket vallunk. A jugoszláv vezetőknek és nekünk szilárd meggyőződésünk. hogy a szovjet—jugoszláv kapcsolatok további ápolása nemcsak a két ország érdekeinek, hanem a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért és a kommunizmusért küzdő erők megszilárdulása érdekeinek is megfelel. Ami pártunk és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége kapcsolatainak fejlesztését illeti, álláspontunk az SZKP XX. és XXIÍ. kongresszusának irányvonalából teljesen világos. Ez az irányvonal az SZKP és az összes testvérpártok egységének szilárdítása, az antiimperialista front erőinek tömörítése. A jugoszlávok a múltban szidtak bennünket és ml sem maradtunk adósaik. Ma mi és a jugoszláv kommunisták javítjuk kapcsolatainkat. Nem állíthatjuk, hogy az SZKP és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége kölcsönös kapcsolataiból minden hordalékot és nehézséget eltávolítottunk. Számos Ideológiai kérdésben komolyan eltértek, és eltérnek nézeteink, ami a JKSZ programjában is visszatükröződött és amit a testvérpártok találkozásának nyilatkozata is tartalmaz. Mi azonban készek vagyunk mindent megtenni az egyenetlenségek kiküszöbölésére. Ez nemcsak tőlünk, hanem a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének és vezetőségének magatartásától is függ. Meggyőződésünk, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövdtsége és az összes testvérpártok ideológiai egységének helyreállítása és megszilárdítása a marxizmus—leninizmus elvei alapján mindkét pártnak és az egész nemzetközi kommunista mozgalom érdekeinek megfelelne. Mi kommunisták kötelesek vagyunk tekintetbe venni a történelmi folyamatot, a szocializmusért folytatott küzdelem gyakorlati kibontakozását az egyes országokban. Ma már sok európai és ázsiai ország tért a szocializmus útjára. Természetesen ezekben az országokban minden kommunista párt az ország konkrét történelmi, földrajzi és egyéb feltételeinek megfelelően alkotó módon igyekszik érvényesíteni a marxizmus— leninizmus elveit, és ezen az alapon irányítja a népet a szocializmus éi a kommunizmus építésében. Érthető. hogy nem lehetnek teljesen egyenlő nézeteink az új társadalom felépítéséért folyó küzdelemben, az egyik vagy másik kommunista ás munkáspárt előtt felmerülő öszszes kérdésekben. Nincs kizárva a szocialista építés konkrét kérdéseinek különféle magyarázata és egyes kérdések különféle kezelése. így van ez a gyakorlatban. és bizonyára így lesz ez akkor is, ha majd valamennyi nép a szocializmus útjára lép. Ezért helytelen volna valamilyen sablont kidolgozni és ragaszkodni hozzá a többi szocialista országgal való kölcsönös kapcsolatainkban, hiba volna renegátként elítélni azokat, akik nem illeszkednek ebbe a sablonba. Vajon helyes-e ilyen esetben valamelyik kommunista pártnak a mozgalmunkból való végleges kizárására törekedni? Figyelmen kívül hagyhatjuk-e azt a tény, hogy ennek az országnak népe szocializmust épít? Vagy talán hunyjunk szemet e nép léte fölött és küzdjünk ellene? Ha Így járnánk el, akkor átvennénk a tökésvilág farkastörvényeit és ezeket a kommunista pártok és a szocialista országok kölcsönös viszonyára alkalmaznánk. A szovjet—jugoszláv kölcsönös viszonyban ilyen farkas-erkölcsre tüzelnek minket az albán szektások és egységbontók. A szó szoros értelmében készek elátkozni a jugoszláv kommunistákat hibáikért, bár ma maguk már Inkább eltérnek a marxizmus—leninizmustól, inint azok, akiket vádolnak. Ez az erkölcs na gyon idegen nekünk, kommunistáknak. Az emberiség szebb jövőjéért, a koinmu nizmusért küzdünk, amelyben kialakul a világ népeinek igazi testvérisége Erős meggyőződésünk, hogy a jövőben, a kom munlzmus végleges győzelme után — mint Lenin tanította — nem léteznek majd népeket elvál '•/'(> államhatárok, teljesen megszűnik .. nemzeti elszige teltség, s a népek testvérként egy családba olvadnak. Tegyünk meg mindent, hogy a kitűzött célhoz vezető úton kiküszöböljük az egyes országok kommunistái között néha felmerülő ellentéteket. Kötelességünk segíteni a hibát elkövető, vagy a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom normáitól és a marxizmus—leninizmustól elhajlott pártot, hogy meglássa és helyrehozza hibáit és így méltó helyet foglaljon el a testvérpártok családjában. Meg kell mondanunk, hqgy a jugoszláv kommunisták és vezetőik legutóbbi bel- és külpolitikai lépéssel sok mindent kiküszöböltek abból, amit Jugoszlávia szocialista építése szempontjából tévesnek és ártalmasnak tartottunk. Ez visszatükröződött a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének számos határozatában, Tito elvtárs, RankoviCs és más jugoszláv vezetők beszédeiben. Ha még egyes kérdésekben nem is értük el a közös megértést, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy kapcsolatainkat az ellentétek maradványaira építsük, hogy húnyjunk szemet a jugoszláv kommunisták olyan lépései fölött, amelyek a közeledésre és a kommunista világmozgalommal való egység megteremtésére irányulnak. Az ilyen politika nem egyesülésre, hanem egységbontásra irányulna. Annál helytelenebb volna a fennálló nézeteltéréseket az államközi kapcsolatokra vonatkoztatni. Ellenkezőleg, országaink gazdasági, állami és társadalmi kapcsolatainak szilárdítása és fejlesztése alapot tereint az ideológiai szempontok közeledésére. Az albán szektások és dogmatikusok minden erejükkel igyekeznek meggátolni a szocialista országok és Jugoszlávia viszonyának javulását. Most nagy zene-bonát csapnak, hogy Tito, Rankovics, Veszelinov elvtársak és más jugoszláv vezetők a Szovjetunióba látogattak. Az albán egységbontóknak nyilvánvalóan nem tetszik, hogy testvéri módon fogadjuk a jugoszláv elvtársakat. Azt mondják nekünk, hogy amíg egyes Ideológiai ellentétek nem szűnnek meg maradéktalanul, addig nem lehet jó állami és gazdasági kapcsolatokat teremteni Jugoszláviával. Ezt olyan emberek mondják, akik marxistáknak—leninistáknak nevezik magukat I Ez egyszerűen ostobaság. Hisz maguk az imperialisták is igyekeznek áthidalni és elsimítani ellentéteiket, hogy helytállhassanak a kommunista-, munkás és nemzeti felszabadító mozgalom erői elleni harcban. Ma lázasan szilárdítják és bővítik a Közös Piac országainak társulását, függetlenül attól, vannak-e ellentétek a tagállamok között. A mi táborunkban pedig ugyanakkor olyan egyének akadnak, akik szét akarják forgácsolni erőinket. Ez nem a mi marxista—leninista politikánk. Egyesek azt állítják, hogy Jugoszlávia nem szocialista ország. Engedjék meg, hogy megkérdezzem, vajon milyen ország tehát? Ha válaszolni kell erre a kérdésre, a marxista—lenini tanításból, az ország társadalmi fejlődésének tárgyilagos elemzéséből, társadalmi és politikai rendszerének jellemzéséből kell kiindulnunk. Itt a j szubjektivitás nem helyénvaló. Nem ' tételezhetjük fel, hogy valaki, mint Budha, figyelmen kívül hagyhatja a valóságot, saját szájíze szerint formálhassa az igazságot és megszabhassa, melyik ország szocialista és melyik nem. Ebben az esetben ismerni kell a marxi—lenini elméletet és a valóságot mélyrehatóan elemezni kell. Ismeretes tény, hogy Jugoszláviában már régen nincsenek nagybirtokosok és nagytőkések, nem létezik már ott magántőke, magánvállalat, vagy nagybirtok, nincsenek már magánbankok. Azt is látjuk, hogy a jugoszláv kommunisták és a vezető funkcionáriusok a gazdaság fejlesztésére, a szocialista vívmányok megszilárdítására törekednek. És ezért nem tagadhatjuk, hogy Jugoszlávia szocialista ország. E tényt szem előtt tartó politikánkban és ezen az alapon tartjuk fenn kapcsolatainkat Jugoszláviával, mint szocialista országgal. Ma adva vannak a két ország kapcsolatai továbbfejlesztésének lehetőségei. A Szovjetunió a minden ország iránti baráti politikához híven minden tőle telhetőt megtesz a békéért és a társadalmi haladásért küzdő erők egységének 1 megszilárdításáért. Ha e politikánkat egyes emberek támadása éri, ez azt fogja jelenteni, hogy ezeknek az embereknek nem igazi érdekük a kommunista mozgalom sorainak megszilárdítása és minden erők összefogása. Az Albán Munkapárt vezető képviselői az utóbbi időben minden batárt túlléptek* az SZKP, valamint a kommunista világmozgalom elleni dühödt támadásaikban. Az albán vezető képviselők arra irányuló kísérleteikben, hogy rágalmaz zák pártunk XXII. kongresszusának leni ni irányvonalát, mindenképpen iparkodnak kiemelni Sztálin személyi kultuszát. Annak az egészségtelen légkörnek felújítására törekednek, amely a kommunista mozgalomban a személyi kultusz idején volt Pártunk határozata is élesen bírálta Sztálin hibáit és túlkapásait, bár nem vitatja a párt és a kommunista mozgalom körül szerzett érdemeit. Bírálatunkat a történelmi igazság nevében végeztük, már csak azért is, hogy megakadályozzuk a hasonló hibák, túlkapások és jelenségek megismétlődését a jövőben, mert e jelenségek a leninizmustól távol állnak és veszedelmükre annak idején V. I. Lenin is felhívta a figyelmet. Nemcsak pártunk és népünk, hanem az egész kommunista világmozgalom érdekében, a szocializmus világvédelméért folytatott harc érdekében bíráltunk. Fúrtunk meggyőződött arról, bogy a többi marxista—leninista ls tanulságot merít az SZKP-nek a személyi kultusz és káros következményei ellen folytatott harca tapasztalataiból. És nem tévedtünk. Valamennyi marxi—lenini párt egyetértett pártunk XX. kongresszusának lenini irányvonalával. Ez az irányvonal elősegítette a kommu nista világmozgalom közös irányzatának kidolgozását, amely megfelel a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harc mai feladatainak. Az albán képviselők ma görcsösen ragaszkodnak ahhoz, ami Sztálin tevékenységében a legtagadóbb volt, ami a marxizmustól—lenlnizmustól való elhajlását jellemezte. Az albán vezető képviselőket leginkább a megtorlás és a durva ad minisztratív elnyomás módszerei csábítják, amelyeket Sztálin alkalmazott és amelyek távolállnak a szocialista állam szellemétől. Amint látják, a nemzetközi kommunista mozgalom pilléreivé, a mar xlzmus—leninizmus csalhatatlan védelmezőivé akarnak válni. Ez azonban hiábavaló törekvés. Mindannyian emlékezünk arra, hogy az Ismert mesében miképpen akar a béka olyan naggyá növekedni, mint az ökör. Mindenki tudja, mi lett a dolog vége. A béke felfuvalkodva megpukkadt és csak nedves folt maradt utána. A személyi kultusz Lenin-ellenes ideológiája az albán vezető képviselők mai irányvonalának alapját képe zi. Az albán vezetők ma minden erővel olyan helyzetet akarnak Albániában fenntartani, amelyben ellenőrizetlenül és büntetlenül .megszeghetik a párt és állami élet valamennyi normáját személyi érdekeik javára. Hodzsa és Sehu jól tudják, hogy nem maradhatnának hatalmon, ha megszüntetnék a megtorlások és a terror rendszerét. A nép nem hagyná meg őket a vezetőségben, mert kezükön az Albán Munkapárt legjobb fiainak vére hagyott foltot. Az albán vezető képviselők felhagytak a marxizmus—leninizmussal és egyre jobban zuhannak a baloldali opportu nizmus, az egyenetlenség és a szektásság fertőjébe. Az Albán Munkapárt vezető képviselői Lenin-ellenes irányzatukat országuk állampolitikájává avatták. Elszigetelt kalandor külpolitikát folytatnak, elutasítják az együttműködést a nemzetközi fórumon a többi szocialista országgal, mindenképpen gátolják a szocialista államok béketörekvéseit. Közismert tény, hogy a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960. évi nyilatkozata rámutat arra, hogy a kom munista világmozgalomban a legnagyobb veszedelem a revizionizmus. Emellett rámutat annak szükségére, hogy határozottan kell harcolni a baloldali opportunizmus, a szektásság és a dogmatizmus ellen. Ezeket a téziseket ma is helyeseknek tartjuk. Pártunk harcolt és harcolni fog a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektásság ellen. A testvéri pártok tanácskozása figyelmeztetett arra, ba nem folytatunk következetes harcot a szektásság és a dogmatizmus ellen, az egyes pártok fejlődésének valamely időszakában fő veszedelemmé válhat. A kommunista mozgalomban a testvéri pártok nyilatkozatának elfogadása óta lezajlott események megerősítették e következtetés előrelátását. Egyesek, akik gyakran ismétlik a kommunista és munkáspártok nyilatkozatának téziseit, egyoldalúan kizárólag a revizionizmus veszedelmére helyeznek súlyt és emellett néha jogosan, néha helytelenül a jugoszláv revizionizmust hozzák fel. A'dolgokra konkrét módon kell tekinteni A válság idején, amelyet Kubával kapcsolatban éltünk át, a Jugoszláv kommunisták helyes álláspontot foglaltak el, míg a dogmatikusok, akik magukat Igazi marxistáknak—leninistáknak tartják, provokációs álláspontra helyezkedtek. Ezért marxista elemzés nélkül nem lehet csupán ismételni egy megírt tézist és azt egyoldalúan értelmezni. A kubai válság megerősítette, hogy a fő veszedelmet azok jelentik, akik a dogmatizmus pozícióit őrizték és őrzik. A jelenlegi baloldali opportunisták és szektások, akiknek legnyíltabb tolmácsoló! az albán vezető képviselők, hangzatos áltorradalmi frázisokkal álcázzák a lenini politika, a béke és békés együttélés elleni harcukat. Amint már megállapítást nyert, Trockista pozíciókra siklottak. Nem nehéz meglátni, hogy ez a politika aláássa az imperializmus ellen harcoló erők egységét és hogy a nyugati hatalmak legagresszívabb imperialista köreinek malmárá hajtja a vizet és támogatja kommunistaellenes szándékaikat. Ezt a baloldali dogmatikus politikát érdeme szerint értékelték Bulgária, Magyarország, Csehszlovákia és Olaszország kommunista és munkáspártjainak kongreszusain. A testvéri pártok képviselői e kongresszusokon elhangzott beszédeikben leleplezték és élesen elítélték ezt a provokatív politikát. Ha jól megfigyeljük a baloldali hangoskodókat és a dogmatikusokat, könynyen megállapíthatjuk, hogy „mintaszerű becsületességük" alapja nem más, mint az imperializmustól való félelem és hitetlenség abban a lehetőségben, hogy győzelmet arathatnak a kapitalista rendszer felett a békés gazdasági versenyben. És éppen ez a nyárspolgári ingatagság jellemző vonása, amelyet V. I. Lenin oly kérlelhetetlenül leleplezett és elítélt. Egyenesen a hangoskodóknak mondotta: „.. . önök objektív szerepük folytán az imperialista provokáció eszközei. Az önök szubjektív „pszichológiája" a felbőszült nyárspolgár pszichológiája, aki dHhöng és dicsekszik, de nagyon jól tudja, hogy a proletároknak van igaza." A Sztálin személyi kultusza kedvezőtlen következményeinek egyike a nemzetközi kommunista mozgalomban a baloldali szektás, dogmatikus nézetek terjesztése volt, ami komoly kárt jelentett a szocializmusért folytatott nagy harcban és gyengítette a marxizmus—leninizmus befolyását a széles néptömegekre. Amint erre V. I. Lenin is felhívta a figyelmet, a baloldali opportunizmus elleni harc lebecsülése arra vezetett, hogy ezt a betegséget elhanyagolták és már régen megszűnt gyermekbetegségnek lenni. A kommunista mozgalom fejlődésének sajátosságai a mai időkben, amikor a legkülönbözőbb gazdasági és társadalmi színvonalú országok nemzetei lépnek a szocializmus útjára, kedvező feltételek jennek létre a baloldali kommunizmus terjesztésére, amely baloldali kommunizmus mindig kedvező talajt talál a nyárspolgárok képviselőinek ingatagságában és abban, hogy egyik szélsőségből a másikba esnek. A .baloldali szektás betegséget a nacionalizmus élteti és viszont a baloldali szektás betegség élteti a nacionalizmust. Ezt a betegséget nem lehet tűrni, ha olyan párt tevékenységében nyilvánul meg, amely a hatalmat gyakorolja és amelynek politikájától sokban függ a nép sorsa. Veszedelmessé válik, mert a kommunista mozgalom Irányvonala ellen irányul olyan létfontosságú kérdésekben, mint amilyen a háború és a béke problémája, mely az egész emberiség sorsát érinti. Tagadhatatlan, hogy mindezen okokból a baloldali opportunizmus, a dogmatizmus és a szektásság egyre inkább a kommunista világmozgalmat fenyegető komoly veszedelemként lép fel. Ezt nem látni annyit jelent, mint félni szembenézni a tényekkel, elfordulni a reális valóságtól és nem tudatosítani azt a felelősséget, amely ma a marxistákra—leninistákra hárul. A szovjet kommunisták, akik szem előtt tartják a kommunista világmozgalom sorainak egységét, határozottan harcolni fognak mind a jobboldali, mind a baloldali opportunizmus ellen, amely ma nem kevésbé veszedelmes, mint a revizionizmus. Képviselő Elvtársak! Lélekben vessünk tekintetet a ml bolygónkra. Nemcsak a világűr magasságából, hanem innen a szilárd földről is szép és lelkesítő kép tárul elénk. Az emberiség hatalmas léptekkel halad a haladás útján. Megroppannak és lehullnak a régi világ — az elnyomás, a hazugság és az igazságtalanság világának — pillérei. Évről évre erősödik az új világ, amely az emberiség tavaszának előhírnöke. A szocialista társadalom nemzetei évről évre az új élet építésével gyarapítják sikereiket. Nemzeteink békés munkája, győzelmük a tudomány és a kultúra terén, testvériségük és kölcsönös segítségük lelkesítő példát szolgáltatnak a népmillióknak, akik széttörték a gyarmati elnyomatás béklyóit, vagy pedig még mindig harcolnak nemzeti felszabadításukért. A világ felett egy nagy tisztító vihar háborog. Az emberiség jövőjét nem romokon, hanem anyagi alapon akarja építeni, amely számos nemzedék munkájával jött létre. Ezért felszólítjuk a nemzeteket, fokozzák aktív harcukat a béke védelmére az imperialista háborús uszítók ellen. A Szovjetuniónak tekintetbe kell vennie a dolgok reális helyzetét, azt a konkrét politikát, amelyet a nyugati hatalmak végképp katonai téren érvényesítenek. Amíg a nyugati imperialista körök kitartóan meghiúsítják az általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezmény megkötését, amíg kardot csörtetnek és amíg lázasan fegyverkeznek, nekünk szovjet embereknek szárazon kell ta'rtanunk a lőport, gondoskodnunk kell védelmi képességünk megszilárdításáról és készen állunk minden agresszor szétzúzására, aki kezet merne emelni békés munkánkra. Országunk, amely virágoztatja erőit és kiváltja minden ország dolgozóinak tiszteletét, biztos léptekkel halad a kommunizmust jelentő jövő felé. E nemes cél elérésére nem kímélünk munkát és erőt. Nyikita Hruscsov beszámolója a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésén 2 óra 40 percig tartott. A képviselők és a vendégek nagy érdeklődéssel hallgatták a beszámolót. Egyetértésüket forró tapssal fejezték ki. Ű] SZÖ 4 * 1962. december 14. !