Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-15 / 316. szám, csütörtök

Üj embereket formáló erő A versenyt nemcsak szervezni 5 hanem irányítani is kell V. I. Lenin több esetben hangsúlyozta: a szocializ­mus végső és biztos győzelmet csak akkor arathat a kapitalizmus fölött, ha képes lesz többet juttatni a dolgozóknak, s emelni az életszínvonalat. Ez azon­ban csak akkor válik lehetségessé, ha a termelésben és a munka termelékenységében túlszárnyaljuk a ka­pitalista társadalmi rendszerre általánosságban jel­lemző színvonalat. Arról van tehát sző, hogy végső esetben a munka, illetve a termelés színvonala a két társadalmi rendszer közötti verseny alakulásának döntő tényezője. Ebben a versenyben a mérleg óriási mértékben a mi javunkra billen, mivel a kizsákmá­nyolást szolgáló magántulajdon felszámolásával, a termelőerők és termelési viszonyok között fennálló antagonisztikus ellentétek megszüntetésével, a ter­melőeszközök államosításával a szocializmusban sza­bad utat teremtettünk a termelőeszközök nagyarányú fejlődésének, mentesíthettük a dolgozó ember mun­káját a kizsákmányolástól. Megteremtettük i mindenki számára az alkotómunka legfontosabb felté­teleit, a dolgozókat a lehető leg­messzebbntenőleg érdekeltté tettük az anyagi javak termelésének gya­rapításában. E folyamatnak a ter­melés állandó és nagyarányú műsza­ki fejlesztése mellett fontos ténye­zője a jól szervezett és irányított szocialista murtkaverseny, melynek keretén belül a dolgozók aktívan érvényesítik a termelésben szerzett tapasztalataikat. A termelés és a munkatermelé­kenység színvonalának állandó emelését ma már többé kevésbé nemcsak a pénzkereset lehetősé­gének, hanem a társadalom iránti kötelezettségüknek, becsületbeli ügyüknek is tekintik a dolgozók. Az elmondottakból kiindulva pró­báljuk most az elméleti fejtegetést összhangba hozni a gyakorlattal. Bemutatni azt mit jelent például egy járásban a szocialista munkaverseny. Ennek bizonyítására a rožňavai járás­ról mondanánk most el egyet és mást. Előrebocsátjuk, hogy a járás­ban a verseny szervezése, de külö­nösen irányítása, ellenőrzése, vala­mint fejlesztése terén akad kifogá­solni való, mégsem volt hiábavaló a pártszervezetek, illetve a forradal­mi szakszervezetekben tevékenyke­dő kommunisták ez irányú fáradozá­sa. A fejlődő, egyre magasabb szin­ten folyó nemes vetélkedést szebb­nél szebb eredmények dicsérik. Akárcsak az ország egyéb tájáin, a szóban forgó járásban is ma már mély gyökerei vannak a szocialista munkaversenynek. A versenyszellem különösen a dolgozók aktív kezdeményezése folytán az idén, pártunk XII. kongresszusának esztendejében ért el magas színvonalat. A kommunisták kezdeményezésé­re, példamutatásukra, a párt Köz­ponti Bizottságának és a Központi Szakszervezeti Tanácsának felhívá­sa nyomán ezrével láttak napvilá­got az értékesebbnél értékesebb kö­telezettségvállalások. A járás ipari üzemeiben ez év folyamán 2297 egyéni és 755 csoportos kötelezettségvállalás szü­letett. A munkafelajánlások értéke meghaladta a két és félmillió koronát. 505 kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád címért és 192 munkacsoport, illetve üzemrészleg tűzte ki célul a CSKP XII. kongresszusa brigádja cím megszerzését. Hasonló kezdeményezések, illetve felajánlások születtek a járás mező­gazdasági üzemeiben is. A kérdés­re természetesen a továbbiakban még visszatérünk, egyelőre azonban ma­radjuk az ipari üzemeknél. Mennyit ér az adott szó Az országos vita keretében a já­rás ipari üzemeinek dolgozói egyebek között értékelték a munkaverseny eredményét, számbavették az adott szó, a szocialista kötelezettségvál­lalások értékét. Megállapították; an­nak ellenére, hogy valamennyi üzem még nem teljesítette teljes mérték­ben ígéretét, az eredmények már így is jelentősek. Az árutermelés növelésére irá­nyuló kötelezettségvállalások ér­téke 1 841 000 koronát tett ki. Most azonban, amikor az üzemi párt­szervezetek a szakszervezetekkel, a mühelytanácsokkal egyetemben summázták a teljesített felajánlá­sokat, kiderült, hogy lényegében közel 300 000 koronával növeke­dett az adott szó, a kötelezett­ségvállalások értéke. Nem Ilyen jók azonban az eredmé­nyek a termelési, illetve az önkölt­ség csökkentését szorgalmazó fel­ajánlások teljesítésében. Ilyen vonat­kozásban még számos üzem adósa a társadalomnak. Helytelen volna azonban ebből a megállapításból azt a következtetést levonni, hogy az ön­költség csökkentését illető kötelezett­ségvállalásokat egyetlen üzem sem teljesíti. Azokban az üzemekben, ahol a pártbizottság és az üzemi tanács rendszeresen értékelte a verseny állását, illetve a vállalt kötele­zettségek teljesítését, segítette a dolgozókat, hogy adott szavukat mielőbb beválthassák, nem esett csorba a becsületben. A Magnezit Üzemek jelšavai részle­gén ilyen értelemben következetesek voltak az elvtársak. S az eredmény? Harminchétezer korona önköltség csökkentésére adták szavukat, való­ságban pedig 219 888 koronát taka­rítottak meg ezen a címen. Nagyszerű kezdeményezés Nagy visszhangra talált a rožňa­vai vasércbányák dolgozói között a Béke Bánya munkásainak felhívá­sa. A bánya dolgozói ígéretet tet­tek, hogy pártunk XII. kongresszusának tiszteletére 2 koronával csökken­tik egy-egy tonna vasérc terme­lési költségét. A kötelezettségvál­laláson túlmenoleg felszólították a rožňavai vasércbányák vala­mennyi üzemét, hogy kövessék példájukat. Felhívásuk természe­tesen nem maradt visszhang, illet­ve eredmény nélkül. A bányák egész sora elfogadta a versenyfelhívást, sőt mi több, a nagy­szerű kezdeményezésnek már egész sor konkrét eredménye is van. Hogy csak néhány példát említsünk: A že'ez.iiki bánya dolgozói a fel­hívást követve közel 65 000 koro­nát takarítottak meg a fejtési munkában. Az István Bánya dol­gozói a felhívás elfogadása után néhány műszaki éj szervezési intézkedést valósítottak meg. Bevezették a szigorú és követke­zetes üzemen belüli elszámolást. A megvalósított intézkedések után a szóban forgó bánya dolgozói csu­pán egy hónap leforgása alatt nem két koronával, hanem jóval többel csökkentették egy-egy tonna érc termelési költségét. Ennek követ­keztében egyetlen hónap alatt több mint 57 000 koronát takarítottak meg. Üj emberek születnek Már a cikk elején említettük, hogy a nemes versengésben egyre jobban kiformálódik, egyre határo­zottabb körvonalakat ölt a munká­hoz való új, szocialista emberhez méltó viszony. A szocialista munka­brigád címért versenyző kollektívák olyan embereket kovácsolnak, akik a munkát már nemcsak a megélhe­tést biztosító szükségszerűségnek, hanem ez élet céljának, tartalmának tekintik, akik nem csupán aszerint váltogatják munkahelyüket, hogy hol, mennyit lehet keresni. A mun­kához való szocialista viszony út­törőinek egyike például Dolinsky István gépész a Kelet-Szlovákiai Kő­bányákból. Dolinsky elvtárs látta, hogy a gombaszegi kőbánya kőzúzó-rész­legén csak a csoda mentheti meg a terv teljesítését. Hosszabb ideig figyelemmel kísérte a zúzó dol­gozóinak munkáját, majd arra kérte az üzem vezetőségét: he­lyezzék át a zúzóba. Amikor el­mondta, hogy azért jutott erre az elhatározásra, mert segíteni akar megoldani a zúzó munkájával kapcsolatos nehézségeket, az üzem vezetősége eleget tett kí­vánságának. Figyelmeztették: ne bánja meg ezt a lépését, mert a termelési felada­tok nem teljesítése a béresésben is megmutatkozik. Dolinsky István azonban ezzel már előre számolt. Július 10-án be is lépett új mun­kahelyére. Rövidesen megállapította a le­maradás okát. Több újítási javas­latot nyújtott be, amelyeket alkal­maznak. Már az első hónapban megmu­tatkozott az akarat eredménye. Augusztusban a zúzó teljesítette a tervét és előreláthatólag az esz­tendő végéig kiegyenlítik az év első felében mutatkozó lemara­dást is. A revúcaiak Gaganovája A revúcai Lenfeldolgozó Üzem be­cs'ilete nagy részben a versenyző brigádoktól függött. Ez idén 21 mun­kacsoport indult versenybe a CSKP XII. kongresszusának brigádja cí­mért. Versenyhirdetéskor ígéretet tettek, hogy 240 000 knrona értékű többletter­méket állítanak elő és 55 000 ko­ronával csökkentik az önköltsé­get. Mamár örömmel állapíthat­ják meg: annak ellenére, hogy két munkacsoport még nem vál­totta be a szavát, ígéretüket így is túlszárnyalták. Közel 100 000 korona értékű árú­val termeltek többet, mint ameny­nyit ígértek. Az önköltséget pedig nem 65 000 koronával, hanem 400 000 koronával csökkentették. Hogy mi ennek a titka? Mindenek­előtt az, hogy az üzem dolgozói előtt az adott szó valóra váltása ma már be­csületbeli ügy. Fontos azonban az a tény is, hogy a versenyző kol­lektívák fölött védnökséget vál­laltak a műszaki dolgozók, akik­nek segítségével bonyolult műsza­ki kérdéseket is sikerül megolda­niuk. Adósai maradnánk azonban az ol­vasóknak, ha elhallgatnánk Anastázia Veselényiovának nevét. Azt tartják róla: ő a revúcai Lenfeldolgozó Üzem Gaganovája. Fiatal kora ellenére a szocialista munka úttörője kitüntetés viselője. Az ő vezetésével eddig már három munkacsoport szerezte meg a szocialista munkabrigád címet. Ígéretünkhöz híven vegyük most szemügyre a mezőgazdaságot. Lássuk, mit eredményezett ezen a téren a szocialista munkaverseny. A szövetkezetek gazdasági helyzete Közeledik az esztendő vége. Itt a számvetések ideje. Nézzük hát meg, hogy a revúcai járásban miként tet­tek eleget a járás mezőgazdasági dol­gozói társadalmi feladataiknak. Ám mielőtt erről beszélnénk, hadd mond­juk el, mit kaptak a járás EFSZ-ei az államtól gépek és egyéb segítség formájában. És ha már' itt tartunk, azt sem hallgathatjuk el, miként ka­matoztatták az állami támogatást. Kis visszapillantás a múltba. Az utóbbi három évben a mező­gazdasági beruházások pénzértéke 116 millió korona. Ezen kívül kü­lönféle címen 60 millió koronát kaptak még a szövetkezetek. Az anyagi befektetés lehetővé tette a gépesítés fejlesztését, az automati­zált etetés további bevezetését. S hogy mit jelent a gépesítés, ezt egyetlen konkrét példával szeretnénk bizonyítani. Míg 1960-ban a járás mezőgazda­sági üzemeiben egy traktorra 60 hektár föld jutott, az idén az egy traktorra eső földterület 34 hek­tárra csökkent. Ötven százalékkal több kombájn és lánctalpas dolgo­zott és dolgozik az idén, mint ta­valy. Egy esztendő jelentős eredménye­ket mutatott a szakember-kérdés megoldásában is. Míg 1960-ban a já­rás szövetkezeteiben és az állami gazdaságokban összesen csak egy mérnök és hat középiskolát végzett szakember volt. ma már 14 mérnök és 65 középsikolát végzett szakember segíti a mezőgazdasági termelés fel­lendítését. Egy kis számvetés Azt írtuk a fentiekben, hogy az idén több új gépet és egyéb támoga­tást kaptak a szövetkezetek. Vizsgál­juk meg, hogyan tükröződik ez a ter­melésben. Járási méretben 1960-ban 1,5 szá­zalékos emelkedést értek el. Ez nem sok, bár az idén a szövetkeze­tek többsége jóval nagyobb hektár­hozamokat mutathat ki a tervezett­nél, viszont akad egynéhány olyan szövetkezet is, melyben egyhelyben topognak. Sőt a muráňi, rákoši, ochitnái és a rakovnicei szövetkezetben kevesebbet termeltek, mint tavaly. Hogyan lehet­séges ez? Hol a parasztbecsület? Elő­ször is mintha megszokták volna azt, hogy így is jó. Ha nem jut az állam­nak, „mit tehetünk, kevés termett" — mondogatják, a munkaegységeket meg „valahogy megoldjuk a járási segély­ből". Helytelen nézetek ezek és a kommunistákra vár az a feladat, hogy szép szóval és példamutatással odahassanak, hogy az említett szö­vetkezetekben is felébresszék az em­berekben a felelősségérzetet, a társa­dalom iránti kötelességtudatot. Min­den szövetkezeti tagnak tudatára kell ébrednie, hogy ma, amikor a legkor­szerűbb gépekkel látjuk el a mező­gazdaságot, nem élhetnek a mások rovására, a társadalom kárára. Az időjárásra se lehet mindent rá­kenni. Több példa is tanúsítja, hogy jó munkával, az agrotechnikai határ­idők betartásával még az időjárás szeszélyein is túltehetünk. Ezt bi­zonyítja egyébként az is, hogy a kiváló szövetkezetek, állami gazda­ságok jóvoltából az 1960-as eszten­dőhöz viszonyítva az idén búzából 4,8 mázsával, rozsból 4,5 mázsával, árpából 3,4 mázsával és zabból 1,9 mázsával többet termeltek hektá­ronként. És ezek az eredmények nem véletle­nek. Sokan azt is tudják, nem csu­pán az időjárásnak köszönhető az sem, hogy például Slavošovcén búzá­ból 40,41, rozsból 31,02, árpából 28,18, zabból 20,45 mázsát takarítottak be minden hektár földről, hanem ez a szövetkezetesek nagyszerű munkájá­nak az eredménye. Jó példa akad a járásban elég A gyengébb szövetkezeteknek, mint az ardovói, novočányi, mikolčanyi és a muráňi EFSZ-nek — az utóbbiban búzából 15 mázsás, rozsból 9,8 má­zsás, árpából 8,1 mázsás, zabból csak 5,14 mázsás hozamot értek el — nem kell tehát a szomszédba menniük jó példáért. Elég ha ellátogatnak a már említett slavošovcei, vagy akár a Čierna Lehota-i szövetkezetbe. És úgy, ahogy a Čierna Lehota-i szövet­kezet elnöke, Ondrej Demian és agro­nómusa, Ján Thomes nekünk elmon­dotta, másnak is szívesen adnak felvilá­gosítást, hogyan érték el árpából a 32,70 mázsás hozamot, 14 hektá­ron pedig 42 mázsa volt az átlag­termés. És ha azt is tudjuk, hogy e szövet­kezet határa' 1400 méter „magasan" van, ez még Inkább kidomborítja a szövetkezeti tagok kiváló, szorgalmas munkáját. Mi az a nagy erő, ami ily szép eredményekre serkenti a szövetkezet tagjait? Elsősorban is a hagyományok. A sokat szenvedett partizánfalu la­kosai tudatában vannak, mit kap­tak a szabadságon kívül a rend­szertől, s mivel viszonozhatják az állam nagyszerű gondoskodását. A másik fő hajtóerő a jól irányított, mindenkit jobb munkára ösztönző nemes versengés. A szövetkezeti tagok példaképe a Zu­zana Figurová (férje egyébként par­tizán volt) vezetése alatt álló szocia­lista .munkabrigád. Ez a brigád a te­henészetben dolgozik, fejők képezik a csoport tagjait. Ebben a szövetke­zetben nincs is hiba a tejtermelés­ben. Az állam iránti kötelezettségü­ket a tejbeadás terén a szerződés alapján rendszeresen, egyenletesen teljesítik. A CSKP XII. kongresszusa tiszteletére tett vállalás keretén be­lül már 130 000 liter tej.et adtak el terven felül. A szocialista verseny nagy ereje A járás mezőgazdasági üzemeiben versenyző 17 szocialista munkabrigád közül már hat elnyerte a szocialista munkabrigád címet. Négy kollektíva a XII. kongresszus brigádja büszke címért versenyez. Ha tekintetbe vesz­szük, hogy a járásban több mint 60 szövetkezet van, a versenyző csopor­tok száma arányosnak mondható, bár egynéhány szövetkezetben, s éppen azokban, melyekben gyengébben gaz­dálkodnak, szervezett versenyről alig beszélhetünk. És ezzel magyarázható az is, hogy a XII. kongresszusra tett vállalások teljesítésében még nem érték el a kívánt eredményt. A járásban 5825 egyéni és 56 kollektív vállalást tet­tek a kongresszus tiszteletére. A vállalások értéke több mint két­millió korona. Jó volt a versenyszellem a termés­betakarítás idején a traktorosok so­raiban. Az idén a járásban e téren nagy haladást értek el a tavalyihoz viszonyítva. Hadd szóljanak erről is a tények. Tavaly csupán 8 komhájnos ért el 100 hektáros teljesítményt. Az idén Novák János kombájnos 200 hektá­ron felüli teljesítményt ért el és sokan megközelítették a 200 hek­tárt. Ez is a nemes versengés ja­vára írható. Sőt nem túlzás, ha azt mondjuk, jó­részt a szocialista munkaversenynek az eredménye az is, hogy a rožňavai járás a kelet-szlovákiai kerületben elsőként teljesítette a gabonafelvásár­lás tervét. Az állattenyésztési termékek felvásárlásáról Azt már tudjuk, hogy sok mindent kaptak a járás szövetkezetei az ál­lamtól. Nézzük hát meg, hogyan tel­jesítik a mezőgazdasági üzemek a« állam iránti kötelezettségeiket, a szerződéses eladást. A rendelkezé­sünkre álló adatok alapján október derekáig a járás a húsfel­vásárlás tervét 82,3 százalékra, a tejét 66,3 százalékra, a tojásfelvá­sárlás tervét pedig 76,8 százalékra teljesítette. Közeleg az év vége s lesz mit tenni, hogy az eddigi tartozást, a 37 tonna húst, az 1 700 000 liter tejet és a 904 000 to­jást, valamint a novemberre és de­cemberre eső részt is hiánytalanul teljesítsék. Mit tesznek hát a falu, a szövet­kezet felelős vezetői a tervteljesítés érdekében? Elsősorban is a kommu­nisták kezdeményezésére támaszkod­va igyekeznek elmélyíteni a XII. kong­resszus tiszteletére tett vállalásokat. Ezek ellenőrzésével az is kiderül, miként állnak az eladással, mert hogy vannak a járásban nagy tarta­lékok, az bizonyos. Ezt mindennél jobban bizonyítja az is, hogy a párt járási konferenciáját táviratban érte­sítő szövetkezetek újabb kötelezettsé­geket tettek, kiváltképpen arra, hogy az eddiginél több tejet adnak el az esztendő két utolsó hónapjában, még­pedig terven felül Kölcsönös segítség Két egyenlő feltételek, természeti és gazdasági viszonyok között gazdál­kodó szomszédos szövetkezet példá­ján szeretnénk bemutatni, mily nagy tartalékok rejlenek még a szövetke­zetekben, főképpen az emberekben, azoknak a munkához és a gépekhez való viszonyában. A silicei szövetkezet 105 százalékra teljesíti a tejeladás tervét, tojás­ból viszont csak 53,4 százalékra. A szomszédos Silická Brezován ala­csony a tehenek tejhozama, így csak 81 százalékra teljesítik a tej­eladást, tojásból pedig már 8000-et adtak el terven felül. Egyik is, má­sik is tartozna valamivel az állam­nak, ha e két falu — ezért dicsé­ret illeti őket —• szövetkezetei nem volnának kötelességtudók. De mivel náluk a társadalmi érdek az első, megegyeztek: kölcsönösen kisegítik egymást, úgyhogy az egyik pótolja a másiknak hiányzó termékét, így nem maradnak adósai az állam­nak. Ismételten kijelentjük, szép dolog ez, ám szerintünk még szebb lenne, ha mindkét szövetkezet — erre megvan a lehetőség — tojásból is, tejből is annyit termelne, hogy saját erejük­ből teljesíthetnék eladási kötelezett­ségeiket, és mind a két gazdaság ter­ven felül adhatna az államnak tejet és húst is. Silická Brezován nem tud­nának talán annyi tejet termelni, mint a Siliceiek? Miért "ne! Takarmány az ő határukban éppúgy megterem, a gépekkel is tudnak bánni, hiszen né­hány évvel ezelőtt a siliceiek Silická Brezovára jártak tanulni, hogyan kell géppel fejni. Most meg túltesznek a brezovai gulyásokon. Azt mondják, a természeti viszonyok azonosak és mégis nagy a különbség a kettő kö­zött. Silicén nagyobb gondot fordí­tanak a tehénállományra. Két munka­brigád versenyez az etetők és a fe­jők közül, viszont a baromfitenyész­tést elhanyagolják, pedig a brezovai­aktól tanulhatnának... Nem ártana, ha elgondolkoznának egy kicsit efölött a két szövetke­zetben és egyik helyen rendbehoz­nák a tyúkfarmot, a másik szövet­kezetben pedig a szarvasmarhate­nyésztést. Jól járna így mindkét szövetkezet, hiszen, ha terven felül adhatnak el több árut, több pénz folyna a közös kasszába, jól járna az egyén is. Az államnak is nagyobb lenne a haszna, ha mindkét szövetkezet saját erejé­ből teljesítené kötelességét. Tovább sorolhatnánk még azokat a tényeket, amelyek a szocialista mun­kaverseny nagyszerűsége, életrevaló­sága mellett tesznek tanúbizonysá­got. Ezt azonban szükségtelennek tartjuk, mivel már az eddig elmon­dottak is világosan bizonyítanak. Te­hát mi a további teendő? Éleszteni a verseny lángját, még nagyobb hoz­záértéssel, körültekintéssel szervezni, irányítani a nemes vetélkedést. Üze­mi, falusi, illetve szövetkezeti párt­szervezeteinknek a szakszervezeti ta­nácsokkal karöltve továbbra is ez le­gyen egyik legfontosabb feladatuk. A cikk összeállításánál közremű­ködtek: ĽUDOVÍT PETRO, a járási párt­bizottság vezető titkára, ONDREJ KOMAROMI és JURAJ TUŽÁK, a járási pártbizottság titkárai, VARJÜ JÖZSEF, a JNB mezőgaz­dasági osztályának dolgozója, MOLNÁR MIKLŰS, a JNB mező­gazdasági osztályának verseny­felelőse, M ÉRY FERENC és SZARKA IST­VÁN, az Üj Szó szerkesztői. Ül SZÖ 4 * IS 0 2- november IS.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents