Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-07 / 308. szám, szerda

SZOVJET EMBEREK PÉLDAADÁSA NYOMÁN Kilencszáz orsó története •yALAMIKOR 1949 elején kezdő* dött. A februári győzelem után megjelentek a lapokban a szovjet munkamódszerekről szóló első cikkek. Akkoriban volt az, amikor a munkások először ismerkedtek meg olyan nevekbe!, mint Sztahanov és Llda Korabelnyikova. És főleg azzal, amit ezeknek a neveknek viselői jelentettek. Abban az évben kezdődött ez a történet, amikor a munkások itt a cérnagyárban, a bratislavai Nemzetköz,

i Nőnap Üzemben, is először kezdték érezni, hogy övék a gyár. A legtöbb - embernek először fel sem tűnt, hogy az adminisztrációs épület egyik irodahelyiségére új felirat került. „Az új munkamódszerek osztálya", olvasta talán Berta Teréz is a furcsának tűnő feliratot és a fejét csóvál ta: — Számomra új munkamódszer ebben a gyárban, ahol szinte minden gépet úgy ismerek, mint a tenyeremet? — gondolkodott el. — Már évtizedek óta itt dolgozom, én csak ismerem a gépek fortélyait. A többi r

;égi munkás is felette csodálkozott, amikor híre terjedt a gyárban az új osztálynak és főleg akkor, amikor az osztály megkezdte tevékenységét. — Ha jó volt az apámnak, nekem is jó lesz — mondták sokan, ha ettől a naptól kezdve itt-ott megszólította őket a pártbizottság valamelyik tagja, vagy a szakszervezeti funkcionáriusok a szovjet munkamódszerekről beszéltek előttük. — Ugyan már —, válaszolták —, mi újat akarsz itt bevezetni? Hiszen nagyon jól tudod, hogy a gyárban többnyire vízözönelőtti gépek vannak. És a beszélgetés rendszerint ilyen érvekkel ért véget: — Hagyjuk mi az ilyen újdonságokat, nem ránk, munkásokra tartozik ez. Azért fizetik a mérnököket, tör-, jék ők a fejükét. Az olyan régi dolgozókat, mint Beutelhauser Titusz, vagy Berta Teréz — de még sokakat másokat ls — az ilyen vélemények akarva-akaratlanul, de mindig kihozták a sodruk-, ból. És a cérnagyári veteránok — talán éppen a fiatalok helytelen nézeteire való feleletként — már akkor 1950-ben közelebbről is megnézték, vajon mit jelent ez a két szó: „új munkamódszerek", De nemcsak ők voltak kíváncsiak a szovjet újdonság válódi értelmére. Titokban a fiatalok is tudni akarták, vajon mi rejlik az akkor még titokzatosnak tűnő szavak mögött. Mintha sajátod lenne A pártelnök ezekkel a szavakkal felelt meg a fogas kérdésre, amikor a fiatal lányok arról tudakolództak, hogyan is dolgoznak hát a hozzájuk hasonló" lányok a Szovjetunióban. A lányok csodálkoztak, de nem nagyon értették a szavak teljes értelmét. A gépek mellett sokáig így morfondíroztak magukban: — Hiszen mi csak egyszerű fonőlánvok vagyunk. Hogyan is képzelhetnénk el a fonalról azt, hogy a miénk? Akkor 1950-ben a megértés és a megoldás között még mély szakadék tátongott, amelyet az élmunkásmozgalomnak, a sztahanovistáknak és a látogatóba érkező szovjet embereknek kellett áthidalniuk. Hanem ahogy tények bizonyítják — áthidalták. Néhány éve a cérnagyáriak úgy hallották, hogy Petriscseva asszony —az ismert szovjet textilgyári munkásnő — Ružomberokon járt. A Nemzetközi Nőnap Üzeni asszonyai is kíváncsiak voltak, mi újdonságot is hozott a szovjet nők küldötte. Elmentek néhányan Ružomberokra, sajnos Petriscsevát már nem találták ott. Visszautazott hazájába. így hát a ružomberoki fonőlányokat kellet kikérdezniük a bratislavai lányoknak. — Azt kérdezte tőlem, — újságolta az egyik ružomberoki lány — hány másodpercig tart nálam az orsócsere. Hát tudom is én meddig tart? Soha nem mértem az időt. Tartott ameddig tartott. Végeztem a munkáim és kész. — Tőlem meg azt kérdezte, — szólt •a. másik — hány kiló nyersanyagot dobok havonta a szemétbe. Hát csak azt, amit nem tudok felhasználni. Legalább azt mondta volna meg — vélték a bratislavai lányok, mire jó neki mindezt tudnia. — Ezt is megmondta. Eláťulta. hogy ezeknek az adatoknak összegezésével elérte: az ő gépein v az orsók a mieinkéinél sokkal gyorsabban forognak. Nos, visszatértek munkahelyeikre és ők is megpróbálták a dolgot. A lányok feleletet kapnak — Most segíts rajtunk — rohanták meg a fiatalok már a következő napokban Pavol Horskýt, az új munkamódszerek referensét. — Áruld el, miféle csodát művelt ez a Petriscseva, hogy annyit beszélnek róla világszerte? Pavol Horský apró füzetet vett elő a zsebéből. — Ennek a segítségével... A lányok kíváncsiságát felcsigázta az újdonság, de nem értették imiről van szó. Belelapoztak a füzetbe. — És mit gondolsz, — kérdezték Horský elvtársat — ketten vagy hárman kapünk egy irodistát? És huncutul nevettek valameny-: nyíen. — Egy nagy hibát csináltunk eddig 1- mondta Pavol Horský: sok munkás azt tartotta, gondolkodjon helyette a mérnök, meg a műhelyvezető. És csak dolgoztak, dolgoztak nemegyszer gondolkodás nélkül. Például kinek jutott eszébe ellenőrizni mennyi ideig tart egy-egy munkafolyamat, hogyan lehetne gazdaságosabban kihasználni a munkaidőt? Minden észrevételt bele lehetne írni abban a kis könyvbe, hogy aztán summázni lehessen a tapasztalatokat. — És ha gazdaságosabban kihasználnánk a munkaidőt, a fennmaradó órák alatt talán sétálni mehetnénk? — kérdezte az egyik lány pajkos mosollyal. Horský, elvtárs nem jött ki a sodrából. — Nem. a munkaidő alatt nem sétálni megyünk. Hanem az sem megvetendő dolog, ha a gépek közötti ide-oda futkosás helyett úgy teszünk majd, mint Petriscseva: a gépeket figyeljük. Mert azok járásában és hibáiban is vannak bizonyos törvényszerűségek. Petriscseva is — könyvvel a kezében figyelte a gépeit és fokozatosan növelte a fordulatszámot. — Megpróbáljuk! A szakkönyveknek nincs igazuk Az egyik ilyen, a régebbiekhez hasonló összejövetelen megint megoszlott a lányok véleménye. — Állóorsó mindig is ak^dt az ilyen nagy üzemben. Még a legkorszerűbb gépeknél is elromlik itt-ott egy alkatrész. — Akadni akad — mondta a másik csoport. A szakkönyvek -is úgy írják, hogy az állóorsó aránya eléri az orsó mennyiség két százklékát. De most az a kérdés: féltétlenül igaza van-e a szakkönyveknek? Mert Petriscseva mér bebizonyította, hogy nincs igazuk. Ű mélyen a két százalék alá „nyomta" ezt az arányt. — Hát akkor talán mi is megpróbálhatnánk ... Megpróbálták. És sikerült. Sikerült épp úgy, mint egy vagy két évvel ezelőtt a gépék fordulatszámának növelése. Szovjet módszerek szerint. Lassan, de biztosan lefelé irányult az állóorsók számát jelző grafikon. Amíg régebben átlag 900 orsó állt tétlenül, néhány hónap alatt ez a szám jó kétszázzal csökkent. A lányok azt is kiszámították, hogy a 900 orsó évente 25 tonna fonalat termelhetne, ha ... Igen, ha nem állnának üzemzavar miatt. És ez természetesen, a fizetési borítékok tartalmára is hatással lenne. A pénz is, no meg aztán a becsület sem az utolsó szemport. Nemsokára még a legmegátalkpdottabb maradiak is szorgalmasan jegyezgették á könyvecskébe, mi az oka egy-egy üzemzavarnak. Bejegyezték, milyen volt az anyag, amelyeknek feldolgozásánál különösképpen szakadozott a fonal és nagyobb gondot fordítottak a munkában elmaradozó társaikra. A rendszeres megfigyelésnek- meg ls lett az eredménve. Rövid időn belül lényegesen csökkent az üzemzavaros orsók száma. A 2 százalékból, melyet a szakkönvvek előírnak, 0,9 százalék lett, majd az 01-es üzemegység felhívására az egész vállalatnál mozgatom indult, melynek célja a következő volt: A Nagv Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére 0 2 százalékra kell csökkenteni az állóorsők számát. A célt 1957-ben '— öt esztendeje tűzték ki. Elérték. Sokat lehetne at-ról is írni, hogyan érték el. de erről 'egbfiszédesebben e^v mondat árulkodhat: jelenleg 0,1 százalék az üzemképtelen orsók száma. Sok szó esett az utolsó tíz egynéhány év év alatt a szovjet munkamódszerekről. Egyesek azt állítják, hogy a nyersanyagmegtakarításban rejlik a siker titka. Mások a gépek gondos ápolásában látják a szovjet emberek példájának fő jelentőségét. Most a Nemzetközi Nőnap Üzemben járva rájöttem, mi a legfontosabb, amit a szovjet munkásoktól megtanultunk. Megtanultuk tőlük, hogy munkást és mérnököt, gyárigazgatót és vasesztergályost egyaránt kötelez az a Egy a sok száz közül. Ma mír Juhász M. is Petriscseva _ tudat, hogy miénk isszony szovjet munkamódszere szerint végzi munkáját, a gyár. A tervteljesítési grafikon azt mutatja, jól végzi. TÖTH MIHÁLY UJ FILMEK, IRODALMI ESTEK A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÁTSÁG HÓNAPJÁBAN Mint minden évben az idén is méltó keretek között ünnepeljük meg a csehszlovák és a szovjet nép barátsági hónapját .. . Népünk ebben az ünnepi hónapban ad kifejezést elhatározásának: büszkén vállalja azt a történelmi szerepet, hogy a Nagy Október hagyományait a legkövetkezetesebben és maradéktalanul a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban is győzelemre vigye. A Szovjet—Csehszlovák Baráti Szövetség küldöttei ez alkalomból látogatást tesznek hazánkban. Vendégül látjuk a Moldavai SZSZK művészeit, a Beethoven kvartettet, Merzsanov zongoraművészt, Amanoszov és Szvetlanova karnagyokat, Sahovszka zongoraművésznőt és Vasvili hegedűművészt. Megrendezzük a szovjet filmek szemléjét filmszínházainkban. A legkiválóbb szovjet filmek sorozatában öt bemutató film kerül programra, köztük az Egy év kilenc napja, Amikor még magasak voltak a fák, Két élet, Hátha mégis szerelem és Visszavárlak. Sok kerül újra a gyermekfilmek fesztiváljára, amelyhek keretében ötvenezer filmelőadást rendezünk köztársaságunkban a barátsági hónap keretében. Minden kerület több mint 8200 filmkőpiát kap a szovjet filmek bemutatóinak megrendezésére. A Szovjetunió önzetlen, baráti segítségének ragyogó példája hazánk vegyiparának fejlesztésében is megnyilvánul. Ez különösen szembetűnő a bratislavai Slovnaftban. Felvételünkön: hazánk első polipropilént gyártó részlege. (Jozef Hrebíček felvétele) Régi harcokra emlékezik A Csehszlovák Szovjet Barátság Szövetsége és a CSEMADOK vezetőségének kfizreműködésével a népművelési otthonok az idén is megszervezik a szovjet színművek seregszemléjét. Már kezdetét vette a Szovjet dalokat énekelünk című mozgalom. Széles méretekben a szovjet folyóiratokat, a tudományos és műszaki irodalom kiállításait. A szovjet szépirodalom kedvelői számára magyar^ nyelven a CSEMADOK szervezetek irodalmi esteket szerveznek S z i m o n o v Élők * és holtak é-; Kozsevnyikov Ismfjék meg Balujevet című műveiből. ' Mindkettő a legújabb szovjet irodalom remekműve. — él 1914-et írtak. Az égbolt épp oly derűs és kék volt, mint napjainkban. Csak a népek elsősorban a dolgozók éltek másképpen. Az országban nyomor, munkanélküliség, éhség, kegyetlen terror uralkodott. Az első világháború milliókat hajtott egymás ellen a királyok, cárok és császárok parancsára. Kis elvtárs a švedlári fűrésztelepről vonult be katonának. Hamarosan kikerült az orosz front véres, fagyos csatáiba. A frontszolgálatban eltöltött hosszú évek, a tisztek embertelen bánásmódja, a szenny és éhség, az értelmetlen öldöklés sok katonának kinyitotta a szemét. Másképpen kezdtek godolkozni. A lövészárokban egy Somogymegyei kubikos, szervezett munkás egyszerű, értelmes szavakkal magyarázta, kinek az érdekében folyik ez a háború., Az elejtett szavak termékeny talajba hullottak. Lassan, de biztosan érlelődött a tudat, hogy a szembenlevő „ellenség" éppen olyan félrevezetett, az uralkodó osztály becsapott emberekből -áll, mint saját maguk. Az igazi ellenség: a népeket kizsákmányoló gyárosok, földbirtokosok, bankárok, hercegek. — 1915-ben fogságba kerültem. Ebben az időszakban már a hadifoglyok százezret voltak útban Kelet felé. Jó magam Szibériába kerültem. A hadifoglyok forradalmi öntudatának növekedése osztályhelyzetükből törvényszerűen adódott. Az egyenruhába bújtatott mesterlegények, gyári munkások, uradalmi cselédek, kisiparosok, kisparasztok és a fiatal haladó szellemű értelmiségiek becsapottnak érezték magukat. A foglyok élete a betegség, éhség és hideg elleni küzdelemből állt. A tábori élet egyre inkább börtöni életté változott. És akkor valami különös történt. Friss, üdítő szellő suhant végig a szibériai fogolytáborok drótsövénye fölött. A szellőből vihar támadt. Felkavarta Szibéria végtelen zúzmaráit. Hullámot vetett a Kazah sztyeppékben, tépte, zúzta az Ural, a Tádzsik hegyek, a Don és Volga mentén a cári rendszer korhadt pilléreit. A hadifoglyok eldobott puskáikat újból megragadták. Á hadifoglyokból alakult vörös gárda osztagainak híre versenyt futott a forradalom szelével. Mikor az Irtisz mentén Kolcsak fehér bandáinak előtörése veszélyeztette a szovjeteket és a forradalmat, az omszki, tobolszki vörös gárda huszárjai magasra emelték a forradalom vörös zászlaját Szibéria havas mezőin. — Az ismeretlen táj, a hideg és vadon nem tudta feltartóztatni győzelmes harcunkat. Különös öreg ember. Semmiképp sem illik rá az aggastyán jelző. Friss, szellemes, mindig mosolyog. — A jó kedély a hosszú élet titka — jegyzi meg Kis Béla elvtárs. Majd a Nagy Októberi Szocialista Fbrradalom győzedelmes harcairól, a vörös gárda megalakulásáról, a hadifoglyok között végzett felvilágosító tevékenységrő l emlékezik. így lett a volt fafeldolgozó vállalat dolgozójából, Kis Béla elvtársból forradalmár. Agitált, szónokolt, tanított. 1918-ban Oroszországban tagja lett a hadifoglyokból megalakult internacionalisták szervezetének. Mikor a vihar elült, Kis Béláék is letették a fegyvert és szerszám után nyúltak. Megindult a gazdasági élet vérkeringése. Helyreáilítoyák a vasútvonalat, az utakat, megindult a termelés az üzemekben és a földeken. Elérkezett 1921 — a hazatérés ideje. Péterváron és Štetínen keresztül irányt vett Csehszlovákiába. Csehszlovák állampolgárság hiányában a burzsoá demokrácia idején nem volt. nyilvántartott aktív tagja a pártnak. Viszont kapcsolatot tartott a pártban szervezett elvtársakkal, környezetében a kommunista és a proletár nemzetköziség eszméjének terjesztőjévé vált. A Horthy-rendszer idején többször meghurcolták a szocialista eszmék terjesztéséért. Alig érkezett meg 1938-ban a megszálló magyar hadsereg, a besúgók feljelentették és í?v állandó rendőri felügyelet alá került. A felszabadulás után a kommunista párt tagjaként fiatalos hévvel kapcsolódott be az ország újjáépítésébe. Főleg a magyar nemzetiségű dolgozók között fejtett ki érdemleges politikai munkát. Repültek az évek, az öregség kopogatat. Pedagógus fiából meglett ember, hű kommunista lett. Az évek az ő és hűséges élettársa haját is fehérre festették. Nyugalomba vonult, meghitt családi életet él. Sokat olvas, naponta megteszi szokásos egészségi sétáját, és gyakran éllátogat a pionírok közé, akikkel szívesen elbeszélget a múlt harcairól és a szocialista építés távlatairól. De talán legkedvesebb percei közé tartozik, amikor eljátszogathat csacsogó bogárfekete' szemű unokájával. — Hát így volt — emlékezik Kis Béla elvtárs. Körültekint kedvenc könyvtári szobájában, két kezét széttárva folytatja — Így élek ma boldogan, elégedetten. Két évtizeden át vártam és vártunk sokan bízva abban, hogy az eszme, melyért annyi sok harc folyt, egyszer nálunk is győz... És bekövetkezett. Egy tartalmas harcos élet alkonya csendes, békés öregséggel ajándékozott meg egy becsületes, szerény embert. MÖZES SÁNDOR 1962. november 7. * £j SZÖ 5