Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-03 / 304. szám, szombat

NYUGAT-IRIÁNI TUDÓSÍTÁS"]­BULGÁRIAI TUDÓSÍTÁSUNK j AZ ONTOZüGAZDALKODAS ORÍASI LEHETOSEGEI „Csak esne mári" — ki ne ismerné e szavakat? Tavasz­szal, nyáron és ősszel min­den faluban elég gyakran hallható. Régen a parasztok az istenhez fohászkodtak egy kis esőért, hiszen sokszor a csapadék döntötte el, lesz-e mindennapi kenyerük vagy dobra kerül a kis gazdaság. így volt ez Bulgáriában. Az idén ls kevés volt a csa­padék, a nap pedig hetedma­gával tüzelt, a bolgár parasz­tok mégis több millió tonna búzát, répát és burgonyát termeltek. A népi hatalom szinte né­hány év alatt csodákat mű­velt. A népgazdaság többi ágazatával együtt „az örök hamupipőke", a mezőgazda­ság is rohamos fejlődésnek indult. A falvak dolgozói „esőpótlót" kaptak. A bolgár földművesek jelenleg az ön­tözött területekről kétszerte nagyobb termést takarítanak be, mint régen. 1957-ben az öntözött terület nagysága még csak 420 000, hektár volt, 1981 végén már 710 000 hek­tár és 1965-re 1200 000 hek­tárra, 1980-ra pedig 2 500 000 hektárra növekszik. Ez az egész szántóterületnek kb. a fele. Nem állíthatjuk, hogy a múltban egyáltalán nem Is­merték az öntözést. A szófiai Állami Levéltárban olyan do­kumentumokat találtak, ame­lyek arról tanúskodnak, hogy a XIV. században a török megszállás idején már 30 000 hektáron termeltek rizst. Saj­nos, az akkori kezdetleges öntözési módszerek nem a hektárhozamókat növelték, hanem a malária terjedését segítették. AZ ÖNTÖZÖTT TERÜLETEK MŰVELÉSÉT GÉPESÍTENI KELL Ha rápillantunk Bulgária vízrajzi térképére, egész sor apró kört és zászlócskát lá­tunk rajta, amelyek a hatal­mas vízművek helyét Jelölik meg. Ezek ma már jelentős mértékben pótolják a gyako­ri csapadékhiányt és ugyan­akkor villanyáramot ls szol­gáltatnak. Dimovelev professzor, a Bolgár Tudományos Akadé­mia tagja, a Szófial Vízgaz­dálkodási Intézet igazgatója így foglalta össze az öntözés jelenlegi helyzetét: 17 nagy duzzasztógátunk 2,6 milliárd köbméter vizet tárol. Ezt a vízmennyiséget a lehető leg-' Jobban kell kihasználni ipari célokra, öntözésre stb. Eddig a mezőgazdaság elég csekély mértékben hasznosította ezt a „mesterséges esőt". A szántóföldek öntözése nem is a legnagyobb problé­ma, — mondja Devel profesz­szor. — Csakhogy az öntözés tősen meggyorsíthatjuk. A je­lenleg Bulgáriában öntözött 710 000 hektár területen az emberek gépek segítsége nél­kül még a legnagyobb Igye­kezet mellett sem végezhetik el a kapálást. Pedig minden öntözés után többször kelle­ne kapálni. AJTUDOMÁNY MÉG NEM MONDT A KI AZ UTOLSÖ SZOT Eddig Bulgáriában az öntö­zésnek úgynevezett gravitá­ciós módszerét alkalmazták, vagyis a vizet egyszerűen a szántóföldekre bocsátották. A másik módszer az, amikor a vizet a föld alatti csöveken juttatják a szántóföldekre. DUZZASZTÓGÁT AZ ISZKR FOLYÓN. VÍZTÁROLÓJA KÉT ERŐ­MÜVET ÉS 4800 HEKTÁR FÖLDET LÁT EL VÍZZEL. (A szerző felvétele] után azonnal hozzá kell fog­ni a növényápoláshoz, mert a gyom elfojtja a kultúrnö­vényeket. Az öntözés Jobb ki­használását a mezőgazdasági technika fejlesztésével Jelen­A bolgár tudósok azonban az ún, „esőztető öntözés" (lo­csolás) hívei. E módszer elő­nye, hogy nem növekszik oly gyorsan a talaj sótartalma, kisebb fokú a föld cserepedé­se (tehát nem kell oly gyak­ran porhanyosítani) és a nö­vények 30 százalékkal többet használtak fel az így kapott nedvességből. Ezenkívül a lo­csolás nem fokozza a talaj­eróziót. Ez nagy jelentőségű, mivel Bulgária szántóterüle­tének legnagyobb része egye­netlen és kb. négy százalékos a lejtése. Az idén és tavaly nagy aszály sújtotta Bulgáriát. Egész nyáron és ősszel nem volt csapadék. Hála az öntö­zésnek, a mezőgazdaság lé­nyegében mégis teljesítette a tervet. A TERMELÉS FOKOZÁSÁNAK EGYIK LEGHATÁSOSABB ESZKÖ ZE A jelenlegi 17 duzzasztógát, valamint az 1710 és 1500 épü­lő kisebb víztároló komoly se gítséget jelent a bolgár me­zőgazdaságnak. Az ország északi részén, ahol nincsenek duzzasztógátak, a Duna vizét nagy teljesítményű szivaty­tyúkkal juttatják az öntöző­hálózatba. Bulgáriában, ahol egy lakósra 0,6 hektár meg­művelhető föld jut, az öntö­zés a mezőgazdasági terme­lés növelésének egyik legha­tásosabb eszköze. A bolgár vízgazdálkodás szakemberei együttműködnek a többi szocialista ország tu­dósaival. A csehszlovákiai ta­pasztalatok — ahogy Veler professzor mondotta — a ta­laj lecsapolásban Jelentenek komoly segítséget. Bulgáriában az idén újabb düzzasztőgátak építését feje­zik be, amelyek 1,5 milliárd köbméter vizet tárolnak majd. Ez további 1,5 milliárd KWo villanyenergiát Jelent és 270 000 hektár terület ön­tözését teszi lehetővé. Ez pe­dig több millió leva értékű terméktöbbletet biztosit a bol­gár mezőgazdaságnak. LÜBOMIR HÁJEK Nyugat-Irian a szabadság hajnalán K otaburu magyarul új várost Jelent — így hívják Nyugat-lrián főváro­sát Indonéz és külföldi újság­írók társaságában ENSZ-vI­zummal a zsebünkben ültünk a repülőgépbe, mely meg­nyitotta a légi forgalmat Dja­karta és Kotaburu között. Érkezésünk előestéjén von­ták be a holland zászlót a kormányzó Julianna parti re­zidenciájának árbocáról. A hajnali napsugár már az ENSZ lobogóját üdvözölte. S zándékosan megrende­zett csend ülte a vá­rost. A hollandok szakembe­reik és tisztviselőik tömeges hazaszállításával hatást akar­tak elérni: meg akarták bé­nítani az ország gazdasági életét. Október elseje előtt tucat­számra zárták be az üzlete­ket és a hivatalokat, beszün­tette ténykedését a Holland Bank, leálltak a gyárak és üzemek gépei. Felszökött a munkanélküli nyugat-iriániak száma. A helyi holland lap teljes gazdasági csődöt és fel­fordulást jósolt. Az uszítás ha­tására Kotaburu lakosságának megfélemlített része a falvak­ba és az őserdőkbe menekült. A gyarmattartók elszámí­tották magukat. Sem.október elsején, sem később nem kö­vetkezett be a világ vége. Ellenkezőleg, Indonézia atyai gondoskodással intézkedett a feszültség eloszlatására és a normális élet visszaállításá­ra. Az első repülőgépen ve­lünk együtt pénzügyi szakem­berek, mérnökök, tanítók, gé­pészek, egészségügyi dolgo­zók, és más szakemberek utaztak, akik önként ajánl­koztak iriáni testvéreik meg­segítésére. Annak idején kö­zülük sokan léptek a fegyve­res önkéntesek soraiba és készültek Nyugat-lrián fegy­veres felszabadítására. Most acélkék színű munkaruhát öltöttek a „fejlesztési bri­gád" feliratú karszalaggal, ök békés rohamot vezényel­nek majd a gyarmati rend­szertől örökölt elmaradottság ellen. A z indonéz kormány nagyszabású tervet dol­gozott ki Nyugat-lrián fej­lesztésére. Még a hatalom teljes átvétele előtt megkez­dik a Nyugat-Irián-i egyetem építését, iskolákat, kórháza­kat, sportpályákat és ipar­vállalatokat létesítenek. Óriá­si kincsek szunnyadnak a sziget mélyén. A környező tenger fejlett halipar bázisa lehet. A gyarmati rendszer letűnésével nagy alkotómun­ka kezdődött Nyugat-lrián­ban. Az események megelőzték az összeesküvőket és keresz­tülhúzták terveiket... A nyugat-lriániak nem ül­tek ölbe tett kézzel, míg rájuk virrad a szabadság napja. Az ENSZ-szervek a napokban engedtek ki a bör­tönből több mint 150 politi­kai foglyot, ám a holland bíróságok sokkal több sza­badságharcost ítéltek el és dugtak rács mögé a büntető­törvénykönyv különféle cik­kelyei alapján. Az ENSZ kö­telessége, azonnal szabadláb­ra helyezni a gyarmati rend­szer összes foglyait. I riáni barátaink egyszer kirándulásra hívták a szocialista országok tudósí­tóit, hogy lássák a falvak életét. A Sentani tavat meg­kerülve sokat bolyongtunk a banán- és kókuszrengete­gen keresztül vezető ösvé­nyeken. Sobron falut egészen el­rejtette előlünk az őserdő. Csak közvetlen közelségben ismertük fel a nyílalakú pálmalevelekből font épít­ményeket. A falu semmiben sem különbözik a környező településektől, de az egész vidéken híre van. Hírnevét partizánmozgalmával alapoz­ta meg. Az őserdők mélyén megmutatták azokat az ügye­sen álcázott kalyibákat, ahol a partizánok rejtőzködtek a holland rendőrök elől. Az indonéz önkéntesek is itt találtak menedéket. A parti­zánok tiszteletünkre felsora­koztak az erdő melletti tisz­táson. — Hisszük, hogy az ENSZ becsületesen fog eljárni — mondotta K. Vanda, a parti­zánosztag parancsnoka. — A parasztok. azonban még nem akarják feloszlatni az alakulatot. Készen kell áll­nunk, hogy visszaverhessük az imperialisták esetleges provokációját. Az ellenség nem lephet meg bennünket. O. SZKALICS RIPORT JAPÁNBÓL NjHAN Y szerencsés És sok millió szerencsétlen — Szóval, ön jellegzetes japán parasztgazdaságot akar látni? — faggatott Kioto tar­tomány mezőgazdasági hiva­talának tisztviselője. — Mi megadjuk a lehetőséget... A térképre bökött dijával és megjegyezte: — Menjen el ide, Udzt kts­városba, tőlünk déli irányban fekszik... Ütközően belepillantottam jegyzeteimbe. Japán fejlett ipari ország. Mezőgazdasága azonban nem tud lépést tar­tani az ipar fejlődésével. A fél hektárnál kisebb törpegazda­ságok nem tudják kielégíteni a városi fogyasztók növekvő szükségletét. Sőt, többségük még csak nem ts önellátó. A parasztcsaládok 70 száza­léka f más tartományokban 90 százaléka) mellékkereset­ből él. A parasztlffúság a vá­rosba tódult, vagy a kulák­gazdaságokban dolgozik. A kormánykörök politikája — kapitalista mezőgazdasági nagyvállalatok létrehozása amt már most a kistermelők töme­ges elszegényesedését okozza. A parasztok kétségbeesetten hadakoznak a kulákgazdasá­gok nyomásával szemben, fő­ként szövetkezetekbe tömörül­nek, hogy legalább így bizto­sítsák terményeik értékesíté­sét. Ezzel azonban korántsem tudják meggátolni a tőke ro­hamos térhódítását a falva­kon. Mind erősebben koncentrá­lódik a termelés. Mezőgazda­sági proletariátus és félprole­tariátus van kialakulóban. A parasztok rettegnek a jövőtől. Akikhez kegyes volt a sors Ezért akartam mélyebben tanulmányozni a kérdést, leg­alább részint saját szemem­mel szerettem volna látni a parasztság helyzetét. Tudtuk, hogy Udzt, Kioto külvárosa nem jellegzetes me­zőgazdasági vidék, ám az Idők szele nem hagyhatott érintet­lenül másfél ezer parasztgaz­daságot a városka környékén. Hogyan képzelik el jövőjü­ket? Milyen utat követnek? Az első gazdaság, ahol meg­fordultunk, meglepetést tarto­gatott számunkra. Borostás állú, sportinges sovány férfi ősi japán módon alázatos testhajlással fogadott, majd bemutatkozott: — Ide Ivao intéző... — Bocsánat, kié a gazda­ság? — A fivéremé, Tada Ku­kuoé. Nemsokára ő is meg­érkezik... Addig nézze meg baromfitenyészetünket. Nagy rikácsolással fogad­tak a tyúkok, amikor bejár­tuk a hatalmas területen el­helyezett óriás ólakat. — Hány tyúkot tartanak? — Hétezret. Minden tyúk évente átlag 220 tojást tojik. —,/S mennyiért értékesítik? — Százhetven-kettőszáz Je­nért áruljuk kg-ként... — Hány darab megy egy kg-ra? — Átlag tizennyolc. — Egyedül látja el az óriás­gazdaságot? — Nem, négy bérmunká­sunk van. Rajtunk kívül még néhány főiskolás van itt me­zőgazdasági gyakorlaton. — Szép gazdaság — jegyez­zük meg —, amikor megpil­lantjuk a takarmánykeverőt, a kvarclámpát, az automata tojáselszállítót, az önitatót, a teherautót, a termények be­csomagolására váró ládákat. — Oh, Igen — sugárztk az örömtől .az intéző —, a ml baromfitelepünk a legnagyobb az egész prefektúrában ... — S mennyi a tiszta jöve­delmük? — Másfél millió fen éven­te. — Hányan vannak? — Héttagú a család. — Hát szépen megélhetnek. — Nem panaszkodunk ... ragyogott fel az arca. — De már a bátyám ts itt van.. t Amerikai límousine állt meg mellettünk. A szokásos szer­tartásos üdvözlés után meg­indulunk a kijárat felé. Tisz­tában vagyunk vele, hol jár­tunk. Még sok gazdaságot kell útba ejtenünk, időnk pedig vajmi kevés van. Egy rossz példa — Most pedig megmutatok önöknek egy tejgazdaságot — szólt mosolyogva a mezőgaz­dasági osztály tisztviselője és beült autónkba. — Ön a farm tulajdonosa? — kérdjük az elénkbe siető Tiba Hacuotól, ettől a jól megtermett, zömök paraszt­tól. — Csak egyike a farm gaz­dáinak. — Hogy-hogy? — Heten vagyunk tulajdo­nosok. — Ml ez, szövetkezet? — Igen ís, meg nem ls. In­kább társaság. Összeadtuk tő­kénket, hogy három, villamos fejőgépekkel, vízvezetékkel, takarmánykeverővel felszerelt gépesített farmot létesítsünk. Ebből a pénzből fizetjük a munkások bérét ls. Ettől füg­getlenül mindegyikünk maga gondozza, eteti és feji tehe­neit, nyilvántartja a tejhoza­mot, majd közös dézsákba ön­tik és közösen értékesítik a tejet. A jövedelmet a beadott tejmennyiség szerint számol­ják el. — Ön hány tehenet tart? — Huszonnyolcat. — Hogyan tejelnek? — Egy tehén évente átlag 4 300 liter tejet ad. — Mit jelent ez pénzben? — Öttagú családnak évente mintegy kétmillió jent hoz a házhoz. Ezenkívül a hét társtulajdonos mindegyikének 1—2,5 hektár földecskéje is van, amelyen rizst, zöldséget és egyebeket termeszt saját fogyasztására. — Mit fizetnek a munká­soknak? — Tíz-húsz ezer jent ha.­vonta. — Ez nem sok. S kik ezek a munkások? Bizonyára tönk­rement parasztok? — Jobbára ilyenek. Vannak köztük olyanok is, akik ke­véske földjeikből nem tudnak megélni. — Megnézhetjük a házát? Tiba Hauco vendégszeretően fogad otthonában. Óriási ház. Gazdája kétmillió jenre be­csüli. Belül igazi modern kin­csesház: hűtőberendezés. TV­készülék, európai stílusú drá­ga bútor, gáztűzhely, motor­kerékpárok, kerékpárok és sok hasznos dolog. Micsoda ellentét! Itt pazar berendezésű lak, a háttérben szanaszét nyomorúságos vis­kók. Melyik úton? Láttunk két „jellegzetes" parasztgazdaságot — leg­alábbis ezt állította a kísérő tisztviselő. Állításában van egy szemernyi igazság. A kor­mánykörök bizonyára a mező­gazdaság fejlesztésének ezt az útját tartják a legelőnyö­sebbnek. Nem kétséges, hogy a fejlődésnek ez az útja az egész mezőgazdaság fellendü­lését, termelékenységének nö­vekedését fogja eredményez­ni. Ugyanakkor nem felel meg a paraszti tömegek mil­lióinak, mert csődbe juttatja a kistermelőket, akik feltöl­tik a kulákgazdaságokban bablevesért és egy tál rizsért robotoló nincstelenek munka­erő-tartalékhadát. Ezért a parasztság nagytö­megei a munkásosztály támo­gatásával a harc útját választ­ják, hogy küzdjenek a reak­ciós agrártörvények ellen, me­lyek maroknyi embernek jó­létet és gazdagságot biztosí­tanak, milióknak pedig nyo­morúságot adnak. VIKTOR HMARA Bjj MWHWj&W^i ^' .. A JAPÁN PARASZTOK VEREJTÉ­KES MUNKÁVAL MINDEN TALP­ALATNYI FÖLDET MEGMŰVEL­NEK. Ü] SZÖ 4 * 19B 2- november 3.

Next

/
Thumbnails
Contents