Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-13 / 283. szám, szombat

ANKÉT A TANÍTÓK ISKOLÁN KÍVÜLI MUNKÁJÁRÓL A kezdeményezés-nagy erő Örömmel olvastam a tanítók ls- hogy a falu népének szüksége van kólán kívüli munkájával foglalkozó a ml munkánkra, cikket. Mint pedagógus, úgy érzem, véleményem szerint abból kell kihogy évek hosszú sorának adósságót indulni, hogy minden tanítónak igyekszik törleszteni. • (még a

z óvónőknek is) érezniük Jó magam, tobb mint egy évtizede kell> hog

y szükség van egy bizonyos Igazgatói munkakört töltök be és £okű

) de meghatározott keretek' kőig y minden tanév elején örökös zött mozg

ó kulturális munkára. Saprobléma elé állít a tanítók iskolán já

t tapasztalatom azt mutatja, hogy kívüli munkába való bekapcsolása. az egye

s áthelyezések után általában Soík esetben beosztásról ikell beszél- rövid ídon b

e,

ml) ahogy monda

n,i szőném, mert hát még mindig akad káS

j feltaláltam magam, hamar mégolyan kartárs is. aki elvárja, hogy a ismertem az egyes községek probléfelsobb szervek utasítsák valamely máit és lna I

s otthonosan mozgok szik azon a szakaszon dolgozni, ahol látja, hogy munkáját értékelik. Az ilyen nem elsődleges munkavégzés azután a népnevelői munka hanyatlásában bosszulja meg magát. De hát hol keresendő a hiba? Elsősorban ott, hogy az egyes járási székhelyeken még mindig vannak olyan vezetők, akik a tanító munkájáról elsősorban a HNB-kon érdeklődnek és sok esetben az illetékes szervek itt is döntenek a sorsáról, pl. az.igazgató, tanfelügyelő stb. véleményének kikérése nélkül. Minden tudok adni embertársaimnak. Napjainkban, amikor az oktató-nevelő munkában az élet • és az iskola szoros kapcsolata került előtérbe, nem. kétséges, hogy nem lehet egy pedagógusnak sem élni annak a körhogy az igazgató csak az iskolai munkájáért felelős. A hibát továbbá abban is látom, hogy a pedagógiai iskoiák felkészítik a jövendő pedagógusokat az iskolai munkára, de nem adnak, vagy legalábbis vajmi kevenvezetnek. községnek, majornak is- se

t adnak az iskolán kívüli munkakulturális munka elvégzésére. Nem ezekb

e„ a kérdésekben s tanácsokat bizonnyal azért, mert úgy gondolják, vitás, hogy napjaink tanítója abban az esetben érdemelheti meg a hivatása -mellé illesztett szocialista jelzőt, ha mint népnevelő is működik és küzd az új világ eszméjének megvalósításáért* Én azokban az években kezdtem tanítani, amikor megnyíltak a magyar tannyelvű iskolák kapui. Aki ezekben az években a falvakon működött tisztában van azzal, liogy mi tanítók voltunk az úttörők a falvak szocialista átalakulásáért folyó küzdelemben is. Viszont szeretném hangsúlyozni, hogy bennünket senki sem kényszerített az iskolán kívüli munka elvégzésére, hanem a párt- és közigazgatási szervek bennünk látmerete nélkül, amelyben él és dolgozik. Bizony meg kell vallani, hogy a tanítóság egy kis rétege még mindig szervezés irányítására. Így a fiatal pedagógus szinte tehetetlenül áll, nem tud mihez kezdeni, nem lát önkínai fallal veszi magát körül és nem magában elég tehetséget ahhoz, hogy ták azokat a tényezőket, akik képe- s e

n"

e

k Következtében alig mtyik el sek voltunk hathatósan segíteni a ne héz akadályokat áthidalni. Nagyon jól emlékszem azokra az időkre, amikor éjszakáról éjszakára dolgoztunk a falu átalakulásáért egy Ipoly menti kis községben. Azokban az években a faluban alig voltunk egynéhányan értelmiségiek, de mindnyájan szükségét éreztük annak, hogy népünk felvilágosodjon s így mindennemű iskolán kívüli munka a mi vállunkon nyugodott. Ez az időszak mögöttünk van, fejlettebb lett népünk, megtörtént a nagy változás, a falvak új arculatot merészen hozzálásson a népnevelő munkához. Aki pedagógiát tanult, az tisztában van azzal, hogy minden kornak megvannak a megfelelő nevelői és oktaiíM sajátosságai. Mi hát a teendő? Szükségesnek tartom hangsúlyozni, nap, hogy ne gyűlésezzen. De van egy hogy semmilyen rendeletet nem letud semmit vagy legalábbis nagyon keveset a szocialista falu fejlődéséről, életéről, a szövetkezet munkájáról, a nemzeti bizottságok feladatairól stb. Ezzel szemben a másik csoport teli van közéleti funkciókkalharmadik csoport is, s ez a mi példaképünk. Ök végzik ugyanis a faluban a kulturális munkát. Az első két csoport szívesen veszi, ha különböző akciókba vanják be őket, pl. tojásfelvásárlás, összeírások stb. Ezek az akciók ugyanis- szoros kapcsolatban vannak a nemzeti bizottsággal és ennek következtében a nemzeti bizottságok ezen keresztül értékelik munkájukat. A harmadik csoport tagjai főleg azokon a helyeken kerülnek háttérbe, ahol egynéhány funkcionárius nem méltányolja het sablonszerűén alkalmazni. Az iskolán kívüli munka tartalma mindig az adott viszonyoktól függ. Sok esetben talán még összeírásokra is fel kell használni a tanítót, pl. olyan községekre vagy majorokra gondolok, ahol csupán ő képviseli a szocialista értelmiséget. kaplak, de a társadalmi felépítmény Ä ^T/sfa ľaSf egyik ágazata, a kultura meg sok fa- „ , , , , ' . , ° a ° frtlíirloŕíi a :1.-n 1 tn^S 1 o mnnt.-j luban továbbra is megoldásra vár. Senki sem kívánja a pedagógustól, hogy két műszakot dolgozzon le, de viszont éreznünk kell továbbra is, hető dolog, hogy a tanítóság IgyekÉLJÜNK HIVATÁSUNKNAK A tanító munkája nemcsak abból áll, hogy letanítja a napi 5—8 óráját, mint ahogy ezt egyesek gondolják. Sokszor hallani olyan megjegyzéseket, hogy a tanító csak fél napot dolgozik Lehet, hogy ez is előfordul, de a pedagógusok zöme sokkal többet dolgozik, mint bármely más szellemi munkás. A tanító a kultúra hordozója és terjesztője. S itt el kell választanunk a városi tanító munkáját a falusiétól. A városi tanítók iskolán kívüli munkája sokban különbözik a falusi pedagógusok munkájától. Vannak falvak, ahol csak 1—2 tanító képviseli a szellemi munkásokat. Ezek munkája különösen nehéz és megterhelő- Hiszen legtöbb faluban — a népművelés szakaszán — a tanító szervező munkájára támaszkodnak. Könnyebb a feladat a nagyobb falvakban, ahol egy közösségben 20—24 tanító él. Ilyen helyen megoszlik a Érdekes lianglemezújdonságok A Columbia hanglemezgyártó vállalat kiadta Bartók: Zene húros, ütőhangszerekre és celestára című zenedarabját. A Berlini Filharmónikus Zene-kart Herbert Karajan vezényelte. Egy francia cég ritkán hallható csemegével kedveskedettt közönségének: Rousseau születésének 250. évfordulójára forgalomba hozta a zeneszerzésben is jártas író operáját, A falusi jóst. • • • • L. Fulla: Kötés (1938, fametszet) munka, a funkció. Senki sem érzi a megterhelést. Igaz, az is előfordul, hogy éppen ilyen nagyobb faluban, mivel egyik a másikra vár, nem folyik az iskolán kívüli munka úgy, ahogy kellene. Lehet, hogy az iskola falain belül a tanítás terén szép eredményeket érnek el, ha azanban az iskolán kívüli munka nem tükrözi a kultura állandó emelkedését, a szép és aktuális kulturális megmozdulásokat — ebben az esetben a tanítók munkája elégtelen. Nap mint nap többet, sőt imondható, sokat vár a társadalom a ma tanítójától. Adjon hát minden pedagógus tarsolyából annyit a kpzösségnek, amennyit lehetőségei megengadnek. S hogy ez a tarsoly soha ki ne ürüljön, azt az igen kis szabad idejét, ami még mindig akad, használja fel arra, hogy tudását állandóan gyarapítsa, fejlessze. Régi jó közmondás: „Csak az adhat, akinek van". Németh Zsuzsanna, Čierna naá T. Fiatalok (CTK — A. Prokeš felv.) I 1 GYURCSÖ ISTVÁN: Szükséges a jó együttműködés a nemzeti bizottságok és az iskolák igazgatóságai között. S ezt mindkét félnek szorgalmaznia kell. Az Iskolán kívüli munka megszervezése érdekében hasznos, ha az igazgatóság mindfeladata a kulturális munka, nem járt a tanév elején, ésszerűen és az pedig a felvásárlás és összeírás. Az önkéntesség elvének betartásával — ilyen helyeken természetes és ért- figyelembe véve a helyi viszonyokat — felosztja a tanítók között a munkát. Kívánatos, hogy az iskola igazgatója a helyi szervekben képviselve legyen, hogy így a népnevelői munkát illetően áttekintést szerezzen. Ugyanakkor szükséges, hogy a tantestületekben — a helyi szervek képviselőinek jelenlétében — legalább negyedévenként értékeljék a tanítók iskolán kívüli munkáját. Természetes e munka sikere csak akko£ járhat eredménnyel, ha a nemzeti bizottság "biztosítja az iskolán kívüli munkához szükséges alapfeltételeket, (lakás, étkezés, stb.). A pedagógusnak pedig úgy kell irányítania az iskolában az oktatónevelő munkát, hogy a keze alól kikerülő új nemzedék tevékeny támogatást nyújtson számára az iskolán kívüli munkában. Minden nevelő híva tásérzetből szolgálja legjobb erejével a kulturális forradalom ügyét, s ne várjon fentről jövő utasításokra. Legyen kezdeményező s tevékenyen működjön a népművelési otthonban, szövetkezeti, klubban vagy a tömegszervezetekben, s akkor nemcsak ő lesz elégedett, hanem vele ís elégedettek lesznek. ONDRÖ ERNŐ, Igazgató, BúC NE TERHELJÜK MINDENNEL A TANllÓT Rövid hozzászólásomban a falusi mindannyiunknak részt kell vállalnia, tanító iskolán kívüli munkájára sze- Kis faluról lévén szó, ha nem ls retnék rámutatni. Mióta a népművelés minden szervezetnek, de jó néhánynak intézményes jellege kialakult, a mű- tagja vagyok. Ezek szerint szeptemvelődési otthonnak kapcsolata van az berben például 10 napot hiányoztam iskolával és a hivatásos nevelővel: a volna, ha minden gyűlésre elmegyek, tanítóval. Sok tapasztalat igazolja, Ezt csak azért mondom, hogy az hogy kulturális feladataink megváló- olyan tisztségekkel, amelyeket mások sításában a pedagógusok közreműkö- is elvégezhetnének, nem kell a tanl« V Öregek a Dunaparton — Arad a víz. — Árad. Tőlem apadhat is. — Várom az unokámat. — Várhatod is. De kit várjak én! • (Két csillag remeg két szemén. Könnycsillagok a pillák között. Bajusza sután lekonyul: a dunapartra alkony borul.) — Valahol eső esett. — Esett. Essen, ha kedve tartja. — Nézd csak, hogy szakad a part I — Szakadjon, ki bánja. Építsen gátat, kinek szemét bántja! — Kedvetlen vagy, csak morogsz magadnak! — Kinek beszéljek, a süket halaknak! Nincs senkim. Volt két fiam ... Oda van mind a kettő. A temető vár engem is. A temető. — Látom, ez még a régi jó botod. — Nincs senkim, csak ez maradt, magam vagyok, láthatod... Az asszony is már elhagyott, elszáradt, csak sírt, csak sírt, most itt vagyok... A bot maradt, ez ts csak kopog. Örülj, hogy nincsen bánatod. (Sirályok szállnak a szélben. Táncol a vízfodor. Egy hajó dudál. A két öreg ember a hangra figyel.) — Mondom, csak morogsz. A lányoddal mi van? Tudod jól, hogy más lány ís félrelép... — Tudom, félrelép, de mit tudod te azt, hogy elrabolja tőlem unokám szemét. ' Ha szólna hozzám, csak rákiált... Ez a bot, látod, ez még tudna mást, de csak kopog... Mondod az áradást. Bennem is árad a fájdalom. A szívem szakad meg, de ki látja bánatom! — Jön az unokád, ott szalad ... Hiába, én csak magam vagyok. — Rúzs a száján I Nézd ezt a lányt I — Látom. Nézem. Ez már nem gyerek... Megcsókolták, úgy lehet. Cipője tűsarkú, hogy kopog, mint ez a bot. Látod, te nem vagy magad. Örülj, hogy nincsen bánatod. dését nem nélkülözhetjük. Azonban tót terhelni. A falusi tanítónak meg W///////////////////////////^^^ helytelen, ha a népművelésbe csak a pedagógusokat vonják be. A dolgozók kell ismernie a mezőgazdaságot, a mezőgazdasági gépeket, a falu határát nevelése, tudatának, világnézetének és mindazt, ami a falu életével összeformálása, általános és szakismereteinek gyarapítása, erkölcsi, esztétikai nevelése stb. olyan feladat, amelyből függ. És ez is társadalmi munka s ehhez is idő kell. Kovács János, Patince NE AZ ISKOLA ROVÁSÁRA Falusi tanító vagyok, összevont iskolában tanítok. Az osztatlan iskolákon a tanítói munka — teljes embert követel. Melnyíkov szovjet pedagógus elvi és gyakorlati jelentőségű munkája nagyban megkönnyíti és eredményessé t^szi az osztatlan iskolákon működő tanítók munkáját. Ehhez azonban a tanítóknak nagyon sok tanulásra, olvasásra, a tananyag egyes részeinek mennyiségben és minőségbeli értékelésére, a tankönyvek, a tantervek, a cseh, szlovák, magyar és szovjet módszertani művek, segédkönyvek állandó tanulmányozására, a pedagógiai sajtó figyelemmel kísérésére van szüksége. Csakis az ilyen munka révén érhető el, hogy az osztatlan iskolák növendékei megállják helyüket további tanulmányaik során. Ehhez a munkához a tanítónak sok időre van szüksége. Ennek ellenére — mint az ankét bevezetőjében is olvashatjuk — még számtalan esetben megtörténik, hogy a helyi funkcionáriusok a tanítót nem egy esetben összeírással vagy egyéb tennivalóval bízzák meg. Az ilyesminek ažután nem ritkán az a következménye, hogy a gyerekek nem tudják az egyszeregyet, az ötödikesek szótagolva olvasnak stb. Véleményem szerint a tanító úgy dolgozzék iskolán kívül, hogy az ne veszélyeztesse iskolai munkáját. Kovács'Ferenc, Diva Brecht Mahagonny-ja Hamburgban i Ismeretes, hogy 1961. augusztus 13-a után bojkottmozgalom Indult meg Nyugat-Németországban Bertolt Brecht művei ellen. Ez e bojkottmozgalom azonban rövidesen kudarcba fulladt, s egész sor Brecht-darab került színre Nyugat-Németország különböző városaiban. A közelmúltban adták elő Hamburgban Brecht die Moritat von Mahegonny című liáromfelvonásos operáját Kurt Weill zenéjével A Brecht—Weill-darab premierje 1930ban volt Lipcsében, ott Egon Monk rendezésében játszották. Az operának már ott is nagy sikere volt, egészen 1933-ig, amikor Hitler uralomra ke-ültével betiltották. Az elmúlt hónapokban Darmstadtban. Heidelbergben és Kielben hozták újra színre a Mahagonnyt, s végül a hamburgi Állami Operában, ahol Nyugat-Németország legkiválóbb írói, művészei, valamint a haladó diákság újongva üdvözölték a darabot. A Mahagonny sok rokonvonást mutat a Koldusoperával, de talán még maróbb szatírával ostorozza a kapitalizmust. A darabban előforduló „slágerek" emlékeztetnek a Koldusopera „song"-jaira % ma már mindkét Nématországban népszerűek. Persze az ellenpropaganda is megmozdult. A premier estéjén kisebb-nagyobb huligán csoportok jelentek meg az operaház előtt, lármáztak és röpiratokat osztogattak- „Brecht elvtársai építették meg a berlini falat", „Pokolba a kommunista szennyiratokkal!" — állt a nyomtatványakon. A közönség azonban nem törődött a tüntetőkkel, s lelkesen tapsolt minden felvonás után. Az előadásra Londonból Hamburgba utazott többek között Elisabeth Bergner, a világhírű német színművésznő is. 1962. október 13. * flj SZÖ 7 1