Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-20 / 321. szám, kedd

A Szovjetunió népgazdaságának fejlesztése és a népgazdaság pártirányílása (Folytatás a 3. oldalról) váltak. Ezek a szervek a jelenlegi feltételek között gyakorlatilag sikeresen tudják irányítani a kolhozok, illetve szovhozok termelését és biztosítani a mezőgazdaság minden ágazatának további növelését és fejlesztését. A helyi pártszervek ennek alapján belátták, hogy célszerűtlen lenne ha a vidéken továbbra is megmaradnának a párt kerületi bizottságai. Azt javasolják, hogy helyettük a kolhozok, illetve szovhozok termelési igazgatóságain létesüljenek pártbizottságok, amelyek a kolhozokban és szovhozokban s a mezőgazdasági termeléssel összefüggő tudományos kísérleti, kulturális, népművelési és egészségügyi intézményekben, iskolákban, valamint egyéb szervezetekben működő pártszervezetek tevékenységét irányítanák. Egyes elvtársak azt kérdezhetik, miért legyenek a termelési igazgatóságokon pártbizottságok és miért ne maradjanak meg a párt kerületi bizottságai? Ez azért szükséges, hogy a pártbizottságok első sorban a mezögazdasagi termelés irányításával foglalkozzanak. Ismét hangsúlyoznánk kell, hogy a legfontosabb a termelés. Ha közvetlenül a termelésben nem megfelelők a kádé rek, gyengék a szervezők, akkor füg getlenül attól, hogy kerületről, vagy ter melési igazgatóságról van-e szó, semmi képpen sem javaihat meg a munka. A termelési területre legtehetségesebb embereinket kell küldeni. A szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai, a párt területi és határterületi bizottságai úgy vélik, hogy titkárnak kell állnia a kol hoz-szovhoztermelési igazgatósag pártbi zottságának élén. Az erre vonatkozó ja vaslatok szerint a szóban forgó pártbi zottságokon alakuljon ki a felügyelők pártszervezők csoportja, legyen a titkár nak két helyettese és létesüljön teológiai és szervező osztály. A partbizottsn goknak ne legyen sok alkalmazottjuk Nyilvánvalóan célszerű lenne, ha a szer vező- és az ideológiai osztályt a pártbi zottság titkárának helyettesei vezetnék. A felügyelők — a pártszervezők csoportja — a kolhozokban, illetve szovhozokban működő pártszervezetekkel foglalkoznak majd és segítséget kell nyújtaniok a fő feladat teljesítésében — a mezőgazdasági termelés növelésében. Ha megvalósul a párt új összetétele, akkor a területi bizottságok apparátusa ls más lesz, mint ma. A területi pártbizottságoknak jelenleg öt titkára és tíz osztálya van. Az ipari termelés szakaszán működő területi pártbizottságoknak esetleg két titkára és illetékes osztályai lehetnének A moszkvai területi pártbizottságnak a mezőgazdasági kérdésekre ugyan csak két titkára lenne és szükséges osztályok létesülnének. A szövetségi köztársaságok pártszerveinek átszervezése Minden szövetségi köztársaságban természetesen továbbra is szükség lesz egy központi bizottságra, hogy egységes legyen az egész köztársaság- j nak, valamint gazdaságának és kom munista építőmunkájának az irányi j tása. Az ipari s a mezőgazdasági pártszervezetek irányítása céljából minden szövetségi köztársaság kommunista pártja központi bizottsága szá mára két iroda létesítése lesz szükséges: a KB egyik irodája az ipari termelést irányítja majd, a másik iroda pedig a mezőgazdasági termelést. A mezőgazdasági és az ipari termelés irányításának céljából létesült irodák a KB elnökségének vezetésével fejtik majd ki tevékenységüket. Azokban a köztársaságokban, ahol mindeddig nincs a párt Központi Bizottságának elnöksége, célszerű lenne megalakítása. A munkát úgy kell megszerveznünk, hogy az elnökség az ipart, illetve a mezőgazdaságot irányító irodák tevékenységét ne idomítsa saját tevékenységéhez. Milyen előnyöket nyújt az új szervezési összetétel az ipari és a mezőgazdasági termelés eddiginél jobb irányításában? • Először, a termelési elv szerint létesített pártszervek lehetővé teszik, hogy a párt és a pártszervezetek minden erejüket a termelés fejlesztésével összefüggő legfőbb feladatok megoldására összpontosítsák, ezenkívül lehetővé teszik az ipar s a mezőgazdaság eddiginél konkrétabb, tervszerűbb irányítását. 9 Másodszor, a pártszervek új szervezési összetétele megteremti az ahhoz szükséges feltételeket, hogy a pártmun kasok az eddiginél jobban sajátíthassák el a termelés gazdaságtanát és a tech nikát, s kellő tárgyismerettel oldhassák meg a gyakorlati feladatokat. • Harmadszor, a pártszervek terme lési elv szerinti felépítése kedvező fel tételeket hoz létre népgazdaságunk tar talékainak s lehetőségeinek teljesebb ki használására, s az ipari és mezőgazdasá gi termelésben utat tör mindannak, ami új és haladó, ezenkívül lehetővé teszi a legújabb tudományos, illetve műszaki ismeretek s a legértékesebb tapasztala tok érvényesítésének meggyorsítását. • Negyedszer, a pártszervek új össze tétele jobb lehetőségeket nyújt azoknak a dolgozóknak az eddiginél helyesebb ki válogatásában vezető pártfunkciók betöl tésére, akik alaposan ismerik a terme lést és tapasztalatokat szereztek a gaz dasági ágazatokban. • Ötödször, a pártszerveknek nagyobb lehetőségük nyílik a párt s a kormány irányelvei betartása ellenőrzésének meg szervezésére. Állandóan szem előtt kell tartanunk azonban, hogy a pártszervezetek s az ipart és a mezőgazdaságot irányító szervek legtökéletesebb ösz szetétele sem hozhatja meg a kívánt eredményeket, ha a termelést nem irányítják határozott egyéniségű, té hetséges szervezők, akik kellőképpen ismerik az ipari és a mezőgazdasági termelést, s bármikor készek, hogy forradalmi hévvel küzdjenek a párt ügyéért. Nekünk vannak ilyen kádereink. Az a munka, amelyet a jövőben el kell végeznünk, hogy kellő káderekkel egészíthessük ki a párt-, államés. egyéb szerveket, különös felelősséget hárít a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságaira, valamint a területi és határterület! pártbizottságokra. Ezeknek a bizottságoknak figyelmesen s megfontoltan kell elhelyezniük és ésszerűen kell felhasználniuk a dolgozókat. Ebben a nagyszabású és fontos munkájukban óvakodniuk kelj minden hibától. A kommunizmus anyagi-műszaki bázisának felépítésével összefüggő feladatok megkövetelik, hogy a párt-, állam- és gazdasági szervek élén olyan dolgozók álljanak, akik kellő szakképzettséggel és gyakorlati munkatapasztalatokkal rendelkeznek. Mély meggyőződésünk, hogy a népgazdaságunkat irányító pártszervek javasolt összetétele segítséget nyújt pártunknak a XXII. kongresszuson kitűzött felaejatok eddiginél még sikeresebb teljesítésében. ben az ipari építkezésekkel kapcso'latos tervek, illetve költségvetések megvitatásában. Hruscsov elvtárs a továbbiakban tj tudományos akadémiák munkájának koordinálásával foglalkozott. Javuljon meg az ipar és az építőipar tervezése Elvtársak! Hazánkban eddig sohasem tapasztalt lendületű beruházási építkezés folyik. Talán egyetlen olyan városunk vagy kerületünk sincs, ahol nem lenne ipari és lakásépítkezés. A Szovjetunió — ami az iparra, a mezőgazdaságra s a vasúti közlekedésre fordított beruházásokat Illeti — jelentősen túlszárnyalta az Egyesült Államokat s a többi tőkés országot. Meg kell azonban mondanom, hogy még igen sok és nagy fogyatékosság észlelhető a beruházási építkezések terén. Egyes népgazdasági tanácsok s a szövetségi köztársaságok pártbizottságai, de gyakran a helyi pártszervek sem tartják szem előtt az országos érdekeket és lehetőségeket, különböző Indokokkal törekszenek új vállalatok építésére, drága hazai gyártmányú és néha importált berendezéseket rendelnek számukra. Évről évre pagyobb méreteket öltenek a befejezetlen építkezések. A beruházási építkezés nagy fogyatékosságainak további oka az is, hogy a helyi pártszervezetek elégtelenül, felületesen foglalkoznak ezzel, a néjigazdaság fejlesztése szempontjából döntő jelentőségű fontos kérdéssel. Niylvánvalóan legfőbb ideje, hogy mindezzel egyidejűleg megoldjuk az ipari építkezésekkel kapcsolatos tervezési kérdéseket is. Az állami építési bizottságnak köztársasági szervei révén kell meghatároznia a beruházási politika irányát, s meg kell vitatnia és jóvá kell hagynia az új beruházási építkezések névleges kimutatását. Felelősséget kell viselnie az új építést tervek s költségvetések biztosításáért, figyelemmel kell követnie, hogy a beruházási építkezés pontos összhangban legyen az építőipari vállalatok teljesítőképességével. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagynunk a lakóházak, de különösen a kulturális és szociális jellegű építkezések tervezése, illetve építése terén mutatkozó aggasztó fogyatékosságokat. Mindannak, amit építünk, jó minőségűnek, kényelmesnek, szépnek s ugyanakkor gazdaságosnak kell lennie. Sajnos, nem ritkán terveznek és építenek nálunk kényelmetlen, nem tetszetős és nem gazdaságos házakat. Az építőművészek, az építéstervezők és minden építészeti dolgozó legfontosabb feladata annak biztosítása, hogy a szovjet emberek jól s kényelmesen élhessenek és ezért következetesen ragaszkodniuk kell az állami eszközök gazdaságos felhasználásához. Az ipar és az építőipar irányításának tökéletesítése II. A műszaki politika irányításának központosítása és a gazdasági építés irányításának tökéletesítése Elvtársak! Engedjék meg, hogy most a műszaki politika egyes elvi kérdéseivel, a tervezés s a gazdasági irányítás módszereinek tökéletesítésével foglalkozzam. E kérdések meg oldásától jelentős mértékben függ gazdaságfejlesztésünk ütemének meggyorsítása. Teljesen indokoltan állíthatjuk, hogy a legutóbbi években nagyon sokat lettünk műszaki előrehaladásunk érdekébeni Teljesen szükségtelen, hogy ismét síkereinkről beszéljek. Sikereink köztudomásúak. Mi kellőképpen értékeljük a műszaki előrehaladás terén elért sikereinket, de a párt figyelmét arra a kérdésre kell irá nyítanunk, hogyan érvényesíthetjük az eddiginél tökéletesebben a tudományos és műszaki ismereteket népgazdaságunkban. Az ipar műszaki fejlesztésének kérdése Iparunk a legtökéletesebb gépeken és készülékeken kívül még mindig nem csekély mennyiségű elavult be rendezést és anyagokat gyárt. Gyak ran évekig is eltart az új technika, a haladó irányzatú technológia s a legértékesebb tapasztalatok elemzése, de különösen meghonosítása a termelés ben. A kísérleti ipari üzemek s intéz mények fejlesztése nem tart lépést népgazdaságunk szükségleteivel. Miért? Figyelmeztetni szeretném önöket azokra a legfőbb okokra, ame lyek akadályozzák a rugalmas és he lyes műszaki politika érvényesülését Egyes népgazdasági tanácsok fi gyelmüket csak a helyi szükségletekre összpontosították s emellett megfeledkeztek hazánk egységes műszaki politikájának érdekeiről — a terme lés szakosításáról és kooperációjáról A tudományos és tervező szerveze tek erőinek szétforgácsoltsága okvetlenül megnehezíti a népgazdasági ágazatokban az egységes műszaki po litika érvényesülését, akadályozza a termelés szélesebb körű szakosítását Számos példát sorolhatnánk fel a géptervezés szétforgácsoltságáról, a tudományos-kísérleti intézmények, a tervezőirodák és szervezetek munká jának kétvágányosságáról. Úgy vélem sz szükségtelen, mert a KB tagjai s a KB teljes ülésének további résztvevői is több ilyen példát sorolhatnának fel saját gyakorlatukból. Hány tudományos dolgozó s a tervezőirodák hány alkalmazottja szor goskodik azonos rendeltetésű mező gazdasági gépek tervezésével, hány ember foglalkozik egyidejűleg különl böző termelési ágazatok termelőberendezéseinek tervezésével. A kapitalizmusban a tőkések versengése kényszeríti ki az új technika bevezetését a termelésbe. A kapitalista cégek csődtől tartva rendszeresen felújítják a vállalatok termelőberendezéseit. Egyes cégekben nem tűrik meg például azt, hogy a vállalataikban levő szerszámgépeket 10 évnél hosszabb ideig üzemeltessék, mert az ilyen gép elhasználódik és elavul. A tőkések jól tudják, hogy elavult gépekkel nem állhatják meg helyüket a korszerűbb berendezésekkel .dolgozó cégek konkurrenciájával szemben. Ha a tőkések így cselekszenek, akkor tervgazdálkodást folytató szocialista rendszerünk még sikeresebben élhet előnyeivel, hogy meggyorsuljon a termelés műszaki fejlesztése, növelése és minőségi tökéletesítése. Miért nem élünk tehát mi is ugyanazokkal az ésszerű és gazdasági előnyök kel, amelyekkel a tőkések rendelkeznek? Hiszen a tervgazdaságban mindezt sok kai egyszerűbben biztosíthatjuk és sokkal könnyebben is. mint a tőkés versen gés feltételei teszik lehetővé. Voltak idők — a személyi kultusz idejére gon dolok —, amikor nagyon behatóan pro pagálták azt a gondolatot, hogy mindaz ami a miénk' feltétlenül ideális, és feltétlenül rossz mindaz, ami a külföldé. A személyi kultusz ideje azonban már a múlté Gondoljunk Leninnek arra az utasítására, hogy ha szükséges, tanul nunk kell a tőkésektől, és át kell tőlük vennünk azt, ami jó és előnyös. Az ipari termelés'túl lassú központosításának és szakosításának egyik fő oka az, liogy nincs összhangban a tervező s a tudományos kísérleti szervezetek tevékenysége. Érvényesüljön az egységes műszaki politika Mit kell tehát tennünk, hogy szabad legyen az út a széles körű műszaki fejlesztés előtt? Elsősorban át kell szerveznünk a tudományos, kísérleti és tervezőszervezetek irányítását és — mint ahogyan már mondottam — meg kell szüntetnünk te vékenységünk szétlorgácsoltságát. Ha ezt nem tesszük meg, nem teljesíthetjük a XXII. pártkongresszuson a műszaki fejlesztés meggyorsítására és a termelés széle* körű szakosítására kitűzött feladatokat. A Központi Bizottság elnöksége már többször tárgyalt ezekről a kérdésekről é arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy a tudományos, kísérleti és tervezőszervezetek irányításának az illetékes ágazati bizottságokban kell összpontosulnia. Csak így biztosíthatjuk az egységes és legésszerűbb műszaki politika érvényesülését. Ennek a jelenleg teljesen indokolt intézkedésnek .szükségességéről tanúskodnak azok az értékes tapasztalatok, amelyeket a hadiipar ágazatai műszaki irányításának szervezése terén szereztünk. Nyilvánvaló tehát, hogy más ipari ágazatainkban is hasonló elvekhez kell iga zodnunk. Az ágazati bizottságoknak be kell tölteniük az nj technika törvényhnzóinak szerepét. Ezért népgazdaságunk minden döntő tontosságó ágazatában létesítenünk kell ilyen bizottságokat. Nyilvánvalóan helyes lesz. ha e bizottságokat felruházzuk azzal a joggal, hogy a népgazdaságfejlesztési távlati, valamint folyó állami tervek keretében meghatározzák az ipari termelés névmutatóit. kivonják a termelésből a már elavult termékek gyártását, helyükre nj gyártmányokat soroljanak és kitűzzék az adott ágazatba tartozó vállalatok .szakosításának, az ipari kísérleti üzemek, a tudományos s tervezőszervezetek fejlesztésének irányát. Cj rendszerre van tehát szükségünk, hogy az illetékes helyen kötelezően vegyék figyelembe s illesszék a népgazdasági tervekbe mindazokat a javaslatokat, ajánlatokat, amelyeket az ágazati bizottságok a tervező s a helyi szervekkel együtt tesznek. A jövőben ezeknek a bizottságoknak kell gondoskodniuk az új technika meghonosítására vonatkozó ter vek teljesítéséhez szükséges pénzügyi s anyagi források elosztásáról is. Magától értetődő vazonban, hogy az új technika meghonosítására vonatkozó tervek kidolgozásában nem mellőzhetők az üzemek s a népgazdasági tanácsok sem. Ellenkezőleg, ebben a munkában lehetőleg a legaktívabban kell részt venniük. Az új technikával összefüggő tervek kidolgozásában azonban az állami bizottságoké legyen a döntő szó. Szükséges továbbá, hogy az ágazati bizottságok által jóváhagyott termelés! és beruházási építkezési terveket a kormány elé terjesszék. Intézkednünk kell, hogy a bizottságok vegyenek részt a gazdasági szervek Elvtársak! Az ipar és az építőipar | eddiginél tökéletesebb irányításával ! szembeni új követelmények szem előtt tartásával általánosítani kell a népgazdasági tanácsok több mint öt évi tevékenysége folyamán szerzett l tapasztalatokat. Amint tudják, vannak nagy népgazdasági tanácsaink, de kis népgazdasági tanácsaink is, amelyek nem rendelkeznek fejlett iparral, sem távlati nyersanyagalapokkal. Így például az OSZSZSZK-ban jelenleg 67 népgazdasági tanács működik, s jelen tős részük aránylag nem nagy hatáskörű. A köztársasági szervezetek annak érdekében, hogy az ipar és az építőipar irányítása nagy gazdasági területekre összpontosulhasson, célszerűnek tartják az eddigt-^Hépgazdasági tanácsok egyesítését és társított gazdasági területek 22— 24 népgazdasági tanácsának létesítését. Mint ismeretes, fejlettebb és sokoldalúbb a nagy gazdasági területek ipara, nyersanyagalapja és szerteágazó az ottani termelőszövetkezetek hálózata. Ezért jobban használhatják fel a technikát s a belső tartalékokat az ipari termelés növelésére. A nagy népgazdasági tanácsok rendszerint jobban teljesítik az állami tervet és kisebb a hatáskörükbe tartozó lemaradó vállalatok, illetve építkezések száma. így például a moszkvai, leningrádi, voronyezsi és néhány további nagy gazdasági területen levő vállalatoknak csak 2—8 százaléka nem teljesíti a termelési tervet, de a vologdai, kosztromai s a mordvin gazdasági területen levő vállalatoknak 25—65 százalék, sőt még több a tervet nem telejsítő vállalat. Tapasztalataink arról tanúskodnak, hogy a novgorodi s a pszkovi terület iparának a leningrádi gazdasági területhez csatolása kedvezően befolyásolta gazdaságuk fejlesztését. A termelés a novgorodi és a pszkovi területen az 1957. évihez viszonyítva csaknem megkétszereződött. A mostani gazdasági körzetesítés folyamán olyan helyzet alakult ki, hogy egyes történelmi múltú gazdasági övezetek, — amelyek közös nyersanyagforrásokkal s az azok alapján kiépített iparral rendelkeznek — különböző népgazdasági tanácsok hatáskörébe jutottak. Ez különösen a kurszki s a belgorodi területen szembeötlő. Az említett tények azt bizonyítják, hogy helyesek az OSZSZSZK gazdasági területeinek nagyobb egységekbe való egyesítésére tett javaslatok. Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságban jelenleg 14 népgazdasági tanács működik. Ukrajna Kommunista Pártjának Központi Bizottsága egyesítésüket és azt javasolja, hogy hét új népgazdasági tanács létesüljön nagy gazdasági területeken. A párt- és állami szervek tevékenységének átszervezése, melynek elveiről a párt Központi Bizottsága mai plénumán kell tárgyalnunk, kedvező feltételeket ad az egyesített népgazdasági tanácsok megszervezésére és sikeres tevékenységére is. Szem előtt kell tartanunk azonban azt is, hogy a gazdasági-igazgatási területek létesítése óta eltelt években közvetlenül az adott helyeken gazdasági és műszaki káderek fejlődtek s színvonalasabb lett szakképzettségük. A gazdaság sikeres fejlesztését s a források helyes felhasználását a szomszédos szövetségi köztársaságok gazdaságának szétforgácsoltsága is akadályozza. Ennek szemléltető bizonyítékait láthattam különösen a KözépÁzsiában nemrég tett látogatásom alkalmával. Milyen a közép-ázsiai köztársaságok ipara? Minden köztársaságban csaknem azonosak, s aránylag nem nagyok a kőolaj-, vegyi- és bányaipari termelési ágazatok, a színesfém-kohászat, a gépipar, a fémmegmunkáló-, a gyapotfeldolgozó-, az élelmiszer- és a könnyűipar ágazatai. Az ilyen helyzet e köztársaságok gazdaságának mesterséges elszigetelődéséhez vezet, akadályozza a szakosítás s a kooperálás terjesztését, a termelőerők legcélszerűbb elhelyezéséi és a természeti kincsek kihasználását. A közép-ázsiai köztársaságok párt- és gazdasági aktívája — véleményem szerint — arra a helyes következtetésre jutott, hogy e köztársaságok négy népgazdasági tanácsa helyett egyetlen, köztársaságközi népgazdasági tanácsnak kell létesülnie. A nagý gazdasági területek létesítése lehetővé teszi erős területi építőipari szervezetek megalakítását, amelyek elegendő anyagi forrásokkal és káderekkel rendelkezve sikeresen tökéletesítik a beruházási építkezéseket. Itt az ideje annak is, hogy a helyi ipari vállalatokkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozzunk. E vállalatuk termelésének értéke mintegy 20 milliárd rubel, vagyis 11 százaléka a Szovjetunió teljes ipari termelésének. A Szovjetunió Minisztertanácsa nemrég határozatot hagyott jóvá, hngy a készruliákat, lábbeliket és bútort gyártó, valamint bőrfeldolgozó helyi ipari válla latok alá lesznek rendelve a népgazdasági tanácsoknak. A tervezés a szocialista népgazdaság törvénye Fontos tervezést Elvtársak! A szocialista állam gazdasága következetesen, tervszerűen fejlő (lik. Hazánkban állandóan tökéletesítjük a tervezés szervezését, a tervezési gya korlatot. Pártunk mindig nagy jelentőséget tulajI donított a tervezési kérdéseknek. A teri vezés szakaszán ma az a legfontosabb, hogy a lehető legésszerűbben, leghatékonyabban használjuk fel az anyagi, pénzügyi és munkaerőlorrásokat, a ter mészetl kincseket, fejlesszük s honosít suk meg az új technikát, s küszöböljük ki a fölösleges termelési kiadásokat, illetve veszteségeket. Gazdasági építőmun kánknak s a szocialista gazdaság irányításának s tervezésének az az alapja, hogy a lehető legkisebb költségekkel a legnagyobb termelési eredményeket ér- jiik el. A tervező szervek munkáját gyökeresen át kell szervezni, meg kell őkst erősítenünk szakképzett káderekkel, gazda ságilag rátermett szakemberekkel, akik látni és támogatni tudják mindazt, ami új, s akik már kellő tapasztalatokat szereztek az iparban és az építőiparban. Ml kommunisták, marxista-leninisták helyesnek tartjuk a központosított szocialista népgazdaságot, amelyet egységes terv szerint kell irányítani, és ugyanakkor a vállalatok irányítása demokratikus alapjainak széles körű feljesztését is szükségesnek tartjuk. Ennek a két elvnek helyes és ésszerű egybekötése ala pozza meg a kommunista társadalom gazdaságának felvirágozását. (Hruscsov elvtárs beszédének második részét lapunk holnapi számában közöljük.) Ül SZÖ 4 * 19B

Z- november 20.