Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)
1962-11-03 / 304. szám, szombat
NYUGAT-IRIÁNI TUDÓSÍTÁS"]BULGÁRIAI TUDÓSÍTÁSUNK j AZ ONTOZüGAZDALKODAS ORÍASI LEHETOSEGEI „Csak esne mári" — ki ne ismerné e szavakat? Tavaszszal, nyáron és ősszel minden faluban elég gyakran hallható. Régen a parasztok az istenhez fohászkodtak egy kis esőért, hiszen sokszor a csapadék döntötte el, lesz-e mindennapi kenyerük vagy dobra kerül a kis gazdaság. így volt ez Bulgáriában. Az idén ls kevés volt a csapadék, a nap pedig hetedmagával tüzelt, a bolgár parasztok mégis több millió tonna búzát, répát és burgonyát termeltek. A népi hatalom szinte néhány év alatt csodákat művelt. A népgazdaság többi ágazatával együtt „az örök hamupipőke", a mezőgazdaság is rohamos fejlődésnek indult. A falvak dolgozói „esőpótlót" kaptak. A bolgár földművesek jelenleg az öntözött területekről kétszerte nagyobb termést takarítanak be, mint régen. 1957-ben az öntözött terület nagysága még csak 420 000, hektár volt, 1981 végén már 710 000 hektár és 1965-re 1200 000 hektárra, 1980-ra pedig 2 500 000 hektárra növekszik. Ez az egész szántóterületnek kb. a fele. Nem állíthatjuk, hogy a múltban egyáltalán nem Ismerték az öntözést. A szófiai Állami Levéltárban olyan dokumentumokat találtak, amelyek arról tanúskodnak, hogy a XIV. században a török megszállás idején már 30 000 hektáron termeltek rizst. Sajnos, az akkori kezdetleges öntözési módszerek nem a hektárhozamókat növelték, hanem a malária terjedését segítették. AZ ÖNTÖZÖTT TERÜLETEK MŰVELÉSÉT GÉPESÍTENI KELL Ha rápillantunk Bulgária vízrajzi térképére, egész sor apró kört és zászlócskát látunk rajta, amelyek a hatalmas vízművek helyét Jelölik meg. Ezek ma már jelentős mértékben pótolják a gyakori csapadékhiányt és ugyanakkor villanyáramot ls szolgáltatnak. Dimovelev professzor, a Bolgár Tudományos Akadémia tagja, a Szófial Vízgazdálkodási Intézet igazgatója így foglalta össze az öntözés jelenlegi helyzetét: 17 nagy duzzasztógátunk 2,6 milliárd köbméter vizet tárol. Ezt a vízmennyiséget a lehető leg-' Jobban kell kihasználni ipari célokra, öntözésre stb. Eddig a mezőgazdaság elég csekély mértékben hasznosította ezt a „mesterséges esőt". A szántóföldek öntözése nem is a legnagyobb probléma, — mondja Devel profeszszor. — Csakhogy az öntözés tősen meggyorsíthatjuk. A jelenleg Bulgáriában öntözött 710 000 hektár területen az emberek gépek segítsége nélkül még a legnagyobb Igyekezet mellett sem végezhetik el a kapálást. Pedig minden öntözés után többször kellene kapálni. AJTUDOMÁNY MÉG NEM MONDT A KI AZ UTOLSÖ SZOT Eddig Bulgáriában az öntözésnek úgynevezett gravitációs módszerét alkalmazták, vagyis a vizet egyszerűen a szántóföldekre bocsátották. A másik módszer az, amikor a vizet a föld alatti csöveken juttatják a szántóföldekre. DUZZASZTÓGÁT AZ ISZKR FOLYÓN. VÍZTÁROLÓJA KÉT ERŐMÜVET ÉS 4800 HEKTÁR FÖLDET LÁT EL VÍZZEL. (A szerző felvétele] után azonnal hozzá kell fogni a növényápoláshoz, mert a gyom elfojtja a kultúrnövényeket. Az öntözés Jobb kihasználását a mezőgazdasági technika fejlesztésével JelenA bolgár tudósok azonban az ún, „esőztető öntözés" (locsolás) hívei. E módszer előnye, hogy nem növekszik oly gyorsan a talaj sótartalma, kisebb fokú a föld cserepedése (tehát nem kell oly gyakran porhanyosítani) és a növények 30 százalékkal többet használtak fel az így kapott nedvességből. Ezenkívül a locsolás nem fokozza a talajeróziót. Ez nagy jelentőségű, mivel Bulgária szántóterületének legnagyobb része egyenetlen és kb. négy százalékos a lejtése. Az idén és tavaly nagy aszály sújtotta Bulgáriát. Egész nyáron és ősszel nem volt csapadék. Hála az öntözésnek, a mezőgazdaság lényegében mégis teljesítette a tervet. A TERMELÉS FOKOZÁSÁNAK EGYIK LEGHATÁSOSABB ESZKÖ ZE A jelenlegi 17 duzzasztógát, valamint az 1710 és 1500 épülő kisebb víztároló komoly se gítséget jelent a bolgár mezőgazdaságnak. Az ország északi részén, ahol nincsenek duzzasztógátak, a Duna vizét nagy teljesítményű szivatytyúkkal juttatják az öntözőhálózatba. Bulgáriában, ahol egy lakósra 0,6 hektár megművelhető föld jut, az öntözés a mezőgazdasági termelés növelésének egyik leghatásosabb eszköze. A bolgár vízgazdálkodás szakemberei együttműködnek a többi szocialista ország tudósaival. A csehszlovákiai tapasztalatok — ahogy Veler professzor mondotta — a talaj lecsapolásban Jelentenek komoly segítséget. Bulgáriában az idén újabb düzzasztőgátak építését fejezik be, amelyek 1,5 milliárd köbméter vizet tárolnak majd. Ez további 1,5 milliárd KWo villanyenergiát Jelent és 270 000 hektár terület öntözését teszi lehetővé. Ez pedig több millió leva értékű terméktöbbletet biztosit a bolgár mezőgazdaságnak. LÜBOMIR HÁJEK Nyugat-Irian a szabadság hajnalán K otaburu magyarul új várost Jelent — így hívják Nyugat-lrián fővárosát Indonéz és külföldi újságírók társaságában ENSZ-vIzummal a zsebünkben ültünk a repülőgépbe, mely megnyitotta a légi forgalmat Djakarta és Kotaburu között. Érkezésünk előestéjén vonták be a holland zászlót a kormányzó Julianna parti rezidenciájának árbocáról. A hajnali napsugár már az ENSZ lobogóját üdvözölte. S zándékosan megrendezett csend ülte a várost. A hollandok szakembereik és tisztviselőik tömeges hazaszállításával hatást akartak elérni: meg akarták bénítani az ország gazdasági életét. Október elseje előtt tucatszámra zárták be az üzleteket és a hivatalokat, beszüntette ténykedését a Holland Bank, leálltak a gyárak és üzemek gépei. Felszökött a munkanélküli nyugat-iriániak száma. A helyi holland lap teljes gazdasági csődöt és felfordulást jósolt. Az uszítás hatására Kotaburu lakosságának megfélemlített része a falvakba és az őserdőkbe menekült. A gyarmattartók elszámították magukat. Sem.október elsején, sem később nem következett be a világ vége. Ellenkezőleg, Indonézia atyai gondoskodással intézkedett a feszültség eloszlatására és a normális élet visszaállítására. Az első repülőgépen velünk együtt pénzügyi szakemberek, mérnökök, tanítók, gépészek, egészségügyi dolgozók, és más szakemberek utaztak, akik önként ajánlkoztak iriáni testvéreik megsegítésére. Annak idején közülük sokan léptek a fegyveres önkéntesek soraiba és készültek Nyugat-lrián fegyveres felszabadítására. Most acélkék színű munkaruhát öltöttek a „fejlesztési brigád" feliratú karszalaggal, ök békés rohamot vezényelnek majd a gyarmati rendszertől örökölt elmaradottság ellen. A z indonéz kormány nagyszabású tervet dolgozott ki Nyugat-lrián fejlesztésére. Még a hatalom teljes átvétele előtt megkezdik a Nyugat-Irián-i egyetem építését, iskolákat, kórházakat, sportpályákat és iparvállalatokat létesítenek. Óriási kincsek szunnyadnak a sziget mélyén. A környező tenger fejlett halipar bázisa lehet. A gyarmati rendszer letűnésével nagy alkotómunka kezdődött Nyugat-lriánban. Az események megelőzték az összeesküvőket és keresztülhúzták terveiket... A nyugat-lriániak nem ültek ölbe tett kézzel, míg rájuk virrad a szabadság napja. Az ENSZ-szervek a napokban engedtek ki a börtönből több mint 150 politikai foglyot, ám a holland bíróságok sokkal több szabadságharcost ítéltek el és dugtak rács mögé a büntetőtörvénykönyv különféle cikkelyei alapján. Az ENSZ kötelessége, azonnal szabadlábra helyezni a gyarmati rendszer összes foglyait. I riáni barátaink egyszer kirándulásra hívták a szocialista országok tudósítóit, hogy lássák a falvak életét. A Sentani tavat megkerülve sokat bolyongtunk a banán- és kókuszrengetegen keresztül vezető ösvényeken. Sobron falut egészen elrejtette előlünk az őserdő. Csak közvetlen közelségben ismertük fel a nyílalakú pálmalevelekből font építményeket. A falu semmiben sem különbözik a környező településektől, de az egész vidéken híre van. Hírnevét partizánmozgalmával alapozta meg. Az őserdők mélyén megmutatták azokat az ügyesen álcázott kalyibákat, ahol a partizánok rejtőzködtek a holland rendőrök elől. Az indonéz önkéntesek is itt találtak menedéket. A partizánok tiszteletünkre felsorakoztak az erdő melletti tisztáson. — Hisszük, hogy az ENSZ becsületesen fog eljárni — mondotta K. Vanda, a partizánosztag parancsnoka. — A parasztok. azonban még nem akarják feloszlatni az alakulatot. Készen kell állnunk, hogy visszaverhessük az imperialisták esetleges provokációját. Az ellenség nem lephet meg bennünket. O. SZKALICS RIPORT JAPÁNBÓL NjHAN Y szerencsés És sok millió szerencsétlen — Szóval, ön jellegzetes japán parasztgazdaságot akar látni? — faggatott Kioto tartomány mezőgazdasági hivatalának tisztviselője. — Mi megadjuk a lehetőséget... A térképre bökött dijával és megjegyezte: — Menjen el ide, Udzt ktsvárosba, tőlünk déli irányban fekszik... Ütközően belepillantottam jegyzeteimbe. Japán fejlett ipari ország. Mezőgazdasága azonban nem tud lépést tartani az ipar fejlődésével. A fél hektárnál kisebb törpegazdaságok nem tudják kielégíteni a városi fogyasztók növekvő szükségletét. Sőt, többségük még csak nem ts önellátó. A parasztcsaládok 70 százaléka f más tartományokban 90 százaléka) mellékkeresetből él. A parasztlffúság a városba tódult, vagy a kulákgazdaságokban dolgozik. A kormánykörök politikája — kapitalista mezőgazdasági nagyvállalatok létrehozása amt már most a kistermelők tömeges elszegényesedését okozza. A parasztok kétségbeesetten hadakoznak a kulákgazdaságok nyomásával szemben, főként szövetkezetekbe tömörülnek, hogy legalább így biztosítsák terményeik értékesítését. Ezzel azonban korántsem tudják meggátolni a tőke rohamos térhódítását a falvakon. Mind erősebben koncentrálódik a termelés. Mezőgazdasági proletariátus és félproletariátus van kialakulóban. A parasztok rettegnek a jövőtől. Akikhez kegyes volt a sors Ezért akartam mélyebben tanulmányozni a kérdést, legalább részint saját szememmel szerettem volna látni a parasztság helyzetét. Tudtuk, hogy Udzt, Kioto külvárosa nem jellegzetes mezőgazdasági vidék, ám az Idők szele nem hagyhatott érintetlenül másfél ezer parasztgazdaságot a városka környékén. Hogyan képzelik el jövőjüket? Milyen utat követnek? Az első gazdaság, ahol megfordultunk, meglepetést tartogatott számunkra. Borostás állú, sportinges sovány férfi ősi japán módon alázatos testhajlással fogadott, majd bemutatkozott: — Ide Ivao intéző... — Bocsánat, kié a gazdaság? — A fivéremé, Tada Kukuoé. Nemsokára ő is megérkezik... Addig nézze meg baromfitenyészetünket. Nagy rikácsolással fogadtak a tyúkok, amikor bejártuk a hatalmas területen elhelyezett óriás ólakat. — Hány tyúkot tartanak? — Hétezret. Minden tyúk évente átlag 220 tojást tojik. —,/S mennyiért értékesítik? — Százhetven-kettőszáz Jenért áruljuk kg-ként... — Hány darab megy egy kg-ra? — Átlag tizennyolc. — Egyedül látja el az óriásgazdaságot? — Nem, négy bérmunkásunk van. Rajtunk kívül még néhány főiskolás van itt mezőgazdasági gyakorlaton. — Szép gazdaság — jegyezzük meg —, amikor megpillantjuk a takarmánykeverőt, a kvarclámpát, az automata tojáselszállítót, az önitatót, a teherautót, a termények becsomagolására váró ládákat. — Oh, Igen — sugárztk az örömtől .az intéző —, a ml baromfitelepünk a legnagyobb az egész prefektúrában ... — S mennyi a tiszta jövedelmük? — Másfél millió fen évente. — Hányan vannak? — Héttagú a család. — Hát szépen megélhetnek. — Nem panaszkodunk ... ragyogott fel az arca. — De már a bátyám ts itt van.. t Amerikai límousine állt meg mellettünk. A szokásos szertartásos üdvözlés után megindulunk a kijárat felé. Tisztában vagyunk vele, hol jártunk. Még sok gazdaságot kell útba ejtenünk, időnk pedig vajmi kevés van. Egy rossz példa — Most pedig megmutatok önöknek egy tejgazdaságot — szólt mosolyogva a mezőgazdasági osztály tisztviselője és beült autónkba. — Ön a farm tulajdonosa? — kérdjük az elénkbe siető Tiba Hacuotól, ettől a jól megtermett, zömök paraszttól. — Csak egyike a farm gazdáinak. — Hogy-hogy? — Heten vagyunk tulajdonosok. — Ml ez, szövetkezet? — Igen ís, meg nem ls. Inkább társaság. Összeadtuk tőkénket, hogy három, villamos fejőgépekkel, vízvezetékkel, takarmánykeverővel felszerelt gépesített farmot létesítsünk. Ebből a pénzből fizetjük a munkások bérét ls. Ettől függetlenül mindegyikünk maga gondozza, eteti és feji teheneit, nyilvántartja a tejhozamot, majd közös dézsákba öntik és közösen értékesítik a tejet. A jövedelmet a beadott tejmennyiség szerint számolják el. — Ön hány tehenet tart? — Huszonnyolcat. — Hogyan tejelnek? — Egy tehén évente átlag 4 300 liter tejet ad. — Mit jelent ez pénzben? — Öttagú családnak évente mintegy kétmillió jent hoz a házhoz. Ezenkívül a hét társtulajdonos mindegyikének 1—2,5 hektár földecskéje is van, amelyen rizst, zöldséget és egyebeket termeszt saját fogyasztására. — Mit fizetnek a munkásoknak? — Tíz-húsz ezer jent ha.vonta. — Ez nem sok. S kik ezek a munkások? Bizonyára tönkrement parasztok? — Jobbára ilyenek. Vannak köztük olyanok is, akik kevéske földjeikből nem tudnak megélni. — Megnézhetjük a házát? Tiba Hauco vendégszeretően fogad otthonában. Óriási ház. Gazdája kétmillió jenre becsüli. Belül igazi modern kincsesház: hűtőberendezés. TVkészülék, európai stílusú drága bútor, gáztűzhely, motorkerékpárok, kerékpárok és sok hasznos dolog. Micsoda ellentét! Itt pazar berendezésű lak, a háttérben szanaszét nyomorúságos viskók. Melyik úton? Láttunk két „jellegzetes" parasztgazdaságot — legalábbis ezt állította a kísérő tisztviselő. Állításában van egy szemernyi igazság. A kormánykörök bizonyára a mezőgazdaság fejlesztésének ezt az útját tartják a legelőnyösebbnek. Nem kétséges, hogy a fejlődésnek ez az útja az egész mezőgazdaság fellendülését, termelékenységének növekedését fogja eredményezni. Ugyanakkor nem felel meg a paraszti tömegek millióinak, mert csődbe juttatja a kistermelőket, akik feltöltik a kulákgazdaságokban bablevesért és egy tál rizsért robotoló nincstelenek munkaerő-tartalékhadát. Ezért a parasztság nagytömegei a munkásosztály támogatásával a harc útját választják, hogy küzdjenek a reakciós agrártörvények ellen, melyek maroknyi embernek jólétet és gazdagságot biztosítanak, milióknak pedig nyomorúságot adnak. VIKTOR HMARA Bjj MWHWj&W^i ^' .. A JAPÁN PARASZTOK VEREJTÉKES MUNKÁVAL MINDEN TALPALATNYI FÖLDET MEGMŰVELNEK. Ü] SZÖ 4 * 19B 2- november 3.