Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-14 / 284. szám, vasárnap

:-: Tettek követik az alkotó vitát:-: Több figyelmet az ifjúság megnyerésének A pártdokumentum feletti vita során elhangzott tárgyilagos javaslatokat falvainkon ugyanúgy mint az üzemekben, kezdik átültetni az életbe. Ha kissé visszapillantunk a nyilvános pártgyűlések lefolyására, megállapíthatjuk, hogy a felszólalók zöme egyebek között az ifjúságnak a mezőgazdaságba való megnyeréséről, érvényesülésének lehetőségeiről is beszélt. Beható vita tárgyát képezte továbbá a szövetkezetek és az állami gazdaságok káderellátásának kérdése is, mely egyik legégetőbb problémája mezőgazdasági üzemeinknek. Mi a helyzet ezen a téren? ; Tagadhatatlan, hogy már a múltban ls jelentős sikereket könyvelhettünk el a mezőgazdasági szakemberek képzése terén. Az 1981-es esztendőben 2478 főiskolai végzettséggel rendelkező agronómussal, zootechnikussal és a termelés szervezésének más ágazataiban jártas dolgozóval gyarapodott a mezőgazdaság. Ezenkívül 5210, a mesteriskolát sikeresen elvégző szakember került a szövetkezetek élére és ez év első felében további 1452 szakavatott mezőgazdász talált biztos otthonra a falun. A számadatok szerint ítélve úgy fest a dolog, hogy a kádermegerősltés terén nem panaszkodhat a mezőgazdaság A gyakorlat azonban sajnos mást mutat. A közép- vagy a főiskolákból, kísérleti intézetekből kikerült dolgozók gyakran rövid idő múlva búcsút mondanak a falunak és a népgazdaság más szakaszain, főleg az iparban keresnek elhelyezkedést. Ez a megállapítás különösképpen a fiatalokra jellemző, akiktől pedig jogosan elvárja a társadalom, hogy tevékenyebben járuljanak hozzá a mezőgazdasági termelés színvonalának emeléséhez. Az utóbbi két év alatt például 5964gyel volt magasabb az eltávozott szakemberek száma, mint a legutóbbi tíz év átlaga. Természetesen felvetődik a kérdés, hol keressük a hibákat? Erre többféleképpen válaszolhatunk, de a legkézzelfoghatóbb fogyatékosságokat a mezőgazdasági üzemek gazdálkodásának szerkezetében kell keresnünk. Szlovákiában — leginkább a kedvezőtlen domborzati viszonyok között gazdálkodó szövetkezetekben — számos olyan közös gazdaságot találunk, ahol a szövetkezetesek díjazása sokkal alacsonyabb az ipari munkások átlagos kereseténél. 'Ezeken a helyeken nem szívesen ver gyökeret az ifjúság, noha elég niagas természetbeni járandóságot juttatnak a tagoknak. A fiatalokat inkább a pénzbeli szilárd díjazás érdekli, ez teszi vonzóvá előttük a mezőgazdasági termelőmunkát. A gyengébb eredményeket felmutató szövetkezetekben aránylag igen szűkmarkú a díjazás, sőt a kifizetés is eléggé rendszertelen. Ha a szövetkezetek béralapjukat csakis a tiszta bevételek magasságához szabják, nem engedhetik meg, hogy jobban díjazzák a fiatalokat, mint a többi szövetkezetes munkáját. Ehhez egyrészt a szövetkezet közgyűlése jem járulna hozzá, másrészt a jutalmazás ilyen rendszere nem egyeztethető össze a szo. clalista elosztás elveivel. Ez egyik oka annak, hogy a fiatalok elkívánkoznak a faluból, mert az iparban sokkal szervezettebb, kulturáltabb munkakörülményeket, feltételeket biztosítanak számukra, kereseti lehetőségük ts előnyösebb. Mindemellett a mezőgazdaságban még állandóan érezhető a munkák idényjellege, főleg a növénytermesztésben. Falujárás alkalmával sok olyan szövetkezetre bukkanunk, ahol eléggé érezhető munkaerőhiánnyal küzdenek. Ezeken a helyeken a vezetőség rendszerint,- hogy a termelés folyamatosságát biztosítsa, a fiatalok díjazásában kisebb nagyobb engedményekre kénytelen. Ezzel az eljárással persze sok munkaegységet merítenek ki a szövetkezet többi tagjának rovására. Ha ez idén csökkent is az ilyen gazdaságok száma, még mindig sok olyan szövetkezet akad, amely görcsösen ragaszkodik ehhez a díjazási formához. Van egy n^sik rákfenéje is a fiatalság elszármazásának. A vezetőség ugyanis a fiatal szakkádereket — ha első próbálkozásuk nem egészen sikerül — a termelés más ágazataiba helyezi át, de rendszerint olyan szakaszra osztják be őket, ahol kedvezőtlenebbek a kereseti lehetőségek és a szövetkezet tagjai nem szívesen vállalják a munkát. Ezzel csak kedvét szegik a fiataloknak, önérzetükön ejtett sebekkel kárt okoznak az egész társadalomnak. Vannak még olyan szövetkezetek, ahol az iskolából, vagy szakintézetből kikerült szakembereket, csak azért mert fiatalabbak, rátermettségük tekintetbe vétele nélkül alacsonyabb posztokra állítják. Helyenként a lakáskérdés miatt hagyják ott a falut. A košicei járásban levő čečejovcel szövetkezetből például Róth mérnök nemrég csak azért volt kénytelen eltávozni, mert a vezetőség és a HNB nem volt képes megoldani elhelyezését. Ezekkel a kérdésekkel behatóbban kell foglalkozniok a pártszervezeteknek és arra kell irányítaniuk a szövetkezet vezetőségének figyelmét, hogy nagyobb türelmet, több megértést tanúsítsanak a fiatalok és a faluba került szakemberek iránt. Mindenesetre nem lenne helyes, ha ezekért a fogyatékosságokért csakis a szövetkezetet, a vezetőségét hibáztatnánk. A mezőgazdasági szakkáderek képzésében, nevelésében sem minden tökéletes és nem felel meg a mezőgazdaság igényeinek, szükségleteinek. Számos példa igazolja, hogy az iskolából kikerülő végzett növendékek — akik előzőleg megkapták beosztásukat — még arra sem méltatják a kiszemelt mezőgazdasági üzemeket, hogy bemutatkozzanak és eltávozásuk szándékát kellőképpen megindokolják. A luöeneci járás számos szövetkezetében bizony igen sokat tudnának beszélni erről a kérdésről, hiszen az oda irányított, főiskolát végzett 19 szakemberből mindössze négy helyezkedett el az EFSZ-ekben. Ivan Oravec fiatal mérnököt a Velký Krtíš-i szövetkezetbe osztották be, azonban mindeddig — „ismeretlen okoból" — nem jelentkezett. Ogy hírlik, az egyik nitrát nagykereskedésben keresett foglalkozást. Ezeknek a fiataloknak bizony nem ártana, ha elgondolkoznának magatartásuk felett. A társadalom jelentős anyagi támogatásban részesíti őket, tehát igyekezniük kell, hogy ezt a segítséget szerzett képességük gyümölcsöztetésével a megfelelő szakaszon kamatoztassák. A párt Központi Bizottsága eddig ls sok jelentős Intézkedést tett a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében. Ha ezek eddig nem hatottak kellő mértékben, az annak tulajdonítható, hogy a szövetkezetek zömében igen lassan jutnak érvényre a haladó munkamódszerek, az emberek helytelen munkaviszonya gátolja a termelés fokozását. Vannak szövetkezetek, rendszerint egymás szomszédságában, ahol a termelés eredményei különbözőek, pedig az éghajlati viszonyok, a föld minősége egyforma. A jól gazdálkodó szövetkezetben a munkatermelékenységet a munkafolyamatok gépesítésével, tagjaik anyagi érdekeltségének kellő felkeltésével a megfelelő színvonalra igyekeznek emelni, ugyanakkor a másik esetben mellőzik az újat, kisparcellás módszerekkel dolgoznak. A rossz gazdálkodást a felduzzasztott háztáji gazdálkodás, a sok munkaegységszerzés jellemzi, hogy minél több gabonát vonjanak el a szövetkezet alapjaiból. Ezeken a helyeken nem szívesen maradnak a fiatalok, mivel az ő elképzelésük már messze túlhaladta szüleik, nagyapáik szemléletét. A fiatalságnak a mezőgazdaságba való megnyerésénél tehát körültekintőbben kell eljárni. Elsősorban a kedvező munkalehetőségeket kell részükre mindenütt biztosítani. Az élenjáró szövetkezetek példája fényesen bizonyítja, hogy a szilárd pénzbeli jutalmazás és a többi feltétel megteremtése következtében a fiatalság örömmel végzi munkáját a földeken, az istállókban, megtalálja számítását a faluban. Szomhath Ambrus Ki gondolná, hogy ez az ember valamikor ács volt? Most ott áll a magasban, éppen a hatodik emelet utolsó paneljait illesztik helyére, és mint karmestere a zenekarnak, úgy vezényel ó a munkacsoportnak, a gépeknek. Valóban, karmesternek hihetné az ember, ha csak öt — Becse Ferencet — figyelné és nem látná a környéket — a mind jobban gyarapodó várost, Nové Zámkyt. Meg azután, a ruházata ís különbözik a karmesterétől. Frakk helyett kék munkaruha feszül rajta. Igen, úgy megy itt a munka, mint egy jól működő zenekarban. Becse Ferenc a műszak kezdetén odaáll a meredek falak szélére, — a második, vagy mint most is — az ötöttk emeletre, szemével odapillant a darukezelő felé, aki már elkészült, hogy gépe vaskarmaival magasba lendítse a panelt, amelyhez hasonló falat akárcsak néhány éve is ezernyi tégla és tengernyi habarcs egymáshoz rakásával tudtak csak előállítani. — * — Éppen 20 éve vettem először kézbe az ácsszerszámokat, — mondja Becse Ferenc. Jól megtanultam a mesterséget, megtanultam a kis falust házak építését, megtanultam a családi házak tetőszerkezeteinek szabását, összerakását és soha sem történt meg, velem, hogy „elszabtam" volna a fát. Jó mesterembernek tartottak iiirj-jr^rs^vrsjiťsjov^^ f Nem állhalunk meg a félúton m politikai tfzperceken, beszélgetéseken, tagsági és Dolgozóink felelőségteljes bírálata, több mint ezer- 3 h /% nyilvános pártgyűléseken már befejeztük a CSKP száz értékes javaslata azonban csak okkor válik iga- 'ó ? KB dokumentumának megvitatását, a vitával kap- zán hasznossá, ha nem maradunk csak a szavaknál. ^ hcsolatos munka azonban még nem ért véget. Pártszer- Ahogy üzemünk pártalapszervezetei és üzemi bi-ö övezeteink vezetőségeire, az üzemi pártbizottságra és zottsága nagy gondot fordítottak a vita előkészítésére^ ^ideiglenes munkabizottságaira még sok munka vár. és megvalósítására, most a vita befejezése után szinp Í>A vita gazdag volt, de hogy meghozza a várt ered- tén nagy gondot fordítanak a vita anyagának feldől- 2 ^ményt, ez a további munkától, a javaslatok, bírálatok gozására és a javaslatok megvalósítására. A pártszerň feldolgozásától és megvalósításától függ. vezetek vezetőségei megtárgyalják és az illetékes gaz§ A Komárnói Steiner Gábor hajógyár pártszervezetei dasági vezetőkkel együttműködve fokozatosan megválás üzemi pártbizottsága alaposan előkészítették a vitát, lósítják azokat a javaslatokat, melyek hatáskörükbe HMár a második félévre szóló munkatervet is eszerint tartoznak. ^állították össze. A jó előkészítés meghozta gyümölcsét. Az üzemi pártbizottság mellett három munkabizottgA különböző beszélgetéseken, nyilvános pártgyűléseken ság dolgozik, melyek figyelemmel kísérték a vitát és nés a többi rendezvényeken részt vett a dolgozók több feldolgozzák a vita anyagát. Ezek a munkabizottságok Mmint 97 százaléka. A vitában több mint ezer felszólaló tanulmányozzák a felszólalásokat javaslatokat. A felmondott véleményt. szólalások áttanulmányozása után, körülbelül e hónap Dolgozóink őszintén és nyíltan beszéltek a dokumen- végén javaslatot terjesztenek az üzemi pártbizottság elé ^tumhan feltárt problémákról. A vita főleg azért volt az egyes hiányosságok eltávolításának és a javaslatok ^értékes, mert dolgozóink nemcsak általánosságban be- megvalósításának módjáról. Ugyanakkor válaszolnak Öszpltek a problémákról, hanem a dokumentum meg- majd a dolgozóknak is, bíráló megjegyzéseikre, javasai tárgyalását összhangba hozták üzemünk életével, ered- lataikra Az üzemi pártbizottság erre a munkár

a „agy yményeivel es nehezsegeivel. Kritikus és onkritikns szem- „ . . ° „ . . Őmel néztek azokra a nehézségekre és hibákra, melyek gyeimet fordít. Ölesem rendszeresen ellenőrzi, hogy üzemünkben előfordulnak. az üze

m gazdasági vezetői hogyan reagálnak a dolgoS Lakota elvtárs a 12. pártalapszervezet gyűlésén rá- zók bír61

6 megjegyzéseire és javaslataira. Tevékenyséílmutatott, hogy rosszul gazdálkodunk a villanyárammal, günket úgy irányítjuk, hogy egyetlen bíráló megjegyzés gTöbb dolgozót kellene beosztani a harmadik műszakba, és javaslat sem maradjon figyelmen kívül. Az elhangűmint a másodikba, mivel a második műszak alatt több- zott javaslatokat máris konkrét tettek követilc. Erről<> íjször is ki kell kapcsolni az áramot fogyasztásszabályo- tanúskodik Lehotszky Augusztin mester munkakollek-1: jszás céljából. Erről a kérdésről többen is beszéltek, fis tívájának tette is. Ezek a dolgozók látva az üzem ga felszólalások nem találtak süket fülekre. Erről tanús- nehézségeit és megértve a feladatok nagyságát, villanyhkodik az is hogy az asztalos műhely dolgozói már az szerel

ö.

lakatos létükre a x„ pártkangresszus tisztel

e. Qelso es a harmadik műszakban dolgoznak. ,,, ,.,, , ,. .... , , . , 3 Gálik elvtárs a 8 uártalanszervezet taeia arról be- ^ vállal,á

k- ho

,Sy kisegítik a hangszigetelest vegzo ,5 Gálik elvtárs, a 8. pártalapszervezet tagja arról be munkacsoportcit és habá

l. lényegében kőműves munkábszelt, hogy a műszaki rajzok minősege nem minden ' ° Kelet-Szlovákiában megkezdődött a szüret. Képünkön a sobráncel Állami Gazdaság tibavai részlegében Anna Tomőová, a gazdaság dolgozója gyönyörködik az idei szép termésben. (S. Petráš — CTK — felv.) ^esetben felel meg a követelményeknek, hogy az újítási ^javaslatok megbírálása és a termelésbe valő bevezetése ^hosszadalmas. Az 5., 9. és a 10. pártalapszervezetek ;~tagsági és nyilvános gyűlésein, valamint a beszélgetéseken a dolgozók bírálták az üzemszervezés alacsony 'J színvonalát, a hiányos adyagellátást és az üzemen belüli szállítást. Ezekben a szervezetekben különösen sok hsző esett az üzemen belüli szállítás megszervezéséről, £5mivel a dolgozóknak a munkahelyeken sok nehézséget rí okoz az, ho«y az üzemben levő anyag nem jut el ideijében rendeltetési helyére, a megmunkáló helyre. Az idei nagy szárazság ellenére is jó cukorrépatermést takarít be hazánk dolgozó parasztsága. Sok helyütt hektáronként 300 mázsát, gőt többet is termett a föld. Ahol öntözték i

s a növényt, mint a képen is látható, gyönörü répát szállíthantnak a cukorgyárba. (Foto: J. Sluka) A két pártkongresszus között történt MESTERSÉGTŐL A MŰVÉSZETIG mások is, és én sem szerettem volna, ha valaki fusernek nevez. Jó néhány évig faragtam már akkor a fát, közben katona ls voltaim — végigsöpört felettünk a háború, — és vártam, hogy az 1945-ös év egy jobb életet hoz számomra, a gyermekeimnek, meg az egész világnak. Nem tévedtem. Negyvenöt után ismét kezembe vettem a szerszámot, gyárakat építettem és lakótelepeket, a kőművesekkel együtt. Szorgalmasan raktuk egymáshoz a téglákat, hogy munkánk nyomán sok-sok család örülhessen az új lakásnak. Aztán egyszer, néhány éve, arról hoztak hírt a lapok, hogy az országban olyan lakások építésit kezdték meg, ahol már feleslegessé vált az ácsszerszám, meg a kőműveskanál, ahol már nem ismerik a téglát, meg a habarcsot, a zsaluzást, meg a tetőszerkezetet. Először nem hittem a híreknek, csak aféle mendemondának tartottam, hiszen i mestereink minket inaskorunkban mindig arra tanítottak: „Ne félf, a te kezedből az ácsbaltát, vagy a kőművesek kezéből a vakolókanalat soha sem veszik ki, mert az emberek mindig házban laktak, laknak és fognak laknt." — Amikor megláttam az első panelépítkezést, megdöbbentem. No — gondoltam — nem volt Igaza a régi mesteremnek, kiveszik a gépek — az építődaruk, meg a panelkészítő üzemek — kezünkből a munkát. Ide jutottunk, gondoltam keserűen, hogy én, a jó mesterember más foglalkozás után nézhetek. Aztán megismertem a darukat, a panelkészítő üzemeket, meg a panelokkal való építkezést. Végig jártam az országot, városokat építettem fel a többiekkel — hozzám hasonló ácsokkal, meg kőművesekkel és sehol sem hallottam, hogy valakinek a daruk, ' meg a panelok elvették volna a kenyerét. Ellenkezőleg, egyre több és több ácsot, meg kőművest kerestek az országban. Megszerettem ezt a munkát, mert láttam, mennyire szüksége van ránk az embereknek. Öten vagyunk most a partiban, ennyi kell a panelszereléshez. Nemrég valaki azt kérdezte tőlünk, melyik a legjobb munkás a csoportban? Csak néztünk egymásra, mert ki is gondolt volna közülünk eddig ilyenre. Ha egyikünk az öt közül csak egy kicsit is rosszabbul értené a munkáját, egy percig sem dolgozhatna velünk, mert annak a többi négy biztonsága látná kárát. * Eddig mi öten mindig felhúztunk három hónap alatt egy hatemeletes házat. Ezért is szükséges, hogy egyik sem maradjon le közülünk hozzáértés tekintetében. Közöttünk egyszerűen -nem lehet rosszul dolgozni. Nézze, azt a városrészt az én partim építette. A hatemeletesekből azonban ez az utolsó. A legközelebbi ház, melyet építeni kezdünk, már 11 emeletes lesz. Magasabbra kell törekednünk, mint eddig. — • — Amikor a földről megláttam Becse Ferencet, ahogy két karjával a panelhordó darut irányította, karmesterhez hasonlítom öt. Mikor az egyórás beszélgetés után elváltam tőle, arra gondoltam, nem is tévedtem sokat. Mert a valamikort mesteremberből — az ácsból — néhány év alatt művészt faragott a kor, amelyben élünk. Olyan művészt, aki akár felhőkig érő paloták építésiétől seon riad vissza. TÖTH MIHÁLY ról van szó, elvégzik a szigetelést a hűtőhajón, vagy aí 8-as számú motoros teherszállítóhajón. D

olgozóink felszólalásai, valamint a CSKP XII. \ kongresszusának tiszteletére tett kötelezettségŠ vállalásai és azok teljesítése biztosítéka annak, í hogy nem állunk meg a félúton. A vitát, a szavakat, i a lelkesedést tettek követik. VARGA ERNŐ, a. gyár üzemi pártbizottságának^ elnöke \ 19C2. október 12. * (JI SZÖ 3