Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-24 / 325. szám, szombat

Szlovákia eredményei és további fejlődése a szocialista Csehszlovákiában (Folytatás az 5. oldalról) járásokban ls meg kell teremteni a szocialista szektor fellendülésének feltételeit; itt 105 000 egyéni parasztgazdaság van, összesen több mint 420 ezer hektár területen. burgonyatermő és részben a hegyaljai övezetben sok olyan falu akad, ahol ked vezőek a termelési feltételek, de szövetkezetük még nincs. Egész sok kisebbségi szövetkezet van, amelyek az egész falu gazdálkodóit egyesíthetnék soraikban. A hegyvidék szélsőséges természeti viszonyai között a további szakosítás problémáit úgy oldjuk meg, hogy az új EFSZ-ek, illetve állami gazdaságok kezdettől fogva helyes gazdasági szakosítás alapján gazdálkodhassanak. A még egyénileg gazdálkodó parasztoknak a szocialista szektorba való áttérését politikailag és szervezésileg tökéletesen elő kell készítenünk és szigorúan be kell tartani az önkéntesség elvét. A CSKP XI. kongresszusa kötelességünkké tette, hogy megjavítsuk az állami gazdaságok munkáját, példás szocialista mezőgazdasági nagyüzemekké szervezzük őket, ahol alkalmazni lehet az új technikát, a korszerű termelési módszereket, a komplex gépesítést és a magas színvonalú munkaszervezést. Vannak már ilyen állami gazdaságaink, például a želiezovcei, seneci, kvetoslavovi, Öulov Dvor-i, Kráfovský Chlmec-i és több más állami gazdaság. Sok állami gazdaság azonban nem ér el kielégítő gazdasági eredményeket. Ezért konkrétan elemezni kell minden állami gazdaság gazdálkodását, s ennek alapján intézkedéseket kell tenni a gazdasági eredmények imeg ja vitására. A kerületi és járási pártbizottságok, valamint a kerületi nemzeti bizottságok fordítsanak nagy gondot az állami gazdaságok vezetésének lényeges megjavítására. Nyújtsanak nekik konkrét segítséget s ne engedjék, hogy az EFSZ-ek mezőgazdasági termelésének problémáit az állami gazdaságok rovására oldják meg. Az a feladat, hogy 1970-ig a mezőgazdaság színvonalát az ipar színvonalára emeljük, elsősorban megköveteli a gazdálkodás belterjességének lényeges növelését. Minden hektáron fokozzuk a munka termelékenységét és csökkentsük a termelési költséget. Mit kell tennünk e cél elérése érdekében? Figyelmünkét elsősorban a termőföld védelmére kell összpontosítanunk. Az utóbbi három esztendő során Szlovákiában a szántóterület mintegy 15 000 hektárral csökkent, ebből 7000 hektárt használtak fel építőteleknek. Gyakran úgy látszik, mintha az egyes vállalatok nem tekintenék a földet nemzeti vagyonnak, nagy területet foglalnak el, amely aztán évekig kihasználatlanul, ugaron hever. Elég, ha megemlítjük a bratislavai Slovnaft, a Bučina, a Banská Bystrica-1 kereskedelmi raktárak és néhány más vállalat példáját. Egyenesen vétkes módon tékozolják a termőföldet a nemzeti bizottságok védnöksége alatt a topolőanyi, nitrai és más járásokban. Ott építkeznek, ahol éppen kedvük tartja s ráadásul imég kertnek is lefoglalnak egy darab termőföldet. Sok esetben a mezőgazdasági üzemek sem kímélik a saját földjüket, fölöslegesen nagy gazdasági udvarokat építenek, kavicsgöldröket létesítenek • a szántóföldön. Az ilyen eljárásnak véget kell vetni. A nemzeti bizottságoknak következetesen őrködniük kell a termőföld védelméről szóló törvény betartása felett. Pártunk Központi Bizottsága nagy figyelmet, jelentős pénzügyi és anyagi eszközöket fordít új mezőgazdasági területek megszerzésére, hatékony talajjavító és öntöző létesítmények segítségével termővé tételére. KeletSzlovákiában például közel egymilliárd korona költséggel kiterjedt vízszabályozási és talajjavítási munkálatok folynak, amelyek eredményeként 140 000 hektár földet árvízmentesítenek, 46 000 hektár eddig terméketlen legelőt pedig szántófölddé változtatnak. A CSKP Központi Bizottságának politikai irodája jóváhagyta a záhoriei körzet és a Csallóköz nagyméretű vízszabályozási munkálatainak tervét is. Az Ipoly, a Sajó, a Zsitva és a Nyitra mentén tovább folytatják a talajjavítási munkálatokat és az öntözőberendezések építését. ' A hegyvidéki területeken, ahol 450 ezer hektár alacsony hozamú rét és legelő van, döntő fontosságúnak tartjuk a rétek-és legelők rekultiválását és rendbehozását, főként a trágyalével való öntözés nagyobb mérvű felhasználását. Helytelen volna azonban abban bízni, hogy mindezek az igényes és költséges munKák csak az állam számlájára valósulhatnak meg. Minden EFSZ-nek és állami gazdaságnak ki kell dolgoznia a föld komplex termővé tételének tervét s pénzügyi termelési tervükben e célra pénzt, munkaerőt és anyagi fedezetet kell előirányozniuk. A föld termővé tétele szempontjából nagy jelentőségű az istállótrágya gondozása és felhasználása, a komposztkészírés és a zöldtrágyázás. Földjeink humusztartalma Igen csekély, emellett évente a szántóföldeknek csak 16 százalékát trágyázzuk szerves trágyával. Meg kell szüntetni továbbá a már felépült talajjavítási létesítmények, főleg az öntöző berendezések kihasználásában tapasztalható hibákat, hisz az 1961. évi aszály idején ezeket a berendezéseket csupán 40 százalékra használták ki. Madunice vidékén az idén a nagy földterület öntözését biztosító létesítmények kihasználása nem érte el az 50 százalékot sem. E feladatok megoldásában nagyobb mértékben részt kell venniük a talajjavítási szövetkezeteknek. Tevékenységüket úgy kell irányítani, hogy a talaj termékennyé tételére irányuló munkálatok, főként a nem beruházási jellegű munkák szervezői legyenek. Szlovákia mezőgazdaságának továbbfejlesztése feltétlenül megköveteli a hegyvidéki és hegyaljai területeken a termelés szakosításának megoldását, mert itt fekszik mezőgazdasági földjeinknek egyharmada. Bonyolult problémák komplexumáról van szó, amelyekkel a termékeny vidékeken nem találkozunk. Az egyik ilyen probléma a mezőgazdasági terület elaprózottsága, a szétszórt települések, a gépesítést megnehezítő körülmények, a szállítás kérdése, a drágább gazdasági épületek, a mezőgazdasági dolgozók egész évi foglalkoztatottságának kérdése stb. A kulcsfeladat: biztosítani a szarvasmarhatenyésztés fellendülését, a jó minőségű takarmány termesztésének jelentős fokozáséval. Nemcsak arról lesz szó, hogy jelentősen fokozzuk az állatállomány sűrűségét, hanem arról is, hogy az állományt a konkrét adottságok szerint, helyesen osszuk el. A magasabban fekvő területeken, ahol sok a rét és legelő, főként a növendékállatok és a hízómarhák tenyésztését kell fejleszteni, együttműködve az alföldi járásokkal, az alacsonyabban fekvő vidékeken pedig be lehet vezetni a tehéntartást is. Ezzel szemben a sertések és az aprójószág tenyésztésének arányát fokozatosan csökkenteni kell. A magasan fekvő területeken fejleszteni kell a juhtenyésztést is. A növénytermesztésben egyre inkább fokozni kell a nagyhozamú takarmánynövények szántóföldi termesztését s emellett ki kell használni a rétek és legelők szénatermésében rejlő nagy tartalékokat. Egyes szövetkezetek és állami gazdaságok, főként a Banská Bystrica-i, a poprádi és a prievidzai járásokban azt mutatják, hogy helyes, ha a rendelkezésre álló anyagi és pénzeszközöket oda összpontosítják, ahol a termelés növelésének legjobb feltételei találhatók. Ez elsősorban az öntözőberendezések építésére, a műtrágya felhasználására vonatkozik. A hegyvidéki és hegyaljai területek további gazdasági fejlődésének lehetőségei abban rejlenek, hogy sok a lejtős, teraszosan tagolt és kevésbé termékeny föld, ahol gyümölcs termeszthető. Valamennyi hegyvidéki és hegyaljai területen aránylag hosszú a vegetációs időszak. Ebben az időszakban munkaalkalmat kell biztosítani, elsősorban az állami erdőgazdaságokban, a közszolgáltatási vállalatokban és a termelőszövetkezetekben. A CSKP KB a hegyvidéki és hegyaljai területek problémái megoldásának állandó figyelmet szentel. Az a fontos, hogy e körzetekben a mezőgazdasági termelés fejlesztésének jóváhagyott koncepcióját minden járásban mielőbb feldolgozzák az egyes mezőgazdasági üzemekre vonatkozólag és megkezdjék megvalósítását. A mezőgazdaság iparosításának folyamatában jelentős szerepe van a gépesítésnek. Ehhez fokozatosan egyre jobb feltételek jönnek létre. Az 1959—1961 közötti években a gépi állóalapok 3 milliárd 46 millió koronáról 4 milliárd 520 millió koronára emelkedtek. Ma Szlovákia mezőgazdaságában csaknem 3000 gabonakombájn, 3800 silókombájn, és sok más nagy teljesítményű gép dolgozik. E műszaki felszerelés lehetővé teszi a termelés gépesítésének rendszeres fokozását. Egyes növényfajtáknál komplex gépesítésre térünk át. A gabonatermesztést több mint 90 százalékban gépesítettük, emellett már ebben az évben 60 százalékban megvalósult a komplex gépesítés. Nem oldották meg azonban teljesen a cukorrépa és a burgonya betakarításának problémáját. Gyermekcipőben jár a munkafolyamatok gépesítése a hegyaljai és hegyvidéki területeken. Komoly lemaradás tapasztalható az állattenyésztési termelés és a szárítás munkafolyamatainak gépesítésében. Az iparban nagy súlyt helyezünk az állóalapok kihasználására, a többműszakos üzemeltetésre. De mi a helyzet a mezőgazdaságban? Sok nagy teljesítményű gépet gyakran olyankor sem használnak ki, amikor a legnagyobb szükség volna rájuk, hogy az egyes munkákat a megállapított agrotechnikai határidőre elvégezzék. Ogy vélem elvtársak, éppen a mezőgazdaságban, ahol a munka idényjellegű, ahol Idejében kell szántani, vetni és veszteség nélkül aratni, gondoskodni kell róla, hogy a gépek ne vesztegeljenek kihasználatlanul. Minden szövetkezeti tagnak értenie kellene a traktor és más gépek kezeléséhez, hogy amikor beköszönt a munka dandára, második műszakban dolgozhassék. Ez vonatkozik a kombájnokra is. A párt rendkívül nagy gondot fordít a komplex brigádokra és munkacsoportokra. Sok tucatnyi élenjáró brigád és munkacsoport eddigi tapasztalatai mutatják, hogy az ilyen munkaszervezés lényegesen jobban biztosítja a gépek kihasználását. Ennek eredményeképpen fokozódott a munka termelékenysége és csökken a termelési költség. Az egyes munkákat gyorsan és jól végzik el, ami kedvezőn befolyásolja a termelés belterjesebbé tételét. A gabőíkovói EFSZben például a komplexbrigádok érdeméből az aratást tavaly ÍT' nap alatt, az idén 15 nap alatt végezték el. Az egy hektárról begyűjtött gabona költsége ebben az évben 340 koronát tett ki, míg 1960-ban csaknem 800 korona volt. A Ďulov Dvor-i Állami Gazdaságban tavaly az aratás 24 napig tartott, az idén csak 14 napig. A komplexbrigádok jó munkaszervezése lehetővé tette, hogy a gabonafélék előirányzott termelési költségét a mezőgazdasági terület egy hektárjára számítva 220 koronával csökkentsék. Kétéves tapasztalataink és a neves szovjet mezőgazdasági gépesítőktől — Gitalov, Szvetlicsnij és Manukovszkij elvtársaktól közvetlenül átvett Ismeretek alapján úgy látjuk, helyes és szükséges tovább terjeszteni és javítani ezt a munkaszervezést. Legjobb komplexbrigádjaink tapasztalataiból fogunk kiindulni. Ilyen brigád például a Ďulov Dvor-i Állami gazdaságban Koch elvtársnak, a CSKP XII. kongresszusának brigádja címmel kitüntetett munkacsoportja, mely e téren a haladó tapasztalatok országos iskolájaként vesz részt a versenyben. A gép- és traktorállomásoknak inindeképpen ki kell venniük részüket az új technika és technológia meghonosításából, a komplex gépesítés terjesztéséből. Többségük egyelőre nem teljesíti kielégítően e feladatát. Ennek közvetlen következménye, hogy elégtelenül használják fel a gépeket, nem alkalmazzák kellő mértékben az új technikát ős technológiát a szövetkezetekben, keveset törődnek a komplexbrigádok és munkacsoportok tevékenységével. Kívánatos, hogy a kerületi mezőgazdasági technikai vállalatok mielőbb megoldják a javítóüzemek rendszerének kiépítését, állandóan javítsák a gépesítő káderek nevelését és biztosítsák a javítások jő minőségű elvégzését. Állandóan növekedni fog a gépesítés jelentősége abban a folyamatban, melynek során a mezőgazdasági termelésben áttérnek a nagyüzemi módszerekre. Lényegesen növekedni fog a műtrágya, valamint a növényvédő és fejlődésserkentő vegyszerek gyártása. El kell érni, hogy minden mezőgazdasági üzemben a lehető leghatékonyabban alkalmazzák a műtrágyát. E téren tartalékaink vannak — ezt bizonyítja a műtrágya felhasználásának nagy hatásfoka, melyet a búza megosztott műtrágyázásával értek el. Ezt a módszert a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola dolgozta ki és vitte a gyakorlatba. A gyomok és a kártevők elleni vegyszerek alkalmazása fontosa terméshozamok növekedése, a munka termelékenységének emelése szempontjából. A gyakorlat igazolta, hogy a gyomirtó szerek alkalmazása folytán a kukorica hektárhozama 3—9 mázsával növekszik. Jó eredményeket érnek el a gyomirtó szerek alkalmazásával a hüvelyesek, a cukorrépa, a burgonya és más termények termesztésében. A vegyszerek és antibiotikumok alkalmazása az állattenyésztési termelés növelése szempontjából is hatásos. A legközelebbi években elsősorban elegendő silókonzerváló eszközt biztosítunk. Számítunk a plasztikanyagok széles körű alkalmazásával a mezőgazdaságban. A mezőgazdasági termelés növelésének jelentős tartalékai vannak még a termények összetételének megjavításában, a nagy hozamú vetőmag és vetőgumófajták alkalmazásában. Nyomatékosan figyelmeztetünk rá, hogy elsődlegesen kell biztosítani a kenyérgabona, főként a búza termelésének növekedését, a legintenzívebb takarmánynövények, mint a kukorica, a cukorrépa, a hüvelyesek és a lucerna termesztését kell szorgalmazni, hogy már a közeljövőben megoldjuk a takarmánykérdést. Az állattenyésztés terén a szarvasmarha — főként a .tehéntenyésztésben kell alapvető fordulatot elérni. E kérdéseket elsősorban a hasznosság fokozása szempontjából kell megoldani, s ezt — elegendő jó minőségű takarmányon kívül — döntő módon a fajnemesltő és állategészségügyi gondoskodás megjavításával kell elősegíteni. Fokozatosan be kell vezetni a nagyüzemi termelési technológiát és a szakosítást az állattenyésztésbe. A mezőgazdaság fejlesztésének komoly feladatai megkövetelik a dolgozók szaktudásának lényeges növelését, a szakemberek jobb elosztását és korösszetételük megjavítását. A szakemberek kedvezőtlen korösszetételére vall az a tény, hogy a mezőgazdaságban aktív személyek 66 százaléka 40 évnél idősebb. A koröszszetétel megjavításának fő módja a fiatalok megnyerése állandó mezőgazdasági foglalkozásra. Az ifjúság mezőgazdasági munkára való megnyerésének feladatait nem teljesítjük kielégítően. A pórt ezért felhívja a pártszervek és -szervezetek, a nemzeti bizottságok figyelmét, hogy következetesen teljesítsék a párthatározatokat, hogy az ifjúság a mezőgazdaságot válassza hivatásul. A mezőgazdasági gépesítői szakképzettség megszervezésével és helyes anyagi érdekeltséggel már a tanoncviszonyban meg kell teremteni a feltételeket arra, hogy az ifjúság állandómunkát vállaljon a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban. Ez kétszeresen vonatkozik a fő- és középiskolai végzettségű szakemberek megnyerésére. 8130 fő- és középiskolai végzettségű szakember közül csak mintegy harmadrészük dolgozik az állami gazdaságokban ós szövetkezetekben, a többlek nem a termelésben dolgoznak, Jelentős részük pedig a mezőgazdaságon kívül helyezkedett el. A jelenlegi helyzet megjavítása érdekében feltétlenül fontos, hogy a párt- és állami szervek következetesen betartsák azt az elvet, hogy a főiskola elvégzése után több évig üzemben, állami gazdaságban vagy földművesszövetkezetben dolgozzanak az emberek. Kívánatos, hogy a különféle nem mezőgazdasági jellegű üzemek és intézmények pártszervezetei meggyőzzék a mezőgazdasági képzettséggel bíró alkalmazottaikat, hogy helyük a mezőgazdasági termelésben van. Az ifjúság és a szakemberek megnyerésével egyidejűleg minden lehe-i tőséget ki kell használni a mezőgaz-i dasági dolgozók, fűként a nők szak-: tudásának növelésére. E célra jobban fel kell használni a szövetkezeti munkaiskolákat és a foglalkozás mel-: letti tanulás más formáit. A mezőgazdaság további fejlődésé-: re elsősorban kiható, röviden jellemzett feladatok teljesítése az irányító munka elmélyítése és tökéletesítése nélkül elképzelhetetlen. A mezőgazdasági termelés irányl-i tásának fő eszköze a járások és üzemek termelési lehetőségeinek tüzetes elemzése alapján kidolgozott terv. A szakosítás és a központosítás fo-; lyamatos bevezetésével párhuzamo-: san előtérbe lép a tudományosan alá-: támasztott terv kérdése. Ezért minden járásban mezőgaz-i daságfejlesztési távlati tervet kell kis dolgozni. Ez rögzítse a földalap táv-: lati felosztását és a termelési irányzatot úgy,, hogy a mezőgazdasági üzemek fokozatosan szakosított ter-: melési egységekké alakuljanak át, melyekre az egyes termelési ágak koncentrációjának olyan foka lesz jellemző, hogy teljes mértékben kihasználhassák a nagyüzemi termelési technika és technológia, valamint az irányítás és a munkaszervezés nagyüzemi módszerei adta előnyö-: ket. A terv kidolgozásában minden járásban vegyenek részt a legráter-: mettebb szakemberek, akik nemcsak a terv koncepcióját dolgozzák ki, hanem megvalósításában is tevékeny részt vesznek. Meggyőződésünk, hogy Szlovákiában valamennyi mezőgazda-; sági kutatóintézet, valamint a tudós mányos gazdálkodási rendszert nép-: szerűsítő minden kerületi és területi állomás, a Mezőgazdasági Főiskola és a Közgazdasági Főiskola is bekap-, csolódik e felelősségteljes munkába. A mezőgazdaság irányításának megjavítása érdekében feltétlenül egyes síteni kell a járás különféle mezős gazdasági Intézményeinek tevékenysé-: gét és teljes mértékben fel k?ll hasz-; nálni őket az EFSZ-ek és az állami gazdaságok termelési-szervezési prob-; lámáinak helyszíni operatív megoldására. A mezőgazdaság eredményes irá-: nyitása minden egyes falu konkrét problémáinak ismereteit és a bürokratikus irányítás felszámolását fel-: tételezi. A párt- és állami szervek dolgozói mélyítsék el élő kapcsqjatukat a mezőgazdasági üzemekkel és nyújtsanak nekik hatékonyabb szakmai- és politikai segítséget. A legutóbbi kongresszus óta az er-: dőgazdálkodásban is jó eredményeket értünk el. 1959 óta további mintegy 30 000 hektár tisztást fásítottunk be és több mint 19 millió gyorsan növő fát ültettünk ki. Ennek ellenére körülbelül 20 000 hektár régi tisztás még fásítatlan. E feladat megoldása azért is sürgős, mert az erdőgazdálkodásban meg kell szüntetnünk a növekedés és a fogyasztás, a fakitermelés és a fa-; szükséglet közötti aránytalanságot. A káderkérdés elsőrendű jelentőségű az erdőgazdálkodás további fejlesztése szempontjából. Szükségesnek mutatkozik újabb fiatalok megnyeré-. se állandó munkára e fontos ágazat-: ba, képzésük megjavítása, a dolgozók szakmai színvonalának emelése, szo-: ciális és kulturális igényeik jobb kis elégitése. Kellő figyelmet kell szentelnünk a vízgazdálkodásnak, mivel termé-, szeti viszonyainkra korlátozott víz-: források, ugyanakkor a vízfogyasz-; tással szemben támasztott egyre nö-: vekvő igények jellemzők. A vízfogyasztás 1970-ig a mainak háromszorosát éri el. Különös figyelmet kell szentelnünk a szigorú vízgazdálkodásnak, oieg kell akadályozni folyóvizeink szenynyeződését, folytatni kell a tárolók, kutak, vízvezetékek és csatornák éplí tését. IV. Az életszínvonal emelkedése Pártunk törekvésének célja a nép életszínvonalának emelése. Ez a cél hatotta át a XI. pártkongresszus határozatait is. Az életszínvonal emelése terén főként a személyi fogyasztás, elsősorban a kisebb jövedelmű családok személyi fogyasztásának további növelésére, a lakásépítés meggyorsítására, a fizetett közszolgálatok bővítésére és megjavítására törekedtünk. Hogyan teljesítettük e feladatokat Szlovákiában? Szlovákiában a személyi fogyasztás a XI. kongresszustól 1961-ig körülbelül az egynegyedével, tehát az országos átlagnál gyorsabban növekedett. Ez elsősorban annak az eredménye, hogy egyré több ember számára teremtettünk munkaalkalmat, rendszeresen emelkedik a dolgozók átlagkeresete és a földművesek jövedelme, kétszer csökkentek a kiskereskedelmi árak, nem utolsósorban pedig különösen a tanügy ős az egészségügy területén tovább bővült a társadalmi fogyasztás. A Szlovákia szocialista gazdasági szektorában alkalmazott dolgozók száma 1958-hoz képest 1961-ben 134 000-el növekedett, ami azt Jelenti, hogy a foglalkoztatottság országos átlagában a részarány 21,8 százalékról 23 százalékra emelkedett. A foglalkoztatottság növekedése és az átlagbérek emelkedése következtében Szlovákia szocialista gazdasági szektorában 1958-hoz képest 1961-ben a dolgozóknak fizetésre és bérekre 3 milliárd 300 millió koronával többet fizettünk ki. Ugyanakkor a szövetkezetesek pénzbeli jövedelme 80 százalékkal gyarapodott. A pénzbeli jövedelem növelésével párhuzamosan teljesítettük a CSKP XI. kongresszusának egyik fő határozatát, — az egy főre eső alacsony jövedelmű és többgyermekes háztartások személyi fogyasztásának gyorsabb növelését. Ennek feltétele a társadalmi fogyasztási alapokból eredő jövedelmek növelése, főként a családi pótlékok (Folytatás a 7. oldalon) Ül SZÖ 6 * 196

2- november 24.