Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-22 / 323. szám, csütörtök

Szlovákia Kommunista Pártjának kongress

zusa előtt Az SZLKP-Csehszlovákia Kommunista Pártjának szilárd osztaga napokban tetőfokára ér Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusának előkészítése. Az előkészületek fontos szakaszát jelenti a szlovákiai kommunisták számára az SZLKP-nak, a CSKP szlovákiai területi szervezetének kongresszusa. Szlovákia Kommunista Pártjának valamennyi háború utáni kongresszusa és konferenciája olyan szellemben folyt le, amely megszilárdította a csehszlovák munkásosztály eszmei és szervezeti egységét. E kongresszusok és konferenciák a proletár nemzetköziség szellemében folytak le s ugyanakkor bírálóan elemezték a párt szlovákiai tevékenységét hazánk szocialista felépítéséén vívott harcában. Szlovákia Kommunista Pártjának közelgő kongresszusa kétségtelenül gazdagítani fogja és elmélyíti pártunknak ezt a hagyományát.. A kongresszus Szlovákia dolgozói alkotó erőfeszítése mozgósításának jelenlegi objektív feltételeit elemezve, újabb teret nyit a nép történelmi tevékenysége előtt. Egész pártunkat — melynek szilárd osztaga az SZLKP — az eszmei egység jellemzi hazánk fejlett szocialista társadalma építésének kérdéseiben Az eszmei egység a demokratikus centralizmus elvei alapján kibontakozó szervezeti egységre épül. A ŰSKP Csehszlovákia népének elismert vezető ereje lett. Szüntelenül szilárdul és bővül vezető szerepe az államban. A párt vezető szerepe megszilárdításának tényezői közé — ilyen tényező például a népgazdaság szükségleteinek, a gazdasági és kulturális fejlődésnek megfelelő politikai irányvonal, a tömegek vezetésének művészete — tartozik a pártépítés alapelveinek alkotó továbbfejlesztése az olyan több nemzetből álló (nemzetiségi) állam bonyolult feltételei között, mint amilyen a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. Csehszlovákia Kommunista Pártja internacionális párt nemcsak a politikája és programja alapját képező fő vezérelvek szempontjából, hanem összetételénél fogva ls. Már maga a név — Csehszlovákia Kommunista Pártja — arról tanúskodik, hogy a kommunistáknak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állampolgárainak politikai szervezete volt és ma ís az, nemzetiségre való tekintet nélkül. Másrészt éppen' a Csehszlovákiában élő emberek bonyolult nemzetiségi kapcsolatai, a két nemzet és a többi nemzetiség létezése követelte meg hogy a párt megalakulásától kezdve helyesen és érzékenyen oldja meg a nemzetiségi kérdést, mint a párt politikájának oszthatatlan részét a fejlődés valamennyi szakaszában. A kommunisták — a CSKP különféle nemzetiségű tagjai — kölcsönös kap csolatai közös célokon, a marxiz IDUS—leninizmus ideológiáján alapul nak. E kapcsolatokat az elvhűség, a nyelvi egyenjogúság s ugyanakkor a különböző árnyalatú nacionalizmus elleni harc jellemezte és jellemzi. A CSKP ezeket a vezérelveket érvényesítette a nemzetiségi kérdés megoldásában is, s maradéktalanul tovább fejlesztette a szocialista társadalom építése során. A pártalapszervezetek ideológiai életét ma egészben véve az jellemzi, hogy például a CSKP háború előtti tagjainak nem jelent problémát, hogy megértsék azt az objektív feltétlen szükségességet, hogy pártunk szervezeti felépítésében érvényesülnek a nemzeti momentumok. Világosan látnak abban a kérdésben, hogy Szlovákiában a kerületi szervezetek mellett miért ál] fenn Szlovákia Kommunista Pártja. Ebben a vonatkozásban a fiatal pártjagok körében mutatkozik bizonytalanság, mely rendszerint abban gyökeredzik, hogy nem ismerik a párt tényleges fejlődését, valamint a demokratikus centralizmus alapelvének történelmi érvényesítését sem. H

ogyan'fejlődött tehát ténylegesen pártunk területi szervezete Szlovákiában és melyek egyes problémái? Közvetlenül a CSKP megalakulása után 1921-ben országos központi szervezetet kellett kiépíteni a különféle leváló erők leküzdésének eszközeként, hogy szilárdan rögzítsük a munkásosztálynak azokat a történelmi tapasztalatait, amelyeket az 1919—1921-es években szerzett a párt internacionális egységéért folytatott harcokban. A CSKP akkor szervezetileg kerületekre oszlott, amelyek közvetlenül a CSKP KB titkársága alá tartóz tak. A párt kerületekre való szervezeti felosztásának azonban ebben az időben Szlovákiában nemcsak pozitív oldalai, hanem negatív, árnyoldalai is voltak. Hiányzottak például az egész Szlová kiáról áttekintéssel bíró vezető káderek, akik ki tudták volna fejezni és dolgozni a munkásosztálynak Szlovákia és a szlovák nemzet égető kérdéseire vonatkozó nézetét a munkásosztály szlovákiai he gemóniájaért vívott harcban. A pártnak ezeket a kádereket nevelnie kellett hogy ezen a téren is leküzdje a múlt áldatlan örökségét Ezért a bratislavai kerületi szervezet már 1923-ban javasla tot tett a CSKP szlovákiai titkárságának létesítésére. Ez érthető volt, mert a bratislavai kerületi szervezet a szlovákiai kormánykirendeltség székhelyén működött, s nyilvánvaló volt, hogy an nak politikájával szemben a szlovákiai munkásosztálynak egységes politikai erő feszítéssel kell fellépnie. A pártot azon ban akkoriban teljesen lekötötte a szociáldemokrácia után örökölt pártszerve zet átépítése, s az üzemi sejtek kiépítése. s ezért nem ártették meg a bra tislavai kerületi szervezet javaslatának időszerűségét. E probléma megoldásának késlekedését azonban nemcsak ez. valamint a CSKP egyes szlovákiai kerületi funkcionáriusainak bizonyos fokú nacionális nihilizmusa okozta. A probléma sokkal mélyebben gyökeredzett s bonyolultabb volt. a bolsevizálás általános folyamatában, a szövetségesek ét a taktika kérdésének tisztázásában rejlett. Ebben a folyamatban megnyilvánultak a csehszlovák munkásmozgalom összes pozitív és negatív vonásai. Az egész párt akkoriban tisztázta a mozgalom alapvető kérdéseivel, tebát a nem zetiségi kérdéssel is kapcsolatos nézeteit. A húszas években a fináncoligarchia és a monopóliumok gazdasági és politikai erejének növekedésével, fokozatosan megnyilvánultak a csehszlovák burzsoázia kormánya imperialista jellegének következményei Az állam politikai életében egyre jobban tért hódítottak a nagybirtokosok, a burzsoázia és az úgynevezett nemzetiségi kisebbségek nacionalista irányzatai és nacionalista politikájuk. Az imperializmus törvényszerűen nemzetiségi elnyomási szül, amely a Csehszlovák Köztársaságban elsősorban a kormány gazdasági politikájában. Szlo vákia úgynevezett iparmentesítésében nyilvánul! meg A Szlovákia iparmentesí tése elleni harc Csehszlovákiában a hatalomért vívott harcnak a monopóliumok uralma elleni harcnak részévé vált. A CSKP e harc élére is csak úgy keríilhe tett. hogy kidolgozta saját világos nézetét a nemzetiségi kérdés megoldásáról Csehszlovákiában, s ennek alapján indíthatott tömegpolitikai propagandát s kezdhette meg nemcsak saját tagságának, hanem a dolgozók széles tömegeinek nevelését is a munkásosztály internacionális feladatai szellemében A nemzetiségi kérdés helyes megoldásának lényegét a munkásosztály soraiban a nemzetek elszakadásig menő önrendelkezési joga jelszavának elfogadása képezte. E jelszónak dialektikus következménye vi szonl a munkásosztály önkéntes egyesülése egy államban. Az alapelveket a CSKP II kongresszusán hagvták jóvá. s az osztályharcban megkezdődött gyakorlati megvalósításuk időszaka. A nemzetiségi politika elveinek Csehszlovákia feltételei közötti konkrét megvalósításának új szakasza azonban olyan akadályokba ütközött, melyeknek gyö kerei sokkal mélyebbre nyúltak, mint a nemzetiségi kérdés alkotó megoldásé nak problémájáig. A nehézségek összefüggtek a harc általános tisztázásával, később púdig a jobboldali vezetőség — jilek, Bolen — teljesen helytelen politikai irányvonalával és gyakorlati munkájával, amely a tömegek passzivitásának elméletén alapult. Csupán e folyamat befejeződése, az opportunista vezetőség elméletének és gyakorlati munkájának veresége és felszámolása, s az egész politikai irányvonalban beállott fordulat hozhatta ineg a gyökeres változást a párt nemzetiségi programjának átdolgozásában is. Pártunknak a húszas évek végén nyert tapasztalatai megerősítik a lenini politika alapelvét, hogy a munkásosztálynak a hatalomért folytatott harcában a nemzetiségi kérdés alárendelt szerepet tölt be. irányította és ellenőrizte. A körzetek ebben a formában is alátámassza az V

áltozás állott be a CSKP 1929. évi V. kongresszusa után s e változás összefüggött a pártban bekövetkezett általános fordulattal, amelyet az ismert jelszó jellemez: Az opportunista passzivitásból a bolsevik aktivitásba. Klement Gottwald, aki néhány éven át Szlovákiában dolgozott, s maga a CSKP több szlovákiai konferenciáját kezdeményezte, amelyeken tisztázták a mozgalom közös kérdéseit Szlovákiában, 1930-ban a žilinai konferencián szlovákiai pártszerv létesítését javasolta. Kezdeményezte, hogy a nemzetiségi program lenini alapelveit a párt szlovákiai szervezeti felépítésében is érvényesítsék. Az elvi indokokon kívül azonban ennek sajátos indokai is voltak. A régi opportunista vezetőség főként Szlovákiában igen kedvezőtlen helyzetet hagyott hátra a pártban. Számos szervezet passzivitásba süllyedt. A pártban hosszú évekig dúló eszmei ellentétek, a llkvidátorok, közöttük több jelentós funkcionárius fellépése a CSKP új vezetősége ellen, mély nyomokat hagytak maguk után. Tevékenyek maradtak az ipari központokban és a mezőgazdasági munkásság lakta területeken működő szervezetek. A megoldást olyan szervezési intézkedések jelentették, amelyek megszilárdították és biztosították a CSKP új Központi Bizottságának szlovákiai befolyását, s a párt bolsevik kádereit az új Központi Bizottság köré tömörítették. Bizonyos mérlegelések s valamennyi előző tapasztalat felmérése után Szlovákiában megszüntették a kerületi szervezeteket és titkárságokat, s megalakult a CSKP területi vezetősége Szinvákiánem érintkeztek közvetlenül a CSKP Központi Bizottságával, hanem a területi vezetőséggel, illetve annak titkárságával álltak közvetlen kapcsolatban. A demokratikus centralizmus alapelve, mint a párt irányításának és szervezeti felépítésének vezérelve, ebben a formában kibontakozódott és területi—nemzeti mozzanatokkal gazdagodott. Leküzdötték a nemzeti nihilizmus irányzatait, de ugyanakkor a szlovák nacionalizmusnak a mozgalomban megmutatkozó irányzatait is. A párt felépítésének új formája Szlovákiában nemcsak azt tette lehetővé, hogy a forradalmi erők szorosabban felzárkózzanak a CSKP Központi Bizottsága köré, hanem lehetővé tette a szlovákiai munkásmozgalom sajátos problémái és feladatai tapasztalatainak összegyűjtését és feldolgozását is. A CSKP területi vezetősége ülésének és az általa egybehívott konferenciának küldetése az volt, hogy tekintetbe véve Szlovákia sajátos feltételeit, amelyek főként a harmincas években lényegesek voltak, érvényesítse és alkalmazza a CSKP KB egységes politikai irányvonalát. A párt fő feladata Szlovákiában a csehszlovák munkásosztály internacionális egységének megszilárdítása volt. Ez volt feltétele hegemóniájának az osztályküzdelmekben. a nemzetiségi kisebbségek kérdésében megnyilvánuló nációnál-soviniszta „egyesítő" irányzatok elleni harcban.. A nemzetiségi kisebbségek lakta területeken a burzsoázia és a nagybirtokosok olyan programmal léptek fel, amelyben védelmezték a nemzetiségi kisebbségek úgynevezett érdekeit, monarchisztikus és autonomista állásokból bírálták a demokráciát és Csehszlovákia külpolitikájának megváltoztatását követelték. T

ehát az új pártszervezet kiépítése Szlovákiában — e szervezet fő láncszemét a CSKP szlovákiai területi vezetősége képezte — objektív nemzeti sajátosságokon a munkásosztály és a párt nemzeti és területi (szlovákiai) feladatain alapult Szlovákiában. Ebben az új pártszervezetben „különösen erősödött... a nemzetiségi területeken folytatott munkára való törekvés" (A CSKP tevékenységéről szóló beszámoló a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusán). Törekedett továbbá a szövetségesek iránti kapcsolat tisztázására is. A párt tudatában volt annak, hogy Szlovákia problémája nem azonos a szlovákok problémájával. Ezért például a CSKP harcának fasizmus elleni népfront taktikája megvalósításáért Szlovákiában két alapvető szempontja volt. Egyrészt a gazdasági, kulturális és politikai élet demokratizálásáért vívott harc a csehszlovák imperialista burzsoázia politikai pártjai és kormánya ellen. alsóbb fokú pártszervek számára kidolgozott politikai irányvonal és határozatok kötelező erejét. Gyakran megtörtént, hogy a CSKP illegális Központi Bizottsága csak utólagosan tájékoztathatott döntéseiről, s kérhetett belegyezést. Ezen okok folytán (objektív és szubjektív okok) a CSKP KB beleegyezett, hogy a CSKP szlovákiai területi vezetősége felvegye az SZLKP Központi Bizottságának nevét és az egész szervezel — Szlovákia Kommunista Pártjának nevét, ennek minden velejárójával, követelménnyel. Ugyanakkor a CSKP Központi Bizottsága felhívta a figyelmet arra és hangsúlyozta, hogy „kölcsönös viszonyunk az internacionalizmus és soraink internacionális érettségének nagy próbatétele lesz" (1940). A CSKP ezen körülmények között is a csehszlovák munkásosztály egységes politikai pártja maradt. A demokratikus centralizmus alapelvei kezdetben az SZLKP KB tagjainak jóváhagyásánál érvényesültek. Amikor a csehországi letartóztatások következtében csaknem teljesen megszakadt a kölcsönös kapcsolat a CSKP KB és az SZLKP KB között, az SZLKP KB vezető funkcionáriusai kinevezésének és a párt szlovákiai politikai irányításának feladata közvetlenül a CSKP moszkvai vezetőségére hárult. S

zlovákiában a kommunisták politikai érettségének és internacionalizmusának próbatétele akkor következett be, amikor a Szovjetuniót megtámadta a fasiszta Németország. A második világháború nemzeti felszabadító jellege kezdte meghatározni az események folyá sát s adta meg a munkásosztály egész harcának értelmét A szlovák nép legszélesebb tömegeinek harci mozgósítása a német fasizmus és az úgynevezett szlovák állam ellen a propaganda színvona Iáról a gyakorlati megvalósítás szintjére tért át A munkásosztály vezető szerepe a nemzet körében megvalósulásához közeledett. 1941. második felében megkezdődött a Szlovák Nemzeti Front kiépítése, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, mint Szlovákia legfelsőbb forradalmi szervezetének megalakításáról szóló egyezmények megkötése, végül pedig a Szlovák Nemzeti Felkelés idején ? hatalom átvétele a Szlovák Nemzeti Tanács által. Ezek az objektív feltételek meg követelték, hogy Szlovákia Kommunista Pártja a többi politikai csoporttal és párttal szemben

> (szociáldemokrácia, demokraták. Šrobárl Szlovákiában politikai pártként, és ne csak Csehszlovákia Kommunista Pártja szervezeti részeként lépjen fel. Éppen akkor, midőn a ha latomért vívott harc kibontakozásához közeledett, nemcsak gyakorlati, hanem elvi szempontból is helyesnek mutatkozott a CSKP KB 1930. évi határozata. Ezen idő alatt vezető káderek nőttek, olyan vezetőség, amely az ú) feltételek között is a CSKP politikáját Szlovákiában úgy tudta megvalósítani, hogy Szlovákiában a munkásosztály kivívhassa hegemóniáját a nemzeti és demokratikus forradalom útján. másrészt a soviniszta pártok — Hlinka féle Szlovák Néppárt, a Ma gyar Nemzeti Párt, valamint a német és ukrán nacionalisták szeparatista irredenta politikája elleni harc. küzdelem következtében a CSKP szlovákiai szervezeteinek szükségsze rűen fokozódott elméleti és eszmei érettségük. Ez megnyilvánult az új tagok számának gyarapodásában, valamint a konkrét demokratikus terv — Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fellendítése tervének kidolgozásában. Szlovákia politikai és esz mei életében ez teljesen új helyzetet jelentett. Szlovákia munkásosztálya harcra sorakozott a nemzet vezeté sének elnyeréséért a demokrácia, a nemzeti önállóság és a csehszlovák állami egység alapján a külső és belső ellenséggel szemben. A CSKP szlovákiai területi vezetőségének egyik nagy érdeme, hogy a szlovák munkásokat, ifjúságot és értelmiséget az internacionalizmus és a cseh munkás osztállyal való szolidaritás szellemében nevelte. Ez volt az alapvető fel tétele a közös illegális munka fejlődésének és kibontakozásának, amely az 1938. évi müncheni döntés után a Csehszlovák Köztársaság megúiítá sáért folyt. A müncheni kényszer-döntés után a kommunisták Szlovákiában folytatták harcukat. A CSKP területi vezetősége a párt žilinai konferenciája után 1938. október 6-án illegalitásba vonult. Az új politikai feltételek, az úgynevezett szlovák állam megalakulása, a szlovákiai munkásosztály politikai harcának megszervezése 1939. után, az események gyors sodra, amelyek mind mélyen hatottak a nemzet életére, nagy rugalmasságot, valamint a CSKP KB alapvető politikai irányelveinek alkotó kidolgozását követelte Szlovákiában. Minél nehezebbé és bonyolultabbá vált a CSKP Illegális Központi Bizottságához fűződő kölcsönös kapcsolat, annál gyakrabban kezdte használni a párt szlo vákiai vezetősége az SZLKP illegális ban, amely kilenc körzet munkáját Központi Bizottságának nevét, hogy Ma nehéz, sőt egyenesen lehetetlen, ha csak nem akarunk eröszakot elkövetni a történelmi folyamatokon, elképzelni azt a helyzetet, hogyan alakult volna ki, és valósult volna meg a munkásosztály vezető szerepe, ha 1930-ban nem jött volna létre Szlovákiában a CSKP területi vezetősége, ha 1939-től a CSKP illegális Központi Bizottságának, később pedig a CSKP moszkvai vezetőségének három vagy négy illegális kerületi bizottságot kellett volna irányítania Szlovákiában. S nehéz ma elképzelni, hogyan érvényesült volna a párt vezető szerepe a Szlovák Nemzeti Frontban s a szlovák nemzeti szervekben. Ezért téves volna úgy vélekedni, hogy az SZLI<P-nak, mint a CSKP szlovákiai területi szervezetének létezését egyszerűen tudomásul kell venni a hagyományok, illetve a nemzeti érzés iránti tisztelet tényekém. Szlovákia Kommunista Pártja, mint társba Imi és történelmi jelenség s a CSKP Központi Bizottságára való tekintettel azt mondhatjuk, hogy bizonyos reális, a történelemben kialakult anyagi kapcsolatok módszere valóban dialektikus módon két tényezőt egyesít magában: 1. A Szlovák Nemzeti Front politikai pártjaival és szlovák nemzeti szervekkel szemben politikai pártként lép fel. Mint ilyen érvényesíti és tovább fejleszti a párt vezető szerepének alapelveit, (az állami szervek tevékenységének direktív irányítását Szlovákiában, a gazdasági és állami apparátus vezető dolgozóinak nevelését Szlovákiában és a szlovák nemzeti szervek tevékenységének ellenőrzését), 2. Ugyanakkor azonban Szlovákia Kommunista Pártja magasabb szintű politikai pártnak — az országos CSKP-nak szervezeti része — s mint ilyen egész tevékenységében a demokratikus centralizmus alapján a CSKP Központi Bizottságának és a CSKP kongresszusának határozataihoz igazodik. Mindkét tényező dialektikus egyse-, get képez s megnyilvánul bennük annak a kornak jellege, melyben élünk; s melyben hazánk szocialista átalaku-, lása valósul meg. Ez az egység kife-: jezi a párt konkrét útját és érési folyamatát, valamint a munkásosztály, feladatait a csehszlovákiai forradalomban. Ezek nemzeti, demokratikus és szocialista jellegű feladatok voltak. Hazánkban ilyen a társadalom jelenlegi fejlődésének törvényszerű-, sége, amely a CSKP elméleti fejlettségének következtében egyenesen klasszikus módon érvényesülhetett Csehszlovákiában s szabaddá tehetett minden történelmi erőt az új viszonyok megteremtésére. A

szlovákiai pártszervezet Csehszlovákia felszabadulása utáni történelmi fejlődésének s az egységes népi demokratikus állam építésének körvonalazásával kapcsolatban meg kell említeni az SZLKP s a szociáldemokrácia Banská Bystricán 1944. szeptember 17-én tartott egyesítő kongresszusát. Nemcsak azért kell felemlíteni, mert az SZLKP kongresszusainak kezdetét jelentette, hanem főként azért, mert vele egyidejűleg helytelen nézetek merültek fel az SZLKP-nak a CSKP keretében betöltött helyzetével kapcsolatban is. Az SZLKP egyes burzsoá nacionalizmustól terhelt funkcionáriusai, akiknek fejükbe szállt az, hogy az SZLKPnak saját kongresszusa volt, s a kongresszuson megválasztott Központi Bizottsága van, az SZLKP-t önálló (a CSKP-től szervezetileg független) politikai pártnak kezdték tartani Csehszlovákiában. Olyan pártnak tekintették, amely saját politikai irányvonallal rendelkezik, s a CSKPhez fűződő kapcsolatait nem a demokratikus centralizmus elveire, hanem egyezményes formákra kezdték építeni. Ezt nemcsak a párt sajátos szlovákiai feladataival indokolták, hanem azt állították, hogy ez az állapot előnyös Szlovákia részére. A fejlődés azonban ennek épp az ellenkezőjét mutatta. Az, ami állítólag Szlovákia fejlődésének javát szolgálta volna, — tehát a szervezeti függetlenség a CSKP-től — Szlovákia fejlődése, valamint a munkásosztály és a népi. demokrácia uralmának ipegszilárdulása szempontjából Szlovákiában ártalmasnak mutatkozott. Az állami szervek — az SZNT és a kormány-kapcsolataiba bevitt nacionalista elemek végérvényesen a burzsoá nacionalizmus ideológiájában kristályosodtak ki az SZLKP soraiban. Nemcsak a politikai fejlődés maradt le a nemzet vezetéséért vivott szlovákiai harcban, hanem sor került a CSKP KB politikai irányvonalának elferdítésére ís. A nemzeti és demokratikus forradalom feladatainak megvalósításáért vívott harc így egyúttal az SZLKP-ban levő burzsoá nacionalizmus elleni küzdelmet jelentette Ez 1948 után meggyorsult, amikor a demokratikus centralizmus alapelvei a CSKP irányában teljes mértékben érvényesültek az SZLKP szeptemberi plenáris ülése nyomán. Az SZLKP 1950. évi kongresszusa leleplezte a burzsoá nacionalizmust, mint a párt megszilárdításának fő ideológiai veszélyét Szlovákiában és elsősorban a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága körül kialakult egysége megszilárdításának fő veszélyét. Azóta a demokratikus centralizmus alapelvei kibontakoznak a munkásosztálynak hazánk szocialista építésében betöltött feladataival kapcsolatban. Szüntelenül szilárdul pártunk eszmei és szervezeti egysége, s a CSKP politikai irányvonalának megvalósítása Szlovákiában megteremti nemzeteink egységének, a nép erkölcsi-politikai egységének és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állami egységének anyagi és objektív alapját. Czlovákia kommunistái az SZLKP ^ kongresszusán, amely a CSKP XII kongresszusa előkészületeinek részét képezi, mérlegelni fogják tehát munkájuk eredményeit, amelyeket a CSKP fő Irányvonalának teljesítésében az utolsó kongresszus óta értek el. Ugyanakkor megvizsgálják sikereik és sikertelenségeik okait Is Az SZLKP, Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusa és a CSKP XII. kongresszusa felé Csehszlovákia egységes kommunista pártjának szilárd osztagaként halad. BOHUSLAV GRACA, az SZLKP Történelmi Intézetének igazgatója Oj SZÓ 2 * 1962. november 22.