Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-11 / 312. szám, vasárnap

| VITA UTA/Í — KONGRESSZUi ELÔ1T

_ \ A számrengeteg hátterében rp elbírt jegyzetfüzettel vettem J- búcsút a Rimavská Sobota-i Járástól. S mert a sűrűn teleírt oldalak nagy részét a számok foglalták el, gondoltam — most aztán lesz miről írnom, van adat elég. Ahogy azonban a jegyzetfüzetben lapozgatok, az az érzésem, hogy valamennyi adat egy-egy külön riporttéma, függetlenül attól, hogy az illetékes szám jó munkát, vagy fogyatékosságot bizonyít. Hiszen a számok hátterében mindig emberek állnak, akik dicséretre méltón, vagy bírálatot érdemlőn — de mindenképpen részesei a bizonyos tevékenységet takaró adatnak. Lehetetlenség lenne e rövid írás keretében csupán felsorolni valamenynyí adatot s azok hovatartozását. Nem is próbálkozom azzal, hogy minden számot papírra vessek. Egyet azonban kár lenne elhallgatni. Mégpedig azt, hogy a Rimavská Sobota-i járás dolgozói közel 25 millió korona értékű terven felüli termeléssel köszöntik a CSKP közelgő XII. kongresszusát. Bármennyire ls természetes, mégis említést érdemel az a másik fontos tény, hogy a kezdeményezés csaknem- kivétel nélkül a kommunisták műve volt. Amikor két héttel ezelőtt a járás kommunistáinak küldöttei értékelték az eddig végzett munkát, sok szép eredményről adhattak számot. A polomiak például erre az évre mindössze 1650 liter tejet terveztek egyegy tehénre, mert kevés volt a takarmányuk. A kommunisták között sok szó esett arról, hogy azért mégiscsak beszélni kellene a fejőnőkkel, hátha tehetnének valamit. S az asszonyok hallgattak a jó szóra. Vállalták, hogy naponta fél literrel növelik a tejhozamot. És az eredmény? Már .2100 liternél is több az átlag. Vagy nézzük a budikovanyiakat. A kongresszus tiszteletére terven felül 35 mázsa hús, 5000 liter tej és 20 000 tojás eladását vállalták. Nos, már jóval túlteljesítették felajánlásalkat. A 25 millió koronából rájuk eső részt tehát meg is toldták pár ezer korona éríňkO termékkel. Ha már a jó példáknál tartunk, hadd idézzek néhány szót a Veľký Blh-i szövetkezetes, az idős kommunista, Gesko elvtárs szavaiból. • — Én amondó vagyqk,,, hogy a mezőgazdasági termelés sikere egyedül csak mirajtunk múlik. Mert gép van, pártunk részéről minden segítséget megkapunk ahhoz, hogy sikeresen gazdálkodjunk. Ilyen körülmények között bűn lenne, ha adósai maradnánk az államnak. Mi ugyan most nem döngethetjük a mellünket, hogy ennyivel vagy annyival túlteljesítjük a tervet, mert egy kicsit talán a tervezésnél is merészek voltunk, meg aztán az az igazság, hogy későn kapcsoltunk rá. Tulajdonképpen csak akkor, amikor megtárgyaltuk a kongresszusi dokumentumot. Ezalatt az idő alatt pedig aligha futja többre az erőnkből, minthogy az állam iránti feladatunkat a vállaláshoz híven a kongresszus tiszteletére száz százalékra teljesítjük. Azért említem Gesko elvtárs szavait a jó példák között, mert valóban jó példa az, ha valaki felismeri, hogy hol követte el a hibát és aztán ez a felismerés formálja további tevékenységét. És azért is, mert a dokumentum megvitatásakor sok bíráló megjegyzés és sok értékes javaslat elhangzott a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban mind a pártszervezetek gyűlésein, mind a járási pártkonferencián. Van tehát mindenütt elég tennivaló. S

zó volt például a többi között arról is, hogy minden lehető eszközzel növelni kell a földek termőképességét. A. Vyšná Kaloša-1 szövetkezetesek szó szerint értelmezték ezt a kitételt legalábbis ezt bizonyítja az a tény, hogy az istállótrágya beszántását ők szorgalmazták a legjobban és a őszi mélyszántással ls jól állnak. Am nem ilyen rózsás a helyzet a Bátkai Állami Gazdaságban, vagy a hodejovi EFSZ-ben, pedig őnáluk is szó volt a talajjavításról. A Veľké Teriakovce-i asszonyok komoly kötelezettségvállalással köszöntötték a kongresszust. A zöldséges csoport azt vállalta, hogy a tervezett bevételt 12 500 koronával növeli. Nem kedvezett a zöldségtermesztésnek sem a tavasz, sem a nyár,* nem nagyon szaporodtak tehát a terven felül vállalt koronák. Amikor a dokumentumot vitatták, a vállalás is szóba került. Az asszonyok nem hátráltak, hanem arról beszéltek, hogyha még nagyobb gondot fordítanak a minőségre, illetve a gondos és gyors begyűjtésre és elszállításra, akkor még teljesíthetik a vállalt feladatot. Ma már több mint 40 000 korona a terven felüli jövedelem. Az is a jő szervezésre vall, hogy a vállalt 60 000 tojás helyett már több mint nyolcvanötezret adtak be a falu lakói, a tojásbegyűjtést azonban még mindig csak szorgalmazzák. Nem dicsekedhetnek olyan jó eredménnyel például az ožďanytak, a lenartovceiek és még néhány szövetkezet tagjai. Pedig hát a lenartovceiek is önként vállalták a 18 000 tojás eladását a terven felül. Az ožcfanyi szövetkezeteseknek is sok hiányzik még, hogy a hjseladásban a terven felül vállalt feladatot hiánytalanul teljesítsék. A vitában náluk sem hiányoztak a javaslatok, a fogadkozások a termelés növeléséhez, de hát a szavak csak annyit érnek, amennyit tetté váltanak belőlük. Az eredmények és a fogyatékosságok sehol sem a véletlen szülöttel. Ahol a vállalások nem porosodtak a fiókban, hanem a nemzeti bizottság és a pártszervezet rendszeresen ellenőrizte teljesítésüket és a szükség szerint segített, ott minden a legnagyobb rendben ment. Ahol persze a sorsra bízták a vállalásokat, ahol a kezdeményezéseket nem támogatta a segítőkészség, ott hiba van a becsületbeli feladatok teljesítése körül. E

zekből tehát az következik, miszerint a nemzeti bizottságok és pártszervezetek feladata nem ért véget azzal, hogy megtárgyalták a pártdokumentumot, hogy megtették észrevételeiket, javaslataikat, mert a munka nehezebbik része tulajdonképpen még most kezdődik, tettekké kell váltani az adott szót. A jó példák azt bzionyítják, hogy a vállalások teljestésére megvan a lehetőség. S ha a Rimavská Sobota-i járásban a nemzeti bizottságok, a kommunisták erejük teljét és tudásuk legjavát adják a vállalt feladatok megvalósításához; ha a legjobbak példája nyomán szervezik meg a munkát s a szocialista munkaversenyt, akkor a kongresszus 'tiszteletére vállalt 25 millió korona értékű terven felüli termelés a legszebb köszöntés les? a kongresszusnak és egyúttal kiváló bizonyítványa a nemzeti bizottságok és a kommunisták munkájának. HARASZTI GYULA -UlOK, • ~ii r EVELÓK MBHBEB Az erkölcsi arculat és akaraterő kifejlesztése avagy: Születésétől neveljük a gyerekét v p n r></ Nagyobb rugalmasságot az iskolák építésében * Szlovákiai méretben 63,69 százalékra teljesítjük a tervet • A košicei Magasépítő Vállalatra mintegy 166 tanterem befejezése vár • A trebišovi járásban nem tartják be az átadás határidejét • 93,8 százalékkal a komárnói járás vezet Az 1958—1961-es években 5133 tantermet építettünk, vagyis megközelítőleg kétszer annyit, mint a burzsoá köztársaság 20 éve alatt. Az iskolák épitése terén tehát óriási fejlődést értünk el. A jelen időben is milliókat fordítunk az új, korszerű iskolák építésére. Sajnos, nem egy esetben az építészeti dolgozók fékezik a tantermek számának gyarapodását. Erre enged következtetni az a tény is, hogy szlovákiai méretben a harmadik negyedév végéig csak 63,69 százalékra teljesítik a beruházási tervet, holott legalább 75—80 százaléknál kellene tartaniuk. A kerületek közül 69,26 százalékkal a nyugat-szlovákiai kerület vezet a közép-szlovákiai kerület előtt (64,01). A kelet-szlovákiai kerület építővállalatai a sereghajtók, ugyanis itt az említett tervet csak 57,36 százalékra teljesítik. Három iskola épül a trebišovi járásban. Átadási határideje szeptember elseje volt. De sem a sečovcei, Kráľovský Chlmec-i, sem pedig a Streda nad Bodrogom-i nem készült el. Mindezekárt a košicei Magasépítő Vállalat trebišovi üzeme felelős. A járás területén 65,8 százalékra teljesítik az iskolák építése terén az évi beruházási tervet. Az évvégi hajrá sem igen javít a helyzeten. Sečovcén új átadási határidőt tűztek ki: december 14-ét. Hogy elkészül-e? Pándy József, az építkezés vezetője szerint már december l-re elkészülhet, ha a szerelők mielőbb megkezdik a munkát. Hogyan lenne jó? Kráľovský Chlmecen 28 tantermes iskola épül. Az átadás határideje rég eimúlt. Az építkezés azonban még mindig folyik. Igaz, hogy az „A" pavilcr, már kész, de a „B" pavilonban 5133 uj tanterem még hozzá sem fogtak a belső szerelési munkálatokhoz. Az Iskola környéke is össze van túrva. Az építővállalat az „A" pavilont mindenáron át akarja adni, de ebbe a városi nemzeti bizottság nem akar beleegyezni. A nemzeti bizottság csak akkor hajlandó átvenni, ha a „B" pavilon, az Iskola környéke és az Iskolához vezető út is elkészül. Nehéz megoldást találni? I Ha ugyanis átveszik az „A" pavilont, a tanítást nem kezdhetik meg benne, mert a diákok balesetnek volnának kitéve, mivel a „B"' pavilon még nem készült el. Az építővállalat több mint valószínű azért sürgeti az átadást, hogy a bank átutalhassa a pénzt. Itt tehát könnyű a megoldás, különösen a jövőt Illetően. Idejében elkészíteni és átadni az épületeket 1 Jobb megoldásra van szükség A Streda nad Bodrogom-i Iskola átadása körül is baj van. Az átadás új A burzsoá köztársaság 20 éve alatt Az 1958—1961-es években. határidejét december 30-ra tűzték ki. A jelenlegi helyzet nem kecsegtet nagy reményekkel. Kévés a szerelő, a munkaerő. Ha a košicei Magasépítő Vállalat jobb szervező munkát végezne, ezekről nem kellene említést tenni. Csakhogy az említett építővállalatnak az év végéig 210 tantermet kellene átadnia, s október l-ig csak 48-at adott át, vagyis az év végéig még 162-t kellene átadnia. Szinte lehetetlennek tűnik, hogy az év utolsó negyedében behozzák a lemaradást. Ebből az a tanulság, hogy a tervet egész éven keresztül folyamatosan kell teljesíteni. Ha lehet Komárnóban A komárnói járásban hasonló nehézség nem merült fel. Október l-ig az évi beruházási tervet 93,8 százalékra teljesítették. A tantermek átadásának tervét 100 százalékra teljesítették. Ugyanakkor az új építkezéseken is jól haladnak a munkálatok. Mindebből látni, hogy a járásban törődnek az iskolák építésével. Az említett járásnak nagy része van abban, hogy a nyugat-szlovákiai kerület a tantermek átadásának évi tervét október l-ig 82,7 százalékra teljesíti, míg a keletszlovákiai kerület csak 44,1 százalékra. • , Te ls, én is ... Igen, mindannyian sokat segíthetünk az iskolák építésében. A helyi nemzeti bizottságoknak meg kell szervezniük a lakosság segítségét, ahol azt a szükség megkívánja. Az év végéig még csaknem két hónap van hátra és ez alatt az idő alatt sokat behozhatunk a lemaradásból. Mindnyájunk kötelessége segítséget nyújtani az épülőfélben lévő iskolák mielőbbi befejezésében. Az iskolák építése terén a jelenlegi helyzet mind a lakosságtól, de elsősorban az építővállalatoktól nagyobb rugalmasságot követel. A pártdokumentum megvitatásakor az építészeti dolgozók a legtöbb helyen azt ígérték, hogy a kongresszusig a lehető legkisebbre csökkentik a lemaradást. Rajtuk tehát a sor, hegy a szavakat most már valóban a tettek kövessék. (N. J.) MINDENKI SZÁMÁRA ismert tény, hogy akarat, nélkül nem valósíthatunk meg semmit. Ezért tartották mindig az ember legfontosabb tulajdonságának az akaraterőt. Erős akarattal nem született senki és elsajátítására sem létezik valamilyen általános szabály. Ebből az következik, hogy az akaraterő nevelése éppen úgy, mint a gyermek egyéniségének kialakítása attól függ, hogy szervezzük meg életüket. Ha minden úgy történik, ahogyan a gyerek akarja, ha nincs semmilyen kötelessége, nem is beszélhetünk akaraterőről. Az akaratot csak tettekkel nevelhetjük ki, nem elegendő a prédikálás, az erkölcsi oktatgatás. Amint a gyermek megérti beszédünket, fokozatosan meg kell vele ismertetnünk követelményeink erkölcsi értelmét. Ez helyes, de nem elegendő. Meg kell értenie, hogy nem jutalomért cselekszik, vagy azért, mert fél a büntetéstől. És fordítva, ha a gyerek tudja, hogy helyes, ha segit édesanyjának és mégsem csinál semmit, ez csökkenti akaraterejét. Milyen követelményekkel kell a gyermekhez fordulnunk, hogy akaraterőt neveljünk benne és mikor kezdjük ezt a nevelést? A gyermek akaraterejét egyéniségéhez* hasonlóan már élete első napjaitól kell kialakítanunk. Mindenekelőtt rendszerességet kell betartanunk. Ez fegyelemre tanítja a gyereket, megtanulja, hogy nem azt kell csinálnia, amihez kedve van, de* mindent az előre meghatározott rendszer szerint. Ha a gyermek akkor jár aludni, és akkor eszik, amikor eszébe jut, ebben az esetben csak azt csinálja, amit akar, amihez kedve van és ezzel már gyenge akaraterőt fejlesztünk benne. Ez mindjárt megmutatkozik, amint a gyermek előtt kötelező feladatok állnak. (Például pontos felkelés, házifeladat stb.) Fontos, hogy a kisgyermeket önállóságra szoktassuk. Az első hónapokban a gyermeket a színes játékok érdeklik. Később már nyújtózkodik utánuk és a felnőttek segítenek neki, hogy elérje őket. Négyhónapos korától jó, ha a játékot úgy helyezzük el, hogy a gyermekinek bizonyos igyekezetet kelljen kifejtenie, hogy a játékot elérje. Egyéves kortól, amikor a gyerekek többsége már jár, sok lehetőség nyílik, hogy önállóságra neveljük. A gyereket rászoktatjuk, hogy játszás után elrakja játékait, (először segítünk neki) s egy bizonyos idő múlva, már figyelmeztetés nélkül tudja, hogy el kelLrakodnia. A gyereknek meg kell tanulnia, hogy segítsen magán, ha kellemetlen helyzetbe kerül. Így például kétéves korában gyakran esnek-kelnek a gyerekek. Helytelen, ha ilyenkor a felnőttek mindjárt hozzászaladnak, vigasztalják. A gyermek viselkedése Ilyen esetben teljes mértékben attól függ, hogyan reagálnak a felnőttek. Ha ijedten felkiáltunk és segítségére sietünk, a gyermek legtöbbször elsírja magát. Ha nyugodt tekintettel, mosollyal találkozik, rendszerint nem sír, maga áll fel. Egyéves korában kezd a gyerek egyedül enni. Az anyák számára természetesen egyszerűbb a gyermeket etetni, nem piszkítja be magát, nem töri el a tányért, poharat. A kényelemről azonban le kell mondani. A MÁSODIK ÉVBEN tanítjuk a gyermeket egyedül öltözködni és levetkőzni, kezét mosni stb. Ebben a korban takarítás közben már egyszerűbb feladatokkal is megbízhatjuk. Ha rendszeresen és ésszerűen szaporítjuk a kisgyermek kötelességeit, elérjük azt, hogy iskolás korban már könnyen megbirkózik a nehezebb feladatokkal is. Szvetlana hat éves lesz. Maga öltözködik, vetkőzik, megveti ágyát, megteríti az asztalt, leszedi az edényt. Ha anyukájának el kell mennie, nyugodtan otthon marad, és mindent úgy végez el, mintha nem is egyedül lenne. Anyukája beállítja az ébresztőórát, hogy tudja, mikor kell lefeküdnie. Ahogy megszólal a csengő, Szvetlana megmosakszik és lefekszik. Különösen fontosak azok a kötelességek, melyeket a gyermek másoknak végez. Ha arra tanítanánk, hogy csak azt végezze el, ami neki kell, lehetne belőle erős akaratú ember, de — önző. A nehézségeket csak saját érdekében tudná leküzdeni. stb. Amikor anyukája terít, ő hordja az asztalra a kanalakat és sótartót. Ha a szőnyegen kisebb piszkot lát, természetesen felszedi. Minél Idősebbek, annál nagyobb követelményekkel fordulhatunk a gyermekekhez. Amint a gyermek csak azt teszi, aiáihez kedve van, nem beszélhetünk kötelességről. Alapvető követelmény, hogy rendszeresen teljesítse, kötelességét, függetlenül kedvétől és kívánságától. Tányának, akiről már beszéltünk, néha nincs kedve az újságot bevinni apukájának. Ilyenkor anyukája úgy tesz, mintha valami nagyon fontos dolga lenne a konyhában és ekkor Tánya minden nélkül leljesiti feladatát, tudatában van annak, milyen fontos a munkája. NEM SZABAD .megfeledkeznünk arról, hogy a gyermeket szerénységre kell nevelnünk. Meg kell tanulnia, hogy van olyan ls, amiről le kell mondania. A „kell" és „nem szabad" fogalmakkal már egy éves korukban m.eg kell ismerkedriiüte. Tudjuk, hogy a kisgyermek már féléves korában különféle tárgyak felé nyúl, játszani akar velük. Ilyenkor kell megismernie, mit szabad és mit nem. Sok szülő azt hiszi, hogy az ilyen kisgyermek még nem ért meg semmit és-ezért nincs is értelme, hogy ne teljesítsük kívánságait. Itt azonban szokásról van szó. Amíg a gyermek nem tud járni, nem éri el a „tiltott" dolgokat. Amint maga jár, nem vár már arra, hogy a szülők odaadják neki azt, amit éppen akar. A szülők gyenge akaraja, az, hogy nem tudnak nemet mondani gyermeküknek, azt eredményezi, hogy a gyermek később sem veszi figyelembe a tiltást. Újból hangsúlyozzuk, hogy milyen fontos szerepet játszik a következetesség. A felnőttnek sokszor ellent kell állnia a könny és a .kérés zuhatagokkal szemben. Néha elterelhetjük a gyermek figyelmét követelésétől, de ezt nem alkalmazhatjuk mindig. Nem dugdoshatjuk a végtelenségig azokat a tárgyakat, melyek nem valók a gyermek kezébe azzal, hogy a „kutya vagy a cica elvitte". Egyszer meg kell értenie, mit szabad és mit nem. S minél előbb érti meg ezt, annál jobb. Fontos, hogy a gyermek tanulja meg, amit egyszer elkezdett, be ls kell fejeznie. Ezáltal érjük el, hogy Igyekezni fog a kitűzött célt elérni. A gyermek akaraterejének kialakulásához nagymértékben hozzájárulnak azok a játékok, melyeket bizonyos szabályok szerint játszanak és különösen a kollektív-játékok. A gyerekek maguk között pontosan betartják a szabályokat és aki nem akar azok szerint játszani, azt kiközösítik. AMINT LÁTJUK a gyermek akaraterejének kialakítása szorosan összefügg az erkölcsi neveléssel. Eleinte a gyermek még nem értheti meg viselkedése erkölcsi értékét. Sőt, gyakran nekünk kell rákényszeríteni, hogy viselkedjen úgy, ahogy illik. Később azonban már nem azért teljesíti kötelességét; mert fél a büntetéstől, hanem azért, mert lelkiismerete ösztönzi, tudja, megtanulta mi a kötelesség. És ez már annyit is jelent, hogy kezd kialakulni erkölcsi arculata és akaratereje. N. TALIZINA, a pedagógiai tudományok kandidátusa Már kétéves korában is lehetnek a gyermeknek olyan feladatai, amit másoknak végez. Így a két éves Tánya elviszi apukájának az újságot, melyet anyukája vesz kl a postaládából, odaadja szüleinek a házicipőt A zbraslavicei óvodában jól érzik magukat és szépen fejlődnek a Houra-család négyes ikrei, akik nemrégen ünnepelték harmadik születésnapjukat. Képünkön: az egész napi játék és víg szórakozás után édesanyjuk hazaviszi az óvodából a gyermekeket (ČTK — Mevald felv.) I 1962. november 11. * (Jj SZO 5