Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-27 / 328. szám, kedd

Szlovákia Komnmnista Pártjának kongresszusa Ľudovít Benada elvtárs, az SZNT alelnöke: A nép képviselőire nagy feladatok hárulnak Kongresszusunkon hazánk minden dolgozója nagyfokú aktivitásának jegyében tárgyalunk. Ehhez a Szlo­vák Nemzeti Tanács és minden kép­viselője teljes mértékben hozzákíván járulni. Elsősorban tőlük függ, mi­lyen lesz a Nemzetgyűlés, az SZNT s általában a nemzeti bizottságok ak­tivitása, munkájuk eredménye. Fő­leg azt szeretném hangsúlyozni, hogy a képviselő tevékenységének döntő fontosságú része az a munka, ame­lyet az emberek körében, választó­körzetében végez. A képviselőnek mindig igen gondosan figyelembe kell vennie választóinak véleményét, tanácskoznia kell velük s észlelnie mindazt, ami körülötte történik. Szer­fölött fontos, hogy a képviselők mi­nél nagyobb figyelmet szenteljenek a nemzeti bizottságoknak. Tőlük tel­hetően segíteniük kell az építőmun­kában, az üzemekben, EFSZ-ekben vagy az iskola, illetve egészségügy szakaszán felmerülő nehézségek megszüntetésében, a fogyatékosságok kiküszöbölésében, mindenütt, ahol ezt az adott helyzet megköveteli. El­sősorban a képviselők kezdeménye­zésétől, de a képviselők tevékenysé­gét irányító pártszervek tevékenysé­gétől is függ, hogy ez így legyen. A kerületi és a járási pártbizottságok­nak, ami a képviselők tevékenységét illeti, igényesebbeknek kell lenniük, szem előtt tartva különösen azt, hogy választókörzetében minden képvise­lő aktívan népszerűsítse a párt és a kormány határozatait s hathatósan támogassa teljesítésüket. A képvise­lőnek arra kell törekednie, hogy köz­vetlenül a helyszínen oldja meg a felmerülő problémákat. Éppen ezért fontos, hogy a párt kerületi, de kü­lönösen járási bizottságai rendsze­resen adjanak megblztatást a képvi­selőknek konkrét feladatok teljesíté­sére s ellenőrizzék is munkájuk ered­ményét. Hiszen a Szlovák Nemzeti Tanácsnak minden járásban 2—3 képviselője van és ugyanannyi kép­viselője a Nemzetgyűlésnek is. Túl­nyomórészt kommunisták és ennyi kommunista munkájának jobban ki­keli domborodnia. Ha értékeljük kép­viselőink tevékenységét, általában azt mondhatjuk, hogy túlnyomó részük sikeresen teljesíti kötelességét. Isme­rik a választókörzetükben előforduló problémákat, s a helyi pártszerveze­tekkel, vhlamint az állami szervek­kel szorosan együttműködve, esetleg a felsőbb szervek támogatásával se­gítséget nyújtanak megoldásukban. Ugyanezt állíthatjuk nemcsak a kom­munista képviselőkről, hanem a pár­tonkívüli ős a Nemzeti Front más pártjainak képviselőiről is. Benada elvtárs a továbbiakban a képviselők szlovákiai kerületi szö­vetségéinek tevékenységét ismertette. E szövetségekben alkalmuk adódik a képviselőknek, hogy közöljék egy­mással a választókörzeteikben, az SZNT szerveiben és a Nemzetgyű­lésben kifejtett tevékenységük ta­pasztalatait. A kerületi pártbizottsá­goknak nemcsak irányítaniuk kell a képviselők kerületi szövetségeinek tevékenységét, hanem napirendre kell tűzniük azokat a kérdéseket is, amelyekről e szövetségekben tárgyal­janak. A képviselők kerületi szövet­ségeinek tevékenysége ugyanis még mindig elég formális, annak ellené­re, hogy néhol a múltban elért ered­ményekhez viszonyítva bizonyos si­kereket érnek el. Sikeresen bontakozik ki például a képviselők kelet-szlová­kiai kerületi szövetségének a tevé­kenysége különösen azért, mert a kerületi pártbizottság irányítja. A párt és a kerületi nemzeti bizottság vezető funkcionáriusai részt vesznek a szövetség értekezletein, amelyeken rendszeresen beszámolnak a kerület problémáiról, helyzetéről s a legidő­szerűbb feladatokra irányítják a képviselők figyelmét. A képviselők nyugat-szlovákiai ke­rületi szövetsége üléseinek, napirend­jén ugyan fontos problémák szere­pelnek, mégis gyér az ülések látoga­tottsága, ami az egész kerületben megnehezíti a nemzeti bizottságok munkáját. A képviselők közép-szlo­vákiai kerületi szövetségének tagjai azonban nem üléseznek rendszeresen s ezért szükséges, hogy a képviselőket hathatósabban vonják be a közérde­kű munkába. Most még néhány szóval szeretnék említést tenni azoknak a szerveknek tevékenységéről, amelyeket a Szlo­vák Nemzeti Tanács ugyan nem irá­nyit közvetlenül, de munkájukat fi­gyelemmel követjük és segítséget is nyújtunk nekik. Ilyen például a szlo­vákiai Nyugdíjbiztosítási Hivatal, az állami egyeztető bizottság szlovákiai hivatala stb. Szociális biztosítási rendszerünk egyre kedvezőbb lehe­tőségeket teremt arra, hogy dolgo­zóinknak öreg korukban, rokkant­ság, vagy a családfenntartó elhalálo­zása esetében biztosítva legyen lét­fenntartásuk. Szlovákiában 1961-ben több mint 573 000 személy kapott nyugdíjat és az ezzel kapcsolatos költségek elérték a 2 763 000 000 ko­ronát. A nyugdíj havonta átlag 652 korona, és a rokkantsági járadék 631 korona volt. Ez év április 1-től érvénybe lépett a szövetkezeti pa­rasztok új szociális biztosítása is. Ez­zel megkezdődött az a folyamat, amelynek eredményeként a szövet­kezeti parasztok szociális biztosítá­sa megközelíti, illetve fokozatosan eléri a munkások és más dolgozók szociális biztosításának, színvonalát. Ennek az intézkedésnek alapján havi 270 koronáról 357 koronára emelke­dett a szövetkezeti parasztok nyug­díja és 92 000 gyermek után kapnak családi pótlékot. Ennek az intézke­désnek életbeléptetése folyamán nagy nehézségek fordulnak elő. Rá kell mutatnunk a nemzeti bizottságok szá­mos mezőgazdasági szakbizottságá­nak megfontolatlan eljárására. Fele­lőtlenül kivételeket engedélyeznek olyan egységes földművessszövetke­zetek esetében, amelyek önhibájuk­ból nem tettek eleget a mezőgazda­sági termékek felvásárlása tervfel­adatainak. A nemzeti bizottságok sok esetben mostohán kezelik megöregedett, vagy különleges gondoskodást igénylő pol­gártársaink biztosításának kérdését. Ezt 1960-ban is tapasztalhattuk, ami­kor az átszervezés után a megszün­tetett intézmények épületeiben ag­gok otthonait, vagy más szociális in­tézményeket kellett volna elhelyezni. Mindnyájan jól tudjuk, milyen az említett épületek sorsa. Mindmáig nem szolgálják azt a célt. Benada elvtárs felszólalása további részében a szlovákiai egyeztető bi­zottság tevékenységével foglalkozott és az állami, valamint a gazdasági szervek munkájában szükséges éber­ségre figyelmeztetett. Sámuel Takác elvtárs, az SZNT építésügyi megbízottja: Az építészet komoly feladatok előtt áll Az utóbbi években fokozott ütem­ben folytatódott az új üzemek, laká­sok, iskolák egészségügyi, kulturális és egyéb berendezések építése. A mezőgazdaságnak nagy segítsé­get nyújtott a több ezer új szerelt tehénistálló . építése. Szlovákiában 1958 óta több mint 100 000 lakás épült. Ennek csaknem a fele vidé­ken, egyéni és családi házként, a többi pedig több mint 120 új lakótele­pen. Több mint 450 általános iskola épült 5600 tanteremmel, valamint fő­iskolák és internátusok Bratislavában, Nitrán, Zilinán, Košicén és más vá­rosokban. Szép korszerű kórházak épültek Prievidzán, Pov. Bystricán, Dunajská Stredán és másutt. Ehhez még hozzá kell számítani a kulturá­lis, üdültetési, testnevelési stb. célo­kat szolgáló építkezéseket. Az építkezési termelés térfogata az Építésügyi Minisztérium vállalatai­ban és a kerületi építészeti vállala­tokban 82 százalékkal növekedett, az egész ágazaton belül 48 százalékkal. Az építőanyag-termelés több mint 50 százalékkal emelkedett s az építé­szeti termelésben, az építőanyagter­melésben több mint 50 százalékkal növekedett a munkatermelékenység. Az Ipari módszerek bevezetése te­rén építészetünkben a legnagyobb eredményeket a lakásépítésben értük el. Míg 1957-ben csak 152 lakás épült panelből, az Idén több mint 4200. Ehhez hozzá kell számítani az öntött beton és egyéb haladó formá­kat, amelyeket öt évvel ezelőtt még nem alkalmaztunk. 1962-ben több mint 8000 lakás épült haladó tech­nológiával. A haladó módszerek elterjedése következtében az egy lakásra eső költségvetési beruházás országos át­lagban 83 000 koronáról 1961-ben 66 000 koronára csökkent. Ez a folyamat lehetővé tette a tipi­zálást és az unifikálás következete­sebb érvényesítését, s ennek alapján nagyobb mértékben kibontakozhatott az épületelemgyártás és a szereléses építészeti módszer, valamint a haladó munkaszervezés, főként a folyamatos építkezés. A haladó lakásépítésben úttörő munkát végeztek a bratislavai tervezők és építők.' A kelet-szlovákiai kerületben e haladó módszerek teljes megértésre találtak és érvényesültek. Az építke­zések számára — a PREFA üzemeken és néhány mozgó körzeti panelgyártő részlegen kívül — négy panelüzem állítja elő a panelokat és az épület­elemeket. Egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a könnyű építőanyago­kat, amelyeket néhány évvel ezelőtt csak hírből ismertek. A könnyű építőanyagok alkalmazá­sa, mint minden újdonság, nehézsé­gekbe és akadályokba ütközött. Népgazdaságunk kiváló dolgozóinak felhívása értelmében az építő mun­kálatok jó minőségét, a munka iránti helyes viszony egyik fő tényezőjének kell tartani. Következetesebben kell felhasznál­ni a lakásépítés tapasztalatait, be kell fejezni a típus-alaptervek előkészíté­sét és létre kell hozni a feltételeket megvalósításukhoz. A műszaki fejlesz­tés külön problémáját jelenti a falusi építkezés, ahol továbbra is tart az ösztönösség. A szereléses módszerrel épített ipari épületek terén az utób­bi években lényeges haladást értünk el, habár az eredményekkel távolról sem lehetünk elégedettek. A -szovjet tapasztalatok alapján az egyes vas­beton előregyártott elem alkalmazá­sáról fokozatosan áttértünk egész épü­letek és csarnokok típusos szerelt vasbeton szerkezetélnek felhasználá­sára. A bratislavai Priemstav, amely az ipari építkezéseken az előregyár­tott elemek úttörője, az 1956—196-1-es években a szerelt szerkezetek számát csaknem hatszorosára növelte. Emel­lett gazdag tapasztalatokat nyert dol­gozói elsajátították a szerelést, erről tanúskodnak a Novákyban, Humen­nén, Zilinán, a Kelet-Szlovákiai Vas­műben, Bratislavában épített nagy termelőcsarnokok. A hordozható vasbeton szerkezetek gyártásának és szerelésének elsajátí­tása után nagyobb mértékben kell al­kalmazni a csarnokok tetőburkolatá­nak előregyártását, a már említett könnyű építőanyagok felhasználásá­val. Hatékonyabban és gyorsabban kell növelni az épületelem-gyártást a műszaki építkezéseken ís. Az utolsó pártkongresszus óta hala­dást értünk el az építőmunkák gépe­sítésében ís. A betonozó munkák gé­pesítése például az 1958-évi 51,7 szá­zalékról, 1961-ben 67,8 százalékra emelkedett. Külön ki kell emelni azt az igényt, hogy a tervezési és termelési dolgo­zók viszonya az új anyagokhoz, ter­mékekhez és technológiához pozitív legyen, s mindazt ami új és jobb, bát­rabban érvényesítsék. Az építészet további iparosítása nagy mértékben attól függ, hogy a vegyipar, a köz­szükségleti és a gépijpar hogyan szál­lítja a szükséges anyagokat és termé­keket az építészet számára. Rí váló gazdasági dolgozóinak fel­hívásával komolyan kell foglalkozni az építészetben, mégpedig nemcsak az építkezéseken, az építészeti igaz­gatóságokban és a termelőhelyeken, hanem a vállalatokban, a vállalati igazgatóságokon. Mégpedig úgy, hogy biztosítsák minden gazdasági dolgozó lelkiismeretes és becsületes munká­ját, az anyagok, berendezések, a vég­zett munka és a díjazás pontos nyil­vántartását. Ezekben a napokban a jövő évi terv feladataira készülünk. Elsősorban az a fontos, hogy a feladatokat azokon az építkezéseken teljesítsük maradék­talanul, amelyek a népgazdaság szem­pontjából döntő jelentőségűek, ame­lyeket az idén, valamint 1963 első felében kell üzembe helyezni. Ilyenek például a novákyi Turbocentrále­építkezés, a seredi Nikkelkohó, a ša­Iai Nitrogéngyár, a bratislavai J. Dimitrov Vegyipari Üzem szuperfosz­fát részlege, a púchovi Május 1 Gu­migyár bővítése stb. Továbbá be kell fejezni a félig kész építkezéseket, mégpedig fontosságuk sorrendjében. A jövő évben és a következő évek­ben iš állandó gondot kell fordítani a befejezetlen építkezések számának csökkentésére. Mindez feltételezi, hogy az építé­szeti vállalatok termelési programját konkrétan, s megfelelő Időbeli előny­nyel állapítsuk meg és, hogy e program a megvalósítás folyamán ne változzék. Ugyancsak idejében . tisz­tázni kell a műszaki fejlesztés kon­cepcióját, főként az újonnan kezdett építkezések szerkezetének és techno­lógiai eljárásainak megválasztását. A kerületi építészeti vállalatokban 800 kollektíva versenyez a szocialis­ta munkabrigád címért, s több mint egyharmada már elnyerte a címet. Az építészeti vállalatokban számos munkacsapat versenyez a XII. kong­resszus kollektívája címért, közöttük pl. Rosza elvtársnak, a Csehszlovák Békedíj tulajdonosának csapata, a bratislavai Magasépítészeti Vállalat­ban, Osadský elvtársnak, a Munkaér­demrend tulajdonosénak csapata, a poprádi Magasépítészeti Vállalatbari. Az építészetben a megtisztelő címet elsőként a košicei Kohóépítő Válla­latban dolgozó DeveCek elvtárs ve-, zette csapat, és a Hydrostavban dol­gozó Rehák elvtárs csapata nyerte el. Az építészeti vállalatok közül a CSKP XII. kongresszusának vállalata címért a košicei Műszaki Építészeti Vállalat és a bratislavai Priemstav versenyez. Ernest Šupčík elvtárs, az Oponicei Állami Gazdaság igazgatója: Fordítsunk nagyobb gondot a hüvelyes növények termesztésére A mezőgazdasági termelésben eddig nem fordítanak megfelelő gondot a pillangós növények, főként a borsó, a bab és más hüvelyes vetemények művelésére, bár a takarmányalap és az élelem fontos részét képezik. Agrotechnikai szempontból is indokolt a pillangós növények termesztése. Ezek ugyanis azzal a képességgel rendelkeznek, hogy a levegőből nitro­gént vonnak el és ezzel gazdagítják a talajt. Ily módon a hüvelyesek nitro­génnel kellőképpen ellátott talajt hagynalc a következő kultúrnövények száméra. Ez évben őszi búzából hek­táronként 38 métermázsa átlagter­mést értünk el. Ezt elősegítette azt, hogy a búza javarészét borsó után vetettük. Több parcellán 46 métermá­zsa átlagtermést ls elértünk hektá­ronként. A gazdasági állatok alacsony hasznosságát főképpen a takarmány rossz összeállítása, elsősorban a fe­hérjehiány idézi elő, ami tulajdon­képpen probléma az egész világon. A Szovjetunióban nagy figyelmet szentelnek a hüvelyesek termesztésé­neik. Fontos szerepet töltenek be a takarmányalapban — 24—28 százalé­kos a fehérjetartalmuk. Ez az aránv a szójababnál a 34 százalékot is el­éri. A fehérjehiányt éppen e növé­nyek nagyobb mérvű ültetésével le­bet megoldani. Ez a kérdés különös­képpen sürgős, ha kiváló minőségű takarmánykeveréket akarunk beve­zetni ipari termelés útján. Mi kellő figyelmet szentelünk ennek a kérdés­nek. A hüvelyesek közül a szántóföld hét százalékán, főképpen a borsót termesztjük. Ezenkívül hüvelyeseket termelünk zöldtakarmány-keverékre, és a jövőben a hüvelyesek és a kuko rica termesztését Silózási célokra ls bevezetjük. Állami gazdaságunk két­éves fennállása alatt jó eredménye­ket értünk el a borsó termesztésé­ben. Ez idén a kedvezőtlen időjárás ellenére is 16 vagon borsót termesz­tettünk. Hektáronként 23,5 métermá­zsás átlagtermést értünk el. 1961-ben 21 vagon * szemesborsót termesztet­tünk és hektáronként 32 mázsa átlag­termést értünk el. A rekordhozam hetáronként 35 métermázsa volt. Ha a borsótermelésben elért ered­ményeket pénzben fejezzük ki, hek­táronként mintegy 30 000 koronát ér­tünk el. Ha a magot fehérjében kife­jezett takarmányértékben számítjuk, a gabonafélékhez 1:3,5 arányban vi- 1 Siakelová elvtársnő: szonyítva, ez azt jelenti, hogy egy hektárnyi borsótermés egyenértékű 100 métermázsa árpa terméssel, jelen­leg nem vagyunk képesek hektáron­ként 100 métermázsa árpát termesz­teni. A borsónál azonban hektáron­ként lehetséges 30 métermázsát is, sőt többet is elérni. Egy métermázsa borsóvetőmag termelési költségei mintegy 300 koronát tesznek ki. Gaz­daságunkban a dolgozók kollektívá­jának ugyanúgy, mint a gabonánál, kétmenetes módon, kombájnokkal si­került megoldani a borsó betakarítá­sát. Ez a körülmény lehetővé teszi a hüvelyesek termesztését lényegesen nagyobb területen, mint eddig. A ter­melési költségek csökkentésének le­hetőségei a kiválasztott gyomirtó vegyszerek alkalmazásában is rejle­nek. A hüvelyesek termesztésében szerzett jó tapasztalatok alapján s a járási pártbizottság határozata ér­telmében, bővítjük a hüvelyesek ter­mesztését a járásban, távlatilag egé­szen a szántóföld 6 százalékáig. Ez a mezőgazdasági termelés, a takar­mánytermelés és ezzel az állatte-; nyésztési termelés belterjessége fo­kozásának egyik legnagyobb tartalé­ka lesz. Gazdaságunk 1961-ben hek­táronként 250 kg húst és 783 liter tejet adott el. 1962-ben 280 kg húst és 570 liter tejet szállított hektá­ronként. Felszólalásom további részében a gyümölcstermesztés fejlesztéséről akarok beszélni. A gyümölcstermesz­tés fejlesztésében nagy tartalékokkal rendelkezünk. A gyümölcsösöket si­keresen lehet létesíteni olya-n talajon is, amely kevésbé alkalmas más kul­túrnövény termesztésére. A kemény­magvas gyümölpsültetvényeknek nagy lehetőségei vannak Dél-Szlovákiában, a futóhomokon, a Kiskárpátokon túl, ahol lényegesen nagyobb belterjes­ség érhető él mint más mezőgazdasá­gi növényeknél. Nagy tartalékok vannak a hegyaljai és hegyvidéken is. Járásunkban több helyen: Hlad­kovcén, Partizánskén, Hradišten és másutt létesítünk gyümölcsösöket. Az ültetési terv megvalósítása után gaz­daságunkban a téli alma termése évente mintegy 40 vagont tesz majd ki. Belterjes gyümölcsösök létesítését 100 hektárnyi területen a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség járási szervezeté­nek védnökségével valósítjuk meg. Pártszervezetünk figyelemmel kíséri a tanítási folyamatot Siakelová elvtársnő a košicei VII. alapfokú kilencéves iskola üzemi pártszervezetének munkamódszereiről beszélt. Rámutatott, hogy a pártszer­vezet az Iskola vezetőségével együtt rendszeresen ellenőrzi és értékeli azt, hogyan teljesítik a CSKP KB hatá­rozatait a tanítási folyamatban. A szervezet a tanítási folyamatban figyelemmel kíséri és irányítja az el­mélet és a gyakorlat egybekapcsolá­sát. De a tanításon kívül is a munka iránti helyes viszonyra neveljük a tanulókat. Hogy teljesíthessük a CSKP KB határozatát és naponta legalább egy órát tornásszunk, társadalmi munkával a CSKP XII. kongresszusá­nak tiszteletére hozzáláttunk egy játszótér építéséhez. Öröm volt látni a pionírok és CSISZ-tagok lelkes munkáját, ame­lyet a Kelet-Szlovákiai Gépgyár véd­nökségl üzem, a szülők és az iskola­barátok szövetségének hatékony se­gítségével végeztek. Munkánk nem volt hiábavaló, ezt megmutatta a szocialista munkaverseny értékelése, amikor is kerületben első helyre ke­rültünk. Az ateista nevelés terén egyre újabb formákat keresünk és az ered­mények már mutatkoznak. Több mint 1400 tanuló közül csak 13 jelentke­zett hittanra. Az ifjúság hivatásválasztása terén aránylag jó eredményeket érünk el. Hogy ezek az eredmények még job­bak legyenek, a hivatásválasztással nemcsak az utolsó, 9. osztályban fog­lalkozunk, mint eddig, hanem elha­tároztuk, hogy a tanulókat már az 5. osztálytól, hajlamaik alapján, a gazdasági szempontból fontos hiva­tások szeretetére, így a bányászat, a mezőgazdaság, építészet iránti szere­tetre vezetjük. Ugyancsak gyakran rendezünk szakszerűen előkészített tanulmányi kirándulásokat az EFSZ­ekbe, védnökségi üzemünkbe, az épít­kezésekre, valamint beszélgetéseket tartunk üzemi dolgozókkal és filme­ket vetítünk. A pártszervezet az eszmei nevelő­munkáját alaposan megfontolt és ki­dolgozott terv szerint végzi, nagy fi­gyelmet szentel a pártoktatási évnek, amelybe az összes tanító és iskolai dolgozó bekapcsolódott. Támogatjuk a távtanulókat is, akik így megszer­zik a szükséges szakképzettséget. A pártszervezet az iskola vezetősé­gével, a pionírszervezettel, az FSZM üzemi bizottságával megtárgyalta a népgazdaság kiváló dolgozóinak fel­hívását. Elhatároztuk, hogy mi is magunkévá tesszük e felhívást. Erőnk teljéből arra fogunk törekedni, hogy mindannyian szocialista módbn dol­gozzunk. A nevelés és oktatás folya­matának megjavításával harcolni fo­gunk a szocialista tanító becsületéért. Ü| SZÖ 6 * 1982. november 27. a

Next

/
Thumbnails
Contents