Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-29 / 330. szám, csütörtök

Nagyobb felkészültségivel I Eg

y következetes megjegyzései • A javorinkai szövetkezetben találkoztam František Sučíkkal (a képér A FÖLDEKRŐL lassan lekerül a kukoricaszár, az utolsó répaszállítmányokat küldik cukorgyárakba a levicei járás szövetkezetesei. A munka zaja azonban még nem halkult el a határban, a mezőgazdasági üzemek erőgépei a mélyszántás befejezését siettetik. Ettől eltekintve a mezőkről az élet bevonult a faluba. A dolgozó parasztok a jól végzett munka tudatában hasznosan töltik el a hosszú őszi-téli estéket. A legnagyobb érdeklődés kétségkívül a jNB és a járási művelődési otthon által szervezett mezőgazdasági akadémiák iránt nyilvánul meg, melyek a napokban a járás tíz központi községében kezdik el tevékenységüket. Az akadémiák előadásaira csaknem 2000 szövetkezeti tag, agronómus, elnök, könyvelő és csoportvezető jelentkezett. A mezőgazdasági dolgozók szakmai továbbképzésének egyik legszebb jellemzője a tanulási vágy. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a napi teendők elvégzése után a középfokú iskolát végzett éš a gyakorlati mezőgazdászok még leülnek este a könyv mellé, hogy gyarapítsák szaktudásukat, hogy jobban megállják helyüket a nagyüzemi gazdaságok irányításában, termelésének szervezésében. A mai mezőgazdász, a szövetkezet agronómusa a falu és az egész társadalom érdekében dolgozik, s munkája nyomán szemmel láthatóan növekszik a jólét. A járás- példáiból kiindulva ma már nyugodtan megállapíthatjuk, hogy egy-egy mezőgazdász, okos szervező a tagság bevonásával és segítségével meg tudja szilárdítani, virágzóvá tudja tenni a szövetkezetet. Vegyük' csak a Tekovské Lu žianky-i szövetkezet elnökének a példáját. Molnár János elvtárs a legrégibb szövetkezeti elnökök közé tartozik, holott életkora alig haladta túl a négy ikszét. A tagság, látva hallatlan tanulási szorgalmát, több mint tíz év óta szívesen bízza rá a közös gazdálkodás vezetését, melynek termelési eredményei páratlanok a környéken. Az új technológia következetes érvényesítése azonban még felkészültebb, nagyobb tudású szakembereket követel. Molnár János ezért személyes kényelméről is lemond, hogy a megnagyobbodott feladatokhoz mérten egyre gyarapítsa tudását. MA MÁR NEM üres frázis a közmondás: a tudás hatalom. Ennek markáns példájával a čajakovói szövetkezetben ismerkedhetünk meg a legszembetűnőbben. Míg Muzslai Sándor, a fiatal elnök a technikumtan volt, csak pangott, egy helyben topogott a gazdálkodás. Nem a szorgalommal volt baj, hanem a szakképzettség, a magabiztos vezetés hiányzott a szöí vetkezetből. A fiatal, szakember egy| éves rövid működése óta kézzelfog' ható változások történtek a faluban. A szövetkezet tagjai okosabban bánnak a gépekkel, a termelésnek szinte minden ágából elűzték a kézi munkát, a gazdálkodás minden ágazatában gépekkel, az új technológia alkalmazásával dolgoznak. A felkészültebb szakmai irányítás következtében, ugyanolyan munkaerővel és.kevesebb ráfordítással, mint a korábbi A bratislavai Gépesítési és Regenerációs Vállalatban országos újdonságot jelentő három univerzális, nagy térfogatú kontajneri készítettek. Az U-5, U-2 és U-l kontajnereket különböző árucikkek gazdaságosabb szállítására használják fel. Képünkön: a kontajnert autóra rakják. (A. Prakeš felv. ČTK) években, szinte felével növekedett a termelés. Az idei hosszan tartó aszály ellenére búzából 28,18 mázsás, árpából pedig 45,38 mázsás átlagos termést takarítottak be hektáronként. Ez év elejétől október végéig több mint 350 liter tejet és" 200 tojást értékesített hektáronként a szövetkezet. A CSKP XII. kongresszusára tett felajánlásokat pedig 107 ezer korona értékben 90 százalékra teljesítették. Természetesen akadnak gyengébben gazdálkodó szövetkezetek is a járásban, ahol a termelés éppen a szakképzettség hiánya miatt nem érte el a kívánt színvonalat. Pat'ovcén, Preseľanyban, Dolné Semerovcén és más, rosszabb eredményeket felmutató szövetkezetekben a múlt években ls elhanyagolták a tagok szakmai nevelését s ezekből a községekből ez idén is a legkevesebben jelentkeztek a most meginduló mezőgazdasági akadémiák tanfolyamaira. Nem csoda tehát, ha a járás több mint 2 millió liter tejjel, sok ezer mázsa hússal tartozik a közellátásnak, hiszen az említett szövetkezetekben még három liter tejet sem fejnek tehenenként, a harminc dekát sem közelíti meg a hízósertések napi súlygyarapodása. Nincs elegendő takarmány? Persze, hogy nem termett elég, ha tömegtakarmányok helyett kevésbé értékes, tápanyagokban szegény keveréket termeltek. Igen nagyra kell értékelni a járási nemzeti bizottság kezdeményezését, hiszen a mezőgazdasági akadémiák megszervezésével további lehetőséget nyitott a középfokú szakkáderek ismereteinek gyarapítására. A hagyományos szövetkezeti munkaiskolákat, melyeket a járás szövetkezetesei tömegesen látogattak a múltban, még ma sem lehet felszámolni, teljesen elhanyagolni. Fontos, hogy a szövetkezet tagsága elsajátítsa az agronómia és a zootechnika legfontosabb alapelveit, tüzetesen megismerje a mezőgazdaság ökonómiáját. Ezen ismeretek nélkül ma már nem lehet boldogulni a szövetkezetekben. AZ AKADÉMIÁKON a szakképzettség mellett egyre többen általános műveltségre is szert 'tesznek. A járásban sok száz parasztember; volt napszámos, mezőgazdasági cseléd akad, akik megfeszített munka árán szereztek megfelelő szakmai képesítést vagy most az akadémiákon válnak társadalmunk értékes tagjaivá. Az utóbbi tíz esztendőben, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában, nemcsak a kisparcellák tűntek el és a régi életforma hullott szét, hanem megváltozott az emberek életfelfogása, a falvak arculata is. S hogy ez a változás, a belső átalakulás eredményesen végbement, az a falusi új szakemberek áldozatos munkájának, képzettségének is köszönhető. SZOMBATH AMBRUS A javorinkai szövetkezetben találkoztam František Sučíkkai (a képun). Riportanyagot gyűjtöttem. Véletlenül nézett be az irodába. Hosszan elbeszélgettünk, illetve ő beszélt, én hallgattam. Sok érdekes problémát felvetett. Megígértem neki, hogy alkalomadtán tolmácsolom őket az olvasóknak. Okulhatnak belőle, elkerülhetik a hibákat. szereznünk, s ez még mindig a jobbik eset — úgy csakis kiskereskedelmi áron. Szépen termett 80 hektáron a kukorica, aminek mindannyian örültünk. Később azonban elment a jókedvünk. Nyolcvan hektárt kézzel letörni... Karácsonyig is eltartott volna. Hiába adtuk be előre a megrendelést a kukoricakombájnra a galántai gépállomáshoz. Eljött a kukoricatörés ideje, gép sehol. Mit tehettünk. Felkerekedett az elnök és a gépesítő, mint jó néhányszor azelőtt, bejárták a fél köztársaságot, amíg Rimavská Sobotán ráakadtak egy gazdátlan kombájnra. Azonmód meg is vették. Ennyit akartam mondani. Remélem azonban, hogy legközelebbi találkozásunk alkalmával nem leszek kénytelen ilyesmiről beszámolni. PALÁGYI LAJOS — Az utóbbi néhány év alatt szövetkezetünk sokat fejlődött. Ha valaki régen nem járt felénk, aligha ismerne rá a kis gazdaságra. Három év óta jól megy sorunk. Szépen keresünk. Meg vagyunk elégedve és nálunk még csak a fiatalokkal sincs baj. Nem vágynak el, legtöbbjük a szövetkezetben dolgozik. A termelésben jó eredményeket érünk el. Nem hallgathatok azonban el néhány fonákságot, amelyekre néhány éves szövetkezeti tagságom alatt felfigyeltem. jelenleg mint villanyszerelő dolgozom a szövetkezetben. Néhány évig traktoros voltam lánctalpas traktoron. Dolgoztam én is nyújtott és éjszakai műszakban. Jó az. Ha az idő sürget, kell is és még a gép is jobban megy éjszaka. Egyet azonban ki kell mondanom. Októberben bizony már elég hűvösek az éjszakák. Nem kellemes 10—12 órát hidegben gépen dolgozni. Tervező mérnökeink egy kis jóakarattal már régen megoldhatták volna ezt a kérdést. Valószínűleg többen osztják véleményemet. Ezért biztosan igazat adnak nekem abban is, hogy nem sokáig bírja ki az ember a traktor nyergében, mert úgy réz, mintha az lenne a küldetése. Bizonyára más helyen is megtörtént, hogy valamilyen gépalkatrészre volt szükségük, esetleg nagyobb mennyiségben. Nemegyszer fordultunk már a nagykereskedelem illetékes szerveihez, azzal .utasították el kérésünket, hogy nem tartozunk hozzájuk. Valahogy így értettük. Ha sikerült Űj régészeti leietek Olabb, érdekes régészett felfedezéseket tettek a Český Brodtól délre fekvő Doubravčicében. Az itteni várhegy és környéke Csehország legrégibb szláv települései közé tartozik. A Vili. században a Sembera folyócska árterületén erődítmények rendszere húzódott. A IX. század végén, amikor cseh törzsek kerítették uralmukba e területet, az erődítmények megszűntek. A doubravčicei hegy azonban már sokkal korábban lakott volt. A XIV. században itt építették fel Šemberk várát. A doubravčicei szláv vártelepülés leletei kiegészítik azokat az ismereteket, amelyeket régészeink Klučov hasonló térségének kutatása során nyertek. Látható például, hogy ezek a régebbi várhegyek elrendezésüket tekintve közelállnak az akkori meg nem erősített falvakhoz. Doubravíicén a négy és félméteres sáncon és írkon kívül is települések voltak, s a korábbi X. századbeli vártelepülésektől eltérően nem voltak itt temetkezési helyek. Gazdag eredménnyel járt a Kladno melletti tfebušicei, II. és IV. századból származó, sírhelyek feltárása is. A feltárt sírok száma már eléri a 700-at. Az idén a legbecsesebb leletek közé tartoznak a Duna vagy Rajna menti római tartományokból származó bronzedények. A Mladá Boleslav melletti Cejetlvében 50 sírhalmot fedeztek fel. E sírhalmok a régebbi és újabb bronzkorból származó településekre utalnak. Itt is a lužicaí kultúrájú embelek által alapított várerődítmény található, amely egészen Boleslav koráig fennállott. A Podébrady mellettt Kanínban X. századbeli szláv sírhely feltárásánál kerámiaedények maradványain kívül nagy mennyiségben találtak bronztűket. P

ártunk Központi Bizottságának a „Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól" szóló dokumentuma az elkpvetkező időszak egyik fő feladataként az ideológiai munkát jelöli meg. Ám nagyon tévednek azok, akik ebben az ideológiai munkában az élettől, az ember mindennapos tevékenységétől elvonatkoztatott valamit látnak; olyasmit, ami egyrészt nem érinti a dolgozó embert, másrészt, amit esetleg nem is ért meg. Ilyesmiről szó sincs. Az ideológiai munkának, minden ellenkező elképzeléssel szemben, nagyon is gyakorlati célokat kell szolgálnia s olyannak kell lennie, hogy azt minden ember megértse, de nem csak, hogy megértse, hanem döntő tényezővé váljék az ember gondolkodásának és cselekedeteinek formálásában, az új, a szocialista ember kialakításában. Mert az ideológiai munka lényege és célja: megtisztítani az ember gondolkodását mindattól, ami elavult, megtisztítani mindattól, amit az eltűnt régi világból hozott magával s ami még ilyen vagy olyan szállal, ilyen vagy olyan vonatkozásban a régi világhoz köti. Ma még az a helyzet, hogy az emberek nagy többségét, — bár a szocialista társadalomban él, a szocializmust nemcsak elfogadja, hanem támogatja is s annak megteremtésében és további előre haladásában tevékenyen részt vesz, — mentalitásában, életszemléletében még ezernyi szál köti a régi világhoz, gondolatvilágában, szokásaiban és erkölcsében kisebb vagy nagyobb mértékben fel-felbukkan a burzsoá világ erkölcse, szokása és életfelfogása. Márpedig előrehaladásunk szempontjából döntő szerepe van annak, hogy az emberek tudatában, gondolkodásában és életmegnyilvánulásaibisn a még mindig fellelhető és megmutatkozó kapitalista csökevényeket leküzdjük és jelentős lépést tegyünk előre a szocialista módon dolgozó, élő és gondolkodó ember kialakításában, mert ez is szerves része ideológiai munkánk lényegének és céljáÖNMAGUNKTÓL, TUDATOSAN nak. Pártunk kongresszusi dokumentuma joggal emeli ki és hangsúlyozza a szocialista munkabrigádok mozgalmának ember- és társadalomformáló erejét és hatását. Mert ha csak egy kissé is elgondolkodunk a dolgok felett, akkor arra a logikus következtetésre kell jutnunk, hogy valóban: a szocialista társadalomban csak szocialista módon lehet dolgozni és élni. S ennek megvalósítása és elérésére csak nehéz és következetes ideológiai küzdelemben lehetséges. Ideológiai küzdelemben, a régi ellen és az újért való harcban, amelyet nem is annyira másokkal, az osztályellenséggel vívunk, hanem inkább és főleg önmagunkkal, régi szokásainkkal, erkölcsi megnyilvánulásainkkal, a még bennünk lévő és ható burzsoá ideológiával kell megvívnunk nemcsak naponta, hanem szinte a nap minden órájában, jóformán minden cselekedetünkben és tettünkben. H

ogy lényegében miről is van szó, amikor arról beszélünk, hogy az embernek önmagával kell megküzdenie és lépten-nyomon önmagában kell legyőznie a régi világ még mindig benne élő maradványait, nagyon jól jellemezhetjük ezt egy példával. Mindenki előtt ismeretes az élenjáró dolgozók felhívása és mozgalma a munkához való szocialista viszonyért, a munkásbecsületért, a parasztbecsületért. Pártunk nagy jelentőséget tulajdonít ennek a mozgalomnak és joggal. Ám egyesek nem értik meg e mozgalom lényegét és azt, hogy tulajdonképpen miről ls van szó. Jellemző erre az olyan vélemény, amely azt mondja: miért kell arra országos mozgalmat indítani, hogy a törvényes munkaidőt mindenki rendesen dolgozza le? Ha valaki nem dolgozik rendesen, akkor ki kell rakni a szűrét és kész. Látszatra és első pillantásra úgy tűnik, hogv tulajdonképpen nincs itt kul a helyzet, hogy ugyanaz a dolog, valamely oknál fogva az ember egyéni érdekkörébe került, akkor viszont azt mondja: miért nem csinálnak rendet, hogy ez a dolog rendesen menjen? M

it akarunk ezzel példázni? Csak azt, hogy minden ember, az egész társadalom érdekei azt kívánják, hogy munkájában és tevékenységében mindenki a lehető legtöbbet és a legjobbat nyújtsa. Nem nézhetjük mindig és mindenben csupán az „én"-t, az „enyém"-et és azt, hogy pillanatnyilag és látszólag van-e hozzá valami közöm vagy nincs. Mert lényegében és valójában az égvilágon senki sem tudja magát elhatárolni mások, az egész társadalom tevékenységétől és magatartásától. S nem teheti és nem mondhatja ezt az ember a szocialista társadalomban, ahol az egyik ember munkája nem veszélyezteti egy másik embert létérdekeiben. Azért, mert én jól dolgozom s minden törekvésem arra irányul, hogy minél többet és minél jobbat, senkit sem fenyeget a munkanélküliség veszélye. Azért, mert nekem valaki megmagyarázza és megmutatja, hogy nézd, ha a dolgodat jól akarod csinálni, akkor ne így, hanem amúgy dolgozz, akkor az illetőnek nem kell attól tartani, hogy ezáltal érdekeiben akár csak egy jottányival is megrövidül. , Ám ahhoz, hogy mindezt az ember megértse, hogy tevékenységében és magatartásában kialakítása a munkához való szocialista viszonyt, hogy az ember leküzdje magában az individualizmust és ennek összes velejáróit, ehhez pedig igenis az ideológiai tisztánlátás szükséges, az szükséges, hogy az ember megértse és felfogja a szocializmus lényegét és célkitűzéseit. Tízért bír döntő jelentőséggel toJ"1 vábbi előrehaladásunk szempontjából az ideológiai nevélés. B. L. semmi baj, hogy ez egy helyes vélemény. Látszatra és első pillantásra, — pedig alapjában helytelen nézetről van szó. Mert, aki így gondolkodik, az nem látja azt a pluszt, azt a többletet, amelyet az élenjáró dolgozók vállaltak s amelyért országos mozgalmat indítottak. Nem arról van szó, hogy ezek a dolgozók munkaidőn túl akarnak dolgozni, — ezt senki sem kívánja tőlük. Arról sincsen szó, mintha azt javasolnák, hogy most már szakadjunk bele a munkába, — ezt sem kívánja senki senkitől sem. Ellenben arról van szó, hogy a „dolgozni muszáj" munkafegyelmét váltsa fel a „dolgozni akarok" munkafegyelme, az önként vállalt, a tudatos munkafegyelem. A kettő között pedig igen nagy a különbség. Szavakkal nehezen érzékeltethető különbségről van szó, ám a tettek, a valóság annál szembetűnőbben mutatja ezt meg. Hiszen ha elgondoljuk, hogy ha hazánkban mindenkit, minden embert, munkájában és tevékenységében ez az önként vállalt tudatos munkafegyelem vezérelne, akkor egy pillanatig sem lehet vitás előttünk, hogy a termelés, az előrehaladás egy olyan hatalmas tartaléka tárulna fel, amely szinte beláthatatlan magasságba emelné életünket. Mert nem kevesebbről volna szó, mint arról, hogy annál az embernél, akinél a megélhetés diktálta „muszáj" munkafegyelmet . az önként vállalt tudatos fegyelem váltja fel, ennél az embernél már az „enyém" helyébe a „miénk" fogalma és gondja lépett. A miénk, a közösségi gond és érdek, mert hiszen nem az az elsődleges, nem az az örökös szempont, hogy munkám milyen haszonnal jár szá momra — bár a társadalom javára végzett lelkiismeretes munka természetesen az egyén érdekét is szolgálja, — hanem az embert leköti a munka öröme s annak tudata, hogy jő és hasznos munkát végzett a közösség javára. S ez a munka iránti szocialista viszony, ez a munkásbecsület és ez az a nagy tartalékunk, amely további előrehaladásunk zálogát adja. P

ersze, helytelen lenne tagadni azt a tényt, hogy az ember nem jut és nem is juthat el máról-holnapra a szocialista tudatosság ilyen fokára. Sok mindent, sok olyan szokást és nézetet le kell győznünk magunkban, amelyek sokszor egészen magától értetődőnek és természetesnek tűnnek, annak tűnnek, mert abban éltünk, azokat szoktuk meg és nem utolsósorban az akkori élet ilyen magatartásra és nézetekre nevelte az embert. És mi volt az, amit a kapitalizmus a legmélyebben beleoltott az emberbe s ami ma leginkább gátolja a szocialista tudatosság kialakítását, az ember formálását? Kétségkívül, hogy ez az ember individualizmusa. Az önzés, a csak én. És ha az emberek tevékenységében és életében a szocialista munka és életforma meggyökerezésének akadályait és okait keressük, akkor rendszerint és az esetek döntő többségében az ember individualizmusnál kötünk ki. Az individualizmus az, amely elhatárolja az embert a közösség, a társadalom gondjaitól és problémáitól s attól, hogy kilépjen abból a bűvös körből, amely megszabja, hogy csak eddig és netovább, mert eddig terjed az én és enyém s ami azontúl van, az már nem érdekes, ahhoz — mint mondani szokták — mi közöm hozzá. Mi közöm hozzá? Érdekes és figyelemre méltó vonása az individualizmusnak, a mi közöm hozzá-nak az ellenpólusa, amikor mégis csak az derül ki, hogy közöm van hozzá. Az ember, amikor olyasmi dologról van szó, ami nem vág közvetlenül az érdekeibe, akkor vállat von s azt mondja: mi közöm hozzá? Ám ha úgy ala0] SZÖ 4 * 1962. november 28,