Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-30 / 331. szám, péntek

k U l t Ú R Ä Berlioz: Faust eľkärhozäsa November hó utolsó két bériét! estjén a bratisiavai hangverseny közönségnek különleges zenei élményben voli része. A francia zeneművészet egyik remekműve: Hector Berlioz „Faust elkárhozása" című oratóriuma került előadásra. A négyrészes drámai legendában a zeneköltő ifjúkori Goethe-álmait váltja valóra. (A hatalmas kompozíció az 1828-ban Részült „Hűit scenes de Fausť'-ból csírázott ki.) Érdekes módon magyarországi útjának emlékét, a Rákóczi-indulót is beleszőtte. Berliozt belső nyugtalansága vándorútra hajtja, beutazza egész Európát. 1846-ban Pestre is eljut, ahol Erkel Ferenc megismerteti vele a Rákócziinduiót. A forró, lobogó motívumok fellelkesítik, az induló zenekari feldolgozása néhány óra alatt elkészül és viharos sikert arat. Berlioz oratóriuma első részében a goethei hőssel beutaztatja a magyar alföldet, hogy szövegkönyvében megindokolja az induló beépítését. , Ahhoz, hogy Berlioz zenéjét megértsük és szeressük, át kell törnünk a szokványos zenei elképzelések falán. Különös módon a Berlioz muzsikában néha éppen az tetszik, ami valójában csak külsőség: a zeneköltő formai különlegessége gyakran anynyira leköti a hallgató érdeklődését és fantáziáját, hogy akarata ellenére átsiklik afölött, ami ebben a muzsikában a legbensőbb. De akár elragadja a hallgatót, akár vitára készteti, Romáin Rolland szavait idézve: „nincs ember, kit Berlioz zenéje ne izgatna vagy vonzana, de mindenképpen meglep regényes, lángoló, feszülő képzeletének heves zabolátlan-, sága, amely művét ma, s a jövőben is kora egyik legfestőibb tükrévé teszi." A berliozi plasztikus dallamok kifejezik a lélek legbensőbb rezdüléseit, kezdve a fény és árnyék szinte megfoghatatlan játékától, a gondolatok, érzések alig-alig érzékelhető vibrálásától lángoló csúcspontokig, a berliozi zenekar pedig ábrázolja, tükrözi, aláfesti, kidomborítja a lélek bensőséges hangját és tomboló viharait. Ami az előadást illeti, elöljáróban meg kell állapítanunk: a rendkívüli mű betanítása és előadása dr. Rajter Lajos karmester részéről értékes és jelentős művészi tett volt, amiér.t a legnagyobb elismerés illeti. Az előadás minden mozzanatában megnyilvánult, hogy a bemutatót beható, sőt áldozatos próbamunka előzte meg. A produkción amellett a műhelymunkának nyoma sem érzett. A Faustlegenda megszólaltatása színes volt, göndülékeny, egységes vonalú, s a töretlen teljesség keretében intenzíven éltek a gyönyörű részletek. A zene szépsége gyakran a muzsikusokat is az élmény frisseségével ragadta magával, (például a Tündértánc bűbájos miniatűrjében) voltak percek, amikor dirigens, énekesek, zenekar, közönség összeforrtak a muzsika önfeledtségében. A vokális triót Helena Tattermuschová, Ivo Zidek és Dalibor jedlička, a prágai Nemzeti Színház szólistái adták elő. A szőllsta-trio mély átéléssel vitte a cselekményt. A Szlovák Filharmónia énekkara (karnagy Dobrodinský) kiegyensúlyozott és amellett színes kórushangzással emelte az előadás fényét. Nehéz lenne részleteket kiemelni a mű gazdagságából, csak egy-két megkapó momentumot említünk: Helena Tattermuschová átszellemülten, költői formálással adta elő Margarethe Románcát, Ivo Zidek, Dalibor Jedlička és a kórus előadásában, a zenekar realisztikus aláfestésével izgalmasan érdekes volt „Az utazás a pokolba". A hangversenyt lezáró viharos tapsban a közönség őszinte tetszése jutott kifejezésre. A Faust-legenda •előadása nem ért véget az utolsó taktusok elhangzásával: szép élményként még sokáig őrizzük emlékezetünkben. HAVAS MÁRTA A szovjet filmfesztiválra ráteszi a koronát Mihail Svejcer megfilmesített Tolsztoj-regényének, a Feltámadás nak II. része, mely sokáig lesz a bemutató mozik műsorán. A többi új film között két hazai alkotás sze-repel: a Fehér fellegek és a Förgeteg, valamint két NDK-fiim. Kari Gass rendező dokumentumfilmje Nézzék ezt a várost, a kettéosztott Berlin tragédiáját szemlélteti hiteles dokumentumfelvételekben 1945-től 1961. auguszlus 13-ig. A másik DEFA-film, Jó nap, kedves nap, Gerltard Klingenberg rosszul sikerült, eléggé sematikus vígjátéka. Ettől már sokkal nívósabb filmeket is láttunk a DEFA alkotásában. A hazai filmek közül Ceučk Duba Förgeteg-je nem aratott sikert. A hegyi mentőszolgálat önfeláldozó munkáját ismertető filmből hiányzik a drámai meseszövés, az érdekfeszítő történet, így nem csoda, hogy nem köti le a nézők figyelmét. Sokkal érdekesebb film Ladislav Helge befutott rendező partizántárgyú alkotása a FEHÉR FELLEGEK Juraj Špitzer, a szlovák Irodalom ismert egyénisége írta a forgatókönyvet, melynek központi alakjává Zuzkát, a 13 éves serdülő gyermeklányt tette. Zuzka itt egy nemzedék megtestesítője, azé a nemzedéké, melynek fiatalságát megrontotta, i«egkeserítette a háború gonoszsága. A felnőttek és a gyermek furcsa, a harcok szünetében ridegnek tűnő viszonyát domborítja ki a film. Gyermekek, akikről megfeledkeztek a felnőttek — így fogalmazhatnánk meg a film egyik alapgondolatát. Emberi jellemek bontakoznak ki a filmben, sikerült, vagy kevésbé sikerült megformálásban. A legjobb jellemábrázolásnak Vlado Müller Kozacsuk szovjet partizánját tarthatjuk. Mellette a többi figura elhalványul. Peter, a fiatal szlovák partizán, akit a sors szeszélye összehozott Zuzkával, s a gyermek erős védelmezőjét látta benne, Ivan Mistbík (nem vonjuk kétségbe a fiatal színész vitathatatlan tehetségét) alakításában, nem olyan, amilyennek a forgató-* könyv rajzolja. A hiba ott történt, hogy a film alkotói rosszul választottak, a törékeny alakú Mistrík figurája nem tudja megeleveníteni a sok viszontagságot, megpróbáltatást kiálló partizán önkéntelenül robosztusnak elképzelt alakját. A hiányos emberábrázoláson kívül a film másik alapvető hibája a jelenetek, egyes részek vontatottsága. Ennek ellenére Helge filmje pozitív hozzájárulás a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső történetének megörökítéséhez, melyre bizonyára ínég többen fognak vállalkozni. Elismerést érdemel a kis Viera Vajsová Zuzka-alakítása. A vontatottságot, az elnyújtott jeleneteket róhatja fel a kritika Mihail Svejcernek, a FELTÁMADÁS rendezőjének ts. A Tolsztoj mű eddigi 18 filmváltozata közül Svejcer rendezését tartják a legsikerültebbnek, bár a rendező szigorúan ragaszkodott a regényhez. Ezért összegezve a film mindkét részét (az elsőt egy évvel ezelőtt mutatták be) megállapíthatjuk, hogy Gabrllovics forgatókönyvíró és Svejcer rendező nagyon j01 illusztrált filmregényt vitt vászonra, művükbőH azonban általában hiányzik a filmszerűség. Ennek a következménye azután egyes részek elnyújtottsága, ami csökkenti a néző

1 érdeklődését. Katyusa Maszlova mellett — tragédiájával szoros összefüggésben — kidomborodik Nyehljudov herceg alakja. A herceg „megtisztulása", öneszmélése, bűnének jóvátevése — mindez a századforduló rothadt kapitalista társadalma züllött életének hátterében játszódik le. Nyehljudov szakítása társadalmi körével, osztályával nem a különc szeszélye, feltűnési vágya, hanem annak a józan felismerése, hogv vagyonával, pénzével nem tudja jóvátenni vétkét, hogy az elzülött Katyusában az emberi lelket kell feltámasztania s így támad fel ő is emberi mivoltában. Szergej Polujanov ötletes fényképezését, már az első résznél kiemeltük. Tamara Szjomina Katyusája az utóbbi idők egyik legsikerültebb alakítása. Jevgenyij Matvejev Nyehljudovja több kívánnivalót hagy maga után, de általában véve híven tolmácsolta a szerző gondolatait. A narrátor szerepe viszont elmaradhatott volna a filmben. L. L. Kibernetika — és a termelés irányítása A kibernetika az automatizálás elméleti alapja. A kibernetikától megel dást váró legidőszerűbb problémák sorában az első helyet foglalják el azok, amelyek a szellemi munka automatizálását lehetővé tevő eszközök használatával függnek össze. A jelenlegi feltételek között ugyanis nem mindig lehet könnyen megkülönböztetnünk a fizikai munkát a szellemi munkától. Az emberi tevékenység számos ága azonban mindig a kizárólag szellemi munka jellegét viseli. E cikkben az ilyan tevékenységről lesz szó. Elsősorban a következő két kérdés érdekel bennünket: milyen mértékben lehetséges az automatizáló eszközök használata a szellemi munkában, ha pedig lehetséges, szükséges-e? Az első kérdésre már ma is határozott választ adhatunk: az ember szellemi tevékenységében segítséget nyújtó automatizáló eszközök használatának nincs határa! Sőt azt is állíthatjuk, hogy a jelenleg használt ún egyetemes elektronikus számítógépek — bár nem minden esetben vannak szükség szerint módosítva — elvileg alkalmasak bármilyen intellektuális tevékenység automatizálására. Ehhez azonban az ezt a tevékenységet megszabó törvények kellő elemzése és pontos meghatározása szükséges. Igaz ugyan, hogy ezek a törvények mindeddig csak aránylag egyszerű esetekben képezték elemzés tárgyát. A bonyolult gondolatmenetek (pl. az alkotómunka terén) törvényszerűségének elemzése ma még csak kezdetleges, és kétségkívül igen sok erőfeszítést igényel a tudományos dolgozóktól. A második kérdésre válaszolva rámutathatnánk az ember szellemi tevékenységének számos ágazatára, ahol már ma is múlhatatlanul szükséges az automatizálás, mivel szerfölött meggyorsíthatja előrehaladásunkat. Az egyik ilyen — és ma a legfontosabb ág a népgazdaság tervezésének és irányításának nyilvántartási rendszere. Közismert tény, hogy az e nyilvántartási rendszer segítségével feldolgozott adatok gyarapodása sokkal gyorsabb iitemfr, mint a termelés növelése. A népgazdaság nyilvántartásának, a tervezés és az irányítás gépesítésének, illetve automatizálásának üteme az utóbbi időben azonban még sokkal lassúbb volt, mint az anyagi termelésé. Elegendő megemlítenünk, hogy tervező szerveink, de különösen a kezdeti kalkuláció rendszerében dolgozók, sok esetben nélkülözik még az olyan egyszerű eszközöket is, mint a már néhány évtizeddel ezelőtt feltalált kalkulációs gépek. A termelés növelésével egyidejűleg gyarapszik az e téren szükséges tájékoztató adatok rnenynyisége is, ami viszont megnehezíti a tervezést. Az ezzel kapcsolatos számítások arról tanúskodnak, hogy amenynyiben nem változtatunk a tervezés mostani minőségén, (amely egyáltalán nem felel meg a mai követelményeknek) s nem emeljük a tervezés, az irányítás s a népgazdasági nyilvántartás műszaki színvonalát, akkor 1980-ban a Szovjetunió minden felnőtt lakosának e szakaszon kellene dolgoznia. Az irányítás és a népgazdasági nyilvántartás automatizálása éppen ezért nagy fontosságú s országos jelentőségű feladat, melynek jelentős részét megoldhatjuk a már most rendelkezésünkre álló egyetemes elektronikus számítógépek segítségével is. A szóban forgó probléma megoldása azonban nem csak a szükséges gépek fejlesztésétől, illetve gyártásától függ. Elsősorban az operatív műszaki nyilvántartás kezdeti kalkulációjának valamennyi formáját gyökeresen módosítanunk kell éspedig úgy, hogy elektronikus számítógépekre vezethessük az előzőleg nyert kezdeti bizonyító adatokat. Egyaránt szükséges az egységes állami automatikus rendszer létrehozása is a tervezéssel, a gazdasággal, a gazdaság irányításával összefüggő adatok feldolgozására. E rendszernek a legkorszerűbb távösszeköttetési vonalakkal egybekötött számítóközpontok hálózatából kell állnia. A néogazdaságra vonatkozó minden adatnak kódjelezve kell eljutnia az említett rendszerhez, amely az adatnk alapján automatikusan megállapíthatja a tervezés legkedvezőbb változatait, ^va?olhatja a szükséges lavílásokat, kiküszöbölheti az aránytalanságokat, és szabályozhatja az anyagiműszaki ellátást. A tervszerű gazdaság számos részfeladatának a jelenleg működő számító központokban eszközölt megoldása Is azt bizonyítja, hogy a nem megfelelő tervezés következtében a termelés fejlesztésére fordított eszközök és anyagforrások legkevesebb 10 százaléka kárba vész. A kibernetikusok már megszokták, hogy ahol a szállítás tervezését automatizálják, ott rendszerint 10—15, de egyes esetekben 50—60 százalékos megtakarítást is elérnek. A termelés operatív irányítása és a diszpécser szolgálat is szorosan összefügg a gazdaság tervezésével és irányításával. E munkaszakaszok automatizálására már most is sikeresen használhatók az egyetemes vezérlő elektronikus számítógépek, amelyeket az operatív irányítás különleges központjaiban kellene összpontosítanunk. A kibernetikai intézetben fejlesztett ilyen gép prototípusát már működtetik a dnyeprodzerzsinszki kohóipari üzemben. Ez az első lépés egy operatív irányító központ létesítése felé A kijevi Kibernetikai Intézet dobozó! hasonló gépekkel már több esetben kísérleteztek sikerrel a termelés távvezérlése terén. Arhi az automatizálást Illeti, rendkívül sürgős feladatok megoldása vár a műszaki dolgozókra, a géptervezőkre s a műszaki tervezőkre. Az automatizálással kapcsolatban . felmerülő feladatok néha annyira bonyolultak, hogy manapság nincs olyan kollektíva, amely elfogadható időn belül megállapíthatja az adott terv valóban legmegfelelőbb változatát. A tervezők munkája jelenleg a legjobb esetben ls csak azon a szakaszon automatizált, ahol a legbonyolultabb számításokat eszközlik. Eredményesebb termelés meghonosítása azonban komplex automatizálást tesz szükségessé, hogy automaták teljesíthessék a tervezés minden szakaszával kapcsolatos feladatokat, tehát a különféle változatok értékelését, illetve összehasonlítását is. Az ilyen automatizálásra való átmenet azonban a tudományos kísérletezés irányiak lényegbevágó módosítását igényli. Míg a szakemberek még a közelmúltban is elsősorban azért összpontosították munkájukat bizonyos tervezési módszerek megállapítására, hogy azokat az ember alkalmazhassa, tevékenységük súlypontját most már olyan módszenek kidolgozására kell helyezniük, amelyek érvényesülését elektronikus számítógépek teszik lehetővé. Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Tudományos Akadémiájának Kibernetikai Intézetében végzett kísérletek már eddig is jelentősen hozzájárultak a műszaki tervezéssel összefüggő folyamatok automatizálásához. Az emA legnagyobb méretű vízi létesítmények építése, bányák megnyitása, az útépítő- és a földmunkák kibővülése megkövetelte, hogy a Szovjetunióban olyan gépkocsikat gyártsanak, amelyek már nem 5 vagy 10, hanem 40—50 tonna terhet szállítanak. Az építkezéseken és országutakon már megjelentek a hatalmas gépkocsik és gépkocsivonatok. Nemrégen pedig nagy teherbírású óriások tűntek fel. Bel-AZ gyári jelöléssel. A képen: a Bel-AZ számára készült abroncs. Mellette a Moszkvics gépKossi törpének látszik. A gumiabroncs átmérője 2 m és 25 cm, súlya 850 kg, váza 30 réteg kapronból áll. litett és más intézetekben szerzett tapasztalatok arra a reményre jogosítanak, hogy az automatizált tervezésre való általános átmenet évente több milliárd rubel megtakarítását eredményezheti. A szellemi tevékenység egyik fon; tos ága, amelyben szintén bizonyoš mértékű automatizálás szükséges — az alkotó tudományos munka. Éppúgy, mint a műszaki tervezés, a tudományos alkotómunka is ejyre nagyobb méreteket ölt, ami elsősorban a tudományos dolgozók s a kisegítő tudományos személyzet számának lényeges növelésében jut kifejezésre. Már ma oly gyors az e téren elért növekedés üteme, hogy amennyiben a jövőben nem lassulna meg, úgy 150—200 év múlva a Föld minden lakójának tudományos kísérleti intézetekben kellene dolgoznia. Mindez bizonyltja: a tudomány fejlesztése terén is szükséges az automatizáló eszközök bevezetése. A tudományos munkafolyamatok komplex automatizálására tett előkészületek azonban ma még sokkal csekélyebb mértékűek, mint a gazdasági s a műszaki tervezéssel összefüggő munkafolyamatok esetében. Ennek ellenére e téren is körvonalazódnak már bizonyos távlatok. A tudományos tevékenység folyamán eszközölt különböző kiszámítások és átszámítások eddig is ismeretes automatizálásán kívül már most foglalkozunk az informatív.-, dokumentációs, valamint a referatív tevékenység automatizálása problémájának megoldásával, mivel ez a tevékenység szerfölött igénybe veszi > modern tudósok munkaidejét. Az égyetemes elektronikus számítógépeken alapuló automatizálás mindjobban feltárja előttünk az adatok feldolgozásával egybekötött kísérletek és megfigyelések csodálatos távlatait. A legérdekesebb azonban a különböző deduktív elméletek, valamint a kísérletek eredményeit általánosító- elméleti sémák helyességét bizonyító adatok közlésének az automatizálása. Az e téren elért eredmények ugyan még nagyon csekélyek, de kétségkívül csodálatra méltók az általuk már eddig is feltárt távlatok. Az emberi agy teljesítőképessége ugyanis — ami az általa felállított elméletek, illetve bizonyítékok bonyolultságát illeti — önmaga szabja meg lehetőségei határát. Számos eset bizonyítja, hogy a kutatómunkával foglalkozó dolgozóknak több évtizedekig tartó fokozott szellemi munkát kell bizonyos mennyiségtani, vagy elméleti fizikai feladatok megoldására fordítaniuk. Az ez irányú tevékenység legalább részbeni automatizálása jelentősen lerövidítheti az alkotó jellegű bonyolult feladatok megoldásához szükséges időt, és rendkívül nagymértékben növelheti az emberiség szellemi teljesítőképességét. Lehetséges, hogy nem áz említett idő egyszerű korlátozása, sem pedig a tudományos kutatómunka tervszerűségének növelése lesz az említett automatizálás legfontosabb eredménye, haiiem az olyan bonyolult elméleteknek a felállítása, amire az ember ma még gyakorlatilag képtelen. Magától értetődő, hogy az ilyen elméletek felállításának végső célja a belőlük gyakorlatilag levonható következtetések lehetősége, ami megsokszorozhatja az embernek a természet fölötti hatalmát. Az elmondottak alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a kibernetika fejlesztése és műszaki alapjának állandó tökéletesítése igen jelentős mértékben járulhat hozzá a szovjet tudomány, technika és népgazdaság további sikereinek eléréséhez. A Szovjetuniónak * megvan minden lehetősége a felsorolt problémák minél előbbi megoldására. Az eljövendő kommunista társadalomnak kétségkívül rendelkeznie kell, és egészen biztosan rendelkezni is fog — a gazdasági irányításhoz múlhatatlanul szükséges legnagyobb fokúan automatizált rendszerrel, a termelés legtökéletesebb automatizálását biztosító berendezésekkel. Éppen ezért az ember szelI lemi tevékenységében is egész bizto' san sor kerül a kibernetikai eszközök valóban nagyszabású s "élesebb körű alkalmazására. V. GLUSKOVNAK, a moszkvai Pravdában cikke nyomán. JZÖlt 1962. november 30. * fjj SZÓ 5