Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-08 / 309. szám, csütörtök

A SZOCIALIZNÜS TÖRTÉNELMI SORAKOZÓJA Negyvenöt esztendővel ezelőtt az oroszországi proletariátus Vlagyimir Iljics Lenin pártjának vezetésével a földkerekség egyhatodám megdöntötte a burzsoázia és a nagybirtokosok uralmát és új korszakot kezdett a világtörténelemben. Az emberiség történtében először győzött a szocialista forradalom. Példaképe és útmutatója lett minden elnyomottnak, kifsákmányoltnak az egész világon. Fellendült a forradalmi mozgalom, új lendületet kaptak a gyarmati országok nemzeti szabadságáért és függetlenségéért folyó harcok. Az emberiség elindult a kommunizmus felé. A Szovjetunió dolgozói merész léptekkel indultak el az

1 eddig járatlan úton, forradalmi lelkesedéssel fogtak hozzá, hogy elmaradt országukat szocialista nagyhatalommá tegyék. A világon először bizonyítottá* be gyakorlatilag a marxista—leninista ideológia helyességét, életképességét és életadó erejét. Példájuktól lelkesítve a második világháború után Európa és Ázsia számos országának dolgozó népe döntötte meg a burzsoázia uralmát. Forradalmi marxista—leninista pártjaik vezetésével ez országok dolgozói építeni kezdték a szocializmust. Létrejött a szocialista világrendszer. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a marxizmus—leninizmus nemzetközi érvényű, liogy a szocialista forradalom sikeresen megkezdhető és véghezvihető mind azokban az országokban, amelyek már a kapitalizmus alatt jelentó*n fejlesztették termelőerőiket, mind pedig gazdaságilag elmaradt országokban. Valamennyi szocialista ország népgazdaságának gyors fejlődése, a tudomány és a technika területén elért sikereik, amelyeket mindenekelőtt a Szovjetuniónak a világűr meghódítósá'ban elért .sikerei jellemeznek, a dolgozók általános műveltségének és életszínvonalának emelkedése, a nép társadalompolitikai és eszmei egységének állandó szilárdulása — mindezek a tényezők egyre fokozzák a szocialista világrendszernek a világ fejlődésére gyakorolt befolyását. Az út, amelyet a szocializmus történelmileg nagyon rövid idő alatt — mindössze 45 esztendő alatt — tett meg, világosan bizonyítja a szocializmus erejét és életképességét, újabb tanúságtétel a marxista—leninista elmélet igazságáról. Ahogy nő a szocializmus ereje és hatalma, úgy enyészik az imperializmus egykori mindenhatósága. Gyarmati rendszere a nemzeti felszabadító harc kemény csapásai alatt tulajdonképpen már, szét is hullott. A tömegekre gyakorolt ideológiai hatosa rohamosan gyengül. Az emberiség társadalmi fejlődése ily módon egyre sürgetőbben felvéti és napirendre tűzi azt a 'kérdést, hogy az egész világon a kapitalizmus helyét a szocializmus foglalja el. A nemzetközi forradalmi mozgalom jelenlegi feladatait fontos dokumentumokban fektették le, amelyeket a nemzetközi kommunista mozgalom értekezletein hagytak jóvá — az 1957. évi Nyilatkozatban, valamint a kommunista és munkáspártok 1960. évi értekezletének Közleményében. Teljesítésük iöinden marxista—leninista párt elsőrendű feladata, a marxizmus —leninizmus elvei iránti hűség bizonyítéka. Az egész nemzetközi kommunista mozgalom által jóváhagyott határozatok végrehajtásának példaképéül a Szovjetunió Kommunista Pártja szolgál, amelynek munkája példát mutat nekünk is. Kommunista pártunk, amely mindig az egész nemzetközi forradalmi munkásmozgalom részének, egyik osztagának tekintette magát, sohasem tévesztette szem elől internacionalista kötelességeit. Teljés mértékben elismeri e dokumentumok helyességét és jövendő munkásságában ragaszkodni fog hozzájuk. 1. Nem volt könnyű és ma sem könnyű az út, amelyet a szocializmus megtett az egy országban elért győzelemtől a szocialista világrendszerig, a világ fejlődésére gyakorolt döntő befolyásig. A tőkés világ ural, akiknek nem sikerült semmi eszközzel, sem nemzetközi ellenforradalom, sem intervenció révén megszüntetni az újonnan született szocializmust, kétségbe vonták a szovjet népnek azt a képességét, hogy országában felépítse a szocializmust. Gúnyosan beszéltek az „orosz kísérletről", amely eleve kudarcra kárhoztatott, közülük még a legbecsületesebbek is Lenint javíthatatlan álmodozónak tekintették, amikor lelkes szavakkal ecsetelte j kommunizmus építésének terveit a Szovjetunióban. .Hála a szovjet nép szívósságának, lépésről lépésre gyarapodott a szovjetország ereje és hatalma, megváltozott az arculata, minden tekintetben fejlett ipari országgá vált. Ma az egész világ elismeri az első szocialista állam sikereit, amely már megkezdte a fejlett kommunista társadalom építését. Amikor Lenin pártjának XXII. kongresszusán jóváhagyták a párt történelmi jelentőségű programját, amely egyben a Szovjetunióban a kommunizmus építésének programja is, világszerte csak nagyon kevesen akadtak, akik kétségbe vonták e program megalapozottságát. A világ tények alapján győződik meg újból és újból a szocializmus és kommunizmus erejéről és hatalmáról. A szocialista világrendszer befolyása és puszta léte közvetlenül és közvetve hat a tőkés világ képviselőinek magatartására, az események alakulására. Egyetlen nagy nemzetközi jelentőségű esemény sincs, amely ne viselné magán e befolyás nyomait, nincs-egyetlen nemzetközi probléma, amelyet a szocialista világrendszer nélkül meg lehetne oldani. Ha nem volna a szocializmus ereje és hatalma, amelyet az egész világon a békeszerető emberek milliói támogatnak, az emberiséget már rég az atomháború katasztrófájába döntötték volna, amellyel szüntelenül játszadozna!* főleg az Egyesült Államok háborús párti agresszív körei. Akár akarják az imperialisták, akár nem, kénytelenek tudomásul venni a szocialista tábor erejét, számolniuk kell vele, mint olyan tényezővel, amely megakadályozza őket abban, hogy a nemzeteket továbbra is gyarmati elnyomásban tartsák, s amely megnyitotta e nemzetek előtt a szabadság útját. Már a szocializmusnak és eszméinek puszta léte is jelentős hatással van sok, a gyarmati elnyomás alól felszabadult nemzetre államuk rendjének megformálásánál. Ezeknek az országoknak nagy többsége, bár sokan közülük továbbra is egykori gyarmatosítóik politikai és gazdasági befolyása alatt maradnak, akarva-akarptlan úgy beszélnek a szocializmusról, mint eszmei vezérelvről, amelyet figyelembe vesznek állami berendezésük megszervezésénél és kialakításánál. Ma ezeknek az államoknak egyike sein beszél arról, hogy számukra a kapitalizmus az egyetlen alkalmas rendszer. Sokan közülük már megalakulásuktól kezdve, adottságaiknak megfelelően foganatosítanak bizonyos alapvető intézkedéseket az állam szervezésében, a nemzet életében, amilyenek például a földosztás, a bankok államosítása, a kereskedelem újjászervezése, állami ipar építése, mezőgazdasági szövetkezetek szervezése stb.; mindezek az intézkedések jelentősen befolyásolhatják ezeknek az országoknak a szocializmus felé vivő további fejlődését. A szocializmusnak a világ fejlődésére gyakorolt döntő befolyása ma elsősorban politikai fölényében, a szocialista eszmék egyre növekvő vonzóerejében nyilvánul meg. Ezek az eszmék 100-milliós tömegeket vezetnek a kommunizmus felé. •A szocialista országok népe előtt azonban még az a fő és döntő feladat áll, hogy a termelés mennyiségét tekintve megelőzze a kapitalizmust, s a munka termelékenységében túltegyen a legfejlettebb tőkés országokon. A kapitalizmusnak ma még nagy termelőerők és pénzügyi erőforrások állnak rendelkezésére, amelyeket évtizedek során halmozott fel a munkásosztály kizsákmányolásával, a különböző világrészekben fekvő országok kiszipolyozásával. Ez még mindig jelentős erőt biztosít számára s lehetővé teszi, hogy főleg a neokolonializmus módszereivel befolyásolja és fékezze a nemzeteknek a teljes függetlenséghez, társadalmi haladáshoz vivő fejlődését. Sok ország ily módon továbbra is az egyik vagy másik tőkés ország érdekeitől függ, amely évtizedeken át igájában tartotta. A szocialista országok gazdaságuk fejlődése alapján, tehát lehetőségeikhez mérten arra törekszenek, hogy ezek az újonnan alakult államok szabadon dönthessenek jövendő fejlődésükről. A szocialista országok ezért lehetőségeikhez mérten önzetlen támogatást nyújtanak a felszabadult nemzeteknek, hogy felépítsék független gazda'ságukat. Ma ez a legfontosabb harcterek egyike, ahol élesen összecsapnak a neokolonista fondorlatok a szocialista világ támogatta szabad nemzetek érdekeivel. ' A szocializmus egyre növekvő befolyást gyakorol a világ fejlődésére. Ez a béke megőrzéséért folyó harc mellett főleg abban a tényben nyilvánul •meg, hogy a többi szocialista országtól nagyon távol fekvő kis országok is elindulhatnak a szocializmus építésének útján, s az imperializmus nem képes megakadályozni e folyamatot. Ezt bizonyítja a hős forradalmi Kuba példája)* amely több ezer kilométernyi távolságban fekszik a szocialista országoktól, de csak néJlány tucat kilométer választja el a nemzetközi imperializmus legfőbb bástyájától — mégis sikeresen elindult a szocializmus útján. A Szovjetunió katonai erejének fejlődése leheANTONÍN NOVOTNÍ tővé teszi földünkön iminden távolság áthidalását. Ez a tény óva inti az Imperializmust, hogy minden ellenforradalmi intervenciós kísérlete a világ bármely részében nem maradna kellő válasz híján. A szocialista országok forradalmi pártjainak a proletár nemzetköziség elve iránt érzett hűsége senkiben sem hagyhat kétséget afelől, hogy eleget tesznek internacionalista kötelességüknek. A szocializmus és a kommunizmus befolyásának és vonzóerejének növelésére az egész világon mérhetetlen hatással volt, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongreszszusa határozataiban minden tekintetben megindokolta a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése lenini elveinek érvényét. A békés együttélés alapelve, amely a szocialista országok külpolitikájának legfontosabb tényezője, ma nemzetközi téren széles körű érvényre tett szert. Ezt az elvet számos semleges ország magáévá teszi és az egész haladó emberiség támogatja. A szocialista országok erőfeszítései, hogy megőrizzék az egész világ békéjét, a szocializmus és a kommunizmus legsajátabb lényegéből erednek. Érdekünk, hogy a társadalom minden erőforrását a békés termelés fejlesztése, a nép életszínvonalának emelése érdekében használjuk fel. Természetesen — a békés együttélés politikáját folytatva — nem adjuk fel azt a szilárd meggyőződésünket, hogy a szocializmus eszméi előbb vagy utóbb az egész világon diadalmaskodnak. E győzelemhez egyáltalában nem szükséges, hogy a szocialista országok fegyveresen avatkozzanak be a tőkés államok belső ügyeibe: A törvényszerűen elhaló tőkés rendszer és a törvényszerűen erősödő szocializmus ellentétét nem kell világháborús konfliktus útján megoldani. A megoldás a békés gazdasági versengés terén is bekövetkezik. Ma már rá lehet kényszeríteni az imperializmust, hogy a legégetőbb nemzetközi problémákat békés úton, a békés együttélés elveinek alapján oldja meg, mint azt Laosz és Nyugat-lrián példája igazolja. 4 Politikai vezérelvünk a békés együttélés lenini politikája, az atomháború katasztrófájának megakadályozása, s ebből következik, hogy síkraszállunk az egyetemes és teljes leszerelésért. A békés együttélés elveinek alkalmazása kényszerűen a fegyveres erők és fegyverzet" megszüntetéséhez, az atomfegyverek elpusztításához, a világháború kirobbantása lehetőségének lehető legteljesebb korlátozásához kell hogy vezessen. Ám ez nem jelenti, hogy nem nézzük realisztikusan a világhelyzetet és nem gondolunk arra, hogy biztosítsuk országaink védelmi felkészültségét arra az esetre, ha az imperialisták elvesztenék utolsó szemernyi józan eszüket és megkísérelnék megtámadni a szocialista országokat, hogy viszszafelé forgassák a történelem kerekét. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a szocialista országok, bár külpolitikájukban tiszteletben tartják a békés együttélés Lenin kitűzte elveit, sohasem fogják tétlenül nézni, hogyan igáznak le egy népet, amely nem vétkes semmiben, csupán abban, hogy élni akar elvitathatatlan jogaival, lerázta a monopóliumok igáját és saját akarata szerint építi és rendezi hazájának életét. 2. A szocializmus vonzóereje a példamutatás ereje. Miben rejlenek ama kimeríthetetlen erőforrások, amelyek lehetővé teszik, liogy a szocializmus egyre növekvő mértékben befolyásolja a világ fejlődését? Elsősorban a szocialista országok népeinek dús alkotómunkájában, százmilliónyi munkás, paraszt és értelmiségi mindennapos kezdeményezésében és áldozatos erőfeszítéseiben, akil^ képességeiket és tehetségüket az új társadalom építésének szolgálatába állítják. A szocialista forradalom a dolgozókat történelmi küldetésük öntudatos teljesítésére lelkesítette. Munkájuk mélységesen emberi értelmet és alkotó célokat kapott. Lehetővé tette, hogy a nép kifejtse és a közösség szolgálatában hasznosítsa tehetségét. Egyetlen társadalmi rend sem teremtett olyan anyagi és szellemi feltételeket, mint a szocializmus, hogy lehetővé tegye a dolgozók tevékeny részvételét a társadalom valamennyi ügyének irányításában. A történelem a szocialista országok népei elé azt a sürgős feladatot állította, hogy minél gyorsabban fejlesszék termelőerőiket, ennek alapján emeljék a dolgozók anyagi és kulturális színvonalát s biztosítsák a szocializmus győzelmét. A munkásosztály a történelem folyamán először kapott lehetőséget arra, hogy irányítsa az államot, s egész országok népgazdaságát szervezze. A kommunista pártok ezért mindig a legnagyobb figyelmet fordították a gazdasági kérdésekre, amelyeket V. I. Lenin döntő fontosságúaknak tartott az új társadalmi rend győzelme szempontjából. A néptömegek, s elsősorban a munkásosztály kezdeményező munkásságának eredményét jelentik a szocialista termelési viszonyok történelmi győzelmei, a szocializmus és a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának építése során a dolgozók kulturális és életszínvonalának emelésében a szocialista országokban elért sikerek. A dolgozó nép kommunista pártjainak vezetésével a marxizmus-leninizmus alapján szocialista elvek szerint építette át gazdaságát és egész életét. A szocialista országokban a termelés célja a dolgozók anyagi és szellemi szükségleteinek mind teljesebb kielégítése. Fokozott mértékben elégítik ki a nép szükségleteit a személyes és a társadalmi fogyasztási alapokból. Igen magas színvonalat ér el főleg az egészségügyi szolgálat és a gyermekekről való gondoskodás. Nagyarányú fellendülés tapasztalható a közoktatásügyi, a tudomány és a kultúra területén. Azok az óriási sikerek, amelyeket a szovjet tudomány ért el a világűr meghódításában, a szocialista tudomány és technika hatalmas fellendülésének eredményei, a szocializmus alkotóképességének és erejének bizonyságai és igazolják ama lenini út helyességét, amelyen a szovjet nép a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével halad. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt 45 év tapasztalatai igazolják, hogy a szocialista országok népei által elért sikerek a céltudatos lenini politikának, a kommunista pártok óriási szervező és nevelőmutikájának eredményei. A kommunista párt vezető szerepének szüntelen erősödése törvényszerű folyamat, amely objektív tényekből következik: annak szükségéből, hogy a néptömegek tudatosan részt vegyenek az új társadalom építésének munkájában, hogy a népgazdaságot tervszerűen irányítsák, egyre jobban elmélyítsék a szocialista demokráciát, bevonják a dolgozókat a társadalmi ügyek intézésébe, s új embert neveljenek. A kommunisták óriási erőt jelentenek, amely a világot valamennyi dolgozó javára alakítja át. Ok harcolnak a legkövetkezetesebben a kizsákmányolás, az elnyomás és a háború ellen. Ezért összpontosul rájuk az emberi haladás minden ellenségének gyűlölete. Kommunistaellenes propa gandával próbálják megtéveszteni az embereket, bemocskolni a kommunista pártok haladó munkáját, e kísérletek azonban egyre nyilvánvalóbban kudarccal végződnek. A kommunista pártok befolyásának ereje főleg abban rejlik, hogy tevékenységüket a forradalmi elmélet szerint irányítják, alkotó módon tudják alkalmazni a szocialista forradalom és a szocialista országépítés általános törvényszerűségeit a konkrét történelmi helyzetre és minden ország sajátos viszonyaira, szem előtt tartva a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom érdekeit és szükségleteit. A kommunista pártok alkotó munkássága megkívánja, hogy szüntelenül harcoljanak a marxista—leninista elvek revizionista meghamisítői, a dog- matizmus és a szektásság ellen. A marxizmus-leninizmus forradalmi tanításának alapelvei, amelyek nevezetesen a kommunista és munkáspártok 1957. és 1960. évi értekezletein jóváhagyott nyilatkozatokban jutnak kifejezésre, egyaránt érvényesek a munkásosztály valamennyi pártja számára. Ezekkel a következtetésekkel és tanulságokkal ellentétben a revizionisták különböző elméleteket hirdetnek arról, hogy az állami monopolista kapitalizmus öntevékenyen átnő a szocializmusba, hogy megszűnnek az osztályellentétek, megszűnik az osztályharc stb. A kapitalizmus efféle védelmezőinek egyetlen célja az, hogy meggyőzzék a dolgozókat: a szocializmus elérhető anélkül ís, hogy a munkásosztály az ország valamennyi haladó erőinek támogatásával megszerezné a politikai és gazdasági hatalmat, megvalósítaná a szocialista termelési viszonyokat. Harcolunk a tanaink forradalmi jellegének aláásására irányuló revizionista törekvések ellen, ez azonban nem jelenti, hogy dogmatikus módon ragaszkodunk olyan tételekhez, és formulákhoz, amelyeken a fejlődés már rég túljutott. A forradalmi marxista—leninista elmélet alkalmazása során a jelenlegi időszakban abból a felismerésből kell kiindulni, hogy a szocialista világrendszernek, a szocializmus eszméinek léte és egyre növekvő befolyása világszerte rendkívül megváltoztatja annak a harcnak a feltételeit, amelyet a munkásosztály és szövetségesei vívnak a politikai hatalomért, az új társadalmi rend építéséért. A kommunista és munkáspártok egyik fő feladata, hogy tökéletesen ismerjék a burzsoázia ellen vívott forradalmi harc minden bonyolultságát, számítsanak arra, hogy a konkrét adottságok szerint alkalmazzék a szocializmushoz vivő átmenet különböző forimáit, miközben a lényeg az ma-i rad, hogy a politikai hatalmat a forradalmi marxista párt vezette munkásosztály szerzi meg és gyakorolja. Ez a magatartás nemcsak a dialektikus materializmus szellemének felel meg, hanem összhangban áll azokkal a következtetésekkel is, amelyeket sok évvel ezelőtt V. I. Lenin vont le, amikor azt írta: „Minden nemzet el-i jut a szocializmushoz, ez elkerülhe-: tetlen, de nem mindegyik jut el hozzá ugyanúgy és .ugyanazon az úton, mindegyik valami sajátos vonással gazdagítja a demokrácia ilyen vagy amolyan formáját, a proletárdiktatúra ilyen vagy amolyan formáját, a társadalom életének különböző megnyilvánulásait megváltoztató szocialista átalakulás ilyen vagy amolyan ütemét. Az elméletben nincs nyomorúságosabb, a gyakorlatban nincs nevetségesebb, mint ha „a történelmi materializmus nevében" a jövendőt ez irányban unalmas szürke színnel festenénk: ez szuszdali mázolmány lenne, semmi több." (V. I. Lenin Művei, XXIII. kötet, cseh kiadás, Prága, 1957. 71. old.) A revizionizmus és a dogmatizmus árt a munkásmozgalom érdekeinek, ezért szüntelenül harcolni kell ellenük. Az Albán Munkapárt vezető té-: nyezőinek tevékenysége azt bizonyít-; ja, hogv a dogmatikus szempontok érvényesítése a marxizmussal való szakításhoz, s végül a kommunista érde-j kek elárulásához vezet. A kommunista pártok politikája ab-i ból a marxista—leninista tételből in-: dul ki, amely szerint a néptömegek szerepe döntő fontosságú és jelentősége egyre nő a szocializmus és a kommunizmus építése folyamán. A Szovjetunió Kdmmunista Pártjának és első titkárának, N. Sz. Hruscsovnak történelmi érdeme, hogy a XX. kong-; resszuson leleplezte a személyi kultuszt, amely lekicsinyelte a kommu-i nista párt és a néptömegek történelmi szerepét, és céltudatos munkával megszüntette a személyi kultusz káros következményeit. A pártmunka lenini normáinak megújhodása következtében a kom-: munista mozgalom megnőtt és megerősödött, megszilárdultak a pártok munkájának marxista—leninista alap-, elvei, megerősödött a párt és a néptömegek kapcsolata, felszabadult a nép óriási energiája, kezdeményező ereje. A kommunista pártok egyre in-: kább a néptömegekre támaszkodnak. A társadalom alapvető kérdéseiről folytatott országos vita sok kommunista párt munkamódszere lett. Ez is bizonyítja a személyi kultusz és kő-; vetkezményei ellen folytatott engesz-i telhetetlen harc helyességét. 3. A szocializmus növekvő befoiyá-; sának alapvető forrása a szocialista országok egysége. A szocialista ország gok egységének és együttműködésé-: nek szüntelen erősödése törvényszerű folyamat, amely az egységes szocialista világgazdaság megteremtésére irányuló objektív törekvésekből és annak szükségéből következik, hogy a szocializmus vívmányait megvédjék az imperializmus agresszív fondorlataitól. A szocialista országok egysége közös társadalmi, gazdasági és politikai alapjaikban, a marxizmus—leni-: nizmus legsajátabb lényegében gyökeredzik. Ezen az alapon nőtt fel a szilárd szocialista világközösség, amelynek kapcsolatai az egyenjogú-, ságon, kölcsönös előnyök biztosításán, kölcsönös elvtársi segítségen alapul-: nak. Ez a közösség a népi demokra-; tikus országokban a szocializmus végső győzelmének záloga, biztosítéka annak, hogy senki sem döntheti meg ezekben az országokban a nép poli-: tikai és társadalmi-gazdasági vívmányait. A szocialista országok egysége óva inti az imperialistákat, hogy önmagukat döntift pusztulásba, ha megkísérlik megtámadni a szocialista közösség bármely országát. A szocialista országok egysége azonban nem szilárdul meg magától. Az egységért vívott harc — céltuda-: tos munkát jelent gazdasági, politikai és ideológiai területen a kommunista pártok vezetésével. Ez kifejezésre jut az egyes szocialista országok és az egész szocialista rendszer bel- és kül-: politikájában is. A szocialista orszá-\ gok kölcsönös kapcsolatainak alapját a proletár nemzetköziség elvei jelentik. Az egység minden szocialista ory szág kötelességévé teszi, hogy belpo-q litikai és nemzetközi kérdésekben védelmezze a közös politikát, elhárítson útjából minden akadályt, elsősorban megalkuvást nem ismerőn küzdje le (Folytatás a 4. oldalon) 1982. november 8. flj JJZÖ 3