Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-28 / 329. szám, szerda

A modranyi sportcikkeket gyártó üzem dolgozói készítik hazánk sportolói részére a versenycsónakok nagy részét. Képünkön az üzem egyik műhelye. (CTK-f elvétel j Szabad uiat az újítómozgalomnak Az újítómozgalom Szlovákia kisipari termeifiszövetkezeteiben is szép eredmé­nyeket hoz. Hogy mit jelentenek az újí­tások, arról legbeszédesebben talán a kővetkező adat számol be: 1962 első fe­lében több mint 100 000 korona jutalmat fizettek ki a kisipari szövetkezet újítói­nak. A Žilina! Pokrok szövetkezet, amely országos viszonylatban (s a legjobbak közé tartozik, egy újitójavaslat segítsé­gével a karácsonyfadíszek gyártásánál 350 000 korona értékű műanyagot takarít meg. Hasonló szép eredményt értek el Trnaván is a Tatra Chema szövetkezet­ben, ahol egy hasonló újítással 300 000 korona anyagmegtakarítást érnek el. Ezek a példák mind arról tanúskod­nak, hogy népgazdaságunknak egyetlen ágazatában sem szabad elhanyagolni az újítómozgalom továbbfejlesztését. Ennek ellenére Szlovákia-szerte még nagyon sok olyan szövetkezet van, ahol még egyetlen újítójavaslatot sem valósítottak meg. Az országos tapasztalat azt mutat­ja, hogy mindenütt érdemes és szükséges szabad utat nyitni a dolgozók alkotó kezdeményezésének. MICHAL FRÝD • • A jó minő s é g övei Még ötvenen sincsenek a bratisla­vai Podjavorinská utca egyik alig szembetűnő épületében. Néhányan közülük fehér köpenyt hordanak s a laboratóriumokban különböző lom­bikokkal, kísérleti csövekkel s üveg­búrákkai vannak körülvéve. Mások gyakran járnak élelmiszeripari üze­mekbe, mintákat vesznek, ellenőrzik a technológiai eljárásokat, vagy ki­vizsgálják a fogyasztók panaszait. Az Állami Minőségi Felügyelőség dolgo­zóit indokoltan nevezhetjük a jó mi­nőség őreinek. „Az élelmiszeripart a fogyasztók ér­dekeit szem előtt tartva ellenőrizzük" — mondja Martin Krumplik, az egyik osztály vezetője. „Az ellenőrzést 18 felügyelőnk végzi az üzemekben és több mint 20 dolgozónk a laborató­riumainkban. Tavaly több mint 20 000 mintát elemeztünk". Az ellenőrzések eredményei több esetben nem válnak a felülvizsgált vállalat dicséretére. így például a le­vicei tejfeldolgozó üzemben 30 ssffi­zalék zsírtartalmú szalámisajtot olyan címkével láttak el, mely szerint a áajt 45 százalékos exportáru. A Du­najská Streda-i Baromfifeldolgozó üzemben sorozatosan gyártottak olyan ^ konzerveket, amelyek nem tartalmaz­ták az előírt tiszta húsmennyiséget. A tejfölös nyúlhúsból az előírásnál 14,3 grammal kevesebb volt egy-egy ellenőrzött konzervdobozban. Az Ál­lami Minőségi Felügyelőségnek tudo­mása van arról is, hogy a bánovcei járásban vannak „vízimanók" is, akik például június 13-án összesen 3166 liter vizet- kevertek 25 381 liter tejbe. A legnagyobb „Ínyenc" sem állapít­hatja meg például azt, hogy az elő­írtnál kevesebb a töltelök a furé ne­vezetű cukorkákban. A laboratórium­ban azonban megállapították, hogy bár a Figaró csokoládé- és cukor­gyár többi készítménye kiváló minő­ségű, furé cukorkájával megkárosítja a fogyasztókat. A felügyelők figyel­mét nem kerüli el még az olyan cse­kélység sem, hogy a Spišská Rfla-i dohánygyárban egy milliméterrel rö­videbb cigarettákat készítenek, s egyes sütőüzemek finom süteménye a megszabottnál 1,03 százalékkal ke­vesebb cukrot tartalmaz. Még sok pél­dát sorolhatnánk fel az ezekhez ha­sonló, az első benyomásra jelenték­telen, de országos viszonylatban szá­mottevő fogyatékosságok megállapí­tásáról. Az Állami Minőségi Felügyelőség dolgozói azonban nemcsak ' hibákat állapítanak meg és bírálják azokat, hanem kellőképpen értékelik a jő eredményeket is. A párt- és állami szervek elé terjesztett negyedévi je­lentéseikben örömmel számolnak be azokról a példás üzemekről, ahol ál­landóan tökéletesítik a minőséget és a fogyasztók elégedettségére törek­szenek. Ilyen példamutató üzem a tr­naVai Szlovák Malátagyár is, ahol ez év második negyedében nem volt sem­mi kifogásolnivaló s a felügyelőség az üzem hat gyártmányát kiviteli cé­lokra alkalmasnak minősítette. Dicsé­retet érdemel a bratislavai sörgyár is, amelynek világos „10 fokos" söre a legjobb minőségű Szlovákiában. „Mi úgy tapasztaljuk — mondja Krumplik elvtárs —, hogy a legtöbb fogyatékosságot a hiányos ellenőrzés okozza. Ezért szoros együttműködés­re törekszünk az üzemekkel s el sze­retnénk érni, hogy tökéletesítsék sa­ját, üzemen belüli ellenőrzésüket. Ez­zel elejét vehetnék számos fogyaté­kosságnak. Gyakorlatunkban ugyanis egy esetben sem állapítottuk meg, hogy valamelyik vállalatban tudato­san gyártanának az előírásoknak meg nem felelő árucikkeket. A selejt ke­letkezését többnyire a technológiai szabályok be nem tartása s az embe­rek figyelmetlensége okozza." Az Állami Minőségi Felügyelőség dolgozói jelenleg sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel, miként működhet­nek együtt a jövőben a népi ellen­őrökkel, akik az országos vita folya­mán tett javaslatok értelmében már a közeljövőben megkezdik tevékeny­ségüket. Magától értetődő, hogy mun­kájukban számíthatnak az állami fel­ügyelők támogatására, akik műszaki ismereteik alapján kellőképpen tájé­koztatják majd őket mit kell ellen­őrizniük, hogyan kell a minőséget „pontozniuk" stb. A sajtó és a rá­dió útján szívesen állandósítanák kap­csolataikat a vásárlóközönséggel is, tudatosítva, hogy a vevők ellenőriz­hetik a legjobban az élelmiszerek mennyiségét és minőségét. Az Állami Minőségi Felügyelőség dolgozói minden tőlük telhetőt meg­tesznek annak érdekében, hogy a dol­gozók jó minőségű élelmiszereket kapjanak becsületesen megkeresett pénzükért. Ezért nevezhetjük őket in­dokoltan a jó minőség őreinek! (ve) k U 1 tu R Ä x Az „uj barázdát szánt az eke" a prágai Nemzeti Színházban Mihail Alekszandrovics Solohov Cj barázdát szánt az eke című, mindig időszerű remekműve már gyakran foglalkoztatta a szövegkönyvirókat, dramaturgokat. A nagy sikert aratott regényt nem egyszer vitték színpad­ra, sőt legutóbb a prágai televízió képernyőin fiimfeldolgozásban is üd­vözölhettük. A prágai Nemzeti Színház a cseh­szlovák—szovjet barátság hónapja és a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 45. évfordulója tiszteletére mu­tatta be a darabot. A regény dramatizálása ta tehetsé­ges Miloslav Stehlík nevét dicséri. Fáradozása, gpndos munkája a Nem­zeti Színház legjobb színészeinek közreműködésével és a megértő kö­zönség révén termékeny talajra ta­lált. Sikerült megelevenítenie a szín­padon a Solohov könyvéből oly jól ismert alakokat, akik ízig-vérig em­berek, minden jó és rossz tulajdon­ságaikkal felruházva, olyanok, ami­lyeneknek olvasás közben láttuk, s elképzeltük őket. Velünk, köztünk él­Karel Höger érdemes művész (Dávi­dov), és Dana Medíická, államdíjas, — Ljuska szerepében. (Foto: Dr. J. Svoboda) nek ma is ezek az elvhű, bátor, de­rék elvtársak. Felelősségük teljes tu­datában, a hétköznapok előre nem látott prpblémái, bonyolult kérdései közepette is feltalálják magukat; Stehlík a darabban a regény ese­ménydús történéseit mozzaikként, je­lenetekben kelti életre. Így mutatja be a Don-parti kozák falu — Hromo­luhy — társadalmi átalakulását, a kommunisták mindenre elszánt har­cát igazságos ügyükért, a kollektivi­zálásért hozott áldozataikat. A for­radalmat követő évek nehézségeit, a születőiéiben levő új szovjet állam örömteli ígéretét a nézők és szerep­lők egvütt élik át. Ezeknek az eseményeknek a köz­pontjában áll a fiatal, rokonszenves, mindig bölcs, a munkásból kolhpzeh nőkké lett Dávidov. Gondterhelt, ne­héz, de tartalmasan fennkölt, gyö­nyörű dolgos életét szinte megiri­gyeljük. Vele érzünk, vele küzdünk harcában a kulákok, az osztályellen­ség, a kollektív gazdálkodás iránti bizalmatlankodás ellen, a közös tulaj­donért, a falu jólétéért, boldogságá­ért. Dávidov szerepében Karel Höger érdemes művész jó teljesítményt nyúj­tott. játékával érzékelteti a régi. a maradi élet elsatnyulását, időszerűt­lenségét az újjal, az Ifjú nemzedék boldog távlataival szemben. Sikerrel éli bele magát vezető, irányító fel­adatainak teljesítésébe. Dávidov kol­hoztársát Kondrat Majdanyikovot Ji­ŕí Dohnal érdemes művész kelti élet­re. Makar Nagulnov, a darab másik pozitív hőse — Jan Pivec érdemes művész. Tehetségének legjavát nyújt­ja, teljesen egybeforrott az inkább érzelmeire, mint a bölcs megfontolás­ra hallgató, a forradalom ügyét szív­vel-lélekkel hirdető lelkes kommunis­ta alakjával. Minden, amit tesz, amit mond, telitalálatként hat. Szavaiból, játékából kiérződik, hogy mind a va­lóságban, mind a színpadon olyan ember, aki egyetért pozitív szerepé­nek mondanivalójával, egész lényé­vel átérzi azt. Ezér.t fogadja fellépé­sét a közönség ply őszinte elismerés­sel gyakran nyílt tapssal, szerelme tragédiáját igaz részvéttel. Ezért kí­séri visszafpjtott lélegzettel minden egyes mozdulatát. Ladislav Pešek nemzeti művész Andrej Razmjotnov alakításával, az államdíjas Dana MedHcká Ljuska ábrázolásával, Ladislav Boháč érde­mes művész Pavel Ljubiskin életre­keltésével, Stanislav Neumann érde­mes művész a kedves Sticska apó élethű megörökítésével és a többiek is mind-mind sikerrel oldották meg nehéz feladatukat, felejthetetlen él­ményben részesítve a közönséget. Nem maradhat említés nélkül Zdenék Šté­pánek érdemes művész teljesítménye sem, aki az osztályellenség élén álló Jakov Lukics alakításával igen hihető, az árulókra annyira jellemző tulaj­donságokkal ruházta fel szeredét. A Nemzeti Színház kiváló együtte­sének pártunk XII. kongresszuséra szánt legszebb ajándéka az Űj ba­rázdát szánt az eke prágai előadása. A darab hosszú időre biztosltja a kö­zönségsikert. Kardot Márta ÉSSZEL ÉL AZ EMBER A z irodaablakon túl ott az /M ónos, szürke ég, a szántók és a fekete sár. Szemközt a ja: vttóműhely, a gazdasági épületek és az igazgatóság épülete. Emitt jobbra egy darabka járható út, az­tán szörnyű keréknyomok a sárban. Az útnak valahogy nincs folytatá­sa, elvész az őszi ég alatt, akár a szántók és az egész nagy határ. Ejnye ez itt a gyulamajori gaz­daság. A javítóműhely kormos ablaká­ban éles lángnyelv, fény villan s egy pillanatra láthatóvá teszi a munkapad fölé görnyedő ember körvonalait. Közvetlenül az ablak előtt egy darabka udvar, puszta udvar, akár a kemény kecskelábú asztal lapja itt benn az irodában. Az Iroda négy puszta fal, szürkére taposott padló, fölötte köldökma­gasságban az asztal lapja, alatta s a helyiség nétfy sarkában szür­kületi homály. Ennyi a brigádvezető irodája. Az ablakon kevéske fény hull be. Az asztal lapján egy kéz világol, erős bütykü, mégis lágyvonalú kéz­fej, erős, szerszámformálta ujjak, kérges tenyér. Nézem Viliam Koch brigádvezető kezét. Ilyen annak a keze, aki tejkihordó fiú volt Prá­gában, tejkihordó és kameloti. A Vencel tér forgatagában rekedt gyermekhang kiáltozik: — Friss hírek! — Legújabb kiadás! Milyen lehet a vékony kabátká­ban didergő, kis rikkancs keze? Es milyen a kis borbélyinas ollóhoz finomult ujja? Nem ilyen kemény, nem ilyen biztos és biztonságos.. A rövidárukereskedés pultja mö­gött megnyúlnak és elf inomulnak a serdülő kis kamasz ujjai. Nyugta­lán a kéz és nyugtalan a szív. — Édesapám, villanyszerelő aka­rok lenni... A fiú dinamókkal, csillogó réz­tekercsekkel, halkan duruzsoló elektromotorokkal álmodott. Falvé­sőt és kalapácsot nyomtak a ke­zébe. Villanyvezetéket szerelt. A durva vakolat és téglatörme­lék fölhorzsolta uffát, a kézfej bütykeit. Állványokon és létrákon kapaszkodott egy-, két-, három-, négy emelet magasságába. Falvé­sőnél és kalapácsnál finomabb szerszámot sose markolt. Sose ta­nulta meg a jobbkéz-szabályt, nem fejtette meg, milyen törvények szerint perdülnek meg az elektro­motorok armatúrát. Elég volt a reménytelen inas­évekből, borbélykodásból, rövidáru­kereskedésből! Pénzt kell keresni! Csavargyár: nyolc, tíz, .tizenkét órás műszakok. Az első felnőtt em­berhez illő kereset. Az élet kemény, minden nap ismétlődő próba. Oly­kor még eszébe jut a dúdvágmenti kis falu, a falusi udvar, az ólban dörömbölő malac, eszébe jutnak a pöttöm, aranyló kislibák, a papsajt és az árnyas bodzabokor az udva­ron. | Valami szörnyű, érthetetlen do­log történt velük. Prága felé viszi őket a vonat. Az egész családot. Kőrengéteg. Füst, korom, lárma. Elnyelte őket a nagyváros, egy szűk házmesteri lakás a prágai pro­letárnegyedben. Csak felnőtt fejjel értette meg, hogy a gazdasági válság sodorta el visszahozhatatlanul a gyermek­kort és ártatlan . örömeit... Az asztallap felett fóillatú do­hányfüst kereng. Meghitt, bizal­mas szóból ért az ember, de ért a nyugtalan kéz egy-egy mozdulatá­ból, a beszélő homlokán borongó árnyékból és hangfának minden rezdüléséből. Már csonkig égett a hamutartó­ban felejtett cigaretta. Az ablakon behulló fény egy árnyalattal meg­fogyatkozott. — Hány éves, Koch elvtárs . ..? — Ezerkilencszázhúszban szület­tem. Űjév napján. Negyvenkét év! Mi minden zsúfo­lódott össze e két szó mögött. Gaz­dasági válság, háború. Törtéúelem és magánélet. Szerelem és házasság. Az első asszony halála, gyász és újabb családalapítás. Nagy vándor­lások az ország egyik végéről a má­sikra — a kenyér után. Még Prágában, legénykorában volt egy kedvtelése: a motorkerék­pár. Soförvizsgát is tett. A polgári életben, a katonaságnál is volt min­dig valami köze a motorokhoz. Sok­féle foglalkozás után végül is így lett traktoros. Előbb a cseh határ­vidéken a maStovi gépállomáson. — Higyje meg, teljesítményeim nem a véletlenen múltak. A trakto­rosnak van ideje gondolkodni, ten­nivalóit megfontolni. Szántás köz­ben a nyeregben számolgattam ma­gamban a fordulókat. Huszonhat forduló egy hektár. Feladatokat tűztem ki magamnak. Ha napt nor­mám tíz hektár, én tizenkettőt, ti­zenhármat csinálok. Számoltam a fordulókat, ellenőriztem magamát. Mosolyog. Lám, ilyen egyszerű a nagy teljesítmények titka. Egy őszi napon szántás közben a mezőn ke­reste fel őt a járási pártbizottság instruktora: — Te Koch elvtárs, becsületesen csinálod, amit csinálsz, szükségünk lenne rád a pártban. Így lett kommunista. Ötvenkilencben került a Gyula­majori Állami Gazdaságba. Aki any­nyira megszokta a motorokat, az nem veszi komolyan a távolságot, annak szemében összezsugorodnak a százkilométerek. Koch Viliam gútai születésű asszonykáját haza­hívta a szülőföldje. Fészekrakó, végleges otthont kereső vágya hív­ta haza. Férfi ember nem tud an­nak ellent állni. Hozta a családját, asszonyát, szorgalmát és tapaszta­latait. Elnézem az asztal lapján nyug­vó, erős, mégis lágyvonalú kezét, -szerszámformába ujjait. Nyugodt, mégis nyugtalan kéz. Gondolkodó agy és érzékeny idegrendszer moz­gatja ezt a kezet. Ráhull az abla­kon beszűrődő fény. A kéz világol az irodahelyiség homályában. Az irodaablakon túl ott az ónos, szürke ég, a szántók és a fekete sár. Szemközt a javítóműhely, a gazdasági épületek és az igazgató­ság épülete. A gyulamajori gazda­ság. Három éve van itt Gyulamajör­ban. Akkor — az első esztendőben kelt híre annak, hogy Kanadában egy traktoros hetven hektárt művel meg gépével. Ök száz hektárra ketten voltak: Pivko elvtárs és Koch Viliam. Ha Kanadában hetven hektárt művel meg egy traktoros, a csehszlovákiai Gyulamajorban százat fog megmű­velni! Es elkezdték. Öt kommunista: Koch Viliam, Pivko Ferenc, Báry Jó­zsef, Szvalík Miklós, és Orlík Jó­zsef. Ötszáz hektárt müveitek meg. KOCH VILIAM Hatvankettőben már tizenhat­ra nőtt a brigád létszáma. Ti­zenhatan vannak több mjnt ezer hektárra, nyolcszáz szarvasmarhára és a mezőgazdasági szállításokra, ök — tizenhatan a CSKP XII. kong­resszusának komplexbrigádjá. Koch Viliam a brigád vezetője. Koch Viliam! Nevét ott olvashat­juk „A szocialista munkaviszonyért, a munkásbecsületért, parasztbecsü­letért" felhívás aláírói között. Szerény ember számára kínos do­log lehet a népszerűség, különösen akkor, ha a világ legtermészete­sebb dolgáról van szó, arról, hogy becsületesen és ésszerűen végzf\ el munkáját. 1 A nagy dolgok mindig valahogy ésszerűek és egyszerűek. Búcsúzóul megszorítom azt a szerszámformálta, kemény kezet; a kommunista kezét. BÁBI TIBOR J982. november 28. * tJJ- SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents