Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-09 / 279. szám, kedd

II _ . . ' Az ostravai magasépltészeti vállalat és a Klement Gottwald Vítkovice! Vasmű kohószerelési vállalatának dolgozói új, tágas csarnokokat építenek a Vítkovicei Vasmű régi hidűzeme mellett. E csarnokok több mint 140 méter hosszúak és 120 méter szélesek lesznek. Képűnkön Helmut Dudek, a Klement Gottwald Vítkovice! Vasmű kohószerelési üzemének hegesztője az úf csarnokok pléh tetejét hegeszti. (CTK — V. Svorčík felvétele) Keiés a 14 éven aluli gyermek /CTK) — A népesedés problémája sürgetővé válik hazánkban. Ezt mutatja a múlt évi nép-, ház és lakásszámlalás alkalmával nyert adatok feldolgozása. Megállapították például a háztartások számát, valamint azt, hogy hány házaspárnak van 14 éven aluli gyermeke. Érthető, hogy a legnagyobb érdekünk az, hogy a lakosság fiatal évfolyamai legye nek népesek, azok az évfolyamok, ame lyeknek tagjaira a következő évtizedekben Csehszlovákia gazdaságában a legnagyobb feladatok fognak hárulni. Az 1961. március l-l népszámlálás Idején levő állapot szerint hazánkban összesen 4 397 (100 háztartás van. A statlszti ka továbbá rámutat, hogy körülbelül 1 847 000 házaspárnak nincs 14 éven aluli gyermeke, (esetleg idősebb gyermekei vannak) és 1 867 000 azon házaspárok száma, akiknek gyermekei még nem töltötték be 14. életévüket. Tehát a házaspárok jelének van csak 14 éven aluli gyermeke. Komoly intelmet jelentenek a további adatok ls: e családok nagy részének 1864 0001 csak egy kisgyermeke van, és 642 000 családban van két 14 éven aluli gyermek. A nagyobb számú kisgyermekkel bíró családok száma továbbra is rohamosan csökken. A háromgyermekes családok száma 237 000, a négygyermekeseké 78 000, az ötgyermekes családoké 29 000, a hatgyermekeseké 11 ezer, a hétgyermekeseké 4000, s a nyolcés többgyermekes 14 éven aluli családok száma még a 2000 et sem éri el. KOHÁSZOK A CIPOGYARBAN A cipővárosnak is kohászai van-1 inak... Kohászok a cipőgyárban?

j | Mit keresnek a világhírű cipészek j között? — Nem rejtély — mondta Jozef J [ Sivý, a partizánskél cipőgyár ver i senyfelelőse. — Üzemünkben j | ugyanis nemcsak női- és férfiláb-1 i bélit készítünk, hanem a gyártá| sukhoz szükséges gépeket is mi ] j állítjuk elő. össze-vissza vagy 401 i cipőipari gépet... A kohászokat már sok-sok éve ( [ Mihályi István vezeti. A csoportnak J i negyvenhét tagja van. Három éve j | tulajdonosai a szocialista munka- j i brigád címnek és jelenleg a CSKP ] ] XII. kongresszusának műhelye cím-1 I ért versenyeznek. Terveiket hat év J óta rendszeresen teljesítik. Már e szavak is arról tanúskod-1 i nak, hogy jó kollektíva a kommu[nista Mihályi István munkacsoporti i ja. Ahhoz azonban nem elég e pár ] [szó, hogy elfogadható képet al| kössünk magunknak róluk. Ezért j mondom el az életükről és munká- ] ; jukról szóló alábbi történeteket. Anton Znášek öntő és formázó mit sem sejtve állított be egy reggel a műhelybe. Munka közben csak ittott hangzott el egy-egy szó. A beszédre egyébként alig volt idejük, mert sarkukat taposta az idő. A terv teljesítése forgott veszélyben. Mihályt István váratlanul felcsendülő basszus hangja túlharsogta a formázőgépek és a légkalapácsok fülsiketítő zaját: — Emberek ...! A közel álló kohászok felfigyeltek. — Elvtársak...! — Ismételte emeltebb hangon a brigádvezető. A kohászok lassan vezetőjük köré sereglettek. Ml történhetet? — kérdezték a szemek és mohón tapadtak a zömök brigádvezetőré. — A Garam menti Gépayár után a Martini Gépgyár se vállalta a 800 X 800-as hidraulikus prés dugattyúiának öntését — törte meg a csendet Mihályi elvtárs. Moraj... — Nem tudfák elkészíteni. A prés összeszerelése pedig — és itt lélegzetet vett, s csak akkor folytatta, amikor már mindenki figyelt — nem tűr halasztást, mert ígyís késtünk már előállításával... Ha azonban sürgősen cselekszünk, még behozhattuk a lemaradást, s ezért tennünk kell. valamit ... De mit? Adjatok tanácsotI Egy szó nem sok, de annyit se tudtak szólni a kohászok, csak a fejüket csóválták. Tekintetük érthetetlenül, némán függött egymáson. — Nos, mit indítványoztok? Egy kéz lendült a magasba. Anton Znášek kért szót. — En megöntöm, ha számíthatok a technikusok segítségére .., Persze, csak abban az esetben, ha egyáltalán szó lehet öntésről az itteni berendezésekkel ... Bezek technikus és Dvonő mérnök Ijedten pislantottak előbb egymásra, majd a vállalkozó szellemű munkásra. Szó még sohasem jött olyan nehezen nyelvükre, mint ezekben a percekben, mert az, amire az a vakmerő Znášek vállalkozott — szinte megvalósíthatatlannak látszott. Legalább ts — gondolták — a részleg öntőberendezésével. Vonakodva, de végül• majdnem egyszerre mondta kl a két műszaki: — Számíthatsz ránk1 Már a kokillák, vagyis a formák megválasztása és elkészítése is sok fejtörést okozott, mert az első pillanattól kezdve tudták, hogy a dugaty tyút homokból készült ágyba nem lehet önteni. Sokféle megoldásra gondoltak ... így merült fel az az elképzelés, hogy hat részből álló formát öntenek közönséges szürke öntvényből. Az egyes részeket olyképpen állatják össze, hogy két gyűrűt nyerjenek — mind az alsó, mind a felső gyűrűt három-három részből. Azért volt szükség az ilyen megoldásra, hogy a formából könyebben kiszabadíthassák a kihűlt dugattyút. A formák elkészítése napján Znášek így szólt Bezek technikushoz és Dvonö mérnökhöz: — Vállalásunk első részével tehát készen volnánk. Az ezután következőtől függ a siker. Ekkor derül majd kl, kohászok vagyunk-e, vagy se... — * — Barna, csiontos arcú, kissé hajlott derekú ember Anton Znášek. Tekintete mintha mindig keresne, kutatna valamit ...Az öntés napját megelőző éjszaka szinte le sem húnyta a szemét. Folyton azon töprengett, hátha hiba csúszott a számításba és dugába dől az Igyekezetük. Hogy megnyugtassa idegeit, felkelt, magára öltötte a ruhát és kiosont a házból. Hajnalig taposta az utcákat... Reggel megnyugodva ment az öntődébe. A brigád valamennyi tagja az öntésre kész formák körül szorongott. Arcuk tüzelt az Izgatottságtól... Znášek a formákhoz lépett, hogy még egyszer ellenőrizze, jól vannak-e összerakva. Szemügyre vette őket jobbról ls balról ts, de semmi rendellenességet nem fedezett fel. A belső falukra fúvatott cseppfolyós grafit is kitűnően tapadt az öntvényekre... Alighogy végzett, máris felhangzott Deďík bácsi hangja: — Készülődjetek! A kohászok hátrább húzódtak. Znášek, egyik munkatársa közreműködésével megmarkolta az üst nyelét és a lefolyó-csatorna vége alá helyezte. Fabok mester a lefolyócsatorna mellett állt. Kezében a csapolórudat szorongatta. Dvonő, Bezek, Mihályt és a többiek feszülten figyeltek. — Csapolni! — csattant Dedík bácsi hangja. A következő pillanatban a csapolónyíláson széles szikrakévéket szórva a kohó medencéjéből ktvágódott a fehéren izzó fémsugár. Az üst megtelt. A figyelő emberek tekintete szi.ite zslnóregyenesen követte az öntő akaratából oldalra billenő üstöt, melyből a kilöttyenő nyersivas karvastagságú, csíkban folyt a formába... Anton Znášek csak az ötödik dugattyú öntése után egyenesedett jel és törülte meg Izzadt homlokát. — Azt hittem, fárasztóbb lesz. Hosszan nézett az emberekre, majd tekintete a két műszakiéval találkozott és felnevetett... — * — Ülök és hallgatok. A történet hőse ls ugyanezt teszi. Keze az öltöző hoszszú és kopott asztalán pihen. Egy ideig nézem a csontos, bütykös ujjakat, majd megkérdezem: — A dugattyúk kiállták a próbáff — Egytől egyig — válaszolja kurtán. Aztán feláll, kezet nyújt ét magunkra hagy. Fabok mester még megjegyzi: . — Szerény, becsületes munkás. KEZES JÓZSEF A szocialista társadalom politi- ; ; kai és gazdasági céljai csak a nép1 gazdaság gyors fejlesztésével és ! ! ennek velejárójával, a munkatér I melékenység lényeges növelésével • érhetők el. Ebben döntő feladat! ' jut a gépiparnak. A népgazdaság | ! minden ágában sok oagy teljesítményű gépre és berendezésre van i szükség a műszaki fejlődés bizto- J ; sitására. Ezért a gépgyártás haté; konyságának is jelentősen növekednie kell. A gépipar jelentősége és feladatai népgazdaságunkban Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a gépipar a csehszlovák népgazdaság legfontosabb ága. A háború előtti színvonallal összehasonlítva a gépipari termelés kb a nyolcszorosára emelkedett. Tegyünk most egy kis összehasonlítást: míg a második világháború előtt gépexportunk az egész kivitelhez viszonyítva egészében jelentéktelen volt, addig ma a gépek képezik legfontosabb kiviteli cikkeinket. A gépiparnak Szlovákia iparosításában is nagy része van. Szlovákia részesedése köztársaságunk gépiparából az 1949-es 9,6 százalékos arányról 1960-ban 14,4 százalékra emelkedett. A fejlődés Iránya továbbra is az eddigihez hasonló. Az 1948-as februári győzelem után több ezer új típusú gyártmányt vezettek be hazánk gépiparába. Sok olyan gép gyártása Indult meg, amilyeneket a háború előtt nálunk egyáltalában nem készítettek és számos olyan gépet is terveztek, melyek gyártására a későbbi műszaki fejlődés során adódott csak lehetőség. Ilyenek például a vegyipari gépek, továbbá a szén és az ércek termelésére, földmunkák végzésére szolgáló berendezések, gázturbinák, újfajta szerszámgépek, elektroerózlós és anódmechanikus készülékek, görgőcsapágyak, gépkocsialkatrészek, pneumatikus és hidraulikus gépelemek, a távirányításhoz és automatizáláshoz szükséges műszerek, önműködő számítógépek, félvezetők stb. Gépiparunk több gyártmánya felülmúlja a világszínvonalat (vízturbinák, kvarros egyenirányítók, betatron. orsó nélküli szövőszékek, motorkerékpárok stb.) és gépipari dolgozóink néá szakosítás és az összpontosítás feladatai hazánk gépiparának távlati fejlesztésében hány technológiai eljárása szintén felülmúlja a világszinvonalat (például Hamr módszere a formázó köszörülésre, a miniatűr alkatrészek megmunkálásának technológiája — Kyzlink élmunkás módszere). A gépiparnak jelentős része volt a háború következményeinek kiküszöbölésében és a szocializmus alapjainak lerakásában. Az első ötéves terv éveiben a nehézipar került előtérbe. Biztosítani kellett a többi népgazdasági ág fejlődését Csehszlovákiában és a szocialista tábor több más államában. A gépipar a csehszlovák népgazdaság hatalmas, nagy teljesítményű iparágává vált, a gyors fejlődés azonban nem ment minden nehézség nélkül, fejlődésének helyes arányait nem mindig sikerült betartani. A gépipar nagyon sokféle cikket gyártott, ami az össztermelés állandó és gyors növekedése mellett a sorozatgyártás növelésének akadályává vált. Ilyen körülmények között csak nagy erőfeszítéssel oldhatók meg az új és Igényes műszaki problémák. A CSKP XI. kongresszusa fontos határkövet jelentett a gépipar fejlesztésében. A kongreszszus a gépipar műszaki fejlesztését mint az egész népgazdaság legfontosabb problémáinak egyikét értékelte. A párt Központi Bizottsága ettől fogva még fokozottabb figyelemmel kísérte a gépipari termelés hatékonyságának növekedését és a gépipari dolgozók számára 1959 októberében kijelölte a feladatot: „Lényegesen emelni kell a gépipar műszaki-szervezési színvonalát a szakosítás, a gyártástechnika és a munkaszervezés, valamint a kádernevelés és komplex intézkedések alapján mozgósítani kell az eddig kihasználatlan tartalékokat ezen a területen." A gépipari dolgozók 1960 szeptemberi országos tanácskozásán elfogadott intézkedések meghatározzák a sorozatgyártás fokozásának konkrét feladatait. Gépiparunk távlati gyártástervére egyre kedvezőbben hat a nemzetközi munkamegosztás a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának államai között. A KGST kommunista és munkáspártjai küldöttségeinek 1962. június 6-7-i tanácskozása új szakaszt jelent a szocialista államok egymással összefüggő gazdasági rendszerének kialakításában. Fokozatosan elmélyül a népgazdasági tervek egybehangolása. Ez az alapbefektetések egybehangolásával, közös üzemek, tudományos és kutatóközpontok, tervező- és szerkesztőirodák stb. létrehozásával válik lehetővé. A csehszlovák gépipar emellett a jövőben ls a műszakilag igényes gépek, berendezések és műszerek, főképpen energetikai és kémiai berendezések stb. gyártására specializálódik. Az 1970-ig terjedő időszakot ugyanakkor a gépipar hatékonyságának döntő növekedése fogja Jellemezni. Ezt az alapvető változást a produktív technológia, nagy teljesítményű gépek és gépcsoportok gyors termelésbe-állításával, komplex gépesítéssel és automatizálással, az eddig rendelkezésünkre álló gépberendezések maximális kihasználásával, a gyártási folyamatok átgondolt megszervezésével és az anyagmozgatás ésszerűsítésével lehet és kell elérni. A sorozatgyártás jelentősége Gépiparunk eddig többnyire a darab-, kis- és középsorozatos gyártás módszerével termelt Ez a gyártásmód az alacsony teljesítményű univerzális gépek használatával, továbbá a munkafolyamat gyakori megszakításával és a gyártóberendezések alacsony fokú kihasználásával függ szorosan öszsze. A szakosítás és összpontosítás a sorozatgyártás bevezetésének fő fellé tele Fő feladata pedig a következő: lehetővé tenni a gvártás a hatékony ság növelését, és a gyártmányok minőségének fokozását. Az azonos, vagy szerkezetileg és technológiailag hasonló gyártmányok gyártásának legnagyobbfokú központosításával ós a termelőegységek gyártástervelnek összehangolásával kell ezt megvalósítani. A szakosítás és ez összpontosítás a műszaki erők összpontosítását és jobb kihasználását ls lehetővé teszi. A szakosítás és a vele összefüggő összpontosítás az unifikált gyártmányok és tartalékalkatrészek tartalék-szükségletének kérdését is az eddiginél sikeresebben oldja meg. Fokozódik a kereskedelmi-műszak! szolgálat felkészültsége és minősége, továbbá a szállítók és átvevők közötti kapcsolatok ls állandósulnak. A gépiparban a szakosítás különféle formákban valósul meg, melyek kölcsönösen váltakoznak és egészltis ki egymást. Ilyen formák az Iparági, gyáregységi, vagy egyéb színvonalon való szakosítás. A szakosítás és összpontosítás fő feladatai A Jövő évek előreláthatólag a szakosítás minden formájának fejlődését hozzák magukkal. Legnagyobb figyelmet azonban az alkatrész- és technológia-szakosítás fejlesztésének kell szentelni, már csak azért is, mert ezek a szakosítás leghatásosabb formál és mert ez ideig általában kis mértékben valósultak meg. A szakosítást és az összpontosítást a jövőben egyidejűleg -valósítjuk meg a fő . ós melléktermelés gépipari üzemeiben egyaránt. Itt elsősorban a szerszámgépgyártás összpontosítására, gépek és berendezések szakosított javítására stb. gondolunk. A szakosítás fejlesztésénél a legnagyobb figyelmet a következő munkaszakaszokra kell fordítani: A szakosítás összes formáinak fejlesztésére a legfontosabb géoiparágakban. ahol a szakosítás tervének gyors megvalósítása a gyártás leghatásosabb kitnrfeftztését és tökéletesítését tfih°»t Iphetővé. Azon alkatrészek szakosítására és összpontosítására, melyeknek használata a gépiparban a legelterjedtebb, tehát főképpen a szabványosított alkatrészek és öntött, kovácsolt és préselt alkatrészek szakosított gyártására. A gyártás szakosításának és összpontosításának feladatai rendszeres előkészületet követelnek. Ezt a kérdést mint a népgazdaság távlati fejlesztése tervének egyik fontos részét kell kezelni. Az 1970-ig érvényes terv kidolgozásánál a szakosítás és összpontosítás komplex tervét is ki kell dolgozni. Ezzel párhuzamosan azokat az elveket Is érvényesíteni kell, melyek lehetővé teszik majd, hogy a műszakikereskedelmi tervezés rendszere ós a gépipar vezetésének módszere Is összhangba kerüljön az egyes üzemek és területi egységek követelményelvei. Tekintetlel arra, hogy az alkatrészés a technológiai szakosítás magával vonja a célszerű együttműködés gyors növelését, tökéletesíteni kell majd tervezésének és értékelésének módszereit. Az olyan bonyolult feladatokat, amelyeket a szakosítás és összpontosítás fejlődése hoz magával, nem lehet sikeresen megoldani a dolgozók részvétele nélkül Közvetlenül az üze-' mekben kell majd megismertetni a dolgozókkal a szakosítás és összpontosítás fő alapelveit és hatásának példáit, a technológia fejlődésére, a gépesítésre és automatizálásra, a munkatermelékenység növekedésére, az anyagszükséglet csökkentésére gye korolt hatását. Nyíltan kell beszélni azokról a nehézségekről, melyek a gyártás áthelyezésével és a képesítés új követelményeivel függnek össze. Csak így lehet elérni a dolgozók széleskörű tevékeny részvételét és segítségét s hatásosan harcolni a régi munkamódszerekhez valň ragaszkodás. a műszaki fejlődést fékező kényelem ellen. A szakosítás és összpontosítás megvalósításánál Idejében biztosítani kell majd a munkások, műszakiak és a többi dolgozó képesítésének szükséges növelését és az új gyártásban olyan munkafeltételeket kel! ö'zfosfanl. meWfik megfrlelnek a gyftr'ás mííszakl és szerve/ésl színvonala alapos növelésénpk LJUBOMÍR CULKA mérnök Ü] SZÓ 4 * 1962. október 9.