Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-06 / 276. szám, szombat

ANKÉT A TANÍTÓK ISKOLÁN KIVULI MUNKÁJÁRÓL Az igazi értékmérő ül ISKOLARENDSZERÜNK számos igen fpntos feladat megoldását tűzte ki pedagógusaink elé. A szocialista iskola egész embert, eszmeileg és szakmailag alaposan felkészült pedagógusokat követel. Ma már nem vitás, hogy pedagógusaink munkájának súlypontját — igen helyesen — Illetékeseink és közvéleményünk általában az iskolában látja. Munkájuk döntő részét: az oktatást és nevelést magától értetődően elsősorban az Iskolában kell elvégezniük. Ám tanítóink ezrei az Iskolán kívül a kulturális és népnevelő munka számos frontján is derekasan megállják a helyüket és a hazánkban diadalmasan megvalósuló kulturális forradalom fontos tényezői. A pedagógusod iskolán kívüli munkájával kapcsolatban közvéleményünknek még mindig nincs azonos véleménye. Néha félreértik a tanítók munkájának célját és tartalmát, máskor aránytalanul sok iskolán kívüli munkát követelnek meg tőlük. A tanítók iskolai munkája alatt a „beavatatlanok" gyakran afféle „félnapos" foglalkozást értenek. Szerintük a tanító „letanítja" azt a „pár órát", aztán talán nem is tud mit kezdeni rengeteg szabad idejével. Nos ez korántsincs így. Az órák megtartása ugyanis még nem jelenti a tanító egész napi iskolai munkáját. A tanítási órák — ideális körülmények között — délelőtt, de sokszor délután, sőt este zajlanak le. Maga a tanítás természetesen még nem meríti ki a tanító iskolai munkájának fogalmát. A tanítási órákra elő kell készülni elsősorban módszertanilag. Hogyan fogja tanítani az anyagot. A módszer megválasztása pedig döntő a tanítás eredményessége szempontjából, ezért nem a legkönnyebb feladat. A tanítási órára való felkészülés folyamán a tanító kiválogatja, előkészíti azokat a segédeszközöket, a szemléltetést, könynyebb érthetőséget szolgáló tárgyakat, melyekre a tanítási órákon szüksége lesz. Az alsó osztályok tanítói és a felsőbb tagozat számos srza k tanítója, mint például a nyelvészek és matematikusok a tanítási órák után végzik a füzetek ellenőrzését, láttamozását, a dolgozatok és egyéb írásbeli munkák javítását, ami Igen sok időt vesz igénybe. TANÍTÓINK TÜLNYOMÓ többsége osztályfőnöki teendőket is ellát és ez a tisztség újabb kötelességeket von maga után. Ilyenek például a családlátogatások, a szülői értekezletek megszervezése, pedagógiai napló vezetése až osztály valamennyi tanulójáról stb. A pionírszervezet és a CSISZ iskolai csoportjainak munkájában való aktív részvétel ugyancsak tanítóIskola szakköreit, a sportköröket, iskola szakköreit, a sportköröket, az ugvancsak a tanítók vezetik. De ez még mindig nem minden. Tanítóinknak a korunk megkövetelte áilandó ideológiai és szakmai továbbképzésre is szükségük van sikeres iskolai munkájuk érdekében. Feltétlenül olvasniuk kell tehát a legújabb szaklapokat, könyveket, folyóiratokat. Figyelembe kell venni egy igen fontos további körülményt fs. Iskolahálózatunk az utóbbi években a múlthoz viszonyítva összehasonlíthatatlan arányokban bővült. Ez a tény természetes következményként hozta magával, hogy alapfokú kilencéves iskoláink felsőbb osztályaiban tanítóhiány keletkezett, amit ideiglenesen úgy (kellett kiküszöbölni, hogy az alsó tagozat legjobb tanerőit szaktárgyak tanításával bízták meg. E tanítók igen nagy százaléka aztán levelező formában kívánta, illetve kívánja megszerezni a képesítést, ami viszont rendkívüli mértékben növeli elfoglaltságukat, hiszen a tanítás mellett tanulniuk is kell. A fentiekből — úgy gondolom — világossá válik, hogy a tanítói munkát „félnapos" munkának tartani — enyhén szólva — nagyfokú tájékozatlanságot jelent. A számos könnyű, c de igen szép iskolai feladat mellett tanítóink nagy többsége Iskolán kívüli munkát is végez. Ennek számos területe van. És tanítóink jelentékeny része egyéni rátermettségének, hozzáértésének megfelelően végez iskolán kívüli munkát, ami többségében kulturális jellegű, színjátszó- és tánccsoportok, énekkarok, zenekarok vezetéséből és betanításából áll. Tömegszervezeteinkben — falvainkon és városainkban egyént — pedagógusaink számos jelentős funkciót töltenek be. A tudományos és politikai ismeretterjesztő társaság előadássorozata keretében és egyéb alkalmakkor pedagógusaink számos előadást tartanak. ITT AZONBAN szeretnék valamit megjegyezni. Iskolaügyi hatóságaink időnként ellenőrzik a pedagógusok iskolán kívüli munkáját és ilyenkor egyes ellenőrző szervek nem fogadják el iskolán kívüli munka címén az olyan előadásokat, vagy egyéb munkát, melyekért a pedagógus tiszteletdíjat kapott. Viszont iskolai munkának sem tekinthető az efféle munka. Tekintve, hogy nem egy tevékenység van; mint például előadások tartása, irodalmi és egyéb művészeti tevékenység, a népi orosz nyelvtanfolyai mok vezetése stb., melyeket a törvé: nyes rendelkezések értelmében honorálnak, véleményem szerint egységesíteni kellene iskolaügyi szerveink nézeteit és úgy gondolom, bátran ki lehetne mondani, hogy a honorált iskolán kívüli munka is — munka, mégpedig szükséges munka, melynek elvégzéséhez szakkép?ettséggel párosult adottság szükséges. A munka értékét nézve kétes „vállalkozás" a meggondolatlan „funkcióhalmozás". Semmiféle erényt nem jelenthet, ha egy pedagógus azzal dicsekszik, hogy tizenötféle tömegszervezeti és egyéb funkciója van, hiszen már funkcióinak magas száma elárulja, hogy ezek vagy .,papírfunkciók", vagy pedig ha e funkciók viselője a. valamennyi tisztségével járó kötelezettségeit legalább nagyjából jól akarja ellátni, aikkor az illető minden más, csak, nem tanító. Az pedig magától értetődő, hogy tanítóinktól pártunk, népünk, egész társadalmunk azt várja el elsősorban, hogy tanítók, mégpedig hivatásukat szerető, komolyan és felelősségteljesen ellátó, jő tanítók legyenek. ÜGY GONDOLOM, a funkcióhalmozás időszaka egyébként is lejárt. A múlt évben Prágában megtartott országos tanítói értekezlet helyes Irányt szabott tanítóink iskolán kívüli munkájának is. Ha abból a szempontból indulunk ki, hogy tanítóinkat elsősorban az iskolában folyó oktató-nevelő munkájuk eredményessége alapján kelt értékelnünk, akkor magától értetődőnek tartjuk, hogy tanítóink számára a legmesszebbmenően biztosítani kell mindazokat a feltételeket, melyek lehetővé teszik iskolai munkájuk eredményességét. Megszűnőben van és teljeset! meg is kell szűnnie a helyenként még tapasztalható áldatlan állapotnak, hogy a tanító, főként falvainkon, a község „mindenese". Tojásbegyűjtésre, baromf iösszeírásra, tűzoltógyakorlatok vezetésére és hasonló „munkákra" akad számos más egyén is a faluban Talán nem lesz nagyképűsködés, ha megkockáztatom kijelenteni: amilyenek a ma tanítói, olyanok lesznek ! a kommunizmust építő jövő polgárai, akik ma még az iskolapadban ülnek. Népünk, társadalmunK számára nein lehet közömbös, milyen ismeretekkel, milyen tudással lesznek felvértezve gyermekeink, akikre a világtörténelem legigazságosabb, leghumánusabb és legfejlettebb társadalmi rendszere, a kommunista társadalmi rend felépítése vár. Ezeket a gyermekeket pedig pedagógusaink csak akkor lesznek képesek sokoldalú és alapos ismeretekkel az életbe útnak indítani, ha testestől-lelkestől, egész emberként iskolai munkájuknak szentelik magukat, amely — mint azt fentebb vázoltuk — meglehetősen sokrétű és alaposan igénybe veszi a pedagógust. Forradalmi korszakunk természetesen nem engedi, hogy pedagógusaink mereven elzárkózzanak az iskolán kívül zajló élet problémáitól. Az efféle magatartás szocialista iskoláink pedagógusaira nem Is jellemző. Rendet kell viszont tereinteni az iskolán kívüli munka terén, mégpedig olyan formában, hogy abba valamennyi tanító bekapcsolódjéik, minden pedagógus a képességeinek megfelelő iskolán kívüli munkát végezze, egyikük se legyen elhalmozva iskolán kívül végzendő funkciókkal, munkával ugyanakkor, amikor mások semmiben nem veszlek részt. LEGYEN AZ ISKOLÁN KlVÜL végzendő munka arányos elosztása az egyes iskolák tantestületének közös ügye, hiszen formalizmusra vezetne, ha a pedagógusokat adminisztratív úton „beosztanák" Iskolán Ikívüli munkák elvégzésére. Iskolaügyl szerveink egyöntetűen és végérvényesen elsősorban az iskolában végzett munkájuk alapján értékeljék tanítóinkat, hiszen a valóban jó tanító igazi értékmérője nem _ az iskolán kívüli funkciók, hanem'a keze alól kikerülő jól felkészült diákok. SÁGI TÖTH TIBOR, tanító Nehéz, de gyümölcsöző munka A szocializmus szemmel látható, tagadhatatlan jele a fejlődés, ez élet- és kulturális színvonal emelkedése. S kinek köszönhetjük mindezt? — Pártunknak. kormányunknak, dolgozó népünknek. De részük van ebben a pedagógusoknak Is. Az új eszme az ö munkájukbői ereszt gyökeret. Hogy ez a munka mennyi erőfeszítést, kitartást és önfeláldozást követel, azt csak az tudja igazán megérteni, aki napról-napra figyeli munkájukat, mert bizony minden pedagógus munkája nehéz. Főleg a falusi, kevés tanerővel rendelkező Iskolák tanítóiról szeretnék néhány dolgot mondani. • J-'annak még olyan falvaink, ahol a fiatalság úgy nő fel. mint gondozatlan fákon az új hajtás. Ezt a fát kell elsősorban a falusi tanítónak rendbetenni. Bizony, neta is olyan' egyszerű munka ez, mint ahogy gondoljuk, különösen nem olyan helyen, ahol még mozi sincs. Ugyanis, ha ez van, akkor már könnyebb a fiatalságot összehozni. Sok-sok kudarc, keserűség előzi meg a sikert, mire már a pedagógus, teljesen kimerül és feleannyi kedve stncs a további fáradozáshoz, mint az első lépéseknél. A tanító egy személyben minden, aki sok elfoglaltsága mellett a szidásból is kiveszi részét, mert nem képes mindent elvégezni a megszabott időre. Pedig mindnyájan tudjuk, hogy magánéletére, szórakozásra nem sok időt szánhat. ö az iskola tanítója, tehát felelős a gyermekek szellemi és testi fejlődéséért. A pionírszervezet irányítása is reá Vár. Az agitációs munka rendszerint reájuk hárul, hiszen ki más készítene plakátokat, vagy beszámolót a hangos híradóba. A diákkönyvtár vezetését sem bízhatják tíztizenegyé ves gyermekekre. S a falusi könyvtárral is meg kell ismerkednie, mert ha nem Ismeri a könyve-, ket, akkor nem tud az olvasó egyéniségéhez illő könyveket adni. Ha pedig mégis ad. akkor az olvasóközönség száma mindinkább kevesebb lesz. \ A tömegszervezeteknél ki tudna többet segíteni. mint a tanító? Röviden csak így tudom ábrázolni egy falusi pedagógus munkáját: — ..Nehéz, de gyümölcsöző". Hamar Ilona, tanítónő, Bruty Egy átdolgozott könyvről Helena Volanská, szlovák írónő művei a Szlovák Nemzeti Felkelés harcait, s a partizánok hőstetteit örökíti meg. Ez csak természetes, hiszen Volanská aktívan részt vett a harcokban. A Találkozás a hegyekben című könyve (szlovák nyelven jelent meg), az SZNÍF egyes mozzanatait tárja elénk A könyv egy drámai kort átélt művész közvetlep élményeinek leírása. Már az első kiadás is Ilyen jellegű volt. Az átdolgozott kiadás sem változtat ezen a jellegen, csupán a mű stílusa lesz csiszoltabbá, költőibbé, s az egyes részek kiterebélyesednek. Lényegében a mű eredeti felépítése is megmaradt. Az első rész az SZNF győzelmes harcait örökíti meg, a második rész a hegyekbe szorított partizánok hős ellenállásának állít emléket, a harmadik rész pedig a háború utolsó napjaiban Morvaország ta rületére vonuló partizánokról szól. A mű értéke nem is annyira a történelmi események visszaadásában, hanem a különböző nemzetiségű partizánok (szlovák, orosz, cseh, magyar, francia) alakjainak élethű megrajzolásában van. Volanská nem patetizálja hőseit. Vidám, néha nevetséges, de mindig harcrakész emberek, akik a harcokban az életüket Is készek feláldozni Ez a legreálisabb kép és tanúbizonyság a katonák érzés- és gondolatvilágából. Ezt csak művészi erővel lehetett formába önteni. 60 éves a plzeňi színház 60 évvel ezelőtt Smetana Libušájának ünnepélyes előadásával nyitották meg a plzeüi Városi Színházat. A színházat Antonín Balšánek tervei szerint építették, aki a prágai Nemzeti Színház szerint reprezentációs és abban az Időben technikailag jól felszerelt színházat tervezett. A színházban levő szobrokat és festményeket jelentős cseh művészek készítették. Plzeň városi tanácsa úgy döntött, hogy 11 millió korona befektetéssel korszerűsítik a színházat. A javítást az 1965-ös idény kezdete előtt fejezik be. Löffler Béla: Schönherz Zoltán (portré, ólom) (Rozman felv.) LUKACS LÁSZLÓ: Halotti beszéd Schönherz Zoltán halálára Látjátok feleim — így kezdem, e szóval, lelkemből tör fel a középkori sóhaj, mint keskeny sírszájnál elmondott egý ó pap, ki maga is holt már, rég nem temet holtat; elmondott, elsírt egy ó gyülekezetnek, régies vigasszal kit így döbbenteit meg, nem sejtve, hogy míg e helyen jajveszékel, egy egész nemzethez fordul sírbeszéddel. Látjátok, sok kisded pusztul s bűnük sincsen. Oe ki vénen múl el, nem vétkesebb az sem. Egy se bír éltében annyi bűnt halmozni, hogy ily bő halállal kellene lakolni. Szánni kell a latrot! Sajnálni a tolvajt! Megdicsőül mind, mert egy sem okoz oly b»«t, mire méltó kín ez. Soha ennyi szent nem kószált, soh ennyi kínfaragta szent nem. Látjátok s rűtabbul azok haltak épp meg, társaim az elvben, kik bűn nélkül éltek, kik nem közömbösül jó s rossz közt haboztak, de isten pártjában bátran hadakoztak, kikre kéne fényes égi érdemrendet tűzni, ha volna ég š mint megannyi szentet tiszteltni, keresztnél igazb jelet vetve, holtukban is őket halk daccal éltetve. S látjátok, épp ezek járták meg a poklot, nem százölnyi mélyben, de itt látva poklot. Meggyötörték őket oly földi ördögök, hogy felsikoltottak karmuk-kezük között. De egy se tagadta meg a bátor istent, nem azt, aki fönt nincs, de azt ki van itt lent. Egy Júdás-hangot nem ejtett ki ajkuk. Krisztusé árny-gödrös, szőrkoszorús arcuk. Látjátok s ezért nem színméz az igazság, mert nem mindnek csurran, mikor majd kiosztják Nincs kéz, ki a holtat vállon rázná: „Ébredj! Dörzsöld ki szemedből azt a szörnyű véget!" Pedig remél titkon a halálraszánt is: egy kalászt meghagy a halál, ha kaszál is! Ki ernyőn földre száll halni, se hal meg mind, ki bombán égbe száll, az se jut oda mind. Mindnyájuk — látjátok — ember! S mindben szív v«n. És a szív dobog. És dobogna még vígan, a kínban is!... De lám, e keserű férfi mellébe bújt szívét ki akarja tépni. öklét szorítja rá: Elhallgass, te játék! Nagyobb gond van nálad a világon száz még ' Mit számít, dobogsz-e, ketyegsz-e, te óra! Száll az Idő úgy is, ha nincs mutatója 1942. Október 9-én lesz húsz éve annak, hogy Schönherz Zoltán mártírhalált halt Ebből az alkalomból közöljük Lukács László versét, mely annak idején Halotti beszéd' címmel jelent meg a „Népszaváéban. 1982. október 8. • (jj SZÓ 5