Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)
1962-10-10 / 280. szám, szerda
A hírnév kötelez Lomnice nad Popelkou, ez az északkelet-csehországi, vadregényes fekvésű, sűrű, titokzatosan suttogó fenyvesek övezte kisváros legjobb eredményeket felmutató l^pt üzemének köszönheti hírnevét. A* párt vezetése, a szakszervezet és a CSISZ nevelő hatása, no meg a szocialista verseny kiváló eredményei, az újítók kezdeményezései jóvoltából egyre több, jobb minőségű árut ontanak magukból a korszerű kemencék. A szocialista munkabrigád büszke címmel már négy kollektíva dicsekedhetik. Gépek — eredmények És hogy nem hiábavaló a verseny, »zt a Tartós Süteményipar Nemzeti Vállalat lomnicei üzemének dolgozói számokkal is bizonyíthatják: Míg 1955-ben 5300 tonna sütefcényt gyártottak, 1961-ben már 887$ tonnát termeltek. Ez évben a terv szerint 11000 tonnát, vagyis az 1955. évi termelésnek a kétszeresét kell előállítaniuk. A jó eredmények természetesen sok mindentől függnek. A korszerű gépeknek, a termelés automatizálásának is köszönhetők. Az NDK-ból importált pompás kemencék szénnel fűtöttek, de több munkahelyen gáz- és villamoskemencék, sőt már infrasugaras gépsorok is gondoskodnak a termelés fokozásáról. Egy gép teljesítőképessége 8 tonna áru egyetlen műszak alatt. Az üzemek dolgozói tiagy súlyt fektetnek a műszaki fejlődésre, az újítókat megbecsülik. Már az infravörös sugarakat árasztó szalagkemence sem elégítené ki mai igényeiket, ha azt egy igen ötletes, «aiát készítményű forrnálóberendezéssel, ki nem egészítették volna. A nyalánkságok birodalmában Mindenütt példás rend és tisztaság. Mindössze két fiatal lány forgolódik a gépek körül: Marié Balcarová és Vlasta Sedová. Tőlük tudjuk meg, hogy az itt dolgozó, és az üzem kitűnően berendezett internátusában lakó mintegy negyven CSISZ-tag összeforrott kollektívája vállvetve versenyez a szocialista munkabrigád címért. — A példát persze az „öregek" mutatják — jegyzi meg a tizenkilenc éves Marié. Olyanok, mint például a piskóták körül szorgoskodó Jarmila Se'nohrábková. Bár az onnsok csökkent munkaképességűnek ismerték el, és ez az első pillanatban szembeötlő — teljesítménye mégis százszázalékos. A nyolcvan méter hosszú, infravörös sugarakkal fűtött kemence kivilágított kisablakain keresztül jól látni a piskóta útját a keverőtői egészen az önműködő csomagológépig. A helyes táplálkozás Az üzem az utóbbi Időben fokozottabb figyelmet szentel a helyes táplálkozás elvének. Tudvalevő, hogy a túlságosan édes sütemények korántsem oly egészségesek, mint amilyen ízletesek. Ezért kezdték meg az üzem dolgozói a sós, köménymagos és sajtos kekszek gyártását. Igaz, 1960 ban még csak 330 tonnát készítettek belőlük, de az idei terv tekintettel a nagy érdeklődésre, már 3000 tonnát ír elő. Az új süteményfajták közül különösen bevált az omlós és mégis ropogós Favorit, melyet az idei, „Ostrava 1962" címen megrendezett élelmiszeripari kiállításon méltán tüntették ki aranyéremmel. Kitűnő teához, sörözés, borozás közben szinte nélkülözhetetlen. Ez az oka annak, hogy rövid idő alatt oly nagy népszerűségre tett szert. KARDOS MÁRTA KOHÁSZOK A CIPŐGYÁRBAN Mi újság oz éieliwipdíi üzemekben (Tudósítónktól) • Kilencezer újítási javaslatot nyújtottak be az élelmiszeripar dolgozói az év első felében, húsz százalékkal többet, mint tavaly. A javaslatok elbírálása és a gyakorlatban való alkalmazása azonban elég hosszú ideig tart. Az újítómozgalom ellenőrzése során bebizonyosodott, hogy azokban ez üzemekben, ahol jó a nyilvántartás, gyors az elintézés. A bratislavai Egyesült Baromfifeldolgozó Üzem, a Nové Zámky-i Dohányipari Nemzeti Vállalat, a trnavai Szlovák Malátagyár az első helyen állnak az újítómozgalml versenyben. Örvendetes jelenség, hogy javul az újítási javaslatok műszaki színvonala. Az újítók bonyolult technikai problémák megoldásától A csehszlovák néphadsereg napja alkalmából kiállítás nyílott a szovjet hadsereg moszkvai központi múzeumában. A kiállításon dokumentumok és fényképek mutatják a szovjet és csehszlovák katonák közös harcát a második világlióborúban. sem riadnak vissza, ami a munkatermelékenység növelésében is megmutatkozik. • A lounyi Húsfeldolgozó Kombinát dolgozói a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére félmillió korona megtakarítására vállaltak kötelezettséget. Felajánlásukban nem feledkeznek meg a műszaki fejlesztésről, a munkatermelékenység növeléséről és a védnökségük alatt álló Líšťanyi EFSZnek nyújtandó segítségről sem. • Több mint kilencezer felvásárlóközpont gondoskodik országszerte a hullott alma begyűjtéséről. A terv negyvenezer tonnával számol. A nyugat-csehországi kerület tervét már száz százalékra teljesítette és kötelezettséget vállalt háromszáz tonna többlet felvásárlására. • A znojmói Fruta-üzemben naponta tizenöt vagon paradicsomot dolgoznak fel. Az idén már száztizenöt tonna paradicsompürét készítettek, melynek egy részét külföldre szállítják. Hollandia, Anglia, Svédország, Svájc, az NSZK a csehszlovák gyártmányú paradicsomkonzerv hagyományos vásárlói közé tartoznak. — Pokoli hőség! — állapította meg homlokát törülve Vaiío. Beháni mosolygott. Szemét azonban le nem vette volna a kémlelőlyukról, pedig nagy hőt árasztott a medencébe zuhogó lávaszerű folyadék ... Vaňo talán Beháni bosszantására folytatta: — Legjobb volna a Dunában ... — Nem rossz gondolat. Csak az a baj, hogy nem Partizánské mellett folyik. Különben folyhatna itt is, de pillanatnyilag aligha lubickolhatnánk hullámaiban — vigasztalta társát Michal, miközben ráhúzta a kémlelőlyukra a fedőlapot... Tizenkét óra múlt néhány perccel. — Csapolni! — hangzott az utasítás. Beháni a salak lecsapolására készülődött. Kezében jókora piszkavas. Hozzá is fogott a csapoláshoz, de ... Rémült arccal s akadozó nyelvvel kiáltotta Vaňonak: — Fennakadt a salak! — Miii? — Fennakadt a salak! — ismételte Beháni. Vaňo tigrisként ugrott a kemencéhez. Kikapta Beháni kezéből a piszkavasat. Végét villámgyors mozdulattal taszította a salak lecsapoló nyílásába, majd gyors egymásutánban hatalmas ütésekkel próbálta elindítani a salakot. Nekikeseredve dolgozott néhány percig, végül megállapította, hogy minden igyekezete meddő kísérlet. Tanácstalanul néztek egymásra. Csak percek múltán szólalt meg Beháni. — Most mi lesz? — Mindenesetre, mára már így is, úgy is befejeztük! Hogy mi lesz, azt majd meglátjuk — mondta Vaňo és dühösen csapta földhöz a piszkavasat. » « * A váratlan üzemzavar nem hozta ki sodrából az utolsó öntésre készülő kohászokat. Máskor is megmakacsolta magát a kohó és nem adta le a salakot. Mihályi István és Rastislav Fabok, akiket épp egy bonyolult műszaki probléma megvitatása közben ért a salak fennakadásának híre, azonnal a kohóhoz siettek. A salak makacsságát azonban ők sem tudták „megtörni". — Mit ajánlsz? — kérdezte a brigádvezető. — Szerintem semmit sem tehetünk! Meg kell várni a kemence kihűlését... — válaszolta a mester. Vaňo lépett hozzájuk. — A nyersvasat lecsapoltuk — mondta, azután felvette az imént eldobott piszkavasat. Ne dobjuk el Vr Tizenötmillió üveg sósborszesz, három- és félmillió Jantar, Pitralon fogy el hazánkban évente. Az üvegeket a háztartásokban rendszerint kidobják és ez által tízezrekrel rúgó érték vesz kárba. .Az idén bevezették a kozmetikai üvegek, tégelyek gyűjtését. A kozmetikai üzemek a készítményeik Iránti keresletet nem tudják biztosítani, ha a fogyasztók nem szolgáltatják vissza a használt üvegeket, tégelyeket (évenként körülbelül húszmillió darabra van szükség). A Drogerie és Parfumerie nemzeti vállalatok valamennyi városi és falusi lerakata visszavásárolja őket. —va —Maradt kiöntetlen forma? — érdeklődöm Fabok mester. — Nem. Mihályi és Fabok elvtársak folytatták a félbeszakadt beszélgetési. Fel vetettek még néhány javaslatot, de egyet sem találtak' megfelelőnek. Végül is a kemence teljes kihűlését látták a legjobbnak, hisz mára úgyis befejezték az öntést, holnap meg formazónap van. Van tehát idő a fennakadt salak eltávolítására és még arra is futja, hogy elkészítsék a kemencét a szerdai olvasztásra és öntésre. Kedvetlenül lépett ki Vaňo és Beháni a gyár kapuján. Szégyellték és bántotta őket a dolog. A mester és a brigádvezető döntése se tetszett nekik, noha belátták, hogy igazuk van, mert egyáltalán nem sürgős a „dugulás" eltávolítása. — Csakhogy van egy másik oldala is az éremnek — töprengett Vaňo. — Mi? — kíváncsiskodott Beháni. .— Ki tudja, milyen a „dugulás". Nem várhatunk a kemence teljes kihűléséig. Soká tarthat a munka ... — Csak nem azt akarod mondani, hogy ... Vaňo gyors pillantást vetett Behánira. — Pontosan azt, amire gondolsz. Nem várjuk meg, amíg a kemence teljesen lehűl, hanem korán reggel hozzáfogunk a salak eltávolításához. Beháni sóhajtott egyet, de elgondolkozva társa szavain belátta, hogy a szerdai olvasztás egyik legbiztosabb előfeltétele éppen az, ha minél gyorsabban, minél rövidebb idő alatt távolítják el a salakfennakadást. így hát beleegyezően bólintott: — Mtre a többiek bejönnek, készen kell lennünk ... — En is így gondoltam — vallotta be Vaňo. w « « A cipőgyár bejáratán áthaladó Jozef Vaňo, Michal Behánt és Jozef Kubiš láttán ugyancsak elámult a portás. — Mi a fenét akarhatnak ilyen korán? — mormogta az orra alatt, de arra már nem volt ideje, hogy megkérdezze a fiúkat, mert már rég elnyelte őket a hatalmas üzem ... — Igazad volt Jozef — fordult Vaňohoz Beháni, miután belekukkantott a 14 méter magas kéményszerű kohóba. — Hatvan fok még most ts van benne — folytatta Michal és derekára erősített egy kötelet. Beháni és Kubiš tízpercenként váltották egymást. Ennél tovább nem bírták a kohóban. Néha még ez az idő is hosszúnak bizonyult. L)e nem hátrálhattak meg. Már teljesen kivilágosodott. A szemben épülő új öntőrészlegen megjelentek az első kőművesek. Nagyon elcsodálkoztak az iparkodó fiúk láttán, mert éles és hosszú füttyentésük sokáig visszhangzott az épületek között. Ám e füttyentésnél is élesebb hangot hallatott a kohóban tartózkodó Beháni. — Jozef, ereszd le az emelőt, és nyújtsd a kezed. Vaňo ekkor vette észre, hogy már lyuk tátong a salakban. Jól látta Michalt, sőt Kubišt is megpillantotta a kohó tetején. — Na ... holnap olvaszthatunk! — mondta elégedetten. Fabok mester mutatta be Vaňo és Beháni elvtársakat. Meglepődtek, de Vaňo csakhamar feltalálta magát. — A salakfennakadás nem a mi hibánk volt. Ez már máskor is előfordult, de eltávolítása nem igényelt annyi munkát. — Hallottam, hogy nemrég még formázó volt. Hogy tetszik új beosztása? — kérdeztem Behánitól. — Nekem mindenütt tetszik, ahol megbecsülnek — válaszolta komoly arccal a huszonkétéves fiú, majd. folytatta: —• Ami pedig ezt az esetet illeti, csak annyit mondhatok, hogy nem zavarta meg tervteljesítésünket. Igaz, šok munkát veit igénybe. Délután négy óráig tartott a kemence kitisztítása és feltöltése. Holtfáradtak voltunk, mégis boldogan mentünk haza, abban a tudatban, hogy jó munkát végeztünk. Már rég elmaradt mögöttem a cipőváros. Bratislava felé robog a gyorsvonat. Kissé fáradt vagyok, aludnék, de még most is fülembe csengenek Mihályi István szavai: — A kollektív vezetés elvét valljuk. Erre építettünk mindig és a jövőben is eszerint fogunk cselekedni. KEZES JŰZSEF • • Ügyeljünk a biztonságra Nem véletlen az, hogy elfogult vagyok a lovakkal szemben. Amikor a vállalaton belüli közlekedésben még nem voltak traktoraink és teherautóink, bizony eleget használtuk a lófogatokat, esőben, hóban is. Bizony akkor jók voltak a lovak. Cikkemnek azonban nem az a célja, hogy a lovas fogatok fontosságát és nélkülözhetetlenségét bizonygassam, hanem szeretném felhívni a figyelmet azokra a komoly fogyatékosságokra, amelyek "a lófogatú kocsikkal végzett munkánál felmerülnek. A statisztikai adatok szerint a mezőgazdasági baleseteknek tetemes százaléka a lófogatú kocsikkal végzett munkáknál fordul elő. Csupán az idén Szlovákia EFSZ-eiben és állami gazdaságaiban 6 hónap alatt 480 ilyen baleset forA népgazdaság minden szakaszán nagy gondot kell fordítani a munkabiztonságra. Különösen érvényes ez a vegyiparra, ahol egy csép sav is balesetet okozhat, az égbenyúló acélszerkezeten pedig egy elvétett lépés a dolgozó életébe kerülhet. A bratislavai Slnvnaftlian — a csehszlovák vegyipar büszkeségében — sikeresen harcolnak a balesetek ellen. A desztillációs részlegben például másfél éve nem fordult elő baleset. A két szélső képen a részleg mesterei védőöltözetben, köíépen a desztillátor. (Hrebíček felvétele) 1 dult elő, 12 halálos áldozattal. E balesetek fő okait vizsgálva azt láthatjuk, hogy a pótkocsiknál a kocsis ülése alá nem szerelnek védő vaskorlátot, amely megvédené őt a kieséstől, vagy a lórúgástól. Gyakori eset, hogy a kocsikról e korlátot leszerelik, bár ez ellenkezik a biztonsági előírásokkal. A balesetek egy másik oka az, hogy a vontatott pótkocsikat nem látják el kézi fékkel, amely szükség esetén meggátolhatja a ló megbokrosodását stb. Rá kell mutatni a kocsisok néhány rossz szokására ls. Gyakran menet közben ugranak fel a kocsira, mégpedig a jobb oldalon, ami ellenkezik a biztonsági előírásokkal és igen veszélyes. Nemegyszer a kocsi tengelyén állva hajtanak, vagy a felrakott szállítmány tetejéről hajtják a lovakat. Az is megtörténik, hogy amikor a lóhoz lépnek, nem szólnak hozzá s nem közelítik meg óvatosan, így a ló megrúgja őket, ami igen súlyos, sőt gyakran halálos sebesülést okoz. Az is helytelen, ha a gyeplőt a kézi fékre csavarják. A kocsisoknál gyakran előfordul, hogy a bakon elalszanak s a kocsi alá esnek. Az ilyen balesetekért a felelősséget a munkaadó viseli, mert ha a bak elé védőkorlátot szerelnek, ezzel csaknem minden komolyabb sérülést megakadályozhatnak. Ezt tanúsíthatják a Hubicei Állami Gazdaság šámoti dolgozói is, ahol halálos baleset áldozata lett a 18 éves Z. W. A védőkorlátokat azonban csak akkor kezdték a kocsikra felszerelni, amikor a fiatal kocsis életével fizetett e biztonsági intézkedés hiányára. Valamennyi mezőgazdasági dolgozó és felelős vezető feladata, hogy mindazokat, akik lovakkal dolgoznak, és lótenyésztéssel foglalkoznak, alaposan megismertessék a Hk. 182/1960. számú hirdetményével, amely a gazdasági állatokkal való bánásmódról és a balesetek megelőzésérő! szól. E feladat teljesítésében segítséget kell nyújtaniuk az FSZM üzemi bizottságainak munkabiztonsági albizottságaik és dolgozóik útján. Csupán közös erővel előzhetjük meg a lófogatú kocsikkal végzett munkáknál előforduló baleseteket. Vladimír Doležal, az SZSZT munkabiztonsági osžtályának dolgozója Ü] SZÖ 4 * 1962, október 10.