Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-10 / 311. szám, szombat

i | RIPORT A SZOVJETUNIĎBĎL j 1 RIPORT TANGANYIKÄBĎ L 1 A béke kikötője A repülőtér sarkig tárt ka­puval fogadja az utasokat. A repülőgépből kiszállva fül­ledt párás levegő csap a lá togató orrába, s éreztetve, hogy a megszokott afrikai hő­ségbe óceáni nedvesség ve­gyült. Dar es-Salaam repülő­terén. vagyunk, mely 12 kilo­méterre terül el a független Tanganyika fővárosától. A vá­ros az araboktól kapta nevét. Az erre járó kereskedők, a kalózok, a trópusi ösvénye­ken karavánokat fosztogató haramiák nagyon meglepőd­tek, milyen nagy nyugalom honol az öbölben. Ezért ne­vezték el ezt a helyet Dar es­Salaamnak, azaz a béke házá­nak. Nagy küzdelem, versengés folyt ezért az Indiai-óceán partján fekvő városért. A múlt század végén Német­ország tört be Tanganyikába és 200 font sterlingért „meg­vásárolta" az óriási országot a szultántól. Tanganyika né­pe, Dar es-Salaam lakossága azonban nem akart áru lenni. Kitört a háború 1903 és 1905 között, válogatott német csa­patok verték le az angoni törzs híres felkelését, mely a madzsi-madzsi felkelés né­ven került be az afrikai nem­zeti felszabadító mozgalmak történetébe. A gyarmattartók hivatalos statisztikája szerint a német büntetőosztagok 120 ezer bennszülöttet koncoltak fel azokban az években. Az első világháború következmé­nyeiből kifolyólag Tanganyi­ka Anglia „védőszárnyai" alá került. Livingston, a híres angol utazó a „világ nyitott sebé­nek" nevezte az afrikai népek életét. Gyarmati hadak özön­lötték el Kelet-Afrikát, mely­hez Tanganyika is tartozott, de nem azért, hogy a tudás fényét terjesszék ... • Az emberek Dar es-Salaam 130 ezres la­kossága vagyoni helyzetét te­kintve három csoportra osz­lik. Legfelül az angolok van­nak, ők gyarmati jólétben fü­rödnek. Ök az üzletemberek és mágnások, a társaságok, koncessziók, vasúti, gőzhajó­zási társaságok és az ültet­vények urai. A középréteget a külfönféle nemzetiségű ke­reskedők alkotják. Vannak köztük olaszok, görögök, liba­noniak, indiaiak, kínaiak, ja­pánok és még sokan mások, akik Dar es-Salaam emeletes házaiban ütöttek tanyát. Elég jómódú társaság. Sokan nagy lábon élnek, bejárják a föld minden részét, ha pedig ott­hon vannak, fényűző ebéde­ket adnak, saját jachtjaikon élvezik a létet. A több mint 120 törzs tag­jai az élő munkaerőt szállít­ják. Közülük kerülnek ki a hordárok, a földmunkások, a kifutók, a pincérek, a raktár­őrök, a kőművesek, a házfel­ügyelők, az utcaseprők, a parkettfényesítők. A gyarma­ti rendszer az utcára vagy a gazdagok szolgálatába kény­szeríti, vagy visszaszorítja a város peremén emelt kunyhó­ikba a szukumákat, nyamvé­ziket, csaggákat, maszaikat, makondekat, hajákat, gogokat és más népcsoportok fiait, Bennszülött falu Dar es-Sala­am peremén akik a kizsákmányolt alsó ré­teget alkotják. Az afrikai bennszülött még ma ls csak szolga Dar es-Sa­laamban. Tízezrével járják a főváros utcáit: söprik az ut­cát, terhet hordanak, mosnak, építenek. Most épül a Stan­dart Bank új épülete. Salu­zás veszi körül 11 emeletét. Vékony rúdon kúsznak felfe­lé a fürdőnadrágos, mezítlá­bas építők. A cementet és a meszet a fejükre erősített ha­talmas tálakon szállítják fel. Ebédszünetben leszállnak és az utca kövezetén étkeznek. A vendéglő, kávéház vagy teaház elérhetetlen számukra. Vizesedényt állítanak parázs-, ló szénre, teát főznek, pléh­dobozokba töltik és vele öblí­tik le a kukorica és a ba­nánliszt keverékéből gyúrt tésztafélét. A munkanélküliek még ezt is irigylik tőlük ... A nemzetközi városok kö­zül Dar es-Salaam a legnem­zetközibb. Tanganyika főváro­sában a világkultúra vala­mennyi képviselője megfor­dult. A Nyugat erkölcsi fer­tőjét hozza ide, embertelen­séget hirdető filmjeit és ki­ficamodott ízlésre valló tán­cait szállítja a tanganyikai népnek. • Szabadság és egység! ... Délután, amikor már enyhül a nap heve, nagy tö­megek sétálnak a tengerpar­ton. Bejárják az akácerdőket, melyek egészen elborítják a várost, elandalognak a hatal­mas kókuezpálmák között, melyek Nagy Iván tornyának nagyságával vetekednek. Ez a senki erdeje — mindenkié! Akik nem restek és ügyesek, különösen a gyerekek, meg­szerzik a fák gyümölcsét, hogy azután lent mindjárt árulják a járókelőknek ... A turistakalauzok fedőlap­jain zsiráffej bukkan elő a Dar sző mögött, a háttérben óriási kókuszpálma körvona­lai. A reklámra éppenséggel ráfesthetnék a hatalmas kro­kodilusokat, zebrákat és leo­párdokat is. A független Tan­ganyika fővárosa azonban más, jelképet választott. Ezt az új jelszó fejezi ki: „Uhuru na manil Uhuru na umozsa!" Vagyis: „Szabadság és egy­ség!" „Szabadság és munka!". Oj címere van a baráti or­szágnak: a Kilimandzsáró hó­fehér csúcsán ki nem alvó fáklya lobog. N. HOHLOV Űf SZŐ 4 * M6 2- november 10. Fővárosiak a tyumemyi ssűsföldeken Az Új Szó számára írta: Alekszqndr PEREHOGYIN A nyomorúságos halászkunyhó k helyén korszerű lakóházak épültek a kubai halászok ré szére. Kubában számos új iskola ép ült. Képünkön: Ízlik az iskolai étkezdében az ebéd kasz az állattenyésztés, itt pe­dig a legelhanyagoltabb részleg a sertésgondczás. Éppen van egy üres sertésgondozói állás. — Tekintse foglaltnak — egyezett bele Borisz. A éhes sertések és mala­cok fülsiketítő sivalkodással fogadták a moszkvai jövevényt. — No, az ismerkedés miatt elmaradhat az ebéd — gondol­ta Surkov —, nekikezdhetek a „malacebéd főzéséhez". — Le­került a kiskabát, s helyébe jó bő kötényt öltött az újdon­sült sertésgondozó. Alekszandra Korszakova, a tapasztalt sertésetető, ahogy a takarmánykeverő-lapáttal se­rénykedni látta a legényt, han­gosan . megjegyezte: — Lám, fürge kezű legény, de majd lelohad a nagy mun­kakedve, és hamarosan felsze­di a sátorfáját. Mennyire csodálkozott, ami­kor látta, hogy Borisz a követ­kező héten is minden áldott nap már hajnalban kiment a sertések közé. Lakatosszerszá­mokkal felvértezve nekilátott a sertésblokk tatarozásának, majd vizet forralt és pontosan a recept szerint elkészítette „növendékei" reggelijét. Már kevesebben gondolták, hogy Borisz megfutamodik a farmról. Napról napra magabiztosabb lett Surkov, nőtt az önbi­zalma. s úgy érezte, ű itt a legszükségesebb ember, Kedvé­re volt a munka. Teljesen gé­E esített sertésfarmról álmodo­ott. Gondozottai pedig, mintha érezték volna, hogy lelkiismere­tes emberre bízták őket, szép súlygyarapodással hálálták meg Borisz fáradozását. ... Vlagyimir Motigin, a moszkvai Vlagyimir Iljics Elektrotechnikai Gyár géplaka­tosa elköltözése előtt barátai társaságában ellátogatott a Központi Lenin Múzeumba. Itt, az új kiállítási tárgyak között pillantotta meg azt a vörös könyvecskét, melyen arany be­tűkből a következő felirat" dí­szelgett: Komszomolmegbízás. Ugyanilyet kapott ő is. Vlagyi­mir Motigin jó szakember volt, akárcsak többi hét társa, akik a szűzföldi szovhozok roman­tikájáról, az éjszakába világító tűzrakásokról, a szél érintésé­re végtelen messzeségben hul­lámzó búzatáblákról álmodoz tak. A fiúk akkor sem vesztették el kedvüket, amikor rendes szoba helyett vagonban jelöl­tek ki számukra helyet, s ami­kor a mezei brigád helyett er­dőírtásra küldték őket. — Kell nekünk a fa, akár a levegő — mondta nekik Mi­hail Novozsilov Komszomol-tii­kár. — Klbírtok-e kétszáz köb métert termelni vetésig? — Majd iparkodunk — hang­zott, az Iljics gyáriak lakoni­kus válasza. Bevették magukat a rengetegbe. Egy hét múlva különös hír jött az erdőírtásról: a fiatal moszkvaiak, akiknek sok min­dent újra kellett tanulniuk, teljesítették a feladatot. Eleinte nehéz volt a soruk. Ezt különben saját bőrükön ta­pasztalták a szovhoz fiatal fe­jőnői is, akiket a moszkvai Trjohgornaja manufaktura kom binát nevelt öntudatos dolgo­zókká: Lida Kirillová, Lida Tyunyina, Szvetlana Koromlsz­lova és Alla Bordasevszkaja. Bizony nehezen esik reggel négykor kelni. Mire a fejés végére értek — mindegyikük 18 tehénről gondoskodott — meggémberedett az újjuk, leg­szívesebben sírva fakadtak vol­na. Könnyekkel itassák az egereket? No ugyan. Inkább A kubai falvakban szaporodn ak a földművesszövetkezetek. A parasztok Ilyen korszerű, e gészséges házakat építenek. [CTK - felvételei) A nyáron mintha megren­delték volna az Időjárást Nyugat-Szibériában. Kiadós esők váltakoztak meleg napokkal. Ment az aratás, mint a karika­csapás. Most már elnéptele­nedtek a mezők, ólomszürke fellegek hirdetik, hogy Itt az ősz. Mind kevesebb gép lát­ható a földeken, de látogatot­tabbak a lakótelepek klubjai, ahol szórakozás közben izgal­mas beszélgetések folynak a tegnapi nagy kenyércsatáról. Lelkes, munkaszerető emberek iparkodnak az építkezési tere­pekre, a műhelyekbe, a marha­istállókba. Q HUSZONNYOLCEZER HEKTÁROS BIRODALOM A tyumenyi területen a fia­tal razsevói szűzföldl szovhoz „uradalma" 28 ezer hektáron terül el. Amerre szem ellát, mindenütt elhagyott mezők és csupasz bokrok. A Golismanovo mir Kozicklj. Azt is eláruljuk, hogy Jevgenyij kiváló labdarú­gó, kosárlabdázó és íjász — így aztán nem kétséges, hogy Hazanov olyan ember, amilyen­re egy fiatal szovhoznak nagy szüksége van. Jevgenyij barátja, Vlagyimir Kozickij élete elválaszthatatlan a mezőgazdaságtól, Moszkvai ,,gyökér", gépesítő tanfolyamot végzett. Utána három évig az akmolinszki terület szűzföld­jein dolgozott mint növényter­mesztő, majd bevonult és a páncélosoknál szolgált. Lesze­relés után nevelő volt a moszk­vai 12-es műszaki iskolában. Ott vették fel tagjelöltnek a pár -, Innen indult el a Kom­szomol megbízólevelével a szűz­földekre. Grigorij Jegorov szovhozigaz­giató első találkozásukkor Így szólt a moszkvai legényekhez: — Óriási gépparkkal rendel­kezünk. Száznégy traktor, 56 teherautó, több tucat önjáró HDA TYUNYINA ÉS KIRILLOVÁ. a TRJOHGORNAJA MANU­FAKTURA VOLT SZÖVŰNÖI HAMAR MEGSZOKTÁK AZ ÜJ FOGLALKOZÁST. FEJŰNÜK LETTEK. (A Kanasevics felvételei) állomástól északra vezető or­szágút mellett Jevgenyij Haza­nov és Vlagyimir Kozickij gé­pesitőkkel találkoztunk. Velük volt Lida Vlcsugzsanyina agro­númus is. Lida húszéves szőke lány, olyan csodálkozó szép kék sze­mű. Rövid ideje dolgozik a szovhozban, a mezőgazdiasági technikum elvégzése után mindjárt ide került. Huszadik születésnapja előestéjén kapta meg oklevelét. Ez az esemény nagy szerepet játszott elhelye­sésében: a kislányt az egy éve megalakult razsevói szovhoz­ba, a szűzföldek legfiatalabb szovhozába irányították. — Van hol terjeszkednünk — mondta Mihail Kuznyecov fő­agronómus Vicsugzsanyinának, amikor bevezette a lányt a gazdaságba. — Több a szántó­földünk, mint egész Belgium­nak. Sok a munka, csak győzze az ember. ... A traktor könnyedén el­indult. Száz, kétszáz, hétszáz métert mentünk, már az első, második kilométernél tartot­tunk. de színét sem láttuk a gépesítőknek. Domboldal takar­ta el őket előlünk. g> A SZOZFOLDEK MUNKAHOSEI jevgenyij Hazanov traktoros fekete szemű, jól megtermett legény. Olyan jól áll rajtia az overall mintha rászabták volna. Az ember nem tartaná 23 évnél Idősebbnek a tapasztalt gépesí­tőt. Érdekes életút van mö­götte. Az iskolából kikerülve katonáskodott, majd géplakatos volt a moszkvai Első Golyós­csapágygyárban. Jól Ismeri a traktor, az autó, a kombájn minden cslnját-blnját. Arany­kezű szakember, akár Vlagyi­kombájn, aratógép és egyéb aggregát áll segítségünkre. Sok gép azonban javításra vár. Hát ezzel kezdjük, barátaim. Aratás után a gépesítők ké­ső éjjelekig dolgoztak a gép- és traktorjavltó műhelyben, s reg­geli után már újra ott voltak. — Kár, hogy nincs itt Alla — fakadt ki egyszer Jevgenyij Hazanov. — Ö Hamarabb el­készítené a reggelit, már haj­nalhasadtával munkához láthat­nánk. Alla Regyko — Jevgenyij ba­rátnője — azonban távol van. A Moszkvai Állami Egyetem harmadévfolyamos hallgatója, s mellesleg nagyszerűen tud főz­ni. De nem ez a lényeg. Az a fő, hogy nemsokára ő is itt lesz. A Jövendő antropológus számára is bőven akad kedvé­re való munka. „Mielőbb szeretnék Razsevó­ban lenni — írta a lány. Az egész évfolyám oda kíván­kozik, hogy segítsünk a gazda ságban. Csak gondoskodjatok lakásról." Alla barátja leveleiből tudja: a szovhoz építkezik. A fiatal moszkvaiak téglagyárat, isko­lát, bölcsődét, legény- és leányszállást, lakóházakat, ál­lattenyésztési berendezésekef építenek. © A LEGNEHEZEBB MUNKA­SZAKASZRA A moszkvaiak megérkezése után az első napokban meg­kérdezték Borisz Surkov moszk­vai szerelő-lakatost: — Hol szeretne dolgozni? — Ott, ahol a legnehezebb — válaszolta a húszéves vas­ipari munkás. — Hisz ezért jöttem ide. — A legnehezebb munkasza­összeszorították a fogukat és hozzászoktak a különös élet­módhoz. Esténkint a fáradság­tól megtörten ls örömmel siet­tek az ünnepi műsor pró­bájára,. Egyszer Vlagyimir Kudrjav­cev szerelőlakatos, aki a Sarló és Kalapács gyárból Jött a szfizföldekre, titokzatosan meg­súgta Lida Tyunyinának: — Nemsokára segítséget kaptok. Nem fogjátok egyedül fejni a teheneket. „Jelocská­kat" kaptunk... Hát, úgy ké­szüljetek. — Már régóta készülünk. Még Moszkvában... válaszolta ugyanúgy rejtélyeskedve Lida. e AZ Oj £LET LELKES OT­TOROI ... Hetvenhárom lelkes kom­szomolista jött Moszkvából a razsevói szovhozba. Állandó szibériai lakosok lettek és a helybeliekkel együtt érdekes életet élnek. Munka, tanulás, műkedvelő tevékenység és ter­mészetesen sport tölti ki éle­tüket. Már lakodalom ls volt. A moszkvaiak már három csa­ládot alapítottak. Dj életet kezdett a Motigin, Nyikityin és MJagkov házaspár. A szibériai szovhoz fiatal „gabonagyárosai" most fejezik be a marhaállomány telelteté­sének előkészítését, füthetővé teszik a most épült baromfi­telepet, tehénistállót és sertés­hizlaldát. A Sarlók tanyán, az új baromfitelepen beköszöntöt­tek az új lakók — fajnemesí­tett tojöstyúkok. Koregyinovo tanyán pedig már a hatodik Jeiocska mintájú fejőberende­zés szerelését fejezték be. A szüzföldek új lakói a for­radalom ünnepén mérlegelték tiz havi munkájuk eredmé­ANATOL1J NOVIKOV VADÁ­SZÁSSAL TÖLTI SZABADIDE­IÉT. nyelt. Irina Vrazova, Olga Cvetajeva, Rita Popova és má­sok 2500—2800 kg tejhozamot értek el egy tehénből. Ilyen még nem volt itt. Az év vé­géig elérik a három és fél ezer kg-. ... A szibériai förgeteg nemso­kára hófehér ködfüstöt fog kergetni messzi tájakon. Vas­tag jégpáncél fedi be a folyó­kat. Az idő azonban gyorsan elrepül és újra beköszönt a meleg tavasz. A szüzföld fia­tal lakói pedig fiatalos hévvel, lelkes szívvel várják s hozzák közelebb a tavaszt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents